a zárkózottságról

Tegnap volt az utolsó ülésem a pszível. Pont egy csomó más dolog foglalkoztat, úgyhogy nem annyira agyaltam rajta, hogy vajon milyen lesz. De a héten előfordult, hogy bepörgettem valami teljesen értelmetlen gondolatmenetbe magam, amivel már magamat is idegesítem, és ez olyan gyakran megtörténik, hogy eldöntöttem, hogy például ezt még elmondom neki. És elmondtam, egy olyan szorongást, amit még soha senki másnak, és nagyon jó érzés volt - ahogy szavakba öntöttem, valahogy nem tűnt már olyan súlyos problémának. És mondott néhány megnyugtató szót, pozitívakat, anélkül, hogy ítélkezett volna, inkább igyekezett megérteni, hogy miért gondolkodom így. Nem elemeztük túl a kérdést, de segített, hogy elkezdjem elengedni.

Most őszintén szólva kicsit sajnálom, hogy vége, és nem lesz már meg a lehetőségem, hogy olyasmiket is elmondjak, amiket magamnak is nehezen vallok be, valakinek, aki kívülálló, józan gondolkodású, és azon igyekszik, hogy segítsen nekem. De az egyik tanulság, amit elviszek magammal, az az, hogy kommunikáljak bátrabban és nyitottabban, és ez valószínűleg ilyen szempontból is érvényes. Nekem összességében az a benyomásom, hogy az emberek önzőek, és nagyon szeretnek magukról mesélni, hálásak érte, ha van hallgatóságuk, de nagyon ritkán tapasztalom, hogy őszintén kíváncsiak lennének a másikra - azaz rám, vagy egyáltalán eszükbe jutna bármilyen szinten, hogy a másik is szívesen mesélne, már ha bárki megkérdezné, hogy hogy van. Nekem általában nagyon nehéz megnyílnom - valószínűleg ez az egyik oka, hogy blogot írok, hogy mesélhessek magamról - szinte soha nem kezdek el én magamtól mesélni, csak ha a másik kérdez, és úgy érzem, őszintén érdekli, mi  van velem. Ha pedig igen, az nekem nagyon nagy erőfeszítés és ezért ez eléggé ritkán történik meg. 

De még mindig tök jó a helyzetem, mert tudom, hogy egy csomó embernek nem igazán vannak barátai - nekem vannak, és talán megpróbálhatom elmesélni nekik, ha valami nyomaszt, vagy valami jó. Akkor is, ha nekem ez amúgy pokoli nehéz. 

Nagyon furcsa számomra, hogy itt a suliban például még mindig alig ismernek, Annán kívül, akivel már kétszer is voltam iszogatni, és a sulis ügyeken túl is érdekeljük egymást, szinte senki nem tud rólam olyasmit, hogy van-e párkapcsolatom, vagy milyen filmeket szeretek, vagy van-e kutyám, vagy hogy milyen ember vagyok, ha épp nem dolgozom - annak ellenére, hogy nagyon jó a kapcsolatom egy csomó mindenkivel, segítenek mindenben és kedvesek. A múltkor az egyik nagyon cuki kolléganő a konyhában, mikor kettesben voltunk, megkérdezte, van-e gyerekem - és azonnal bocsánatot kért, hogy ilyen tolakodó volt ezzel a kérdéssel, pedig nem is tudja, mennyire örültem neki. Mondjuk biztos vagyok benne, hogy rajtam is az látszik, hogy zárkózott vagyok, és elvagyok a kis dolgaimmal, meg az órákra készüléssel mindig. Lehet, hogy kellene szerveznem valami sörözést.

same shit(storm), different day

Fú, ma pusztító napom volt, kezdve onnan, hogy hajnal 2-től egyáltalán nem bírtam aludni soha többé, folytatva azzal, hogy ebből kifolyólag zombiként billegve tengettem az egész napom, egészen odáig, hogy ha esetleg naivan azt gondolnám, hogy az élet smooth sailing, és minden szépen, csobogó patakként folydogál a medrében, közeledik a nyári szünet, és épp semmi, de semmi nincsen, ami miatt aggódni vagy szorongni kéne, na akkor tutira érkezik egy váratlan és mindent elsöprő szarvihar, ami minden, de minden tervem és nyugalmam elsodorja. Gondolom, ismeritek az érzést. Jó, igazából nincs nagy baj, csak valahogy minden nagyon bebonyolódott, és nincsen igazán jó döntés.

Na de nem is ez a lényeg, hanem hogy olyan jó dolgok is történtek, mint hogy

• Ilyen épületek is vannak Budapesten, olyan csodásak! Mondjuk bele sem merek gondolni, hogy mennyi pókcsalád lakozhat ennyi futónövény közt... Brrr. De nagyon szép.

