Blogvember 1. friends or acquaintances

Barninak járt itt nálunk egy nagyon régi barija pár hete, sokáig kollégák és jó haverok voltak, de egy ideje már csak telefonon beszélnek pár havonta. Mesélte, hogy újra megnősült, Barni meg teljesen belelkesedett, hogy jöjjenek el hozzánk az új asszonnyal (akiről azt gondoltam nagyon fiatal lesz, huszonéves, aztán kiderült, hogy egy áltis osztálytársát vette el így 50 évesen), még úgysem látta Danit sosem. El is jöttek, főztem ebédet, Barni dumcsizott a sráccal, én meg a friss feleséggel. Kicsit ezo beállítottságú a lány, ami tőlem eléggé messze áll, de sokat kérdeztem és mesélt is szívesen, a gyerekeiről (mutatott fotókat is), a régi házasságáról, hogy hogyan jöttek össze ezzel a sráccal, az esküvőről, a közös életükről, a munkájáról, tényleg, mindenről. Barni kérdezte, mikor elmentek, hogy milyen volt beszélgetni, és mondtam, hogy egyoldalú. 

Aztán ma eljött az a haverja, aki Svédországban él Malmö mellett, és anno, 2018-ban voltunk is náluk. Azóta nekik is született gyerekük, egy kisfiú, aki pár hónappal idősebb Daninál, de sajnos nem tud magyarul. Találkoztunk már így négyesben is, de akkor még kicsik voltak a srácok, így most végre eljöttek hozzánk. A fiúk (az apukák) kettesben beszélgettek, meg a két kicsinek segítettek kommunikálni, akik együtt legóztak, mi meg a lánnyal dumáltunk. Nagyon bírom őt, a stílusát, meg hát ugye svéd, ami fél siker szerintem mindenhez. Meg hát kíváncsi voltam mindenre: az életükre, a munkájára, hogy ő hogy bírja a gyerekezést, milyen a suli (ők már oda járnak), Svédországra. Mikor elmentek, Barni mondta, hogy lenyűgöző, hogy milyen sokat mesélt nekem Signe, mert ő (ugye) volt náluk pár hónapja, de vele nem nagyon beszélgetett. Erre mondtam, hogy hát igen, tényleg jó sok mindent elmesélt, meg amúgy én is, de hogy én valamit nagyon rosszul csinálok, mert engem nem kérdezett ő sem, ha valamit elmeséltem, kedvesen meghallgatott, de ennyi. 

És el is vagyok kicsit keseredve emiatt, mert pl ezt a sztorit, hogy az exemmel mi történt, senkivel sem tudtam megbeszélni. Barni azt mondta, hogy nagyon sajnálja, és megérti, hogy meg vagyok döbbenve, de szerinte ne szomorkodjak rajta, hanem engedjem el. Kicsit megértem, hogy nem akarta az egyik exemmel történteket kivesézni velem, de annyira jól esett volna. Aztán nyilván elmeséltem a belső körnek, de mindenki csak annyi reagált, hogy ó, hát ez borzasztó. Én azért előkerestem az emlékeket, meg átgondoltam, hogy mi történt anno, kicsit igyekeztem összerakni a képet, de hát egyedül ez nem olyan. 

Kicsit úgy érzem, hogy eltűntek azok az emberek körülöttem, akiknek igazán fontos vagyok, akik tényleg, őszintén kíváncsiak rám, és nem csak arra vágynak, hogy ők elmesélhessék, hogy mi van velük. Én nagyon szeretek magamról mesélni (ez a blog is ennek a tanúbizonysága), és én is nagyon oda tudok figyelni a másikra, szerintem amúgy segítő munkában is kifejezetten jó lennék emiatt, meg a tanítás során is jó hasznát veszem. Lehet amúgy, hogy kicsit rá kellene feküdnöm az új, irl kapcsolataimra, mint Dani barijainak a szülei. Bár, ahogy most belegondolok, az egyik anyukával randiztunk párszor, és már róla is tudok mindent, a tesójáról, hogy micsoda száraz októbert (alkohol-cukor-glután-tejtermékek) nyomtak és hogy hogyan élték meg, a srác munkájáról (egy régi főzős show nyertese, és nagyon cuki ő is), meg tényleg, mindenről, de valahogy nem érzem, hogy a kicserélt infók mennyisége-minősége egyensúlyban állnának egymással. Nem tudom, csak én vagyok kíváncsi? Mit kell csinálni, hogy ez oda-vissza működjön? Nyilván persze nem vagyok szerencsétlen, ha valamit nagyon el akarok mesélni, azt el szoktam. Amúgy is nagyon nehéz szerintem ennyi idősen, főleg gyerek mellett jó minőségű barátságokat fenntartani, és ez nyilván rajtam is múlik, de nagyon vágyom rá, hogy jókat beszélgessek. 

Tudom, volt már ez itt téma régebben, de ti mit gondoltok erről? Hogyan lehet ezen változtatni? 

És akkor álljon itt ez a bejegyzés Milonka Blogvemberének első irományaként, és egyben kérlek titeket, hogy írjunk, beszélgessünk, kérdezzünk, legyünk kíváncsiak egymásra! A bloggereket pedig kérem, hogy ha van, aki blogvemberezik és örülne, ha sokan olvassák, linkelje be magát egy komment erejéig! ❤️