A silver spooon in my mouth

Ma megint nagyon zaklatott éjszakám volt, pedig már egy ideje egészen jól alszom. Hajnal 4 körül arra ébredtem hogy valami furát álmodtam, ami felriasztott, és az elmúlt néhány hónap után én ilyenkor már jobbnak látom nem visszaaludni. De mivel túl korán volt még hogy elkezdődjön a nap, felkapcsoltam a villanyt és olvastam. Aztán persze felkelés előtt egy órával megint beájultam... Majd csörgött az óra, és persze akkor már tudtam volna aludni: ha 10 szundit nem nyomtam, akkor egyet sem. To cut it short: ma nem vagyok épp csúcsformában, a kávék sem segítettek, és a délelőtti óráim után egyáltalán nem bántam hogy nem jön ma már más hogy okítsam. 

Ma 3 gyerek is itt van nálunk (őszi szünet van. de a szülőknek persze nincs), és a délelőtti óráim után a kicsit (3 éves) nálam próbáltuk meg alvásra bírni, és miközben ő Eperkét nézett (a legkisebb jelét sem mutatva az álmosságnak, bezzeg én), én is jól betakaróztam mellette, és elmerültem a kulinária világában. Úgy egy évnyit visszaolvastam a spooon123 gasztroblogból, és minden második receptre rácsodálkoztam, hogy ezt is meg kell főznöm, ezt is, ezt tutira megsütöm (halálosak a tészta nélküli túrótorták), úúúú, áááá. Ebéd után voltunk, de úgy éreztem, bármit fel tudnék falni. Az tetszik a receptjeikben, hogy szabadon variálhatóak, vagyis alakíthatom őket aszerint, hogy épp mi van (vagy mi nincs) a hűtőmben, vagy hogy mit (nem) találok meg a közelemben lévő szocreál boltok hervasztó kínálatában (kérem ide a Culinarist a szomszéd utcába). 

Úgyhogy itt a kis fül alatt (Éhes vagyok!) mostantól nem csak a saját, kipróbált receptjeimet mentem el, hanem azt is, hogy én mit szeretnék elkészíteni a közeljövőben. És most hirtelenjében nagyon-nagyon várom a tavaszt és a friss zöldségeket-gyümölcsöket, de talán a spárgát a legeslegjobban.

Sokat főztem mostanában, nagyon jó új (köszi, Jamie) és régi, bevált (ciao, Italia!) receptekből varázsoltam gőzölgő, illatozó ételeket, volt hogy csak magamnak, volt hogy anyuék meg a kölkök örömére is. És újabban már egyedül is egész jókat tudok enni, de nagyon hiányzik, hogy legyen kinek főznöm. Ha értitek mire gondolok.

Elisandra. Szerintem ez az üzenet azt jelenti, hogy ha szarul vagy, főzzél, egyél.