• Találkoztam Gabesszel, aki elutazik Amerikába úgy fél évre, és szerettem vona tőle elbúcsúzni. Kapott tőlem egy pici búcsúajándékot (már egészen sok tacsis fülit és nyakláncot ajándékoztam a szívemnek kedveseknek):

• A kutyája, Metró pedig annyira bölcs és kedves: 

• És aztán hazaértem, és feltelepedtem a kanapéra egy nagy adag tejszínhabos eperrel, és megnéztem a legújabb GOT részt (amiből nem láttam semmit, annyira sötét volt az egész, így küzdöttek meg rohangáltak a képernyőn, de hogy ki kivel volt, és mit művelt, arról fogalmam sem volt egy pillanatra sem), és erről nincsen fotóm, de eskü így volt.

Most már csak az a kérdés, hogy ha ma is lefekszem aludni fél10-kor, mint tegnap, akkor ma is ébren forgolódom már hajnal 2-től? Tutira nem.

a csapatommal csapatom

Ma délutántól pedig egyedül vagyok itthon, Barni elutazott, és csak holnap jön haza. Gondoltam rá, hogy hazamegyek Vácra legalább egy délutánra, de kicsit fáj a torkom, meg nagyon kellett már egy pici idő egyedül. Délután beszéltem anyuval egy csomót, nagyon hiányoznak a szüleim, és tudom, hogy én is nekik. Nem tudom, jól csináltuk-e, hogy így összenőttünk, és hogy csak most igyekszem igazán leszakadni róluk - tudom, hogy az a normális, ha én a saját életem élem, de sokat gondolok rájuk, és annak ellenére, hogy legalább 2 hetente otthon vagyok, hát... Hiányoznak. Tervezek szervezni néhány közös programot a következő hetekben, első körben jó lenne megnézni a Fortepan kiállítást a várban, remélem, jó lesz. 

a kedvenc napom

A piacon kezdtem a reggelt, és jelentem, 400 forintért vettem egy csomag spárgát. Elképesztően jó ilyenkor a piac, azzal kezdem, hogy végigjárom az egészet jól, kicsit fel is mérem a terepet, megnézem az árakat, meg inspirálódom, de leginkább gyönyörködöm és szociális életet élek. Imádom a piacokat. Ebédre sütöttem kacsamellet epres salátával, meg grilleztem spárgát és cukkinit - én tök jól elvagyok csak a zöldségekkel, a pasim viszont húsevő, de igyekszem terelgetni. A héten sütöttem édesburgonyát, Jamie-nél olvastam, hogy ő simán, héjastul bedobja őket a sütőbe egy órára, szóval nem szaroztam én sem - amikor kivettem, őket, egy mozdulattal meg tudtam őket szabadítani a kabátkájuktól. Kicsit szétnyomkodtam őket, meg kaptak némi sós-újhagymás tejfölt, és kész. Most ez a kedvenc kajám, és Barninál is nagy sikert aratott. 

Holnap pedig fölmegyünk Barni szüleihez, az apukája husikat grillez, én viszem a salit meg a sütit, utóbbit még nem találtam ki, mi legyen. A múltkor pedig autózás közben tök véletlenül belefutottunk a Nyakas borászatba, és ha már ott jártunk, benéztünk a boltjukba is, és képzeljétek, 1100 forint volt egy üveg Irsai, az ingyen van, nem? Úgyhogy elhoztunk egy 6-os készletet, és azóta boldogan borozgatok esténként itthon - hétvégén meg van, hogy ebédhez is. 

Fú, a Khanban pedig Violettel ezt a bodza illatú sav blanct ittuk (ő szépen, gyakorlatiasan lenyomozta, én csak ráböktem és ittam) bodza illata van, atyaég, milyen finom volt, kell egy üveggel szereznem.

anneliesdraws

and it's suddenly summer

A héten szépen, lassan visszatért az energiaszintem, de ez a front durva volt. Azért mikor pénteken hajnal 4:50-kor jelzett a telefonom, hogy ébresztő, mehetek edzeni, akkor úgy éreztem, hogy meghalok. De egy óra múlva, mikor ráálltam a futógépre, hogy bemelegítsek, akkor már nagyon jó érzés volt, hogy ekkora lelkierőm van, és az a reggeli edzés át is lendített a heti holtponton - azóta kifejezetten jól érzem magam a bőrömben megint. 

