Summertime sadness

Úgy két hónapja megkaptam Tormacsillustól (<3 kösziii) a Híd című dán-svéd sorozatot - nem az amerikai verziót, hanem az eredetit, dánul, angol felirattal. Elkezdtem nézni, tegnap pedig egész délután egyik részt néztem a másik után - nagyon, nagyon tetszik, sejtettem, hogy fog, de sokkal jobb, mint amire számítottam. A képek, a karakterek, a hangulat, a nagyon izgalmas sztori, pont, ami most kell nekem, 100%-ig leköt. Úgyhogy most ez a fő örömforrásom, és a mai napot is vele töltöm, még van az első évadból két rész, és még ott az egész második évad. 

Tegnap este szerencsére ott várt a banda a kedvenc helyünkön, hogy egy fröccs mellett megoszthassam velük a kétségeimet, ami nagyon jólesett, főleg, hogy utána annyit nevettünk, hogy a problémáim is egyből sokkal kisebbnek tűntek. Hajnali kettőkor még tettünk egy megállót a hajnalig nyitva tartó gyrososnál, ahol egy tanítványom tette elém a kvázi reggelimet, nagyon finom volt. 

Ma van a nyár utolsó igazán szabad napja, holnap reggel 9-kor már a tanévnyitó tantestületi ülésen fogok ülni. Igazából már várom, hogy megint aktív legyek, dolgozzak, megküzdjek a kihívásokkal, újra be kelljen osztani az időmet. Hosszú volt ez a nyár, sok minden történt, jól kipihentem magam, hálás vagyok érte. Az őszt is várom, hogy hordhassam a sárga kabátom és bokáig gázolhassak a sárga falevelekben a Duna-parton az előttem szaladó kiskutyát követve - szinte most is az orromban érzem azt az illatot. Nem tudom, mi lesz, lesz-e pasim, de érzem, hogy jó lesz. 

És hogy jól induljon az első munkahét, hétfőn estére pedig egy barátnőmmel van időpontunk egy személyi edzőhöz, hetente kétszer fogunk járni, meg mellette a szokásos úszás-futás-bicikli-jóga, amire épp lesz időm meg energiám.