❤️

Eljött a nap, a fagyos, ködös hétfő, amikor újra ovi van, Barni hajnal 2-kor (!) kelt és 3-kor indult dolgozni (hozzák-viszik őt, nem vezet még), nekem újra indulnak a próbák, újra tanítok, rengeteg elintéznivalóm van, és talán lesz egy kicsi időm magamra is. 

• Vasárnap délelőtt leszedtük a fát, magától még nem hullott, de hozzáértél, akkor nagyon. Dani szedte le, amit elért, rakosgatta el a díszeket szépen rendben a dobozokba. Közben még utoljára betettem néhány karácsonyi dalt, Barninak tikkelt tőle a szeme, de szerintem iszonyú hangulatos volt így elbúcsúzni ettől az időszaktól. Minden ünnepi dekort eltüntettünk, csak a fehér ikeás csillagot hagytuk fenn az ablakban, én azzal egész évben ellennék, olyan, mint egy gyönyörű lámpa. Szép szellős lett a lakás, jöhetnek a virágcsokrok az asztalra. Meg a tavasz is jöhet.
• A városból a felénk vezető utat le lehet vágni egy  kis kitérővel, kikerülve a Hűvösvölgyi utat. Nagyon szeretünk arra járni, mert csoda kis házikók vannak, lassabb, de sokkal hangulatosabb útvonal, és mindig dudálunk a Pénzügy pályánál. Van ott egy kertes ház, ahol befordulsz a hídnál, ezért lelassítasz (ez mondjuk amúgy is egy 30-as környék), ahol nagy üvegfal mögött látszik egy szép nagy nappali-konyha, karácsonyfával, szép fényekkel, nem rátevős, csak csodálatosan otthonos - nem tudom, miért, de csordultig van a szívem mindig, mikor arra gurulunk és bekukucskálok. Hálás vagyok nekik, hogy nem hisznek a függönyökben. Én sem hiszek bennük, ez a blog is ennek köszönhető, én sem bánom, ha hozzánk is bekukucskálnak.
• Dani jár focizni, ő nem egy különösebben sportos kissrác, de a fociedzést imádja -reméljük, tartós szerelem lesz. Most is itt ülök és várom az edzés végét, és ez annyira jó, egy óra, ami csak az enyém, csend, a blogom meg én.
• Hétvégén elvittük Danit fodrászhoz (annak ellenére, hogy teljesen meg van békülve a dologgal, szívesen megy, végigordítja a vágást (legyen már véégeeee), majd mintha elvágták volna, jókedvűen megy a dolgára és dumál meg játszik tovább.
• Az új év egyik feladata, hogy kicsit magammal is foglalkozzam, ne csak a fiúkkal (az megvan, mikor csinálsz teát/megterítesz stb) mindenkinek, csak magadnak nem?). És már óriásit haladtam ezzel: hétfőn elmentem pedikűröshöz, amit az ideköltözésünk óta nem, és most annyira finom, pihe-puha a talpam mindenütt, mint egy kisbabának. És ma foglaltam magamnak időpontot, és már voltam is masszázson - mondjuk volt néhány pillanat, mikor az életemért küzdöttem, de azért most nagyon jó. Még keresem az igazán jó masszőrt. 
• Nekem a jelenlegi legbelsőbb köröm innen van, a bloggerlányok (akik már nem blogolnak), akikhez fordulhatok bármi van, akikről napi szinten tudom, hogy milyen nyűgjük vagy boldogságuk van éppen, és akikhez bármikor, bármivel fordulhatok. Nagyon sok embert ismerek személyesen is, bloggereket, olvasókat, nagyon sok szívemnek kedves embert találtam itt, akik ha nem is folyamatosan de részei az életemnek. Volt (ha emlékeztek még Trillianra), aki meghívott az esküvőjére, megannyi üzenetváltás után ott találkoztunk életünkben először, és éjfél után volt egy pont, amikor kettesben pezsgőztünk és világmegváltottunk a már jócskán elcsendesedő lagzin. Aludtam Tamkóéknál Franciaországban, főzött nekem boef bourguignont, mert még sosem ettem és cipeltem a kisfiát, mert az nem akart a babakocsiban ülni. :D Nyaraltam Selindánál Portugáliában, már kétszer is, és most nyáron eljött a koncertünkre Budapesten. Vagy csak rám ír valaki, hogy a Lidl-ben lehet kapni Tete de Moin sajtot, mert tudja, hogy szeretem. Annyi ilyen és hasonló, a blogokból származó kedves történetem van! És most, amikor néhány napja privát kis üzit kaptam Anszkitól, hogy megüzenje, megszületett a kisbabája, kicsit bekönnyeztem - milyen megható, hogy eszébe jutottam, én, akit személyesen nem is ismer? Ez is egy olyan felejthetetlen pillanat volt, amit a blogomnak, a blogszférának köszönhetek. Tudom, hogy ma már nem olyan ez a világ, mint régen, de szerintem a blogoktól egy picit szebb ez a világ most is. Az enyém biztosan. ❤️

én idén 

új tiszta lap

2025. Szeretem az új év kezdetét, mert új lehetőségnek, tiszta lapnak látom, amikor minden lehetséges. De most egyáltalán nincsen kedvem visszatekinteni, évértékelőt írni, főleg azért, mert úgy érzem, teljesen elveszítettem önmagam, utolsó voltam a sorban (saját magam számára, a cukiknak nem), háttérország Barninak és Daninak. Sokszor éreztem magam kiégve és céltalannak, elveszve a napi teendők mókuskerekében, nagyon hiányzik hogy valódi munkahelyem legyen, ne csak a tingli-tangli tanítás itthonról, de közben így is zsonglőrködöm az idővel. De aztán több dolog is eszembe jutott, ami ezt teljesen megcáfolja, például hogy újra sokat sportoltam, még akkor is, ha az volt az első, amit elhagytam, amikor valaki beteg lett, hogy visszataláltam a Milonkás stílusomhoz-külsőmhöz, hogy lettek új barátnőim, hogy egészen sok időt töltöttem a szüleimmel, és az egyik bátyámmal is sokszor kapcsolódtunk. De a legfontosabb mérföldkő, hogy újra énekeltem, írtam új dalokat és újra színpadra álltam többször is, frontemberként, a saját zenekarom élén, a saját dalaimat énekelve. Úgyhogy azt hiszem, mégiscsak mondhatom, hogy sikeres volt ez az év. 

Szilveszterkor itthon voltunk hármasban, volt róla szó, hogy elmegyünk egy gyerekes délutáni házibuliba Andrisékhoz, de Dani köhögött is, kedvünk sem volt, itthon maradtunk. Itt Nagykovácsiban úgy tüzijátékozik a nép, mintha kötelező lenne (gyűlölöm), de persze Dani imádja nézni, szóval ki szoktunk állni a teraszra ilyenkor, meg augusztus 20-án is. Most viszont akkora köd volt, hogy volt, hogy kint állva a szagát éreztem, de látni semmit nem láttunk belőle. Végül Dani kissé csalódottan 11 után kidőlt, mi már ágyban fekve megvártuk az éjfélt, és mindenféle virsli evés meg pezsgős koccintás nélkül bealudtunk. Másnap a telexen megnéztük az évértékelőt, és sírtunk az abszurditásától (itt kell élned, hogy elhidd lvl ötmillió).

Január elsején reggel elmentünk kirándulni, Hűvösvölgyből a gyermekvasúttal elzötyögtünk a végállomásig a meseszép, hófehér, csupa zúzmara erdőben, ott egy órát sétálgattunk, fogaskerekűvel legurultunk a Városmajorba, onnan vissza Hüvibe, majd haza. Csodás kör, mert a gyerek vonatmániája is ki van elégítve, nekünk lazulós program de közben levegőn is vagyunk, sokszor megjártuk már, ajánlom rövidebb, kímélő, gyerekes programnak télen-nyáron. És hát bárcsak ilyen lenne az egész évünk. 

És eddig nagyon szeretem ezt az évet, annyira jó, hogy csak hatodikán kezdődik minden és tudtunk egy kicsit semmit tenni - szerintem mostanra pihentük ki magunkat. Reméljük, hogy szép és tartalmas év lesz, hogy mindenki egészséges lesz és sok időt tudunk tölteni a nekünk kedvesekkel - ezt kívánom nektek is, és köszönöm, hogy itt voltatok és azt is, ha továbbra is itt lesztek. ❤️

merry krixkrax

Azt hiszem, mindent elmond az elmúlt időszakról, hogy minden nap le akartam ülni írni, hogy megörökítsem a szép pillanatokat, az érzéseket, hangulatokat, a nyűglődést meg a szomorúságot, de egyszerűen nem sikerült. Nehéz volt és gyönyörű egyszerre, teljesen kimerültem, de közben pihentem is sokat, egyik nap csak panaszkodni tudtam volna, másnap pedig minden úgy volt jó, ahogy volt. De hát ilyen az élet, nem? Jó volt kicsit elengedni az elvárásokat és az előítéleteket és lejjebb tenni a lécet minden szempontból. Egészen sokat voltunk hármasban, ami nagyon jó volt, meséket néztünk, játszottunk, én minimál kajákat csináltam (ikeás húsgolyókat pl) a fiúk legnagyobb örömére, meg egyetlen hatalmas adag vaníliás kiflit (illetve vaníliás autót/szivecskét/fenyőfát stb). A szomszédok jöttek át felállítani a fánkat, a diós bejglit Phoebe sütötte és isteni volt, narancsos, aranymazsolás, mostantól mindig tőle szerzek majd. 

27-én, a születésnapomon elautóztunk a Börzsönybe és két napot ott töltöttünk Barni családjával, kirándultunk, ettünk, pihentünk. Nem volt hozzá kedvem egyáltalán, de végül szuperjól sikerült, jól éreztük magunkat, főleg Dani. Vicces volt, hogy az egyik pincér lánynak osztályfőnöke voltam gimiben, most is tanárnőzött végig, mikor hozta a proseccomat. 

Barnit megműtötték, sokkal jobban van. Nagyon sokat pihent, minden szempontból ráfért, és mindent megtettem-megtettünk, hogy le tudjon engedni és gyógyuljon, mostantól indulhat a gyógytorna is - de hát persze egyelőre árnyéka önmagának. Hétfőtől dolgoznia kellene, de már látszik, hogy nem tud egész nap talpon lenni, pár órától is fáj a karja-válla, egyszerűen elfárad és le kell feküdnie pihenni, szóval ezt nem tudjuk még, hogy lesz, mert az ő munkája, ha nem is fizikai, de borzasztóan intenzív és rengeteget kell mennie, pörögnie. Sofőrje lesz, de hogy hogy bírja majd, az számomra kétséges.