Boldog vagyok attól, hogy jó idő van, és pólóban lehet flangálni a városban, reggelente farmerdzsekiben tekerek be, és mire beérek, már melegem van. Mostanában hazafelé, ha nem érzem úgy, hogy minél gyorsabban haza akarok érni, akkor más útvonalon bicajozom, mint amerre szoktam, és tekergek kicsit a fürge kis járgányomon, amerre kedvem tartja.  Így alakult, hogy elkavarodtam a múltkor a Boráros térre, és ha már arra jártam, megnéztem az Adidas outletet, amiről már több barátnőm nagy lelkesedéssel mesélt. Fú, és tényleg meglepően jó, egyrészt nagyon szép cuccok vannak, nincs az az érzésem, hogy a gagyi maradékot szórják ki, másrészt tök jó áron lehet találni edzős ruhákat, kb 5 ezerért vettem a nadrágokat, és 4-ért a felsőket - vannak persze drágábban is, de ilyen áron is simán lehet válogatni, és méretek is vannak. A legtöbb sportruhám a tescoból és a lidlből származik, és ott sem sokkal olcsóbbak. Úgyhogy most újabb motivációm akadt, hogy mozogjak - és tényleg, ha van szükségetek ilyesmire, mindenképp nézzetek be. 

Az új Solange (ő Beyoncé húga) albumot hallottátok már? Annyira csodálatosan kora nyári, mindig táncolgatok kicsit, ha hallgatom, nem lehet nem. ♥

slow motion

Csak érdeklődnék, hogy ti hogy vagytok? 

Azt, hogy csigalassúsággal vonszolom magam, nyűgös vagyok, olyan fáradt, mintha valami naaagy betegségből épültem volna fel, nyomás van a nyakamban és a fejemben, és legszívesebben csak aludnék, azt ugye a frontnak köszönhetem? Mikor lettem ilyen nyanya? És mikor lesz ennek vége?

Tegnap végülis nem is hagytam el a lakást - illetve végül de, hogy este találkozzam Violettel és Tamkoval, végigegyük az előételek sorát és igyunk egy kis bort is a Khanban - igaz, az is nehezemre esett, hogy indulás előtt valami normális ruhát rángassak magamra a melegítő helyett. Mondjuk ezt is olyan megterhelőnek találtam, hogy hatalmas hálát éreztem, amikor a vacsi végén csak be kellett ülnöm a pasim autójába, és a itthon, a ház előtt kiszállni belőle. 

Szóval? Nálatok is van baj? 

ana hard

.

A mai nap pedig a húsvéti nyúl bűvöletében telt, először Barni családjával it Budapesten, aztán Vácon az enyémmel. Jó érzés volt délután hazaérni a tiszta, patent kis lakásunkba, azzal a tudattal, hogy semmi dolgom. És hogy még holnap sem kell dolgoznom, csinálhatom, amihez kedvem van, aludhatok, edzhetek, vásárolhatok, intézkedhetek, BÁRMIT csinálhatok. Barnival megbeszéltük, hogy picit jobban odafigyelünk mostantól, eljárunk edzeni (mondjuk eddig is eljártunk, csak kicsit rendszeresebben), elmegyünk masszázsra meg csontkovácshoz, meg kicsit szebben is eszünk majd - csak előbb még el kell pusztítanuk a nyolc kinder tojást, meg a Lindt nyulakat, amiket húsvétra kaptunk.

gone girl

Pénteken elutaztunk Békésszentandrásra Barni barátaival, családokkal, gyerekekkel és egy kölyök labradorral. Egy kicsit féltem tőle, mert egyrészt ők ezer éve barátok, én meg nem olyan régóta ismerem a bandát, másrészt én, ha lehetőségem van pihenni, akkor nem feltétlenül vágyom hosszú, tömény szociális élményre olyan emberekkel, akik nekem nem a legbensőbb köröm. Sőt, igazából a legbensőbb körömmel, a családommal és a legjobb barátaimmal sem igénylem a több napos, szorosan együtt eltöltött kalandokat. De mivel nem voltak nagy elvárások, mindenki pihenni jött, Barni pedig pontosan tudja, hogyan érzek, mivel nyíltan kommunikálom felé az ilyen gondjaimat, nagyon jól sikerült az út. 

Mindenkinek egymás melletti, de külön apartmanja volt, a lakrészek előtt pedig nagy asztal padokkal, így ott lehetett bandázni. Sokszor együtt ettünk, illetve becsatlakozott, akinek kedve volt, én úgy vittem sonkát, tojást, kalácsot, zöldségeket, hogy ne csak nekünk jusson, és, mint utólag kiderült, a többiek is így készültek - jó érzés volt gyártani a katonákat a srácoknak. Volt egy üveg ananászos rum, amit a gazdája bedobott a közösbe (örök hála), meg hoztunk a sörfőzdéből málnás búzasört, ami csodálatosan finom. Mellé pedig egész nap tollasoztunk, fociztunk, beszélgettünk, zenét hallgattunk, fogócskáztunk a kölykökkel. Szombaton elmentünk kirándulni a szarvasi arborétumba és megnéztük a Minimagyarországot. 

Viszont én, ha besokalltam, simán elmentem és aludtam egy órát a szobánkban, lezuhanyoztam vagy csak nyomkodtam kicsit a telefonom. Aztán frissen, feltöltődve folytattam az estét. Én Barnit ezzel sosem nyomasztom, ő sokkal jobban pörög mint én, ráadásul ezek a srácok kb a tesói, bármeddig képes bandázni velük, de tökéletesen megérti, ha én időnként kicsit egyedül akarok lenni. Néha van, hogy becsatlakozik mellém egy kis sziesztára, vagy csak bejön megszeretgetni, de sosem nyomul, hogy menjek már. És ez így nagyon jó. Esténként mondjuk 10-kor elvonult aludni mindenki, szóval nem toltuk túl. 

Vasárnap pedig Barnival elmentünk Békéscsabára, és megnéztük az Andy Warhol kiállítást - a közelében sem volt annak, amit Tamkóval láttam Metzben, de azért örültünk, hogy van ilyen itthon. 

cukkiniii

Elmesélem nektek, hátha másnak is épp akkora örömhír mint nekem, hogy a Vapianoban a tésztákat lehet kérni cukkini tésztával is. Én időnként szoktam itthon csinálni, tökgyalun lereszelem, kicsit megpirítom sóval, borssal, fokhagymával, és működik szinte bármilyen feltéttel - paradicsommal, pesztoval, anyukám vadasával. Nem annyira semleges, és talán nem is okoz akkora kielégülést, mint egy jó kis Barilla spagetti, de kárpótol a tudat, hogy csupa zöldség lapul a szósz és a sajt alatt. 

Nekem nagyon fontos, hogy legyen itthon finom, meleg kaja, amikor a pasim, aki simán lehozza a munkanapját evés nélkül, hazaér. Fontos, hogy le tudjam ültetni enni valamit, ami meleg, és amit szeret. Fontos, hogy tudjak magamnak saját készítésű ebédet csomagolni, és minél ritkábban kelljen beülnöm valahova menzát enni. De néha tudatosan elengedem ezt, és olyankor jó érzés beülni valahova enni. És én mostantól kicsit többször szavazok majd a Vapianora.

hey, bunny

Ma reggel vérre menő tárgyalásokat kellett folytatnom a bennem élő felelősségteljes háziasszonnyal, aki szerint húsvétra ragyognia kell az ablakoknak és a lakás össze többi pontjának, a hűtő tele kell, hogy legyen több fogásnyi húsvéti ennivalóval és mindenféle sütikkel, a kalács házilag kell, hogy készüljön, és friss virágnak kell illatoznia minden vázában. Meglehetősen nehéz volt őt meggyőzni, hogy nem dől össze a világ, ha ezt most mind elengedem, kicsit felporszívózok, valami minimál menüvel készülök, stressz helyett pedig szépen lelazulok, nem próbálok meg megfelelni senkinek (legfőképpen magamnak nem), és csupán azt csinálom, amihez kedvem van. 

Úgyhogy ma ablakmosás helyett egész nap a Pilisben csavarogtam és élveztem a napsütést meg a virágos fákat, este levágattam a hajam szép rövidre (még alá is nyírtuk kicsit hátul, van simogatható, szúrós rész, imádom), főztem sonkát, sütöttem almás pitét, vettem kalácsot és zöldségeket, holnap délben pedig jól elutazunk pihenni meg kirándulni. Vasárnap jövünk haza, hétfőn pedig tudunk mindkettőnk családjával húsvétolni picit.

szia, tavaszi szünet

Már sokszor rájöttem, hogy ha egész nap csak tanítok, majd hazaesek, kicsit nyomkodom a telóm vagy filmet nézek majd lefekszem, akkor hiába történik ez aránylag korán, a következő nap kb másnaposan ébredek és borzasztóan fáradt vagyok. Nagyon fontos, hogy a meló és a lefekvés közt legyen valami olyan program, ami kikapcsolja az agyam, elvisz kicsit máshova. Úgy alakult, hogy a pasimnak a munkája miatt el kell látogatnia egy csomó budapesti meg vidéki helyszínre, és örül, ha nem kell egyedül mennie, így ha tudok, vele tartok. Hétfő délután elmentünk a Budai várba, és vagy két órán keresztül bóklásztunk benne, bejártuk keresztül kasul - simán vannak olyan helyek benne, ahol még sosem jártam. Kedden pedig Szentendrére mentünk (nekünk az háztól-házig 20 perc, olyan jó), és ott is sétálgattunk vagy két órán keresztül. És bár este még kellett tanítanom egy órát, de mégis, tökéletesen kipihentnek érzem az agyam, szerintem azért, mert kicsit kirándultunk meg üldögéltünk a napsütésben. 

Mára végeztem az órákkal, már csak főzés van, meg mindenféle laza program, délben végzek, tartok Mamintinek egy órát, aztán huss, hazamegyek, és kezdődhet a tavaszi szünet. Most valahogy olyan könnyű a suli, minden szépen halad a maga útján, semmi stressz. Reméljük, ez így is marad.

mozdulatlan utazás

Konkrét okkal mentem a pszichológusomhoz anno, méghozzá azért, mert depressziósnak (mármint a szó annak az értelmében, hogy sokat voltam ok nélkül rosszkedvű és szomorú)  éreztem  magam egy olyan helyzetben, amikor minden okom meglett volna rá, hogy boldog legyek. Megvolt a tippem is, hogy mi az ok: akkorát csalódtam az exférjemben annak idején, hogy attól félve, hogy ez megint megtörténik, nem mertem igazán beleengedni magam a mostani kapcsolatomba, nem tudtam igazán megélni azt. Voltak fenntartásaim a hölggyel szemben, akihez kerültem, de aztán ezeket - hál'istennek - gyorsan elengedtem, mert tudtam, hogy csak akkor van az egésznek értelme, ha én maximálisan nyitott vagyok a közös munkára, és hamar kiderült, hogy nagyon jól működünk együtt. Már az első néhány alkalom is nagyon durva volt, nagyon jólesett beszélni olyan dolgokról, amiket ezer éve jó mélyre temettem magamban, és nem, hogy másnak nem beszéltem róluk, de nem is gondoltam rájuk. Óriási érzelmek, érzések szakadtak fel belőlem, mertem sírni, őszintén kimondani, bevallani magamnak dolgokat. Felszabadító érzés volt. 

Most, hogy újra elmeséltem, és átrágtuk, teljesen másképp látom már ezt az egész sztorit - magát a házasságot, az exemet sem tartom olyan tökéletesnek, és így, utólag már a jeleket is látom. Sokmindent megértettem. Tudom, hogy érthető, hogy megsérültem, és  így könnyebb lett megbékélni az egésszel és felszámolni a károkat. Már tudom, hogy ez az egész nem rólam szólt, és így sokkal könnyebb elengedni. Egy csomó más dolog is előkerült: a gyerekkorom, a szüleimmel való kapcsolatom, a teljesen mindennapi reakcióim szituációkra, a suli -   sok szempontból nagyon durva belső utazás volt ez az időszak nekem, és azt gondolom, hogy minden pénzt megért. A Barnival való kapcsolatom pedig nagyon szépen elmélyült. Sokkal jobb lett a kommunikációnk, és elképesztő volt látni, hogy Barni milyen pozitívan reagál mindenre, amit nagy nehezen kibökök neki. Szépen, lassan igazi szövetség alakult ki köztünk, közös célokkal, tervekkel - és szinte biztos vagyok benne, hogy nem itt tartanánk, ha ősszel nem kérek külső segítséget. 

Most április végén közös megegyezéssel be fogjuk fejezni a terápiát, és azt hiszem, nagyon régóta nem éreztem magam ilyen könnyűnek, régen nem aludtam ilyen jól.

anahard

itthon, otthon

Tegnap este pedig hazajöttem Vácra, hogy enyhítsem a kutyahiányomat, meg megnézzem, hogy milyen az élet itthon. Még mindig nagyon furcsa érzés, hogy már nem itt lakom - illetve az a furcsa, hogy már egyáltalán nem furcsa. Nagyon-nagyon szeretem a mostani életünket, a miniatűr, de rendkívül praktikus lakást, ahol már attól kupleráj lesz, hogy a fotelen hagyod a pulcsidat, bírom a közös reggeleket, amikor Barni egy órával (!) korábban kel, hogy én 6-tól nyugodtan tudjak készülődni a fürdőszobában, és mire kijövök, ő már hangosan énekelve, ezerrel pörögve pakolászik, nagyon szeretem az estéinket, a kártyacsatákat, a sok színházat, a spontán csavargásokat, meg hogy nyugodt szívvel, hiányérzet nélkül képesek vagyunk este 9-kor bemászni az ágyba. Nagyon szeretem Budát is, meg a környéket, mondjuk jó lenne egy lidl, vagy egy szuper piac sétatávolságra, de itt a fonódó a ház előtt, és az azért eléggé jó. És a sulink és a ház közti 8 kilométert, meg az útvonalat is nagyon szeretem, pont mondta Pilla pasija a múltkor, hogy kicsit sajnálja, hogy ilyen közel lakik a munkahelyéhez, milyen jó lenne hosszabban bicózni reggelente - de tényleg, szerintem nem lehetne ennél jobban kezdeni a napot.

Apropó, reggelz: egy ideje reggelente, munka előtt járok edzeni hetente háromszor, ami azt jelenti, hogy 5-kor kell kelnem, és 6-kor már kezdem az edzést - azokon a napokon kb kétszer annyi energiám van, mint a többin, és szinte mindig megjegyzi valaki, hogy mennyire kipihentnek tűnök. Hát ja, jó lenne ez így, és tény, hogy a magántanítványok (még mindig van szabad kapacitásom, ha valaki szeretne) meg a főzés mellett nem igazán jut rá időm délután vagy este, de az 5-ös ébredés azért az hosszú távon szerintem nem embernek való.

Hoztam haza egy hegynyi javítanivalót, vizsgát, esszét, dolgozatot, ami némileg csökkenti a komfortérzetemet, de majd megcsinálom gyorsan (haha), és akkor lehet bűntudat nélkül fetrengni meg kutyázni.

Este pedig színházba mentünk, a Nézőművészetis Soha senkinek című darabot nézük meg a Szkénében, ami egy egy- (na jó, két)személyes darab, és elég nehéz. Egyébként tetszett, de utána mondtam Barninak, hogy most szeretném egy kicsit hanyagolni a minimál színházat, és jó lenne sok színészt, meg szép, látványos díszleteket, igazi nagy színházat látni. Nagy színházért pedig hova máshova mehetnénk, mint a Nemzetibe, és az én tesóm ott dolgozik, és ott igazán látványos volt a színház még a Jordán Tamás, meg az Alföldi idejében, és akkoriban sokat is jártunk, de én irtózom a Vidnyánszkitól - és a tesóm szerint jobb, ha ez így is marad. 

busy but supersweeeet

Hosszú és kimerítő volt a hét, nagyon sok dolog volt, mégis nagyon úgy érzem, hogy a helyemen vagyok minden szempontból. A suliban őrület volt, eljutottunk egy vizsgához azzal a csoporttal, akik miatt sokszor nem aludtam, mert egyrészt iszonyúan jól tudnak angolul, van, aki kb anyanyelvi, másrészt rendkívül flegmák, legtöbbször teljes nihil  uralkodik, harmadrészt borzalmas a csoport-dinamikájuk, és egymást sem bírják - jópár tanárt elfogyasztottak már, és saját elmondásuk szerint is azért én kaphattam őket szeptemberben, mert más nem szívesen vállalta őket el. Egy ideig vért izzadtam velük, de aztán rájöttem, hogy ezt el kell engednem, olyan tinédzsereknek próbálok megfelelni, akiknek senki nem tud - úgyhogy csináltam a dolgom vidáman, leszartam, hogy tetszik-e nekik, heti egyszer pedig, ha a többi órán dolgoztak rendesen, akkor sorozatot néztem velük - és azóta tök jól működik a rendszer, sőt, a hangulat is jó. Most ezt a vizsgát nagyon komolyan vették, sokat készültünk rá és odatették magukat, levizsgáztattam őket, és parádésan sikerült mindenkinek, nagyon nagy dicséreteket kaptunk. Miután levizsgáztattam a 15 gyereket, azt mondta a kolléganőm, hogy "te most mindent megérdemelsz", és kirakott elém egy picike üveg Unicumot - gyűlölöm az unicumot, de azért ittunk egyet. 

De nem is ez volt a legjobb a hétben, hanem hogy kellett írniuk egy esszét is, és az egyik fiú mondta, hogy ő berakta az övét a fakkomba, aminek én látványosan örültem. Mikor furán néztek rám, meséltem, hogy még sosem kaptam semmit a fakkomba, és mindig irigykedve nézem a kollégákét, hogy mindenféléket kapnak, és van, akinek csoki van benne - hát mit kell csinálni, hogy az embernek csokit rakjon valaki a fakkjába? És akkor másnap odajött egy másik srác, Mr. Flegma but Superintelligent, és mondta, hogy szeretné kivenni az órát (negyedévente bizonyos feltételek mellett lehet két órát kivenni, van kis bérletük, aláírod, és akkor nem kell bejönniük órára), és mikor aláírtam a bérletét, mondta, hogy egyébként pedig hagyott egy fontos dokumentumot a fakkomban. Mint utólag rájöttem, egy tábla Milka csokit.

weekend

Megbeszéltük, hogy a hétvégére nem szervezünk semmit, mert kezdek kicsit besokallni attól, hogy péntek délutántól vasárnap estig mindig be vagyunk táblázva. Nekem kell, hogy spontán programok legyenek, hogy időnként azt csináljam, amihez kedvem van, és ne azt, amit muszáj. Így pénteken elmentünk ebédelni, majd kanasztáztunk éjfélig, én a kanapén, Barni velem szemben a fotelben, körberaktuk magunkat rágcsákkal, mindenféle jó zenéket hallgattunk, nagyon pihentető volt.

Szombaton reggel az óbudai piacra mentünk, vettem újkrumplit, paradicsomot meg birsalmasajtot - igazából tele volt a hűtő, de imádok piacra járni (ajánljatok, ha tudtok jót Budapesten). Spárgát kerestem, de az ára még fölötte van a lélektani határomnak, várnom kell még egy kicsit a spárgás quiche-sel. 

Délután a pasim mamájánál ebédeltünk - úgy hívja az anyukáját, hogy mama, szerintem ez annyira kedves. Az öccse is ott volt, nagyon szeretem, hogy ők is ilyen családközpontúak. Ebédeltünk, kicsit dumcsiztunk, meg kávéztunk a teraszon, aztán mindenki ment a dolgára. Nekem nagyon kutyahiányom van, szinte minden éjjel kutyásat álmodom, úgyhogy kimentünk Szentendrére, és kutyát sétáltattunk Barni unokatesójával, egy goldit, aki nagyon cuki, és rengeteget lehet vele labdázni. Nagyon szeretem ezt a fiút, B unokatestvérét, neki van az a sztorija, hogy lett egy csaja, aki nagyon szimpi volt nekünk, mikor nyáron a Balcsin találkoztunk, aztán kiderült róla, hogy egy hisztérika, majd mikor szakítottak, nem bírta elfogadni, és mászkált a srác után, megjelent a fiú törzshelyén, majd ha találkoztak, úgy tett, mintha minden rendben lenne köztük, bemászkált a háza udvarába kutyázni, majd írt neki egy sms-t, hogy asszem jogod van tudni, hogy ideköltöztem (a faluba, ahol a srác lakik), és azóta ott is lakik. How creepy.

Szóval szegény fiú nem valami szerencsés a lányokkal, és nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne próbáljam meg összehozni valamelyik nagyon cuki barátnőmmel, de már nyúltam ezzel nagyon csúnyán mellé, úgyhogy inkább nem erőltetem, pedig elég nagy a kísértés. Amúgy most randizik egy építész lánnyal, aki elsőre teljesen normálisnak tűnik, de hát majd kiderül. Szóval a fiúk is küzdenek a tinder varázslatos és rejtélyes világával, nem csak a lányok. 

Hazafelé megálltunk vásárolni egy dm-nél, beugrottunk a h&m-be is, és teljesen spontán vettünk egy tavaszi dzsekit, illetve kettőt, ugyanolyat mindkettőnknek, farmer, de az ujja és a kapucnija pulcsi anyag. Az S-es tök jó volt rám, és nagyon jól állt mindkettőnknek - lehet, hogy láma, de annyira dúl köztünk a l'amour, hogy úgy érezzük, belefér, hogy tesóknak öltözünk. 

street music

Reggelente szokott lenni a Nyugati aluljáróban egy fiú, aki utcazenél. Mindig lassú, szívhezszóló balladákat játszik, mint például a Mad World. Szerintem reggel fél 7 körül az aluljáróban sietők nagy része amúgy halálosan nyűgös és nyomott, de ha ennek tetejébe kap még egy Mad World-öt is, szerintem az enyhén szólva nem segít. Régen, a gimi utáni néhány évben sokat utcazenéltem (egyébként az akusztika miatt nagyon hálás dolog aluljáróban játszani), és tapasztalatból tudom, mennyire más a reakciója az embereknek valami vidám zenére, sőt, dobni is sokkal jobban dobnak - kár hogy ő azt sosem játszik, vagy én legalábbis még nem hallottam (a Mad World-öt már sokszor). 

Mondjuk én már bicajozom, és egy darabig nem is áll szándékomban visszaszállni a metróra, őszig pedig hátha vidámodik kicsit a repertoár. És egyébként utcazenészt minden  sarokra!

be massive

Voltunk hétvégén egy szuper mulatságon a Dunakanyarban, különböző szabadtéri, duna-parti helyszíneken játszottak dj-k délután 2-től. A barátaink nagy része bemondta az unalmast, így csak kettecskén vonatoztunk ki Barnival, miután nyárira cserélte a gumikat az autómon apukámmal, megebédeltünk anyuékkal és megjárattuk a kutyát a városban. Verőcén is volt egy helyszín, a Forrás, ami az egyik kedvenc helyem a környéken, anno az esküvőmet is ott szerettem volna, de végül nem ott lett. Alig voltak arcok, akik meg igen, azok barátok és ismerősök, úgyhogy a teraszon, a kőfalon ücsörögve meggysöröztünk meg nógrádi ropiztunk, miközben lógott lefelé a lábunk (kis túlzással) a Duna fölé. Tökéletes szombat délutáni program volt. Aztán 6 körül átvonatoztunk Nagymarosra a Piknik Manufaktúrába, mert ott is volt helyszín, de megállapítottuk, hogy Nagymaros átváltozott Siófokká, és nem a szó jó értelmében - egymillió fővárosi arc, fehér gyúrós pólókban, 20 perc sor pisilni és innivalóért is - mondjuk megértem, hogy népszerű volt az esemény, de mi inkább majd akkor megyünk, ha nincs tömeg meg fesztivál-hangulat. Úgyhogy megvacsiztunk a parton, hazavonatoztunk, és este 8-kor már kutyahorkolás mellett bújtunk ágyba. Kicsit nyugdíjasan toljuk, de nekünk tökéletes így. Őket kell amúgy követni a szabadtéri elektronikus bulikért.

saláták és körömlakkok

Gondoltam, megosztom veletek a jelenlegi kedvenceket. Persze vannak ezer éves fixek, amiket már ezerszer elmeséltem, de mindig akad valami új, amit épp nagyon szeretek.

• A piros, gyümölcsös, édes illatokat szeretem, időnként megpróbálok elkalandozni tőlük, de örök szerelmek mindig ebbe a kategóriába tartoztak. Gyengéim a Hermés illatok, annyira mások, mint bármi más, mindegyik egzotikus, különleges, semmihez nem hasonlítható. A Hermés Rhubarbe Écarlate pedig a kettő együtt: mint valami édes, fűszeres, gyümölcsös koktél egy buja, fülledt tengerparti éjszakán - tudom, hogy klisé, de tényleg ilyen, isteni. Sajnos drága, és nem túl tartós, de pár óra után amúgy is szoktam frissíteni magamon az illatot, szóval ezzel együtt imádom, különlegesnek érzem magam, ha viselem.

• Ráfüggtem a matt rúzsokra, nagyon feldobják az arcot, meg a kedvemet is, mindig kicsit jobb a napom tőlük. Nekem gyorsan eltűnnek a számról, a MAC éppúgy, mint a Body Shop, ilyenkor újraapplikálom. Most viszont találtam egy nagyon tartósat, kb lemosni sem lehet, mivel ez egy lip tint, kicsit meg is színezi az ajkakat. Tök véletlenül futottam bele a DM-ben a Rouge Signature-be, van egy csomó szín, kipróbáltam, megvettem egy málnás-pirosat, azóta nem hordok mást. És azóta a barátnőimnek is ezt veszem, ha van valami alkalom.

• Juc a a bloggercsopink, a Support hivatalos szépségtanácsadója, rendelt a most nagyon hype-olt, de meglepően barátságos árú The Ordinary-től, megkérdezte, hogy mi kérünk-e valamit, és nekem muszáj volt kipróbálnom, amit ajánlott. És nekem ez nagyon bejött. 3 hete használom esténként, és nem tudom, pontosan mit csinál, de valahogy szebb, egységesebb tőle a bőröm. Nagyon bejött, szeretnék még mást is kipróbálni tőlük. 

• Ez a The Body Shop gyömbéres sampon eredetileg korpás hajra való, de nekem is nagyon bevált, nagyon szép, erős, fényes tőle a hajam - de nem ez a lényeg, hanem hogy friss gyömbér illata van, alig várom a hajmosást mindig. És van picike üvegcsében is, így edzésre is tudom hordani. 

• A Loreal Very Different szempillafestéket pedig egy pár napja vettem, hogy a szokásos Lancome Doll Eyes spirálom kicsit lassabban fogyjon, legyen más opcióm is mellé. Nem pereg, semmi panda-effekt egy hosszú nap után, nagyon szépek a pilláim tőle (bár az én albínó szempilláimnak kevesebb festék is elég lenne). A kék tubusú, vízálló változatot vettem, és meglepően tartós, annak ellenére, hogy meleg vízzel viszont simán lejön, nem kell kétfázisú lemosóval suvickolni. Ahogy a képen látszik, el lehet "törni", hogy jobban hozzáférj a pillákhoz, én mondjuk ezt nem használom, működik enélkül is. Bejött nekem, szerintem nagyon megéri a 4000 forint körüli árát.