farewell

Barninak tegnap éjjel meghalt az Apukája. Nagyon megvisel mindenkit, de mégis, kicsit megkönnyebbülést hozott, hogy elment, hiszen annál rosszabb, ahogyan az elmúlt 5 hónap telt, semmi nem lehet. Csak a saját érzéseimet tudom elmesélni, de bármikor belegondoltam, hogy mi éljük az életünket, jövünk-megyünk, nevetünk, találkozunk, ő pedig egyedül fekszik egy kórházi ágyon, abszolút nem érti, hogy mi történik vele és szenved, az borzalmas volt - és nem tudtunk mit tenni, senki nem tudott. Most legalább tudom, hogy békében van. 

Danit elvittem Anyuékhoz, tegnap ott is aludt, délután Barni Anyukájánál voltunk együtt, este pedig megittunk két üveg bort és beszélgettünk, sírtunk. Barni nem az a típus, aki könnyedén beszél az érzéseiről, de tegnap nagyon sok dolgot ki tudott mondani, és szerintem mindkettőnknek megkönnyebbült egy kicsit a lelke, el tudtunk búcsúzni.