It's Monday, but it's okay

Hosszú napom volt, a lyukasóráimban is helyettesítettem, aztán meg itthon is jött még két diákom. A suliban nem volt kedvem társasági életet élni, néha szeretek trécselni a kollégákkal, de időnként annyira fárasztó, hogy még a szünetekben is beszélgetni kell, úgyhogy ahogy beértem az asztalomhoz, már raktam is a fülemre a fülhallgatót*. Érzem néha, hogy udvariatlanság, mert rajtam kívül nem csinálja senki így, de a mentális egészségem érdekében nekem így jó. 

Aztán vinni kellett a blökit sétálni, mert mindig tűkön ül már, mikor becsukom az utolsó diákom után a kaput. Belebújtam a pöttyös dzsekimbe, fogtam a pórázt, kiléptünk a kapun, és akkor láttam, hogy itt nemsokára armageddon lesz. Őrjöngve fújt a szél, az ég teljesen fekete volt, és mondtam a kiskutyának, hogy Totó, gyorsan-gyorsan szagolássz, mert ha így folytatjuk, nem sokáig leszünk már Cansasban. Úgyhogy hazasiettünk, becsuktam és bereteszeltem magunk után a kaput, feltekertem a fűtést, behúztam a sötétítőket, lámpát és gyertyákat gyújtottam, megetettem a négylábúakat, bekapcsoltam a tévét, és most már tőlem jöhet bármilyen vihar, szél meg eső.

Megszerettem a hétfőket így, hogy hosszúak és fárasztóak, de aztán az este csak az enyém, tökéletes pihenés és töltekezés van, ez most már tradíció. De ha itt az igazi tavasz, akkor indulhatnak újra az aktív programok. Hiszen a legszuperebb hétfő esti program az volt, mikor Pillanattal halacskákat vacsoráztunk, majd egy pohár Olivér társaságában egy Andrássy úti épület tetejéről néztük a naplementét, nagyon várom, hogy megint csináljunk olyat. Mert attól, hogy hétfő, még lehet a hét első napja nagyon jó.

*A legjobb barátom most a Spotify, hallgatom a laptopomon, itthon a hangfalra csatlakoztatva, az iPaden és a telefonomon is. Bármilyen zenét lehet rajta hallgatni, egyszerűen mindent megtalálok, ritkaságokat is, ráadásul vannak hangulat-listák, és néhány nap alatt egy csomó új zenét találtam. Szerintem nem drága, de amiért lett nekem most, az az, hogy ha most valaki (családtag, de persze bárki lehet) meghív, akkor féláron tied az előfizetés, ami kb. 750 forint egy hónapra. Én (érdek nélkül) imádom. 

Epres Pavlova

Csütörtökön délután voltunk a Solinfo Caféban, ami a Wesselényi utcában van (6 szám), és egy design lámpabolt kávézója. Nagyon szép hely, modern, letisztult, ötletes, és persze gyönyörűek a lámpák, nekem New York ugrott be róla, ott voltak ilyen stílusúak a helyek. De a lényeg, hogy valami sütit szerettem volna enni, körülnéztem a pultban, és a legnagyobb meglepetésemre volt Pavlova, ami legkedvencebb sütim a világon, pedig életemben eddig csak kétszer ettem. Annyira finom volt, hogy kaptam még egy szeletet, pedig nem vagyok egy telhetetlen típus. Könnyű, roppanós sült hab, rajta tejszínhabb, a tetején pedig vastag eperszeletek. Ha arra jártok, üljetek be egy szeletre a kedvemért. De komolyan:).

Every cloud has a silver lining

Azért összeszedem azt is, hogy mi volt jó a hétvégében, hogy ne úgy nézzek vissza, hogy pfff. 

• A gyönyörű, színes körmeim (mondjuk amilyen gyorsan nő a körmöm, már látom, hogy nekem ez egy hétig fog csak tartani).
• Anyukám csirkepörköltje nokedlivel, tejföllel, céklasalátával.
• Hogy szombaton és vasárnap is magamtól ébredtem, és nem kellett órát beállítani.
• Az Interstellar, ami egynek jó volt. 
• A napsütéses görkorizás a Tesco parkolójában vasárnap reggel a kicsikkel és a kutyikkal.
• A kanapém.
• A tiszta, napsütötte lakásom.
• Az együtt autózás. 
• A veszekedés utáni kibékülés. 
• Az ölelések, simogatások, szeretgetések.
• Az esti bringázás.
• A jól sikerült fordítás, amit egy jótékonysági programnak készítettem.
• Az apple crumble tejszínhabbal.

freestylehippiesoul

Love me tender

Szombaton borzalmas rossz kedvem volt egész nap, és bármit csináltam, bármennyire próbált mindenki a kedvemre tenni, nem múlt el. Semmi nem volt jó, sehogyan, ha egy kicsit jobban kevésbé tartom magam, simán tudtam volna zokogni egy sort. Görcs volt a gyomromban, a torkomban, és egyszerűen nem akartak eltűnni, és a legrosszabb az, hogy semmi okom nem volt a dologra, ráadásul vendégeink voltak, szóval nem jött jókor. 

