Hát azt sem gondoltam volna, hogy a vizslás fiú menti meg a napot. Összefutottunk a parton, a kutyája úgy örült nekem, meg a blökinek is, mintha a legeslegjobb haverok lennénk a világon, pedig régóta nem találkoztunk. Én elmondtam, hogy konkrétan egy HÁNYÁS a napom, és az életben maradás érdekében jöttem el sétálni, ő pedig jól kinevetett, és rögtön replikázott egy nagyon vicces történetet arról, hogy neki milyen szerencsétlen a napja, no meg, hogy az egész hétvégéje ugyanígy telt. Aztán, bár ők már hazafelé tartottak, visszajöttek velünk a város irányába, majd haza a parton, nagyon sokat röhögtünk, és találtunk macskát is, aki semmilyen szinten nem félt a kutyáinktól, sőt, megtámadta őket, és ásítozott, miközben a vizsla ott állt vele szemben 30 centire. Mikor elváltunk, már egyáltalán nem voltam rosszkedvű, meg is köszöntem, hogy felvidított. Nagyon szeretem ezt a fiút.
dejó :) Tökéletes volt az időzítése :)
VálaszTörléspont valamelyik nap láttam egy annyira cuki vizslás posztot instán és eszembe jutott a vizslás fiú. Erre tessék :)
Nekem is eszembe jutott valamikor, hogy régen írtál a vizslás fiúról...,)
VálaszTörlésA vizslás fiú nekem is eszembe jutott pár napja... Jó, hogy felbukkant megint.
VálaszTörlésCs