2018. szeptember 22., szombat

getaway

Barni külföldön van egész hétvégén, úgyhogy tegnap suli után hazajöttem. Iszonyúan jól aludtam, itt valahogy mindig, de nem csak én, Barni is. Nagyon jó érzés reggel a kutya körmöcskéinek kopogására ébredni, megsimogatni az alvástól kócos bundát, kávét csinálni, Tom&Jerry-t nézni a kanapén. Itt aludt Panna, úgyhogy vele meg anyával elmentünk a piacra, bevásároltunk. Sütünk halat, főzünk kukoricát, gyújtottam egy csomó gyertyát, és egész nap a kanapén fetrengek a kutyával betakarózva, alszom, olvasok, sorozatot nézek - esetleg egy sütire hajlandó vagyok elcaplatni a Desszertszalonba. holnap én főzök anyuéknak valami szuperegyszerűt, és ebéd után megyek csak haza. 


Azon gondolkodtam, hogy mennyivel szerencsésebb ez a helyzet, mint mikor Genfben laktunk. Ott is nagyon szerettem élni, ott, a tó partján, abban a kis ékszerdoboz lakásban, de közben folyamatosan szenvedtem a honvágytól. Mostanra csodálkoztam rá igazán Budapestre, nagyon tetszik a környékünk, minden van, és minden tök jó. Most, hogy már nem stresszelek a suli miatt, és nem kell hazavinnem a munkát, felszabadultak a délutánjaim, és lehet mindenfélét csinálni, voltunk mostanában moziban, kirándulni, én iszogatni az új kollégákkal. Budapest kb a legjobb hely, ahol élhetek, és mégis, nem egész egy órányira ott vár az én kis üvegbúrám a Dunakanyarban. Nincsen már honvágyam, szerintem a tudat segít, hogy bármikor jöhetek, ha akarok, meg az, hogy telefonálok anyuékkal. A kutya hiányzik csak nagyon. Én nagyon szívesen élnék külföldön, rengeteg helyet tudnék mondani, ahova szívesen költöznék, de valószínűleg ennél ideálisabb helyzet, mint amiben most vagyok, hogy nagyváros, szuper munkahely, saját (mármint a pasimé) lakás, kisbarik közel, és mégis bármikor hazaugorhatok - szerintem nincsen. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése