Életem

Here, my dear

Ma Karak kért tőlem zenéket, és bár nem tudom, pontosan mire gondolt, de gondoltam, hogy jó apropó ez: már egy ideje gondolok rá, hogy mesélek egy albumról. Nekem nagy kedvencem Marvin Gaye, ha mást nem, a Sexual Healing-et meg a Heard It Through the Grapevine-t mindenki szokta tőle ismerni, jó kis textilledobós zenék szerintem. Van viszont egy nagyon különleges lemeze, aminek nem sokan szokták ismerni a történetét.

Szóval van ez az album, a Here My Dear. Akkor írta, amikor vált a feleségétől (hatalmas szerelem, több, mint 10 közös év, egy közös fiúgyerek). Az asszony kérte ezt tulajdonképp, mint a búcsúcsomag része, és ő belement. Eredetileg dacból egy szar albumot akart írni, de aztán zseniális lett (ez a kritikusok véleménye, nem csak az enyém), irtózatosan személyes, mély, fájdalmas, érzésekkel teli, nagyon szép szövegekkel - végül is a szerelmük, a házasságuk, majd a szakításuk történetét meséli el, de gyönyörűen. Ritkaság, egy gyöngyszem, különösen, ha a történetet is figyelembe vesszük hozzá. 

Nekem életemben két nagy, fájdalmas szakításom volt, másodszorra váltam is, és érdekelne, hogy hogyan lehet szépen szakítani, nekem egyszer sem sikerült. Biztos van ennek valami filozófiája, bizonyára lehet szépen is csinálni, mert néha muszáj szakítani. És ha gyerek is van, akkor szépen is muszáj csinálni, legalábbis mindenkinek jobb, ha sikerül egy normális kapcsolatot fenntartani. Amikor kenuztunk a haverokkal, beszélgettünk róla, hogy van egy ismerősünk (az egyik fiú szülei), akik elváltak, de közösen szoktak karácsonyozni meg nyaralni az új családokkal együtt. A két nő jóban van egymással. Én mondtam, hogy el tudom képzelni, hogy ha eltelt elég idő, és hát kihűlt kapcsolatokról van szó, akkor akár ennyire jól is működhet a dolog. 

Akkor volt velünk egy fiú, aki szétment már egy csajjal úgy, hogy van közös gyerekük, de ő csöndben volt, nem szólt hozzá a témához. Valamelyik nap láttam őt a városban, a fiával volt, meg a régi csaj új pasijával, meg azoknak a fiával. Szóval értitek, a csaj két fia, meg a régi és az új pasija együtt, csak a négy srác, együtt bicajoztak a Főtéren. Én mindkét fiút ismerem, és mindkettő nagyon jó fej, mégsem hittem a szememnek, szerintem annyira szép ez, hogy így felül tudnak emelkedni ezen a nehéz szitun. Én nem látom magam, amint mondjuk kávézom az exem új nőjével, de hát never say never, meg hát a gyerek gondolom felülírja az ember büszkeségét is. 

Én is írtam dalt mindkét szakításomról, tényleg inspiráló téma. Szóval Here, My Dear. 

Helyzetjelentés

Talán illene ide egy összefoglaló így a nyár utolsó napjára. Szerintem szép dolog az időjárástól, hogy ilyen kicsattanó kánikula van még augusztus utolsó napján is, de szerintem elegáns lenne, ha holnap reggel már 20 fokra és hulló falevelekre ébrednénk. Az én fejemben már egy-két hete ősz van, sóvárogva nézegetem a szép, új, sárga kabátom, és tök fura, hogy ahogy Martine megjósolta, tényleg még mindig a kánikularuháimat hordom, de most már nem esik olyan jól, mint júliusban. Így csak abban tudok reménykedni, hogy nem lesz túl sok órám a felsőbb emeleteken, mert ott 35 fokban órákat tartani konkrétan halál. 

• Örülök: A hétvége annyira tökéletes volt, most madarat lehetne fogatni velem. Veszekedtünk egy sort a Corvintető előtt állva, a bicajunkat támasztva, mert kiakadtam kicsit valami miatt (és be kell vallanom, hogy én voltam hülye), és még a veszekedés is jó volt. Most ez biztosan fura, de olyan megnyugtató látni, hogy ő mennyire konstruktívan áll mindenhez, és hogy mennyire jól megtaláljuk a hangot. 

• Aggódom: Nem tudom elmondani, mennyire izgulok, hogy milyen órarendet kapok. Tavaly iszonyú jó volt, csütörtökön és pénteken fél1-kor hazajöhettem, viszont volt olyan kolléganőm, akinek minden nap 8 órája volt. Na majd holnap kiderül (aztán még majd ezerszer változik). Úgy örülnék, ha legalább olyan félig-meddig oké lenne. 

• Alig várom: A holnapi edzést is, meg hogy este randink lesz itt nálam, szerdán meg Budapesten. Olyan izgalmas most minden. 

• Izgatott vagyok: Annyi minden programtervem van szeptemberben, másokkal is, vele is, és jó érzésem van az ősszel kapcsolatban. Az előző pasim is Budapesten lakott, és vele egyetlen egyszer voltunk színházban, akkor is azért, mert én szereztem a szülinapjára jegyeket. Ő semmilyen kulturális programot nem szervezett, csak a szája volt nagy, hogy majd megyünk mindenfelé, még egy pohár bort sem lehetett beülni vele valahova, mert hát otthon felpattintani egy palackot olcsóbb/kényelmesebb. Most nagyon úgy tűnik, hogy ez más lesz. 

• Meglepődtem: 4 kilóval vagyok több, mint a nyár elején. Ööö:). 

• Függök: Az utóbbi időben mandulatejet veszek a reggeli kávémhoz. Viszont a legutóbbi vásárlásnál észrevettem, hogy az Alpro kijött egy mogyorótejjel (katt), és próbaképp vettem egy dobozzal. ÚRISTEN de finom. Laktózérzékenyek, a kedvemért kóstoljátok meg.

• Bárcsak: Most mondhatnám, hogy jó lenne, ha még folytatódna a nyári szünet, de igazából várom a sulit is. Izgalmas lesz. Holnap kell 4 osztályfőnöki órát tartanom az osztályomnak, akik reggel tudják meg, hogy mi újság. Ójaj:).

• Hangulat: :) + ♥

Pics, or it didn't happen

Valahogy olyan jól érzem most magam a bőrömben, a helyemen vagyok - oké, ez egy nyárnyi semmittevés után nem nagy ügy, majd kérdezzetek meg újra novemberben. De most nagyon nyitott vagyok másokra, van kedvem aktívkodni, a jövő héten kiállításra megyünk, meg operába (gimiben voltam ott utoljára, szóval kicsit izgulok, hogy jó lesz-e nekem, egyáltalán nem hallgatok ugyanis komolyzenét). És persze közben már munka, de állok elébe.

• Megkaptam a második diplomám, jó érzés. Ki kellene találni valami mást, hogy legyen valami cél, tanulás, most ha nem is sulit, de talán fel kellene készülnöm egy francia nyelvvizsgára. 

• Nagyon ritkán eszem ilyesmit, de a pénteki vacsihoz vittem fánkot, a Donut Library-ban szereztem, és finomak voltak, maradtak még reggelire is. És a reggelim mellé kaptam új Ikea katalógust is, meg kávét - mindezt a nyitott ablak mellett, egy nagyon kényelmes kanapén. Nekem ilyen egy tökéletes szombat reggel. 

• Az egyik barátnőmnek segítettem összerakni a kiállítását csütörtök este itt a városban, egy nagyon helyes kis galériában. Átmentünk a szomszéd cukrászdába Marlenkát enni, és ez a cica ott ült az egyik kapualjban. Szerintem ennek a macskának stílusa van.

• Egy ideje már nem nagyon hordok ékszert, de nagyon tetszenek a szép órák, szerintem öltöztetnek. Nekem még sosem volt komolyabb órám (ami furcsa, mert apukám a legnagyobb óramániás a világon), pedig mindig szerettem volna, és arra is rájöttem már, hogy a munkám miatt nem ártana, ha nem kellene mindig a telefonomat keresgélnem, hanem csak rápillanthatnék a csuklómra. Ezek a DW órák régóta tetszenek, egyszerűek, letisztultak, tudom, túl is vannak hájpolva. Nagyon hosszú gondolkodás után most vettem magamnak egyet, és van egy olyan érzésem, hogy nagyon jó befektetés lesz, mint ahogy a Ray Ban Erika szemüvegem is az lett, mert minden nap hordom, már nem is tudom elképzelni ez életem nélküle. Ez az óra nekem tiszta, instant szerelem, és egy hosszú barátság kezdete. A kép a pasim ablakában készült, alul az egyik lakó muskátlijai. Amúgy nyócker, nagyon szeretem. 

• Van ez az ikeás uzsis dobozom, amiben nagyon jól tudok mindenféle finomságot csomagolni magamnak tízóraira. 

Mi casa es tu casa

Amióta volt ez az ügy, hogy én besokalltam a kapcsolatunktól, hogy nekem nem jó így, azóta egy csomó minden változott. Egyrészt megbeszéltünk mindent, én kíméletlenül, őszintén elmondtam az összes apró (és nagyobbacska) részletet, ami zavart vagy nem tetszett. Szörnyű lehetett hallani, és láttam, hogy teljesen összetöri, amiket mondok, mégis nyitott volt a kritikára, hallani, tudni akarta, sokat gondolkodott rajta. Közben arra is rá kellett jönnöm, hogy másban remekül észreveszem a hibát, de saját magamban nemigen... De rengeteget, nagyon hosszúkat beszélgettünk, és kiderült, hogy lehet, hogy magamba is kellene néznem, hogy én mit nem csinálok jól, és hogy bele sem gondolok, hogy tudok bánni a másikkal. Nem gondolok bele a helyzetébe, a motivációjába, hogy ő milyen, csak arra koncentrálok, hogy nekem jó legyen. Nem volt kellemes hallani, illetve belegondolni abba, ami történt, de így utólag már örülök neki, hogy tükröt tartott nekem. És szégyellem magam azért, ahogyan viselkedtem (nagyon csúnyán), és hogy milyen önző tudok lenni néha. 

Végül lassítottunk, elkezdtünk újra randizni, kevesebbet, rövidebbeket találkoztunk, tartottunk egy kis távolságot, nem aludtunk együtt, hanem a randik után mindenki hazament a saját otthonába. Igyekeztünk a tömény fun helyett többet beszélgetni, odafigyelni egymásra, komolyabban, mélyebben megismerni a másikat. És megint elkezdett működni - sőt, sokkal jobb lett. Péntek estétől ma reggelig nála voltam, most először aludtunk együtt azóta. Bevásároltunk, főztünk, beszélgettünk, filmeztünk, csavarogtunk, koncerten voltunk, meg a TILOS szülinapon a Dürer kertben, találkoztunk a barátaival, és tökéletes volt, valahogy minden a helyére került megint. Szerintem nagyon jó páros vagyunk, imádok vele lenni. Teljesen feltöltődve, fülig érő szájjal jöttem ma reggel haza, és alig várom, hogy megint találkozzunk. Mondjuk még mindig izgulok, hogy mi lesz, ha itt nálam találkozunk, mert valahogy itt szokott eltörni bennem valami, akkor, mikor a saját intim szférámba kell őt beengedni (az előző pasimnál is megjelent ez), a kis biztonságos kuckómban kell helyet találnom a másiknak. És gyanítom, hogy ehhez kellene külső segítség nekem, hogy megértsem, hogy miért van ezzel gondom. 

Ezt pedig a vasárnapi ebédhez küldöm nektek, anyukám a kedvencemet, vadast főzött, szóval nekem most elég jó (lesz mindjárt):

Hőlégballonok, gombok és festék

Végül szinte egyáltalán nem követtem Mia felhívását, hogy rakjunk fel a napi outfitjeinkről képeket, pedig én például szeretem látni, hogy ki mit hord. De ma két nagy kedvencemet vettem fel reggel, úgyhogy gondoltam, megmutatom őket. Én legtöbbször úgy vásárolok ruhákat, hogy nem akkor, mikor kellene valami, hanem ha meglátok valami nagyon különlegeset, ami jól áll, jó minőségű, és épp belefér, akkor meg szoktam venni, mert tudom, hogy ezek általában jó befektetésnek bizonyulnak. A dolog hátránya, hogy épp emiatt egyszínű, egyszerű, 'basic' ruháim szinte egyáltalán nincsenek is, mondjuk én jól tudom kombinálni az olyan cuccokat is egymással, amik mások szerint egyáltalán nem mennek egymáshoz. Igen, az öltözködésem egyik filozófiája, hogy inkább nézzenek rám furán, és tartsanak különcnek, mint szürkének. 

Szóval a nadrág. Lezser szabású, katonai színű, és azért külöleges, mert olyan, mintha nagyon összefestékeztem volna. Szerintem nagyon cool, én kicsit nőiesebb felsőkkel szeretem hordani, és ez ad neki egy vagány tomboy hangulatot, de szinte bármivel jó: farmerdzsekivel, blúzzal, mintás pólóval, blézerrel, tunikával. Minden nap rámcsodálkozik valaki, hogy hát ó, ősszefestékeztem magam? 

A blúz pedig sötétkék és tele van színes hőlégballonokkal, számomra az otthagyhatatlan kategóriába tartozott. Leheletvékony, nagyon kényelmes, még ilyen melegben is, és persze mindenkinek van róla valami véleménye, amit én sosem bánok. Mindkettő Zara, 2-3 éves darabok.

A hajamban pedig a hajgumi is egy kedvenc darab, a Bijou Brigitte-ben vannak ilyen különleges hajgumik, erre két nagy piros gomb van fűzve, amik világítanak a szőke copfomban. 

Memories

Van az elmúlt néhány évemnek olyan időszaka, amit legszívesebben kitörölnék az emlékezetemből. Boldog idők voltak ezek, csak érvényüket vesztették, úgyhogy már nem akarok gondolni rájuk, sőt. Erase. 

Ezért nem kedvelem a FB-nak azt a szokását, hogy időnként feldobál képeket, hogy ezt osztottad meg ezen a napon X éve. Néha nagyon súlyos dolgokat tol a képembe, nem esnek jól. Az esküvő. A nászút. Utazások. Boldog pillanatok, amiket érthetetlen okból kifolyólag megosztottam a világgal. És hát igen. Basszus. Valóban ezen a napon történt, köszi az emlékeztetőt, igazán hálás vagyok. 

De ma egy annyira cuki képet dobott fel, hogy meg kell, hogy osszam veletek is. Tessék, ez itt a csupatappancs macskám épp öt évvel ezelőtt.  

Munka (illetve a tettetése)

Kaptunk két hét haladékot a tanmenetek megírására, aminek hallatán azonnal kiesett a kezemből a toll billentyűzet. Illetve az egyiknek a megírásában már pont nagyon benne voltam, de arra meg mondta az egyik kolléganőm, hogy ahhoz a tantárgyhoz még nem tudjuk, mit kérnek a vizsgán, úgyhogy azzal még ne dolgozzak. Szóval akartam én ma is dolgozni, csak lebeszéltek róla. 

