friends, fondue & prosecco

Péntek délután eljöttek hozzám a blogger lányok: Anna, Olívia, Pilla és Gyömbérke, és megejtettük az éves fondue-zést. A készlet Olívé, de nálam tartja, mert nála otthon nem fér el, és ha jönnek, akkor használjuk. Nagyon finom lett a fondue, el sem tudom képzelni, hogy hány kalóriát ettünk meg, a végén pedig lefojtottuk egy pisztáciás babkával, amit Pilla hozott. Nagyon jó volt és egy csomót beszélgettünk és nevettünk, fel fogom hozni, hogy fixáljuk is le a következő időpontot. 

Tegnap pedig találkoztam Marcipánnal, már egy jó ideje tervezgetjük a randit és pár napja rám írt, hogy nézzük meg a Makers' Market pop up-ot a Mom Parkban. Mi már voltunk ott egyszer megnézni Barnival, de kiderült, hogy csak pár nappal később nyitották meg. Most ruhák, táskák és ékszerek alig (vagy nem) voltak, inkább kerámiák, képek, lámpák, növények, ilyesmik, pont, amik engem kevésbé érdekelnek, de Marcipán vett egy szép bögrét ajándékba egy barátnőjének. Épp mellette volt a Bocca Gourmet, ami ilyen Culinaris-szerű luxi-kaja üzlet. Én találtam Barninak egy nagyon jó kiegészítést az ajándéka mellé (elméletileg nem olvassa a blogom, de azért jobb nem kísérteni a sorsot, inkább nem írom le, mit).  Voltak Chez Dodo-féle édességek is és elfeleztünk két mignont, egy puncsosat és egy pisztáciás-málnásat - úristen, az az ízorgia! Vittem haza is a fiúknak végül, nagy sikere volt. 

Ebédeltünk is egyet a Spílerben és ittunk egy pohár proseccot. Közben rádöbbentünk, hogy teljesen egyforma a körömlakkunk, ami azért vicces, mert szerintem ez igazából egyikünknek sem stílusa, de nekem most annyira tetszett valamiért, és sokáig vacilláltam rajta, de egyszer élünk! felkiáltással úgy döntöttem, hogy az ünnepi időszakhoz jól megy majd. 

Utána még mentünk egy kört a Momban és sikerült vennem egy tökéletes csillogós felsőt, pont olyat, amire vágytam, testhezálló (amúgy nem az, de én xs-eset vettem és így szűkebb), hosszú ujjú és a háta nagyon kivágott (Marcipán szerint fordítva vegyem majd fel, mondjuk akkor tutira nagy sikerem lenne). Vettem még egy fekete pulcsit, ami kicsit csipke és átlátszó, de fekete melltartóval szerintem szexi. Normál esetben nem szokott lázba hozni, hogy mit veszek fel karácsonykor vagy ha kimozdulunk a két ünnep között, de nagyon szokott tetszeni, ha valaki ennek megadja a módját, hát én is beálltam a sorba. 

A fiúk elmentek úszni, utána megvesszük a fát meg amire még szükség van, aztán a következő két napban már reméljük, nyugi lesz, csomagolás, filmezés, ilyesmi. 

na majd jövőre

Tegnap, amikor elkezdődött az ovis karácsony, és beálltam a számomra legkedvesebb anyukák közé, hogy megnézzem a műsort, már láttam is, hogy Dani kiszúrt és mosolyogva integet. Mondta más, hogy majd ő felveszi, úgyhogy nem is vettem elő a telefonomat, hogy felvegyem a műsort. Barni nem tudott jönni, dolgoznia kellett, tudtuk, hogy későn ér csak haza. Nálunk minden évben a gyerekek döntik el, hogy mit szeretnének előadni, és nincs olyan, hogy ki kell állni egyedül verset mondani, vagy ilyesmi, közös műsor van, amiben mindenki annyira vesz részt, amennyire szeretne. Tavaly Jézus születését mutatták be, idén pedig karácsonyi koncertet láthattunk. És ahogy végigfuttattam a szemem a gyerekemet, akkor esett le, hogy mindenki ünneplőben van: fehér vagy épp piros kockás ingben, karácsonyi pulcsiban nadrágtartóval, farmerben, kisruhában, tüllszoknyában. Kivéve az én gyerekem, aki melegítőben van, meg a Selvás-kismadaras pulcsiban. Egy csomó mindent intéztem az ovis karácsonnyal kapcsolatban, én találtam ki és szereztem be az óvónőknek az ajándékokat, vettem sajtos rudat a legjobb cukiban, de ez, hogy Daninak is csinosban kellene oviba mennie, eszembe sem jutott, és senki nem szólt. Az volt az egyetlen mázlim, hogy a nadrágja és a pulcsija is fekete volt, és a pulcsi egészen különleges ezekkel a rávarrott madarakkal, így jól nézett ki, szerencsére nem pont valami durva színű hot wheels-es szettet választott reggel. 

