Fűszerkert

Tegnap a barátnőm várt a zebegényi állomáson, elsétáltunk a fesztiválra, ahol gondoltam, egy hambival indítok, mert a sült lazac-sütőtök püré óta, amit ebédre csináltam, semmit nem ettem. Körbejártuk a fesztivált, és azzal kellett szembesülnöm, hogy nem volt kaja. Sehol. Illetve akkor álltak neki főzni valamit, amiről azt mondták, hogy úgy másfél óra múlva lesz kész. Ezen teljesen sokkolódtam, gyorsan betömtem a zacskó csipszet, ami a haverinánál volt, vettem egy fűszeres sört (folyékony kenyér, ugye), aztán próbáltam nem koncentrálni a korgó gyomromra. Aki ismer, tudja, hogy gyakran eszem, és olyan nincs, hogy én éhes vagyok, és nincs kaja. És akkor megérkeztek a Házikós (a Házikó fenntartható ennivalókkal foglalkozik, és nagyon menő!) barátnőink, és kicsomagoltak egy nagy zacsi pogácsát meg sajttal-spenóttal töltött batyut. Azt a boldogságot, amit akkor éreztem, nem lehet szavakkal leírni.

Szóval ejtőztünk ott a szalmabálák közt, zenét hallgattunk és dumáltunk, majd az utolsó vonattal hazajöttünk, de nem bántam, pont jó volt így. Meséltem a lányoknak, hogy mit művelnek velem a hormonjaim, és azt mesélte az egyik csaj, hogy neki van ilyen pre-, meg utómenstruációs hisztije is, na meg ugye a peteérés, úgyhogy ő úgy havi 1 hetet szokott jól lenni. Szóval nem panaszkodom. 

Ma meg ez volt: