októberke

Iszonyúan intenzív volt ez a hétvége kezdve a pénteki koncerttel, a hajnal fél4-es hazaérkezéssel. Kicsit csapatépítő jellegű is volt nekünk ez az út, jó kedvünk volt, sokat röhögtünk mindenfélén, aztán nagyon jól sikerült maga a koncert, összeértünk, jól szóltak a dalok, családias volt a hangulat is. Egy pohár italt ittunk, kicsit dumáltunk még és jöttünk is, nem úgy mint régen, mikor még ilyenkor indult az ereszd el a hajam, a vidéki koncerteknél legtöbbször ott is aludtunk. De azért 3-kor megérkezni, majd még hazavinni a gitáros fiút, utána hazavezetni és fél 4-kor ágyba kerülni, ez azért erős így ennyi idősen, kisgyerekes anyukaként kicsit más az életritmusom mostanában. 

Másnap aludtam majdnem 11-ig, aztán indultunk Daniért Vácra, előtte beültünk a Wang Mesterhez a Pasaréti térnél és ebédeltünk egy jót, az nagyon jól esett, romantikus volt és finomakat ettünk. Felvettük Danit Vácon, majd elmentünk Barni anyukájához, úgy volt megbeszélve, hogy szombaton meg ott alszik. Amikor ezt megbeszéltük, még jó ötletnek tűnt, de persze amikor ott voltunk, már nem volt kedve hozzá, velünk akart jönni, de aztán játszott a Nagyival, és onnantól már minden oké volt. Mi hazaugrottunk, majd elmentünk az A38 hajóra egy bulira, ami este 6-kor kezdődött, és 11 után már otthon is voltunk - nekem ez így tökéletes. Jó volt kicsit kettesben lődörögni, röhögcsélni meg dumálni, rég nem voltunk kettesben sehol. Volt ott egy lány, akinek annyira finom illata volt, hogy kétszer is odamentem hozzá megszaglászni, hogy úristen, mennyire finom illata van, és el is mondta, mi az a parfüm, majd utána kell járnom, hogy kapható-e, meg kipróbálni. Állítólag a Jo Malone készített a Zarának parfümöt, elég egzotikus, szóval nem tudom, nekem jól állna-e, de rajta szédítő volt.  

Vasárnap pedig visszaszereztük Danit, vettünk tortákat a Daubnerben, aztán együtt ebédeltünk 40 másik emberrel egy étteremben, ahol megünnepeltük Barni öccsének a szülinapját. Jól éreztük magunkat és mindenki nagyon cuki volt, de én úgy lemerültem szociálisan, meg mindenhogy, hogy tegnap este fél 9-kor már aludtam, ma úgy érzem magam, mint akin átment az úthenger, és a nyakam is tökéletesen beállt reggelre, alig bírom forgatni a fejem. 

Na hazahozom a Kismacit, remélem, nem kíván túl aktív programokat délutánra, esetleg elviszem gesztenyét szedni. 

things

Csak egy gyors bejegyzés. Nem értem, hogy miért nem jutok ide többször.

• Ma koncertünk lesz Szegeden, ami nagyon izgi. Nagyon szeretem azt a várost, sokat jártam arra, mert a bátyám oda járt egyetemre és sokszor voltam nála gimis koromban, meg az exem is szegedi volt. Kicsit fura, mert a legjobb barátja szervezi a koncertet (és ő is hívott meg minket) és valószínűleg az exem jópár barátja ott lesz, de annyira professzionális hozzáállást érzékelek mindenkitől, engem pedig nem érzem, hogy feszélyezne a dolog (bár várjuk meg, míg ott leszünk), hogy szerintem minden rendben lesz. 
• Dani ma reggel elment Vácra, Barni vitte ki őt a Nyugatiba, ahova bejött érte Apu. Apu rossz vonatra szállt és 20 perccel később ért be, mint ahogy megbeszélték, Barni pedig emiatt késett kicsit a meetingről, ahova mennie kellett. Barni eléggé kivolt (ő sosem késik, mindenhová fél órával hamarabb érkezik, mint kell), de nem vagyok hajlandó rosszul érezni magam emiatt (mert ugye én is kivihettem volna Danit és akkor ő nem késik el), de én inkább visszafeküdtem aludni (miután mindenkit felöltöztettem, megreggeliztettem és elindítottam), hogy kivételesen kialudjam magam, amit amúgy én sosem tehetek meg. 
• Még mindig nem gyógyultam meg teljesen, orrhangom van, fáj a fejem és rekedt vagyok és borzasztóan fáradt, így a dokim elküldött fül-orr-gégészetre a Kapás utcába. Ott a dokinő teljesen bántalmazó hangnemben beszélt velem, amit nem bírok megérteni, hogy miért kell, mert közben azért megvizsgált, elküldött röntgenre és írt orrsprét is, meg megállapította, hogy refluxom van és ezért lehetek rekedt, fájhat a torkom és a fejem, meg hát long covid. De ezt miért nem lehet úgy, hogy közben kedves vagyok a beteggel és nem basztatom? Nem értem, tényleg. 
• Dani hétfőn megint sírt az oviban, és kitalálta, hogy azzal zsarol, hogy előre megmondja, hogy nem megy pl. biciklizni (elviszi őket ez egyik óvónő és bójákat kerülgetnek, biztonságos bicózást tanulnak meg ilyesmi), amit pedig imád, de tudja, hogy én szomorú vagyok, ha nem vesz részt a dolgokban. Valahogy most arra van ráfixálódva, hogy ő és én, mi mindig együtt kell, hogy legyünk, és mi egymás nélkül nem érezhetjük jól magunkat, ami hát valljuk be, teljes mértékű wtf, mert amúgy sokan vagyunk külön és tök jól el van nélkülem is (és bevallom őszintén, én is nélküle). Most ugye majdnem két hetet itthon voltunk a betegség miatt, meg voltunk wellnessezni is, de azt nem tudtam, hogy ennyire összenőttünk. A hét második fele már jobb volt, de visszaestünk, na.
• Jó régen nem voltam vidéken koncertezni, kisbusz, utazás, pörgés, koncert, aztán kisbusz megint haza, kiraknak hajnal 2-kor a város közepén, aztán valahogy haza kell jutnom. Vagy kocsival megyek, és akkor nem ihatok egy pohár bort sem a koncert után, vagy hazataxizom, és akkor el is költöttem a gázsimat kb. Biztosan Taylor Swift is így csinálja. Másik pedig, hogy mit vegyek fel? Mi legyen a hajammal? Hol, mikor sminkeljek? Fél 3-kor indulok itthonról és csak 10-kor lesz a koncert, szóval gondolom, ott fogok majd szépítkezni. Na, hát ebbe is bele kell majd jönni megint. 
• Tegnap annyira finom meleg salit csináltam, megmutatom, jó? Mindent megsütöttem pici olívaolajjal és sóval, fokhagymával, a tányéromon kapott kicsi mézes citromlevet, vörösáfonyát és kesudiót. Annyira finom volt, és marad mára is. 

fall is falling

Miután a múlt héten a legjobb barátaim a Yogi Tea Throat Comfort-ja, az infralámpám és egy nagy üveg lándzsás útifű szirup voltak, ettől a héttől érthető módon sokkal többet várok. Ma ment oviba Dani, bár nem igazán volt boldog a gondolattól. Tegnap nagyon későn aludt el, fél11 körül, pedig legkésőbb 9-kor aludni szokott, így reggel keltegetni kellett - nagyon hideg volt és esett az eső, ráadásul az egész múlt hetet végigalibizte itthon, úgyhogy nem is értette, miért kell oviba mennie. Egyébként nagyon jól indult a szeptember, ég és föld volt a tavalyi évhez képest, nem sír, jókedvűen kezdi a napot és délután is vidám, de nem csoda, hiszen már középsős, nem (olyan) apróka már, vannak barátai (még mindig dúl a szerelem Luluval) és mindent és mindenkit ismer. Persze így az én reggeleim is jókedvűen indulnak, nem úgy, mint tavaly, amikor időnként én is sírtam.

Én még mindig nyűgős vagyok és tele van takonnyal a fejem, ráadásul valahogy annyira csordultig vagyok érzelmekkel az utóbbi pár napban, mindenen képes vagyok sírni - nem tudom, hogy ez a covid, vagy csak a hormonok játszanak velem, de ez most nagyon fura. Ma tudok egy picit egyedül lenni, van sütőtöklevesem (annyira finom édes-ízeset vettem most, vízben főztem meg egyetlen leveskockával, összeturmixoltam és kész - kesudiót raktam a tetejére meg tökmagolajat, nagyon szeretjük), maradt rakott krumpli meg még egy kicsi Barni málnás-madártejes tortájából, amit a Daubnerből hoztam neki vasárnap. 

Remélem, hogy nem jön megint valami őrület megint, ami akadályozza, hogy élvezzük az őszt végre, mert ez a covid elég rendesen hazavágott minket. Szeretném már látni Anyuékat, a hónap végére megint van lekötve koncertünk, most Szegedre, meg hát annyi dolgom lenne. Igyekszem ide is visszatérni kicsit. 

down

Vége a nyárnak, itt a tél, nem? Ma elmentünk a városba kicsit villamosozni, csavarogni, ebédelni, játszózni, én mondjuk jól felöltöztem és Danin is volt pár réteg, sapi mindkettőnkön, de Barnit nem lehetett meggyőzni, hogy pulcsi és farmer dzseki nem lesz elég, így ő egy idő után didergett. 

Ezt a hétvégét nagyon vártam, péntek estére (péntek 13, haha) koncertünk volt lekötve már régóta, szombaton pedig Kata barátnőm megy hozzá a francia pasijához egy csodás helyszínen, amit úgy képzeltem el, mint az év esküvőjét. Ehhez képest múlt hétvégén Dani belázasodott, hamarosan én is kidőltem, mindkettőnk covid tesztje pozitív lett, így egy pillanat alatt eltűnt a remény, hogy pénteken koncertezzünk, szombaton pedig hajnalig táncoljunk Kata esküvőjén. 

Dani három nap alatt rendben volt, én viszont rendesen lerobbantam, meg persze jól el is keseredtem. Még sosem mondtunk le koncertet azért, mert beteg lettem, fura érzés volt, de túl tudtam tenni magam rajta, ez van, nem tudtam mit csinálni. De Kata esküvője miatt vigasztalhatatlan vagyok. Barni fura módon nem lett beteg, dolgozott végig, nekem pedig nagyon nehéz volt kettesben eltölteni Danival egész napokat úgy, hogy az életemért küzdöttem és legszívesebben csak aludtam volna egész nap, de persze nem lehetett. Ráadásul Barninak a héten volt a születésnapja, esélyem sem volt elmenni tortáért vagy csilivili vacsit főzni neki, ráadásul rendeltem neki egy beasty boysos pólót, ami nagy lett rá és nem is tetszik neki, szóval nem ez lett élete szülinapja. Kedden pedig házassági évfordulónk volt, azt konkrétan hagyjuk is. 

Szóval borzasztó volt ez e hét, engem nagyon megviselt, szörnyű volt a kedvem és az általános itthoni hangulat is, örülök, hogy vége. 

ezt rajzoltuk Barninak, ennek azért örült 😍