Valószínűleg csak én vettem észre, de Barninak el sem mertem mondani, ő nagyon ki fog akadni. És én is nagyon cikinek érzem, erre mostantól mindig oda fogok figyelni. 

hjem til jul

Pár nap alatt megnéztem a norvég 'Home for Christmas' új, harmadik évadát és csordultig lett a szívem, érzelem érzelem hátán: nevettem, sírtam, könnyeztem, szomorkodtam, örültem, meghatódtam. Nagyon-nagyon tetszett, a (kicsit bugyuta) sztori, a karakterek, a ruhák (amiket többször is hordanak!!), a helyek, a lakásbelsők, a kaják, a norvég szokások, a szereplők problémái, na és még mindig imádom a főszereplő színésznőt. Tetszett, hogy nem (amerikai módon) totál földtől elrugaszkodott, nem mindenki csodaszép, mindenkinek vannak elbaszódott dolgai és kapcsolatai (családi is, nem csak párkapcsolat). Pont mint nekem és neked. Az olasz verzióval egyáltalán nem tudtam azonosulni, de ebben valahogy az volt az üzenet, hogy ha van kedvesség és szeretet, akkor van remény is, és az élet a maga tökéletlenségeivel is nagyon szép, amiben én nagyon-nagyon hiszek, teljesen otthon éreztem magam benne. És utána az is nagyon motoszkált bennem, hogy normalizájuk már azt, hogy mi, emberek, legyünk kedvesek és támogatóak másokkal, ahelyett, hogy mindig a kritizálás, a kicsinyeskedés és a gonoszkodás menne. Közben tudom, hogy biztosan könnyebb szépen élni Norvégiában, mint 2025-ben Magyarországon, de az emberi kapcsolataink sem a pénztől, sem a kibaszott politikától nem függnek. Egyébként én mindig azt gondolom, hogy Marcipánördög blogger élete is ilyesmi, ő is pont ilyen kedves, ő is az eü-ben dolgozik, na és vele is mindig történik valami... És drukkolok nagyon neki, hogy más közös metszet is legyen! 

Kicsit utánanéztem, mi az a „porridge”, amit minden családnál kap Johanne karácsony napján, és amit aztán magával visz az egyik betegének is a kórházba. Kb a magyar tejberizs lehet: rövid szemű rizs, tej, egy kis víz és só, tálaláskor egy darabka vaj, valamint cukor és fahéj kerül a tetejére. Norvégiában ezt a kását főleg karácsony környékén, sok családban kifejezetten szenteste előtt vagy magán az ünnepen eszik. Nemcsak étel, hanem hagyomány is: a néphit szerint a nisse, a ház (és a karácsony) manója is kap belőle egy tálkát, különben megharagszik. A kásába elrejtenek egy szem mandulát, és aki megtalálja, valamilyen kis ajándékot kap, egy marcipánmalacot vagy más apróságot. 

Közben küzdök, hogy engedjem el azt, hogy megfeleljek az elvárásoknak, pont, ahogy mindig szoktam így karácsony előtt mindig. Képzeljétek, láttam a soriban, hogy náluk a karácsonyi tányéron egy szelet hal, két szem egészben főtt krumpli és két szem kelbimbó volt (kb ilyen ikeás stíló). Úgy irigykedtem, és én is igyekszem majd újítani. Már biztosan kérdeztem, de nálatok mi lesz, vagy mi szokott lenni a karácsonyi menü? Idén az én családom közös karácsonya nálam lesz, 14-en leszünk, szóval jól ki kell találnom, hogy ne őrüljek meg. 

És kedves bloggerek, hiányoztok, blogoljatok tovább!

Ez a kabim vagy 7-8 éves, egyszer elvittem az unokaöcsi-hugikat moziba a két ünnep között és megláttam egy kirakatban, nagyon le volt árazva. A kölykök kint maradtak, ültek egy padon míg én gyorsan felpróbáltam, kinéztem rájuk és vigyorogva mutatták, hogy király. Az elmúlt években valami miatt nem hordtam, pedig iszonyú meleg, puha és nagyon kellemes viselet, és hát vagány, minden szettet feldob. Dani imádja, ölelgeti, simogatja. Szerintem most télen ebben fogok lakni. 

aludnék

Kicsit várom azt az időszakot, amikor a gyerek hosszan alszik hétvégén és így mi is pihenhetünk. Pedig nem volt még 10, amikor tegnap este lekapcsoltuk a villanyt, de nem volt jó 6-kor kelni. Nálunk Barni akkor is ébresztőre kell 6-kor, ha amúgy mondjuk vasárnap van és nincs semmi, állítása szerint azért, hogy mire mi felkelünk, ő már frissen, lezuhanyozva álljon készen ránk és a napra. Ez mondjuk tényleg jó így, azt leszámítva, hogy én is felébredek, amikor ő, és aztán fél 7-kor Dani is kel, most, hogy van adventi naptára (legós), extra lelkesen. Szeretem, hogy hosszú a napunk és nincs bajom a korán keléssel sem, de néha (mondjuk vasárnap) olyan jó lenne ágyban maradni mondjuk 9-ig. Néha, miután adtam reggelit Daninak, visszamászom az emeletre az ágyunkba a kávémmal és kicsit még nézek valamit a netflixen vagy blogot írok, de olyan is van, hogy addigra Barni már beágyazott és 0 fok van, mert tiszta erőből szellőztet. A héten nem voltam még jól, és valamelyik nap ők ketten készülődtek és kértem Barnit, hogy hozza ágyba a kávémat. Nagy vidáman trappolt fel a forró itallal, és végigöntötte a lépcsőn. Szóval nem tudom, lehet, jobb, ha a konyhában kávézom. 

Ma mondjuk próbám is van délelőtt, 9-kor el kell indulnom, szóval mindegy is. 

Tegnap Dani Vácon volt, Anyuéknál aludt. Barni elment padel-ezni a barátaival (úgy örülök, hogy a válltörés után végre újra elkezdett mozogni), én délelőtt elmentem a Frankelre a Mosko bag-es műhelybe. Barni mondogatta, hogy találjam ki, mit szeretnék a születésnapomra, és egyértelműen Mosko táskára vágytam. Krisztával összeraktuk a táskát, amit nagyon élveztem, és a lelkemre kötötte, hogy ha megunom, akkor menjek és cseréljük le a színeket. Nekem szoktak olyan emberek lenni az életemben, akikkel valahogy azonnal kapcsolódunk, mintha ezer éve ismernénk egymást - na és ő is ilyen. A végén megöleltük egymást, amibe Mia, Kriszta kutyája is becsatlakozott. :D

de csak a születésnapomon kapom majd meg...

Ma kinn lesz a Mosko a Villányi úton a Makers Marketen, lehet nektek is karácsonyra Moskotok, hivatkozzatok rám:)!

keddecske

El vagyok keseredve, hogy még mindig nem vagyok jól. Nem nagyon, csak épp nem oké a torkom (pedig végigszedtem egy doboz köptetőt, biztos az volt a baj, hogy nem szirup formában vittem be, az én fejemben ugyanis köptető = kanalas orvosság, úgy tűnik, tabletta formában nem reagálok rá), fura a közérzetem és kifulladok, ha felmegyek a lépcsőn. Pedig úszószemüveget hozott nekem a Mikulás, olyat, ami kicsit nagyobb, mint ezek az oldschool, számomra kezelhetetelen-kényelmetlen darabok, és Phoebe is mindig hív, hogy ússzunk (nélkülem ő sem úszik? pedig bérlete van). 

Barni szerint mindannyian depressziósak vagyunk kicsit, és még az örök vidám anyukám is azt mondta, hogy ez a szürke idő kibírhatatlan (és hol van még a tavasz?). Én amúgy mindent megteszek, hogy jobb legyen, tegnap Danival megint sütöttünk fahéjas csigát vaníliasodóval, és most tökéletes lett. A csiga receptjénél lefeleztem az adagot és így is lett kb 20 darab, a sodóval nem szabad spórolni, olyan, mint a vaníliás danette, magában is pusztítható kiskanállal. A csigánál a végén írja, hogy amikor kész van, még forrón meg lehet kenegetni vaníliás tejjel - azt ki ne hagyjátok, attól lesz jó puha. Ja és a tésztába tettem őrölt kardamomot is. 

Emellett süti sütés közben szólnak a karácsonyi dalok, de Barni tegnap előadta nekem, hogy olvasott egy cikket, hogy a túl sok karácsonyi dal hallgatása depresszióba is sodorhatja az embert, amit segélykiáltásként értelmeztem, és gyorsan kikapcsoltam inkább, nehogy baj legyen. Viszont szomorkodott, hogy egyik csatorna sem adja az esti Liverpool meccset, így gyorsan előfizettem neki az RTL fizetős csatornájára és így lett meccs is, meg kiderült, hogy az összes régi Konyhafőnök részt is meg lehet nézni. 

Szomszéd nénitől kapott virágcsokor going strong

Délután aludtam egy órát, Dani szobájába odasüt olyankor a nap (ha van nap), olyan hangulatos volt, így nála kuckóztam be az Anyukám által varrt ezer éves patchwork takarómmal.

je suis un boomer

Nagyon nem szeretem még a videó-világot, a tik-tok trendet, meg hogy az insta és a facebook is ontja magából a rövid, embereket órákra beszippantó, nonszensz videókat, szerintem túl rövid az élet ahhoz, hogy ilyesmiket nézzünk. Ha valaki valami vicces videót küld, azt elvből nem szoktam megnézni. Kettő fajtával viszont engem is le lehet venni a lábamról: 

1. amikor emberek kiskutyát kapnak 
2. amikor emberek hosszú idő után váratlanul újra találkoznak

mindkét fajtánál szoktam sírni.

hétfőke

Tegnap ebéd után (tojásos nokedlit csináltam salátával, nem könnyű olyan húsmentes menüt kitalálnom nap mint nap, amit a srácok is szeretnek) elmentünk moziba a MOM-ba. Dani még sosem volt moziban, mint utólag kiderült, el sem tudta képzelni, milyen az, olyannak gondolta, mint a színház. Ráadásul a MOM-ban hatalmas, kényelmes fotelek vannak, kis asztallal és kis lámpával, és még lábtartó is van, nem tudtuk, hogy ilyen luxi élmény lesz, ezentúl mindig oda veszek majd mozijegyet. A Zootropolis 2. részét néztük meg, annyira nem volt jó, mint az első rész, de azért izgalmas és aranyos volt. Dani nagyon élvezte, és tetszett neki, hogy nagy helye van ficánkolni. Itthonról vittünk édességet, ott meg vettünk pattogatott kukoricát és majszoltunk. Amúgy mi otthon a kanapén is szeretünk mozidélutánt tartani, de ezt is ki kellett próbálni. 

Nagyon tetszett még a MOM-ban, hogy elmentünk mosdóba, és van olyan helyiség, amiben egymás mellett van egy normál meg egy kicsi gyerek wc, és van profi kis gyerek-kézmosó gyönyörű tükörrel, és még fújós kézszárító is. Sosem láttam még Danit ilyen lelkesen kezet mosni, és közben én is nyugiban pisilhettem. 

Reggel volt úszni, utána pedig, míg én ebédet főztem, Barni elvitte őt LEGO kiállításra Pilisvörösvárra. Nagyon jó dolga volt tegnap ennek a gyereknek, kicsit túl jó is szerintem.

Egyébként nem tudom, mi van az energiaszintemmel, szinte egyfolytában aludnék, edzeni sem mentem ma, és rendszeresen úgy ébredek, mintha egy brutális buliban ittam és táncoltam volna reggelig. Lett egy új tanítványom délután 5-től, egy 12 éves kissrác, aki online fog járni (már ha engem választanak, mert mással is lesz próbaórája), és még csak most tanulták a múlt időt angolon, de folyékonyan beszél. Kérdeztem, hogy ez hogy lehet, mesélte, hogy van youtube csatornája angolul, meg sokat játszik és ott is angolul kell dumálni mindenkivel. Kicsit jó is ez, de közben én annyira nem szeretem ezt a világot, hogy a fél életüket a virtuális valóságban töltik a kölykök, ahelyett, hogy kiskecskéket kergetnének a kertben, nem? Mondom én, aki a fél életét kiteregeti a blogjában. Közben meg utálom a chatgpt-t is, bármennyire sokat használom, de megöregedtem és legszívesebben virágot kötnék vagy sütit sütnék for a living.  Vagy még éneklésből is tök jó lenne megélni, de azt pl. sajnos nagyon tudom, hogy sosem fog menni. 

