Tényleg az lett, hogy úgy egy hete összeraktam a nagy bőröndömbe egy adag mindenféle ruhát és cipőt, alaptopom és a hajvasalóm, és bejöttem Budapestre. Azóta pedig nem is hiányzott semmi, illetve de: Bobek és anyuék, de egyébként pillanatok alatt magamévá tettem a nagyvárosi életet. Kaptam még szekrényt, meg fiókokat, és most nagyon jól elférek, és asszem, itt az alkalom, hogy kialakítsak egy szuper kis kapszulagardróbot, jó minőségű, praktikus, egymással jól kombinálható, Milonka-kompatibilis darabokból. Vannak ötleteim, csak kellene ehhez egy csomó pénz.
Barni úgy van vele, hogy akkor hajrá, pótoljunk be mindent, amire eddig nem volt időnk. Így voltunk moziban kétszer, megnéztük az Escobart (nagyon izgi, de persze durva is), meg a fiúkkal a Skate Kitchent, ami amúgy tinifilm, és a sztorija semmi, de gördeszka-rajongóknak kötelező, csodás felvételek vannak benne. Megnéztük a barijait, egy párt, akiket nagyon szeretek, és ahol a lány bármelyik pillanatban szülhet, nagyon cukik, és jó volt látni, ahogy várják a bébit, de hát így 40 fokban az az óriási pocak, az kemény lehet.
Találkoztam Annával, aki amúgy blogolvasóm, és az új suliban szerezte nekem az állást, és nem csak emiatt nagyon jófej. Kifaggattam a suliról, és már nem izgulok annyira. A Bambiban ücsörögtünk egy csomót, ami időutazás volt nekem, mert kb 21-22 éves koromban a mellette lévő épületben lakott a bátyám albiban, sokat jártunk oda. A bátyám csak úgy jellemezte, hogy "tapló pincérnők, kellemes szocreál hangulat", és hát tényleg. Az mondjuk vicces, illetve inkább szomorú volt, mikor az idős tulajnő kijött a kis virágos otthonkájában a teraszra, és elhaló hangon közölte, hogy "kedves vendégek, záróra!", de akkora volt a zaj, hogy csak páran ránéztek, és tökéletesen ignorálva a nénit itták a sörüket és beszélgettek tovább. A néni tett még két további kísérletet, majd mikor látta, hogy semmilyen hatással nincs a teraszán szórakozó vendégekre, dolga végezetlenül bement. Persze egy idő után csak sikerült bezárni a helyet, de nem irigylem, hogy ezt - gondolom - minden este el kell játszania.
Találkoztam Gabesszel is, ebédeltünk a Menzában (Menzán?), meg vettünk nekem Moleskine-t az Írók boltjában, hosszú dilemmázás után pirosat választottam. Van olyan, ami júliustól van jövő decemberig, lehet, hogy épp a tanárokra gondoltak ezzel.
Ja, és vettünk egy szuper AEG mosó-szárítógépet (köszi az ajánlókat!), amit jól megmértünk, hogy beférjen a helyre, ahová kerülni fog, csak amikor kiszállították, kiderült, hogy a fürdőszobaajtón viszont kurvára nem fér be. Le kellett szerelni az ajtaját, és akkor nagy nehezen sikerült begyömöszölni a fürdőszobába, viszont ahogy vissza akartuk szerelni az ajtót, egy belül lévő fém lap, amihez rögzíteni kellett volna a csavart, beleesett a gépbe, úgyhogy most nem tudjuk, mi van, és mosni sem tudunk. Viszont a tetejére tudok pakolni ezt-azt, csak kicsit drága volt polcnak. Vennünk kell kanapét is, lehet, hogy azzal kicsit körültekintőbbnek kell lennünk, nem szeretném, ha fel kéne szeletelni, hogy beférjen.
Meg még nem is tudom, mit csináltam... Mindenfélét. Nagyon jól érzem magam, jó érzés, hogy a közös fészkünket rendezgetjük, aludni is tudok már. Főztem is, mondjuk nagyon pici a konyha, de ez van, majd még fel kell pimpelni kicsit, mert sokminden hiányzik. Úgy érzem, egy hét alatt annyi minden történt velem, amennyi otthon, nem tudom, egy hónap alatt sem.
És a legdurvább, hogy holnap felkelek, megreggelizem, veszek egy bkv bérletet, és elközlekedek az új sulimba, ugyanis holnaptól már dolgozni kell. Oké, szeptemberig még laza lesz, de akkor is elég nehéz elhinni.