túrógombóc-Milonka 1-0

 Tegnap meg akkora fail-t villantottam a konyhában, nem is emlékszem több ilyen kudarcra, általában kifejezetten jól szokott elsülni minden, amit főzök. Nagy mellénnyel álltam neki túrógombócot csinálni (a Street Kitchen receptje alapján amúgy), mert nem először készítettem, és emlékeztem, hogy ez sima ujjgyakorlat. Kicsit gyanús is volt, hogy milyen kevés dara van benne, de úgy reklámozták, hogy így habkönnyű lesz. Már ott elbasztam, hogy a nyers gombócokat nekiálltam főzés előtt belegöndörgetni a pirított zsemlemorzsába. Már a felével készen voltam, mikor rájöttem, mekkora idióta vagyok, és előadtam egy kisebb idegösszeroppanást Barninak, szegény, nem is értette, mi van, próbált jótanácsokkal ellátni, ami olaj volt a tűzre, mert ő egy rántottát sem tud megsütni. Ekkor még nem tudtam, hogy tökmindegy lesz a túl korai prézlizés, mert az összes gombóc szétesik a vízben úgyis teljesen. Ekkor már olyan idegállapotban voltam, hogy azon gondolkodtam, hogy melyik szanatóriumba tudnék bevonulni pár napra hétre, ahol remélhetőleg jól leszedálnak majd egy időre - azt hiszem, némileg túlreagáltam ezt a kis konyhai malőrt, bocsánatot is kértem miatta Barnitól, mikor kicsit megnyugodtam, meg bevettem egy adag magnéziumot. Szerencsére nem csak a lúzer túrógombócom volt az ebéd, előző nap főztem sűrű gulyást sok zöldséggel kuktában (a titkos konyhai fegyverem, minden szuper lesz benne, lehet, hogy a túrógombócot is abban kellett volna), és az tökéletes lett. A legviccesebb amúgy, hogy végül iszonyú finom lett a túrógombócmassza is, és tényleg habkönnyű volt, csak nem volt gombóc formája - végül rászórtuk a prézlit és jóízűen megettük porcukros tejföllel (Dani birslekvárral, mert ő nem hisz a tejfölben-tejszínben). Pont ott ebédelt nálunk Barni anyukája is, szerencsére az epizódomnak nem volt tanúja, az ebéd meg nagyon ízlett neki. 

Nem készültek képek, szóval mindent el kell hinnetek nekem.

reminiscing

Megkezdtük a nyár utolsó hetét, hétfőn már ovi. Eljöttünk Danival Anyuékhoz két napra, itt is alszunk. Még megvan a régi lakásom, anyuék használták egy darabig míg felújították a lakásukat, de aztán visszaköltöztek, ez meg itt áll üresen, Apu használja műhelynek, meg cuccokat tárolnak benne. Nagyon fura itt lenni, itt aludni a régi lakásomban, ahol egyáltalán nem érzem magam már otthon, a régi ágyamban aludni (ráadásul elfelejtettem pizsit és fogkrémet hozni magamnak). Mennyi emlék, mennyi sztori, és milyen messze van mind! Nem is baj:). 

Délután csavarogtam kicsit a városban, hál'istennek itt is van még egy bringám, jó volt tekeregni. Szomorú volt látni, mennyire le van pattanva a város, meg az emberek is, dülöngélő arcok, kéregetők, kb ilyen Blaha Lujza tér hangulat. Pedig hogy szerettem itt lakni, a világ legjobb helyének láttam, és az is volt szerintem. A Duna-part mondjuk még mindig egy csoda és hiányzik is nagyon. Holnap el akarom vinni magam bruncholni kicsit a Lujzába, bicózni megyünk Danival, talán átjön a tesóm is. Jó itt lenni most nagyon, a szüleim nagyon szoktak hiányozni, jólesik egy kis minőségi időt velük tölteni, nem csak beugrani pár órára. 

a főtér meg az ujjam

megunhatatlan

a kávéhoz adnak egy minifagyit, imádom

Dani a szüleimmel a parton

the soundtrack of your life

Tegnap volt próbánk, már két hónapja nem, így aggódtam, hogy mi lesz, milyen lesz, emlékszünk-e a számokra egyáltalán. Persze szuperjó volt, ezek a srácok az én legbelsőbb köröm, nagyon jó élrzés volt együtt zenélni megint. Még mindig szokott olyan rémálmom lenni, hogy tök spontán színpadra kell állnunk mindenféle előkészület nélkül, én nem vagyok beénekelve, nem tudom a szövegeket és a többiek sincsenek képben, és az borzasztó. Nyilván nem csinálunk ilyet, nagyon sokat szoktunk készülni egy-egy koncert előtt, szóval nem tudom, honnan jön ez, de visszatérő álmom. Régen annyi koncertünk volt, hetente mondjuk kettő, hogy nem is kellett próbálnunk, a kisujjunkban volt a műsor. Úgy nagyon szerettem koncertezni, egyáltalán nem izgultam, pure élvezet volt az egész, az volt a rossz érzés, ahogy fogytak el a számok és közeledtünk a koncert végéhez. Nagyon szeretem csinálni most is, büszke vagyok rá, hogy van ez az életemben, de remélem, hogy lesz megint ilyen, hogy annyira pörög, hogy a kisujjunkból rázzuk ki. Most a gitárosunkkal dolgozunk egy kis akusztikus műsoron, amit nagyon szeretek és élvezek is, és talán segít majd, hogy kicsit jobban tudjuk marketingelni magukat. De ez a kötelező kontentgyártás, meg hogy menjünk tiktokra stb, egy olyan szomorú, üres valami, teljesen elkeserít. 

broken dreams

Voltunk egy hetet a Balatonon. Idén többször is nagyon eltaláltuk, hogy a legnagyobb hőség idején voltunk ott. Barni öccséék is voltak az egy éves cukival, meg Barni Anyukája. Így együtt lenni jó is volt, meg szokásos módon nehéz is, mert még mindig az van, hogy mindenki tök más élethelyzetben van, mindenki más stílusban él és nyaral, más a napi ritmusa, máskor alszik, pihen, más a rendigénye, máskor és mást enne, máskor menne ki a strandra, és mindezek ellenére valami miatt nem bírjuk (én mondjuk pont el bírnám) engedni, hogy mindent együtt kell csinálni. Voltak egészen komoly konfliktusok is, de erre azt kell mondanom, hogy végre vannak konfliktusok, és nem csak mindenki magában puffog. Utána jobb is lett a hangulat szerintem, hogy kimondásra kerültek dolgok. Én ilyen forradalmár módon amúgy igyekszem kiállni a sorból, és pl csinálok magamnak meg Daninak reggelit meg kávét, amikor felébredünk, és nem várom meg, hogy mindenki felkeljen-zuhanyozzon és együtt terülj-terülj-asztalkámozzunk, főztem többször is, azt, amit én akartam és nem engedtem Barni anyukájának, hogy ő főzze meg, vagy segítsen, amit iszonyúan nehezen viselt. De mindegy, az én mentális egészségem szempontjából fontos volt, hogy kijelöljem a határaimat. Mindenesetre nem megy át az üzenet, hogy szerintem mindenki boldogabb lenne, ha egymás mellett nyaralnánk, és nem együtt. 

Amúgy nagyon jó volt, jártam futni, Dani jött velem bicón, sokat pancsoltunk meg SUP-oztunk. Felmondta a szolgálatot a lila, hálós-aljú gumimatracom, életem értelme, de volt eltéve egy ilyen fotel-szerű, ami szintén szuper, csak nem nagyon jutottam hozzá, mert az 5 éves pont azzal kívánt játszani feszt. 

Meg majdnem volt egy napok egyedül, Barni átvitte Danit Sóstóra, hogy egy haverjával együtt strandoljanak ott, de egy óra múlva telefonált, hogy Dani összehányta a büfét és jönnek haza. Arcom. 

summer on the inside

Tegnap kettesben voltunk, ezer éve nem volt ilyen, úgyhogy randinapot tartottunk. Tudtuk, hogy a francia producer-dj, Jean Tonique játszik a Pontoon-on, lesz fellépése a Szigeten, és ez egy ilyen bemelegítő esemény volt este 8-tól. Én egyszerűen immmádommm őt, minden számát, nagyon könnyed, fülbemászó nu discot játszik, mindenképp ott akartam lenni. Előtte beültünk a Giuliába a Moszkván, nagyon hangulatos a kerthelyiségük, meg akartam mutatni Barninak. Kb 7 fajta főételük van, ebből 5 tejszínes, abban a világban, ahol mindenki laktózérzékeny, miééért. Végül az egyetlen paradicsomos ételt kértem, gnocchit, ami sűrű paradicsomos szószban úszott és volt még benne aszalt paradicsom meg egy kis gomba. Egyáltalán nem ízlett, még jó, hogy előtte ettünk előételt, így nem maradtam éhes. Barni viszont élete legjobb carbonaráját ette (nekem is azt kellett volna), kicsit citromos volt rajta a szósz, tényleg nagyon finom volt. Meg az aperol spritz is. 

