Nagyon szeretek aludni, és így nagyon szoktam értékelni az éjszakákat, de most annyira kiszámíthatatlan, hogy mennyit sikerül aludni, és utána mennyit forgolódom reménytelenül, hogy este leginkább úgy fekszem le, hogy óbazz, csak ezen az éjszakán is legyek túl és legyen már reggel.
2 napja itt vannak Barni szülei is, azt hiszem, én már túl nyűgös vagyok az ilyen fokú családi interakciókhoz, pedig nagyon lelkesek és kedvesek. Csak hát emlékeztek, meséltem, hogy náluk ez az egyél X-et, miért nem eszel, gyere, vágok még, nem ízlik? stb megy, én meg az utóbbi két hónap alatt elkezdtem tök jól itthon érezni magam itt a házban, arra vágynék, hogy odamehessek a hűtőhöz, és megehessek egy barackot anélkül, hogy valaki kivenné a kezemből, megmossa, megpucolja és darabokra vágja nekem (tru sztori). Bármikor megjelenek, azonnal széket hoznak nekem, meg párnát a hátam mögé, meg széket a lábam alá is (h akarom, ha nem), és ez így vég nélkül, én meg a családom kissé spártai bánásmódjához vagyok szokva, no meg morci is vagyok, és szeretném azt csinálni, amit akarok, anélkül, hogy meg kellene magyaráznom, hogy miért, meg hogy bárkit megbántanék azzal, hogy már megint nemet mondok valamire.
A víz továbbra is csodálatos, tegnap elbúcsúztunk a naplementétől, szerintem augusztusban jövünk majd, ha beállt valamiféle rendszer, vagy hát meglátjuk, mihez lesz kedvünk. Barni szokta mondani, hogy akkor csinálhatunk ezt meg azt, ha Dani megkapta már az oltásait, de szoktam neki mondani neki, hogy az a kiskutyáknál van, hogy utána lehet őket az utcára vinni sétáltatni.