lakber - szőnyeg edition

Jó régen nem pimpeltünk semmit a lakáson, pedig igencsak ráférne, kb mióta beköltöztünk. Illetve vettünk kicsit később bútort a teraszra, de ennyi. Viszont már nagyon régóta szeretném lecserélni a régi, fapados ikeás szőnyeget a nappaliban. Pedig jól kiszolgált minket, nagyon szerettem. 

Ott volt velünk a Frankelen:

Jött velünk Vácra:

És itt, Nagykovácsiban is ezt használtuk a nappaliban: 

Én már nagyon untam szegényt, ráadásul felpöndörödött a sarka, egy csomószor megbotlottam benne, szóval már itt volt az ideje, hogy búcsút mondjunk egymásnak. és végre találtunk olyat, ami mindkettőnknek tetszett, ráadásul otthon még jobban beleszerettünk, szuperjól megy a lakáshoz. 

Ikea ő is, mint a másik, ami versenyben volt, de a másikat Barni leszavazta, pedig azt a hálónkban nagyon látom. 

ikea.hu saját fotója

balcsi relax

Szombaton lejöttünk a Balatonra, nincs most itt más, csak mi, élvezem, hogy rend van, mindig el van mosogatva, nem kell aggódni, hogy zavarunk valakit, azt esszük és azt csinálunk, amit akarunk. Gondoltam, hogy elengedem és lazulni fogok, de végül hoztam alapanyagokat és főztem tejszínes-csirkés tésztát, borsófőzeléket, sütöttem csirkét meg tojáslepényt - itt van kinti konyha, ami életmentő ebben a melegben. De volt, hogy Digó pizzát ettünk az Apacukában, lángosoztunk egyszer, meg a standon is ettünk menüt az ismerősünk éttermében. Hétfőtől Barni dolgozik, így voltunk két napot kettesben Danival, sőt, most is úgy vagyunk, bár tegnap délután visszajött Barni, meg ma délután is jön. Tegnap este találkoztunk Dani kis barátnőjével, nekik Sóstón van nyaralójuk, úgyhogy nincsenek messze. Elképesztő volt látni, hogy mennyire boldogok és felszabadultak együtt, ahogy szaladgálnak kézen fogva, csúszdáznak meg homokoznak, nagyon cukik. 

Én most érzem azt, hogy leengedtem annyira, hogy tudok csak ülni és bambulni kifelé a fejemből, vagyis igazán pihenni. Ebéd után én is alszom Danival, az csodás és nagyon kell, este meg Mackót nézek (egyedül) meg Morning Show-t (Barnival). A kert itt nagyon jó árnyékos és hangulatos, Daninak csináltam kis kuckót az udvaron, ahol szépen eljátszik egyedül is, én meg kertészkedtem egy csomót. 

Szombaton voltunk sétálni, az autóm a ház előtt állt, és amikor hazaértünk, láttuk, hogy az első rendszámom a földön fekszik. Nem nagyon tudtam hova tenni a dolgot, hogy vajon mi történhetett, de hétfőn elvittem Enyingre egy autós boltba, ott kicserélte nekem az eladó srác (áldassék a neve), és mondta, hogy el volt törve mindkét oldalon szerinte letépték. Mikor hazaértünk, épp parkoltam le a ház előtt, megállt egy rendőrautó, kiszállt belőle egy rendőr és odajött. Kérdezte, hogy hogy-hogy újra van rendszámom, mert látta szombat éjjel, hogy hiányzik, és elmesélte, hogy az utcában több mint 40 autóról letépték a rendszámokat, volt, akinek mindkettőt, és nem is lettek meg, vagy elvitték vagy eldobták máshol, szóval mi még jól jártunk. 

Szombaton fellépésünk van, arra próbálni is kell, szóval holnap hazamegyünk, úgy volt, hogy már szerdán, de annyira jó itt, hogy átraktam minden csütörtöki ügyet péntekre, hogy maradhassunk még egy kicsit. 

Jó most itt pihenni. 

füge

Annyira fáradtnak érzem magam. Esténként úgy szoktam elaludni Dani mellett, hogy semmi emlékem nincs a dologról, arra sem emlékszem, hogy Barni felébreszt, fogat mosok és átmászom a saját ágyunkba. Ma egyedül vagyok itthon, délután Barni megy el Daniért. Aludtam amíg tudtam, ami kb fél 9 volt, és megfogadtam, hogy ma pihenni fogok. Szeretnék visszatalálni kicsit önmagamhoz, szeretném jól érezni magam a bőrömben, újra rendszeresen mozogni. 

Jó lenne újra szívből főzni, nem csak úgy letudni, hogy valamit együnk. Épp a Bear-t nézem a Disney-n (már egy hónapja kb), nagyon szeretem, a sztorit, a káoszt, a karaktereket, meg azt is, hogy főznek benne. Tegnap feltöltöttem a hűtőt, sütöttem vacsira mézes-szójaszószos oldalast friss, ropogós kenyérrel meg salival ettük, isteni volt. Anyuéktól meg kaptam annyi mézédes fügét, hogy akár a piacra is kivihetném eladni, de inkább a szomszédoknak adtam belőle, a többit pedig megesszük mi. 

we love you, Banjole

Barni munkájában nekem az a legnehezebb, hogy nem lehet előre tervezni. Mesélte, hogy volt olyan régebben, hogy pont kint dolgozott a reptéren, és látta felszállni azt a repülőt, amire amúgy volt jegye és rajta ültek a haverjai is, csak nem tudott vele elmenni, mert épp úgy alakult a munkája. Így aztán esélyem sincs nyaralást foglalni előre, jó áron. Tavaly amúgy nem is voltunk sehol, mondjuk pont pénzünk sem volt, mert minden fillérünket elköltöttük a lakásra meg a felújításra.

Na de idén megint úgy tűnt, hogy nem tudunk nyaralni menni, vagy hát de, mehetünk a Balatonra, jobbára Danival kettesben, aztán Barni meg csatlakozik amikor tud. Úgy két hete mégis elkezdte mondogatni, hogy talán el tudna szabadulni 4-5 napra a következő héten és elgurulhatnánk hármasban Horvátországba. Hiába nyomultam, nem mert ezt mondani, hogy biztos, hogy menni fog, csak ez a talánozás ment, én meg tök szomorú voltam, mert elhúzta előttem a mézes madzagot, de szinte biztos voltam benne, hogy végül nem fog összejönni. Aztán egyik nap telefonon beszéltünk, ő bent volt az irodában, megint feljött a téma, átment az egyik feletteséhez és elkéredzkedett, ő meg simán mondta neki, hogy oké, no problemo. 

Na de long story short, foglaltam szállást kb 3 nappal az indulás előtt, és tök jót találtam szuperjó helyen és nem 70 meg 100 ezer volt éjszakánként, hanem egész oké áron volt, kicsit gyanúsnak is találtam, de tényleg hibátlan volt. Pula déli részén voltunk egy Banjole nevű faluban egy pofás kis öbölben. Nem csináltunk semmi különöset, délelőtt kimentünk valamelyik közeli, árnyékos strandra, pancsoltuk a tökéletes hőmérsékletű vízben, szendvicset és gyümölcsöt ebédeltünk a vízparton, délután vacsiztunk valahol, este meg sétáltunk, nézegettük a hajókat, éjjel meg óriásiakat aludtunk. Szuperjó volt, iszonyúan intenzív és fárasztó, de mégis tökéletesen ki tudtunk kapcsolni az itthoni mókuskerékből. 

Nem volt valami nagy gasztroélmény az út, pedig azt gondoltam, hogy csodálatosakat fogunk enni én meg majd két pofára tömöm magamba a halacskákat, de meglepően sok fagyasztott sültkrumpliba meg száraz csirkemellbe futottunk bele. Dani alig evett valamit, Barni csitított, hogy nyugodjak meg, negyven fok van, ő sem éhes tök jó, ha szőlőt eszik, szendvicset, fagyit meg dinnyét, így elengedtem. Egyik este Barni elvitt minket egy olyan étterembe, amilyet én csinálnék, ha éttermem lenne. Egy kicsi, családi vállakozás volt, árnyas, lugasos kertben és a teraszon elszórva asztalok. 5 fajta halétel és 5 fajta húsos fogás, 3 fajta köret, meleg, ropogós kenyér, minden friss és tökegyszerű, helyi borok, imádtam. Daninak vittünk egy kis foglalkoztató füzetet meg filceket és tök szépen elüldögélt velünk, ami jó is volt, mert a többi asztalnál is voltak gyerekek, és rájuk szólt a staff, amikor felálltak és mászkáltak a vadregényes kertben, vissza kellett ülniük az asztalokhoz. Ez mennyire szar amúgy? Ha nekem lenne ilyen éttermem, tutira csinálnék a kölyköknek egy kis sarkot, mindenfélével, amivel lefoglalhatják magukat, a gyerekes szülőknek is kijár, hogy nyugodtan megvacsorázhassanak. 

5 éjszakát voltunk, hétfőn jöttünk haza, Dani nagyon nyűgös volt visszafelé a 7 órás úton, aztán szerencsére aludt is. Kettesben Barnival szerintem egy percet sem voltunk, de tegnap elvittem Danit Vácra, és este kicsit bepótoltuk. Olyan gyönyörű Horvátország, irigylem őket a rengeteg tengerpart miatt, olyan szívesen élnék ilyen helyen, és mindez 6-7 órányira tőlünk. 

fesztivál állat

Szépen csordogál a nyár. Danival kicsit egymás agyára megyünk, én nem értem, hogy miért nem tud egyedül is dolgokat csinálni, ő meg nem érti, hogy miért nem szórakoztatom egész nap - de komolyan, ha valami dolgom van, főzök, vagy teregetek, áll mellettem és várja, hogy befejezzem és menjek vele vonatozni meg autózni. Persze ha strandolunk, vagy csavargunk, az jó, de itthon nagyon unja magát. Ebéd után nem alszik, így aztán késő délután már káosz van, ezért aztán minden délután megfogadom, hogy másnaptól ha kell, lekötözöm, de mindenképp aludnia kell egy kicsit (aztán másnap nyilván a bilibe lóg a kezem). A múltkor egy ilyen őrület közepette elesett a nagyinál a felmosott kövön és beverte hátul a fejét, éjjel hányt is, úgyhogy hajnal 3-kor a Jánosban is volt jelenésünk, aztán egy nappal később megint, röntgen stb. Szóval eddig nem annyira pihentető a nyár, de hát ez van. 

Tegnap el kellett mennem feltölteni a készleteket, nulladik Glamour napok voltak a Rossmannban (én nem olyan régen jöttem rá, hogy ilyenkor egy csomó minden 35-40%-kal olcsóbb, és megéri ilyenkor bevásárolni mosószerből, mosogatószerből, tusfürdőből, fogkrémből, meg kb mindenből, amit ott szoktunk venni). Ez egy kisfiúnak nyilván nem annyira izgi, úgyhogy a szomszédokra bíztam egy órára, tiszta felüdülés volt nélküle bevásárolni, haha. 

Hétvégén Anyuéknál volt két napot, mi meg elmentünk úszni meg napozni a Külker strandra (Danival is oda szoktam járni, nagyon szeretjük), este meg kimentünk a Kolorádó fesztiválra, ami itt van mellettünk az erdő közepén. Én eleve nem voltam nagy fesztiválozó hangulatban, de gondoltam, azért menjünk, biztos jó lesz. Hát, nem volt jó. Valahogy nem talált most meg a zene (főleg elektronika), sötét volt és azon aggódtam, hogy kitöröm a bokám, többen voltunk, így aztán egyfolytában bandukoltunk valahova, vártunk valakit vagy visszamentünk valakiért, vártuk míg valaki pisilt vagy sorban állt a pultnál. Egyáltalán nincs térerő (amit nem értek így 2024-ben, a jelerősítők világában), így aztán ha valakit elveszítesz, annak annyi - teljesen visszajött a korai Sziget fesztiválok hangulata, amikor ugyanez volt a műsor egész este. Aztán meg a derekam fájt, fáztam, fáradt voltam, éhes, de nem akartam a kajálással feltartani a többieket (wtf, tudom). Ah, nem tudom, öreg vagyok én már ehhez. Mondjuk nem tudom, mit vártam, a közönség átlag feleannyi idős volt, mint mi. Így aztán hajnal egy körül hazamentünk taxival - a fesztivál hivatalos partnere a Főtaxi, és a kurva anyjukat, hogy teljesen legálisan lehúzzák a csóró kis egyetemistákat, nekünk a 7 perces út 8 ezer forintba került, a városközpontból nem szokott ennyibe kerülni hazataxizni. 

slow summer days

Szombaton megvolt a második nagy koncertünk is. Egy gyönyörű szabadtéri helyszínre készültünk, de volt rá egy kicsi esély, hogy esni fog, így végül betették zárt térbe - a házasságkötő terembe, ahol az első esküvőm volt, és a dobosunk volt a tanúm. Ez mondjuk kicsit fura, de egyben vicces is volt, milyen furcsa az élet, nem?  Ott voltak a szüleim, Barni családja, meg persze Dani is, aki végigtrollkodta a koncertet (Anyaaa, mikor lesz már végee?), elvitte a show-t és a végén feljött a színpadra meghajolni velünk.

Bár most nem nagyon izgultam, azért előtte már napi több órát énekeltem, készültem és nagyon elfáradtam. Vasárnap sokáig ágyban maradtunk, bevásároltunk, aztán elmentünk ebédelni Barni anyukájával és a tesójáékkal (akiknek épp ma születik a kisbabájuk, bár ezt tegnap még nem tudták, július 9-re voltak kiírva). Délután filmet néztünk, pihentünk, aztán átjött Barni egy régi barátja, csináltam nekik falatkákat a meccs mellé. Én feljöttem, lezuhanyoztam, befeküdtem az ágyba, olvastam és aludtam. Jaa, Dani? Hát ő a koncert után Vácon maradt Anyuékkal, ma megyek érte, szerintem strandolunk is kicsit.

Hihetetlen érzés volt, hogy ma nem kellett kelnem, persze fél 8-kor már ébren voltam, de aztán fetrengtem 9-ig, és most csend van, rend, tisztaság, reggeli, kávé meg a fejemből kifele bambulás, nagyon jól esik. 

Nem tudom hogy lesz a hét, rengeteg dolgom lenne. Fel kellene énekelnem az új számot meg próbálnunk is kéne egy új projekthez, meg amúgy tanítanom is kell, de hát nincs már ovi, ugye. Barni kérdezte valamelyik nap, persze viccesen, hogy az ilyen kicsik nem járnak még táborba? Nem keresünk neki egyet? Mondom szerintem hagyjuk őt békén, majd valahogy megoldjuk. 

és meleg az idő

Tegnap reggel fél 8-kor felraktam a buszra Danit az ovisokkal együtt, a Velencei tónál töltötték a napot. Vonattal mentek, pancsoltak, fagyit meg lángost ettek, szuper napjuk volt. Azért persze izgultam, hogy apró kis babánk ekkora kalandra indul olyan arcokkal, akiket csak szeptember óta ismer, de jól érezte magát és menni akar megint majd. A Déliben vártuk őket 3-kor, mert persze nem aludtak, és tudtuk, hogy onnan tömegközlekedéssel hazabumlizni már tényleg durva lenne nekik. Olyan opció, mint buszbérlés, már egyáltalán nem játszik, mert annyira drága, úgyhogy mindenhova tömegközlekedéssel mennek. 

Szóval elindultak reggel, én meg hazamentem, hajat mostam meg kicsit összeraktam magam, aztán elmentem reklámot gyártani a következő koncertünknek egy városi TV-nél. Várható volt, hogy kell majd ilyesmikben részt venni, és őszintén szólva általában az esemény előtt a hátam közepére kívánom az egészet, de amikor ott vagyok, már élvezni szoktam, gondolom, ez ilyen túlélési funkció, merthogy nem nagyon van választásom, túl lenni rajtuk meg már nagyon felemelő. Én mondjuk nem bírom megnézni az interjúkat, videókat stb magamról, letudom és kész. Előtte kicsit elmentem Anyuékhoz, beszélgettünk egy órát meg megebédeltettek, jó kis mini-minőségi idő volt, aztán mentem a dolgomra. 

Odafelé a kocsiban Carson Comát hallgattam, nagyon rá vagyok csúszva, imádom, hazafelé meg Kispált, óriási szabadság érzésem van ezektől a zenéktől. A Kispál a gimis időszakom, érettségi előtt állok, szerelmes vagyok Gödöllő leghelyesebb pasijába, a Madarász Petibe és ő is belém, ugrálunk együtt a Kispál koncerten a csillagos ég alatt, fiatal vagyok, boldog és gyönyörű az élet. A Carson Coma meg a mostani boldogságom, hogy ezek a srácok ennyire fiatalok és ilyen tehetségesek, tökéletesek a szövegek és kurvajók a számok. 

Ma nekem kellett vinnem gyümölcsöt meg vajat az ovis csoportnak, 4 dolgot mondtak (szőlőt, dinnyét, sárgabarackot meg répát) és ebből egyet (a répát) elfelejtettem. Szörnyen szórakozott vagyok. 

Délután Danit elviszem strandolni, szegénynek a töke tele van már az ovival, annyira várja már, hogy ne kelljen járni. Végre itt a nyár.

blue moon, you saw me standing alone

 Naa, úgy látom, a telefonomról is tudok posztot írni, sőt tök jó hogy diktálni is tudok. Két éve, amikor telefont vettem, jó ötletnek tűnt egy mini verziót választani - nagyon durván megbántam már ezerszer, legközelebb egy pingpong asztal méretűt veszek, az tuti. 

Ma reggel lejöttünk a Balatonra, Dani, Barni anyukája és én hármasban. Barni ma még dolgozott, este meg Body Count koncertre ment, majd reggel csatlakozik ő is. Kicsit takarítgattunk, felraktuk a függönyöket, ablakot mostunk, ilyesmik. Kint ebédeltünk a strandon, aztán bejöttünk kávézni meg chillezni kicsit, majd mi visszamentünk a strandra, Dani homokozott, én meg napoztam meg olvastam. Nincs ennél jobb élet szerintem, nagyon sokat szeretnék idén nyáron itt lenni Danival.

Közel hozzánk volt egy pad, ahol egy nő ült, velem egykorú kb, tök csinos, de sugárzott róla, hogy milyen szomorú. Ült a padon és néha beintegetett a vízbe valakinek, azt hittem, a gyerekének, de végül egy pasi mászott ki a vízből. A nő szaladt elé egy törölközővel, leültek a padra, a pasi próbált kitérni a nő érintésétől. Egy idő után rájöttem, hogy durván szidja a nőt, a takarodj innen, ne érj hozzám, te fasszopó geci kb a legkedvesebb kifejezés volt, ami elhagyta a száját. A nő még próbálkozott, törölgette meg simogatta a hátát, aztán a sokadik durva reakcióra abbahagyta és szomorúan nézett maga elé, ahogy a pasi felbukkanása előtt is. 

Nekem instant gyomorgörcsöm volt a helyzettől, sosem láttam még ilyet élesben, meg hát annyira rutinosan, olyan ótvar nyelvezettel szidta a nőt, hogy úgy éreztem, ez az alap felállás köztük, és hogy az agresszió csak azért nem öltött fizikai formát, mert publikus helyen voltak. 

Egy idő után a pasi elment átöltözni, a nő meg ott maradt egyedül, magába zuhanva. Danival elsétáltunk előtte, megmostuk a lépcsőnél a saras tappancsokat, visszafelé nem bírtam ki, és megálltam előtte. Azt mondtam neki, hogy túl rövid az élet ahhoz, hogy bárki így beszéljen vele. És ne haragudjon, hogy megszólítottam, de ez, ahogy ez az ember bánik vele, tűrhetetlen. Nem válaszolt semmit, úgy tűnt, akart, de végül nem: szomorúan, zavartan mosolyogva nézett rám és bólogatott. 

Mi kicsit később összepakoltunk és bejöttünk. Nem megy ki a fejemből a dolog, nagyon sajnálom a nőt, pedig nem ismerem a sztorijukat, csak egy helyzetet láttam/hallottam. Nyilván a pasival nem mertem volna konfrontálódni, és nem vagyok abban sem biztos, hogy jól tettem, hogy megszólítottam. 

De abban biztos vagyok, hogy senki nem érdemli azt, hogy így bánjanak vele. 

ovi

Annyi minden történt, de az Anyák napját mindenképp el akartam mesélni. Az óvónők szervezték az apukákkal meg a gyerekekkel együtt, hatalmas titkolózás ment. Aznap 4-re kellett az oviba mennünk, gyerekek sehol. A csoportszobában le volt téve a földre a kis ágyneműjük, arra kellett rátelepedünk, majd jött egy nő, és fél órás hangtál meditációt tartott nekünk. Nekem szinte végig csorogtak a könnyeim, annyira tele voltam érzelmekkel, nem szoktam meditálni, de ez valahogy nagyon jókor talált meg, egy belső utazás volt nekem. Utána bejöttek a porontyok, megmasszíroztak minket, majd együtt, de mindenki az anyukájához bújva elmondta/elénekelte a mondókákat/dalocskákat kb 4 percben. Utána átmentünk egy másik terembe, ahol az összes gyerek körvonalát megtaláltuk a földre/nagy lapokra rajzolva, és bár nyilván ezek hasonlóak voltak, mindegyiken volt egy kis egyéni ismertető jel, Danién egy Carhartt sapi, majd együtt kiszíneztük a rajzokat. utána áttrappoltunk a Kastély parkba, ahol a pasijainknak hála a bográcsban már rotyogott a paprikás krumpli, be volt hűtve a fehérbor meg az üdcsi, voltak ropogtatnivalók és sütik. A kicsik duhajkodtak mi meg dumáltunk, mondjuk nekem mennem kellett a városba próbálni 7 körül. Barni mesélte, hogy az egésznek az is tök jó hozadéka volt, hogy jópár apukával megismerkedett és összebariztak.

A múlt héten Apák napja is volt, ez nem volt annyira izgi, de ők is az oviba mentek, és olyan feladatok voltak, hogy pl. egy üvegfal mögé álltak a kicsik, és az apukák lerajzolták a kis pofácskájukat, meg verseny volt, hogy melyik apuka-gyerek páros építi meg a leghosszabb lego-hidat. Aztán ők is a Kastély parkba jöttek, ahol hot doggal, jégkrémmel meg sütivel vártuk őket, meg volt nagy focizás meg őrültködés. 

Mindkettő akkora élmény volt szerintem mindannyiunknak, szülőknek, gyerekeknek, szervezés-oldalról nem volt nagy cucc, inkább csak a szándék kellett hozzá, hiszen mindenki csak egy kicsit rakott hozzá, de azt nagy szeretettel (volt excel feladatokkal, és mindenki beírta, mit vállal). Szuperjó élmény, igazi közösség-építő esemény volt mindkettő. Az óvónők előtt mondjuk le a kalappal - és ez egy sima, állami ovi. 

a dream come true

Köszi a kedves és érdeklődő leveleket, eskü nincsen semmi baj, sőt, nagyon kerek a világ. Kicsit visszamentem rocksztárba, és ilyenkor minél nagyobb figyelem irányul rám, annál kevesebbet szeretnék megosztani magamból. Az elmúlt hetek borzasztóan intenzívek voltak, nagyon sok minden történt, olyan volt, mint a régi zenélős életem - imádtam, imádom. Most érzem igazán, mennyire hiányzott az önmegvalósítás, a színpad, az alkotás, a közös zene, és főleg az, hogy ezt ne csak a fióknak csináljam - nagyon nagy élmény volt a koncert, sok-sok szeretetet kaptunk. Tudtam, hogy nagyon fogok izgulni, hiszen 12 éve nem álltam színpadon, így egy héttel előtte tartottunk egy nyílt próbát, ahová meghívtunk 10 embert. Jól, nagyon bensőségesre sikerült, és hál'istennek el is szállt a feszkó legnagyobb része, magán a koncerten már nem izgultunk annyira, igazán tudtuk élvezni. 

Pár héttel a koncert előtt elkezdtem izomból fogyózni, aztán rájöttem, hogy ez a legnagyobb faszság, amivel stresszelhetem magam, végül hagytam a picsába és vettem magamnak egy Tomcsányi ruhát, amire ezer éve vágytam, és nagyon jól állt. Egy csomó olyasmit csináltam, amitől jól éreztem magam, például Danival kivettünk egy szabadnapot és Szigetcsúcson töltöttük pancsolva, napozva, dinnyét ebédelve, voltam csontkovácsnál, sokat mozogtam és rengeteg vizet ittam, ilyesmi. Aznap éjjel sikerült jó szarul aludni, mert mindenki torokfájással küzdött körülöttem és úgy éreztem, hogy az én torkom is kapar, de reggel, mikor felébredtem, semmi bajom nem volt. Elmentem futni, ebéd után toltam egy power nap-et, és aztán egy estére dívának, királynőnek éreztem magam.

Nagyon sok barátunk jött el, például Selinda Portugáliából, vele előző nap ebédeltünk is egyet, a bátyámék, a kis blogger-csapatom a pasijaikkal, Olív, aki végig tolta a sajtó- meg kommunikációs feladatokat nekünk pure szeretetből, Pilla, akinek ez az első estéje volt a kisfia nélkül, Andi, aki kb 20 éve biztos pont az életemben, a színésznő barátnőm, a váci kis csapatom, volt tanítványaim, jaj, nagyon sokan. És ott volt egy csomó arc, akik régen szerettek minket, és 12 évvel később megint ott csápoltak az első sorban és tudták a szövegeket. De a legnagyobb támogatóm mégiscsak Barni volt, aki rengeteget segített az előző hetekben, háttérországot nyújtott, hogy mindenhol ott lehessek, ahol kell és mindenre legyen időm, elviselt, mikor elviselhetetlen voltam, most látott először színpadon, és iszonyú büszke rám - ezt nekem is elmondta ezerszer, meg mindenkinek. Olyan volt az az este, mint egy valóra vált álom - illetve nem csak olyan, hanem tényleg az volt.  

girlzzz

nyűgös, fázik

Nagyon unom ezt a visszatért téli időt. Pedig két-három hete már rövidnadrágot hordtunk és napoztam is a teraszon, ma reggel viszont télikabátot adtam Danira. Ő amúgy jól bírja, tegnap felmásztak a Nagy-Szénásra az ovis csoporttal, 8 kilométert gyalogoltak a hidegben fél 10-től 3-ig, nem is aludtak, de utána nem hazamenni akart pihenni és mesét nézni, hanem a játszótérre. Én egy óra után könyörögtem neki, hogy menjük haza, annyira fáztam, pedig szaladgáltam is vele, de egyszerűen jéggé dermedt az arcom és a fejem, pedig sapka is volt rajtam. 

Barni befejezte az aktuális projektjét, így visszakaptuk őt. Ez most nagyon rossz volt, mert a végén néhány hétig éjszaka dolgozott, aludt délig, holdkórosan ténfergett pár órát, majd ment megint éjszakázni, szóval nem volt valami fényes családi életünk. Danival nagyon könnyű most, jó időszakunk van, szóval nekem nem volt különösen nehéz, pont jó idő is volt, tudtunk kettesben csavarogni és bicajozni sokat, de mindkettőnknek hiányzott Barni, meg rossz volt látni, hogy milyen nehéz időszak ez neki. Támogattam, amiben tudtam, meleg ebédet főztem neki minden nap, a kedvenceit, sok zöldséggel, hogy kicsit segítsük a felborult bioritmusát, reggel meg becsuktuk a háló ajtaját és hagytuk aludni, míg mi készülődtünk. Dani azért mindig felment, mielőtt elindultunk oviba, megszeretgette kicsit, összebújtak meg picit beszélgettek, hogy a napi kis szeretetadag mindkettőjüknek meglegyen, ezt nagyon szerették mindketten. 

Volt róla szó, hogy ha leteszi a lantot, elutazunk valahova, de most mi annyit próbálunk, hogy nekem egyszerűen nem fér bele, hogy ne legyek itthon egy hetet vagy kettőt. Sajnálom, mert nagyon rég voltunk bárhol, de ez van, nekem ez most nagyon fontos. Ő meg persze már tárgyal is a következő munká(k)ról, szóval valószínűleg pörög tovább a mókuskerék. 

Voltam ma reggel tornázni, mintha a fogamat húzták volna, úgy, pedig tudom, hogy az azért segít a vérkeringésemet felpezsdíteni egy kicsit. A csontkovács mondta egyébként, hogy reggelente a zuhany végét fejezzem be jéghideg vízzel, párszor csináltam is már azóta és tényleg olyan hatása van, mint egy dupla kávénak, de ma reggel kb örültem, hogy élek, nem hogy még a hideg vízzel is kínozzam magam. Ezen a héten túlélésre játszom, pedig rengeteg tennivaló van minden napra. Péntek este ráadásul szabadtéri koncertre megyünk, ahova szerintem aláöltözőben, téli, meleg cuccokban meg télikabátban megyek majd, mert egyszerűen nem engedhetek meg magamnak most egy megfázást. 

A körmöm meg ilyen lett most, nem túl nagy szám, de pont eléggé nyűgös voltam és nem volt kedvem agyalni, hogy milyen legyen. Én azért szeretem, bár a feltűnőbbek általában jobban bejönnek nekem.

over the rainbow

Voltam valamelyik nap csontkovácsnál. Most egy kicsit összekaptam magam és elintéztem minden halogatott dolgom, voltam fogkő-leszedésen, kicseréltettem egy régi tömésemet és csontkovácshoz is eljutottam végre, ami után mindig olyan érzés, mintha egy nagy súlyt emelnének le a vállamról. Na és az időpontom előtt volt egy kis időm körülnézni az allée-ben és bementem a flying tiger-be, ahol általában ámulok egy kicsit, hogy milyen szép minden, aztán szalvétán meg Dani-kifestőn kívül nem nagyon veszek semmit. Most is találtam neki két matricás könyvet, az egyikben állatokat kell felöltöztetni, a másikban pedig arcot, szemet, szájat stb lehet ragasztani mindenféle kerek dolognak. Ja és persze vettem szalvétákat, ahogy szoktam. Na és nem volt nálam táska, amibe pakolhattam volna, csak egy övtáska a derekamon, és vettem egy textil szatyrot, amit imádok, mert annyira vidám és színes, belül lila, tökéletes méretű és erős, azóta minden reggel ebbe pakolok. Venni fogok ajándékba a kedves kis ismerőseimnek meg anyukámnak is, mert 1500 forint, és azt szeretném, ha másoknak is egy kis jókedvet csempészne az életébe.

i want to ride my bicycle

Uncsi, tömény bringa-téma, ha nem érdekel, ne nyisd meg. 

friends, that's what we'll be

Dani és a kis barátnője, Lulu elválaszthatatlanok lettek egymástól. Egész nap együtt játszanak az oviban, ovi után jönnek ők is a játszóra, tegnap pedig, mivel esett és nem lehetett játszózni, átjöttek hozzánk. Annyira örülök ennek, és persze az sem utolsó szempont, hogy Lulu anyukája is szuperjó fej. Dumáltunk már máskor is, mert volt, hogy bevittem őt kocsival a városba, mikor úgy alakult, de tegnap a két gyerek bevette magát Dani szobájába, mi meg vagy két órán keresztül fetrengtünk a kanapén és dumáltunk. Vicces amúgy, hogy azonnal megnyíltunk egymásnak és ugrottuk az udvariassági témákat, rögtön rátérve a szaftos témákra, mint válás, a patchwork család nehézségei, a bölcsész karrier mint a legrosszabb döntés, emésztési problémák és társai. Találkoztam amúgy a férjével is az oviban, bemutatkoztam neki, mikor ő jött a kislányért, és ő is nagyon szimpi, sugárzik belőle a nyugalom és a lazaság, ami jó hír, mert Dani nagyon nyomul, hogy Lulu apukája is jöjjön velünk, mikor együtt nyomulunk. 

A dadus néni azt mondta, Dani óvodás lett. Így, hogy lett kis pajtása, maradéktalanul jól érzi magát és egész nap boldogan játszik. Ahogy egy ovisnak kell. Én meg vigyorgok mindig, mikor ez eszembe jut.