Víkend

Pénteken egyedül voltam otthon, Affair-t néztem, már 10-kor aludtam. Nagyon szeretem, hogy sokat vagyunk együtt (sokkal többet, mint amire számítottam mielőtt összeköltöztünk, látva, hogy Barni mennyit dolgozik), és mégis mindketten hagyjuk a másikat időnként egyedül is barátkozni, programozni. Szombaton kicsit körülnéztem a hozzánk közeli piacon, majd elautóztunk Vácra. Nagyon jólesik, hogy időnként ő dobja fel, hogy menjünk, mondjuk ilyen meseszép időben tényleg a Dunakanyar a legjobb program. Nálunk otthon semmi stressz, vagy kötelező ügy nincsen, a családom nem támaszt elvárásokat, Barni csapódik, amihez kedve van, anyuékkal eszünk vagy dumcsizunk a teraszon, de ha nem akar szocializálódni vagy aktívkodni, akkor alszik, vagy olvasgatja az internetet a kanapén. Most is volt olyan, hogy mi a kiskutyával édeskettesben összecsavarogtuk a várost (csodás kiskutyás minőségi idő), míg ő tolt otthon egy ebéd utáni sziesztát, és várta az islert, amit vittünk neki. 

Szombat este Gödön a Gátőrházban volt buli, ahol egy egyik barátunk is zenélt. Jó buli volt, de komolyan, nem emlékszem, mikor fáztam ennyire, pedig szerintem egész rendesen felkészültem, volt rajtam egy meleg, hosszú-ujjú ruha, meg farmerdzseki, de egész este dideregtem, pedig korán kezdődött a program, és 9 körül haza is indultunk. Előtte elmentünk a Homokszigetre, mindig megdöbbenek, mennyire hangulatos - ha még nem jártatok ott, _mindenképpen_ kiránduljatok el oda míg ilyen csodás az idő, hihetetlen az a hely. Vasárnap pedig délelőtt hazagurultunk, Pad Thai-t ebédeltünk, majd míg a pasim focimeccsen volt, otthon főztem a hétre, hogy tudjak ebédet csomagolni, csináltam banánkenyeret, aztán meg ejtőztünk és Narcost néztünk. Hétfőn reggel teljesen meglepő érzés volt totál kipihenten kezdeni a hetet. 

Van a listánkon néhány dolog, amit szeretnénk együtt csinálni, például én még sosem libegőztem. Úgyhogy hétfőn suli után (hogyan küzdjünk a hétfő-blues ellen projekt) felmentünk, hogy libegjünk, viszont legnagyobb meglepetésünkre kiderült, hogy épp nem jár, felújítják, pedig a honlapjukon ebből semmi nem látszik. Azért nem csüggedtünk, felmentünk a Normafához, ahol én még szintén soha nem jártam. Ettünk egy kötelező rétest, aztán felsétáltunk az Erzsébet kilátóhoz, ahol szintén először voltam - illetve kiderült, hogy nem, mert anyuék egyszer kirándultak ott, mikor anya velem volt terhes. Úghogy ha libegőzni akartok, azt szerintem majd csak tavasszal legközelebb.