Viszlát

Napokra előretekintve nincsen egy szabad percem sem megint, néhány hete pedig még nem győztem lóbálni a lábam: milyen fura az élet. Holnap egy jazz koncertre megyek, szombaton pedig megnyitom egy barátnőm kiállítását, ahol nagyon okosakat kell majd mondanom. Ma emiatt összedugtuk a fejünket egy kicsit, és beindult a kreatív vénám. Néhány ötletemmel felforgattam az egész tervet fenekestül, ami miatt az összes szervező szid szerintem, viszont nagyon izgalmas és színes lesz így. 

Reggel(i)

Ma csak 3/4 10-re kell mennem hogy megtartsak ezer hat órát, és így tudtam 8 órát aludni, 7-kor kelni, ácsorogni a forró zuhany alatt, hosszan reggelizgetni (2 adagot, öööö) és kávézgatni, kutyát sétáltatni, blogokat olvasgatni, rádiót hallgatni és szépítkezni. Szerintem így kellene ezt minden nap, ez a 8 órás sulikezdés szerintem vicc. (Gondolom az oktatásügyi minisztériumban már írják is át a szabályzatot a kedvemért.)

Zárójeles poszt

(Csak hogy tudjátok: nem, nem gyógyultam még meg. Még ha nem is figyelek rá, csendesen azért zúgolódik a szívem. Muszáj hogy bevalljam magamnak, mert minek is hazudnék: azt hiszem, sajnos még mindig szerelmes vagyok. Nem, nem abba aki miatt itt ülök egyedül, és legózom a szívem és az életem, hanem abba, akihez hozzámentem feleségül. Nagyon hiányzik, és őszintén szólva, nem tudom mikor fogom tudni elfelejteni őt. Hosszú, hosszú út lesz.)

Napsütés

Az imént elkezdtem itt ecsetelni a napi sulis mizériákat, meg a mai tanári értekezletet és a délután 5-ig tartó szülői fogadóórát. De aztán rájöttem hogy hogy sokkal szívesebben mesélem el nektek, hogy az egy órás ebédszünetemben, ahelyett hogy ücsörögtem volna bent, mint a többiek, elmentem biciklizni a napsütötte Dunaparton. Annyira gyönyörű idő volt, és annyira ragyogott a nap, hogy le kellett vennem a sálam és a kesztyűm, mert melegem volt. Aztán leraktam a Főtéren a bicajt, megnéztem a karácsonyi bódékat, ittam egy kávét, ettem két macaront, majd kicsit feltöltődve visszatekertem a suliba. 

christen treat

Auuuuuu

Ma este 9- kor le fogok feküdni aludni. Tényleg!

Couleurs pour diner

Már egy ideje tervezem hogy átrendezem a könyvespolcom, mivel amikor nyár végén visszakaptam a cuccaimat, felhánytam a könyveimet a könyvespolcokra minden logikát nélkülözve, és azóta nem volt kedvem rájuk nézni, főleg, hogy annyi minden hiányzik közülük. De egyre inkább rendben van a lakás, már csak néhány képkeret hiányzik, egy komód/tálaló, meg egy olvasólámpa a kanapé mögé, és hát egyre inkább rendben vagyok én is, így egyre inkább szúrta a szemem a dolog. Úgyhogy ez volt a ma esti program: átrendeztem a könyveimet. Végül nem színkódoltam őket, pedig óriási volt a kísértés, de úgy soha semmit nem találtam volna meg. Azért persze színfoltokat elszórtam itt-ott, és tessék, végre vannak matrjoskáim is. 

És még társaságom is akadt, igaz, nem túl aktív:

                                                 

Na jó, ezennel abbahagyom a pörgést a hétvégére és alszom, reggel 6-kor kelek. Jóéjt!

Olivér- és gasztrohangsúlyos hétvége

Valahogy az időhiánnyal párhuzamosan talán energikusabb is lettem, vagy csak tudatosult bennem hogy milyen értékes az időm, és ki kell használnom minden percem, hogy nehogy elszaladjon mellettem az élet, nem tudom. De ezen a hétvégén annyi mindent csináltam, mint már régen nem. A színház és a kiállítás mellett volt pici mulatozás, evés-ivás, találkozók, jövés-menés, és még aludni is sikerült. Nem is értem magam, hogyan tölthettem egész hétvégéket úgy, hogy itthon néztem a sorozatokat és szomorkodtam. Elmesélem, micsoda jó kis dolgok történtek velem, jó?

