Fuck the police (pun intended)

Jaaaaj:) és a legfontosabbat nem is meséltem. Tegnap a kórházból hazafelé bementem a rendőrségre. Az osztályomból tűnik el időnként pénz, valaki fosztogatja a többieket, és csak most kezdtük el sejteni, hogy valószínűleg az osztályon belül zajlik a dolog, eddig azt gondoltuk, hogy valaki egy másik osztályból lop. Nagyon gáz, tettem már lépéseket, beszéltem kölykökkel, a meglopott gyerekek szüleivel, a kollégáimmal, a főnökséggel... Nem akarok részletekbe belemenni, de egyelőre nincs megoldás. És mivel most egy egész pénztárca eltűnt iratokkal együtt, azt mondtam az osztálynak, hogy ha legközelebb bármi történik, bevonom a rendőrséget is. Nem tudom, hogy ez hogyan működik, úgyhogy tegnap bementem, és kértem, hogy adjanak tanácsot, mit érdemes tenni egy ilyen helyzetben, van-e értelme őket bevonni. 

Szóval bementem, és beszéltem valakivel, aki azt mondta, van arra lehetőség, hogy valaki tőlük kijön, és egy osztályfőnöki óra keretein belül tart egy kis előadást a gyerekeknek arról, hogy mit érdemes tudni egy ilyen helyzetről, mi történik, ha ők nyomoznak egy ilyen helyzetben, hogyan vonható felelősségre valaki, aki lop, és hogyan előzhető meg az ilyesmi - szóval hogy érezzék az egész súlyát. Ő azt mondja, rendszeresen tartanak ilyen előadásokat, és sokszor már ez is elég, hogy a bűnös betojjon annyira, hogy befejezze a dolgait, de ha mégis folytatódik a lopássorozat, akkor beszélhetünk arról is, hogyan tudnak ők segíteni vagy közbelépni, végső esetben a kezükbe venni a dolgokat.

Szerintem ez szuper ötlet, úgyhogy meg is szervezem, kicsit izgulok miatta, de valamit muszáj lépni. De nem is azért mesélem ezt az egészet, hanem mert bementem, beszéltem a recepcióssal, aki kérte, hogy üljek le, várnom kell egy kicsit, de mindjárt szól egy kollégájának, aki tájékoztat. Nem akartam bemenni, mert ott igen nagy volt a tömeg, úgyhogy leültem a bejáratnál a lépcsőre és méláztam. Már vagy 20 perce ücsörögtem ott, és épp kezdett elegem lenni, mikor kinyílt mögöttem az ajtó, és egy egyenruhás fiatalember állt meg mellettem. Felálltam, rám mosolygott, bemutatkoztunk, és én ott elvesztem. 5 percet ha beszélhettünk, illetve főleg ő, és nem tudom igazából, hogy mivel fogott meg, mert kb velem egyidős lehetett, nem volt nálam sokkal magasabb, kopaszodott, de mégis, teljesen elvarázsolt a mosolya, a kedvessége, a kisugárzása (Pilla szerint az egyenruhája), az, ahogy beszélt. Ha hinnék ilyesmiben, azt mondanám, ilyen lehet a szerelem első látásra. Mialatt beszélt, alig bírtam visszafogni magam, hogy ne érjen fülig a szám, és aztán teljesen kótyagos voltam, ahogy hazafelé sétáltam - nagyon fura érzés volt. 

Értelemszerűen ennyi a történet, hiszen fogalmam sincs, kicsoda ő, a nevét sem tudom (mondta, de hát...), meg hát bizonyára várja otthon a felesége és a 10 cuki gyereke, de mégis szívmelengető érzés, hogy ez megtörtént velem, hogy történhet ilyen velem, hogy lehet valaki ilyen hatással rám. És szerintem értelmezhetem ezt az egészet jelként, hogy újra készen állok az ismerkedésre. Úgyis elhatároztam, hogy IRL találkozom majd a nagy szerelmemmel, és lám, úgy tűnik, simán történhet ilyesmi.