záróra

Olyan, mintha napok óta vasárnap lenne, nem? Smoothie-t iszom reggelire, délig pizsamában vagyok, Reszkessetek betörőket nézünk, és délutánig nem hagyjuk el a lakást, utána pedig hatalmasakat sétálunk. Tegnap volt a születésnapom, és Dani megajándékozott a születése óta történt legkeményebb éjszakánkkal, szegénykém, nagyon nyűglődik most a foga miatt ugyanis - egy ponton kivonultam vele a kanapéra, hogy hármunk közül legalább Barni tudjon aludni. Utána már megnyugodott, de én nem tudtam aludni, illetve pár perceket csak, össze-vissza álmodva mindenféle káoszt, meg végül hajnalban, mikor sikerült őt visszacsempésznem az ágyába, én pedig visszamásztam Barni mellé a miénkbe.

Délután, miután besötétedett, és elkezdett esni valami hó-szerű dara, melegen bebugyoláltuk magunkat meg a Miniatűrt is a babakocsijába és kisétáltunk Óbudára, a Szentlélek térre. Gyönyörűen ki van világítva, nagyon hangulatos a szobrokkal, a megvilágított épületekkel meg a fényekkel. Most nincsen karácsonyi vásár, de egy szuperkedves kávézót találtunk (Vasmacska), ahol lehetett forralt bort kapni - úgy tudom, pont tegnap óta tilos alkoholt fogyasztani közterületen, úgyhogy míg lehúztam a két deci forró italt, végig rettegtem, hogy majd valami fogdában kell töltenem az éjszakát. Úgy képzelem, hogy majd később, mikor már nem kell babakocsi Danihoz, hanem (maszk nélkül) csattog velem mindenhova, a Covid pedig majd csak egy rossz emlék lesz, törzsvendégek leszünk mindenféle hasonlóan cuki helyeken, ahova betévedünk a játszótérre meg a Duna-partra menet, névről ismerjük majd a többi törzsvendéget meg a mosolygós baristákat, akik tudják majd, hogy hogyan iszom a kávémat, Dani pedig a kakaóját, vagy ki tudja, mit szeret majd.

Na de egyelőre tél van, és én igyekszem kihozni azt, ami kihozható ebből az időszakból. Ma megettem az utolsó adag halászlét, és nem kérek több bejglit sem - egyébként nagyon bejött, hogy totál nem a kajálásról szólt ez az időszak, legalábbis mennyiségi szempontból, Barni simán partner olyasmiben is, hogy mondjuk narancsot vacsorázzunk, vagy a Francziskából rendeljünk kecskesajt salátát ebédre. 

25-én Vácon voltunk, nagyon-nagyon minimálban ünnepeltünk, és nem is aludtunk ott, egyszerűen a saját ágyamat akartam, meg azt hiszem, Daninak is sok ez a rengeteg vendégeskedés. Úgyhogy este, miután leraktuk őt, kiraktuk az új, gyönyörűséges, 500 darabos puzzle-t, amit Barnitól kaptam, illetve másnap fejeztük be. Nagyon élveztük, de maradt 4 db a végén, ami egyszerűen sehogy sem illett sehova, de végül nem álltunk neki szétszedni és újra próbálkozni, elengedtük, szerintem kisgyerek mellett ez is szép teljesítmény volt. 

Gyönyörű, ugye? Fogok még ebből a sorozatból venni másik grafikát is. 

És ha akartok egy kis könnyed utó-karácsonyi hangulatot, kijött a norvég Új barát karácsonyra/Home for Christmas 2. évada a Netflixen, annyira cuki, tökéletes volt így a két ünnep közé. 

an intro christmas

Végül lettek ám teáskannáim egy nagyon kedves olvasótól, aki házhoz is hozta őket (szívecske). Nagyon minimál stílusban intéztük a karácsonyi előkészületeket, én itthonra végül rakott krumplit sütöttem (mint kiderült, Barnit ez sokkal boldogabbá teszi, mint bármilyen töltött pulyka, aminek a gondolatára konkrétan fintorgott), vendégségbe pedig mindenhova mákos gubát viszek vaníliasodóval (imádom). Nyilván kellett vásárolni, csomagolni, meg kitakarítottunk valamelyik nap, de ennyi. Ma voltunk Barni szüleinél ebédre, kivételesen az unokatestvére is velünk ünnepelt, neki nem élnek a szülei, egy nővére van. Ők a karácsonyi ebédet nagyon komolyan veszik, mindig terülj-terülj asztalkám van, és csomagolnak is nekünk egy csomó kaját. Őrületes ajándékmennyiség cserélt gazdát, mindez úgy, hogy megbeszélték, hogy idén nem ajándékoznak - nem sikerül őket lebeszélni erről, de most feladtam a hadakozást: ha ők így akarják csinálni, csinálják így, nekem mindegy. Egyébként mindenki tök jókat kapott, és örült is, ami egyébként nem mindig szokott megvalósulni, de ez az év szerintem ilyen szempontból sikeres volt. Igaz, Dani kapott egy akkora medvét, mint én kétszer, konkrétan élethű, grizzly-nagyságú - ő nem jött velünk haza, mert sajnos nem fér be a lakásunkba. Barni emiatt a következő 10 évre plüss-stoppra ítélte a családját. Én meg kaptam két Street Kitchen-ös szakácskönyvet, úgyhogy kussolok, mert nagyon-nagyon eltalálták az ízlésemet. Egyébként jól éreztem magam, de az introvertált énemet nekem egy ilyen családi délután úgy lemeríti, hogy utána napokba telik, míg újra feltöltődöm.

Barnitól pedig szintén szuper dolgokat kaptam, puzzle-t, mert imádom, de kb 5 évesen volt utoljára puzzle-m, kb valami 25 darabos kiskutyás. Most kaptam egy 500 és egy 1000 darabosat, az 1000 darabos most is kiskutyás. Meg kaptam még Faber-Castell ceruzákat, filceket, meg felnőtt színezőket - van egy olyan gyanúm, hogy észre sem vettem, de párszor elmondtam neki, hogy mennyire betegesen vonzódom a jó minőségű színes ceruzákhoz és a filctollakhoz. Iszonyúan örültem nekik, sikítoztam kicsit, mikor megláttam, mit rejt a csomagolópapír. Más kérdés mondjuk, hogy mikor mindent kibontottunk, és feküdtem a kanapén a foga miatt nyűglődő, síró babát ölelve és simogatva, Barni megkérdezte, hogy szegénykém, mikor lesz neked időd kirakóssal játszani vagy színezni? És hát asszem, erre mindannyian tudjuk a választ. De majd nézegetem őket.

Amúgy pedig szörnyen fáradt és nyűgös vagyok, antiszocnak érzem magam és kb egész nap csak aludnék, olvasnék vagy rajzfilmeket néznék, miközben lehetőleg nem szól hozzám senki. Belőlem a karácsony, azt hiszem, mindig is ellentmondásos érzelmeket váltott ki, egyszerre szakad ki a szívem, annyira szeretem a hangulatát, és kívánom a pokolba az elvárásokat és az egész intenzitását. Mintha az adventi időszakot jobban kedvelném, mint megélni magát az ünnepet. És úgy tűnik, ez már mindig így is marad. 

Boldog karácsonyt! 

jaj ne már

Úgy volt, hogy nyitásra megyünk az Ikeába, végül úgy fél órával később sikerült odaérnünk, már voltak jópáran, de tömeg nem volt, még egy átlagos hétvégi forgalomnak sem mondanám. Pont azt nem kaptunk, amiért mentem: teáskannát akartam venni magunknak és anyuéknak is, ezt, meg valami szép, egyszerű csomagolópapírt szerettem volna még, azt mindig az Ikeában veszem, de most semmilyen nem volt. Vettünk azért világítós csillagot, egy asztali lámpát, a konyhába tálakat, meg kekszeket, szóval megspórolhattuk volna ezt az utat, na mindegy, úgy 40 perc alatt letudtuk. Ha valaki megy még idén Ikeába, és lát ilyen teáskannát, légyszi, vegyen nekem kettőt, de tényleg (másmilyen nem jó, ezt a fajtát nagyon szeretem). 

Otthon gyorsan rittyentettem egy bolognai pennét, aztán kicsit ejtőztünk, Barni elvitte Danit csavarogni, én meg elmentem a körmöshöz, aki nagyon cuki, és 50 méterre rendel a háztól, úgyhogy egy főnyeremény. Mire hazaértem, egy nyűgös baba várt, meg a kétségbeesett apukája, de nálunk az a tapasztalat, hogy nincs olyan baj, amit egy kis összebújás nem old meg, úgyhogy mindenki gyorsan megvigasztalódott. 

