Oldalak

2026. február 17., kedd

anxiety

Múlt héten hétfőn csíkos nap volt az oviban, kedden egyszínű ruhában kellett menni, szerdán pizsi-nap volt, és csütörtökön volt az igazi farsang. Dani hónapok óta tudta, hogy kutya szeretne lenni, azért, mert anya nagyon szeretne egy kiskutyát. Vettem neki barna melegítőt, anyukám pedig picike világosbarna plüssbundát, amiből kutyafülek készültek, kutyafarok, meg foltok a melegítőre. Nagyon lelkesen készültünk, így aztán elkeserítő volt, mikor Dani éjjel hívott, megsimogattam, és éreztem, hogy csupa láz. Így nem mehetett oviba és lemaradt az idei ovis farsangról,  de nem Dani volt teljesen elkeseredve, hanem én.

Barni viszont azonnal túllendült a csalódáson, és közölte, hogy mi ma itthon rendezünk farsangot. Dani nagyon lelkes lett, reggelire lufikat fújtunk fel és feldíszítettük a nappalit, beraktuk a farsangi playlistet, Bani focistának öltözött, én macskának, Dani pedig - ugye - kutya jelmezbe bújt. Így aztán teljesen át tudtuk keretezni a kudarcot, tök jó napunk lett, leszámítva, hogy a láz aznap még vissza-visszatért, és pár napig még betegeskedett Dani. Nekem is tanulság volt, hogy nem a tökéletes élmények a fontosak, hanem hogy biztonságban és szeretetben legyen - ez volt, így alakult, és szerintem kihoztuk belőle, amit tudtunk. Mindig megállapítom, hogy Barnival nagyon jó páros vagyunk, és itt szuperjól reagált arra, amit én nem tudtam jól kezelni.

A kiscsávónak egyébként nagyon jó élete van, ezzel teljesen tisztában vagyok. Mégis szorongó alkat, ahogy én is az voltam gyerekként: mennyiszer mentem hasfájással suliba elsős-második koromban, dokihoz is hordott anyu emiatt. Ezt már egy ideje látjuk, és sokat gondolkodunk azon, hogyan tudnánk segíteni neki. Felmerült több minden: meseterápia (tavasszal lesz), pszichológus (ezt végül nem tartottuk indokoltnak), TSMT-torna (erre egyébként jár, és nagyon szereti).

Nemrég szembejött egy tanfolyam, amit a Semmelweis Egyetem szervez kifejezetten szorongó gyerekek szüleinek, hetente egyszer van foglalkozás, és mellé online feladatokat is kapunk. Egy nagyon részletes kérdőív alapján átfogó visszajelzést kaptam Dani állapotáról, a nehézségeiről és az erősségeiről is. Emellett ki tudom beszélni a mindennapi élményeinket más, hasonló helyzetben lévő szülőkkel, érezhető a csoport megtartó ereje. És ami talán a legfontosabb: konkrét ötleteket, gyakorlati technikákat kapunk arra, hogyan segítsünk neki (és közben magunknak is, hiszen ez a szülőknek sem könnyű) a szorongás kezelésében, vagy sok esetben leginkább abban, hogyan tanuljon meg együtt élni vele.

Nagyon élvezem az egészet. Jó kimondani hangosan, nevén nevezni azt, ami nehéz, és így valahogy már nem is tűnik olyan ijesztőnek. Hétről hétre felszabadító ezekről beszélgetni sorstársakkal, miközben valódi szakmai támogatást is kapunk. Nem hiszem, hogy varázsütésre megoldódnak a problémák, hisz ahogyan én is így élem az életemet, ő sem tud majd "kigyógyulni" ebből, de egyszerűen most már másképp tekintek a gátlásosságára, a félelmeire. Főleg, hogy látom, hogy ez is egy fajta spektrumon mozog, és most már látom, hogy Dani nem egy különösebben nehéz eset. Sokszor még jó is, hogy ötször átgondol minden eshetőséget, mielőtt beleugrik valamibe, haha. 

főhősünk legóboltban, legós pulcsiban

13 megjegyzés:

  1. Ez de szuper! Én is szorongó vagyok így 44 évesen és látom a gyerekeimen is a jeleket, mind a kettőben van belőle, csak máshogy. Jó látni, amikor nekik mondjuk jobban megy valami, mint nekem

    VálaszTörlés
  2. De jó, hogy van ilyen! ❤️

    VálaszTörlés
  3. ez szívmelengetően csodálatos. hogy van ilyen lehetőség és hogy nem vagytok restek ebben részt venni, hogy ilyen jól szeretitek ezt a kiskrapekot.

    (nálunk is volt évekig otthon farsang, mi is mindannyian beöltöztünk, feldíszítettük a lakást, volt zene, tánc, nass. a kisebbik gyerekem egészen kicsi volt, mikor elkezdtük ezt és ő azt hitte, hogy ez mindenkinél van ugyanúgy, mint a karácsony, meglepődött, amikor kiderült, hogy az ovistársai nem farsangoznak otthon :D)

    VálaszTörlés
  4. De klassz lehet ez a csoport, fel is lelkesültem, de sajna a lányom nem tudna bejárni vidékről munka mellett, náluk a nagyobbik kislány szorongó (6éves).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is tudna már sajnos csatlakozni, kisletszamu es tele van a csoort, par hete volt a jelentkezes.

      Törlés
    2. mennyire jó már, hogy pont elcsípted!

      Törlés
  5. Cuki ez a farsangozás nálatok, húgomék is szoktak ilyet, meghívják a kis barát gyerekeket is. Képzeljétek, az én 2 kisfiam meg valahogy zsigerileg nem szereti a farsangot. A nagy harmadikos nem is akart menni, a kis elsős is bepróbálkozott, hogy nem lehetne esetleg beteg akkor? Biztos genetikus, mert se én, se a férjem nem bírtuk gyerekként se. Nekem ez a beöltözés színtiszta szorongás volt mindig, olyan megalázó valahogy, nem tudom jobban kifejezni, és a fiúk is valami hasonlót éreznek. De míg én sose tudtam jól érezni magam, ők, ha már ott vannak, klasszul buliznak.

    VálaszTörlés
  6. Mennyivel jobban kezelitek az efféle dolgokat (szorongás) mint "bezzeg a mi időnkben"! Remélhetőleg jó megoldásokat/módszereket kap, mert egyedül nem könnyű kibogozni őket az biztos! Az otthoni farsang ötlete meg cuki :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, de pl velem is eljutottak addig még anno 85-ben, hogy azért fáj a gyomrom, mert szorongok. ezek szerint már akkor is lehetett a dolognak szakirodalma, bár tény, hogy az átlag szülőnek fogalma sem volt róla.

      Törlés
  7. Mindenki csak a szorongáson pörög és senki sem írja hogy milyen gyönyörű ez a kisfiú és mennyire menő a legós pulcsi?! 😀

    VálaszTörlés
  8. Jaj ehhez milyen sok gondolatom van! Tök menő, ahogy átkereteztétek a farsangot, le a kalappal! Valszeg én is a csalódott sírós fél lettem volna... BTW, nálunk is kutya volt a gyerek, tavaly ugye mindketten cicák, lehet, hogy összebeszélnek :) (én idén bolti mancs őrjáratos jelmezzel oldottam meg). A szorongós csopi istenien hangzik, nekünk is kéne, vajon lesz még? Meseterápiát is csináljuk, nagyon szereti és lelkes, meg egyre jobban ki is nyílik, de nehéz tudni, mi miért van - ártani nem árt. És igen, valszeg sosem lesznek ők nagyon mások, mint amilyenek.

    VálaszTörlés