Balance

Erről sosem írtam itt, mert van persze sok minden, amit nem kötök az orrotokra, meg az az időszak nem az volt, amit szívesen megosztottam bárkivel, a hozzám közelállókon kívül, persze. De mikor elkezdődtek a bajok nyáron, elkezdett hullani a hajam. Nagyon komolyan, ijesztően, óriási mennyiség, csomókban, mindenütt ott volt a hajam, a fürdőszoba földjén, a zuhanyfülke lefolyójában, a párnámon, mindenütt, rémálom volt. Sírni tudtam volna, borzalmas volt. Szerintem nem túlzok, ha azt mondom, a hajamnak úgy a fele kihullott. Durván hangzik, nem? Van egy pajzsmirigy autoimmun betegségem is, aminek lehet mellékhatása, de főleg az elképesztő sokkra, a gyászra és a szomorúságra gyanakodtam. Most pedig már biztos vagyok benne, hogy ez volt az ok. 

Ugyanis most, ha megmosom a hajam, és a fürdőszobában az ablakon át rásüt a fejemre a nap, látszik, ahogy a fejem búbján kunkorodik az ezer új, növekvő szőke hajszál, a múltkor a fodrász meg is jegyezte, hogy milyen vicces. És igen, már most sokkal dúsabb a hajam, nő, szép, csillog, és csinálja amit mondok neki. Olyan hálás vagyok a szervezetemnek, hogy helyrerázódott, és őszintén, jó érzés volt légiesen könnyednek és vékonynak lenni, de egyáltalán nem bánom azt a néhány kilót, ami visszacsúszott rám. Mert azt jelenti, hogy újra jól vagyok.