Ma döbbentem rá, hogy bár dec. 18-i kézbesítést ígértek, akkora ezzel kapcsolatban a csend, hogy úgy tűnik, Barni ajándéka nem fog ideérni karácsonyig. Ennek mondjuk egyáltalán nem örülök, plusz ez azt jelenti, hogy mondjuk holnap a babával együtt kell futnom egy gyors, rendkívül kreatív kört, hogy tudjak azért valami kedvességet tenni a karácsonyfa alá. Bevallom, ezt a legkevésbé sem kívánja a szervezetem így két nappal karácsony előtt. Ráadásul milyen jó lenne valami szuper színház- vagy koncertjegyet venni, de nem, erre momentán nincsen esély, vagy hát nem tudom, nem akarok online színházbamenést venni neki. Vagy vegyek azt?

falala

Pénteken délelőtt csatlakozott hozzánk Barni Vácon, és végül még egyet ott aludtunk. Jó érzés volt, hogy semmi dolgunk, programunk, nem sietünk sehová, spontán eldönthetjük, hogy mit csináljunk. Szombat reggel elbúcsúztunk anyuéktól, és átkompoztunk a Duna másik partjára, hogy meglátogassuk Barni unokatestvérét Leányfalun. Jól befűtött, én bevettem magam a kályha melletti kanapéra Danival, a srácok főztek és ökörködtek, sokat nevettünk, jó volt. Kicsit átalakította a házat ősszel, nagyon szép lett, nagy üvegfelületen keresztül lehet bambulni a kertet meg a teraszon ejtőző kutyát. Azóta sincsen barátnője egyébként, pedig úgy szurkolunk neki, próbálkozások voltak, de valami zavar mindig van az erőben. 

Ma pedig délelőtt átvittük Danit egy kicsit Barni szüleihez, mi pedig addig elmentünk fenyőfát venni. Délután Barni elvitte Danit sétálni néhány haverjával, én addig aludtam. Este megfürdettük a kis mini baba-testét, aztán néztem, ahogy ült Barni ölében és nagy komolyan nézegette a képeket a könyvben, amiből Barni mesét olvasott neki. Miután elaludt, felállítottuk és feldíszítettük a fát, holnap reggel fogja látni először. Nyilván fogalma sem lesz, mi ez az egész, de nagyon szereti nézegetni a színes, fényes dolgokat, biztos vagyok benne, hogy nagyon fog tetszeni neki. Ez az első karácsonyunk hármasban, és annyi olyan érzés van bennem, ami után eddig csak vágyakoztam. Nekünk december 23-án van az évfordulónk, most lesz három éve, hogy először együtt ebédeltünk a Kis Parázsban, ki gondolta volna akkor, hogy csupán három év múlva már családunk lesz. 

Holnap reggel még Ikeába kell mennünk, illetve nem kell, de én szeretnék még egy pár apróságot, Barni pedig rábólintott, hogy menjünk, pedig hát az Ikea karácsony előtt extrém sport, szerintem Barni szeret engem. Délután manikűröshöz megyek, aztán már nem nagyon van programunk, lehet pihenni meg enni. Mondjuk ehhez főznöm sem ártana, de nem akarom túlzásba vinni a dolgot, szerintem sütök egy csirkét a Jamie-féle recept alapján, lesz mellé meggyszósz és krumplipüré - mellé gyanítom, hogy kapunk még ezt-azt Barni szüleitől, de jó lenne még valami egyszerű, amire rájárhatuk. Ti mit főztök az ünnepek alatt? Hal sajnos kizárva, mert Barni nem szereti, csak magamnak meg nem csinálok (most), de majd szerzek magamnak valahonnan egy adag halászlét.

Home away from home

Itt vagyunk Vácon már két napja, nekem ez most hatalmas felüdülés. Nagyon hiányoztak a szüleim, nem tudom, mikor telt el utoljára ennyi idő, hogy nem láttam őket. Bandáztunk a gyerekekkel is, elvittem őket sétálni Danival együtt, aki az igazi nyertese az ittlétünknek, mert hatalmasakat aludhat a hosszú séták alatt, és mindenki imádja őt. Iszonyúan barátságos kisgyerek, így elég nagy sikere van anyuék, meg az unokahugik körében.

Eredetileg csak két napra jöttünk, két éjszakát akartunk itt aludni, de nekem annyira jól esik itt lenni, hogy mondtam Barninak, hogy menjen nyugodtan vissza Budapestre elintézni a dolgait, mi itt maradunk, aztán ő eljön értünk pénteken, és meglátjuk, hogy maradunk-e még, vagy hazamegyünk. És most, hogy Dani alszik, megy a mosogatógép, van időm blogolni is, csak laptopot nem hoztam magammal sajnos, így diktálom a szöveget a telefonomon. Nem mondom, hogy hibátlanul működik, de ezerszer jobb, mint hogyha be kellene pötyögnöm mindent, attól tutira megbolondulnék. Az órámon is így szoktam üzeneteket küldeni, és mostanra egészen belejöttem és megszerettem. Ti használjátok?

Hétvégén veszünk karácsonyfát, és ha sikerül kitakarítani, akkor szerintem fel is díszítjük, mert Dani imád mindent, ami fényes és csillogó, hadd bámulja minél tovább. Meg én is nagyon szeretem már karácsony előtt is, csak szilveszter után akarok azonnal megszabadulni tőle, azzal a jelszóval, hogy új év, tiszta lap.

Délután végre nem volt semmilyen programunk, így aludtunk vagy két órát Danival a kanapén, olyan igazi jóízűt, pihentetőt, nyálcsorgatót - valahogy itt sokkal jobban tudok sziesztázni, mint otthon Budapesten. Péntek délelőttönként anyáék mindig takarítanak, úgyhogy holnap majd én főzök valamit nekik, mindjárt felcsapok valami Jamie-féle szakácskönyvet, még az is lehet, hogy a piacra is elcsattogunk reggel Danival.

ups and downs

A mai napom is egy érzelmi hullámvasút volt, sírtam többször is, egyszer örömömben, meghatottságomban, a többi alkalommal nem jókedvemben, de közben azért Barnival együtt tudtam röhögni magamon, hogy úristen, mi van velem, hát szedjem már össze magam. Nem lennék most az ő helyében, pokoli nehéz lehet velem, látom magam is, hogy kicsit kicsúszott a lábam alól a talaj.  Nagyon kellene mozognom, meg jobban odafigyelni a kajára, hogy jobban érezzem magam a bőrömben, de ez most nem az az időszak. 

Muszáj volt ebből kimozdulni egy kicsit, úgyhogy délután összepakoltuk Danit és elmentünk megnézni a fényeket a Vörösmarty téren, elsétáltunk a Bazilikához, csámborogtuk ott a környéken, meg vettem macaronokat, hogy jobb kedvem legyen. A Mini végigaludta majdnem az egészet, csak a túra végén ébredt fel, ki is vettem őt a babakocsiból és megmutattam neki a Vörösmarty teret, gondoltam, hogy bírni fogja a sok színes fényt, és tényleg. Annyira jó fej, rengeteget lehet vele ökörködni, és tényleg, napról napra aktívabban vesz részt az életünkben, sok-sok pozitív megerősítést kapunk tőle, meg már olyan jól tudjuk, hogy mikor mit szeretne, és  szerintem ő is azt, hogy mi mit. Most 7 kg, és már nem esik jól elöl hordozni őt, fáj tőle a derekam, Barni mondjuk jobban bírja, de neki is nehéz, leginkább babakocsizunk, szeretjük. Majd kísérletezem azzal, hogy hátra kötöm, de azt még sosem próbáltam.

Végül nem váltottam gyerekorvost, annyi bizonytalanság van jelenleg mindenki életében, ez meg legalább úgy ahogy, de működik. Voltunk a múlt héten oltáson megint, oké volt. Most az a taktikám, hogy nem tulajdonítok az egésznek különösebb jelentőséget, plusz mindig ugyanakkor megyünk a védőnőhöz, és ő szépen egyensúlyozza a gyerekorvost nekem. Most így, hogy Dani nem beteg, csak az oltásokat tudjuk le, ez rendben van nekem.

frufru

Nézegettem mostanában régi fotókat, és nagyon tetszik, a régi, frufrus Milonka frizurája. Szerettem akkor is, de valami miatt nagyon ráuntam a frufrura, és jó érzés volt lenöveszteni, megszabadulni tőle, már az is megkönnyebbülés volt, mikor annyira megnőtt, hogy oldalra lehetett fésülni. Erre ma azt álmodtam, hogy frufrum van és relatíve hosszú hajam, és álmomban imádtam ezt. Kicsit foglalkoztat a frufru gondolata megint, de ahhoz előbb kicsit meg kellene növeszteni a hajam - persze ez csak elmélet. Nagyon tetszik még a 'shag' vágás, amit sokat látok mostanában a Pinteresten, de szerintem ez nehezebben kezelhető, mint egy szimpla frufru + hosszabb haj. Ráadásul én nem bírom az összevissza hosszúságot, a tiszta vonalakat kedvelem. 

Olyan jó lenne kicsit könnyedebben játszani a hajammal, hiszen olyan gyorsan nő, bevállalósabbnak lenni, frufrut vágatni, megnöveszteni, aztán megint más stílust választani. Nem nagyon ismerek egyébként olyat, aki gyakran és könnyen változtat, ti igen? 

a bit depressed

Jó pocsék hetem volt, csütörtök délután egy ponton Barnit (és a gyereket) otthagytam az utcán séta közben azzal a jelszóval, hogy most egyedül akarok lenni, de aztán 30 méter után jobb belátásra tértem, és visszafordultam. Ő meg ott állt, teljes kétségbeesésben nézve utánam, és suttogva kiabált utánam, hogy Milcsi, gyere vissza! mert ő ilyen udvariasan kiabál velem. Az volt a sztori, hogy ugye a héten végig dolgozott, én meg egyedül voltam a babával, és tudtuk, hogy csütörtökön rá fog érni, amit én nagyon vártam, de aztán mégis lett egy csomó elintéznivalója, és a végén nem lett semmi a sétánkból, illetve mehettem egyedül. Ő meg végül gyanútlanul becsatlakozott hozzánk, én meg rázúdítottam minden frusztrációmat, hogy mindig egyedül vagyok, ő meg jön-megy, és persze, én is jöhetek-mehetek Danival, de én nem egyedül akarok jönni-menni. Persze megbeszéltük, szegénynek fogalma sem volt róla, hogy hogyan érzek, és hogy mennyire várom azt a kib. közös sétát, ő azt hiszi, hogy én boldogan anyukázom otthon a világ legcukibb babájával (ez így van amúgy), és ő a munkán kívül alig jár valahova, és akkor is mindig rohan hozzánk haza mindenhonnan (tudom amúgy ezt is), még bevásárolni is ő jár, hogy azt a terhet is levegye a vállamról, de közben én meg úgy érzem, hogy baszdmeg, már boltba sem járhatok. 

Rosszkedvű, lehangolt, kiégett és szomorú is voltam egész héten, semmi nem volt jó, pedig tényleg nincs rá okom, kicsit mint menstruáció előtt szokott, csak hát én olyat én már több, mint egy éve nem csinálok. Még ünnepi hangulatom sincs. Azért ma átmentünk Barni öccséhez, aki olyan csodálatos advent 3. vasárnapi szarvas-vacsit rittyentett nekünk, hogy repetáztam is belőle - meg nagyon jó hangulat volt, még Driving Home for Christmas-t is raktak nekem a srácok. 

chill

Mára volt időpontom, elintéztem a jogsimat, hálás vagyok, hogy nem állítottak meg, míg lejárt jogosítvánnyal jöttem-mentem, jó érzés, hogy ez is rendben. Azon gondolkodtam valamelyik nap, hogy nem emlékszem, mikor voltam utoljára ennyire gondtalan. Hogy nem kell stresszelnem, izgulnom semmin, nem kell készülnöm, tanulnom, dolgozni mennem, minden rendben, minden a helyén. Korán kelünk a babával, ha ahhoz van kedvünk akkor visszaalszunk, nem sürget semmi és senki. Nem baj, ha még 10-kor is pizsiben vagyok, csináljuk a kis dolgainkat, sétálunk, főzök, de ha nem, akkor sincs semmi, sütit sütök, almát reszelek, próbálkozom a sütőtökkel, édesburgonyával, nem szereti, de nem baj. Este 7-kor megfürdetjük, elaltatom, kicsit összebújunk, bambulunk valamit, hullák vagyunk mindketten, 9-kor már ágyban vagyunk. Nagyon jól alszom. Mindegy, hogy hétfő van, szerda, péntek vagy vasárnap, egyik sem emeli meg a pulzusom. Még csak az sincs bennem, hogy lemaradok valamiről, mert mások sem mehetnek sehova, nincsenek bulik, koncertek, még színház, étterem sincs. Nem tudok elképzelni ennél nyugodtabb időszakot. 

Mondjuk előbb-utóbb döntést kell hoznunk a költözéssel kapcsolatban, az majd mindenféle szempontból jól felforgatja az életünket.

another kütyü in the house

Két napja megjött az iWatchom, és bár azt gondoltam, hogy lesz egy drága órám, és kész, de úgy tűnik, hogy ez egy nagyon hasznos kis szerkezet. Azt hiszem, a legjobb benne, hgy mióta megvan, sokkal kevesebbet nyomkodom értelmetlenül a telefonom. Eddig az volt, hogy ha valami értesítés jött, akkor már kinyitottam a telóm, hogy esetleg másutt is történt-e valami, és akkor már megnéztem az instát, ránéztem, hogy nincs-e új blogbejegyzés valahol, mi újság a FB-on, gyors Pinterest pörgetés stb. Minimum fél óra. Most viszont nem kell nézegetnem a telefonom, mert ha valami van, úgyis szól az óra, megnézem az órán, és ennyi, legtöbbször elő sem kell vennem a telefont. Nagyon szeretem, hogy lehet vele telefonálni, ha mondjuk pelenkázom Danit, és B becsörög, hogy kell-e még valami a boltból, akkor az órán is fel tudom venni (ez mondjuk iszonyúan Knight Rider fíling nekem). Amúgy is csomó nem fogadott hívásom van minden nap, mert mindig le van halkítva, és csak utólag szoktam látni, hogy hívtak, most meg azonnal tudok reagálni. Tudok vele fizetni.  Meg tudja pingelni a telefonom, amit sosem találok. Tudok rajta számot váltani és tekergetni a hangerőt, ha zenét hallgatok a bluetooth-os hangfalon.  Motivál, hogy mozogjak: ma azért nem villamossal jöttem haza a Moszkváról, hanem erőltetett menetben gyalogoltam, hogy még egy edzést letudjak rajta. És a lényeg: ezerarcú és nagyon szép, úgy örülök neki!

hey mike

Bár azt gondoltuk, hogy lesz egy kis szünete Barninak, de végül úgy tűnik, hogy nem lesz, illetve csak akkor, mikor mindenki másnak. Persze ez jó is így, hogy két naponta tesztelik, meg anyagilag is mindenképp, és most nincs az az őrület, sőt, egészen sokat dolgozik itthonról, ami nekünk nagyon jó, de nem bántuk volna, ha egy kicsit elengedheti a munkát megint, és igazán meg tudjuk együtt élni, hogy Dani ilyen kicsi.  

Hónapok óta nem volt kifestve a körmöm, mert napközben, ha alszik is a baba 2-3 rövidet (fél órákat), nem tudom, mikor ébred fel, és lesz-e ideje megszáradni a lakknak (nem igazán). Így végül fogtam magam és bekopogtam az egyik szépségszalonba, ami másfél perc sétára van a kapunktól, és kértem időpontot a körmös lánytól. Végül pénteken kaptam egy nagyon szép, matt fehér gél-manikűrt, és a talpaim is olyan puhák most, mint Danié, csak az ő körmöcskéi a lábán nincsenek kilakkozva. Nagyon jó érzés most ránézni a kezeimre, vagy zuhanyozáskor a lábaimra, és annak is örülök, hogy megint sikerült egy szuperaranyos lányt találni erre. Nekem nagyon vékonyak és puhák a körmeim, ami miatt anno nagyon hamar lepattogott róluk a géllakk, de most kaptam rájuk valami erősítést, meglátjuk, beválik-e, ha nem, tudok enélkül élni.

Felraktunk egy fénysort az ablak fölé, nagyon hangulatos lett, egyébként is akartam venni valahova egy plusz lámpát, de most így nincs is szükség rá, olyan jó fényt ad. Nem tudom, végül lesz-e normál karácsonyfánk. A sarokban, ahol állni szokott, most egy fotel van, ami egyébként eddig is ott volt, csak tavaly óta vettünk néhány plusz szekrényt, a kanapé pedig bekerült a nappali közepére, így szűkösebb lett a hely. Szóval vagy fotel, vagy karácsonyfa. Vagy esetleg lesz egy picike, jelképes fánk valamelyik komódon, Daninak úgyis tökmindegy még, jövőre meg, ha minden igaz, már úgysem itt lakunk. 

A Mikulás Daninak egy csörgőt hozott, nekünk meg egy kis vendégeskedést Pilláék gyönyörű, új lakijában. Kicsit dumcsiztunk, meg kaptunk finom bolognai spagettit ebédre, és olyan mázlink volt, hogy a Miniatűr pont bealudt, mielőtt leültünk volna ebédelni, bár már tök profin tudunk egy kézzel, gyerekkel az ölünkben enni mindketten, de most nem volt erre szükség. 

errands to run (again)

Tegnap délután bepakoltam Danit a babakocsiba, és úgy indultunk sétálni, hogy a délutáni alvás közben elintézünk néhány dolgot, két legyet egy csapásra. Lejárt a jogsim (khm... már áprilisban), és a kormányablakban múltkor azt mondta a portás bácsi, hogy nem kell időpontot kérni, csak battyogjak be valamikor ha megvan az orvosi alkalmassági, és gyorsan el tudom intézni. A dokim közben elküldte levélben az igazolást, így gondoltam, itt az idő, hogy elintézzem. Szépen elbattyogtunk a körút menti járdán (nem a levegő minősége miatt választottam ezt az útvonalat, gondolhatjátok) a Mechwartra, és már majdnem beküzdöttem a babakocsit a második halálosan nehéz üvegajtón is, mikor kérdezte a bácsi, hogy ugye van időpontom? Mert a szigorítások óta csak azzal fogadnak. Ja, az nincs, hát mondta a bácsi a múltkor, hogy nem kell.

Kicsit csalódottan tovább bandukoltunk a Moszkvára, ahol kisgyermekes bérletet akartam venni, mert az sokkal olcsóbb, mint a normál, és végre van igazolásom róla, hogy van gyerekem (erre az IRL gyerek nem elég), de arra rájöttem, hogy nem tudom applikációban megvenni, kell hozzá valami rendes bérletigazolvány is, ami mellé megvehetem mindig a virtuálisat. A BKK irodában a cuki portás bácsi azonnal behívott, majd megtudtam, hogy minden szuper, kivéve, hogy hozzak majd magammal egy igazolványképet is, mert az is kell hozzá sajnos. Mondjuk nem tudom, az igazolvány kép az nem teljesen kilencvenes évek, és most nem mindenütt lefotóznak egy pillanat alatt, oszt' jól van? Egyáltalán vannak még helyek, ahol tudsz csináltatni igazolványképet? Na de hát mint a mellékelt ábra mutatja, a BKK még a kilencvenes években él, gondolom, faxolni is lehet nekik dolgokat. 

Úgyhogy végül vettem egy 10 darabos gyűjtőt, felszálltunk a 17-es villamosra és hazacsilingeltünk. Ekkor már meglehetősen fáradt voltam, Dani pedig nyűgös, és végül a legnagyobb örömömre (nem) épp a kapu előtt aludt bele a kezdődő nyöszögésbe. Így tovább sétáltunk, a Kolosyn vettünk eztazt a vacsihoz és végül, mikor végre felébredt, hazabandukoltunk. 

Ma pedig megrendeltem egy okosórát, amire (bár kétségeim vannak, hogy mennyire hasznos) régóta vágyakoztam, és fel kellett hozzá hívni a helpdesket, mert nem tudtam, hogyan tudok áfás számlát kérni róla. És miközben beszéltünk, Dani magyarázott a háttérben, és a helpdeskes hölgy egyből megállt, hogy óóó, milyen aranyos hangokat hall a háttérből, mennyi idős, fiú? lány? hogy hívják? és persze nagyon gratulál!. Mondjuk segíteni is tök jól segített, de azt gyanítom, hogy ez a hölgy kitűnőre vizsgázott a helpdesk iskolában, illetve szerintem ez nagyon kedves volt tőle.