Utána 5-ös buszra szálltunk, majd átsétáltunk az alagúton és a hídon a Pontoon-hoz. 8-kor elindult a zene (nagyon jó volt egyébként), de nem Jean Tonique kezdett, majd 9-kor megint egy másik dj-t láttunk a pultba állni, ekkor megnéztem az esemény oldalát, és kb ekkor írták ki, hogy a külföldi fellépő csak 23:00-kor kezd. Én olyankor már aludni szoktam, így kicsit elkeseredtem, de végül megvártuk, és fél1-ig bírtuk is. Egyébként látszott, hogy alig volt, aki miatta érkezett, a legtöbben random külföldi turisták voltak. Összefutottunk vele egyébként a pultnál még a fellépése előtt, egy szimpi fiatal pasi, oda is mentem és elmondtam neki, mennyire imádom a zenéjét, meg megkérdeztem, csinálhatunk-e közös fotót. Barninál volt a telóm, egy csomó ideig tartott, míg megcsinálta, mert gondolom kioldotta stb, én közben álltam a pasi mellett, hogy úristen, miafasz tart ennyi ideig? Majd megköszöntem, elbúcsúztam, nézem a fotókat, a srác elbűvölően mosolyog mellettem, az én kigúvadt szemeim viszont pontosan azt tükrözik, amit gondoltam. :D Na mindegy, majd egy következő életben jobban sikerül. 

A zene és a buli viszont nagyon jó volt, iszonyú jót táncoltunk. Eredetileg akartunk barátokat hívni, de végül így volt tökéletes, kettesben, nagyon ránk fért már. Olyan is volt, hogy táncoltunk-bohóckodtunk a tömeg közepén, és egy bebaszcsizott csaj kérdezi Barnitól, miközben rám bök, hogy IS THAT YOUR WOMAN? mondja Barni, hogy aha. SHE'S BEAUTIFUL! :D Majd elfordult, hogy smároljon tovább a saját pasijával. 

Hát ilyen volt az esténk, régen nevettünk ennyit, és megint megerősített minket, hogy kellenek ilyen kicsapongások, élmények kettesben, hogy ne felejtsük el, hogy nem csak gazdasági szövetség és anyu-apu vagyunk, hanem ugyanaz a szerelmespár, aki kezdetben voltunk.

a nyár vége

Itt az augusztus. Barni ma jött haza Ozoráról, én tegnap jöttem haza Siófokról, ahol Danival ketten voltunk a bátyámékkal és a sógornőm családjával. Az elmúlt hónapokban teljesen feltöltődtem, nagyon jól érzem magam a bőrömben és nem cserélnék senkivel, évek óta nem voltam ennyire önmagam. Azt hiszem, soha többé ilyen szabad nyarunk nem lesz, mint ez volt, azt csináltuk, amihez kedvünk volt, rengeteget nyaraltunk, utaztunk, nem sajnáltuk rá sem a pénzt, sem az időt. Barni nem dolgozott, én pedig teljesen rugalmas voltam, megtehettük. Barni és Dani olyan szimbiózisban vannak, amit csodálatos látni, és tudom, hogy azért jött létre, mert Barni végre kipihent volt, nem rohant, rengeteget tudtak kettesben (is) lenni, csavarogni, együtt játszani. 

Barni lassan újra elkezd dolgozni. Egyelőre nagyon bizonytalannak tűnik a munkája, rengeteg kollégája van munka nélkül, de azért reménykedünk. Én is beadtam az önéletrajzom néhány suliba, megérett bennem, hogy van kedvem újra közösségben dolgozni, és egészen lelkes vagyok emiatt, meg hát egyszerűen nem elég az a pénz, amit a magántanítványokkal megkeresek, illetve túl bizonytalan, mennyi jön be egy hónapban. Dani jövő szeptemberben iskolába megy, tudjuk, hogy hova szeretnénk vinni őt, de azért lassan el kell ezen gondolkodni, ez is nagyon izgalmas, de közben félelmetes is - kis cukorpofám, iskolás lesz. 

Na de előbb nézzük, mit hoz az augusztus!