Mindenki nagyon bátorít egyébként, és azt mondják, hogy nagyon szerencsés lesz az az osztály, akinek én leszek az osztályfőnöke, mert (idézem egy idősebb kolléganőmet) fiatal vagyok, kedves és vagány. Az igazgatóhelyettes pedig azt mondta még a hét elején, hogy én egy úrnő vagyok, mert elvállaltam ugye az osztályfőnökséget, meg egy másik végzős, problémás osztályt is angolból, akik utálták egymást a tanárnőjükkel, az osztály retteg, hogy emellett a nő mellett nem tudnak leérettségizni (nem csodálom amúgy), és a nő is le akarta adni őket. Azt nem tudom, hogy úrnő vagyok-e, de azt igen, hogy én csak jól jöhetek ki ebből a helyzetből, és ez egy szuper kihívás, ráadásul nagyon valószínű, hogy ezek a gyerekek értékelni és szeretni fognak. Csak abban reménykedem, hogy a saját osztályom is értékel majd.

Szóval délig ment megint a kávézgatás, internetezgetés, smúzolgatás, majd jól hazajöttem, illetve elmentem postára meg a piacra. Annyira fájnak a combjaim amúgy a tegnapi edzéstől (pedig lelkiismeretesen nyújtottam), hogy alig bírok biciklizni (meg menni, leülni, lépcsőn le- és felmenni), úgyhogy szép lassan csinálok mindent. Úgy volt, hogy ma megyek Budapestre, de szerintem nem bírok. 

Strong is the new skinny

Voltunk ma is edzeni, megkaptuk a múltkori felmérés eredményeit. Nekem 20 a BMI-m, ami szuper, illetve híznom kéne 4-5 kilót (haha), meg hát formálódnom, izmosodnom. A testzsír %-om viszont 30, ami nem jó, 20-nak kellene lennie. Szóval there is room for improvement. Egyébként nagyon élveztem az edzést, nehéz volt, kimerítő, mégis játékos, egy csomó feladatot ketten kellett végrehajtanunk, ami nagyon vicces. Van kedvem, akarom, csinálni fogom. 

Mondjuk azt nem tudom, hogy milyen világban tűnt jó ötletnek egy pucér salit enni (1-kor végeztem, 2-re mentünk edzeni, közte kellett elintéznem az ebédet) egy kőkemény súlyzós edzés előtt, negyed óra múlva alig álltam a lábamon, aztán jobb lett, dehát na. A csajszi azt mondja, hogy nyugodtan együnk előtte szénhidrátosabb dolgokat, de mit? Mákos tésztát? 

Tudtok nekem tanácsot adni (Pillanat, M. Gray, vagy bárki más), hogy mit érdemes edzés előtt enni, ami nem túl nehéz, gyorsan elkészíthető, vagy előre meg tudom csinálni, és úgy gyorsan összedobni? Szomorú csirkemell és rizs:(? (Légyszi, a fehérje/szénhidrát/nemtudom szavak helyett a zöldség, tészta, hús típusú kifejezéseket használjátok, ugyanis teljesen tudatlan vagyok a témában.)

Francia cukkini saláta

Igyekszem nem lopni mástól, de ma olyan mennyei élményben volt részem Bezzeg miatt (katt), hogy meg kell, hogy osszam veletek is ezt a csodát. Egy gombás-paradicsomos, citrommal, mogyoróolajjal készült cukkinisalátáról írt, amit Franciaországban kóstolt, és mivel nekem mindenem volt hozzá itthon, azonnal el is készítettem. Ha Bezzeg megengedi, kiteszem a receptet is, addig pedig csorgassátok a nyálatokat: 

Csak a fotó készítése után kóstoltam meg, de pont olyan finom, mint amilyen szép, köszönöm az inspirációt! A lidliben van mogyoróolaj 1200 forintért, én mindig tartok itthon, mert nagyon, nagyon finommá teszi a salátákat, szerintem megéri a befektetést. Estére sütök mellé kacsamellet is. 

Ja, és már akartam üldözni ezzel Tamkót meg Bezzeget, de volt egy este Franciaországban, mikor egy olyan helyen vacsiztunk, ami amúgy zárva lett volna, de a kedvünkért kinyitott, majd egy olyan néni főzött nekünk, hogy úgy éreztem, mintha anyukám rakná elénk az ételeket, házias ízek (kakas borban, óóó), iszonyú cuki kiszolgálás. Na engem ott is a salátákkal vettek le a lábamról. Volt egy cékla saláta, ami hasonlított a miénkhez, csak kevésbé volt ecetes. És volt még egy cukkini saláta, ami kicsire darabolt sárga cukkiniből készült, mintha vajon lett volna megpárolva, de édeskés volt és krémes volt... Nem cukrosan. Én megpróbáltam itthon elkészíteni, nem lett olyan, persze nem volt sárga cukkinim. Ötlet, hogy hogy készülhetett?

Na, hát

Végül több katasztrófa nem történt már velem, jó volt a délután is, tekeregtünk a városban, ettünk pizzát a Bálnánál. Ott az egyik helyen (az Esetleg mellett van pont), csodálatos kilátással Budára 1390 forint a pizza Margherita, vékony tésztás, roppanós, és egy pizza tökéletesen elég két embernek. Mondjuk a limonádém 900 forintba került, de a végösszeg így is oké szerintem egy finom vacsiért meg a kilátásért. Aztán hazajöttem, itthon vizesborogattam a lábam, és lefeküdtem úgy aludni már fél 11-kor, de felébredtem mindig, hogy fázom a vizes törölköző miatt, úgyhogy leszedtem, és úgy aludtam. Eléggé fáj, pedig ma is megyek edzésre suli után.  

Ezek a szeptemberi reggelek meg olyan jók, hangulatosak, most még, hogy semmilyen stresszel nem járnak, még 8-ra sem kell beérni, hanem fél9, 9 körül szoktam bekavarni, mondjuk a többiek sem erőltetik meg magukat. Hétfőn reggel nagyon hosszú volt az értekezlet, és persze általában sok olyasmiről is szól, ami engem nem érint, így sokszor szörnyen unom magam, ezért olyankor Candy Crushozni szoktam, de már azt sem lehet, mióta egyszer rám szóltak, haha - jó, igazából nem konkrétan rám, csak szóltak, hogy rakjuk el, de én tudtam, hogy miattam. Jó, hát rossz kislány vagyok, na, de ez mindig is jellemző volt rám, úgy tűnik, nem sikerült felnőni.

Szóval most minden reggel hagymás-zöldséges rántottát csinálok magamnak egy tojásból, hozzá grapefruit levet facsarok, majd kávé, és ez egyrészt nagyon finom, másrészt egész sokáig kitart, mármint energiaszintileg, nem az van, hogy a fél 8-as reggeli után már 9-kor muszáj második reggelizni. Ilyen: 

És ő a reggelizőtársam:

Right timing

Nem tudom, mi van ezzel a nappal, de annyi minden szarság történt eddig, hogy jobbnak láttam itt az elte ppk folyosóján leüni és meditálni egy kicsit. A suliban őrület volt, kirúgták egy kolléganőmet, kivitelezhetetlen feladatokat kaptunk, amiknek péntek a határideje, lemondott az idegennyelvi munkaközösség vezetője, a mentorom, és mindenki rám gondolt, mint az utódjára (nincs rá kapacitásom, pedig lenne hozzá kedvem), hazafelé leesett a bicajom lánca, de megszereltem, az állomáson megtalált egy félkegyelmű srác, akivel a kerékpárokról kellett eszmefuttatást folytanom, a vonaton egy szatírhoz volt szerencsém (fogdosta magát, miközben beszélt hozzám), mondjuk nem jöttem zavarba, lehordtam a sárga földig - a bringaszállító kocsi hátránya, hogy gyakran utazom egyedül. Aztán Budapesten kificamodott a bokám, miközben toltam át a bicajt egy zebrán, annyira durva érzés volt, hogy álltam ott egy darabig, hogy ez most szalagszakadás, de aztán felültem a bicajra, hogy végülis úgy nem terhelem nagyon. Aztán átvettem a diplomám, most meg itt ülök. Szeretnék hazateleportálni a kanapémra és sírni, sok volt ez így most. Persze ehelyett randevúm lesz.

Dolgok

Tegnap este voltam a barátnőmmel a helyi szuper edzőteremben. Ő mindig relatíve nagydarab volt (cukrász, amúgy, nagy a kísértés), és úgy két éve sportolgat, meg odafigyel, sokat fogyott. A nyáron a Bánkitó fesztiválon elmondta, hogy neki a világon a legnagyobb vágya, hogy vékony legyen. Na és most kitalálta, hogy most kvázi célegyenesben van, mert nem kéne már olyan sokat fogynia (úgy 10-15 kilót), erősödnie kellene, és akkor olyan csinos lehetne, mint amilyenről álmodik. Mivel szerintem ez az utolsó 10 kiló a legnehezebb, én mondtam neki, még ott, a stégen fetrengve, hogy profi segítséggel szerintem ez simán menne neki. Na és most elment ebbe a terembe, kért időpontot egy személyi edzőhöz, egy fiatal csajhoz, és mivel olcsóbb fejenként, ha ketten megyünk, én is becsatlakoztam. És jó volt tegnap nagyon, nagyon aranyos az edző, lemért minket, felmérte az állóképességünket, meg hogy mit bírunk (én csináltam folyamatosan 20 fekvőtámaszt, ő kettőt tudott), és majd aszerint állít nekünk össze edzéstervet. Érdekes volt. És most járunk, hetente 2-3x fogunk (én szerintem kétszer tudok majd, meg mehet ő nélkülem is), mellette meg járunk futni, úszni, én tekerni, ki mit szokott, no meg persze okosan eszünk. El kéne kapni majd a pillanatot, amikor majd csökken a lelkesedés meg a motiváció, mert persze lesz olyan. 

Tegnap pedig voltam bevásárolni, vettem egy csomó kutyamacska-kaját, betáraztam nagyipari mennyiséget, meg vettem kaját, hogy minden nap tudjak egészséges dolgokat hozni uzsira (répát, pl). És mivel az volt közel, bementem a teszkóba. Én oda ritkán járok, de pl bort ott szoktam venni, általában azért megyek be. Már egy ideje figyelgetem ezt a Tesco finest vonalat, ami prémium kategóriás, különleges élelmiszereket takar, legalábbis a többi árujukhoz képest, és nagyon szép a csomagolásuk is. Na és tegnap vettem pár dolgot, banános kefírt, meggyes-mákos kefírt, gyümölcsös müzlit, körtés rooibos teát, és hát ahhhhh - de még ezer dolgot tudtam volna még venni. Nézzetek körül, ha arra jártok.

Elkezdődött

Ma reggel 6-kor csörgött az óra, de fél 7 volt, mire ki bírtam kászálódni az ágyból. Hihetetlen, hogy mennyire szeptemberi, iskolakezdő hangulatom volt egyből, de valahogy izgalmasabb, mint mikor az ember diák. Zuhanyoztam, hajat mostam, elvittem a kutyát kicsit sétálni, majd kitalpaltam a kertbe friss paradicsomért a gombás-újhagymás rántottám mellé, miközben csupa harmat lett a tornacipőm a fűben. Valahogy még az illat is szeptemberi. Aztán még kifacsartam egy piros grapefruit levét, ittam egy gyors kávét, autóba ültem, mert hoznom kellett egy csomó mindent, majd épphogy beestem az értekezletre. Durva lesz ez a tanév.