Game over

Végül persze tök jól sikerült, nagyon szépen felöltöztem, megható is volt, persze azért annyira nem, hogy sírjak, csak a lányokat vigasztalgattam. A gyerekek nagyon helyesek és szépek voltak, valahogy odáig jutottunk, hogy mindenki puszival köszön nekem, és úgy is búcsúznak tőlem, még a fiúk is, ami hipercuki. Rengeteget hülyéskedtünk, én is olyan hangulatban voltam, hogy minden mindegy. A mise alatt még szépen viselkedtünk, aztán a jutalomkönyvek kiosztása alatt már csináltam szelfiket magunkról az egész vigyorgó, lufis-virágos osztállyal a háttérben, vicces volt. 

Az mondjuk szarul esett, hogy csak virágot kaptam az osztálytól, tudjátok van ez a million roses kerek doboz, na és annak a koppintását kaptam meg művirágokból, ami így kvázi az ízlésem ellentéte (szerintem mondjuk mindenki ízlésének az ellentéte, hiperronda). Ajándékot egyáltalán nem, értitek, nem vártam nagy dolgot, meg hát van olyan kolléga, aki egy bűnronda tálat kapott, de pl az egyik osztály egy nagyon szép karórát vett az osztályfőnökének, ami meg a másik oldal, de mondjuk egy órához képest (sőt, a ronda tálhoz képest is) a semmi azért szomi, főleg, hogy szerintem szerettek, és én is őket. Pedig tudom, hogy raktak is erre félre osztálypénzt, csak valószínűleg szartak bele. A virágot is úgy adták ide, hogy ketten külön, és akkor én mászkáltam a többiek után, akik később jöttek, hogy köszi a virágot, ők meg így kábé milyen virágot? Na mindegy. 

Utána pezsgőztünk a kollégákkal, ami kurvajó volt, imádom azt a társaságot, de nagyon, igazán otthon érzem magam köztük. Mondták, hogy a szakmunkások nem olyan jók ebben, és majd lehet, hogy a vizsgák után fogják megköszönni a munkám, mondjuk én ezt nem hiszem. 

Tegnap estére lemondtam az összes programomat, Pillát, a blogger csajokat meg Danit is, mert éreztem, hogy nekem ma már nem terem semmilyen babér, és lefeküdtem 9-kor aludni. Úgy tűnik, jól tettem, mert ma már ezerszer jobban vagyok, hála az égnek. 

Same shit

Tegnap végigszendvedtem a bankettet, a gyerekek cukik voltak, csak én vagyok még mindig szarul. Nem esett jól a vacsi sem, illendőségből elfogadtam egy pohár rozét is, de bele se nagyon ittam, alig vártam, hogy hazajöhessek. Aludtam este 10-től reggel 9-ig, majd bementem az osztályozó értekezletre, ahol mindenki elmondta, hogy milyen szarul nézek ki, szegény én. Ezt mondjuk egész héten hallgattam, azzal együtt, hogy milyen sápadt vagyok, gondoltam, ezen ne múljék, elmentem szoliba (haha). sápadtság pipa, bár sajnos a szarul nézek ki részre nincsen csodaszerem. 

Nem tudom, mi van, azon gondolkodom, hogy lehet, hogy tüdőgyulladásom van? Már nem tudok mire gondolni, bár a doki meghallgatott, és nem mondott ilyesmit. Azt mondta, 7-10 nap, vasárnap lesz a 10. Árnyéka vagyok önmagamnak, semmi energiám, a fejemben folyamatos nyomás. Akkora a baj, hogy ma reggel azon gondolkodtam, hogy be kellene feküdni valami kórházba mélyaltatásban, toljanak tele vitaminokkal, aztán ébresszenek fel, ha meggyógyultam. Mert nekem arról szoktak szólni a péntekjeim, hogy munka után elmegyek edzésre, és annyira tele vagyok energiával, hogy a csajok azon szoktak nevetni, hogy két gyilkos sorozat közt, mikor a többiek alig élnek, én táncolgatok. Most meg el sem tudom képzelni, hogy nekem valaha bármire lesz még energiám.

Az értekezleten már az összes kolléga full sminkben, belőtt frizurákban jelent meg, és kérdezték, hogy mit veszek fel, nem akartam mondani, hogy még nem gondolkodtam rajta, és ha rajtam múlik, melegítőt, de leginkább elmenni sincs kedvem, végigállni egy hosszú misét, meg az egész műsort, jaaaaaaaj. Pedig ez az egész egy gyönyörű dolog, de most nagyon szar az időzítés. 

ez van

Mondjuk olyan 80%-osan sikerült meggyógyulni, bár ha fel kell mennem a legfelső emeletre a suliban, akkor utána alig élek. Már nagyon mennék edzésre, de az még korai szerintem, csak közben teljesen leépülök. 

Tegnap 4 körül végeztem, és tudtam, hogy jön a pasim, így készülődtem, megtisztítottam a spárgát meg a céklát a vacsihoz, szereztem bort, csináltam romi playlistet a Spotifyon, szóval virágokba öltöztettem a szívem. Aztán kimentem elé, és egész este ez a nem hiszem el típusú érzés volt, csak attól, hogy itt volt velem. Egyensúlyozunk a két város közt, elméletileg működik az is, ha ő alszik itt, és én is beérek a suliba, ha nála töltöm az éjszakát, 2 metrómegállónyira lakik a Nyugatitól, és 25 perc a vonatút, szóval sima ügy, de azért mégiscsak igényel némi szervezést a dolog. A héten még csak egyszer láttuk egymást, és eléggé meg vagyunk ettől bolondulva, de ha nekem kicsit lazább lesz a menet a jövő héttől, akkor sokkal könnyebb lesz mindent megoldani.

Holnap lesz a ballagás, tavaly olyan meleg volt, hogy elájultak a gyerekek, idén meg szarrá fogunk fagyni, meg most már esőt is mondanak holnapra megint, szupi. Megkaptam a bizonyítványokat, hogy írjam meg őket, meg a törzslapokat is, hát anyám. Persze nem lehet hibázni, pedig én vagyok az ember, aki bármely hivatalos formanyomtatvány kitöltésekor már a nevét rossz helyre írja, szóval már előre félek. 

Same in English

Az megvan, mikor a Love Actually-ben a csaj hazaviszi a céges buli után Karlt, bemennek  a lakásba, a csaj kér egy percet, bemegy a fal mögé, és így kicsit toporzékol, hogy víííííííííííííííí:)?

Na hát, vííííííííííííííííííííí:).

Helyzetjelentés

Legszívesebben átaludnám még a következő 1-2 napot, míg teljesen meggyógyulok, hogy aztán újult erővel vethessem bele magam az életbe. Munka szempontjából már lazaság van, de csütörtökön bankett lesz, pénteken ballagás, és egy csomó minden szerveznivaló van még ezzel kapcsolatban.

• Ez lesz: Csütörtökön lesz a bankettünk, ami annyi, hogy elmegyünk együtt kajálni, a gyerekek meghívták néhány kollégámat is, kifejezetten jó fejeket, szóval örülök. Mondjuk a tegnapi performanszuk után már nem vagyok olyan lelkes, és szépen elmegyek, megeszem a vacsim, kicsit beszélgetek, aztán csá. Megsértődtem, na.
• Aggódom: Pénteken délután 5-kor lesz a ballagás, ami órákig tart majd szabadtéren, és nem tudom, mit mondjak a gyerekeknek, hogy vegyenek kabátot? Már annak is örülni fogok, ha nem fog esni az eső, ugyanis nincsen B terv, hogy akkor mit csinálunk. Gondolom, szarrá ázunk.  
• Ne már: Én azt várom, hogy már ne kelljen harisnyát húzni a szoknyáimhoz, erre tegnap konkrétan fel kellett vennem a télikabátomat meg a pokrócnyi sálamat. Fúúj. 
• Örülök: Hát nyilvánvalóan örülök. :) Nagy-nagy heppinessz van. Nagyon szépen hagyom neki, hogy ő nyomuljon, ezt mindig rá szoktam hagyni a pasikra (gondolom itt ellensúlyozom, hogy én kezdeményeztem, vagy nem tudom), és bár iszonyúan elfoglalt, néhány óránként rámír, hogy mizu?, meg mesél picit, azt úgy szeretem, és mindig tudom, hogy mikor látom megint, és olyan jó. 
• Várom: Most pont nincs akkora stressz, hogy a hétvége után kelljen ácsingóznom, de mégis, mert a doki azt mondta, hogy egy hét minimum, míg meggyógyulok, és akkor addigra talán. Szerintem a ballagás után elviszem Pillát vacsizni, ha van kedve, hogy ne szomorkodjon, aztán meg hétvége.
• Dilemma: volt egy barátnőm, akinek francia pasija volt, és a csaj iszonyúan meghízott mellette, ugyanis a srác imádott főzni. Egy csomót futott, de azt mondta, így sincs esélye, ugyanis a pasi egyfolytában főzött, tudjátok, juharszirupos palacsinta reggelire és társai. Na és asszem rám is ugyanez a sors vár. Ugyanis az én pasim is terülj-terül asztalkámat varázsol reggelire, és még be sem fejeztük, de már látom, hogy nagyon el van gondolkodva, kérdem, hogy min pörög, és már azon, hogy mit főzzön ebédre. Meg vacsira. Arcom.
• Hangulat: Kissé nyűgös, türelmetlen, köhögőrohamokkal színezett, de azért ❤.
• Zene: The Magician - Sunlight ft. Years & Years (Darius Remix)

Pff

Annyira szar napom volt, úristen. Nem kellett ma még dolgozni mennem, de mivel ma volt az osztályomnak az utolsó tanítási napja (holnap, holnapután csak különböző programok lesznek), így bementem délre, elkértem őket az igazgatónőtől az utolsó három órájukról, és elvittem őket sétálni meg sütit enni. Mert megígértem nekik, és nem akartam csalódást okozni, csak mert beteg vagyok, mert fontosak nekem, és ki akartam ezt mutatni, és mert tudtam, hogy számítanak rá. Akinél nem volt pénz, azt meghívtam a saját kis pénzemből. 

És bazdmeg a 20-ból 5 ember időközben nem ért oda a cukrászdába, hanem hazamentek, vagy nem tudom, hova. Semmi magyarázat, csak nem jöttek el. Egyszerűen hihetetlen, hogy a szíved-lelked kiteszed értük, azt hiszed, örömet okozol, ők pedig szarnak a fejedre. Iszonyúan szarul esett, és tök rossz kedvem lett, pedig azt hittem, hogy ez egy szupi kis program lesz. Úgy volt, hogy csinálok róluk menő osztályképet is szép helyszíneken, de ezek után nem csináltam. 

Na mindegy, aztán hazajöttem, a délutáni diákomat már korábban lemondtam, pedig az érettségik miatt a héten mindenki triplán jönne, és szétkereshetném magam, de inkább aludtam, meg infralámpáztam meg kiköhögtem a tüdőmet. Szörnyen idegesítő, hogy akadályoztatva vagyok a dolgaimban, és nem tudok edzésre menni meg dolgozni meg randizni meg barátkozni meg pörögni, ahogy szoktam. Úgy érzem magam, mint egy nyugdíjas. 

Aztán este bejelentkezett a lovagom, és elnyüszögtem neki a bajaimat, és annyira édesen megvigasztalt, hogy azóta igazából már nincsen rossz napom, mert akinek ilyen pasija van, mint nekem, annak szerintem sosincs rossz napja. Mindegy, a hétvégére maximálisan meggyógyulok, és a nyár is biztosan visszatér. 

Winter is coming

Hétvégén itt nálunk is ugyanolyan sarkvidéki időjárás volt, mint nálatok, iszonyú hideg van, basszus, kérem vissza a kora nyarat. Mondhatnám, hogy ez elkeserítő, és tény, hogy jó lett volna bicajozni, csavarogni meg az arcomat süttetni a nappal a Duna-parton, de az az igazság, hogy egy pillanatig sem szomorkodtam. Már nem is emlékeztem, milyen az, mikor kint süvít a szél és zuhog az eső, te pedig úgy érzed, hogy ez a világon a legjobban van így, hiszen egész nap ágyban lehet maradni, fel sem kell öltözni, a legnagyobb problémátok pedig, hogy épp filmet nézzetek, aludjatok, főzzetek, egyetek vagy összebújjatok, esetleg ezeknek különböző kombinációja. 

Pénteken itt nálam voltunk, szombaton-vasárnap pedig nála. Még nem mutattam be őt itthon, de mielőtt először eljött volna, elmondtam anyuéknak, hogy jönni fog valaki, még nagyon az elején vagyunk, és ne kommandózzanak, ők pedig teljesen tiszteletben is tartják a privát szférámat, mondjuk ezzel nem is volt gond soha. Pedig gyanítom, hogy drukkolnak, örülnek és kíváncsiak is egyszerre, de nagyon korán van még, és ez most (még) csak kettőnkről szól, nem akarom sem őt, sem magamat stresszelni (még) a családdal. Ha úgy alakul, kap majd a nagy olasz famíliámból épp eleget. 

Amúgy még mindig igencsak beteg vagyok, de talán már közeledik a vége. A Cataflam annyira kikészítette a gyomrom, hogy már semmit nem tudok/akarok bevenni, mert nagyon fáj tőle, úgyhogy már csak kézrátételes gyógyítás van, ráadásul most épp úgy köhögök, hogy hihetetlen (how to be sexy for your man).

okay

A múltkor Phoebe nem tudott eljönni edzésre, és egyedül voltam az edző csajjal. Jól kikészített, mondjuk én nagyon bírom a kemény edzéseket, meg ilyenkor dumálunk is sokat. Ő most szakított 5 év után a pasijával (ez a lány mondjuk 26 éves lehet), és én is szoktam mesélni neki(k), ha valami van. És most pont úgy találkoztunk, hogy 2 nappal előtte randiztam először a fiúval, azóta pedig folyamatosan ment a cukiskodás, úgyhogy úgy estem be edzésre, hogy kis szívecskék repkedtek a fejem körül. 

Én nagyon bírom ezt az edző csajszit, mondhatom, hogy a közös edzések során barátok lettünk, de volt két olyan megjegyzése a randimmal kapcsolatban, hogy igencsak megemeltem a szemöldököm. 

Az egyik, hogy megkérdezte, hogy mivel foglalkozik a srác, mondom, közgazdász. Erre ő: úúú, és mit szólt, hogy te tanár vagy? (Ford: akkor ő biztosan jól keres, és ő mit szólt hozzá, hogy te pedig szarul?) 

A másik, hogy azt mondta, hogy légyszi, azért még ne éld bele nagyon magad, de olyan hangsúllyal, mintha mondjuk nem sok esélyem lenne arra, hogy valami legyen ebből. 

Én mindkét kommenten nagyon meglepődtem, egyrészt, mert az esetek nagy részében egy férfi (remélhetőleg) nem a keresete alapján keres barátnőt (meg ő közben honnan tudja, hogy én mennyit keresek), ráadásul a világ legmenőbb hivatása az enyém, büszke vagyok rá, és remélem, hogy a partnerem is büszke lesz rá, hogy ez a munkám. 

Másrészt a fiú reakcióját, kommunikációját én érzékelem, merek bízni az ítélőképességemben, hogy jól látom, hogy nagyon tetszem neki, kíváncsi még rám, és miért ne élném bele magam? Persze, csalódhatok benne, de akkor ezzel az erővel sose bízzak meg senkiben?

Harmadrészt ha valamelyik barátnőm ilyen lelkes lenne egy randit követően, hát én tutira csak bátorítanám és lelkesíteném. Szóval fura volt. 

Wisteria lane

Tegnap úgy volt, hogy találkozunk, de megírtam neki, hogy nem állok a helyzet magaslatán, már ami a hogylétemet illeti. Az ember egy kapcsolat elején igyekszik úgy tenni, mintha mindig a legjobb formában lenne, én meg most, hát bárhogy is nézem, kurvára beteg vagyok, ami kvázi a szexi ellentéte. Ő meg azonnal írta, hogy ez hülyeség, semmi gond, jön és ápol. Szerintem egy óra sem telt bele, és már itt is volt, előkapott egy kis csomagot, husit, rizst, hagymát, petrezselymet, kért ezt-azt, én a kezébe nyomtam egy fröccsöt, és olyan vacsorát rittyentett fél óra alatt, hogy el kell ismernem, ez a srác sokkal jobban főz, mint én, plusz imád főzni, és hihetetlenül kreatív, ami, valljuk be, iszonyú szexi. 

Gyönyörű, kora nyári idő volt tegnap, és annyira lett volna kedvem ide-oda mászkálni, és hiába vagyok sokkal jobban mindig, ha vele vagyok, mégis úgy éreztem, hogy jobb, ha a fenekemen maradok, úgyhogy itthon romantikáztunk. Erre ma ősz lett, pfff. Annyira lett volna kedvem I Bike Budapestezni ma, az Anker't-ben pedig ős tilosos dj-k lesznek este, Palotai például. Én meg lázas vagyok most is, pfff. Nagyon várom, hogy meggyógyuljak.

Tegnap lefényképeztem a teraszt, talán érthető, hogy a haverjaim miért hívják a lakásomat lilaakác köznek:

notice lilaakác

Csokiba mártott eper

Uh, nem is meséltem, milyen desszertet csináltam hétvégén. Ott, ahol régen laktam, volt Godiva, ami egy cukrászda, és náluk lehet csokiba mártott epret kapni szép kis papírtölcsérekben, van étcsokis, tejcsokis, fehércsokis. És nem tudom, hogyan lehetséges, de sosem ettem. 

Na és hétvégén volt itthon egy nagy halom finom, friss, mézédes eprem, meg egy tábla tejcsokim, és nekiálltam. 

Mikróban felolvasztottam a tejcsokit, az epreket felszúrtam fogpiszkálókra, belemártottam őket a folyós csokiba, a pálcikák másik felét egy tiszta, sűrű szövésű szivacsba dugtam míg megszilárdult a csoki (2 perc, kicsit bedobtam a mélyhűtőbe is). 

Anyu azt mondta, még sosem evett ilyen finomat. De tényleg, a csoki meg az eper együtt maga a mennyország. 

Kipróbáljátok?

Sick of it all

Mondjuk olyan is volt (van), hogy tegnap délután voltam edzeni, bementem Budapestre, és mielőtt találkoztunk volna, császkáltam egy kicsit, mert szerettem volna venni egy ruhát a ballagásra, mert végzős osztályfőnökként igencsak a középpontban leszek, jó lenne villantani. Persze nem találtam semmit, még olyat sem, amit felpróbáltam volna, ráadásul állítólag hideg lesz meg esni fog. Nem tudom. 

Na mindegy, és ahogy kavarogtam, éreztem, hogy mintha valami nem stimmelne, egyszer csak eltűnt belőlem az energia és elkezdett nagyon fájni a torkom, de így egyik percről a másikra kábé. Eszembe is jutott, hogy na, de szuper lesz, ha beteg leszek, de aztán mikor megérkeztem hozzá, az endorfinok már elnyomták minden kétségemet, eszembe sem jutott többé a dolog. Reggel hazavonatoztam, bementem bicajjal (ami az állomáson várt) dolgozni, és akkor már úgy fáztam, hogy rázott a hideg és minden ízületem fájt. Egy darabig még szenvedtem, tartottam az órákat, de aztán összefutottam az igazgatóhelyettessel, aki azt mondta, hogy most azonnal menjek haza, illetve dokihoz. 

És hát valami durva vírus, szuper, úgy örülök. Aludtam, beszedtem a cuccokat (teljesen megdöbbentem, hogy Cataflamot írt fel, nem a Dolot, hanem az eredetit, amit akkor szedtem, mikor a mandulámat kivették), és most jobb. Megint azt mondta, hogy igyak forraltbort, mert az fertőtleníti a torkot, kérdeztem, hogy a Cataflamra? Azt mondta, nyugodtan. Hát, oké. Biztosan a magyar borfogyasztás fellendítésén dolgozik, esetleg benne van a májátültetés-bizniszben, vagy nem tudom mire vélni az ügyet. 

Nem érek rá betegnek lenni, annyi mindent csinálnék. :(

Here's to you

Olyan fura ez, mikor egy csomó ideig egyedül vagy, és már úgy tűnik, hogy ez a világ rendje. És aztán egyszer csak ott van valaki melletted, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga - még mindig nem nagyon fogom fel. És nincs semmi trükk, meg játszma, mert mindig ír, jelentkezik, jön, nyomul, hogy menjek, bevon mindenbe, amit csinál, és minden érdekli őt, ami velem történik. Tegnap vacsit főzött nekem (rosé kacsamellet sütött, anélkül, hogy bármit tudna Milonka kacsamell-imádatáról), filmet néztünk, nála aludtam. Reggel, miután nagy nehezen ki tudtunk bújni egymás öleléséből, kiléptem az utcára, a tüdőmbe szívtam a tavaszi, friss levegőt, a fejemre raktam a fülhallgatót (konkrétan ezt a dalt), és nem hittem el, hogy komolyan ilyen jó nekem. Annyira izgi ez az egész, és olyan jó vele.

Még mindig hihetetlen, hogy a Tinderen ismerkedtünk össze, bár ha jobban belegondolok, hol másutt? 

Ez meg hosszú évek óta az egyik kedvenc albumom, megunhatatlan. A Late Night Tales egy olyan sorozat, ahol zenekarokat kérnek fel, hogy válogassák össze a kedven dalaikat, és ez itt a Jamiroquai (óriási kedvencem) Late Night Tales albuma, amire csak 70-es évekbeli, nem túl ismert diszkó zenéket válogattak össze. Zseni. Bármikor meg tudom hallgatni.

Bipolar sunshine

Lyukasórák, yaay:).

Tavaly nyáron, mikor már nem volt tanítás, de itt kellett bent ücsörögni a suliban, unalmamban rendeltem egy kék Avon szempillaspirált. Nem nagyon használtam, de 1-2 hónapja néhányszor elővettem, és óriási sikere volt. Nekem természetes, sötét szőke hajam van, világos szürkés-kék szemem, és mindenki azt mondja, hogy nagyon jól áll, meg hát nekem is tetszik, egészen vibráló-kék, teljesen kinyitja a tekintetem. Meglepően jó minőségű, gyönyörűen különválasztja a szempillákat. Ráadásul simán elmegyek benne edzeni, szaunázom, és nem folyik le, pedig nem kifejezetten vízálló. És mindössze 990 forint.

Ezen annyira belelkesültem, hogy rendeltem belőle még egyet, valamint mellé egy zöldet és egy feketét is.

Tegnap az egyik végzős srác mutatta ezt a zenét, kezdődő nyár hangulat, én imádom, szerintem nektek is tetszeni fog.

Like fresh breeze

Tegnap kiderült a suliban, hogy jövő héten lesz a ballagás. Én valami miatt azt gondoltam, hogy van még egy hét, és hát eléggé megdöbbentem, úgyhogy rá kellett kicsit pörögni a szervezésre. Főleg, mivel a jövő héten hétfőn lesz utoljára tanítás, utána már csak diáknap (amikor be akarom vinni a kutyát), egészségnap, ballagási főpróba meg egyéb alibi programok. A végzős osztályok már nagyon a végüket járják, még gyakorolgatunk, de eléggé kétségbe vannak esve, és főleg beszélgetni akarnak, meg lelki támaszt, nagyon cukik. Olyan közel kerültek hozzám, hiányozni fognak. 

Kikerült a tablónk a múlt héten, tegnap megmutattam a pasimnak, aztán még összefutottunk az egyik lánnyal is az osztályból, és azt kérdezte tőlem , hogy "de az hogy lehet, hogy fiatalabbnak nézel ki, mint a tanítványaid?". Tudja ám, hogyan kell udvarolni. 

Legnagyobb problémám, hogy nem tudom, mit vegyek fel a ballagásra, ráadásul fogalmam sincs, milyen idő lesz. Mondjuk a cicás ruhám (lásd jobbra) mindig bevethető.