foci, fényművészet és főzelék

Vasárnap éjjel arra ébredtem, hogy Barni rohan kifelé, mondom mi van, jól vagy? Hányingere van, mondta, és már hallottam is, ahogy kidobja a taccsot. Előtte már órákig nem tudott aludni, annyira rosszul érezte magát. Utána kicsit megkönnyebbült, elaludt, de én nem tudtam visszaaludni, végül hajnal 4-kor lementem, lezuhanyoztam, hajat mostam, aztán meg már indult a nap. Valami vírust szedett össze szegény,  jól le is gyengítette két napra. Szerencsére mi nem kaptuk el, rajta meg gyorsan átment. Viszont azóta nem bírom kialudni magam, minden éjjel van valami, pedig ma hajnalban azt álmodtam, hogy New Yorkban csavarogtunk (minden ősszel oda vágyom), nem annyira örültem, hogy fel kellett ébrednem a nagy utazásból. 

Dani elkezdett fociedzésre járni. Beszéltünk már róla, hogy kellene valami mozgás, amit szívesen csinál, talán a szorongását is oldaná, de nem gondoltam volna, hogy végül tényleg eljutunk és élvezni is fogja, pedig egy nehéz nap végén volt az első edzés, de a nyűgösség sem vette el a kedvét attól, hogy focizni menjen. Egy nagyon helyes, kb 20 éves srác tartja az edzést és nincsenek nagyon sokan a gyerekek. Nem láttunk be a terembe, hogy mi történik, de iszonyúan leizzadt és nagyon lelkes volt (mármint Dani, nem az edző). Az elején még nyüszögött, hogy hát mi is menjünk be, de félidőben, meg mikor kijöttek inni, azonnal demonstrálta a gyakorlatokat, aztán meg úgy futott vissza, mintha világ életében fociedzésre járt volna. Annyira örülünk!

Ma délután pedig bebuszozunk-villamosozunk a városba ovi után, talán kicsit karácsoni vásározunk is (vannak már olyanok?), valahol találkozunk Barnival, aki munkából jön, és megnézzük a fényművészeti kiállítást a Biodómban. Dani iszonyúan izgatott, én meg örülök, hogy hétköznap is programozunk kicsit. 

Főzelékes Ferinek meg megjelent a Főzelékbibliája, nagyon szeretném karácsonyra! 

dance, baby, dance

Úgy tűnik, hogy két naponta tudok leülni kicsit írni, akkor viszont igyekszem két posztot is itt hagyni. Pénteken tényleg eljutottunk a Kraak&Smaakra, ami egy igazi feel good zenekar, diszkóba hajló, nagyon táncolható dalokkal, nem is csoda, hogy a közönség 80%-a lányokból (nőkből) állt. Nem volt jegyünk mert nagyon hamar sold out lett a buli, de én sosem aggódom ilyen esetben, mindig van, akik bepunnyad és el akarja adni a jegyét. Én erre a ticketswap alkalmazást használom, be lehet állítani, hogy érdeklődsz egy eseményt iránt, küld értesítést, ha valaki felrak egy jegyet, rákattintasz, apple pay-jel kifizeted és tiéd a jegy (pdf formátumban). Nem kell írni, hogy én kérem, egyezkedni, átutalni stb, automatikusan megy minden. Volt már, hogy Barni punnyadt be egy éjfél után kezdődő buli előtt, fáradt volt, nem volt kedve elmenni, feltettem a(z amúgy nagyon drága) jegyét kicsit olcsóbban, lefeküdtünk aludni, és reggel láttam, hogy valaki megvette. Annyira jó az az oldal. A Kraak&Smaak-ra is így vettem, bár észnél kellett lenni, mert láttam, hogy 370-en várnak jegyre, azonnal kellett kattintani, mindezt kétszer, mert ugye kettő kellett. 