Miki

Tegnap Dani nagyon-nagyon későn tudott elaludni, illetve elaludt, kijöttem és azonnal szalad utánam. Ezer dolgom lett volna, úgyhogy a harmadik után már nagyon ideges voltam, így ráparancsoltam Barnira, aki lent, a kanapén aludt, hogy folytassa ezt a tevékenységet Dani mellett. Így végre felszabadultam, és tök jól esett kicsit egyedül összekapni a konyhát és a nappalit, hogy reggel szép rendre ébredjünk. Végül éjfél után feküdtem le, Barni átdőlt a mi ágyunkba, majd keltünk 5-kor, mert jött a Mikulás. Utána már nem nagyon sikerült rendesen visszaaludni, úgyhogy ma nem voltam nagy formában, egész nap nyűgös voltam és a torkom is fájt, legszívesebben csak aludtam volna. Cserébe viszont hatalmas sikere volt a Mikulás-meglepetésnek, tényleg elképesztő élmény látni, hogy egy kisgyerek hogy tud hinni, hogy igazi csodának látja, hogy a Mikulás tényleg eljön hozzá Finnországból, bejön a lakásba és berakja az ablakba rakott csizmájába a tökéletesen eltalált kis ajándékokat, még Subaru kisautót is, meg pont azt a vízilovas kinder csokit, amit a múltkor kóstolt és annyira ízlett neki. Egyébként ezt kapta az édességek mellé, és ma szinte csak ezzel játszott, órákig egyedül, szuperkreatív építős játék, ezer fajta dolgot lehet belőle építeni, nagyon ajánlom (már ha van hasonló korú autómániás gyereketek): 

A tegnapi napom fénypontja pedig az volt, hogy este hazaértünk, és egy nagy csokor virág várt a pulton. Hitetlenkedve ránéztem Barnira, aki nem hisz a vágott virágokban, de ő egyből mondta, hogy a szomszéd néni hozta nekem (meg teát és csokit), egy levéllel együtt, amiben megköszönte a mindig megújuló kedvességemet. Nem tudja, hogy az, hogy segítek neki, vagy viszek neki egy tányérral, ha főzök valamit, az nekem legalább annyira jól esik, mint neki. 

isteni ízek

Tegnap délután kimentem Daniért a Nyugatiba, annyira jó volt, hogy nem kellett kiautóznom Vácra. Ahogy vártam a vonatot, egyszer csak belépett a látóterembe egy krisnás pasi. Nem bírom a stílusukat, mert mindig rádumálnak valamire, pedig amúgy nagyon felnézek rájuk azért, hogy minden évben osztanak rengeteg ételt a rászorulóknak. Kicsit izmoztunk, mondtam, hogy ne adjon könyvet, anno több is volt otthon belőlük a polcon, végre sikerült tőlük megszabadulni - de akkor ad másikat, hogy végre el is olvashassam. Mondtam, hogy semmiképp. Hiába vágtam a pofákat, végül adtam egy ezrest nekik szigorúan az ételosztásra. Mondta, hogy megígéri, hogy nem nyúlja le, mondom, ezt így külön ki kell emelni? Na de a végén kérdeztem, hogy szakácskönyv nincs nála? Azt szívesen vennék. Az nincs, és az éttermük is bezárt a Vigyázó Ferenc utcában (pedig az zseniális volt), de a Govinda még megvan Csillaghegyen. Meséltem neki, hogy anno imádtam az Isteni ízekből főzni, de valakinek kölcsönadtam és nem kaptam vissza. Na és képzeljétek, tegnap este átküldte emailben pdf formátumban. Nagyon örülök neki, mert pont nemrég kerestem, és sehonnan nem sikerült letölteni. Régen, még huszonévesen az akkori pasimmal hatalmas lakomákat főztünk belőle. A kedvencem a csípős-édes almachutney volt, ami minden zöldséges-fűszeres ételt isteni finommá varázsolt.

Aztán pasi végre el, megjött a vonat. Kedvencem, mikor Apu meg Dani bandukolnak felém a tömegben (mindig Micimackó és Malacka jut eszembe róluk), és én már látom őket de ők engem nem, és aztán meglátnak. Apu ment is vissza a pár perc múlva induló zónázóval, danival meg megnéztük a Westend előtt a hatalmas díszt, amibe be lehet sétálni. Kérdeztem tőle, hogy szeretne-e mikulás sapkát, mert mikulásoznak az oviban a héten, és sokan abban mennek ilyenkor (tavaly még nem akart), és mondta, hogy szeretne. Körülnéztünk, és egy bizbaszokat áruló boltnál meglátott egyet, ami villogott és le is volt értékelve. Estig le sem lehetett törölni a vigyort az arcáról, ma is abban ment oviba meg űszni is - rég volt már utoljára ilyen jól elkötött 600 forintom. 

Ma meg egész nap fájt a fejem, pedig nekem sosem szokott. 

Time Out Market

Végül meggyőztem hétfőn Danit, hogy menjen el Anyuékhoz egy napra és aludjon is ott. Mostanában retteg, hogy nekünk biztosan mindenféle kalandokban van részünk, míg ő nincsen velünk, és ő így mindenről lemarad (Ne csináljatok semmi izgalmasat, amíg nem vagyok itthon!). Levittem őt délelőtt Vácra, nagyon durva forgalom volt, másfél óra alatt értünk le, pedig max egy óra szokott lenni. Anyuék nagyon várták őt, óriási játékban volt, mikor ott hagytam, csak egy gyors puszira volt ideje. Ráadásul a bátyám is átment hozzá délután és lementek a Dunához csúzlizni, szóval szuperjó napja volt. Ma Apu behozza őt, csak a Nyugatiba kell kimennem. Holnap már megy oviba, meg úszni is. 

Mi meg tegnap elmentünk és kipróbáltuk a Blaha Lujza téren lévő Time Out Marketet hogy nektek ne kelljen. Mi Lisszabonból ismertük, ha nem ismernétek, azt kell róla tudni, hogy modern food hall, ahol egy város legjobb éttermei, séfjei és street food helyei egy tető alatt jelennek meg, a helyi konyha mellett mindenféle ízvilág megtlálható Vannak látványkonyhák, bárok, sör és bor, vannak kulturális programok, lehet sport eseményeket nézni. Budapesten ott van a 101 Bisztró (ázsiai), az Anyukám Mondta Encsről (olasz), a Pigrumba (közel-keleti), A Szaletly (magyar), a Canteen by Pesti istván (magyar, házias), a Casa Christa (balatoni), a Bigfish (seafood), a Tuning Burger (street food), M'EAT by Rácz Jenő (mediterrán, tapas), LIRA by essencia (fine dining) és a Hai Nam Pho (vietnámi). Mindenütt van pár előétel, főételek és mondjuk 2 desszert, de összesen kb 10 ételt kínál minden pult. Megrendeled, kifizeted, leülsz, és zizeg a zizegőd, ha kész az ételed. Üdítőt, bort, koktélt, bort mind más-más bárban kapsz. Az egész egy hatalmas, nyitott tér letisztult, dizájnos bútorokkal, az éttermek is jól néznek ki (mind ugyanúgy egyébként), nekem nagyon tetszett. Végignéztük a választékot, minden csodálatosan hangzott, végül 1-1 főételt ettünk, én kacsamájat dióágyon almachutney-val (egy hónapja először kóstoltam húst, nagyon finom volt), Barni pedig cordon bleu-t a Szaletlyből. Viszont sajnos aránylag drágák és elég kicsik az adagok (bár utólag jöttem rá, hogy az enyém tapas volt, és úgy érthetőbb azért). Ha eszel egy előételt, egy főételt és egy desszertet, szerintem az úgy jó lehet, és turistáknak ez maga a gourmé paradicsom (mint ahogy a portugál változata is az volt). Meglepő volt amúgy, hogy alig lézengtek emberek, sehol nem kellett várnunk, igaz, hogy kedd délután volt, és mindenki szuperkedves. Egyszer mindenképp érdemes kipróbálni. 

Összesen két fotót csináltam, a kajafotón pedig eltakarja a lényeget két uncsi zöld levél, haha. Nem lenne belőlem jó influ. 

Utána itthon csináltam padlizsánkrémet és császármorzsát. :D

30. the last one

Hát, a vasárnapunk se volt sokkal izgibb. Én aludtam 8-ig,  a fiúk már lejöttek legózni hamarabb. Ahogy gondoltam, Dani kiakadt azon, hogy csak hétfőn indul a bontogatás, de ez van, az élet nem könnyű. Délelőtt átjött Barni anyukája, hozott rengeteg kaját (spenótot, fasírtot, halat), miközben Barni ugye nincs itthon és minden nap étteremben eszik (este meg már nem szokott főtt kaját kérni), mi meg Danival betegek vagyunk így nincs nagy étvágyunk, ÉS még van vagy komolyabb adag leves is, amit én főztem. 

Délelőtt, míg itt volt Barni anyukája és vigyázott Danira, elszaladtam koszorú alapért és csináltam egy minimál darabot meg kopogtatót az ajtóra. Végül a tavalyi hozzávalókat használtam főleg, a kopogtatóhoz pedig a fenyőt a kertből vettem, mert 5-6-7 ezer forint egy sima fenyő koszorú, és indokolatlannak találom ennyit költeni egy alapra. Annyira bepöccentem az árakon, hogy az adventi koszorúra a tavalyi maradék gyertyák kerültek, meglehetősen eklektikus lett. Barni szerint mókás-milonkás. 

Kicsit minimál lett, de nekem tetszik. Az is jó benne, hogy semmit nem kellett venni hozzá. 

Ilyen szép szárított csokrok voltak a virágosnál. 

Gondolkodtam rajta, hogy lecserélem a gyertyákat egyformára, de jó ez így:)

Ebéd után Danival elmentünk mászkálni meg sütizni. Van itt helyben egy nagyon cuki hely, kicsit hütte-szerű, hangulatos, finomak az italok és van gőzgombóc meg kókuszgolyó (utóbbi Dani kedvence, bár mindenütt kijelenti, hogy mi sokkal finomabbat csinálunk, és tényleg), de tegnap olyan sokan voltak, hogy elengedtük és átmentünk a másik cukrászdába. Itt nagyon profi játszósarok van ezer kisautóval, szóval Dani egy óráig fixen elvan, én meg tudok csendben üldögélni. Kértem egy francia krémest, ami annyira jól nézett ki, de sajnos mű tejszínhab volt benne, végül Dani ette meg ezt is. 

Nem tudom, ajánlottam-e már, Phoebe-től, a cukrász barátnőmtől tudom, hogy ez a világ legjobb tejszínhab-spray-je, és azóta én sem használok mást, kb mint a frissen felvert tejszín, olyan, isteni és rengeteg ideig eláll a hűtőben (csak jól el kell mosni a fújókát használat után). Van cukormentes változatban is. Én nem eszem, mert ugye laktóz, de a fiúk nagyon szeretik kávéra, kakaóra, vagy csak úgy magában. 

29. közérdekű

Nagyon idegesít ez a Black Friday őrület, mert tényleg minden le van árazva, és az ember valóban úgy érzi, hogy mindent, amire valaha szüksége lesz (vagy lehet), most kellene megvenni. Kicsit azért behúzott, mert megvettem a két kedvenc parfümömet a Douglasban 25% engedménnyel, de így megvagyok jó hosszú időre, és egy ideje már a maradékokat meg a mintákat fújogatom magamra. A másik viszont, ami szerintem óriási, az a MAC - a boltban, ha 4 dolgot veszel, akkor MINDEN féláron van (de. 1-ig) - ami szerintem igazából az az ár, amit tényleg megéri kifizetni érte. Nehéz visszafognom magam, csak hát nem akarnék 4 dolgot venni.

És egy ilyesmi felsőt szívesen viselnék az ünnepekre: 

29. not at all how I planned

Annyi hétvégi tervvel bújtam tegnap este ágyba. Tudtam, hogy Barni egész hétvégén dolgozni fog, kettesben leszünk Danival, és gondoltam, hogy reggel piacozunk, elmegyünk kicsit a természetbe csatangolni, lebeszéltük a Nagyival, hogy vár minket ebédre, az új étrendemre tekintettel kértem spenótfőzeléket főtt tojással (Dani is szereti). Aztán amikor felébredtem fél 5-kor, és aztán soha többé nem tudtam visszaaludni, ráadásul éreztem, hogy a torkom sztrájkol, Dani pedig egész komoly köhögőrohamokat produkált, már tudtam, hogy a terveinknek annyi. 

Fel is keltünk 6-kor (amúgy szerintem nálunk addigra tökéletesen kialussza magát mindenki, hiszen legtöbbször korán fekszünk le, Dani 8-kor, mi 10-kor), én elszaladtam friss kifliért a srácoknak, reggeliztünk, Barni meg elindult dolgozni. 9 körül átjött a szomszéd pasi vigyázni Danira, míg elszaladtam gyógyszertárba, húsboltba és a zöldségeshez. Főztem egy nagy adag májgombóclevest, rengeteg zöldséget főztem bele és így nekem is jó, vittem belőle a szomszéd néninek is. 

Dani legózott, rajzolt meg autózott. Iszonyúan taknyos, így nem vittem ki őt, de talán holnap már tudunk kicsit sétálni. Délután befutott Barni is, én aludtam másfél órát míg ő legózott Danival (akit nem lehetett rávenni az alvásra). Így aztán fél 8-kor már aludt, és ez nekem tök jól van így. Már nem csinálok balhét abból, ha nem akar aludni délután, így legalább fix, hogy korán elájul este. Azt nem bírom, mikor 10-ig kukorékol. Egyébként az oviban alszik, és olyankor is el szokott aludni fél 9-9 körül. 

Nagyobb probléma, hogy beharangoztam, hogy holnap december 1, és kap adventi naptárat, aminek ki is nyithatja egy ablakát, de most látom, hogy az csak hétfőn lesz. Ebből tutira balhé lesz. Ma akartam beszerezni a cuccokat a kopogtatóhoz meg az adventi koszorúhoz, de nem sikerült ez sem. Egyébként én végül nem dőltem ki, a torkom kapar kicsit, és Dani is meglepően jól van, csak nagyon taknyos. Nagyon sírt este, hogy hiányzik neki a Nagyi, aki erre be is jelentkezett, hogy eljön holnap délelőtt. Nem tudom, jó ötlet-e, a covidot is így kapta el tőlünk, akkor is azt hittük, hogy csak náthás Dani. 

