És most, hogy egy hét után újra itthon vagyunk, illetve Dani Vácon, Barni a Balatonon az Anyukájával, kimostam két adag ruhát (milyen messze még a vége...), rendet raktam és megnéztem az And Just Like That legújabb részét... Hol is tartottam?
- Voltunk egy kicsit a Balcsin, csak mi hárman, nem is emlékszem, mikor volt utoljára ilyen - isteni volt. Vettünk egy SUP-ot úgy, hogy még sosem próbálta egyikünk sem, de nagyon bevált. Akkora, hogy mindhárman fel tudunk rá ülni úgy, hogy Dani előttem ül, ott tudjuk hagyni a zsúfolt strandot és ott lubickolni, ahol senki más nincs, csak mi. Megnyílt a kedvenc pizzériánk a sarkon, van lángos a sarkon, főztünk kukoricát, feltöltöttük dinnyével a hűtőt - tökéletes volt.
- Barni elkezdte mondogatni, hogy mit szólnék, ha bérelnénk egy lakóautót és nyomnánk egy roadtripet, Dani biztosan nagyon élvezné és neki is bakancslistás a dolog. Mondtam neki, hogy egyszer majd tök jó lenne - és gondoltam, ennyiben is hagyhatjuk a témát, mert annyira azért nem hozott lázba a dolog. Arra nem számítottam, hogy 3 nap múlva bejelenti, hogy talált egyet, ami szabad, és a következő héten indulhatnánk is, az egyik barátnőnk Olaszországban, Velence fölött él, már régóta hív, hogy látogassuk meg, hát itt az idő, induljunk. Itt már kezdtem kétségbe esni, hogy ennek a fele se tréfa. Végül elmondtam neki, hogy nekem ehhez igazából nincsen kedvem, teljesen a komfortzónámon kívül esik ez a dolog, menjenek ők ketten. Mondta, hogy ha ennyire nincs kedvem, akkor ne menjünk, de szerinte nagyon élveznénk mindannyian. Végül kértem, hogy hadd aludjak rá egyet. Aludtam, megkérdeztük Danit, aki persze iszonyúan lelkes volt, megkérdeztük a barátnőnket, aki mondta, hogy szuper nekik most, mehetünk, és két napra rá el is indultunk. A hátam közepére kívántam az egészet, izgultam, hogy találunk-e helyet valamelyik kempingben (amelyikkel sikerült beszéltem, ott tele voltak), de végül az év legjobb nyaralása kerekedett belőle... De a részleteket majd később mesélem el.
- Délután találkoztam Katával, a Párizsban élő fotós barátnőmmel, menüztünk a Parázsban, aztán pedig beültünk egy limonádéra a Szimplába , ami egy időutazás volt, ezer éve nem jártam ott. Jó volt kicsit felvenni a vonalat, elmesélni, kivel mi újság van. Tavaly volt az esküvőjük, mi pont covidosak voltunk, így sajnos nem lehettünk ott, most mutatta meg a fotókat is.
- De most annyira jó itthon lenni! Rengeteg dolgom van, egy csomó terv a zenekarral. Jó végre nyugiban, az asztalnál ülve megtartani az óráimat, megsínylették a virágok is a teraszon, hogy nem voltunk itthon, át kellene ültetni pár benti növényemet, kong a hűtő az ürességtől... Most egy darabig nem megyek sehova.
