hát így

Mivel hétfőn és kedden is programok voltak, nem volt normál órám az osztályommal, de azért aránylag sokat találkoztunk. Megdöbbenve konstatáltam, hogy halál cukik velem, mintha mi sem történt volna, én mondjuk kicsit hűvösebb voltam, meg kiosztottam két beírást, de az elszenvedők szerint is teljesen jogosan. Amúgy totál feszült vagyok azóta is, mintha valami elszakadt volna bennem pénteken, nem az osztályom miatt, az csak az utolsó csepp volt, hanem valahogy elegem lett mindenből. Elfáradtam.

Ma volt először osztálytermi órám a bandával, tartottam nekik egy kis monológot, elépesztő volt látni a megszeppent arcokat, szerintem fogalmuk sem volt, hogy engem ez az egész ennyire megviselt. Viszont egy dologhoz tartják magukat, hogy az egész ellenséges hangulat, de főleg az utolsó mondat (ha a tanárnő így, akkor mi is így), amin végül kiakadtam és kijöttem, az nem nekem szólt, hanem a másik tanárnőnek, akivel az eredeti konfliktus volt, és akivel szemben nem álltam melléjük. Azt mondják, hogy félreértettem, nem rám haragudtak, és nem akartak megbántani, de teljesen logikus, ha félreérthető volt az egész. Mondjuk ezt annyira egyöntetűen és határozottan állítják, hogy el tudom képzelni, hogy tényleg így volt - persze akkor is gázul viselkedtek, de azért így más. Megbeszéltük, megtartottam az órát, utána meg valószínűleg megbeszélték ők is maguk közt, mert egész nap bánatos kiskutya szemekkel mászkáltak utánam, délután pedig több halálosan cuki üzenetet is kaptam, hogy ugye nem haragszom rájuk - úgy tűnik, tényleg kétségbe vannak esve, hogy megbántottak. Most persze nekem van bűntudatom, hogy túlreagáltam, de ez van, legalább látják, hogy a tanároknak is van lelkük. Megkönnyebbültem. Nagyon, nagyon szeretem ezt a lüke társaságot.