8-kor kezdődött a koncert az Akváriumban, autóval mentünk be a Moszkváig, leraktuk a kocsit és onnan metróztunk, hazafelé taxival jöttünk. Barni sört ivott, én meg 3 aperolt spritzet, nem is emlékszem, mikor ittunk bármit, főleg nem együtt. Ott pedig, ahogy megbeszéltük, találkoztunk Chillag bloggerrel, most először, pedig nagyon régóta olvasom és imádom őt, és tényleg olyan volt, mint egy kis régi baráttal találkozni, annyira érdekes ez a blogger-közösség. Jót táncoltunk, annyira jó volt végignézni, a mi korunkbeli, felszabadult, csupa jókedv közönségen, nem egy hajnali metró-hangulat volt, na. A legjobb pedig talán az volt, hogy 11-kor már ágyban voltunk, mint a nyugdíjasok, de mi már csak így szeretünk bulizni. Megbeszéltük, hogy majd megyünk még daytime partikra, legjobb lenne, ha a gyerekeket is lehetne vinni. 

És a szettem, az ezer éves ruhám meg a nagynéném kistáskája: 

Violet

 Violet itt!

extázis

A másik színházi előadás, amiről mesélni akartam, az az Extázis a Katonában. 3 és fél óra két szünettel, ami elsőre elég ijesztő volt, de nagyon szórakoztató, szóval nem bántuk. Már az elején is fel lehet menni a színpadra körülnézni, és az egész előadás egy házibuli house zenével, tánccal, a mai 30 körüli fiatalok problémáival, a negyvenesek nyűglődésével. Az előadás végén meg van 20 perc buli közös, színpadra felvonulós tánccal, döngő elektronikus zenével. Szerintem a fiatalabb korosztály a célközönség, de mi is nagyon szerettük, semmihez nem hasonlítható, improvizáción alapuló, vagány, vicces darab, friss, üde lehelet a színházi előadások közt, és közben van mondanivalója - nem könnyű 2024-ben sem huszonévesnek, sem negyvenesnek lenni. Nézzétek meg!

fotó és interjú: we love budapest

hétköznapi kalandozások

Szerdán végül elmentem a váci barátaim koncertjére. Nagyon fura volt elindulni a lezuhanyozott, vacsizó gyerek meg a frissen hazaérkezett Barni mellől, a meleg, gyertyafényes lakásból, legszívesebben bebújtam volna melléjük az ágyba mesét olvasni. De tudom, hogy néha muszáj elhagyni a komfortzónámat és kicsit kimozdulni meg emberek közé menni. A Café Zsivágóban volt a koncert, jó nagy tömeg volt, és nem foglaltam asztalt, de aztán a srácok szereztek nekem. Egyedül voltam, pedig azt hittem, egy csomó ismerős lesz, de a zenekaron kívül senki. Azt hittem, lebeszéltük Phoebevel, de ők bepunnyadtak otthon, már kezdtem megbánni, hogy eljöttem. Végül 20 perc múlva mégis megjelent, és tök jó volt az egész, meghallgattuk a jazz koncertet meg dumáltunk. 

A zenekarból két sráccal vagyok nagyon jóban, egy-egy jó barátnőm férje mindkettő, és már mindkettőjüknek gyereke van, a zongoristának mindössze 3 és fél hónapos a kisfia (az ő feleségével randiztam múlt pénteken Vácon). Nagyon megváltoztak a fiúk a régi, váci bulizások óta, például évek óta nem isznak, de egy kortyot sem, az egyikük egészségügyi okokból szakított az alkohollal, a másikuk pedig a kapcsolatát szerette volna megmenteni (ez sikerült, ők hatalmas változáson mentek keresztül és ennek eredménye a kisbaba is) meg a család férfi vonalán végighúzódó alkoholfüggésre próbál pontot tenni. Én is autóval voltam (és találtam parkolóhelyet 50 méterre a bejárattól, pedig volt rá esély, hogy nem tudok majd megállni), így végül csak Phoebe borozgatott egyedül. Nagyon jót dumáltunk és a zene is jó volt, végül örültem, hogy elmentem. Közben amúgy fura volt látni, hogy szerda este milyen élet van a belvárosban, itt a helyen is, sokan iszogattak, dumáltak, meg sok külföldi turistát is láttam. Nekem a covid meg Dani születése egybe esett, és azóta egészen másképp élünk szociális életet, mint előtte. Mi azért eljárkálunk otthonról, de hétköznap esténként nagyon jó otthon hármasban a kis üvegbúránk alatt. 

a nevem

Amyukámtól névnapomra kaptam egy egy literes (!!!) Bailey’s-t, egy szép cserepes virágot, meg tíz darab tojást. 

popsi

Van egy lány, vagy hát egy nagyon szép, 40 feletti nő, nevezzük Zsuzsinak, akit a fb mindig feldob, hogy biztosan ismerősök vagyunk, pedig nem, csak nagyon sok közös ismerősünk van. Láttam múltkor, hogy megváltozott a vezetékneve és a profilképén esküvői ruhában van, gondoltam is, milyen szép, hogy ilyenkor is rátalál az emberre a szerelem (rám is akkor talált, szóval hiszek ebben abszolút). Megnéztem az oldalát, és nyilvánosak az esküvői fotói, úgyhogy meg tudtam nézni a vadiúj férjet is, aki nagyon ismerős volt. Beugrott, ki lehet, megnéztem, és annyira speciális munkája van, hogy rájöttem, tényleg tudom ki ő. 

Még a tinderes időkben matcheltünk, szimpi volt és egészen helyes, meg a munkája is érdekes, írogattunk egymásnak, de nem volt szószátyár típus, úgy éreztem, nekem kell őt szórakoztatnom. Egy ponton mondtam neki, hogy kérlek, mesélj magadról még, mit kell rólad tudni? Egy mondatot írt csak: Szeretek kirándulni, szeretem a finom ételeket és a popsiszexet. 

Mi végül sosem találkoztunk, de remélem, Zsuzsi szereti a popsiszexet. Meg kirándulni!

kraak&smaak&szilva

Reggel voltam gyúrni, mikor sétáltam hazafelé, akkor írt a burkoló, hogy 40 perc, és itt van. Gondoltam, megvárom, úgyis gyorsak szoktak ezek az arcok lenni, pár órát fúrnak-faragnak, és már itt sincsenek, majd utána zuhanyozom. Erre mondja, hogy a zuhanyfülke szilózása (szilikonozása?) után (ugye az is izomból ereszti a vizet, már meséltem, hogy nálunk csak szépen, udvariasan lehet zuhanozni) egy nap kell az anyagnak, hogy megszáradjon, így holnap használhatjuk legkorábban. Ami azt jelenti, hogy holnapig büdös leszek, és lehet, hogy nem tudok elmenni a koncertre, amire akartam, pedig jó sok kis barim lesz ott. Nem baj, helyette elmegyünk Kraak&Smaak-ra pénteken. (Közben gyorsan lezuhanyoztam, míg fent dolgozott, erős lett volna holnapig várni vele.) Azt már látjuk, hogy leghamarabb jövő héten lesznek készen, de az már tök jó szerintem.

Tegnap este életemben először csináltam szilvás gombócot, megint összefésültem a Street Kitchent meg Anyukám jótanácsait, isteni lett és annyira élveztem készíteni! A maradék tésztából gyúrtam mákos nudlit, a szilvát meg összefőztem fahéjas-cukros lekvárszerű szilvának és abba mártogattuk - minden elfogyott. Én azt hittem, ez egy sokkal bonyolultabb dolog. Phoebe mindig nyúz, hogy milyen egyszerű friss tésztát készíteni, és ha ő csinálja, akkor tényleg az, de most már tényleg veszek egy tésztagépet és újra csinálok tortellinit (amit egyszer csináltam, az iszonyú kemény lett, de most a szilvás gombóc tésztája finom lágyra sikerült).

fog

Be van állva a vállam is borzasztóan, úgy egy éve tér vissza havonta, kéthavonta, ugyanabból a pontból indul és a csontkovács sem tudta megvuduzni sajnos. Rktunk rá éjszakára gyulladáscsökkentő tapaszokat, nem segítettek, ugyanúgy fájt reggel is. Úgyhogy kértem időpontot a vállcentrumba, ahova apukámat is elvittem régebben, megvizsgálták, kapott egy gyógyszert, ami lehúzta neki a gyulladást, és azóta rendben van neki. Küldték volna gyógytornára is, de mivel meggyógyult, oda persze nem ment el. Gyanítom, hogy nekem végül egy manuálterapeuta kell majd, vagy nem is tudom, de olyan régóta szenvedek vele, jó lenne, ha valaki rendbe rakná. Járok most edzeni rendszeresen megint, és nem akarok szünetet tartani valami ilyesmi miatt. Most teljes mozgás flow-ban vagyok és nagyon szeretem, érzem is magamon, hogy alakulok, és az energiám is sokkal több, sőt, nem is vagyok olyan fázós, mint szoktam. Gondolom, a mozgás helyre rakja a vérkeringésemet is szépen.

Tegnap reggel óta tej-szerű köd van a faluban. Azt mondják, itt olyan a köd, hogy rátelepszik a falura, és másfél hétig mozdulatlanul ül rajta, én nagyon szeretem, gyönyörű. Tegnap volt a Márton napi lámpás felvonulás, hangulatos volt nagyon, meg hát annyira cukik ezek a kis lükék. 

Kint a mozdulatlan köd, itt bent az ütvefúró hangja

fürdőszoba booom

Ma jött a vizes 8-ra, így korábban bevittem Danit, kb 8 előtt 10 perccel értünk be, ő volt az első. Olyan különleges hely ez a Nagykovácsi, hogy mindenkinek ilyen lassan indul a reggele, hogy ráér fél 9-re, 9- re oviba vinni a gyereket, ez nagyon fura, nem? Mármint oké, én is ráérek, de hogy senki nincs egy 30 fős csoportból, akinek be kell érnie reggel valahova?

A vizes ember már szétrobbantotta a gyönyörű fenti fürdőszobánkat, olyan hangok vannak, kb ütvefúró feat. flex, hogy rázkódik az egész ház, meg már 3 zsák sittet lehozott, sírni tudnék. De majd gyorsan visszaépíti és akkor szép lesz megint és többet semmi gond nem lesz vele, sőt, jobb lesz, mint új korában. Kell még venni új csapot, remélem kádat azt nem, bár a hangokból ítélve sajnos azt is, nem finomkodik a szétbombázással. Az zavar a legjobban, hogy kifizetünk majd érte szépen rengeteg pénzt, miközben az életminőségünk nem nő majd, hanem csak simán használhatjuk végre normálisan a fürdőszobánkat. 

meleg, napsárga pulcsi ez a mai nap (avagy saláták és körömlakkok)

Ma valahogy megint nagyon tevékeny napunk volt. Barni reggel ébresztett, hogy egy óra múlva indulnunk kell: vinnünk kellett a két éves autóját szélvédő cserére, mert már harmadszor reped el. Míg vártunk rá, beugrottunk a Duna plázába, Daninak vettünk pár hiányzó dolgot meg én is kaptam egy pulcsit. Utána ebédeltünk egyet a Wang Mesternél, ott közel hozzánk, aztán hazajöttünk aludni egyet. Délután meg lementünk és rendbe raktuk a tárolót meg a pincét, egy csomó mindent kidobtunk, elraktuk, hogy elajándékozzuk, átrendeztük. Most nagyon szép átlátható rend van mindkét helyiségben, nagyon jó érzés, hogy megcsináltuk. Van még a lakásunknak olyan része, amire kell majd szánnunk 1-1 fél napot, de mindig megéri. 

A nap híre pedig, hogy mostantól használni fogom a szomszédok garázsát, már régóta mondogatják, hogy nyugodtan álljak be, nekik nincs autójuk és üresen áll, a miénk meg tele van. Reggelente kaparom a jeget a kocsiról, mikor indulunk az oviba, jó érzés lesz úgy beülni reggelente, hogy nincs jéggé fagyva a kocsi. 

Pulcsi

Pulcsi és körmök, ez a színkombináció már tavaly is volt kétszer, annyira tetszik

good things

• Egyedül vagyok itthon, az alattunk lakó házaspár pedig nincsen itthon, így tudom jó hangosan hallgatni a drum and bass-t.
• Tegnap zenben ébredtem reggel, korán keltünk és volt egy csomó időnk, mindenki jókedvű volt, gondoltam, belefér egy kisplusz stressz. Danit elvittem az oviba, leültem, írtam egy elég hosszú to do listát olyan dolgokról, amiket egy ideje halogatok, vagy csak nem volt kedvem foglalkozni velük vagy meghozni valami döntést, magam elé vettem a naptárt és a telefonom és pár óra alatt mindent megoldottam. Egy pár alkalmas terápiával felért, nagyon jó érzés.  
• Délelőtt találkoztam egy barátnőmmel Vácon és először láttam a 3 és fél hónapos kisbabáját. Kicsit badáztunk náluk, aztán meg elmentünk egy hosszút sétálni a Duna-parton meg a ligetben. Jó régóta nem találkoztunk szóval nagyon kellett, jó volt dumálni meg babázni. 
• Ma voltam az ovis anyuka-csajokkal paddle-özni. Azt tudtam, hogy vannak paddle pályák a Nagyrétnél, de fogalmam sem volt róla, hogy mi ez a játék, tegnap megnéztem róla egy beginner videót, de ennyi. Nagyon jó volt, kicsit olyan mint a tenisz meg a squash szerelemgyereke, squasholni meg azért jópárszor voltam már életemben, úgyhogy egészen jól ment, megyünk jövő héten is. Barni is nyomul, hogy menjünk ketten is, mondjuk úgy nagyon drága a pálya, de esetleg keresünk egy másik párt magunk mellé.
• Apuval ma lecseréltük a kerekeimet a téli szettre. Mondta az elején, hogy lazítsam ki az összes keréken a csavarokat, így is tettem. Ő lecserélte az első kereket, átült a másodikhoz, megnézi, majd halálra váltan rám néz: te így használtad ezt az autót? Hát lazák a csavarok! Aztán egy pillanattal később rájött, hogy most lazítottam ki őket, de úgy mondta, hogy még én is lesápadtam, hogy milyen felelőtlen vagyok. 
• Barni kocsmázik a közelben lakó kis barijával, én sportoltam, zuhanyoztam, rendet raktam és most sorozatot fogok nézni, Dani vasárnapig Vácon nyaral, úgyhogy most nagyon jó mindenkinek nálunk, töltődünk. 
• Hoztam Apuéktól tiszafa ágakat, szeretnék csinálni az ajtóra valami ilyesmit: 

things to do with kids and books for kids

Megint csináltunk Daninak őszi to do listát, amiket ki tud pipálni, ha megcsináltuk. Ezeket már teljesen saját kútfőből szedtem, a saját kis életünkhöz és preferenciáinkhoz igazítva. Ha van egy szabad délutánunk, lehet róla ötletet meríteni, mit csináljunk. Szerintem ez picit nagyobbaknál is működhet még, de ennél az ovis korosztálynál abszolút jó. 

 

Ó, és lett egy nagyon nagy gyerekkönyv-találatom. A Lidlben (!) vettem múltkor egy kisregényt, nagy reményeket nem fűztem a minőségéhez, de autós témájú volt, az meg nálunk rajongás tárgya, gondoltam, nagyon nem lőhetek mellé. És úristen, nagyon jó, azóta többször elolvastuk már, nagyon cukik a szereplők (kutyák), szuper izgalmas a sztori, aranyosak a rajzok, imádjuk. Egy angol anyuka-lánya írta, van bevezető, hogy megismerd a szereplőket, a végén vannak feladatok, hogy mire emlékszel, szuperjó, nagyon ajánlom autóimádó gyerekeknek. Kicsit hosszabb lélegzetvételű, egy kis regény, de totál követhető és elolvasható egy szuszra.

no words

Eszembe jutott az az amerikai pasi, aki Afganisztánban egész hosszú időre fogságba került, és az afgánok mondták neki, hogy Trump lett az amerikai elnök, ő meg azt hitte, hogy szivatják, majd pont Trump, hahaha. Aztán később elengedték, hazakerült, es akkor látta, hogy baszdmeg tényleg Trump lett az elnök. 

Már akkor is teljesen szürreális volt ez az egész, de most, hogy másodszor is megválasztották, igazán elfogytak a szavak.