Életem

Here, my dear

Ma Karak kért tőlem zenéket, és bár nem tudom, pontosan mire gondolt, de gondoltam, hogy jó apropó ez: már egy ideje gondolok rá, hogy mesélek egy albumról. Nekem nagy kedvencem Marvin Gaye, ha mást nem, a Sexual Healing-et meg a Heard It Through the Grapevine-t mindenki szokta tőle ismerni, jó kis textilledobós zenék szerintem. Van viszont egy nagyon különleges lemeze, aminek nem sokan szokták ismerni a történetét.

Szóval van ez az album, a Here My Dear. Akkor írta, amikor vált a feleségétől (hatalmas szerelem, több, mint 10 közös év, egy közös fiúgyerek). Az asszony kérte ezt tulajdonképp, mint a búcsúcsomag része, és ő belement. Eredetileg dacból egy szar albumot akart írni, de aztán zseniális lett (ez a kritikusok véleménye, nem csak az enyém), irtózatosan személyes, mély, fájdalmas, érzésekkel teli, nagyon szép szövegekkel - végül is a szerelmük, a házasságuk, majd a szakításuk történetét meséli el, de gyönyörűen. Ritkaság, egy gyöngyszem, különösen, ha a történetet is figyelembe vesszük hozzá. 

Nekem életemben két nagy, fájdalmas szakításom volt, másodszorra váltam is, és érdekelne, hogy hogyan lehet szépen szakítani, nekem egyszer sem sikerült. Biztos van ennek valami filozófiája, bizonyára lehet szépen is csinálni, mert néha muszáj szakítani. És ha gyerek is van, akkor szépen is muszáj csinálni, legalábbis mindenkinek jobb, ha sikerül egy normális kapcsolatot fenntartani. Amikor kenuztunk a haverokkal, beszélgettünk róla, hogy van egy ismerősünk (az egyik fiú szülei), akik elváltak, de közösen szoktak karácsonyozni meg nyaralni az új családokkal együtt. A két nő jóban van egymással. Én mondtam, hogy el tudom képzelni, hogy ha eltelt elég idő, és hát kihűlt kapcsolatokról van szó, akkor akár ennyire jól is működhet a dolog. 

Akkor volt velünk egy fiú, aki szétment már egy csajjal úgy, hogy van közös gyerekük, de ő csöndben volt, nem szólt hozzá a témához. Valamelyik nap láttam őt a városban, a fiával volt, meg a régi csaj új pasijával, meg azoknak a fiával. Szóval értitek, a csaj két fia, meg a régi és az új pasija együtt, csak a négy srác, együtt bicajoztak a Főtéren. Én mindkét fiút ismerem, és mindkettő nagyon jó fej, mégsem hittem a szememnek, szerintem annyira szép ez, hogy így felül tudnak emelkedni ezen a nehéz szitun. Én nem látom magam, amint mondjuk kávézom az exem új nőjével, de hát never say never, meg hát a gyerek gondolom felülírja az ember büszkeségét is. 

Én is írtam dalt mindkét szakításomról, tényleg inspiráló téma. Szóval Here, My Dear. 

Helyzetjelentés

Talán illene ide egy összefoglaló így a nyár utolsó napjára. Szerintem szép dolog az időjárástól, hogy ilyen kicsattanó kánikula van még augusztus utolsó napján is, de szerintem elegáns lenne, ha holnap reggel már 20 fokra és hulló falevelekre ébrednénk. Az én fejemben már egy-két hete ősz van, sóvárogva nézegetem a szép, új, sárga kabátom, és tök fura, hogy ahogy Martine megjósolta, tényleg még mindig a kánikularuháimat hordom, de most már nem esik olyan jól, mint júliusban. Így csak abban tudok reménykedni, hogy nem lesz túl sok órám a felsőbb emeleteken, mert ott 35 fokban órákat tartani konkrétan halál. 

• Örülök: A hétvége annyira tökéletes volt, most madarat lehetne fogatni velem. Veszekedtünk egy sort a Corvintető előtt állva, a bicajunkat támasztva, mert kiakadtam kicsit valami miatt (és be kell vallanom, hogy én voltam hülye), és még a veszekedés is jó volt. Most ez biztosan fura, de olyan megnyugtató látni, hogy ő mennyire konstruktívan áll mindenhez, és hogy mennyire jól megtaláljuk a hangot. 

• Aggódom: Nem tudom elmondani, mennyire izgulok, hogy milyen órarendet kapok. Tavaly iszonyú jó volt, csütörtökön és pénteken fél1-kor hazajöhettem, viszont volt olyan kolléganőm, akinek minden nap 8 órája volt. Na majd holnap kiderül (aztán még majd ezerszer változik). Úgy örülnék, ha legalább olyan félig-meddig oké lenne. 

• Alig várom: A holnapi edzést is, meg hogy este randink lesz itt nálam, szerdán meg Budapesten. Olyan izgalmas most minden. 

• Izgatott vagyok: Annyi minden programtervem van szeptemberben, másokkal is, vele is, és jó érzésem van az ősszel kapcsolatban. Az előző pasim is Budapesten lakott, és vele egyetlen egyszer voltunk színházban, akkor is azért, mert én szereztem a szülinapjára jegyeket. Ő semmilyen kulturális programot nem szervezett, csak a szája volt nagy, hogy majd megyünk mindenfelé, még egy pohár bort sem lehetett beülni vele valahova, mert hát otthon felpattintani egy palackot olcsóbb/kényelmesebb. Most nagyon úgy tűnik, hogy ez más lesz. 

• Meglepődtem: 4 kilóval vagyok több, mint a nyár elején. Ööö:). 

• Függök: Az utóbbi időben mandulatejet veszek a reggeli kávémhoz. Viszont a legutóbbi vásárlásnál észrevettem, hogy az Alpro kijött egy mogyorótejjel (katt), és próbaképp vettem egy dobozzal. ÚRISTEN de finom. Laktózérzékenyek, a kedvemért kóstoljátok meg.

• Bárcsak: Most mondhatnám, hogy jó lenne, ha még folytatódna a nyári szünet, de igazából várom a sulit is. Izgalmas lesz. Holnap kell 4 osztályfőnöki órát tartanom az osztályomnak, akik reggel tudják meg, hogy mi újság. Ójaj:).

• Hangulat: :) + ♥

Pics, or it didn't happen

Valahogy olyan jól érzem most magam a bőrömben, a helyemen vagyok - oké, ez egy nyárnyi semmittevés után nem nagy ügy, majd kérdezzetek meg újra novemberben. De most nagyon nyitott vagyok másokra, van kedvem aktívkodni, a jövő héten kiállításra megyünk, meg operába (gimiben voltam ott utoljára, szóval kicsit izgulok, hogy jó lesz-e nekem, egyáltalán nem hallgatok ugyanis komolyzenét). És persze közben már munka, de állok elébe.

• Megkaptam a második diplomám, jó érzés. Ki kellene találni valami mást, hogy legyen valami cél, tanulás, most ha nem is sulit, de talán fel kellene készülnöm egy francia nyelvvizsgára. 

• Nagyon ritkán eszem ilyesmit, de a pénteki vacsihoz vittem fánkot, a Donut Library-ban szereztem, és finomak voltak, maradtak még reggelire is. És a reggelim mellé kaptam új Ikea katalógust is, meg kávét - mindezt a nyitott ablak mellett, egy nagyon kényelmes kanapén. Nekem ilyen egy tökéletes szombat reggel. 

• Az egyik barátnőmnek segítettem összerakni a kiállítását csütörtök este itt a városban, egy nagyon helyes kis galériában. Átmentünk a szomszéd cukrászdába Marlenkát enni, és ez a cica ott ült az egyik kapualjban. Szerintem ennek a macskának stílusa van.

• Egy ideje már nem nagyon hordok ékszert, de nagyon tetszenek a szép órák, szerintem öltöztetnek. Nekem még sosem volt komolyabb órám (ami furcsa, mert apukám a legnagyobb óramániás a világon), pedig mindig szerettem volna, és arra is rájöttem már, hogy a munkám miatt nem ártana, ha nem kellene mindig a telefonomat keresgélnem, hanem csak rápillanthatnék a csuklómra. Ezek a DW órák régóta tetszenek, egyszerűek, letisztultak, tudom, túl is vannak hájpolva. Nagyon hosszú gondolkodás után most vettem magamnak egyet, és van egy olyan érzésem, hogy nagyon jó befektetés lesz, mint ahogy a Ray Ban Erika szemüvegem is az lett, mert minden nap hordom, már nem is tudom elképzelni ez életem nélküle. Ez az óra nekem tiszta, instant szerelem, és egy hosszú barátság kezdete. A kép a pasim ablakában készült, alul az egyik lakó muskátlijai. Amúgy nyócker, nagyon szeretem. 

• Van ez az ikeás uzsis dobozom, amiben nagyon jól tudok mindenféle finomságot csomagolni magamnak tízóraira. 

Mi casa es tu casa

Amióta volt ez az ügy, hogy én besokalltam a kapcsolatunktól, hogy nekem nem jó így, azóta egy csomó minden változott. Egyrészt megbeszéltünk mindent, én kíméletlenül, őszintén elmondtam az összes apró (és nagyobbacska) részletet, ami zavart vagy nem tetszett. Szörnyű lehetett hallani, és láttam, hogy teljesen összetöri, amiket mondok, mégis nyitott volt a kritikára, hallani, tudni akarta, sokat gondolkodott rajta. Közben arra is rá kellett jönnöm, hogy másban remekül észreveszem a hibát, de saját magamban nemigen... De rengeteget, nagyon hosszúkat beszélgettünk, és kiderült, hogy lehet, hogy magamba is kellene néznem, hogy én mit nem csinálok jól, és hogy bele sem gondolok, hogy tudok bánni a másikkal. Nem gondolok bele a helyzetébe, a motivációjába, hogy ő milyen, csak arra koncentrálok, hogy nekem jó legyen. Nem volt kellemes hallani, illetve belegondolni abba, ami történt, de így utólag már örülök neki, hogy tükröt tartott nekem. És szégyellem magam azért, ahogyan viselkedtem (nagyon csúnyán), és hogy milyen önző tudok lenni néha. 

Végül lassítottunk, elkezdtünk újra randizni, kevesebbet, rövidebbeket találkoztunk, tartottunk egy kis távolságot, nem aludtunk együtt, hanem a randik után mindenki hazament a saját otthonába. Igyekeztünk a tömény fun helyett többet beszélgetni, odafigyelni egymásra, komolyabban, mélyebben megismerni a másikat. És megint elkezdett működni - sőt, sokkal jobb lett. Péntek estétől ma reggelig nála voltam, most először aludtunk együtt azóta. Bevásároltunk, főztünk, beszélgettünk, filmeztünk, csavarogtunk, koncerten voltunk, meg a TILOS szülinapon a Dürer kertben, találkoztunk a barátaival, és tökéletes volt, valahogy minden a helyére került megint. Szerintem nagyon jó páros vagyunk, imádok vele lenni. Teljesen feltöltődve, fülig érő szájjal jöttem ma reggel haza, és alig várom, hogy megint találkozzunk. Mondjuk még mindig izgulok, hogy mi lesz, ha itt nálam találkozunk, mert valahogy itt szokott eltörni bennem valami, akkor, mikor a saját intim szférámba kell őt beengedni (az előző pasimnál is megjelent ez), a kis biztonságos kuckómban kell helyet találnom a másiknak. És gyanítom, hogy ehhez kellene külső segítség nekem, hogy megértsem, hogy miért van ezzel gondom. 

Ezt pedig a vasárnapi ebédhez küldöm nektek, anyukám a kedvencemet, vadast főzött, szóval nekem most elég jó (lesz mindjárt):

Hőlégballonok, gombok és festék

Végül szinte egyáltalán nem követtem Mia felhívását, hogy rakjunk fel a napi outfitjeinkről képeket, pedig én például szeretem látni, hogy ki mit hord. De ma két nagy kedvencemet vettem fel reggel, úgyhogy gondoltam, megmutatom őket. Én legtöbbször úgy vásárolok ruhákat, hogy nem akkor, mikor kellene valami, hanem ha meglátok valami nagyon különlegeset, ami jól áll, jó minőségű, és épp belefér, akkor meg szoktam venni, mert tudom, hogy ezek általában jó befektetésnek bizonyulnak. A dolog hátránya, hogy épp emiatt egyszínű, egyszerű, 'basic' ruháim szinte egyáltalán nincsenek is, mondjuk én jól tudom kombinálni az olyan cuccokat is egymással, amik mások szerint egyáltalán nem mennek egymáshoz. Igen, az öltözködésem egyik filozófiája, hogy inkább nézzenek rám furán, és tartsanak különcnek, mint szürkének. 

Szóval a nadrág. Lezser szabású, katonai színű, és azért külöleges, mert olyan, mintha nagyon összefestékeztem volna. Szerintem nagyon cool, én kicsit nőiesebb felsőkkel szeretem hordani, és ez ad neki egy vagány tomboy hangulatot, de szinte bármivel jó: farmerdzsekivel, blúzzal, mintás pólóval, blézerrel, tunikával. Minden nap rámcsodálkozik valaki, hogy hát ó, ősszefestékeztem magam? 

A blúz pedig sötétkék és tele van színes hőlégballonokkal, számomra az otthagyhatatlan kategóriába tartozott. Leheletvékony, nagyon kényelmes, még ilyen melegben is, és persze mindenkinek van róla valami véleménye, amit én sosem bánok. Mindkettő Zara, 2-3 éves darabok.

A hajamban pedig a hajgumi is egy kedvenc darab, a Bijou Brigitte-ben vannak ilyen különleges hajgumik, erre két nagy piros gomb van fűzve, amik világítanak a szőke copfomban. 

Memories

Van az elmúlt néhány évemnek olyan időszaka, amit legszívesebben kitörölnék az emlékezetemből. Boldog idők voltak ezek, csak érvényüket vesztették, úgyhogy már nem akarok gondolni rájuk, sőt. Erase. 

Ezért nem kedvelem a FB-nak azt a szokását, hogy időnként feldobál képeket, hogy ezt osztottad meg ezen a napon X éve. Néha nagyon súlyos dolgokat tol a képembe, nem esnek jól. Az esküvő. A nászút. Utazások. Boldog pillanatok, amiket érthetetlen okból kifolyólag megosztottam a világgal. És hát igen. Basszus. Valóban ezen a napon történt, köszi az emlékeztetőt, igazán hálás vagyok. 

De ma egy annyira cuki képet dobott fel, hogy meg kell, hogy osszam veletek is. Tessék, ez itt a csupatappancs macskám épp öt évvel ezelőtt.  

Munka (illetve a tettetése)

Kaptunk két hét haladékot a tanmenetek megírására, aminek hallatán azonnal kiesett a kezemből a toll billentyűzet. Illetve az egyiknek a megírásában már pont nagyon benne voltam, de arra meg mondta az egyik kolléganőm, hogy ahhoz a tantárgyhoz még nem tudjuk, mit kérnek a vizsgán, úgyhogy azzal még ne dolgozzak. Szóval akartam én ma is dolgozni, csak lebeszéltek róla. 

Mindenki nagyon bátorít egyébként, és azt mondják, hogy nagyon szerencsés lesz az az osztály, akinek én leszek az osztályfőnöke, mert (idézem egy idősebb kolléganőmet) fiatal vagyok, kedves és vagány. Az igazgatóhelyettes pedig azt mondta még a hét elején, hogy én egy úrnő vagyok, mert elvállaltam ugye az osztályfőnökséget, meg egy másik végzős, problémás osztályt is angolból, akik utálták egymást a tanárnőjükkel, az osztály retteg, hogy emellett a nő mellett nem tudnak leérettségizni (nem csodálom amúgy), és a nő is le akarta adni őket. Azt nem tudom, hogy úrnő vagyok-e, de azt igen, hogy én csak jól jöhetek ki ebből a helyzetből, és ez egy szuper kihívás, ráadásul nagyon valószínű, hogy ezek a gyerekek értékelni és szeretni fognak. Csak abban reménykedem, hogy a saját osztályom is értékel majd.

Szóval délig ment megint a kávézgatás, internetezgetés, smúzolgatás, majd jól hazajöttem, illetve elmentem postára meg a piacra. Annyira fájnak a combjaim amúgy a tegnapi edzéstől (pedig lelkiismeretesen nyújtottam), hogy alig bírok biciklizni (meg menni, leülni, lépcsőn le- és felmenni), úgyhogy szép lassan csinálok mindent. Úgy volt, hogy ma megyek Budapestre, de szerintem nem bírok. 

Strong is the new skinny

Voltunk ma is edzeni, megkaptuk a múltkori felmérés eredményeit. Nekem 20 a BMI-m, ami szuper, illetve híznom kéne 4-5 kilót (haha), meg hát formálódnom, izmosodnom. A testzsír %-om viszont 30, ami nem jó, 20-nak kellene lennie. Szóval there is room for improvement. Egyébként nagyon élveztem az edzést, nehéz volt, kimerítő, mégis játékos, egy csomó feladatot ketten kellett végrehajtanunk, ami nagyon vicces. Van kedvem, akarom, csinálni fogom. 

Mondjuk azt nem tudom, hogy milyen világban tűnt jó ötletnek egy pucér salit enni (1-kor végeztem, 2-re mentünk edzeni, közte kellett elintéznem az ebédet) egy kőkemény súlyzós edzés előtt, negyed óra múlva alig álltam a lábamon, aztán jobb lett, dehát na. A csajszi azt mondja, hogy nyugodtan együnk előtte szénhidrátosabb dolgokat, de mit? Mákos tésztát? 

Tudtok nekem tanácsot adni (Pillanat, M. Gray, vagy bárki más), hogy mit érdemes edzés előtt enni, ami nem túl nehéz, gyorsan elkészíthető, vagy előre meg tudom csinálni, és úgy gyorsan összedobni? Szomorú csirkemell és rizs:(? (Légyszi, a fehérje/szénhidrát/nemtudom szavak helyett a zöldség, tészta, hús típusú kifejezéseket használjátok, ugyanis teljesen tudatlan vagyok a témában.)

Francia cukkini saláta

Igyekszem nem lopni mástól, de ma olyan mennyei élményben volt részem Bezzeg miatt (katt), hogy meg kell, hogy osszam veletek is ezt a csodát. Egy gombás-paradicsomos, citrommal, mogyoróolajjal készült cukkinisalátáról írt, amit Franciaországban kóstolt, és mivel nekem mindenem volt hozzá itthon, azonnal el is készítettem. Ha Bezzeg megengedi, kiteszem a receptet is, addig pedig csorgassátok a nyálatokat: 

Csak a fotó készítése után kóstoltam meg, de pont olyan finom, mint amilyen szép, köszönöm az inspirációt! A lidliben van mogyoróolaj 1200 forintért, én mindig tartok itthon, mert nagyon, nagyon finommá teszi a salátákat, szerintem megéri a befektetést. Estére sütök mellé kacsamellet is. 

Ja, és már akartam üldözni ezzel Tamkót meg Bezzeget, de volt egy este Franciaországban, mikor egy olyan helyen vacsiztunk, ami amúgy zárva lett volna, de a kedvünkért kinyitott, majd egy olyan néni főzött nekünk, hogy úgy éreztem, mintha anyukám rakná elénk az ételeket, házias ízek (kakas borban, óóó), iszonyú cuki kiszolgálás. Na engem ott is a salátákkal vettek le a lábamról. Volt egy cékla saláta, ami hasonlított a miénkhez, csak kevésbé volt ecetes. És volt még egy cukkini saláta, ami kicsire darabolt sárga cukkiniből készült, mintha vajon lett volna megpárolva, de édeskés volt és krémes volt... Nem cukrosan. Én megpróbáltam itthon elkészíteni, nem lett olyan, persze nem volt sárga cukkinim. Ötlet, hogy hogy készülhetett?

Na, hát

Végül több katasztrófa nem történt már velem, jó volt a délután is, tekeregtünk a városban, ettünk pizzát a Bálnánál. Ott az egyik helyen (az Esetleg mellett van pont), csodálatos kilátással Budára 1390 forint a pizza Margherita, vékony tésztás, roppanós, és egy pizza tökéletesen elég két embernek. Mondjuk a limonádém 900 forintba került, de a végösszeg így is oké szerintem egy finom vacsiért meg a kilátásért. Aztán hazajöttem, itthon vizesborogattam a lábam, és lefeküdtem úgy aludni már fél 11-kor, de felébredtem mindig, hogy fázom a vizes törölköző miatt, úgyhogy leszedtem, és úgy aludtam. Eléggé fáj, pedig ma is megyek edzésre suli után.  

Ezek a szeptemberi reggelek meg olyan jók, hangulatosak, most még, hogy semmilyen stresszel nem járnak, még 8-ra sem kell beérni, hanem fél9, 9 körül szoktam bekavarni, mondjuk a többiek sem erőltetik meg magukat. Hétfőn reggel nagyon hosszú volt az értekezlet, és persze általában sok olyasmiről is szól, ami engem nem érint, így sokszor szörnyen unom magam, ezért olyankor Candy Crushozni szoktam, de már azt sem lehet, mióta egyszer rám szóltak, haha - jó, igazából nem konkrétan rám, csak szóltak, hogy rakjuk el, de én tudtam, hogy miattam. Jó, hát rossz kislány vagyok, na, de ez mindig is jellemző volt rám, úgy tűnik, nem sikerült felnőni.

Szóval most minden reggel hagymás-zöldséges rántottát csinálok magamnak egy tojásból, hozzá grapefruit levet facsarok, majd kávé, és ez egyrészt nagyon finom, másrészt egész sokáig kitart, mármint energiaszintileg, nem az van, hogy a fél 8-as reggeli után már 9-kor muszáj második reggelizni. Ilyen: 

És ő a reggelizőtársam:

Right timing

Nem tudom, mi van ezzel a nappal, de annyi minden szarság történt eddig, hogy jobbnak láttam itt az elte ppk folyosóján leüni és meditálni egy kicsit. A suliban őrület volt, kirúgták egy kolléganőmet, kivitelezhetetlen feladatokat kaptunk, amiknek péntek a határideje, lemondott az idegennyelvi munkaközösség vezetője, a mentorom, és mindenki rám gondolt, mint az utódjára (nincs rá kapacitásom, pedig lenne hozzá kedvem), hazafelé leesett a bicajom lánca, de megszereltem, az állomáson megtalált egy félkegyelmű srác, akivel a kerékpárokról kellett eszmefuttatást folytanom, a vonaton egy szatírhoz volt szerencsém (fogdosta magát, miközben beszélt hozzám), mondjuk nem jöttem zavarba, lehordtam a sárga földig - a bringaszállító kocsi hátránya, hogy gyakran utazom egyedül. Aztán Budapesten kificamodott a bokám, miközben toltam át a bicajt egy zebrán, annyira durva érzés volt, hogy álltam ott egy darabig, hogy ez most szalagszakadás, de aztán felültem a bicajra, hogy végülis úgy nem terhelem nagyon. Aztán átvettem a diplomám, most meg itt ülök. Szeretnék hazateleportálni a kanapémra és sírni, sok volt ez így most. Persze ehelyett randevúm lesz.

Dolgok

Tegnap este voltam a barátnőmmel a helyi szuper edzőteremben. Ő mindig relatíve nagydarab volt (cukrász, amúgy, nagy a kísértés), és úgy két éve sportolgat, meg odafigyel, sokat fogyott. A nyáron a Bánkitó fesztiválon elmondta, hogy neki a világon a legnagyobb vágya, hogy vékony legyen. Na és most kitalálta, hogy most kvázi célegyenesben van, mert nem kéne már olyan sokat fogynia (úgy 10-15 kilót), erősödnie kellene, és akkor olyan csinos lehetne, mint amilyenről álmodik. Mivel szerintem ez az utolsó 10 kiló a legnehezebb, én mondtam neki, még ott, a stégen fetrengve, hogy profi segítséggel szerintem ez simán menne neki. Na és most elment ebbe a terembe, kért időpontot egy személyi edzőhöz, egy fiatal csajhoz, és mivel olcsóbb fejenként, ha ketten megyünk, én is becsatlakoztam. És jó volt tegnap nagyon, nagyon aranyos az edző, lemért minket, felmérte az állóképességünket, meg hogy mit bírunk (én csináltam folyamatosan 20 fekvőtámaszt, ő kettőt tudott), és majd aszerint állít nekünk össze edzéstervet. Érdekes volt. És most járunk, hetente 2-3x fogunk (én szerintem kétszer tudok majd, meg mehet ő nélkülem is), mellette meg járunk futni, úszni, én tekerni, ki mit szokott, no meg persze okosan eszünk. El kéne kapni majd a pillanatot, amikor majd csökken a lelkesedés meg a motiváció, mert persze lesz olyan. 

Tegnap pedig voltam bevásárolni, vettem egy csomó kutyamacska-kaját, betáraztam nagyipari mennyiséget, meg vettem kaját, hogy minden nap tudjak egészséges dolgokat hozni uzsira (répát, pl). És mivel az volt közel, bementem a teszkóba. Én oda ritkán járok, de pl bort ott szoktam venni, általában azért megyek be. Már egy ideje figyelgetem ezt a Tesco finest vonalat, ami prémium kategóriás, különleges élelmiszereket takar, legalábbis a többi árujukhoz képest, és nagyon szép a csomagolásuk is. Na és tegnap vettem pár dolgot, banános kefírt, meggyes-mákos kefírt, gyümölcsös müzlit, körtés rooibos teát, és hát ahhhhh - de még ezer dolgot tudtam volna még venni. Nézzetek körül, ha arra jártok.

Elkezdődött

Ma reggel 6-kor csörgött az óra, de fél 7 volt, mire ki bírtam kászálódni az ágyból. Hihetetlen, hogy mennyire szeptemberi, iskolakezdő hangulatom volt egyből, de valahogy izgalmasabb, mint mikor az ember diák. Zuhanyoztam, hajat mostam, elvittem a kutyát kicsit sétálni, majd kitalpaltam a kertbe friss paradicsomért a gombás-újhagymás rántottám mellé, miközben csupa harmat lett a tornacipőm a fűben. Valahogy még az illat is szeptemberi. Aztán még kifacsartam egy piros grapefruit levét, ittam egy gyors kávét, autóba ültem, mert hoznom kellett egy csomó mindent, majd épphogy beestem az értekezletre. Durva lesz ez a tanév.

Pics, or it didn't happen

• Futás után szoktam még egy kicsit erősíteni otthon, ami a kutyám és a macskám kedvence. Ugyanis ezeket a gyakorlatokat a nappalimban, a padlón szoktam végezni, és ilyenkor egy magasságba kerülök velük. Úgyhogy ilyenkor kihasználják a lehetőséget, és amíg például a fekvőtámaszokat csinálom, ők odabújnak mindketten elém, hozzám, alám, és vadul dúródnak, erre az időre fegyverszünetet kötve, hiszen kicsi a felületem, meg kell rajtam osztozni. Ezen a képen egy ilyen alkalom látható, pénteken készült. 

• Sajnos nem jön át a képen, hogy milyen szépek voltak a fények a konyhámban, de az talán igen, hogy mennyire szeretem ezt a helyiséget. 

• Délutáni szieszta a kertben. Mindig ezen a betonnégyzeten alszik, gondolom, hogy a fű ne csiklandozza a hasát.

• Már olyan szemmel nézegetem a gardróbom, hogy a kánikularuhákat már el lehetne rakni, de még nincsen hozzá kedvem. 

Summertime sadness

Úgy két hónapja megkaptam Tormacsillustól (<3 kösziii) a Híd című dán-svéd sorozatot - nem az amerikai verziót, hanem az eredetit, dánul, angol felirattal. Elkezdtem nézni, tegnap pedig egész délután egyik részt néztem a másik után - nagyon, nagyon tetszik, sejtettem, hogy fog, de sokkal jobb, mint amire számítottam. A képek, a karakterek, a hangulat, a nagyon izgalmas sztori, pont, ami most kell nekem, 100%-ig leköt. Úgyhogy most ez a fő örömforrásom, és a mai napot is vele töltöm, még van az első évadból két rész, és még ott az egész második évad. 

Tegnap este szerencsére ott várt a banda a kedvenc helyünkön, hogy egy fröccs mellett megoszthassam velük a kétségeimet, ami nagyon jólesett, főleg, hogy utána annyit nevettünk, hogy a problémáim is egyből sokkal kisebbnek tűntek. Hajnali kettőkor még tettünk egy megállót a hajnalig nyitva tartó gyrososnál, ahol egy tanítványom tette elém a kvázi reggelimet, nagyon finom volt. 

Ma van a nyár utolsó igazán szabad napja, holnap reggel 9-kor már a tanévnyitó tantestületi ülésen fogok ülni. Igazából már várom, hogy megint aktív legyek, dolgozzak, megküzdjek a kihívásokkal, újra be kelljen osztani az időmet. Hosszú volt ez a nyár, sok minden történt, jól kipihentem magam, hálás vagyok érte. Az őszt is várom, hogy hordhassam a sárga kabátom és bokáig gázolhassak a sárga falevelekben a Duna-parton az előttem szaladó kiskutyát követve - szinte most is az orromban érzem azt az illatot. Nem tudom, mi lesz, lesz-e pasim, de érzem, hogy jó lesz. 

És hogy jól induljon az első munkahét, hétfőn estére pedig egy barátnőmmel van időpontunk egy személyi edzőhöz, hetente kétszer fogunk járni, meg mellette a szokásos úszás-futás-bicikli-jóga, amire épp lesz időm meg energiám. 

Azt hiszem, klinikai eset vagyok

Ma komolyan elgondolkodtam rajta, hogy indítok egy zárt blogot, mert esküszöm, hogy még én is a falba verem a fejem a dolgoktól, amik történnek velem - illetve hát, ami még rosszabb, amiket csinálok.  De hát ismertek, tudjátok, hogy nem vagyok gonosz, igyekszem ügyes lenni, meg boldogságot vadászni, csak hát épp nem megy. És nem tudom, hol a hiba. 

Kezdjük azzal, hogy úgy tűnik, nekem semmi nem jó. Itt van ez a fiú, akit ezen az ismerkedős oldalon találtam, én indítottam a barátkozást, és minden meseszerűnek tűnt vele. Tényleg nagyon jó fej, okos is, maximálisan rendben vannak a dolgai, fizikailag szerintem még sosem vonzott ennyire senki, az illatától mindig elolvadok, és hát imád engem. Ezek a boldog párkapcsolat hozzávalói, nem? Na, és akkor én ezzel a fiúval ma szakítottam. Illetve úgy váltunk el, hogy még találkozunk, de a lelkem mélyén tudom, hogy nem nagyon van értelme. 

Igazából szerda reggelig minden rendben volt, nagyon jó volt vele. Annyit tudtam, hogy zavar benne, hogy nagyon határozatlan, de borzasztóan. Nekem minden barátom nagyon határozott volt, akik mellett lehetett nőnek lenni, ilyen a két tesóm, apukám is, meg a fiú barátaim is szinte mind, ő meg kicsit ez a bocs hogy élek típus, pedig nagyon férfias, a hangja is az, csak valahogy nem bízik magában. Közben meg minden alapja megvan rá, hogy bízzon, de valahogy mégsem. A másik pedig, hogy szinte istenít, de tényleg, és gyakran ilyen lelkes kiskutya stílusban, szinte a gondolatomat is igyekszik kitalálni, tudjátok, amikor mindent tudni akar rólam, meg mikor kérdezem tőle, hogy hol szeretnél vacsorázni? ő pedig vissza, hogy te hol szeretnél? én: de ma te vagy a vendég, dönts te, tudod mik a lehetőségek. ő: de én azt szeretném, amit te. Ez biztosan kedves, hogy nem meri megkockáztatni, hogy nekem valami ne legyen jó, de a huszadik ilyen után már borzasztóan idegesítő. Ilyenkor úgy érzem, hogy iszonyúan fiatal hozzám. 

Szóval ezek, meg még egyéb apróságok. És tudom, hogy ezek nem kellene, hogy számítsanak, mert a lényeges dolgokban működünk, de az van, hogy kedden nála aludtam, tök jó volt, aztán szerda reggel mondott valami (nem publikus) hülyeséget, ami annyira lelombozott,hogy bár vele akartam tölteni a napot, a tennivalóimra hivatkozva eljöttem. Aztán az elkövetkezendő 2 napban agyaltam ezen sokat, hogy hát cuki ő, és elméletben jó is nekem ez az egész, DE. 

Csütörtökre le is mondtam, hogy kijöjjön hozzám, de pénteken este jött, és volt is hozzá kedvem, úgy éreztem, jó lesz, vártam, hogy együtt legyünk, tudjátok, főztem is neki. És aztán jött, és az érkezése első percétől konkrétan az is idegesített, amit kérdezett. Én nem tudom álcázni, ha valami nem tetszik, úgyhogy egy tapló, egy bunkó, egy picsa voltam vele, félvállról válaszolgattam, pofákat vágtam, a kedvenc helyünkön nem mellé ültem, ahogy szoktuk, hanem vele szembe, és látványosan igyekeztem, hogy ne kelljen hozzáérni, nem engedtem, hogy megfogja a kezem. Szegény, ő meg csak nézett, hogy hol a kedves barátnőm, és ki ez a hárpia? Csinált valamit? Haragszom rá?

Tegnap este igyekeztem szavakba önteni, hogy mik a bajaim, de én is érzem, hogy indokolatlan, hogy ezért így viselkedem, hiszen amúgy szeretem őt, jól érzem magam vele. Neki meg nagyon rosszul esett, amiket mondtam, hogy hát hiszen ő ilyen, nem tud megváltozni, és ha engem mindez ennyire idegesít, akkor most biztosan el fogom hagyni, és most mit tegyen? Én megkönnyebbültem attól, hogy kicsit kiöntöttem a lelkem, és utána már kedves voltam, ő meg akkor azt nem értette... Arról meg már nem is beszélve, hogy együtt aludtunk, felébredtünk, és reggel folytatódott a tegnapi műsor, konkrétan az sem tetszett, ahogy levegőt vesz (túlzok, de semmi nem volt jó). Aztán ebéd után még ettünk egy sütit a Desszertszalonban, aztán mondtam neki, hogy ne haragudjon, de ez most valami miatt nem megy nekem, menjen haza.

És hát nem is csoda, hogy le van döbbenve, én sem értem, mi van velem? Skizofrén vagyok? Vagy a hormonjaim? De basszus ennyire megőrjítenek? Hogy simán összetöröm egy tündéri, helyes, imádnivaló, rendes pasi szívét egy hónap tomboló szerelem után, mindezt 37 évesen, amikor tudom, hogy nincsen vesztenivaló időm? Vagy az exférjem keresem a pasikban, és ha nincs 100%-os átfedés, akkor ennyi volt? Miért nem örülök annak, ami van? Miért nem tudok boldog lenni?

Ja, és még valami... Az előző pasimnál is megvoltak ugyanezek a tüntetek úgy 2-3 hónap után, hogy elkezdett halálosan idegesíteni, bármit csinált. Előtte soha, senkinél nem éreztem ilyet. És mindig akkor történik, ha nálam vagyunk. Én értem, hogy nem állok még készen rá, hogy összeköltözzek valakivel, de nem kéne azonnal leharapnom a fejét, ha leszáll nálam a vonatról. 

Őszintén kétségbe vagyok esve. Most úgy érzem, hogy valami tök jót baszok el. 

Tiszta udvar, rendes ház

Talán már írtam, hogy az unokaöcsihugijaim szerint én nagyon szeretem a tisztaságot, és rengeteget takarítok. Hát, szerintem nem (illetve az ő szüleikhez képest biztosan), sőt kicsit irigylem is, akiknek ez természetesen jön, én azért elég sokat küzdök a káosszal, és nagyon nehezen tudom megtartani a rendet. Tény, hogy szerintem elég keveset vagyok itthon, és ha igen, akkor szeretném behozni a lemaradást, és szeretek dolgozni rajta, hogy otthonos legyen a lakás, és nagyon jó, egyre jobb legyen itthon lenni. Mondjuk nálam nagy terek vannak, így aránylag könnyű a dolgom, egy kis kupleráj simán elvész, de elég kinyitni egy fiókot, vagy benézni a spejzbe, hogy lebukjak.

Mindenesetre a mai program az, hogy rendet és tisztaságot teremtsek olyan helyeken, ahová viszonylag ritkán nyúlok, illetve más nem látja, csak én. Már rendet raktam a konyhaszekrényben, felsöpörtem és rendet raktam a teraszon, kidobáltam, ami felesleges ott, rendet rakok a ruhásszekrényben meg a fürdőszobapolcokon, hogy a tiszta ruhákat már szín szerint csoportosítva, gusztusosan tudjam behajtogatni. Ezt a projektet még tökéletesíteni szeretném az elkövetkezendő napokban, jó lesz úgy kezdeni az évet, hogy mindenhová jó nyúlni/nézni. 

Késő délután jön a pasim, főzni is szeretnék neki valamit, még nem találtam ki, hogy mit, de vagy csirkés, zöldséges, ananászos curryt kap üvegtésztával (mindkettőnk kedvence, de még sosem ettünk együtt), vagy sütőben sült zöldségeket kacsamellel. Illetve talán inkább curryt ma, aztán holnap majd segít zöldségeket vagdosni. Valamelyik nap, mikor bevásároltam, rájöttem, hogy itt a sütőtök szezon, vééégre. Úgyhogy a hétvégén (vagy ma?) csinálok sütőtök krémlevest, meg a hétvégén komolyan megtanulok tésztát gyúrni és töltött tésztákat csinálni (sütőtököset-ricottásat például). Ez a nyár feladata lett volna, mondjuk még van egy hetem. Ja, és még a hűtőben is rendet kell rakni. Ma vajon nyitva van bármi? 

Never enough

Rengeteg ruhát vittem Franciaországba, szinte minden nap tudtam volna másik játszós ruhában bohóckodni, majd este egy másik csinos ruhát húzni, anélkül, hogy ismételném magam. Voltak nálam törölközők, meleg ruhák, pipere cuccok, könyv, és még egy üveg bort is vittem, ami nagyon jól jött, mikor éjjel megérkeztünk, és persze nem volt nyitva semmi, tudtunk egyet koccintani a hosszú út utáni megérkezésre. Ezzel együtt nekem volt a legkisebb csomagom, egy kicsike gurulós bőrönd, amit nagyon praktikusan lehetett elhelyezni az autó csomagtartójában. Mondjuk jó nehéz volt, de ebből is látszik, hogy egyrészt nagyon ügyesen tudok csomagolni, másrészt a női ruhák kicsik. A pasim is szokott csodálkozni, hogy mikor nála alszom, csak kvázi egy ridikül van nálam (illetve kisméretű táska), és mégis másnap reggel a zuhanyozás után egy komplett új szettben kezdem a napot, ezt ő úgy nevezi, hogy zsebből öltözködöm. Tényleg amúgy, az a titkom, hogy szinte csak egyberészes ruhákat hordok ilyenkor nyáron, és azok összegöndörgetve tényleg elférnek egy zsebben is. No meg egy tiszta bugyi, és kész. 

Szóval sok ruha volt nálam, viszont valószínűleg sokat elárul a szekrényemben lapuló, aktívan hordott ruhamennyiségről, hogy már egy hete hazajöttünk, és ma nyitottam ki először a bőröndömet (jó, nyitva volt, csak nem pakoltam belőle ki). Amióta hazaértünk, esik, vagy iszonyú párás az idő, én meg nem akartam, hogy bebüdösödjenek a száradó ruhák, de ma végre a lélekhatár feletti napsütést és hőmérsékletet találtam, mikor reggel kinyitottam az ablakot, szóval az első adag ruha már mindjárt kész, és teregethetek. Persze az, hogy az itthon töltött egy hét alatt semmi nem hiányzott a bőröndben lévő cuccokból, utalhat arra, hogy túl sok ruhám van, de szerintem inkább csak arra, hogy szuper sok van belőlük, már-már elégedett vagyok az évek során összegyűjtött mennyiséggel, no meg a minőséggel is. 

New York

Az utóbbi két évben alig utaztam, egyszer voltam Pozsonyban Andi barátnőmnél, meg ugye most Franciaországban. Viszont az, hogy most kicsit kimozdultam, úgy tűnik, felébresztette a csavargó vénámat. Az egyik barátnőm kint van New Yorkban (egy Budapesten Tinderen megismert francia fiúval, khm), és emiatt megnézegettem a 3 éve ott készült képeinket. New York csodálatos, varázslatos, bármikor odaköltöznék. Hiányzik. Olyan jó lenne, ha kicsit közelebb lenne. 

akkor még volt Dexter <3

High Line, egyedül jártam végig, és imádtam

ez a kedvenc ott készült képem

notice bringa

Iszonyúan visszajön a hangulat, meg az érzések a képeket nézegetve. És persze azt is látom a rólam készült fotókat nézve, hogy milyen boldog voltam... Meg hogy milyen rövid volt a hajam.

Raindrops keep falling on my head

Én ma ezennel megnyitottam az őszt, ugyanis vettem egy kabátot. Gyapjú, őszi, könnyű, pihe-puha, combközépig érő, belebújsz, és többé le sem akarod venni, ja és a lényeg, ami miatt nem tudtam otthagyni, hogy gyönyörű mustársárga. Ő az: 

Tudom, hogy ebből a képből kábé semmire sem tudtok következtetni, én nem értem, a zarának milyen fotósai vannak, de igazából iszonyú jó szabása van, nem ilyen béndzsó, mint a képen, Pédául nem lehet így lehajtani a gallérját, mint a képen, hanem cuki álló gallérral rendelkezik. És van rajta két nagy, mindent elnyelő zseb, szóval imádom. Ha estére véletlenül 10 fok alá csökkenne a hőmérséklet, esküszöm, hogy nem sértődnék meg. Még kellene egy őszi cipő, amit most nem találtam, de majd reméljük később, meg fogok venni egy órát, igazából csoda, hogy eddig elvoltam nélküle. 

Ja, és vettem egy jó dolgot a H&M Home-ban, amin már lamentáltam egy ideje, egy szép fa dobozt az olívaolajaim meg a salátaeceteim alá, mert mindig lecsorgott az oldalukon a cucc, és maszatos lett a polc, amin tartottam őket. De ezentúl minden másképp lesz: 

Jövő héten kezdődik a suli (meg az osztályfőnökségem), és addig jó lenne kicsit aktivizálni magam, de leginkább csak aludni van kedvem. Ebédre csináltam magamnak wokban sütött zöldségeket az egészséges életmód szellemében, de aztán kiderült, hogy anyukám sütött ananászos piskótát, és hoztam át magamnak két szeletet a kávém mellé, és a biztonság kedvéért csorgattam rá még egy kis juharszirupot is. Hát ilyenek jutnak momentán eszembe, de annyira álmosító idő van.

gomba, cukkini, újhagyma

Okay

A pasim az indulásom előtt 10 perccel lemondta a randinkat, ráadásul úgy, hogy igazából azért hívtam, hogy esik-e az eső Budapesten (muhaha), bringával menjek-e, mit vegyek fel, és akkor, kvázi egy elejtett félmondatból derült ki, hogy neki nem olyan jó ma. Oké, volt rá jó indoka, de ezt miért nekem kell belőle kihúzni? 

Indulatból elvittem sétálni a kutyát (persze mielőtt leraktuk, megígértem, hogy nem haragszom, és holnap találkozunk, de akkor is, na), a házunktól 20 méterre jött szembe a vizslás fiú. Kicsit dumáltunk, jobb kedvem lett, aztán jártunk egy nagyot (csak én meg a kutya, vizslás fiú jobbra el). 

Séta közben írt Jude Law, a szupercuki fogorvosom, hogy mizu, aztán némi smsezés után odáig jutottunk, hogy van-e kedvem találkozni vele szerda este megbeszélni az élet nagy dolgait. És hát van. 

Good news, bad news

Tegnap este elmentünk családosan, a kölykökkel együtt sörfesztiválozni. A gyerekek miatt szerintem én jobban aggódtam, mint a szüleik, amint a kis csapatuk különböző irányokban eltűnik a szemünk elől a tömegben, de hát ők tudják, mondjuk tény, hogy előbb-utóbb tényleg megint felbukkantak újabb jégkásákkal, nyalókákkal meg kürtős kalácsokkal felszerelkezve. Mi meg dumáltunk egy kicsit, én nem annyira bírom ezt a vurstlis hangulatot, de azért vicces volt így együtt, én még mindig a kicsi hugi vagyok a két bátyámnak, és ilyenkor úgy bánnak velem megint, hogy mit iszom, nem vagyok-e éhes, üljek le. Végre megbeszéltünk egy csomó mindent, ami engem nagyon zavart, például hogy elviszem a pasim hozzájuk, ott ülünk egy egész estét, és annyit nem kérdeznek meg tőle, hogy mivel foglalkozik, bezzeg a gyereknevelés minden csínyját-bínját órákon keresztül tárgyaljuk. Mint kiderült, kíváncsiak ők, csak épp nem akarnak tolakodóak lenni. Hát, nem tudom.

Itthon jól kialudtam magam, aztán visszahívtam egy ismeretlen telefonszámot, ami már Franciaországban is hívott párszor. Az igazgatóhelyettesünk volt, és azzal a remek hírrel indította el a hétfő reggelemet, hogy valóra válik a rémálmom: szeptembertől osztályfőnök leszek. Egy végzős szakmunkás osztályt kapok, akik bár szeretnek, de engem megesznek reggelire, ráadásul nagyon egyszerűek, mindez jó adag rosszindulattal karöltve, gonoszak egymással és a tanárokkal is, több kiutált gyerek is van az osztályban. Nekik lesznek szakmai vizsgáik is idén (angolból is), szalagavató, ballagás, mellettük lesz még 3 végzős osztályom, közülük egy szakmai vizsgázó (angolból is) és két érettségiző, ja és persze most ősszel lesz a portfólió védésem és a minősítő vizsgám, amikről kábé azt sem tudja senki, hogy mik ezek, én leszek a suliban az első, aki átesik rajtuk. Szerintem meg fogok őrülni, de legalábbis rengeteget fogok dolgozni - mindezt egy Budapesten élő és dolgozó pasi mellett. Basszus. Na mindegy, ez van, meg kell tanulnom jobban megszervezni a dolgaimat és beosztani az időm, a spontaneitás, amiben egyébként profi vagyok, most nem lesz opció. Búcsút mondhatok a régi szép időknek, mikor megtartottam az óráimat, és gondtalanul, fütyürészve tekertem haza.

Pfff

Azt is szeretem az utazásokban, hogy mindenféle inspirációkat szoktam összegyűjteni amikor látom, hogyan élnek az adott országban, és aztán az élményeket hasznosítani is szoktam itthon: kaják, hangulatok, ruhák, divat, piperék, életmód, nem tudom. Szoktam is hozni ezt-azt, általában már az út elején van is ötletem, hogy mire vágyom, valami szép ruhadarab, ennivalók, szupi kenceficék, apróságok, amik utána az útra emlékeztetnek. De legfőképpen nagyon-nagyon szerettem volna eljutni egy Sephorába, ami kvázi a francia Douglas, nagyon jó márkákat árulnak, köztük sok olyat, ami itthon nem kapható (például az örök kedvenc hajápolási márkámat, a Bumble&Bumble-t, ami itthon nincs), és a saját márkás termékeik is szuperek, de nem sikerült eljutnom oda sem. Egyszerűen nem jártunk olyan helyeken. Végül némi sajtot meg sütit hoztam a családnak, magamnak meg csak egy Reblochon sajtot, hogy csinálhassak tartiflettet, a kedvenc francia rakott krumplimat, egy francia Elle-t meg egy Marie Claire-t. Viszont így maradt egy csomó pénzem, amit elkölthetek itthon, mert amúgy nem mintha Magyarországon nem kaphatnék meg mindent, ami szem-szájnak ingere. Sőt.

Home sweet home

Az volt az utolsó napokkal, hogy kicsit besokalltam. Tudtuk, hogy ez mély víz, egy hónap zsömözsövö után bevenni magunkat egy egész hétre egy hajóra az ő barátaival, akikkel ők félszavakból megértik egymást, és akikkel én akkor találkoztam először. Nagyon cukik és szimpik nekem, és szerintem jól megtaláltuk a hangot, de mégiscsak kilógtam a sorból, és az ötödik naptól már nem volt kedvem több fröccshöz, több számomra ismeretlen történethez, több fiús poénhoz. Én alapvetően nyitott vagyok, de csak akkor szociális, ha van a dologhoz kedvem, és egy idő után már nem volt. Jó lett volna kettesben lenni a pasimmal, vagy többet kirándulni, ahelyett, hogy a hajón ülünk és bámuljuk a lassan elvonuló tájat meg a zsilipeket, de ez volt az útiterv, és tartottuk is magunkat hozzá, meg hát ez egy ilyen barátos utazás volt. Délutánonként, miután megérkeztünk az aktuális kikötőnkbe, elmentünk kicsit körülnézni kettesben, de iszonyú pici, isten háta mögötti faluk ezek, volt olyan, ahol még pékséget vagy patikát sem találtunk, nem volt túl sok látnivaló a csodás romos házakon, meg a küszöbökön alvó macskákon kívül. Szóval a végére látványosan elegem lett, amit sikerült úgy tálalnom, hogy szegény azt hitte, ennyi volt, szakítok vele, de aztán megbeszéltük, hogy valószínűleg túl extrém szitu volt ez így egy bimbódzó kapcsolat legelejére, és hát tudtuk, az egyik barátja meg is mondta, hogy vagány vagyok, hogy ezt bevállaltam, és ez egy igazi próbatétel lesz nekünk. Azért az utolsó 2 napból kihoztuk, amit ki lehetett, ő jobban figyelt rám, én meg erőltettem a szociális oldalamat meg a fröccsöket, no meg pénteken elmentünk kirándulni egy nagyvárosba. Mondjuk mivel ott is a többiekkel voltunk ott sem az történt, amit én szerettem volna, de azért egész jó volt. Legközelebb kettesben megyünk.

Tegnap este 9 körül meglehetősen fáradtan értünk Budapestre. Bármennyire sok finom sajtot, felvágottat, pástétomot és baguettet kóstoltunk (én pedig rengeteg, rengeteg kagylót ettem), most egy darabig nem fogok kenyeret meg szendvicset enni, brrrr. Csak salátákat, rengeteg zöldséget meg levest kívánok. Bent aludtam nála, este még kiültünk az ablakába egy pohár Irsaival (szerintem simán veri a francia borokat, vagy az én ízlésem ilyen egyszerű, mint a balta, nem tudom), és egyből visszazökkent minden a helyére, visszakaptam a harmóniánkat, pedig bevallom, egy picit már elkezdtem aggódni, hogy valamit elrontottunk. De aztán reggel alig bírtunk elválni egymástól, szóval nincs baj.

Aztán reggel hazajöttem, apukám kijött értem autóval a vasútállomásra, kaptam reggelit meg paradicsomot a kertünkből, hársfateát mézzel, a kutya meg a macska pedig azóta el nem mozdulnak mellőlem. Áldom az eszem, hogy az indulás előtti napon még kitakarítottam, olyan volt megérkezni a besötétített, hűvös, tökéletesen tiszta lakásomba, mintha egy zen buddhista templomba léptem volna be. Jó itthon lenni.

1 nappal ezelőtt aktuális poszt

Itt a környéken meseszép kis falvak vannak, viszont minden harmadik ház üresen áll, elhagyatott és romos. Ahogy sétálgatunk, nézegetjük, hogy milyen szépek az épületek ilyen állapotban is a levendula színűre festett zsalugáterekkel, milyen hangulatos lenne megvenni egy házat itt, jól felújítani és beköltözni, aztán süthetném a tarte tatinokat meg a sok quichet, macskák napoznának a küszöbön, a gyerekeink pedig már ovis korukban folyékonyan beszélnének franciául. Persze ez mind csak vicces álmodozás, én biztosan halálra unnám magam itt, főleg ilyenkor, ugyanis alig látni embert, gondolom mindenki nyaral, semmi nincs nyitva, de még a gyógyszertár meg a pékség sem, reggelente komolyan meg kell küzdenünk a napi croissantokért..

Én már egy kicsit unom magam, hiszen egy hajón vagyunk egész nap, ezer zsilipen kell naponta átküzdenünk magunkat, amit a fiúk nagyon élveznek, de így az ötödik nap nekem már akkor is nagyon álmosító az egész, ha gyönyörű a táj - alszom, olvasok, napozom, szendvicseket, fröccsöt meg kávét csinálok a srácoknak. Közben mindenféle tök jó zenét hallgatunk, többek közt bluest, amitől olyan a hangulatunk, mintha a Mississippin hajóznánk, mint a Tom Sawyerben meg a Huckleberry Finnben. Én szeretném, ha többet csavarognánk meg kirándulnánk, de az útitervünkbe nem fér bele sajnos.
 
Otthon mi újság van:)? Fura így teljesen, internettelenül kiszakadni otthonról, szerintem akkor volt utoljára ilyen, mikor még nem neteztem.

Lö kalandok

Csak annyit tudok írni, mert valaki megosztotta velem a 3G-jét (igen, vannak elvonási tüneteim, hiányoznak a blogjaitok), hogy nagyon jó nekem itt, mindenki szeret és én is szeretek mindenkit, finomak a borok, esténként fillet de beuf-t kapok (vagymit) sültkrumplival, és esténként arról sutyorgunk a takaró alatt részletekbe menően a pasival, hogy hogyan fogunk élni a cuki kölkeinkkel. Ja, és imádok itt a csodagyönyörű francia utakon vezetni, ez az új hobbim. És szar az idő, és továbbra sem szeretem a pezsgőt, pedig két pincészetben is jártunk. Happy Milonka is happy.

When a man loves a woman

Volt egy csomó nem fogadott hívásom, írtam, hogy külföldön vagyok, és írjanak smst. Kiderült, hogy szexpartnert és egyben férjet keresnek egy kislány pulinak, és ránk gondolnak. Mivel a héten aktuális a dolog, az én kiskutyám úgy tűnik, felnőtt férfi, és hamarosan apa lesz, én meg pont távol vagyok ezekben a sorsdöntő pillanatokban. Úgy izgulok!:)

Drive

Az 1280 km felét én vezettem idefelé, órákat álltunk dugókban az autópályán, illetve araszoltunk kettővel, ami talán még rosszabb, mint állni, mert szerintem még nagyobb koncentrációt igényel, majdnem sírtam a fáradtságtól a megérkezéskor. De 180 km/h-val vezetni egy kurvajó autót hosszan a szinte üres német autópályán életem egyik legkomolyabb flow élménye eddig.

Au revoir

Ha majd egyszer visszanézek az életemre, azt hiszem, azt fogom mondani, hogy ez a nyár életem egyik legjobb időszaka volt. Az ismerkedős periódusban vagyunk, és őszintén, nem látok akadályokat jönni, most legalábbis úgy tűnik. Nekem megint olyan ez a nyár, mint mikor egyetemista voltam, csak most még pénzem is van rá, hogy azt csináljak, amihez kedvem van. Ő dolgozik, de mostantól nem, augusztus végén fog csak legközelebb, amikor én is, úgyhogy addig tényleg ami eszünkbe jut, és ő ugyanolyan aktív, mint én, hogy mindig menne, mindig kitalál valami programot, nagyon szeretem ezt. És ezek a budapesti esték a legjobbak, amikor hajnalig csavargunk, tekerünk, fröccsözünk meg beszélgetünk, és mégis minden nap más. Azt hiszem, most nem cserélnék senkivel. 

Kedden voltunk a Kobuci kertben, ahol én még sosem jártam, de mostantól az az egyik kedvenc helyem, nagyon hangulatos és zseniális a hangosítás. Bin Jip koncert volt, az első felét tátott szájjal hallgattam, nagyon tetszett, aztán leült, meg én Gyémánt Bálintot nem kedvelem, jazzben biztosan jó, de ebben a formációban annyira közhelyesen gitározik, hogy még idegesített is. A dj nem rossz, de maradjunk annyiban, hogy Veronika viszi el az egészet a hátán, ő világszínvonalú mindenben, amihez hozzányúl. 

Tegnap pedig találkoztunk a pasim barátaival a Pagonyban, jártatok már ott? A Gellért fürdő fölött van ez a hely, a fürdő gyerekmedencéi vannak ott használaton kívül, illetve ez egy söröző-étterem, egy csomó asztal konkrétan a medencékben áll (persze víz nélkül), vicces. A hely többi része pedig a helyes retro csempékkel a nyolcvanas évek strandvilágát hozza vissza, körben pedig sűrű erdő, szabadtéri moziként is szokott a hely funkcionálni. Szerintem nézzétek meg, ha arra jártok, mondjuk szerény véleményem szerint az is bringával a legmenőbb. Mondjuk tegnap pont majdnem meghaltam miközben épp átszeltem a Rákóczi utat, de nem az én hibám volt. De azért továbbra is imádok Budapesten tekerni. 

Holnap pedig indulunk nyaralni, most egy hétig nem lesz se internetem, se hajvasalóm, csak mi hatan egy hajón, meg a csudálatos Champagne-Loire vidék. Beraktam egy dupla csomag franciakártyát, tervezem, hogy mindenkit agyonverek rabló römiben, meg megszeretem a száraz pezsgőt, mert én még mindig csak az édeset szeretem. Majd írok, ha tudok. 

Élvezzétek a nyár utolsó hónapját, tsók!

Tell me more

Én kinézetre nyár-típus vagyok, természetes szőke, könnyen barnul a bőröm, nyáron 10x annyi energiám van, mint télen, mikor is gyakran legszívesebben elásnám magam. Ez a külsőmre is igaz, nyáron sokkal jobban nézek ki, jó, gondolom ez mindenkire igaz, de én azt hiszem, nálam ez a 10x-es szorzó erre is működik (illetve inkább ugyanez mínuszban télen). De persze nekem is van mindenféle bajom a külsőmmel, ugye nem kell sorolnom. 

Viszont most van ez a fiú, aki az a típus, aki mindent kimond, ami eszébe jut, és egyfolytában szépeket mondogat nekem, szerintem minden porcikámba szerelmes, úgy néz rám, hogy úristen, és az van, hogy amióta őt ismerem, elkezdtem az ő szemén keresztül látni magam, és az a durva, hogy szerintem szebb lettem, mióta tudom, hogy ő milyen szépnek lát. Konkrétan azt látom a tükörben, hogy szebb a hajam, simább a bőröm, nincsenek táskák a szemem alatt, izmosabb a fenekem, szebb a lábfejem, eltűntek a hurkák a derekamról, és minden ruhám tökéletesen áll rajtam, szóval értitek, egy szexi dög lettem csak azért, mert egy szexi dögnek lát. És nem a csodálatos külsőmről akart szólni ez a poszt, hanem hogy mennyire kellene, hogy a pasijaink körbeudvaroljanak minket, mert úgy tűnik, ez varázslatosabban működik, mint bármilyen Ilcsi krém.

Bikegirl

Valami furcsa volt a szuper, bár idén 10 éves Merida montimmal a hétvégén, ezért megkértem aput, hogy olajozza meg a tárcsát és kicsit nézze át. És ma jön be, hogy van egy rossz híre: el van repedve a váz elől a hegesztésnél. Nem tudom elmondani, mennyire szomorú vagyok emiatt, mert az a világ legjobb, legkényelmesebb bicaja nekem, és van ugyan másik bicóm, de hosszú távon tekerni, a dunakanyaros 40+/- kilométereimre egyik sem megfelelő. Az a bicaj nekem lett összerakva, tökéletes a mérete, teljesen össze vagyunk nőve, azaz össze voltunk, mert többé nem ülhetek fel rá, mivel itt volt a vizslás fiú, és életveszélyesnek nyilvánította, azt mondta, engedjem el. Síííírok.

Itt vele pózolok:

Viszont utána beszéltünk még egy csomót, ápolgatta a kis bringás lelkem, és ajánlott helyette utódot. Azóta már nem a halott biciklimen lamentálok, hanem azon agyalok, hogy hogyan lehetne egy ilyen bicóm: 

Persze nagyon drága (150 körül), de ha megnézem, hogy az előző is ez a kategória volt, és 10 évig kitartott, akkor ár/érték arányban ez egy szuper befektetés. Lenne. Holnap veszek lottót.

Relax, take it easy

Annyira cukik vagytok a rengeteg üzenettel meg hozzászólással, nagyon, nagyon szépen köszönöm. ♥ Sajnos mi nem szoktunk itthon lelkizni egymással, úgyhogy nem tudok anyu elé állni azzal, hogy de hát ez a fiú engem boldoggá tesz, és hiába fiatalabb, mint én, úgy szeret, hogy ha azt mondanám neki, hogy vegyen feleségül, és csináljunk gyereket mondjuk most, szerintem ő lenne a legboldogabb (na jó, lehet, hogy nem, de értitek). Egyébként vicces, hogy az ő családja pedig pont, hogy odavan az örömtől, hogy ilyen 'komoly' (értsd: idősebb) nőt talált maga mellé, akivel majd jól megállapodik végre a kicsi fiuk (hahaha), szóval minden csak viszonyítás kérdése. De vele nagyon kedvesek a szüleim, óriási szeretettel fogadják, ami nekem nagyon fontos, és én is úgy vagyok vele, ahogy írtátok, hogy nem akarhatok mindig megfelelni nekik (így értettem a leválást a szüleimről), hanem hinnem kell, hogy jól döntök, és majd lesz, ahogy lesz, reméljük, az idő engem, minket igazol. És ha nem, az akkor sem azért lesz, mert anyukám jobban örülne, ha egy nálam idősebb pasi mellett állapodnék meg. 

Nagyon jó volt egyébként a hosszúhétvégénk, annyira jó érzés, hogy letudtuk a családi bemutatkozásokat, borzasztóan stresszeltem miattuk. Ami pedig minket illet, hát jó intenzív 3 nap volt, és én azt hiszem, nem vagyok egyszerű eset, már ami tugedörforevörbe vetett hitet illeti, köszi, exférj. Ráadásul ha nála vagyunk, vagy eztazt csinálunk, akkor teljesen laza vagyok, és iszonyú jól érzem magam, viszont itthon annyira fixen megvannak a dolgaim, és hát azoknak úgy is kell lenniük... Basszus, Ilonka. Mindegy, nagyon sokat beszélgettünk, ismerkedtünk, csináltunk egy csomó mindent először együtt, és tök jó volt. És az is tetszett, hogy nagyon színes volt az egész, voltak sokáig alvások, nagy reggelik, kutya, séták, bringázás, kirándulás, vásárlás, piac, közös főzés, a szüleim itt nálunk, mi a tesóméknál, iszogatás, voltunk slam esten, találkoztunk a haverjaimmal, tartottunk sorozatnézős délutánt, voltunk vacsizni, és olyan nyitott mindenre, partner mindenben, még segített is, és ha érezte, hogy becsukódom, kell egy kis tér, akkor hagyott, csak azt hiszem, talán túlságosan is próbál megfelelni nekem... És érzem rajta, hogy stresszel amiatt, hogy mindent jól csináljon, hogy elég jó legyen. Én pedig ezt nem akarom, ezért igyekszem lelazulni, és nem elvárni semmit, csak örülni neki, és szeretni úgy, ahogy van, és nem kívülről méregetni magunkat, hogy jó lesz-e ez az egész, elég jó lesz-e nekem, hihetek-e benne. Nyugi, Ilonka, lazíts.

Köszi, anyu

Ahogy kettesben maradtunk ma reggel, anyukám megkérdezte, hogy hány éves ez a fiú, majd egyből bólogatott, hogy igen, gondolta, hogy legalább 5 évvel fiatalabb nálam (pedig csak 4 évvel), és jó, hogy nem a diákjaimmal kezdek. Hát köszi, anyu. A probléma az, sajnos iszonyatosan számít nekem, hogy mit gondol a családom, és most eléggé el vagyok keseredve, ráadásul egy ilyen mondat simán képes elültetni egy magot a fejemben. 

Ugyanitt: hogyan kell leszakadni a családunkról? Hogyan kell leszarni, mit gondolnak? Vagy pont, hogy számít, hiszen ők jól ismernek, és jól látják kívülről a dolgokat? Ugye nem?