Végül aztán délután kínomban fogtam magam, és elmentem egyedül csavarogni egy kicsit, szereztem kávét, mert már csak három kapszula volt itthon, és olyan nincs, hogy hétfő reggel van, és nincs kávé. És a mászkálás se volt jó, nehéz volt a táskám, túl melegen öltöztem fel, szóval a nyűgösségem nem múlt el, de már kezdtem látni kívülről, hogy nevetséges vagyok, meg azt is, hogy mennyire idegesítő lehetek a körülöttem lévőknek. És mire hazaértem, szerintem akarattal, mert már szégyelltem a királykisasszony-nyűglődésemet, de elmúlt.

Rémlik, hogy régen gyakrabban történt velem ilyen, hogy teljesen váratlan helyzetekben megmagyarázhatatlan rossz kedvem lett, elsöprő, torokszorító. Például néhány éve voltam egy fesztiválon az akkori pasimmal, meg egy baráti párocskával, és a végén, már éjfél körül, voltunk egy zseniális koncerten, és egyszer csak ott volt a rossz kedv, meg a tégla a gyomromban, és ott álltam a tömegben, körülöttem a felhőtlenül bulizó, táncoló barátaim, és én csak otthon akartam lenni az ágyamban, a fejemre húzott takaró alatt. Érthetetlen.

És igen, mostanában előfordult párszor megint, és az is, hogy nagyon hullámzik a hangulatom. Valószínűnek tartom, hogy ez hormonális dolog lehet (az időzítést mondjuk nem értem), de én másnál nem szoktam látni ilyet, hogy együtt vagyunk, és ő egyszerűen, ok nélkül, megszűnhetetlenül rosszkedvű. Mondjuk tény, hogy nálam azért nagyon egyértelmű, ha van ilyen, mert nekem az érzelmeim a homlokomra vannak írva, nem nagyon tudok úgy tenni, mintha, de hát könyörgöm, ne már, értitek, ott a pasim, meg még két másik ember, és próbálok jópofizni, de nem megy. Ma jobb volt, de nem ez volt életem hétvégéje. Lapozzunk.

Nahát

A héten féltem bent aludni, mert vasárnap óta fel van túrva a körút, és villamospótló buszok járnak a Moszkva és a Király utca közt. Izgultam, hogy milyen állapotok uralkodnak vajon reggel a csúcsforgalomban, ezért ma reggel még korábban keltem, mint szoktam, és már fél 7 előtt elindultam. Úgy tűnik, a többi utas is aggódott, hogy mi lesz, és inkább metróval utazott ma reggel, vagy biciklivel, nem tudom, de a Moszkván 1 percenként (tényleg) indulnak a négyes/hatos buszok, és teljesen egyedül ültem a járművön, mikor elindult. Kicsit nézegettem, hogy nem sikerült-e garázsjáratra ülnöm, de nem, 7 perc múlva már le is szálltam a Nyugatinál, én, meg mondjuk még 4 utas rajtam kívül, gyorsabban értünk be, mint villamossal szoktunk. Wow.

Surprise

A tegnapi posztot 2 nap alatt írtam meg, lopott negyed órák alatt, és ma is hiába próbálkoztam, nem sikerült összehoznom még csak egy rövid szösszenetet sem, pedig annyi minden történik. Most is épp a vonaton, Budapest felé robogva pötyögöm ezt is a telefonomon, pedig ott utálok írni.

A legcukibb dolgot, ami mostanában történt velem, azért elmesélem. Tudjátok, én külön háztartásban, de egy udvarban lakom a szüleimmel. Amikor nem vagyok otthon, van, hogy bemennek meglocsolni a virágokat, vagy kinyitni az ablakokat, mert egész délelőtt süti a lakást a nap. Szigorúan megegyeztünk, hogy ki kell bírniuk, nem pakolhatnak és nem végezhetnek házimunkát, bármilyen állapotban hagyom a lakást, és be kell vallanom, néha annyira rohanok, hogy simán katasztrófa sújtotta területté lehetne nyilvánítani a lakást, mikor induláskor visszanézek. Nagy ritkán van, hogy hazaérek munka után, és anya jön elém, hogy ne haraguuuudj, véletlenül elmosogattam (<3). 