Hát, ilyen elképesztően izgalmas dolgok történtek velünk ma. Ma főzés közben kicsit néztem az olasz karácsonyi sorit, amiről írtam, szerintem azt folytatom. Barni padelezni ment a srácokkal, múltkor kipróbálta, és egyrészt nagyon élvezi, hogy újra mozog, másrészt szarrá vert mindenkit. Annyira lelkes, hogy padel ütőt kért karácsonyra, aminek nagyon örültem, mert általában fogalma sincs, mit szeretne, így nagyon kreatívan színházjegyet szoktam neki venni (mondjuk az is jó szerintem). 

napunk

28. kispéntek, meg a karácsonyfa helye

Végül a Khanba mentünk el vacsorázni, annyira szeretem azt a helyet. Csak egy picit ettünk, de ott amúgy is csak előételeket szoktunk, én kettővel teljesen jól laktam. Vicces volt látni az ázsiai enteriőrben a hatalmas diótörő figurákat, de közben meg imádom ezt a kulturális fúziót. Amikor Indonéziában éltünk, ott is tartottuk a karácsonyt, és Anya mesélte (én nyilván nem emlékszem), hogy nagyon furcsa volt 40 fokban, kisnadrágban mikulásozni a gyerekekkel. 

Óriási dugó volt ott, a belvárosban, de Barni annyira profin vezet, meg olyan érzéke van a közlekedéshez, a forgalomhoz, hogy mikor mondtam, hogy rakjuk le valahol az autót és szálljunk át, mondta, hogy nem kell, ő megoldja, és tényleg mindig ismer valami surranó utat, tudja, hogy hol lesz parkolóhely stb. Én is sokat javultam ebben az utóbbi években, de  ő vérprofi - nyilván a munkája miatt, mert rengeteget kell napközben mozognia a különböző, egymástól sokszor távol lévő helyszínek között, de a hozzáállása is irigylésreméltó: magabiztos, rugalmas és teljesen laza - na és persze a kisujjában van Budapest. Imádok vele autózni. 

Kata kiállításmegnyitóján (ahol nem ő volt az egyetlen kiállító) rengetegen voltak, úgyhogy egy fél órát ténferegtünk, jól megszeretgettük Katát meg a szüleit, aztán hazajöttünk. Ott volt a pogácsakommandó is, az idős nénik, akik csak azért járnak ilyen helyekre, hogy felfaljanak-megigyanak mindent, ami ilyen eseményeken ingyen van, és meg sem próbálnak úgy tenni, mintha mellékesen azért a kiállított alkotások is érdekelnék őket. Az elején még nevettünk is rajtuk (öten voltak kb), meg mérgeskedtem, hogy hát nem nekik hoztuk a mangólét. Aztán jobban megnéztük őket, meg hogy cipelik a kis cuccaikat, és szerintem kb hajléktalanszállóról jöttek, látszott rajtuk, ahogy falatoztak, meg üldögéltek, hogy mennyire örülnek az egész helyzetnek. Végül hazafelé megbeszéltük, hogy milyen kibaszott szar világban élünk, hogy öreg nénik olyan helyzetben kell, hogy éljenek, hogy hajléktalanszálló az otthonuk. Úgyhogy remélem, ízlett nekik a mangólé, legközelebb viszek többet. 

Itthon megnéztük a Stranger Things első részét, Barni többször is bealudt rajta, pedig izgi volt. Nyugdíjasok lettünk, ez van. Ma jön a takarítónő, és a kedvencem, mikor aznap délután hazajövünk és minden csillog villog és csodás rend van - bárcsak az 5 (és fél) éves gyerekünk is jobban értékelné ezt, ahelyett, hogy szétpakolja a világ összes legóját pillanatok alatt. nem tudom, meséltem-e, hogy vettünk neki egy legótárolót ide a nappaliba a lépcső alá, amiben szín/fajta szerint szortírozva tartják a legódarabokat, nagyon praktikus, de közben meg megőrülök tőle, hogy mindenhol épül valami. Az étkezőasztal szent, onnan azonnal elpakoltatom az ilyesmit, este úgy megyünk aludni, hogy az asztal üres. Itt volt eddig a karácsonyfa, így ez kicsit kérdésessé tette, ez hogy is lesz, volt róla szó, hogy addig átrakjuk máshova, de azért annyi felesleges helyünk nincs. 

Végül ide kerül majd a fa, a pálma helyére, az asztal és a kanapé előrébb kerül, a pálma meg addig elköltözik: