sunday Milonka style

Danit az évzáron kétszer csípte meg darázs, egyszer a színházi előadás alatt (a ballagó gyerekek szülei írnak és előadnak egy darabot minden évben), ordított is rendesen, így kicsit elloptuk a show-t, aztán meg mikor indultunk hazafelé, a vállán. Pedig előadtam neki az első után, hogy akit megcsíp egy darázs, aznap már nem lehet darázscsípése, mert naponta csak egy lehet, van egy ilyen szabály. De ezt a darazsak is tudják? Igen, ez az ő szabályuk. Erre tessék, nem megcsípik másodjára is? Úgyhogy beadtam neki, hogy a második hangya volt. Mázli, hogy az egyik csajnál volt fenistil krém, Dani lelkemre kötötte, hogy ilyen krém ezentúl mindig legyen nálunk, és vegyünk a nagymamákhoz is. De tényleg, 5 perc alatt lehúzta a duzzanatot, és a fájdalom is eltűnt. 

Délután bevillamosoztunk a Giulia kertbe a Moszkva mellé, már nagyon régen kíváncsi vagyok arra a helyre. Jelentem, iszonyúan hangulatos, oda menni kell még (a TODO a másik ilyen zseni kajálda). Shukshuk design market volt kevés árussal, és azért mentem, mert a szép, zöld Németh Franciska nyakláncomnak eltört a csatja, és Franciska megjavította nekem. Egész sok tervezőt ismertem, beszélgettem egy csomót, olyan aranyos mindenki tényleg. Nagyon kíváncsi voltam a Kamay Ko márkára, van egy gyönyörű, olaszos mintájuk most, ami nagyon az én színvilágom, fel is próbáltam egy ruhát meg egy felsőt Annyira cuki Dani, ahogy kijöttem a mosdóból a ruhában, felragyogott az arca, hogy nagyon jól áll! Egyébként is mindig megdicséri a ruhám, a hajam, elmondja, hogy nagyon szép (és cuki) vagyok, és tudom, hogy ez onnan jön, hogy Barni is ilyen, mindig, minden nap elmondja, hogy gyönyörű vagyok, hogy vagányan öltözöm, hogy jó a szettem, hogy 10 évet letagadhatnék, észreveszi a sminkem, és Daninak is nyomatja, hogy nézd, milyen csodaszép az anyukád! Én ezt természetesen a helyén kezelem, mert van itthon tükrünk, de hálás vagyok, hogy mosolyt tud csalni az arcomra ezekkel akkor is, ha szar napom van és borzalmasan érzem magam a bőrömben, és közben egy kis úriembert nevelünk. De a lényeg! Hogy a felsőt meg is vettem, annyira tetszik, majd megmutatom, ha már bekerült a rotációba. 

Utána leültünk és kértem Daninak egy bambit, magamnak meg egy aperolt, belelkesedve, hogy nyár van, vagányan nyomulunk, és végre nem autóval vagyok. Már az aperol felét megittam, amikor leesett, hogy jaaa, deee, én amúgy kocsival vagyok, csak a vadaskert utcánál letettem, és onnan jöttünk villamossal. Annyira szórakozott vagyok, hogy néha nem is értem, hogy hogy lehetek ennyire szétszórt, hogy csinálhatok ilyen baromságot? Végül utána még vagy két órát bóklásztunk, megettettük a halakat a millenárisnál stb. Ott is üldögéltünk egy padon, és ahogy pakolászom, feltűnt, hogy nincsen az övtáskámban a pénztárcám. Kifutott a lábamból a vér, nagyon rossz érzésem lett, pedig szokott olyan lenni, hogy amikor fizetek, véletlenül nem a szütyőmbe rakom vissza, hanem a hátizsákomba a vásárolt cuccokkal, de most emlékeztem, hogy az órámmal fizettem, nem kellett elővennem. Végigtúrtam a hátizsákomat, ekkor már teljes pánikban, már Dani is kérdezgette, hogy mi a baj. Ekkor felálltam, és ott volt a pénztárcám a pad mögé beesve a földön. Mekkora mázli, hogy feltűnt ott, hogy nincs meg (kiránthattam a telefonommal, azt tartom még ott), soha nem jöttem volna rá utólag, hogy ott kell keresni, visszamentem volna oda, ahol vásároltam, vagy a villamosra gyanakodtam volna. Fogok venni AirTaget bele. Nemrég a Kruder&Dorfmeisternek volt koncertje Barcelonában, és minden cuccukat, hangosítást, hangszereket, ruhákat stb ellopták, de mindenben volt AirTag, így fél óra múlva minden meg is lett. 

Borzalmas, tényleg, és azt hiszem, én ezt nem tudom fejleszteni, ilyen vagyok, mindig is ilyen voltam. Néha azt hiszem, hogy már jobb vagyok, mert bizonyos dolgokban fejlődtem sokat, de azért ez a mai nap kemény volt. 

Dani este 7-kor már aludt, fu, legjobb érzés egy öt évest korán ágyba dugni. Barni is hazaért, úgyhogy újra kerek a világ.