szilvás-tepertős

Fu, azért izgulok. Tegnap is, ma is voltam bent órákat nézni, nagyon érdekes volt, de hát úristen, ez mennyire más meló, mint a középiskola. Két lány van még rajtam kívül versenyben, az egyikükkel találkoztam is, nagyon kedves. Tegnap a hatodikosoknál együtt voltunk bent, és kért minket a tanárnő, hogy mutatkozzunk be, és utána a gyerekek kérdezzenek, ha még érdekli őket valami. A másik lány kezdte, elmondta a lényegi infókat magáról, aztán a csoport kérdezett ezt azt. 

Aztán amikor én következtem, kérdeztem, hogy nem gond-e, hogy ha játékos formában mutatkozom be. Elmondtam magamról 5 infót, amiből csak 4 volt igaz, ezeket röviden feljegyzeteltem a táblára, és ki kellett találniuk, melyik nem igaz. Ilyeneket mondtam, hogy hol élek, van családom és hogy hívják őket, szeretnék itt tanítani, van kutyám, egy puli, akit Bobeknek hívnak és hogy énekelek egy zenekarban. Hagytam őket kicsit pármunkában elmélkedni, és aztán találgattak, meg próbálták megindokolni, ez vagy az miért nem igaz - nagyon élvezték, és jót beszélgettünk angolul, a végén gyorsan megtanítottam a "used to" kifejezést (I used to have a dog called Bobek). Jól sikerült, meg hát tutira megjegyeztek. Utólag bűntudatom volt, hogy ellőttem ezt a másik lánnyal, mert így az ő bemutatkozása nem volt olyan izgi, és nem is mesélt magáról semmi különösebben érdekeset - pedig nekünk most nem csak a gyerekek előtt kell villantani, hanem a tanárok előtt is. Mázlim volt, hogy második voltam, meg hogy volt egy ilyen spontán ötlet a tarsolyomban. 

Csütörtökön kell próbatanítanom két csoportban, aztán minden kiderül. Ma még óráim vannak, délután pedig színházba megyünk, majd holnap kitalálom az órákat. 

A suli után meghívtam magam egy szilvás-tepertős (!) péksütire, és üldögéltem 20 percet egy szép kis teraszon, mert megérdemlem, isteni volt.