És tegnap hazaesem, 15 percem van, hogy egyek mondjuk egy banánt, toljak egy kávét, és rohanjak tovább a kozmetikushoz. Érzékelem, hogy valami furcsa... Valahogy olyan ragyogó a lakás, és világosabb is van, mintha ráküldtek volna valami jó kis tavaszi Instagram filtert. És akkor rájövök: lemosta az ablakokat. A tőlem kapott csoda-törlőkendőkkel. És arra fogta, hogy ki kellett őket próbálni. Ilyen cuki anyukám van.

Majd még mesélek, beért a vonat!

Helyzetjelentés

Nos. Hétfőn megint estig tartó napom volt, diákok este 6-ig. Napközben persze kitaláltam, hogy este majd jóóól elmegyek sportolni valamit, de annyi energiám volt csak, hogy elvigyem a kiskutyát sétálni, átöltözzek szuperkényelmesbe, lemossam a sminkem, csináljak egy zöldség- meg egy gyümölcssalit, feltelepedjek a kanapéra, bekapcsoljam a tévét, és slussz. Viszlát, hétfő! Aztán tegnap én-napot tartottam, anyuéknál ebédeltem, sétáltam a kutyival, elmentünk görkorizni a Duna-partra, de nyilvános helyen nem megy valami jól, aztán jöttek hozzám a kölykök meg apu, csináltam nekik melegszendókat, majd miután elmentek, kitakarítottam, este pedig dolgoztam még, készítettem a feladatokat a versenyre. Most jó nekem.

Örülök: ...a suliban a héten angol nyelvi verseny lesz, amin keményen dolgozunk. Van beugró feladat, a kölyköknek egy ppt prezit kell készíteniük adott témáról. Nekem két induló csoportom van, és segítek nekik felkészülni, meg elkészíteni a feladatokat, és nagyon élvezem a brainstormingot, a kreatívkodást, a lelkesedést. Örülnék, ha kicsit több lehetőségem lenne tehetséget gondozni, de most ez is szuper élmény. Ja, és ma a nyolcadik órámat előrehozhatom a negyedikbe, hurrá.

Szomorú vagyok: ...olyan jó lenne, nem lennék felnőtt, és nem kellene a sajátomat, és mások életét is komolyan befolyásoló döntéseket hoznom. Honnan tudjam, hogyan lesz jó?

Alig várom:  ...kb. fél éve nem jártam kozmetikusnál, pedikűrösnél és manikűrösnél. A múlt héten végre kértem időpontot, és ma mindent bepótolok. Lehet, hogy kipróbálom a zselés körmöket is, mert Ivory kezén láttam csudaszép színes francia manikűrt (ilyesmit, csak áttetszőt), és én is szeretnék letisztult, igényes, nőies, mégis egyedi, színes körmöket a mostani ovis mancsaim helyett. Lehet, hogy megbánom, de szeretném kipróbálni. Mennyi időnként kell a zselével járni manikűröshöz, hogy mindig szép legyen?

Meglepődtem: ... tegnap jöttem rá, hogy jövő héten csütörtökön kezdődik a tavaszi szünet! Ennél jobb hírt nem is kaphattam volna, azt hittem, még hetekre van. Kellene kicsit utazni, mondjuk azt nem ártana most azonnal kitalálni.

Hangulat: ...valószínűleg a csodás tavaszi idő miatt fel vagyok töltődve, jókedvű vagyok, nem agyalok. Legalábbis nem nagyon. Energiát ad, hogy minden napra van valami jó kis tervem, mindig van mit várni, ráadásul beszereztem 1-2 új, tavaszi cuccot is (többek közt álmaim tornacipőjét), amiktől különösen jól indulnak a reggelek. Szóval jókedvű, energikus, tevékeny.

Ezt hallgatom: ...ez a dal eredetileg egy Elton John szerzemény, és számomra az egyik legkedvesebb szám a világon. De leginkább akkor szeretem, ha Billy Paul énekli, mert van benne egy csomó vidámság és életszeretet is. Mostanában ezt a dalt rakom be először reggel, fogmosás mellé (I <3 Spotify), és azonnal táncolok is, amihez tökéletes partner egy vidáman ugrabugráló, fekete kiskutya. Most nektek küldöm szeretettel.

Let the good times roll

Bármennyire is prüszkölök a vasárnapi boltbezárás ellen, tegnap rájöttünk, mire jó. A Tesco üres parkolójában, a szép, hibátlan aszfalton tökéletesen lehet görkorizni, zavartalanul róni a hatalmas köröket. Tegnap megtanultam fékezni és lassítani többféleképpen, megfordulni, és már tudok meglepően gyorsan suhanni. Még mindig nem estem el, és egyre biztosabb lábakon állok. 

És jó volt a hétvége, pénteken suliban voltam, minden intéznivalónak többször neki kellett futnom, de végül minden sikerült. Most már csak április 20-ig le kell adnom a szakdolit, nyáron pedig felkészülni és levizsgázni. Kicsit izgulok, de minden csak rajtam áll.

Egyébként együtt voltunk végig, reggeliztünk nagyokat, szombat reggel az Eco Caféban indítottunk (szuper az a hely), hazaautóztunk hozzám vidékre, koriztunk, bringáztunk, kutyáztunk sokat, beszélgettünk, segítettünk vasárnapi ebédet főzni anyukámnak, bolhapiacoztunk, dolgoztunk, megnéztük az Avatart (az egyik kedvenc filmem), romantikáztunk. És nagyon jó volt. Azt hiszem, mindketten hátradőltünk egy kicsit, és abbahagytuk a stresszelést. Most nem tudom, mi van, mi lesz, de eszembe jutott, hogy lehet, hogy tényleg igaz, hogy néha el kell engedni a dolgokat ahhoz, hogy visszataláljanak hozzánk.

Jó, tudom, attól még nem tűnnek el a problémák, hogy nem foglalkozunk velük.

A szőrmegallér

A múltkor a pasim valamit keresett nekem az egyik fiókjában, és előszedett egy szép, régi, világos (mű)szőrmegallért. Szerintem meglepődött, hogy mennyire belelkesültem tőle, és rám hagyta, hogy persze, ha tetszik, használjam csak nyugodtan, és igen, én már láttam lelki szemeim előtt, hogy milyen jól tudom majd használni a helyes kis tavaszi kabátjaimhoz. És tessék, tényleg nagyon feldobta már a fekete bársonyzakómat is - és még mennyi tervem van vele! A gyerekek a suliban azt mondták, hogy trónokharcás. Nagyon tetszik. Olyan kár, hogy ilyesmit manapság nem lehet kapni.

Itt a plüsskutya épp öltögeti rám a nyelvét.

Hush

Azt nagyon nem szeretem a suliban, hogy nincsen olyan hely, ahol egyedül, csendben lehetnék, mindig jön valaki, megtalál valamivel, vagy csak csevegni akar, és sokszor még a fejemen lévő fülhallgató sem elég egyértelmű jelzés, hogy nem szeretnék. Megint dupla lyukasórám van, kint süt a nap, és legszívesebben mennék bicajozni a szép bringámmal a szép városban. Mellesleg figyelitek a csengőm? Pillanattól kaptam szülinapomra. :)

 

LOVE

De mindez mindegy, mert hazajövök, és itthon csupaszeretet vár, és ez a lényeg.

már tudok görkorival kutyát sétáltatni, meg a füvön kutyakakát összeszedni

ő egy nagyon veszélyes kisoroszlán, ketrecben tartjuk

imádja. rárakjuk, és már horkol is

Fcuk

Ma úgy kiabáltam az egyik osztállyal (a kicsikkel nem bírok továbbra sem, de tényleg, rejtély, hogy mit kellene velük csinálnom), hogy megfájdult a torkom. Annyira szomorú vagyok ilyenkor, a legrosszabbat hozzák ki belőlem, pedig engem tényleg nagyon nehéz kihozni a sodromból. Gyűlölöm, hogy fegyelmeznem kell, és nem értenek a szép szóból, leszarják, ha kéred őket, vagy ha pozitívan erősíted meg őket, 10 másodperc csendet nem bírsz elérni, beszélek, fontos dolgot próbálok eljuttatni az agyukig, és legalább 8 ember beszélget és nevetgél párhuzamosan velem. Ilyenkor legszívesebben kijönnék a teremből, hogy fuck this shit, ha nekik nem kell, nekem főleg nem, de nem tehetem meg, el kell érnem, hogy valamennyire működjön a dolog, és dolgozzunk. 

Azon már ki sem akadok, hogy ma írattam velük témazárót a múlt időből, és a szájukba rágtam, hogy addig nem megyünk tovább, míg nem megy mindenkinek, mert ha megy a múlt idő, akkor már bármiről tudunk beszélgetni, erre tudunk majd építeni, és szétgyakoroltattam velük, feleltek, mindenkinek el kellett mesélnie a hétvégéjét vagy az előző napját vagy ötször, nekem, egymásnak, mit csinált, mit nem csinált, minden órán írtak az igék 3 alakjából, jelentésekből, játékosan kérdeztünk, hétvégéről, nyaralásról, macskafarkáról, és tényleg azt hittem, hogy profi munkát végeztem, és basszus, lófütty. Néztem, miket írnak a dolgozatba, és egy csomó embernek látványosan fogalma nincs, de úgy kvázi semmiről, hogy tagadsz, hogy kérdezel, milyen a szórend. ("Tanárnő, hogy van az angolul, hogy VOLT?" "You went Kenya when?" "Tudna mondani néhány kérdőszót? Mert nem jut eszembe egy sem. Csak sorolja fel őket, majd kiválasztom, ami kell.") Én tudom, hogy az angol nyelv teljesen más, mint a magyar, és hogy ezek a gyerekek nem az eszükről híresek (legalábbis nem mindegyik), de mindent megtettem, és pontosan tudták, milyen feladatok lesznek, és mindezek ellenére nem voltak képesek tanulni rá egy kicsit. Pedig ők nem szakmunkások, hanem szakközépiskolások. Jó, biztosan lesz, akinek jól sikerül, de nem ez lesz a jellemző.

Síííírok. Néha annyira elkeserítő tanárnak lenni. És a kollégák azt mondják, hogy minden újonnan érkező évfolyam egyre gyengébb. Bevallom, sokszor eszembe jut, hogy jelentkezem valami menő, válogatott diákanyaggal rendelkező suliba, hátha.  

A hétvége vége

A múlt hetet majdnem végig külön töltöttük, illetve csak 1-1 este találkoztunk, így egészen más volt együtt lenni hétvégén, és akkor is csak szombat reggeltől vasárnap estig, mert volt egy csomó készülnivalóm, amihez kellett a laptopom meg a könyveim. Intenzívebb volt az együtt töltött idő, koncentráltabb, és nyugodtabb is valahogy, pont olyan, amilyenre most szükségem van. 

Köszi a tanácsokat, végül egy hozzánk közeli kis kávézóban voltunk reggelizni, ami tökéletes volt, de legközelebb kipróbálunk más helyeket is, a Kinót, meg a Brióst például. Egyébként a Briósban reggeliztem egyszer, mikor megnyílt, de borzasztóan lassú volt a kiszolgálás, persze adok nekik újabb esélyt, mert az évekkel ezelőtt volt, na meg van bundás kenyerük. 

A szombatot egyébként végigdideregtem, nem tudom, hogy tényleg ennyire hideg volt-e, vagy az én tartalékaim vannak lemerülve, de mentünk az utcán, és kabátban, sálban, sapkában, kesztyűben, és vacogott a fogam. Vasárnap meg már durva tavasz volt, és pulcsiban mászkáltunk. Szombaton meg voltunk a Decathlonban, ahol én úgy 6-7 éve járhattam utoljára, most meg mindent meg akartam venni, annyira jó cuccok vannak szuper áron, oda vagyok a saját márkás termékeikért. Vettem görkorit (mert azért mentünk) meg sisakot, amit bringázáshoz is akartam már, mert a kerékpáros ismerőseim csúnyán néznek rám, hogy anélkül tekerek, meg egy pulcsit meg cicanadrágot, és mindent fillérekért. A kori iszonyú jó, legszívesebben abban aludnék, és már álmomban is korizom, ébren meg konkrétan mindent abban csinálok.

Főzök, például

Vasárnap pedig aludtunk, ettünk, meg koriztunk. És ma még a hétfő is egészen oké, nem is értem, mi van velem.

Reggelizünk?

Bár úgy terveztem, hogy suli után azonnal indulok, egyszerűen nem volt erőm bemenni Budapestre, lefeküdtem aludni egy órát, hátha egy kis power nap segít, de nem, a kedvem sem a legjobb, és ami az aktivitást illeti, ennyi volt a mai napom, majd elintézem a sulit hétfőn.

Úgyhogy csináltam tonhalkrémes vacsit, vittem anyunak és apunak is, készülök a holnapi próbára, megnézem a heti Girls adagot és kialszom magam.

Kitaláltuk, hogy mivel ma nem találkozunk, holnap reggel aránylag korán bevonatozom, és romantikus reggelizős randival indítjuk a napot. Általában a Budai Pékségbe járunk, mert az közel van hozzá meg a kutyasétáltatós terepünkhöz, de jó lenne kipróbálni valami mást. Tudom, hogy 1001 jó kávézó van, de nektek van kedvenc reggelizőhelyetek Budapesten? Olyan, ami hangulatos, finom a kávé, van jó reggeli (nem csak péksüti, hanem szendvicsek, bagel, ilyesmi is), és szívesen látják a négylábúakat is?