BOLDOG mindenképpen

Végül Barnit megműtötték tegnap, ma hazajöhetett, itt alszik mellettem a kanapén, míg én ezt a bejegyzést írom. Várni a folyosón, hogy vége legyen a műtétnek, ott ülni még sok óra után is, mikor azt mondták, hogy egy óra lesz az egész, nem tudni, hogy mi van, hol van, aggódni, a legrosszabbat elképzelni - nekem még sosem volt ilyen élményem, nagyon rossz volt. Ma délelőtt elment érte a kis barátja, Andris, és hazahozta, ebéddel vártam őket. Nagyon jó érzés volt, hogy újra itthon van, ő is elmondta sokszor, hogy mennyire jó itthon lenni. Hármasban ebédeltünk Andrissal, nagyon bensőséges, kicsit ünnepi volt. Szeretjük ezt a fiút nagyon, mindenkinek kívánok legalább egy olyan barátot, mint amilyenek ők ketten egymásnak. 

a felniket figyeld (a kis családunkat én rajzoltam megrendelésre, ő színezte)

Tudom, hogy mondtam, hogy elengedek mindenféle elvárást a karácsonnyal kapcsolatban, de olyan szinten ömlik rám mindenhonnan a tökéletes karácsony ígérete, a nyomás, hogy milyennek kell lennie, és bár ennek tudatában vagyok, mégis nyomaszt, stresszel, szorongok tőle. Ti ki tudjátok ezt kapcsolni? Hogyan kell?

mottóm, nektek is kölcsön adom

itt kell élned, hogy elhidd

Megfogadtam, hogy írok másról is, de nem tudok. Tegnap volt egy hete, hogy Barninak eltört a kulcscsontja, és még nem műtötték meg, talán hétfőn. Csütörtökön reggel bevittük a kórházba, azzal, hogy megműtik. Semmi nem maradhatott nála, se pénz, se telefon, se ruha, mindent haza kellett hoznom (talán mert nem vállalják a felelősséget, ha ellopják, vagy nem tudom), egy szál alsógatyában, bekanülözve várt egész nap, majd este 8-kor mondták, hogy nem műtik meg mégsem (a műtő előteréből tolták vissza), mert 1. nincsen steril tálca az egész épületben, 2. a fém eszköz, amit be akartak rakni neki olyan szar minőségű volt, hogy a doki azt mondta, ő ezt nem teszi be. De Viktor tudott parádézni ott aznap, és ennek örömére öltönyt csináltattak a biztonsági embereknek. 

Úgyhogy megint itthon szenved, borzasztóan fáj neki,. Amúgy nem is miatta vagyok ki, mert vele majd lesz valami, és majd így vagy úgy rendbe rakják, de lent, ahol a hordágyakon a félpucér, lepedővel letakart idős nénikék várakoznak egyedül, meg a hajléktalanok, akiket nem is tolnak be a váróba, hanem kint hagyják őket a hidegben, mert ugye büdösek... És ilyenből 20-30. Tudja, sejti az ember, hogy ez van itthon, de amikor látod is ezt, azt borzalom. Szívfacsarodás. 

aprés ski III.

Vasárnap jöttünk haza, én vezettem, kicsit több mint 4 óra volt az út. Barni kapott kint fájdalomcsillapítót, de így is nagyon rosszul viselte az utazást szegény. Hétfőn délután jutottunk el dokihoz, magán úton, újabb röntgen, ott mondták neki, hogy annyira összecsúszott a törött csont, hogy meg kell műteni, két nap múlva, szerdán meg is lehet a műtét. Még jó, hogy ott ültem mellette, és böködtem, hogy kérdezzen már rá az anyagiakra, mert ő az a típus, aki csak utólag szembesült volna a számlával, ami másfél millió forintról szólt volna. Körbetelefonáltunk és futottunk még néhány kört, és végül holnap megműtik őt egy állami kórházban, TB-re, már nagyon várja, legalábbis azt, hogy túl legyen rajta és rálépjen a gyógyulás útjára. 

Én meg azt hittem, hogy hazajövünk, Dani megy oviba és így Barni tud pihenni én meg intézni a dolgaimat, de kiderült, hogy az egész ovit elsöpörte a fosós-hányós vírus, szinte kivétel nélkül mindenki elkapja, aki jár, és a szülőket, sőt, az óvónőket is ledönti. Barni közölte, hogy egy fosás-hányás őt most megölné, így nem vittük oviba Danit, egész héten itt volt velünk. Barni nyilván nem tudott vele játszani, az életéért küzd, szóval az idő 90%-ában én próbáltam lekötni. 

Nem ez életünk legkönnyebb időszaka, de hát ez van. Annak örülök, hogy nyugis karácsonyunk lesz, bár tudom, hogy szinte minden rám marad majd, de legalább Barni rá lesz kényszerítve, hogy kipihenje magát. Az a tervem, hogy kérek segítséget a nehezebb dolgokban, tojok majd mindenféle felénk támasztott elvárásra, és úgy lesz, ahogy nekünk jó. 

aprés ski II.

Csütörtökön reggel már tudtuk, hogy Lulu, Dani kis barátnője olyan beteg lett (tüdőgyuszi), hogy nem tud jönni síelni velünk sem ő, sem az anyukája. Végül, hogy ne vesszen el az összes befizetett pénz, az apukája és a nővére jött el csúszni. Hó útközben nem volt semmi, így aggódtam is, hogy mi lesz így, de a pályák havasak voltak. Jót vacsiztunk, aludtunk egy nagyot, reggel megszereztük a bérelt cuccokat és kimentünk a hóra. Danival együtt be voltunk iratkozva a saját kis tanfolyamainkra, és lelkesen, jó hangulatban csúsztunk, Dani a kis törpék között, én meg 4 másik lánnyal, Barni elment csúszni Lulu apukájával meg a lányával. Nekem gyorsan visszajött minden és nagyon élveztem az egészet, ráadásul elkezdett zuhogni a hó és gyönyörű volt minden, a hegyek, a hütte, a felvonók, a ski in ski out szállodánk, igazi Last Christmas hangulatom volt. 11-kor volt vége mindkettőnk tanfolyamának, megbeszéltük, hogy Barni addigra visszajön, hogy átvegye Danit, hogy én még síelhessek kicsit szabadon. 

Nem jött oda 11-re, ami nekem nagyon rosszul esett, mert ő szuperjól snowboardozik és szokott is, és ez most tényleg arról szólt volna, hogy Dani és én is megtanuljunk. Összeszedtem Danit, ekkorra elfáradt, fázott és nyűgös volt, levettük a cuccainkat és visszamentünk a szobába, közben próbáltam hívni Barnit de nem vette fel, majd felvette de nem hallott, majd küldött üzenetet, hogy a hüttében van. Ekkor már majdnem felrobbantam dühömben, hogy kösz baszdmeg, ráadásul ő sosem késik sehonnan, mindig lehet rá számítani, bezzeg most, mikor kicsit jól érezhetném magam, nem volt ott, amikor megbeszéltük, szóval vérig voltam sértődve. Visszahívott, mondta, hogy a hüttében ül, és azért nem jött oda, mert elesett. Én ekkor még nem gondoltam semmi komolyra.

Megjelent fél óra múlva, és tényleg elesett, méghozzá úgy, hogy ordított a fájdalomtól minden mozdulatra, úgyhogy elég hamar arra kellett tippelnünk, hogy eltört a kulcscsontja. Bennem váltakozva hullámzott a düh, az aggódás és a megoldásra való törekvés, hogy most valamit csinálni kell. Danit átvették tőlünk a szervezők, és fél óra múlva már a kocsiban ültünk a kórház felé csúszkálva a hegyi szerpentineken a zuhogó hóesésben - nagyon ellentmondásos élmény volt a csodálatos alpesi tájban autózni a vacogó, fájdalomtól nyögdécselő Barnival, miközben vissza kellett fognom magam, hogy ne rakjak be valami hangulatos karácsonyi playlistet. 

Nagyon jól jött a bajban mindig előkerülő nyugodtságom, hidegvérem és józan eszem, mert kb magán kívül volt a fájdalomtól. Terelgettem és intéztem mindent, megröntgenezték, kapott egy rögzítőt és elengedték - csúnyán eltört a kulcscsontja, szerencsére volt biztosításunk, bár azt mondták, az alapellátás uniós állampolgárként alap jogon jár nekünk. Végül nem hajlandó azonnal hazajönni, nagyon nagy bűntudata volt, hogy elhozott minket és így tönkretette az utazást, hiába ellenkeztem, végül maradtunk még két napot, ő nyögdécselt az ágyban, mi meg Danival síeltünk. Voltak szép pillanatok, Danival ülni a felvonón, síelni a szép tájban, nézni a naplementét a hegy tetejéről, látni, ahogy cukin tanul síelni és táncolni vele a hütte előtt a hóban a retro slágerekre - ezek olyan első élmények volt, amiket sosem fogok elfelejteni, de közben meg borzasztó volt látni, hogy Barni szenved, meg aggódni, hogy mi lesz most. 

Egyik este elszabadultam egy órára, végre beültem a hüttébe, kikértem két forralt bort (nem egyszerre), írtam a support lányoknak, elengedtem a tartást és kicsit végre átadhattam magam az elkeseredésnek. 

folyt. köv. 

aprés ski

És a legdurvább, hogy Dani még mindig beteg, azaz "beteg", vagyis szörnyen taknyos, így ma sem viszem oviba - szenvedéseim folytatódnak. Volt hétvégén Anyuéknál, ott aludt kettőt, mi meg próbáltunk pihenni. Pénteken találkoztam Pillával, együtt ebédeltünk a Kis Parázsban, azután sétáltunk és megnéztük a karácsonyi vásárokat. Szerintem mi (mármint mi, magyarok) már egyáltalán nem vagyunk célközönség, tekintve az árakat, meg a hangulatot is, nekünk legalábbis nem jött át kicsit sem a karácsonyi fíling. De legalább mi Pillával dumáltunk kicsit, megosztottuk egymással a jó dolgokat meg elnyüszögtük a nyüszögnivalókat, ahogy barátnők között ezt kell. 

Barnival este sorozatot néztünk (még mindig a Breaking Badet, ennyi évadot, te jó ég, ráadásul kevés időnk van, lassan haladunk, és olyan nyomasztó), szombatra pedig felírtunk magunknak egy csomó tenni- és elintéznivalót. Nem keltünk korán, lezuhanyoztam, megreggeliztünk, majd elővettem a síruháimat, mert nemsokára síelni megyünk, le kellett csekkolni, hogy minden rendben van-e velük. Én kb 20 éve nem síeltem és most megdöbbenve konstatáltam, hogy oké, hogy minden feljön rám, csak épp aláöltözni meg levegőt venni nem tudok bennük. Mivel, ahogy a gyakoriságból is látszik, nem vagyok egy nagy síelő (pedig még Chamonix mellett is éltem, milyen butaság volt nem síelni így visszanézve), nem akarok egyetlen alkalomért drága sícuccokat venni, felhívtam egy barátnőmet, és ő adott kölcsön gatyót, kabátot, szemüveget, kesztyűt, bukót. Izgulok és félek kicsit, hogy milyen lesz, de azért van bennem lelkesedés is, mert szuper, hogy Dani is elkezdi, ráadásul ott lesz a kis barátnője, Lulu, meg a szülei is, szóval jó a jó társaság ígéretes programmá teszi az utat. Mondjuk nagyon szerettem volna sokat edzeni előtte, hogy aránylag jó formában legyek, mikor megyünk, de mióta beteg, nem jutottam el. Beiratkoztam egyébként sítanfolyamra, mint újrakezdő, szerintem jót fog tenni. 

Barnival ez egy olyan program lesz, amihez hasonlóban még sosem volt részünk együtt, ő szokott járni snowboardozni, de a barátaival - mondjuk ő sem volt már évek óta. Ő iszonyúan laza, kedves, cuki és segítőkész, emiatt tudom, hogy jó lesz a síelés nagyon, akkor is, ha nekem kb újra meg kell tanulnom síelni. Amikor anno elkezdtem, az akkori pasimmal az már nagyon a kapcsolatunk vége volt, meg ő meglehetősen önző is volt, én már nagyon nem voltam boldog, és ez így mind eléggé rányomta a bélyegét a havas programjainkra. Így viszont, Barni mellett nagyon várom, hogy milyen lesz. Mondjuk a múltkor, mikor voltunk egy drum&bass buliban és nagyon táncoltam, kattogott a térdem. ha már egy kis táncolástól kattog, nem tudom, a síeléshez mit fog szólni, haha. Reméljük a legjobbakat. 

nátha, ikea és egy hosszú hét

Na hát nekem a múlt hét egyáltalán nem jött össze, Danival kettesben voltunk végig mert beteg volt, és ha hagyott egy kicsit élni, akkor inkább mindenféle hasznos tevékenységet folytattam, mint például pakolás, főzés, teregetés. Jól elvoltunk, de nehéz volt, mert amúgy jól van és rengeteg energiája van, csak 10 percenként telefúj egy zsepit. 

Kicsit kímélő üzemmódba raktam magunkat, illetve főleg magamat, egyik nap a helyi étteremben menüztünk, másnap pedig elmentünk az Ikeába körülnézni, kiválasztani az új gardrób ajtaját meg ebédelni. Danival nagyon jó ikeázni, mert mindent megnéz és imádja a gyönyörű, kiállított enteriőröket, pont mint én, kipróbálja a foteleket, megbeszéljük, hogy melyik nappaliban laknánk szívesen stb. Nem úgy, mint Barni, akit már érkezéskor a hideg verejték ver le az egész programtól, legszívesebben menne célirányosan a termékért, amit kinéztünk, és már ott sem lenne, de ezt nem teheti meg, mert én is ott vagyok és hobbim a végtelen nézelődés az ikeában, ugye. Ő kb végigszáguld mindenen anélkül, hogy jobbra vagy balra nézne, levágja az utat, ahol lehet (!?), és sosem bírom rávenni, hogy kivárja velem a sort és nyugiban megebédeljünk. De ő most nem volt ott velünk, Danival viszont az is szuperjó, hogy simán kivárja a hosszú sort és nyugiban üldögélve belapátolja az 5 darabos húsgolyót krumplipürével meg a szószokkal (közben óvatosan igyekszik a pürébe beleszúrt svéd zászlót kikerülni, mert az nem dőlhet fel), bár mindig megállapítja, hogy a borsó nem ízlik neki, mert száraz. Kis gourmet babám. Kapott macskás párnát, amin pont olyan macsek van, mint Ruha, az alvós plüsscicája, én meg kaptam gyönyörű, virágos bögréket, amiket rögtön másnap egyetlen mozdulattal sikerült is összetörnöm. Mindkettőt.

