nem hiszem el

Nagyon jókedvű vagyok mostanában, teljesen feltölt, hogy van ez a fiú, pont elég mennyiségű a munkám, se nem túl sok, se nem túl kevés, szuper az edzés, szóval király minden. Mármint király lenne, ha nem áll elém apu tegnap este 9-kor, mikor hazaértem, elkámpicsorodva, hogy anyu... Szóval anyu megint elesett, megint eltörte a térdét, megint kórházban van és megint megműtik. Ezután úgy fél órán keresztül dühöngtem, felhívtam a bátyám és neki ventilláltam, de komolyan, egyszerűen nem fogom fel még mindig. Tegnapelőtt bementem hozzá, és mondtam, hogy anyu, bármi kell, hozok én, vagy elviszlek bárhova, ahova akarod, maradj a fenekeden, és akkor másnap el kell mennie a piacra kenyérért, tejért meg hagymáért. Gondolhatjátok. Ma megyek be hozzá suli után, gondolom, felesleges még nekem is kiakadnom neki, valószínűleg elég rosszul érzi magát így is.

Na mindegy.