Normál esetben halálra nyafognám magam azon, hogy vasárnap reggel 8-kor jelez az ébresztő a telefonomon (szeretem ezt a finom, nyugodt hangokkal dolgozó, kíméletes applikációt), és gyors öltözés és kutya- és macskaüdvözlés után negyed 9-kor már a müzlim és a kávém felett ülök. Mindezt ahelyett hogy még legalább egy órán keresztül félálomban szenderegnék a puha, meleg ágyamban, és aztán még délig pizsamában, kávéval a kezemben lődörögnék.
De másfél óra múlva a kisautó már a Városliget mellett fog várni rám, én pedig a Széchenyi fürdő udvarán fogok lebegni a forró vízben, miközben a frufrum egy centisre göndörödik a sűrű gőztől és párától. És aztán itt lesz még az egész délután kutyás csavargásra, sütievésre (kérek szépes sütőtökös macaront), sorozatnézésre, olvasásra és alvásra. Szóval nem, mégsem nyafogok.
Huuu, de szeretem a Szechenyi furdot, plane hoesesben! Szuper lehetett!
VálaszTörlés