Helyzetjelentés

Szerintem még sosem fájt két sörtől így a fejem mint ma, gyanúsak nekem ezek a kézműves sörök. Ebből is látszik, hogy maradni kell a finom boroknál. No meg valószínűleg az is számít, hogy nem vagyok már 20 éves, de 30 sem, basszus. És ez gondolom már csak rosszabb lesz. Mondjuk én már attól is képes vagyok másnapos lenni, ha éjfél után fekszem le. 

Örülök: A fejfájásom ellenére elmentem edzeni a barátnőimmel délelőtt, és meglepően jól ment, futottam 40 percet, meg erősítettem kicsit. Annyival jobb így, együtt a lányokkal, egyedül borzasztóan szoktam unni magam. Hirtelen felindulásból vettem egy 6 alkalmas bérletet is, ami le volt árazva 3500 forintra, úgyhogy most járnom kell rendszeresen, nem baj, rám fér.

Alig várom: Bármelyik pillanatban megszülethet a vadiúj unokahugim, ez annyira izgalmas! A tesóméknak ő lesz a harmadik gyereke, szóval ők halálos nyugalommal várják a kicsit, csak a sógornőm lenne már nagyon túl a szülésen. Teljesen elöl van a bébi a pocakjában, de tényleg, csoda, hogy föl nem borul, és persze már nem bír se állni, se ülni vagy feküdni, elege van nagyon. Furcsa belegondolni, hogy tőlem milyen távol van ez az egész... Nem baj, tőlük mindig kölcsön tudok kérni 1-2, sőt, 3 gyereket, ha ilyen irányú hiányom van.

Izgatott vagyok: Azt talán már meséltem, hogy nagyon szeretem a rendet, de nálam ez nem jön természetesen, bár ez a lakásomon nem látszik, de nagyon komolyan oda kell figyelnem, hogy ne alakuljon ki káosz körülöttem. Mindig nagyon irigyeltem azokat, akikben a vérükben van a rend és a szervezettség, még ha tudom is, hogy van, aki túlzásba viszi a dolgot, és túl sok energiát fektet abba, hogy patika legyen körülötte. A pasim is nagyon profi ebben, a múltkor belenéztem néhány fiókjába, és nem hittem el: mindennek megvan a pontos, fix helye, és a legutolsó cucca is élére van állítva... Szóóóval én is ilyet akarok a fiókjaimban és a polcokon, ráadásul nekem annyi helyem van, bőven, kényelmesen elférek a polcokon, a fiókokban, az akasztós szekrényben. Úgyhogy ez lesz a holnap délelőtti program, megsétáltatom az ebeket, majd rendbe rakom a ruháimat. Élére állítom mindet!

Bárcsak: Mivel a pasi céges hétvégén van, én bébiszittelem az ő blökijét is, és ez nagy öröm, mert imádjuk egymást. Azt mondja, amióta együtt vagyunk, sokkal bújósabb a kutya. Nekem az a véleményem, hogy két kutya pont kétszer annyira jó, mint egy. Reggel arra ébredni fél 7-kor (megszokták, hogy olyankor kelek, órát lehetne igazítani hozzájuk), hogy két mosolygó, farkcsóváló kutya áll az ágyam mellett, 10 centire az orromtól, szívmelengető érzés. Összefacsarodik a szívem a kidobott, menhelyeken szomorkodó kutyik láttán, és úgy befogadnék a mieink mellé még legalább egyet, egy olyat, aki senkinek sem kell, és sok szeretetre van szüksége, mert abból még van itthon egy csomó felesleges.

Hangulat: Most egy picit előrefelé nézek, legalább három hónappal, iszonyúan várom, hogy maximum egy farmer dzsekit kelljen a szoknyámhoz húznom, és hogy a harisnyáimat is elfelejthessem egy fél évre. Unom a kabátokat, a sapkákat, unom ezt a randa időt. Várom a tavaszt.

Under the weather

Na ez a mai gusztustalan időjárás már nekem is sok volt, fúúúj, úgyhogy reggel elvitettem magam suliba autóval, és igen, amikor indultam haza, akkor is ott várt a bejáratnál a meleg gépjármű*. Ma csak 11:35-ig tanítottam, ami, valljuk be, zseniális időpont egy pénteki munkanap végének, itthon gyorsan csináltam halat salátával, elvittem a pasim Nagymarosra, mert egész hétvégés céges fejtágításuk van,  odafelé még kicsit összevesztünk az autóban azon, hogy hogyan fogom a kormányt (???), hazajöttem, hazafelé vettem magamnak csokit meg virágot, és nagyjából ennyi aktivitásra vagyok hajlandó a mai nap során. 

Tegnap délután kitakarítottam a lakást teljesen, és most csodás rend van, meg tisztaság, de két kutya+eső+latyak mellett fogalmam sincsen, hogyan fogom megtartani. Én mondogatom nekik a fülvakargatás mellé, hogy szerintem ilyen időben őrültség sétálni menni, de gyanakszom, hogy észérvekkel nem tudom őket meggyőzni. 

Aztán közben felhívott egy barátnőm, és miután megsétáltattam a szakadó havas esőben a kutyikat, majd megetettem őket, eltekertem a városba, találkoztunk és beültünk egy hangulatos kis helyre padlizsánkrémes pirítóst enni, kézműves sört inni, meg kibeszélni magunkból mindet, ami a szívünket nyomja. Milyen furi, hogy a nyomasztó problémák, ha elmeséljük őket valakinek, elefántból kisegérré változnak. Aztán hazafelé biciklizés közben beázott a szép barna bőrcsizmám, ez az idő mondjon le, de komolyan, pfff. Annyira jó, hogy péntek van, és holnap csak a gyomromban alvó farkasoktól függ, hogy mikor kelek. 

Rotigotin

... üzeni mindenkinek, hogy most a vizsgájára szeretne koncentrálni, és nincs energiája a trollokra, így ideiglenesen bezár, de nem oszt meghívókat. Márciusban visszatér, és majd mindent elmesél, és persze már most hiányzik neki a blog és a kommentek. 

Ide írhattok neki addig: rotigotin@gmail.com

Slow down, take it easy

Nagyon szeretem a lyukasóráimat. <3

Mostanában ritkán van hozzájuk szerencsém, mert van egy új gyakornokunk, és őt kell coachingolnom, amit nagyon nagy lelkesedéssel csinálok (nem véletlenül lett belőlem tanár, szívesen adom át a tudásomat másoknak), de ez azt jelenti, hogy ilyenkor sem tudok pihenni, készülni vagy dolgozatot javítani. A tanárink csupa fény, az ablakból a folyóra látunk, és ma is olyan az idő, mint mostanában sokszor, hogy gyönyörűen süt a nap, de gomolyog a köd a víz fölött, szemet gyönyörködtető. Persze most is öten csivitelnek körülöttem, és hiába üvölt a fülhallgatómba, hogy if I ever feel better, megpróbálnak bevonni a társalgásba, pedig direkt a fülem mögé simítom a hajam, hogy lássák: nincs kedvem beszélgetni zenét hallgatok.

Úgy döntöttem, hogy elfogadom, hogy január van, megcsinálom a munkám, de azon kívül csak azt, ami jólesik. Reggelente nehezen kelek, a reggelimtől lopok időt, hogy még aludhassak néhány plusz percet. Ma is kvázi játszósba bújtam zuhany és hajszárítás után, bő farmer van rajtam, a szára a barna bőrcsizmámba bújtatva, piros, bő, meleg kötött pulcsi, csíkos sál a nyakamban. A suliba jövet nagyon hideg van, és az utóbbi napokban észrevettem, hogy az egész iskolában már egyedül csak én járok kerékpárral, senki más, a bringám egyedül árválkodik a nyitott tárolóban. Tegnap hazafelé összefutottam a vizslás fiúval, aki csupa beteg, és megbeszéltük, hogy milyen jó visszagondolni arra, mikor még tombolt a nyár, és a stégen napoztunk a két kutyával - hát igen. Annyira megkívántam a napsütést, hogy még egy szoláriumba is befeküdtem este néhány percre, hogy részem legyen az illúzióban, no meg persze az arcomon is elfér egy kis szín.

Tegnap is, ma is este 6-ig dolgozom szinte folyamatosan, ma itt 3-ig, aztán még otthon, és közben mindenfélét kitalálok magamnak, hogy kitartsanak az energiáim, hoztam egy csomó mandarint, csináltam kamillateát meg kávét, vettem Twixet, igyekszem izgi feladatokat kitalálni a gyerekeknek, meg extra kedvesnek és jókedvűnek lenni, és azt hiszem, valamennyire működik ez a technika. Persze leginkább az este 6-ot várom, hogy sétálhassak egy nagyot a kutyával a városban meg a Duna-parton, aztán pedig leülhessek megnézni a Girls legújabb részét. Tudom, semmi izgi, de most ez van.

Ezt a lapot tegnap kaptam a barátnőmtől Írországból, köszönöm!
♥

For some inexplicable reason

Hétvégén elmentünk a Zsigmondy kártyánkért, így vasárnap már féláron mehettünk be a Széchenyi fürdőbe. Nekem az ott töltött idő a legtökéletesebb kényeztetés, amit csak el tudok képzelni, különösen, ha pasival vagyok, de voltam már tanítványommal és barátnőkkel is. Már sötétedett, mikor mentünk, nagyon hideg volt és esett a hó, ücsörögtünk meg ökörködtünk a forró vízben a gőzben, minden szaunát kipróbáltunk, megmasszíroztuk egymás talpát, nagyon jó volt. Gyakrabban kellene járni, de tényleg, micsoda mázli, hogy Budapest tele van ilyen helyekkel. 

És a Cirkoban, ami a kedvenc mozim, megnéztük a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan-t is végre, ami nagyon kedves, friss levegő a magyar filmek közt, tipikusan az a munka, amiben sok-sok ötlet és kreativitás van, valamint egy csomó jó színész is (végre a színészeket sem találtam mesterkéltnek), és kevés pénz, de ez pont jól van így. Hozzám különösen közel áll, mert egy ismerősöm is játszik benne, és nagyon büszke vagyok rá - no meg nagyon  régóta először úgy éreztem, hogy hozzám, nekem, és talán picit rólam is szól a történet. Nagyon ajánlom, nézzétek meg. Jaaa, és Lenszi pasija a főszereplő (ugye?).

VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan

The cat is out of the bag

Aztán késői ebéd gyanánt beültünk az Okay Italiába, mert tudja, hogy számomra az ottani tenger gyümölcseis spagettinél nincsen finomabb étel, ittunk egy pohár bort, meg még egyet... És akkor elmeséltem neki a blogot.

Most 20-án voltunk együtt 5 hónapja, és még nem tudott róla. Lapítottam, mert nem voltam biztos benne, hogy akarom, hogy tudja, nem voltam abban sem biztos, hogy hogyan reagálna. Már többször kellett magyarázkodnom, rögtönzött kifogásokat kitalálni, és az volt az utolsó csepp a pohárban, hogy kétszer is megtörtént, hogy én írtam, püföltem a billentyűzetet fél órán keresztül, ő pedig megkérdezte, hogy mivel foglalatoskodsz ennyire? Én pedig nem tudtam hirtelenjében mit mondani, valami olyasmit makogtam, hogy semmi különöset nem csinálok, tudom, lehettem volna kreatívabb is. Aztán mikor másodszor is ez volt, mondjuk egy hét különbséggel, akkor utána elmondta, hogy rosszul esett neki, hogy megkérdezi, én pedig látványosan nem akarom elmondani, mit csinálok, úgyhogy többet nem is kérdezi meg. És most, hogy fotózni is elkezdett tanítani, úgy döntöttem, bízom benne, és elmondtam. Elmeséltem az egész sztorit, hogy miért, hogyan kezdtem, hogy kiket olvastam, és hogy kitaláltam egy olyan blogot, amilyet én szerettem volna olvasni, de olyat senki sem írt, elmondtam, miről szól, hogyan fejlődött ki az egész, hogy a családom is olvasott, aztán hogyan kellett bezárnom az exem miatt, a névváltást, az új blogot, hogy milyen szuper kis olvasótáborom van, hogy mennyire szeretem írni, hogy milyen nagy hatással van a színes kis virtuális életem a hús-vér életemre is, és hogy mennyi barátot találtam Molnár Ilonkán keresztül.

Először láttam, hogy nem esik jól neki, mert hogy mire készüljek, még hány titkod van? Aztán a lehető legjobban reagált, megértette, merthogy ez megmagyaráz egy csomó mindent, már érti, mire kell nekem a fotózás, és milyen fényképekre van szükségem... De nem kérte, hogy megnézhesse, hogy olvashassa, és nem is tett fel róla több kérdést. Ami szuper, mert nem is akarom, hogy olvassa. Szóval minden marad a régiben, csak nem kell tovább titkolóznom.

Konyha

Végül itt aludtunk nálam pénteken, szombat reggel pedig csináltam angol reggelit, összepakoltunk, bevásároltunk, autóba ültünk és besöpörtünk Budapestre. Volt egy kisebb találkozónk a Konyhában a Madách téren, ami nekem azonnal a kedvenc helyem lett, és majd mindenkit oda fogok vinni ezentúl. Az a hely is olyan, hogy bármikor beköltöznék (ha mentek, az emeletre üljetek fel), ittunk menta-gyömbér teát, velünk volt a kutya is, és annyira jó érzés, hogy vannak olyan helyek, ahol a legtermészetesebbnek veszik, hogy a vendégek kutyákkal érkeznek, és nem értik, hogy miért kötöd meg, hát engedd már el, had nézzen körül. A pasim pedig tartott nekem fotótanfolyamot, és most már értek egy csomó mindent, amit eddig nem, vagy csak úgy érzésre csináltam, és kiderült az is, hogy a fényképezőgépemben óriási lehetőségek rejlenek. 

Szép hely, ugye? Jöttök velem mentateázni?:)

Helyzetjelentés

Tegnap este még olyan lelkes voltam, egy csomó mindent terveztünk hétvégére, itt van egy amerikai barátom, vele kell találkoznom, meg pörögni, mozit terveztünk, vacsit, Széchenyi fürdőt, bicajozást. Ma reggel viszont alig bírtam kimászni az ágyból, és leginkább a kanapémról álmodozom, bolognai spagettiről, valami izgi sorozatról (The Affair, nagyon kíváncsi vagyok), meg este esetleg egy nagy sétáról a kutyikkal.

• Örülök: Péntek van!
• Szomorú vagyok: Mia♥
• Alig várom: Nagyon szeretem a Murakami novelláskötetet, amit olvasok, elbűvölő. Minden sora olyan, mintha hazaérnék. 
• Izgatott vagyok: Ezt az amerikai fiút, a barátomat, 14 éve nem láttam, és most itt van újra Budapesten, hétvégén újra találkozunk. Meleg, és iszonyú jó fej, nagyon kíváncsi vagyok rá. Beszéltünk tegnap telefonon, és annyira jó volt hallani a hangját.
• Bárcsak: A gyerekekkel arról beszélgettünk az egyik órán a feltételes mód kapcsán, hogy hova utaznának mondjuk két hétre, ha felülhetnének most egy repülőre. Annyira jó volt már csak belegondolni is, milyen lenne ülni a forró homokban valami gyönyörű tengerparton... Feltöltekezni, hazajönni, és aztán már fél lábon is kibírnám tavaszig. 
• A szemeimnek: The Affair.
• A füleimnek: Reggel készülődtem, a pasim még aludt, kinn töksötét, és meghallottam, hogy énekelnek az udvaron a madarak. Előbb utóbb itt lesz a tavasz, nincs mese. A másik kedvencem pedig macskadorombolásra elaludni. 
• Hangulat: Pénteki, budapesti, csavargós, barátkozós. Mondjuk leginkább ahhoz lenne kedvem, hogy a Széchenyi fürdőben ücsörögjünk a forró, gőzölgő vízben a szemerkélő esőben.

Január

Nagyon nyugodtan, januári stílusban, eseménytelenül folydogálnak a napok. A hidegrázós, tüsszögős, kipirosodott orrú betegség elmúltával megfizethetetlen az érzés, hogy jól érzem magam, nem fáj semmim és az energiám is visszatért. Szedek vasat és Béres cseppet, és lehet, hogy placebo, de mintha már most érezném a hatásukat. Ráadásul a vas tabletta csoki ízű, hát mekkora ötlet ez? A napom fénypontja, mikor beveszem. No meg a málnaillatú zuhany.

Voltam tegnap fogorvosnál, Jude Law-nál, élmény volt, mint mindig, belépek, és ott áll ő, a szép fogorvosom, meg a 3 csupamosoly asszisztensnő, akikkel már borvacsorán is voltam, szóval jól ismerjük egymást, és közlik, hogy úgy örültünk, hogy jössz, már nagyon vártunk. Úgyhogy vigyorgok én is, és bár miután ránéz a fogaimra, hátraszól, hogy Edina, kettő fogat fogunk ma kihúzni, tudom, hogy csak ilyen béna a humora, és hál'istennek, csak apróság van, úgyhogy főleg dumálunk, és végül fütyürészve tekerek haza. Már nem is emlékszem, milyen félni a fogorvostól, pedig engem ő már műtött is, és mégis, csak a pozitív élmények maradnak meg. Szerintem ő a világ legszebb legjobb fogorvosa, még akkor is, ha neki erről az a véleménye, hogy vakok között félszemű a király. 

Délután 1-kor úgy mentem haza a suliból, hogy picit még nyomasztott, hogy aaa, még ki kell takarítani, mert vállalhatatlan a lakás, és hazaérek, és már nem kell, mert a pasim délelőtt megcsinálta, sőt, mosott is (god bless home office), még kiegészítettem egy kis portörléssel meg rendrakással, elmentem bevásárolni, feltöltöttem a hűtőt, és most jó itthon. Ma délután pedig fodrásznál jártam, és most szép, friss, formás és egészséges a hajam, tíz fillérrel többet érek, ahogy a nagymamám mondaná, olyan jó. Még mindig nagyon szeretem a frufrum, ezt a cikket pont ma olvastam, és tényleg, nekem életem egyik legjobb döntése volt, hogy frufrut vágattam. Ja, és aludtam is egy órát utána a kanapén, szemmaszkban, jól betakarózva. Mert január van, és megérdemlem. Néha nem baj, hogy nem történik semmi különös.

naomi wilkinson

Back to work

Az a 'jó' a betegségben, hogy az ember rá van kényszerítve, hogy odafigyeljen magára. Mivel nagyon megkértek, szombaton kénytelen voltam dolgozni, felügyeltem a felvételin (milyen durva, hogy már a nyolcadikosoknak is felvételizniük kell, bárhol szeretnének középiskolába járni), miközben 5 percenként fújtam az orrom és tüsszögtem, őszintén remélem, hogy nem fertőztem meg senkit. De aztán egész hétvégén infralámpáztam, aludtam, ipari mennyiségben ittam a kamillateát, aludtam megint, gőzöltem kamillateával, filmeket néztem, olvastam, és vasárnap estére azt vettem észre, hogy meggyógyultam, na jó, olyan 90%-osra. A gyerekek közül is sokan betegek, így azt mondjuk nem tudom, hogy fogom elérni, hogy többet ne kapjam el a vírust, de igyekszem. Itt a suliban egyébként olyan 25 fok körül lehet a hőmérséklet, gyanítom, hogy ez nem a legefektívebb küzdelem a fertőzések ellen, de tény, hogy nem fázunk. 

Megjöttek az eredményeim, nem vagyok cukorbeteg és nincs IR-ám sem, viszont vashiányom van (vas 8.8, transzferrin telítettség 11%), ami, ha jól értelmezem, lehet oka a fáradtságnak, kimerültségnek, sőt, még a cukorral is összefügghet. (?) Holnap tudok visszamenni a dokihoz megbeszélni vele, kíváncsi vagyok, jó lenne, ha csak ilyesmin múlna, és újra a régi lennék. A héten még igyekszem könnyedén venni a dolgokat, már amennyire tudom, bár szinte minden nap van valami programom. A terheléses vizsgálatra pedig csak én vittem citromot, és mindenkinek én adtam, amit a többiek nagy hálálkodással fogadtak, pedig igazából nem nekem,  hanem nektek köszönhetik.