Amikor végeztünk, most először megengedtem neki, hogy kicsit bemenjen a játszóházba, én meg addig beültem a pihenőszobába (mert ilyen is van ott), és a Bambit néztem (amit gyűlölök, mert annyira szomorú), mert az ment a képernyőn. Pár perc múlva benéztem, és láttam, hogy egy olyan korú kislánnyal, mint ő, a legnagyobb harmóniában rajzolnak együtt, hancúroznak a gumilabdák között, meg dumálnak folyamatosan, mintha ezer éve ismernék egymást. Végül több mint egy órát volt bent, én már nagyon nyűgös voltam a bambis kényszerpihenőtől. 

merry miszmösz

Kitaláltam, hogy írjunk képeslapot a családnak, mert sajnálom, hogy Dani életéből ez teljesen kimarad, levelet írni, várni és kapni. Néztem a Pinteresten ötleteket, én megrajzoltam őket, Dani kiszínezte. írtunk kis üzenetet, Dani aláírta, elvittük a postára és ő adta fel. Nagyon szeret rajzolni, így iszonyúan élvezte, de igazából én is. Szerintem csütörtökön-pénteken megkapják a címzettek, remélem, mindenki nagyon fog örülni, és majd mi is kapunk esetleg választ, szuperjó lenne. Közben bejelentkezett néhány barátnőm, hogy ők is szívesen kapnának-küldenének karácsonyi üdvözletet, úgyhogy most hirtelen nagy levelező projektben találtuk magunkat, annyira jó. 

na ne már

Fuu, egy-egy ilyen hétvége után azért mindig eszembe jut, hogy le a kalappal a gyerekeiket egyedül nevelő anyukák és apukák előtt. Jól elvoltunk egyébként, Dani egészen sokat játszott és rajzolt egyedül míg én a dolgomat csináltam, délutánonként aludtunk, picit volt a szomszédban is. Hétfőn nem mentem edzeni, elintéztem egy csomó dolgot, szerencsére, mert keddre Dani iszonyúan náthás lett, így nem vittem oviba. Napközben átjött az anyósom, hogy vigyázzon rá ameddig tanítok, éjszakára viszont  belázasodott Dani, szóval ennyit a hetünkről. Ma már nem lázas és rendkívül jókedvű, reméljük, gyorsan sokkal jobban lesz, mert pénteken szeretne menni Vácra, meg nekem is lenne programom, meglátjuk. Addig pedig végtelen kirakózás, rajzolás meg mesenézés vár ránk, csinálunk kókuszgolyót, meg hasonló izgalmas programokat tervezek.

Nekem amúgy nagyon sokszor eszembe jut, még akkor is, mikor beteg, főleg amikor fekszünk délután az ágyunkban a besötétített szobában a meleg lakásban és ott szuszog mellettem, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy biztonságban tudhatom, hogy nem kell mennünk, menekülnünk, hogy be tudom fizetni a számlákat, hogy tudok kaját venni és van konyhám, ahol főzhetek, nem kell albérletről albérletre vándorolni, tudunk meleg vízben zuhanyozni minden nap, Dani tud óvodába járni. Hogy ezek a dolgok természetesek az életünkben. De azért most nagyon rám férne egy nagy alvás meg egy masszázs. 

szombati kedvesek

A nap híre, hogy elkészült a fürdőszobánk. A burkoló egy nagyon szerény, korrekt és végtelenül kedves pasi, az első szaki nálunk, akinek nincs nagy arca és nem vetít, csak szépen csinálja a munkáját. Danival kicsit össze is barátkoztunk vele, szerintem ő is jól érezte magát nálunk. Fél órával azelőtt fejezte be, hogy a tesómék megérkeztek, így nem volt időm foglalkozni vele, meg ma még úgysem lehetett használni, de már megbeszéltem Danival, hogy reggel kicsit játszik a szobájában, és addig én kisuvickolom a visszakapott fürdőszobánkat. 

Dani nem aludt délután, így este 5 perc alatt kidőlt. Barni Szlovéniában van az öccsével és az anyukájával, így van kicsit időm egyedül lenni, tévézni és blogolni az ágyban. Most hétfőn kezdődött a Konyhafőnök, letöltögetem, hogy tudjam nézni reklámok nélkül, remélem, jó lesz, eddig bírom, Kaszás Kornél és Tóth Szilárd nagyon cukik, meg én a Zét is imádom, bármilyen sok is. Vicces amúgy, hogy ő is itt lakik a faluban. Ja és a Legyen ön is milliomost is nézem, az is egy időutazás, mondjuk azt nem értem, miért kell celebeket beültetni játszani a hétköznapi emberek helyett, szerintem úgy sokkal szerethetőbb lenne. 

Kérdeztem Danit, hogy mi volt a legjobb a napban, és mondta, hogy az, hogy itt voltak a bátyámék. Tényleg az volt! Ebédeltünk, sétáltunk egy nagyot a faluban, aztán meg óriási hancúrt csaptak Dani szobájában. Jó nap volt nagyon. 

hohohó

Azt még nem is meséltem, hogy tavaly, karácsony előtt egy nappal bent voltam a városban, mert Kata itthon volt és volt rám egy pici ideje, beültünk a Tejmadárba és kicsit dumáltunk. Direkt nem autóval mentem, mert lehetett tudni, hogy lehet, hogy esik majd a hó, gondoltam, majd tömegközlekedem szép nyugodtan. Hűvösvölgyben még beugrottam a Lidl-be dolgokért, banánt vettem meg narancsot, jó nehéz volt a szatyrom, majd a zuhogó hóban felültem a buszra, ami majd az utcánk sarkán rak le, emlékszem, eszembe jutott, hogy milyen jó, hogy nem nekem kell vezetnem a buszt az addigra már egészen komoly hóban. Elindultunk, Hűvösvölgyben sima a terep, ott nem is volt gond. Viszont a körforgalom után emelkedik az út, elég nagy forgalom volt, és az előttünk lassan guruló autó meg-megállt. Párszor el tudott indulni a busz, de hallottam, hogy a buszsofőr hangosan káromkodik,  és én is éreztem, hogy kipörögnek a busz kerekei, aztán megindult a busz oldalra, ahol ahol a szalagkorlát mögött mély árok van. Ekkor már a lélegzetemet is visszatartottam, annyira feszült voltam, és az egész buszon mindenki néma csendben ült. Majd megálltunk, és a sofőr mondta, hogy ő innen nem mozdul, mert nem kívánja az árokba küldeni a buszt. És hogy kurva anyjukat a nyári gumival közlekedő sofőröknek, és nem érti, hogy miért nem sózzák az utat időben, hiszen tudták, hogy az a szakasz életveszély ilyen időben, miért csak utólag tesznek valamit? 

Kinyitotta az ajtókat, páran leszálltunk, de pl. az idősek ültek tovább a buszon. Elkezdtünk gyalogolni az amúgy meseszép, puha hóval borított erdőben, mert Adyliget még messze volt, az autók kerülgették a buszt a sötétben, mert persze ott csak 2x1 sáv van, és emelkedő, én cipeltem a jó nehéz szatyraimat, és teljesen szürreálisnak találtam, hogy most ez történik. Felhívtam Barnit, aki otthon volt Danival, hogy nyugi, nem kell értem jönnie, majd valahogy jövök. Egyáltalán nem pánikoltam, nyilván nem voltam boldog a helyzettől, de én, ha baj van, teljesen nyugodt tudok maradni, másokat is megnyugtatni és csak a megoldásra koncentrálni, meg én a szerencsémben is hiszek (joggal). Tapasztalatból tudom, hogy bár ritkán van rá szükség, ez egy nagyon nagyon hasznos és jó tulajdonságom, nem egyszer fordult elő velem (és a velem lévőkkel), hogy egy szörnyen rémisztő helyzet végül csak egy közepes nehézséggé töpörödött általa. 

Ahogy gyalogoltunk miközben fél méterre tőlünk vánszorogtak-csúszkáltak az autók az emelkedőn fölfelé, kitettem a kezem, hogy lestoppoljak valakit. Kicsit később az egyik autó megállt, kiszállt egy fiatal pasi, az anyósülésről a hátsó ülésre dobált néhány vadászpuskát, és intett, hogy üljek be. Vadászatból jött, és nagyon profin vezetett a csúszós úton, mondta, hogy ennek speciális technikája van, ha úgy vezetsz, ahogy logikus lenne, nyomod a pedált tövig, akkor kipörög a kerék és kicsúszol. Pár perc múlva, hamarabb, mint ahogy a busz hazaért volna, már ki is tett a sarkon, Barni nem is értette, hogy kerültem haza olyan hamar, mikor ő halálra izgulta magát a hívásom után. Utólag olvastam, hogy a buszt több órával később, valamikor éjjel sikerült kimenteni a hó (és a csúszós út) fogságából, az utasokért jó fej nagykovácsi(i) terepjáró tulajok gurultak el. Ott és akkor ijesztő volt ott ülni az árok szélén csúszkáló buszon, de utólag csak vicces sztoriként szoktam mesélni, ami történt. 

Na és ma reggelre vártuk a burkolót, de felkeltem, és láttam a falu oldalán, hogy hajnalban pont ugyanott fordult keresztbe az úton egy busz, ahol tavaly velem is. Vajon miért nem sózzák előre az utakat ott, ahol ez fixen megtörténik? És vajon mit gondolnak azok az autósok, akik nyári gumival indulnak útnak havazás idején?  

hólapátoló segédmunkás a reggeli első fröccsével

there'll be snow

Fürdőszoba update: a héten nem jött senki, szét van kapva a fürdőszoba és reménykedünk, hogy nem örökre feledkeztek meg rólunk. A takarítónőt is lemondtam múlt héten, de ma már muszáj összekapnom a lakást, hiába van az, hogy a fürdőszobai cuccokat (fiókokat, szekrényt stb) a lakás különböző pontjain kerülgetjük, nem halogathatom a takarítást. A lenti szintet már összeraktam, rend van, szelektáltam is egy csomót meg a port is letörölgettem, most megebédelem a maradék bolognai spagetti-cukkinit, aztán felporszívózok és felmosok. Annyira szeretem, mikor ilyen szép rend és tisztaság van. 

Aztán meg gyors zuhany és indulhatok is Daniért, megyünk be a városba megint, mert van a Deák téren egy életnagyságú LEGO villamos, és hát azt meg kell nézni. Bár most gyönyörűen sütkérezik a napocska, holnap, ha minden igaz, esni fog a hó. Dani nem megy oviba, hívtam a bátyámékat, hogy kuckózzanak be velünk, tök jó lenne együtt főzni, társasozni, meg kicsit havazni. Remélem, eljönnek. 

Biodóm

Tegnap elmentünk a Biodómba a fényművészeti kiállításra (nevezzük így, ha már ők így nevezik, én leginkább egy kicsit kreatívabb középiskolai rajzóra-projektet tudok így elképzelni. Vannak vicces részei, például hogy végigsétálsz egy folyosón és olyan, mintha pirosan (lilán, sárgán) világítana a cipőd, vagy volt egy nagy papírmasé (vatta?) felhő, amiből fény-eső esik. Van egy vízesés, ami kicsit tényleg olyan, mint egy vízesés, de igazából csak fényesés, rá van vetítve a zuhogó víz. A legjobban az tetszett, oda vissza is kellett menni mert Dani annyira élvezte, hogy sétálsz-szaladgálsz a vízesés előtt, és a földön minden lépésedre hullámzik az odavetített fény, pont mint a víz, leköveti a mozgásodat. Amúgy voltak még papírmasé figurák, amikbe bele volt téve 1-1 lámpa (őket a Kolorádóról ismerheti az odajáró közönség), meg kis dombok (szerintem sitthalmok) letakarva ponyvával, rávetítve valami minta. Jaa és egy nagy, világító pók pet palackokból. Mindez 6000 forintért fejenként (nekünk ingyen jegyünk volt). Szerintem ha van egy rendezvény, és azt megszínesítik ezekkel a fény-izékkel, tereket, épületeket fényfestenek meg, az szerintem izgalmasabbá teheti magát a rendezvényt és kurvajó. De ez így nekem parasztvakítás.

Amúgy a legszomorúbb ebben az egészben az, hogy maga az épület, a Biodóm, egy mesebeli, zseniális tér, kb így képzelem el a Jurassic parkot (ami nagy kattanásom), medencék, óriási akváriumok, nagy terek,  üveg folyosók, amiket teljesen körbevesz a víz stb, mindez óriási buborékok alatt rengeteg zölddel, tényleg egy hatalmas, fantáziavilág helyszíne lehetne az egész (annak is tervezték), és most a dzsungel, a vízesések, az állatok, halak meg cápák helyett kb a vízbe vetítik a halakat meg világító papírmasé figurákat nézhetünk. Ez az egész az Eden Project másolata (lenne/kellett volna lennie), ami Conwallban, Angliában található, és már kétszer is jártam ott. Azt mondják róla, hogy a világ nyolcadik csodája, és tulajdonképpen egy óriási, lélegző üvegház és füvészkert. Trópusi és mediterrán klímát hoztak létre a kupolák alatt, és a növények így természetes életközösséget alakítottak ki egy olyan helyen, ami amúgy nem természetes környezetük. Az Eden Project oktatóközpont is, meg mindenféle szuper dologra használják, és látogatók millióit vonzza minden évben - nem csoda hát, hogy rajongok ezért a helyért, és nagyon lelkesedtem, hogy Budapesten is épül egy hasonló, ráadásul nálunk nem csak növényekben, hanem állatokban is gondolkodtak. De nem, itthon (how surprising) valahova elfolyt a Biodómra költött sok milliárd forint nagy része, így csak félig készült el, a kormány nem ad rá több pénzt, úgyhogy most jobb híján nézegethetünk benne kivilágított papírmasé figurákat, meg világíthat pirosan a cipőnk. 

Dani mondjuk nagyon élvezte, de én sírni tudnék. 

Eden project:

Biodóm:

Amúgy látom, hogy látványosnak tűnik, de ez egy üres betonépület fényfestéssel. Épp hogy lézengnek a látogatók.

foci, fényművészet és főzelék

Vasárnap éjjel arra ébredtem, hogy Barni rohan kifelé, mondom mi van, jól vagy? Hányingere van, mondta, és már hallottam is, ahogy kidobja a taccsot. Előtte már órákig nem tudott aludni, annyira rosszul érezte magát. Utána kicsit megkönnyebbült, elaludt, de én nem tudtam visszaaludni, végül hajnal 4-kor lementem, lezuhanyoztam, hajat mostam, aztán meg már indult a nap. Valami vírust szedett össze szegény,  jól le is gyengítette két napra. Szerencsére mi nem kaptuk el, rajta meg gyorsan átment. Viszont azóta nem bírom kialudni magam, minden éjjel van valami, pedig ma hajnalban azt álmodtam, hogy New Yorkban csavarogtunk (minden ősszel oda vágyom), nem annyira örültem, hogy fel kellett ébrednem a nagy utazásból. 

Dani elkezdett fociedzésre járni. Beszéltünk már róla, hogy kellene valami mozgás, amit szívesen csinál, talán a szorongását is oldaná, de nem gondoltam volna, hogy végül tényleg eljutunk és élvezni is fogja, pedig egy nehéz nap végén volt az első edzés, de a nyűgösség sem vette el a kedvét attól, hogy focizni menjen. Egy nagyon helyes, kb 20 éves srác tartja az edzést és nincsenek nagyon sokan a gyerekek. Nem láttunk be a terembe, hogy mi történik, de iszonyúan leizzadt és nagyon lelkes volt (mármint Dani, nem az edző). Az elején még nyüszögött, hogy hát mi is menjünk be, de félidőben, meg mikor kijöttek inni, azonnal demonstrálta a gyakorlatokat, aztán meg úgy futott vissza, mintha világ életében fociedzésre járt volna. Annyira örülünk!

Ma délután pedig bebuszozunk-villamosozunk a városba ovi után, talán kicsit karácsoni vásározunk is (vannak már olyanok?), valahol találkozunk Barnival, aki munkából jön, és megnézzük a fényművészeti kiállítást a Biodómban. Dani iszonyúan izgatott, én meg örülök, hogy hétköznap is programozunk kicsit. 

Főzelékes Ferinek meg megjelent a Főzelékbibliája, nagyon szeretném karácsonyra! 

dance, baby, dance

Úgy tűnik, hogy két naponta tudok leülni kicsit írni, akkor viszont igyekszem két posztot is itt hagyni. Pénteken tényleg eljutottunk a Kraak&Smaakra, ami egy igazi feel good zenekar, diszkóba hajló, nagyon táncolható dalokkal, nem is csoda, hogy a közönség 80%-a lányokból (nőkből) állt. Nem volt jegyünk mert nagyon hamar sold out lett a buli, de én sosem aggódom ilyen esetben, mindig van, akik bepunnyad és el akarja adni a jegyét. Én erre a ticketswap alkalmazást használom, be lehet állítani, hogy érdeklődsz egy eseményt iránt, küld értesítést, ha valaki felrak egy jegyet, rákattintasz, apple pay-jel kifizeted és tiéd a jegy (pdf formátumban). Nem kell írni, hogy én kérem, egyezkedni, átutalni stb, automatikusan megy minden. Volt már, hogy Barni punnyadt be egy éjfél után kezdődő buli előtt, fáradt volt, nem volt kedve elmenni, feltettem a(z amúgy nagyon drága) jegyét kicsit olcsóbban, lefeküdtünk aludni, és reggel láttam, hogy valaki megvette. Annyira jó az az oldal. A Kraak&Smaak-ra is így vettem, bár észnél kellett lenni, mert láttam, hogy 370-en várnak jegyre, azonnal kellett kattintani, mindezt kétszer, mert ugye kettő kellett. 

8-kor kezdődött a koncert az Akváriumban, autóval mentünk be a Moszkváig, leraktuk a kocsit és onnan metróztunk, hazafelé taxival jöttünk. Barni sört ivott, én meg 3 aperolt spritzet, nem is emlékszem, mikor ittunk bármit, főleg nem együtt. Ott pedig, ahogy megbeszéltük, találkoztunk Chillag bloggerrel, most először, pedig nagyon régóta olvasom és imádom őt, és tényleg olyan volt, mint egy kis régi baráttal találkozni, annyira érdekes ez a blogger-közösség. Jót táncoltunk, annyira jó volt végignézni, a mi korunkbeli, felszabadult, csupa jókedv közönségen, nem egy hajnali metró-hangulat volt, na. A legjobb pedig talán az volt, hogy 11-kor már ágyban voltunk, mint a nyugdíjasok, de mi már csak így szeretünk bulizni. Megbeszéltük, hogy majd megyünk még daytime partikra, legjobb lenne, ha a gyerekeket is lehetne vinni. 

És a szettem, az ezer éves ruhám meg a nagynéném kistáskája: 

Violet

 Violet itt!

extázis

A másik színházi előadás, amiről mesélni akartam, az az Extázis a Katonában. 3 és fél óra két szünettel, ami elsőre elég ijesztő volt, de nagyon szórakoztató, szóval nem bántuk. Már az elején is fel lehet menni a színpadra körülnézni, és az egész előadás egy házibuli house zenével, tánccal, a mai 30 körüli fiatalok problémáival, a negyvenesek nyűglődésével. Az előadás végén meg van 20 perc buli közös, színpadra felvonulós tánccal, döngő elektronikus zenével. Szerintem a fiatalabb korosztály a célközönség, de mi is nagyon szerettük, semmihez nem hasonlítható, improvizáción alapuló, vagány, vicces darab, friss, üde lehelet a színházi előadások közt, és közben van mondanivalója - nem könnyű 2024-ben sem huszonévesnek, sem negyvenesnek lenni. Nézzétek meg!

fotó és interjú: we love budapest

hétköznapi kalandozások

Szerdán végül elmentem a váci barátaim koncertjére. Nagyon fura volt elindulni a lezuhanyozott, vacsizó gyerek meg a frissen hazaérkezett Barni mellől, a meleg, gyertyafényes lakásból, legszívesebben bebújtam volna melléjük az ágyba mesét olvasni. De tudom, hogy néha muszáj elhagyni a komfortzónámat és kicsit kimozdulni meg emberek közé menni. A Café Zsivágóban volt a koncert, jó nagy tömeg volt, és nem foglaltam asztalt, de aztán a srácok szereztek nekem. Egyedül voltam, pedig azt hittem, egy csomó ismerős lesz, de a zenekaron kívül senki. Azt hittem, lebeszéltük Phoebevel, de ők bepunnyadtak otthon, már kezdtem megbánni, hogy eljöttem. Végül 20 perc múlva mégis megjelent, és tök jó volt az egész, meghallgattuk a jazz koncertet meg dumáltunk. 

A zenekarból két sráccal vagyok nagyon jóban, egy-egy jó barátnőm férje mindkettő, és már mindkettőjüknek gyereke van, a zongoristának mindössze 3 és fél hónapos a kisfia (az ő feleségével randiztam múlt pénteken Vácon). Nagyon megváltoztak a fiúk a régi, váci bulizások óta, például évek óta nem isznak, de egy kortyot sem, az egyikük egészségügyi okokból szakított az alkohollal, a másikuk pedig a kapcsolatát szerette volna megmenteni (ez sikerült, ők hatalmas változáson mentek keresztül és ennek eredménye a kisbaba is) meg a család férfi vonalán végighúzódó alkoholfüggésre próbál pontot tenni. Én is autóval voltam (és találtam parkolóhelyet 50 méterre a bejárattól, pedig volt rá esély, hogy nem tudok majd megállni), így végül csak Phoebe borozgatott egyedül. Nagyon jót dumáltunk és a zene is jó volt, végül örültem, hogy elmentem. Közben amúgy fura volt látni, hogy szerda este milyen élet van a belvárosban, itt a helyen is, sokan iszogattak, dumáltak, meg sok külföldi turistát is láttam. Nekem a covid meg Dani születése egybe esett, és azóta egészen másképp élünk szociális életet, mint előtte. Mi azért eljárkálunk otthonról, de hétköznap esténként nagyon jó otthon hármasban a kis üvegbúránk alatt. 

a nevem

Amyukámtól névnapomra kaptam egy egy literes (!!!) Bailey’s-t, egy szép cserepes virágot, meg tíz darab tojást. 

popsi

Van egy lány, vagy hát egy nagyon szép, 40 feletti nő, nevezzük Zsuzsinak, akit a fb mindig feldob, hogy biztosan ismerősök vagyunk, pedig nem, csak nagyon sok közös ismerősünk van. Láttam múltkor, hogy megváltozott a vezetékneve és a profilképén esküvői ruhában van, gondoltam is, milyen szép, hogy ilyenkor is rátalál az emberre a szerelem (rám is akkor talált, szóval hiszek ebben abszolút). Megnéztem az oldalát, és nyilvánosak az esküvői fotói, úgyhogy meg tudtam nézni a vadiúj férjet is, aki nagyon ismerős volt. Beugrott, ki lehet, megnéztem, és annyira speciális munkája van, hogy rájöttem, tényleg tudom ki ő. 

Még a tinderes időkben matcheltünk, szimpi volt és egészen helyes, meg a munkája is érdekes, írogattunk egymásnak, de nem volt szószátyár típus, úgy éreztem, nekem kell őt szórakoztatnom. Egy ponton mondtam neki, hogy kérlek, mesélj magadról még, mit kell rólad tudni? Egy mondatot írt csak: Szeretek kirándulni, szeretem a finom ételeket és a popsiszexet. 

Mi végül sosem találkoztunk, de remélem, Zsuzsi szereti a popsiszexet. Meg kirándulni!

kraak&smaak&szilva

Reggel voltam gyúrni, mikor sétáltam hazafelé, akkor írt a burkoló, hogy 40 perc, és itt van. Gondoltam, megvárom, úgyis gyorsak szoktak ezek az arcok lenni, pár órát fúrnak-faragnak, és már itt sincsenek, majd utána zuhanyozom. Erre mondja, hogy a zuhanyfülke szilózása (szilikonozása?) után (ugye az is izomból ereszti a vizet, már meséltem, hogy nálunk csak szépen, udvariasan lehet zuhanozni) egy nap kell az anyagnak, hogy megszáradjon, így holnap használhatjuk legkorábban. Ami azt jelenti, hogy holnapig büdös leszek, és lehet, hogy nem tudok elmenni a koncertre, amire akartam, pedig jó sok kis barim lesz ott. Nem baj, helyette elmegyünk Kraak&Smaak-ra pénteken. (Közben gyorsan lezuhanyoztam, míg fent dolgozott, erős lett volna holnapig várni vele.) Azt már látjuk, hogy leghamarabb jövő héten lesznek készen, de az már tök jó szerintem.

Tegnap este életemben először csináltam szilvás gombócot, megint összefésültem a Street Kitchent meg Anyukám jótanácsait, isteni lett és annyira élveztem készíteni! A maradék tésztából gyúrtam mákos nudlit, a szilvát meg összefőztem fahéjas-cukros lekvárszerű szilvának és abba mártogattuk - minden elfogyott. Én azt hittem, ez egy sokkal bonyolultabb dolog. Phoebe mindig nyúz, hogy milyen egyszerű friss tésztát készíteni, és ha ő csinálja, akkor tényleg az, de most már tényleg veszek egy tésztagépet és újra csinálok tortellinit (amit egyszer csináltam, az iszonyú kemény lett, de most a szilvás gombóc tésztája finom lágyra sikerült).

fog

Be van állva a vállam is borzasztóan, úgy egy éve tér vissza havonta, kéthavonta, ugyanabból a pontból indul és a csontkovács sem tudta megvuduzni sajnos. Rktunk rá éjszakára gyulladáscsökkentő tapaszokat, nem segítettek, ugyanúgy fájt reggel is. Úgyhogy kértem időpontot a vállcentrumba, ahova apukámat is elvittem régebben, megvizsgálták, kapott egy gyógyszert, ami lehúzta neki a gyulladást, és azóta rendben van neki. Küldték volna gyógytornára is, de mivel meggyógyult, oda persze nem ment el. Gyanítom, hogy nekem végül egy manuálterapeuta kell majd, vagy nem is tudom, de olyan régóta szenvedek vele, jó lenne, ha valaki rendbe rakná. Járok most edzeni rendszeresen megint, és nem akarok szünetet tartani valami ilyesmi miatt. Most teljes mozgás flow-ban vagyok és nagyon szeretem, érzem is magamon, hogy alakulok, és az energiám is sokkal több, sőt, nem is vagyok olyan fázós, mint szoktam. Gondolom, a mozgás helyre rakja a vérkeringésemet is szépen.

Tegnap reggel óta tej-szerű köd van a faluban. Azt mondják, itt olyan a köd, hogy rátelepszik a falura, és másfél hétig mozdulatlanul ül rajta, én nagyon szeretem, gyönyörű. Tegnap volt a Márton napi lámpás felvonulás, hangulatos volt nagyon, meg hát annyira cukik ezek a kis lükék. 

Kint a mozdulatlan köd, itt bent az ütvefúró hangja

fürdőszoba booom

Ma jött a vizes 8-ra, így korábban bevittem Danit, kb 8 előtt 10 perccel értünk be, ő volt az első. Olyan különleges hely ez a Nagykovácsi, hogy mindenkinek ilyen lassan indul a reggele, hogy ráér fél 9-re, 9- re oviba vinni a gyereket, ez nagyon fura, nem? Mármint oké, én is ráérek, de hogy senki nincs egy 30 fős csoportból, akinek be kell érnie reggel valahova?

A vizes ember már szétrobbantotta a gyönyörű fenti fürdőszobánkat, olyan hangok vannak, kb ütvefúró feat. flex, hogy rázkódik az egész ház, meg már 3 zsák sittet lehozott, sírni tudnék. De majd gyorsan visszaépíti és akkor szép lesz megint és többet semmi gond nem lesz vele, sőt, jobb lesz, mint új korában. Kell még venni új csapot, remélem kádat azt nem, bár a hangokból ítélve sajnos azt is, nem finomkodik a szétbombázással. Az zavar a legjobban, hogy kifizetünk majd érte szépen rengeteg pénzt, miközben az életminőségünk nem nő majd, hanem csak simán használhatjuk végre normálisan a fürdőszobánkat. 

meleg, napsárga pulcsi ez a mai nap (avagy saláták és körömlakkok)

Ma valahogy megint nagyon tevékeny napunk volt. Barni reggel ébresztett, hogy egy óra múlva indulnunk kell: vinnünk kellett a két éves autóját szélvédő cserére, mert már harmadszor reped el. Míg vártunk rá, beugrottunk a Duna plázába, Daninak vettünk pár hiányzó dolgot meg én is kaptam egy pulcsit. Utána ebédeltünk egyet a Wang Mesternél, ott közel hozzánk, aztán hazajöttünk aludni egyet. Délután meg lementünk és rendbe raktuk a tárolót meg a pincét, egy csomó mindent kidobtunk, elraktuk, hogy elajándékozzuk, átrendeztük. Most nagyon szép átlátható rend van mindkét helyiségben, nagyon jó érzés, hogy megcsináltuk. Van még a lakásunknak olyan része, amire kell majd szánnunk 1-1 fél napot, de mindig megéri. 

A nap híre pedig, hogy mostantól használni fogom a szomszédok garázsát, már régóta mondogatják, hogy nyugodtan álljak be, nekik nincs autójuk és üresen áll, a miénk meg tele van. Reggelente kaparom a jeget a kocsiról, mikor indulunk az oviba, jó érzés lesz úgy beülni reggelente, hogy nincs jéggé fagyva a kocsi. 

Pulcsi

Pulcsi és körmök, ez a színkombináció már tavaly is volt kétszer, annyira tetszik

good things

• Egyedül vagyok itthon, az alattunk lakó házaspár pedig nincsen itthon, így tudom jó hangosan hallgatni a drum and bass-t.
• Tegnap zenben ébredtem reggel, korán keltünk és volt egy csomó időnk, mindenki jókedvű volt, gondoltam, belefér egy kisplusz stressz. Danit elvittem az oviba, leültem, írtam egy elég hosszú to do listát olyan dolgokról, amiket egy ideje halogatok, vagy csak nem volt kedvem foglalkozni velük vagy meghozni valami döntést, magam elé vettem a naptárt és a telefonom és pár óra alatt mindent megoldottam. Egy pár alkalmas terápiával felért, nagyon jó érzés.  
• Délelőtt találkoztam egy barátnőmmel Vácon és először láttam a 3 és fél hónapos kisbabáját. Kicsit badáztunk náluk, aztán meg elmentünk egy hosszút sétálni a Duna-parton meg a ligetben. Jó régóta nem találkoztunk szóval nagyon kellett, jó volt dumálni meg babázni. 
• Ma voltam az ovis anyuka-csajokkal paddle-özni. Azt tudtam, hogy vannak paddle pályák a Nagyrétnél, de fogalmam sem volt róla, hogy mi ez a játék, tegnap megnéztem róla egy beginner videót, de ennyi. Nagyon jó volt, kicsit olyan mint a tenisz meg a squash szerelemgyereke, squasholni meg azért jópárszor voltam már életemben, úgyhogy egészen jól ment, megyünk jövő héten is. Barni is nyomul, hogy menjünk ketten is, mondjuk úgy nagyon drága a pálya, de esetleg keresünk egy másik párt magunk mellé.
• Apuval ma lecseréltük a kerekeimet a téli szettre. Mondta az elején, hogy lazítsam ki az összes keréken a csavarokat, így is tettem. Ő lecserélte az első kereket, átült a másodikhoz, megnézi, majd halálra váltan rám néz: te így használtad ezt az autót? Hát lazák a csavarok! Aztán egy pillanattal később rájött, hogy most lazítottam ki őket, de úgy mondta, hogy még én is lesápadtam, hogy milyen felelőtlen vagyok. 
• Barni kocsmázik a közelben lakó kis barijával, én sportoltam, zuhanyoztam, rendet raktam és most sorozatot fogok nézni, Dani vasárnapig Vácon nyaral, úgyhogy most nagyon jó mindenkinek nálunk, töltődünk. 
• Hoztam Apuéktól tiszafa ágakat, szeretnék csinálni az ajtóra valami ilyesmit: 

things to do with kids and books for kids

Megint csináltunk Daninak őszi to do listát, amiket ki tud pipálni, ha megcsináltuk. Ezeket már teljesen saját kútfőből szedtem, a saját kis életünkhöz és preferenciáinkhoz igazítva. Ha van egy szabad délutánunk, lehet róla ötletet meríteni, mit csináljunk. Szerintem ez picit nagyobbaknál is működhet még, de ennél az ovis korosztálynál abszolút jó. 

 

Ó, és lett egy nagyon nagy gyerekkönyv-találatom. A Lidlben (!) vettem múltkor egy kisregényt, nagy reményeket nem fűztem a minőségéhez, de autós témájú volt, az meg nálunk rajongás tárgya, gondoltam, nagyon nem lőhetek mellé. És úristen, nagyon jó, azóta többször elolvastuk már, nagyon cukik a szereplők (kutyák), szuper izgalmas a sztori, aranyosak a rajzok, imádjuk. Egy angol anyuka-lánya írta, van bevezető, hogy megismerd a szereplőket, a végén vannak feladatok, hogy mire emlékszel, szuperjó, nagyon ajánlom autóimádó gyerekeknek. Kicsit hosszabb lélegzetvételű, egy kis regény, de totál követhető és elolvasható egy szuszra.

no words

Eszembe jutott az az amerikai pasi, aki Afganisztánban egész hosszú időre fogságba került, és az afgánok mondták neki, hogy Trump lett az amerikai elnök, ő meg azt hitte, hogy szivatják, majd pont Trump, hahaha. Aztán később elengedték, hazakerült, es akkor látta, hogy baszdmeg tényleg Trump lett az elnök. 

Már akkor is teljesen szürreális volt ez az egész, de most, hogy másodszor is megválasztották, igazán elfogytak a szavak.

Mesteremberek

Tegnap színházban voltunk, az Extázist néztük meg a Katonában. Én már egy ideje nagyon kiváncsi vagyok rá, aztán kiderült, hogy simán lehet rá legyet jegyet kapni, így is tettünk, meg akkor már a Mesteremberekre is vettünk. 

Az utóbbi volt korábban, két hete. Ez egy dán szerző darabja, arról szól, hogy egy házaspár felújítja a lakását, miközben benne laknak az ingatlanban, amit szépítgetnek, és szép lassan figyelik, ahogy a mesteremberek ott kúrják verik át őket pofátlanul, ahol tudják. Vicces, fekete humorú darab Ónodi Eszterrel a főszerepben. Olyanokat, akik mostanában estek át lakásfelújításon/házépítésen, esetleg épp előtte állnak, erősen triggerelhet a téma, mi legalábbis elég sokszor néztünk egymásra Barnival a félsötétben, hogy baszdmeg, ugyanezek a párbeszédek zajlottak köztünk és a mi mesterembereink közt is anno, amikor ezt a lakást átalakítottuk. Úgyanúgy, ahogy a darabban szereplő házaspárt is, minket is teljesen palira vettek minket és rengeteg pénzre lehúztak, mi meg elhittünk mindent, amit mondtak, vagy hát kiszolgáltatott helyzetünkben hinni akartunk nekik végig. A mai fejünkkel egyébként kb 1 hét után el kellett volna küldeni őket a picsába, annyi red flag volt, és akkor nem épp egy újabb széltoló vizes-burkoló párost várnánk a jövő hétre, akik majd szépen csontig szétverik a gyönyörű, vadiúj felső fürdőszobánkat a meseszép csempéinkkel együtt, hogy végre ne áztassuk a lenti szintet, és újra használhassuk a kádat. Na de a lényeg, hogy a Mesteremberek nekünk nagyon tetszett, nézzétek meg! 

Az Extázisról trükkösen egy másik posztban fogok megemlékezni. 

Vera kérte, hogy meséljek a megpróbáltatásainkról, hát tessék. Úgy találtuk ezt a csapatot, hogy Barni öccse alá beköltözött egy ismerős csaj, akinél ők dolgoztak. Tégláig levertek nála mindent, semmi nem maradt úgy, ahogy volt, teljesen új lett minden, pont egy hónapot dolgoztak, és egy hónap múlva átadták a beköltözhető, csilivili lakás kulcsait. That's what we heard. Csoda, hogy elaléltunk és azonnal felbéreltük őket?

