Stressz

Egyre rosszabb a helyzet, ma már fél4-kor felébredtem, de már rutinos vagyok, nem forgolódom tovább, hanem felkelek, lezuhanyozom és indítom a napot. Bármennyire tudatában vagyok, hogy tök felesleges, és nem éri meg, mert minden oké lesz, és jól fog sikerülni, szétstresszelem magam. Olyannyira, hogy olyan piros az arcom egész nap, mint egy elsőbálozóé, nem tudok enni és remeg a kezem.

Kb most állt össze a kép, hogy mi lesz kedden, talán a legenyhébb kifejezés, hogy nem örülök, hogy kb 5x annyi dolog, mint gondoltam, kb mint egy védés meg államvizsga. Mindegy, meglesz minden, csak neki kell üljek és összerakni mindent. A legsúlyosabb, hogy az osztály, akikkel lesznek a vizsgaóráim, szóval übercukik, imádom őket, de basszus ha nem bírnak magukkal, akkor a csillárról lógnak. És ma volt velük az uccsó órám a vizsga előtt, és ha kedden így fognak viselkedni, mint ma, akkor szerdán már jelentkezhetek is a csirkelefejező gyárba a sor mellé.