A kedvenc beteg-vagyok-dalom pedig ez:

Short story

Nagyon megnőtt a hajam. Utoljára valamikor ősszel látott a fodrászom, ez a meleg olló, amit használ, és ami állítólag lezárja a hajvégeket, úgy tűnik, működik, szinte egyáltalán nem törik, bár már rettenetesen ráférne egy vágás, hogy újra szép formája legyen. Már van is időpontom a jövő hétre, az történt, hogy megnéztem azt a videót (a volt Hairclubban, az azóta már új névvel és dizájnnal rendelkező CULT Hair & Bazaarban készült a Paulay Ede utcában), és már tárcsáztam is a fodrászom számát, ugyanis azonnal friss, egészséges hajat akartam én is. Megtekintés csak saját felelősségre, van esélye, hogy rátok is ilyen hatással lesz. 

Én évekig jártam ebbe a fodrászatba, és jó ideig volt szinte teljesen ugyanilyen hajam, mint a leányzónak, csak hátul fel volt nyírva. És tényleg pont ugyanígy vág minden fodrászuk. 

Szóval most, hogy egész hosszú a hajam, a vállam alá ér, hozzá frufru, szeretem feltűzni, jól működik sminkhez, rúzshoz, garbóhoz, vastag pulcsikhoz, sálakhoz. Két kedvenc módszerem van.

1. Az elsőt az unokahúgomon (akinek majdnem tökugyanolyan a haja, mint az enyém, de még a színe is) kísérleteztem ki, és magamon még nem tökéletes, de egyre jobban belejövök, és van segítségem is. Kétoldalt a fülemtől elindítom a fonást, úgy, hogy egyre több hajat fogok hozzá (egyszer az egyiket, mikor majdnem középre érek, megtűzöm, majd jöhet a másik oldal), és amikor hátul majdnem összeér a két fonat, akkor fogok egy csomó hullámcsatot, összecsavarom a kilógó hajat, és összevissza megtűzködöm, ki is lóghatnak a végek. Kicsit rendezetlen, de szerintem direkt jól áll neki. Ilyesmi, csak frufruval: 

Amúgy is nagyon tetszenek a fonott feltűzött frizurák, és nem is kell hozzájuk nagyon hosszú haj:

2. A másik, ahogy fel szoktam tűzni a hajam, az a két konty, amiket picit kócosra hagyok, szerintem tündéri, frufruval különösen jól működik. 

Persze kicsit bohém, de az én stílusomhoz, azt hiszem, tökéletesen illik. 

Cukor, málna, őszibarack

Ma a fél napomat orvosoknál töltöttem,  adtam rengeteg vért, beszéltem az endokrinológussal, visszamentem a háziorvosomhoz is, aki, miután végigtüsszögtem a vizsgálatot, nem engedett még vissza holnap dolgozni a kölykök közé. Nem mondom, hogy bánom, a ma délutánt is azzal töltöttem, hogy elpusztítottam úgy ezer papírzsepit, melegítettem a fejem infra lámpával (az mennyire szuper cucc így megfázás esetén, közben csukott szemmel valami csodálatos tengerpartra képzeltem magam), meg aludtam. Már meg is kaptam e-mailben a laboreredményeket, úgyhogy holnap is hajnalban kelek, és folyt. köv.: részt veszek életem első terheléses cukormérésén (kell valamit tudni róla azon kívül, hogy éhgyomorra menjek?), már alig várom (nem). Igen, kénytelen vagyok most utánamenni a dolgoknak, nem tudom, más hogy intézi el az ilyesmit, szabit vesznek ki, vagy kiíratják magukat a dokival, hogy egy másik dokihoz mehessenek? 

No de nem ez a lényeg, hanem hogy muszáj kicsit ellensúlyozni ezt az influenzás januárt. 

• Sokan utálnak várni, várakozni. Én annyit rohanok, általában olyan nagyon zsúfoltak a napjaim, hogy kifejezetten értékelem, ha egyszer-egyszer tétlenül ücsöröghetek, álmodozhatok, zenét hallgathatok, olvashatok, tologathatom a cukorkákat a telefonomon. És a kedvencem: nézegethetem az embereket, miközben próbálom kitalálni, kik ők, milyen életük lehet... Nekem általában mindenki tetszeni szokott, de legfőképpen az időseket szeretem. Ma reggel az sztk folyosóján nagyon szépek voltak a fények, ez a néni a szép ruhájában pedig különösen tetszett.

• Nem nagyon szeretem a csípős ételeket, így ritkán szoktam mexikóit enni, de ez az étterem az Oktogonnál annyira szép színes, már régóta lett volna kedvem kipróbálni. A múltkor épp arrafelé kerestünk egy helyet, ahol vacsizhatunk, hát itt volt a remek alkalom. Chilis babot ettünk, halálosan csípős volt, de a vírusok elleni küzdelem nevében megküzdöttem vele.

• Reggeli. A kedvenc étkezésem. Ez itt a képen egy első reggeli, 2-3 órával később szoktam második reggelizni. 

• Szeretem most a lakást, bár nagyon időszerű lenne egy szortírozás, egy csomó mindent ki kellene dobni. Szerintem elképesztő, hogy már januárban tudok csokornyi tulipánokat venni, hogy kicsit tavaszt varázsoljak itthonra. Ezeket a málnaszínű szálakat én vettem magamnak, nem tudtam őket otthagyni (tudjukhol), de a pasim is rendszeresen meglep. A tulipán a kedvenc virágom, és a vegyes-színes csokrok a kedvenceim.
• Szinte az egyetlen hírlevél, amire rá szoktam nézni, a Body Shopé, innen tudtam, hogy leáraztak egy csomó mindent, és most kapható a két kedvenc szezonális illatom, a málnás és az őszibarackos, ráadásul most 30%-al olcsóbban. Mindkettő tényleg olyan, mintha magát a gyümölcsöt szagolgatnád, csak még intenzívebb formában. Nagyon szeretem a málnaillatú reggeli készülődést. ♥

Pulilove

Voltunk január elsején kirándulni a Börzsönyben a két kutyival. Iszonyú hideg volt, le volt fagyva a hó, néhol szabályosan jég volt, csúszkáltunk össze-vissza, de szuper jó volt, nagyon jólesett mozogni a kristálytiszta levegőn. Fent Nagy Hideg-hegyen megebédeltünk, majd kitaláltuk, hogy a teraszon csinálunk közös, újévi fotót a blökikkel együtt. Leültünk egy padra, a kutyákat megpróbáltuk magunk elé ültetni, de Bobek egyből felugrott mellém a padra, a másik kutty pedig a mögöttünk lévő fa asztalra. Több-kevesebb sikerrel igyekeztünk instruálni az ebeket, hogy nézzenek ők is oda, mi is mosolyogtunk, összebújtunk, csókot váltottunk, ahogy azt a családi fotókon illik, közben a pasim önkioldóval intézte a fotómasinát. Katt.

Az eredmény katasztrofálisra sikeredett, mindketten Michelin babák vagyunk. De tényleg, mintha egy jóllakott amerikai párocska lennénk, mondjuk tény, hogy van rajtunk kb 5 réteg ruha, de a tokánk, az például eléggé értelmezhetetlen. Nagyon vicces, nem is értem, pedig hát egyikünk sem nagy darab. A pasim kutyija nem a kamerába néz, hanem egészen konkrétan hátat fordít neki, és az ellenkező irányba tekint. Szóval rettenetes fotók lettek mindannyiunkról...

...kivéve Bobekről. Az én édes kicsi pulim kihúzza magát, épp a kamerába néz (bár valószínűleg nem lát), és olyan tökéletes mosolyt villant minden fotón, hogy épp azt nem mondja, hogy csííííííz. Bár lehet, hogy azt is mondja.

<3

Ez arról jutott eszembe, hogy az origón olvastam, hogy a Dr. Peppernek van egy új reklámja, és egy puli a főszereplője, akinek amúgy ugyanolyan a mosolya, mint az én kutyámnak. A sztori pedig halálosan cuki: "Az egyperces videó egy bájos puliról szól, akit kitaszít a gazdája és a többi – fehér – kutya sem hajlandó szóba állni vele. A magányos kis állat egy Dr. Peppert szállító kamionsofőrhöz csapódik, de először tőle is elutasítást kap. A férfi végül megsajnálja a kutyát, felveszi maga mellé, a különös barátságnak köszönhetően pedig hamarosan mindenki megszereti a pulit. A reklám szlogenje talán nem véletlenül: mindig legyél egyedi."

Nem sikerül beágyazni, de megnézhetitek a videót ITT. 

Helyzetjelentés

Szürke, szemergős, barátságtalan, januári idő van, az előbb kinéztem az ablakon, és egy csinos, fehér, rövidszőrű kutyus és a gazdája is fülüket-farkukat behúzva siettek letudni a sétájukat a reggeli permetben. Nagyon fáj a torkom (a vírus terjeszkedik), és lelkiismeret-furdalásom van, hogy nem dolgozom, ezt mondjuk azonnal el kellene engedni. Ma úgy tervezem, hogy rengeteget alszom, olvasok, tervezgetek, sok-sok teát iszom, és igyekszem nem agyalni. 

• Örülök: ...egy ideje ültem már egy könyvön (talán már meséltem, hogy van egy ilyen fogadalmam, hogy nem hagyok félbe könyvet), John Irving: Garp szerint a világ című könyvét most olvastam először, nem is tudom hogy nem került az egyetemen a kezembe. Sőt, a filmet sem láttam, pedig nem más, mint Robin Williams benne Garp. Izgalmas, néhol vicces, de leginkább nyomasztó, nagyon hosszú, súlyos regény, "posztmodern rémmese", hogy a fülszöveget idézzem, benne a főszereplő író novelláival (imádom az ilyesmit), nem az a típus, amiből elalvás előtt elolvasol 10 oldalt, hogy szebbeket álmodj. De a szünetben volt időm olvasni, néhány napja befejeztem, és nagyon tetszett, de az is jó érzés, hogy vége - tudom, furcsa ellentmondás, a nehéz témájú könyveknél szoktam ezt érezni néha. És új könyvbe belefogni is nagy öröm, és itt van nekem a gyönyörű, piros Murakami (The Elephant Vanishes avagy Köddé vált elefánt, mennyivel szebb a magyar cím...), amit a Mikulás hozott.
• Szomorú vagyok: ...a tegnap délután miatt. Az is eszembe jutott, hogy vissza kellene csinálni, persze nem kell, nem is lehet, így lesz jó, pozitív hatása lesz a szakításnak, előre mozdít. De most nagyon rossz érzés, hogy fájdalmat okoztunk valakinek. Bele sem merek gondolni, hogy hogy érzi most magát.
• Alig várom: ...hmmm... Most nincs pasim, én itthon gyógyulok, ő Budapesten intézi a dolgait. Tegnap este randiztunk 2 órára, meséltem neki, vacsiztunk, aztán jöttem. Hiányzik, várom, hogy a karjai közé bújjak.
• Izgatott vagyok: ...mert a pasim segít, és nekiállunk új honlapot készíteni a zenekarnak, az ilyesmi mindig nagyon izgalmas!
• Bárcsak: ...meggyógyulnék mondjuk holnapra.
• A szememnek: ...lement a Girls új évadának első része, és állítólag zseniális. Délután megnézem!
• A füleimnek: ...tudtátok, hogy ha az embernek fáj a torka, nem szabad zenét hallgatni, mert az ember (különösen egy énekes) automatikusan, hangtalanul dúdol vele, és nem tud pihenni a torka, a hangszálai? Úgyhogy most nem hallgatok zenét, rádiót sem.
• Hangulat: ...beteg, gyógyulós, csendes, macskasimogatós, kicsit magamba fordulós.