• Pénteken a lyukasóráim alatt elintéztem minden készülést hétfőre és keddre, így már haza sem hoztam a könyveimet.
• Pénteken és szombaton barátnőztem egy csomót (3 félét, igazit, tartalmasat, beszélgetőset, programdúsat), minden hétvégén szeretnék ilyet!
• Kicsit ránéztünk a karácsonyi vásárra a Vörösmarty téren. Mondjuk mindössze 7 percig bírtuk a tömeget, aztán meg alig bírtunk kikavarodni onnan. Pedig régen hogy szerettem!
• Péntek este voltam Movemberes bajusz partin, ahol zsűriznem kellett a fiatalemberek hetyke bajszát, hát az nagyon vicces volt. Ugyanitt vállalom kockahasak, bicepszek és férfifenekek zsűrizését is. 
• Ettem tengerigyümis spagettit a kedvenc olasz helyemen (a Vígszínház melletti Okay Italia), és ittam hozzá Olivért. A szokásos, tökéletes, karácsony előtti barátnős vacsi.
• Szombat délután Pannival meg anyuval megnéztük a L'ecsót. Annál hangulatosabb mese (csupa kulinária, Párizs és francia akcentus) szerintem nincs. Aztán a kicsi bealudt a macskával együtt a kagylófotelemben, úgyhogy végül anyuval néztük végig. 
• Kipróbáltuk a Pad Thai wokbárt a Gozsdu udvarban, ahol te állítod össze hogy milyen tészta legyen milyen feltétekkel meg szósszal (persze nekem rizstészta, rákok, zöldségek, ananász és édes-savanyú szósz), ott előtted összewokozza a thai szakács, és a végén papírdobozban kapod. És még így sincs az egésznek gyorskaja hangulata, illetve ha az is tulajdonképpen, ezt nagyon magas színvonalon hozzák. Mmmmmm. Iszonyat nagy mázli hogy itt, ahol én lakom, nincsen ilyen hely. 
• Kaptam Ilcsiket♥! A bőröm azonnal kétszer olyan szép lett.
• Elkezdett szomorú lenni a hajam, én meg szintén, hogy mehetek a fodrászomhoz arany áron, de aztán fogtam az ollót, és levágtam másfél centit a frufrumból, és azóta megint minden oké, haha! Így oldódjon meg minden problémám. 
• Kaptam fizut már 2 hét után... :)
• ...aminek egy részét el is költöttem étkészletre. Viszont most vannak meseszép (türkiz, lila és lime színű, nyomott mintás, mázas) tányérjaim!
• Ennek örömére ma vasárnapi ebéd gyanánt készítettem rántott csirkecombot krumplipürével. Anyukám borsólevessel és párolt káposztával, apu pedig a cukiból hozott somlóival járult hozzá a menühöz, szóval jól összedolgoztunk. És ittunk hozzá egy pohár Olivért. Szerintem ennél finomabb vasárnapi ebéd nincs. 

Kultúra

Megnéztük pénteken a Johannát a Nemzetiben. A darab nem a saját választásunk volt, ingyen jegyet kaptunk a főpróbára. Én a Bernard Shaw-féle drámát imádtam, egy jól sikerült szemináriumi esszét is írtam belőle annak idején, de mint utólag kiderült, ez most a Claudel-féle oratórium volt. Ezzel nem is lett volna semmi baj, ha nem kell végignéznem. 

El kell mondanom, hogy gyönyörű volt az előadás, színes, látványos, zseniális koreográfiákkal (annyira jó lehet színházban táncolni!), mesés kosztümökkel, egy pillanatig sem unatkoztam. De én ezt a disszonáns, nyomasztó zenét nagyon nem akartam volna, főleg nem egy hosszú, fárasztó csütörtök végén. És főleg nem akartam volna ezt a vallás- és egyházközpontú nyomulást, és hogy folyamatosan azt rágják a számba, hogy Hatalmas az Úr, állóképpel, hatásszünettel. Fájt, rosszul esett, az összes idegszálam tiltakozott. Az én hibám volt, mert ha jobban utánaolvasok, akkor leeshetett volna, hogy itt enyhén szólva nem én vagyok a célközönség. De én a színházzal is úgy vagyok, mint a szépirodalommal, bármi jöhet, csak épülhetek, csak tanulhatok belőle. De ez most nagyon nem nekem szólt.

És a darab (egyetlen felvonás) végén az a lanyha taps... Ó jaj.

A Capa kiállítás a Nemzeti Múzeumban viszont zseniális. Erről nem is akarok többet mondani, a lényeg, hogy szerintem ki ne hagyjátok, nézzétek meg, amíg lehet (január 12-ig). 

Kerek

Tegnap délután fél 4 körül megérkeztem a Kálvin térre, telefonáltam a barátnőmnek, aki akkor indult otthonról, a Baross utca elején lévő karácsonyi vásárban vettem magamnak egy szilvás forraltbort, rágyújtottam, és amíg vártam, néztem a siető, sétáló és andalgó embereket. Picit végre megnyugodtam a rohanó 5 nap után.

Hihetetlen, de ez a munka hozta el azt nekem, hogy minden a helyére került bennem, tudom ki vagyok, merre tartok. Nem tudom, boldog vagyok-e, valószínűleg nem, mert ahhoz kellene hogy legyen kihez hazamennem, és főleg kellene egy kis szerelemgyümölcs is, de úgy látszik, még más dolgom van előtte. És persze a sebeim is gyógyulnak még... De amiben biztos vagyok, az az, hogy jól érzem magam. Tudom, nem nagy szám egy szakközépiskolában a tiniket terelgetni, de mégis, de én ettől a munkától kiegyensúlyozott lettem, büszke, tevékeny, és a helyére került az értékrendem. Kerek lett az életem, így, most.

Busy bee

Újra a régről jól ismert soha-nincs-egy-szabad-percem-sem stílusú életet élem (mi lesz, ha ehhez bejön az aktív zene is?), és bár durva, stresszes és pörgős, most valahogy nagyon jólesik, azt hiszem így tudom magamból kihozni a legtöbbet, és így vagyok igazán önmagam. És így tudom igazán értékelni a szabadidőmet is. 

Közben ezek után ácsingózom: 

Finom kaják nem kutyafuttában való megevése.

Főzés. 

Süti sütés.

Somlói.

Alvás. Sok alvás. 

Olvasás.

Kutyasétáltatás nem kutyafuttában. 

Starbucks Caramel Macchiato epres sajttortával.

Filmnézés a kanapén.

Filmnézés moziban. 

Múzeum. 

Beszélgetés.

Forraltbor.

Cigi (2 szál).

Lays paprikás chips. (Nálam ez egy coming outtal felér.)

 

A színházról majd mesélek!

If only

Régen nem gondoltam ilyesmire, mert csak csinálom a dolgom rendületlenül, mint valami kisangyal, de most nagyon szeretnék egy nagy, forró forraltbort, meg két szál cigit. És egy jó beszélgetőpartnert. 

Nagyon várlak, hétvége! 

Mert megérdemlem

Ma végre elmentem kozmetikushoz, talán egy éve lehettem utoljára. Annyira jólesett, hogy a végén alig akaródzott lekászálódni az ágyból és kimenni a hidegbe, még hagytam volna hogy kényeztessen néhány órán keresztül, arcmasszázs, szép szemöldök és fekete szempillák, illatos krémek és olajok, gyógynövények, hilauronsavak és antioxidánsok, aaah. Megérdemeltem. És rendeltem mindenféle finom Ilcsi krémeket is, úgyhogy a bőröm mostantól újra biztonságban van. 

5-re már itthon voltam, gondoltam gyorsan letudom a dolgozatjavítást és a készülést, majd pihenek, és 10-kor már alszom, mert nagyon hosszú napom lesz holnap. Ahhha. Eddig halogattam. De most már tényleg nekikezdek. 

Napi pozitív

...avagy macsek, nyaklánc és újpulcsi kompozíció.

Vajon

Már van új céges iskolás laptopom (amitől én még mindig el vagyok ájulva, mert szerintem ez a közoktatásban nem mindennapi, bár nem igazán értem a logikát a 10 kg-os monstrum kiválasztásában), amihez anyukám varrt nekem meseszép steppelt borítót eredeti indonéz anyagból, ami majd jól megvédi a krétaportól meg a hátizsákomban kiömlő laktózmentes joghurttól. 

És már van hozzáférésem is a sulis wifihez is, úgyhogy mostantól fogva nem kell unatkoznom a lyukasórákban sem, hanem írhatok bejegyzéseket az uncsi iskolai életről izgalmas kis életemről.

És igen, én, aki szerintem 15 éves korom óta több időt töltöttem a komfortzónámon kívül mint belül, mostanában nagyon vigyázok hogy nehogy véletlenül elhagyjam. De ez van, úgy érzem még mindig hogy vigyáznom kell magamra, és arra van szükségem hogy biztonságban érezzem magam. Lesz még máshogy. 

Ráadásul olyan szinten kell logisztikáznom az időmmel is a suli, meg a sok készülés mellett, hogy persze a pihenésre is maradjon egy kicsi, hogy például el kell döntenem, hogy mit csináljak csütörtök délután/este: 

1. tanítsam a magándiákokat

2. színházba menjek 

3. orvoshoz menjek, elintézni az eü. alkalmasságit (csak csütörtökön van délután, máskor meg nem érek rá).

Vajon melyiket választom?

A society6-en hétfőig free shipping van megint!