Mi teljes mértékben élvezzük a dolce vitát, mióta hazajöttünk. Barni nem dolgozik, nekem a hét közepére koncentrálódnak az óráim, Dani vidáman jár oviba. Olyan érdekes szerintem, hogy ha utazik az ember és kicsit kicsekkol a mindennapokból, a saját életét is tudja egy kicsit messzebbről szemlélni, nem? Bennem megerősödött, hogy nagyon szeretem ahogy élünk, igyekszem integrálni a bennünk és körülöttünk lévő nagy változásokat, amiből elég sok van jelenleg, és elfogadni, hogy a nehézségeink rajtunk kívül állnak és itt vannak velünk, bármit csinálunk. Nagyon szeretnék kevesebbet görcsölni és még lazábban venni a dolgokat - pedig ebben szerintem aránylag jók vagyunk, de feltűnt, hogy családilag képesek voltunk befeszülni olyasmin, hogy mondjuk össze kell pakolni az airbnb-ben, becuccolni az autóba és elindulni. Az ilyesmit pl miért nem tudjuk (én miért nem tudom) lazán, jókedvűen?
Amióta hazajöttünk, ezerrel pakolászunk, szelektálunk mindketten, szeretnénk, ha a lakás kupis részei is rendben lennének. Ehhez jó sok idő kell, és apránként haladunk vele. Még Danit is sikerült bevonni, egész sok játékától megszabadult, hogy helyet csináljon az újaknak.
Az oviban ma az egyik elballagó kislánynak volt kiskirály napja, vagyis az ő kívánságait teljesítették, ami strandolás volt, pizza evés, meg még valami. Így ma bevittük a kismedencéket, megtöltötték őket meleg vízzel az udvaron és pancsoltak, az ebédet lemondták és helyette pizzát rendeltek. Ezzel párhuzamosan Pillával mi is elmentünk strandolni a Margit szigetre, úsztunk, napoztunk, dumáltunk, avagy kisgyermekes anyukák kicsekkolása a valóságból. Nagyon szuper volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése