.

Nekünk teljesen a gyerek körül forognak már a hétvégéink, pedig most egy napot (szombaton) ott is aludt a nagyinál. Péntek este pihentünk itthon. Szombaton délelőtt Dani Luluéknál volt, Barni padelezett, én bevásároltam. Utólag nem is tudom, hogy ez mennyire igazságos, hogy ők haveroznak meg sportolnak, én meg feltöltöm a család élelmiszerkamráját a hétre, de ez van, nekem ezt könnyebb a srácok nélkül megejteni, meg szeretem is, ha van időm nyugiban nézelődni a Lidl-ben meg a Müllerben. Délután egy szülinapon voltunk, a barátaink kislánya lett 4 éves. Az anyuka anno sokszor vigyázott Danira, mikor kicsi volt, kb fél és egy éves kora közt, míg el nem költöztünk a Frankelről Vácra, de Dani nem emlékszik rá. Nagyon szeretjük őket, és ismertünk még más családokat is, akik ott voltak a kibérelhető magánbölcsiben, de a buli legjobb része az volt, mikor elindulhattunk haza a csendes autóban. Együtt táncikálni az Apacuka zenekarra a túlpörgött idegen 4-5 éves gyerekekkel, rettegni, hogy valamelyik száguldó kicsi széthasítja a homlokát a bútorokban, hallgatni, ahogyan versenyt sikítanak, számomra ez a földi pokol. Szerencsére nekem nem kellett moderálni, volt, aki mindezt magára vállalta, örök hála érte. Utána leraktuk Danit a nagyinál, mi meg hazamentünk kipihenni a fáradalmakat meg aludni. 

Vasárnap délelőtt kicsit pihentünk még otthon, aztán 11 körül elmentünk Daniért. Ott ebédeltünk, átjöttek Barni öccséék is, ahol már 1 és 3/4 éves a fiúcska, és bár még egy szót sem szól, Danival tökéletesen megértik és imádják egymást. Olyanok, mint Jin és Jang (vagy Stan és Pan?), a kicsi sötétbarna hajú és szemű, alacsony és nagyon komoly, Dani meg magas, vékony, szőke, kék szemű és óriási dumagép. Ők szerintem óriási haverok lesznek, és Dani már nagyon várja, hogy lehessen vele dumcsizni meg bandázni. Délután még sétáltunk, aztán este otthon lazultunk - én annyira vágyom rá, hogy lehessen hétvégenként passzívan is pihenni, de nem könnyű rá időt találni, meg az 5 és fél éves sem támogatja ezt a kikapcsolódási formát.

A hétfő meg hármunk közül Danit viseli meg a legjobban, nekem elég laza nap, meg hát szeretem is, amit csinálok. Bár pont úgy tűnik, hogy megint lesz valaki új, akit pont hétfő késő délutánra (is) tudok majd betenni. Ma reggel a szorongós szülőtréningen voltam, ami a hetem csúcspontja, nagyon szeretem és élvezem. Mostanra kicsit jobban megismertem az anyukákat is (meg azt az egy apukát, aki jár), és nagyon jó fejek, meg hát összehoz minket a közös háttér és a hasonló gondok. Azt is szeretem ilyenkor, hogy mivel 8:30-ra a belvárosban kell lenni, a szokásosnál korábban kelek, a srácok megoldják nélkülem a reggelt, és egyedül villamosozom-metrózom be, bámulom az embereket meg próbálom kitalálni, kinek milyen sztorija van, annyira jó, mint régen a vonatozás. 

Utána szoktam kicsit mászkálni a belvárosban és megmotozom a kedvenc boltjaimat. De ma elmentem padelezni Barnival, egy ideje mondogatja, hogy szeretne velem is menni, nem csak a fiúkkal, hogy közös mozgós hobbink legyen. Én eddig egyszer játszottam és tetszett nagyon, de akkor lányokkal, az ovis anyukákkal, akik hasonlóan voltak bénák, mint én. De Barni jól játszik, úgyhogy aggódtam, milyen lesz, bár amúgy meglepően jó szoktam lenni az ilyesmiben, squasholni is nagyon szeretek (szerettem), ő meg mondta, hogy majd megtanít. Ráadásul ez csak egy kicsi pálya, 1-1 ellen, nem lehet alibizni, mint a párosban, iszonyúan intenzív. Végül az lett, hogy játszott egy haverjával egy órát, én meg a második órában jöttem csak, addigra Barni is lefáradt kicsit. Tök jó volt, az elején bénáztam, de aztán egyre jobb lett, bár tény, hogy nem szívatott különösebben, legtöbbször csak pötyögtünk. A fonákot kellene gyakorolni, az nem megy annyira. Ha tényleg szeretném, akkor el kellene járni legalább heti kétszer, még nem döntöttem el, akarok-e elköteleződni, meg hát akkor a srácokkal (is) kellene járnom nekem is, ők meg hozzám képest profik. Majdnem 500 kalóriát égettem el 1 óra alatt. Az edzőteremben kb 300-at szoktam. 

Na, ez jó hosszú lett, abbahagyom. Képet is szerettem volna berakni, de az sem sikerült és a fejem is iszonyúan fáj, ez is egy jel, hogy elég lesz a mai napból.