Egy nagyon vagány, fiatal főnökük volt, mindent megígért, adott oké árajánlatot, lesz számla, minden. Elkezdtek dolgozni, először bontás volt és nem takarták le a gyönyörű parkettát, sérült is pár helyen, később, mikor nyomultunk, letakarták, de akkor már mindegy volt. Kb soha nem láttuk ugyanazokat az arcokat, mindig mások jöttek, többször "lerobbant az autójuk", mégsem tudtak aznap jönni, mikor megígérték. 2.5 hónapig dolgoztak itt, ennyi ideig nem volt wc a lakásban, mert azt szedték ki kb először és azt rakták le utoljára, be sem merek/akarok gondolni, h hova jártak wc-re. A vizes szarul rakta be a kádat, ki kellett szedni és újra berakni, így is meg kellett toldani a csapot, hogy beérjen a kádba. A fenti wc forró vízzel öblített, ezt már akkor vettük észre, mikor itt laktunk, visszajöttek, új csövet véstek a falba, így javították ki a hibát. A fenti fürdőszobában a kád mellett (ahova pakolsz, a gyerek ott játszik, oda folyik a víz, ha zuhanyozol) a fugákon átfolyik a víz, és mivel nincs alászigetelve a kád (azt mondták, van), átfolyik a víz és beázik a lenti fürdőszobánk. Ezt már akkor tudtuk, visszajöttek, lekenegették a fugákat szilikonnal, ugyanúgy átáznak (kibontottuk a kád falát, látszik, ha benézel a kád alá, hogy folyik le a víz egy szimpla zuhanyozásnál). Nincs két villanykapcsoló ami egy magasságban lenne. A mosógép mellé nem raktak konnektort (mert mi nem mondtuk). A burkolónak én mutattam meg, hogy rakja a konyhába a csempét, mert összevissza rakta volna fel, nem bírta értelmezni, és még így is fordítva rakott egyet fel, mikor már nem fogtam a kezét. Törött csempét is berakott a fürdőszobába, pedig volt egy csomó plusz. A lenti fürdőben, ha zuhanyozol, utána fél liter vizet kell feltörölgetni, mert mindenütt ereszt a zuhanykabin, amit szarul raktak össze és rosszul szigeteltek. Ők szállították Vácról ide az ikeás fürdőszobaszekrényeket, az egyiknek betört a sarka, de nem ők voltak. Soroljam még? Tudnám! És folyamatosan mindenre kellett még pénz, kétszer annyiba került, mint az eredeti árajánlat. Számlát végül sosem láttunk, mert JAAA hát akkor az nem ennyi lesz! Nem is akarok róla többet beszélni. Hogy miért nem küldtük el őket a kurva anyjukba 2 hét után? Fogalmam sincs, annyira kiszolgáltatott ilyenkor az ember és valami más állapotba kerül... Mint amikor terhes vagy, és elborítják az agyadat a hormonok, vagy nem is tudom - amikor kész lett minden, beköltöztünk, és gyönyörű volt, gondolkodtam rajta, hogy küldök nekik fotókat, hogy használhassák referenciának. :D. Én hülye. Volt, aki azt mondta, hogy rángassuk őket vissza nyugodtan, hiszen meg kell csinálniuk garanciában, és valószínűleg vissza is jönnének maszatolni, de én már akkor sem engedném be őket ebbe a lakásba, ha ők fizetnének érte. Amúgy Barni a végére nagyon kiakadt, és neki köszönhető pl., hogy nem halad egy kurvanagy gázcső keresztül a konyhánk plafonján, amit nem lehetett bevésni a plafonba (AKA nem volt kedvük szarakodni vele) De végül csak bevésték. Meg jópár ilyen dolgot helyrerakatott velük. A következő felújításkor sokkal okosabbak lennénk!

A konyhás csapatot viszont nagyon-nagyon tudom ajánlani, gyönyörű és tökéletes munkát végeztek, ők minden pénzt megértek. 

you smell like gingerbread and chimney

Nagyon szeretem a finom illatokat, magamon, a pasimon, másokon, meg a lakásunkban is. Bírom ezeket a pálcikás lakásillatosítókat, de egyrészt jó drágák, másrészt nehéz igazán jót találni, ami nem olyan, mint egy wc illatosító. Amikor ide költöztünk, a Zara Home-ban találtam egyet, ami csodálatos és vissza-visszatérek hozzá. Nagyon finom, kicsit egzotikus, mély zöld illat, mindig mindenki megkérdezi, hogy mi ez a finom illat és honnan lehet beszerezni, még a pasik is. Ez az: 

Idén vettem még egyet, a bazsalikomot tettem a felső szintre a könyvespolcra, a nappaliba pedig a Gingerbread került, ami egy nagyon jól eltalált, édes, kicsit citrusos, édes, mesebeli illat, a Harry Potterből képzelnék így el egy cukrászdát:

És az a durva, hogy olyan jó illatok voltak még egy csomót tudtam volna venni. Isteniek mind. Mutatom (Dolly, figyelj!):

 

És a kedvencem, kémény-illat, ISTENI, nem konkrétan füst illatot, hanem egy téli, havas esti kisvárosi utcán sült gesztenye evés-illatot képzeljetek el, miközben füstölnek a kémények, ez is ilyen mesebeli, Harry Potteres nekem:

ITT találtok mindent.

kedves kis barátaim ❤️

És az is milyen jó abban, hogy napokig nem volt internetem, hogy holnap nem győzöm majd elolvasni a rengeteg bejegyzést, amiket szorgosan gyártottatok az elmúlt napokban -milyen jó, hogy még mindig ennyien itt vagytok. ❤️ Én meg igyekszem szépen becsatlakozni. 

overthink much?

A legdurvább viszont az volt a pár napos kis elvonulás alatt, hogy én olyan szintű szorongásrohamokat kaptam, amilyet szerintem még sosem. Cickafark blogger, vagyis Anna mesélte a múltkor, hogy digitális detoxot tartott, és hogy durva szorongás lett az eredménye - nekem ez annyira fura volt, hogy de hát hogy függ össze a kettő - erre most én is megtapasztaltam. Órákig voltam ébren éjjel agyalva a világ dolgain (meg a sajátjaimon persze), kezdve azzal, hogy majd biztosan most szakad le valamelyik agancsos szarvaskoponya, felnyársalva valamelyikünket, és végül annyira behúztam magam a mindent túlgondolásba, hogy nem értettem, hogy hogy tud egyáltalán bárki aludni, amikor az történik a világban/Magyarországon stb, ami. Szörnyű volt, szerintem még sosem volt ilyen élményem. 

Ráadásul meglátogatott minket Barninak egy főiskolai barátja, akit nagyon szeretek én is, és mesélte, hogy 40 éves elmúlt és nem bírja elhinni, hogy egyedül van, és hogy neki sosem lesz gyereke, családja. Mesélt a szüleiről, hogy az apukája egész életében alkoholista volt (de pár éve teljesen tiszta), hogy milyen borzalmas volt a gyerekkora így, és hogy sok dolgot erre vezet vissza - hiába jár hosszú évek óta pszichológushoz, szed gyógyszert, hogy ne legyen depressziós, sosem tud igazán jól lenni. 

Meg volt a gimiben egy kolléganőm, egy azóta nyugdíjas, stílusos, gyönyörű, okos, minden fontos ügy mellé kiálló nő, akinek most meghalt a harmincas lánya. Bele sem bírok gondolni, mi történhetett, és hogy hogyan megy tovább ilyenkor az ember. 

És helyettük is szorongtam éjszakánként, hogy micsoda sorsok, életek - remélem, legalább ők tudtak aludni. Végül elővettem a telefonom mégis és Two Dots-t játszottam rajta, amit évek óta nem, és az segített annyira kikapcsolni az agyam, hogy el tudtam aludni. Mennyire lehetek függő? 

Továbbra is durva refluxom van és ég a gyomrom nagyon, nyilván ez is összefügg az agyalással, nagyon át kell gondolnom az étkezésem (meg a plusz 6 kilót rajtam), le kell csatlakoznom a kajákkal a fiúkról. Csodálatos volt hazaérkezni, kipakolni, ittam egy csomó gyógyteát és azonnal kisimultam - remélem, aludni is jól fogok. 

Jaaa, és ami még szerintem összefügg a szorongással: a Breaking Bad-et nézzük, ami borzalmas, simán el tudom képzelni, hogy átragad rám a sok szar, ami velük történik. Mondjuk gondolhatnám azt is, hogy ehhez képest nekem mennyire nincsenek problémáim, nem?

Voltunk a Balatonnál is egyik nap, ott mondjuk nem szorongtam 

❤️