time is on my side

Nem szoktam érteni hogy mit össze nyűglődik mindenki az óraátállítás miatt, mi szinte azonnal átállunk az új rendszerre és kész. Tegnap este 8-kor (az új 8 órakor) Dani már aludt, mi még filmeztünk aztán én is bealudtam, de ma reggel borzasztóan nyűgös volt mindenki, Dani megpróbált meggyőzni, hogy ő majd a szobájában játszik itthon csendben, én nyugodtan csinálhatom a dolgom, csak ne kelljen oviba mennie, Barni szörnyen rosszul aludt és rémálmai voltak, én meg egyszerűen csak iszonyúan fáradt és kialvatlan vagyok. Bár szerintem én az időjárással elégedetlenebb vagyok mint az óraátállítással.

Csütörtökön Dani a Nagyijánál aludt és péntek reggel ő is vitte oviba a 2. kerületből. Az egyik óvónőnek szülinapja volt, amit nagyon aranyosan meg szoktak ünnepelni, most is kirándultak kicsit és ott köszöntötték fel. Csütörtök este mi elmentünk a Nemdebárba ahol egy barátunk játszott és üldögéltünk pár órát kettecskén. Én ittam két aperol spritzet, már az elsőt is megbántam mert nem esett jól, a másodikat meg ajándékba kaptam a dj-től. úgy éreztem, nem utasíthatom vissza, annyira hülye vagyok. Persze rosszul is aludtam és pénteken hulla fáradt voltam pedig voltak óráim, úgyhogy össze kellett szednem magam. 

Kora délután az egyik barátnőm küldött egy üzenetet, hogy van jegye Senára a Turbinába, előtte pedig vacsi a Todo-ban, ami az új, csoda dizájnos és színes mexikói étterem a Szervita téren. Azonnal minden fáradtságom eltűnt, Barnit otthon hagytam Danival, fél 7 körül autóba ültem, félúton leraktam és a Todoban találkoztunk. Ilyenkor, ha autóval vagyok, az elején szoktam inni egy dl vörösbort, és ennyi. Iszonyú jó volt a hely meg a kaja, most ez lett a kedvenc éttermem, ahová mindenkit el fogok vinni, akit szeretek. Közben zuhogott az eső, mi meg ültünk azon a gyönyörű helyen, a kedves és cuki pincérek meg hordták nekünk a finomabbnál finomabb mártogatósokat meg a tacokat - annyira jó hangulata volt az egésznek. Utána átgurultunk a barátnőm autójával (hárman voltunk egyébként, mindenki kimenős anyuka), nekem kellett leparkolnom, amiről azt hittem, hogy nekem tök jól megy, aztán kiderült, hogy nincs tolatókamera, és úgy nem is olyan könnyű a dolog. Aztán persze meglett, és a buli is jó volt nagyon, hatalmasat táncoltunk. Én amúgy szeretek kicsit különlegesen öltözni, nem bánom, ha kitűnök a tömegből, de a Sena önbizalmának akár csak a 10%-áért is bármit megadnék. Volt rajta egy világos, feszülős, áttetsző ruha, alatta fekete fehérnemű, a ruhán egy fekete bőr hám ami a derekán meg a mellei alatt futott végig, a fején meg egy zöld mű bokor, konkrétan faágak, amik az arca elő lógtak be, fekete rúzs - és minden működik és teljesen autentikus. Ő egy jelenség és közben zseniális énekesnő, imádom. Még emlékszem, mikor húszévesen az Iparművészeti mellett a Kultiplexben láttam őt énekelni fiatal jazz zenekarok meg dj-k mellett. Mármint én voltam 20, meg ő is kábé. 

Éjfélre otthon voltam, úgyhogy ki is pihentem magam. Vasárnap bruncholni voltunk egy baráti párral, Dani szépen ellegózgatott, mi meg dumáltunk, délután meg pihentünk. 

2025

Ahogy indultunk az évnek egyszerűen a zsigereimben éreztem, hogy ez most nagyon nehéz lesz és igazam is lett. Nem is tudom, honnan tudtam, gondolom egyszerűen nő vagyok, megérzem és kész. Igazából csendesen viseljük a nehézségeket és bármennyire vagyok pozitív és optimista, már nem is csodálkozunk, ha valahonnan újra a nyakunkba folyik a fos. És most nem a politikáról meg a társadalomról beszélek (pedig arról is tudnék), csak a kis családi életünkről. Igyekszünk ezt kiegyensúlyozni a mindennapokkal és tenni jókedvűen a dolgunkat, van hogy sikerül, és azért nem szorongunk egyfolytában. Tudom amúgy, hogy egyszerűen ilyen a felnőtt lét, a különböző nagyságú gondok ugyanúgy mindennapos részei az életnek mint az örömök, és van, hogy egyszerűen nem mennek soha többé sehová, hanem együtt kell velük élni. Ne haragudjatok, hogy rébuszokban beszélek, én is utálom ezt másoknál, csak mint háttér infót osztom meg a milonkás kalandokhoz, de hát úgyis tudjátok, sosem csináltam úgy, mintha Molnáréknál kolbászból lenne a kerítés.

elszöktünk

Voltunk egy hetet nyaralni. Ez egy csoda, mert Barni munkájával egyszerűen nem lehet tervezni, nyáron is 5 nap volt a leghosszabb, amire el tudott/mert szabadulni. De most annyira szükségünk volt rá mindannyiunknak, főleg neki, és tényleg akadt egy kis lazaság a melójában. Így is indulás előtt pár nappal foglaltam le a repjegyet, amikor végre rábólintott, a szállodát meg 1 nappal az indulás előtt. Nem volt könnyű kitalálni, hova menjünk, mert Európa nagy részén hideg van és zuhog az eső, mi pedig nem akartunk messzire menni, hosszan repülőn ülni. Így esett a választásunk Ciprusra, ahol épp arra a pár napra 26-27 fokot írt az előrejelzés. 

Egy tengerparti szállodában aludtunk, amit Dani dokinénije ajánlott, és hatalmas ár/érték találat volt. Rajtunk kívül kizárólag brit nyugdíjasok voltak, ők sem sokan, hiszen még nem kezdődött el a szezon - mindenki iszonyú lelazult és kedves volt. Ahogy megérkeztünk, tényleg csodálatos nyár lett, fürdőruhában mászkálós, tengerparton homokvárat építős, nem hittem el, hogy ilyen mázlink van az idővel. Szépen lebarnultunk, mindketten kiolvastunk egy könyvet (én kettőt), napközben kicsit koktéloztunk a medenceparton, csodásakat ebédeltünk (én annyira jókat ettem, úristen), este 8 körül már aludtunk mindhárman szinte minden nap. Dani iszonyúan jól érezte magát, magáévá tette a játszóházat, összehaverkodott az animátor lánnyal, köveket gyűjtött, homokvárat épített, pancsolt. Tudtuk, hogy nem akarunk különösebben aktívkodni, és így is lett, mindössze két  nap mentünk csavarogni a kikötőbe és a városba. Az utolsó nap, amikor túlságosan fújt a szél a medencézéshez, elmentünk hajózni, ami halálközeli élmény volt mindannyiunknak - életünk legrosszabb döntése, utólag már tudjuk, de a partról nem látszott, hogy így háborog a víz. Hatalmas hullámok dobálták a hajót, Dani rettegve feküdt Barni ölében, én pedig zöld fejjel, egy zacskót szorongatva koncentráltam kb a 15. perctől kezdve végig, hogy ne hányjak. Annyira jó érzés volt szárazföldre lépni újra! Béreltünk bicajt is gyereküléssel, tudnám ezt az életet élni, rendszeresen gurulni a tengerparton végig azzal a gyönyörű kilátással. 

Maga a hely nem tűnt egyébként annyira izgalmasnak (Paphos most kiépülő, hatalmas szállodákkal tűzdelt turistaparadicsom. És bár a mi hibánk, hogy az autentikus Ciprusból nem sokat tapasztaltunk, ha már kultúra, engem a szigetnek a török része érdekelne inkább, Törökországot imádom), szóval nem hiszem, hogy vissza fogunk járni, bár gyönyörű és pihenésre tökéletes. 

Találkoztunk egy magyar csajjal, aki 15 éve kint él a férjével meg (most már) a kislányával, sőt, a szüleiket is kiköltöztették. Ő kinti esküvőket szervez, meg ha jól értettem, abból élnek, hogy magyaroknak segítenek letelepedni kint. Mesélt kicsit a ciprusi életről, hogy mennyivel könyebb (pl. adóügyileg), és kérdezte, hogy mi nem gondolkodunk rajta, hogy kiköltözünk? Őszintén? Mindkettőnknek eszébe jut szinte minden nap a híreket olvasva, hogy szegény Dani, milyen jövő vár rá itt. És vicces volt kicsit álmodozni, hogy milyen lehet ott élni, de mi már nem megyünk újrakezdeni sehova. Onnan, messziről kicsit más volt ránézni az életünkre, és szörnyű, ami itthon megy, de a mi kis buborékunkat nagyon szeretjük olyannak, amilyen. Meg hát basszus, nem mehet el mindenki, valakinek tenni kell a változásért. 

Szerda óta vagyunk itthon, és tényleg, ahogy egy barátnőnk mondta, kisimultunk, lebarnultunk, feltöltődtünk élményekkel, meg mindenhogyan. Én nagyon reménykedtem, hogy igazi tavaszra érünk haza, de úgy látom, arra még várnunk kell, de így is sokkal nyugodtabbak és jókedvűbbek vagyunk mindhárman. 

áll a bál

Jó kis napunk volt tegnap, illetve jó hetünk van. Ami azt jelenti, hogy senki nem beteg, mindenki csinálja a dolgát, én is tudok dolgozni meg edzésre járni, olvastam egy csomót, kedden voltam pár órát csavarogni a városban egyedül. Délutánonként-esténként tudtunk minőségi időt tölteni hármasban (értsd: legóztunk, pogácsát sütöttünk, rajzoltunk, hallgattunk mesehangjátékot, ilyesmik). Beállítottam az ébresztőmön (Sleep Cycle) az alvás célt, este 10-től reggel 6-ig, a héten tartottam is, azt írja, kb 7 órákat valóban alszom is, és tényleg egészen kipihentnek érzem magam, ami így február végén egy csoda, nem? Persze tegnap este muszáj volt megnéznem a Worst Ex Ever című dokut, hajnal 1-ig, ami után megállapítottam, hogy minden exem cukimuki édes pofa volt. És hát ezek után a tinderezés orosz rulettnek tűnik. 

Látjuk a fényt is az alagút végén, már ami Barni munkáját illeti, most egy kicsit nyugisabb időszak következik, több időt tudunk majd együtt tölteni, ráadásul tökéletes időzítéssel a tavasz is megérkezik mindjárt. Ma farsang van, Dani a saját alvós állatának öltözött, ami egy fekete plüss macska akit Ruhának hívnak. Tegnap összepróbáltuk a jelmezét és halálosan cuki, úgy örülök, hogy ennyire határozottan tudja, mi szeretne lenni, és hogy ilyen nagyon lelkes. A körmös lánytól kaptunk cicafül-hajráfot, a többi elem megvolt hozzá, jó érzés, hogy SK össze tudtuk rakni, szeretném ezt a következő években is tartani. Kicsi cicafiúm. 

A hétvégén kettesben leszünk, remélem, jó idő lesz. Még nem tudom, mit csinálunk, lehet, hogy elviszem moziba, ha találunk valami jót.

Úgy szeretném így rétegezni a nyakláncaimat, de valahogy nekem mindegyik egyforma hosszú. :( Nincs ötletetek, hogy honnan lehetne érdekes, egyedi ezüst nyakláncokat venni?

a hűtőkiürítési projekt

Olyan projektben vagyok, hogy nem veszek kaját (jó, friss gyümölcsöt/zöldséget/tejterméket igen) addig, ameddig el nem használom a hűtőben és a mélyhűtőben felhalmozott cuccok, meg a fiókban lapuló gabonák/tészták nagy részét. A hűtő gyorsan fog menni, ott nincs nagy baj, meg egy csomó mindent megettünk már, de a mélyhűtő tele van vadakkal, mindenféle húsokkal, amiket kaptam vadászatból, disznóvágásból, és egy csomó mindenről fogalmam sincs, hogy mit lehet vele kezdeni. Csinálok majd vadast, meg pörköltet, de van még egy csomó fagyott azonosítatlan tárgy, két kilós színhúsok, hurka, kolbász, amiknek nem vagyunk nagy fogyasztói, de rengeteg helyet foglalnak. Muszáj valamit kezdenem velük. Az egyik szakács csaj (@justine_snacks) is ezt csinálja most instán, hogy kiveszi mondjuk a quinoát meg a mazsolát és főz valamit, amiben ez a két dolog (is) elfogy. És így megy végig a cuccokon. Én is ebben vagyok, tegnap egy zacskó fagyasztott zöldségből főztem minestronét. Mondjuk sokkal beljebb nem vagyok, de babysteps.

Amúgy jelenleg nagyon fantáziátlan vagyok főzés terén, és a szakácskönyveimet is teljesen tanácstalanul lapozgatom, egyszerűen nincsen ihletem. Az is nehéz, hogy hármunk közös ízlését eltaláljam. De talán az, hogy eltűnjenek a mélyhűtőből a cuccok, az kicsit motivál. A sógornőm is erről panaszkodik, hogy annyira te van a mélyhűtőjük vaddal (Barni öccse vadászik, én is tőle kapom az ilyesmit), hogy nem tudja megvenni a fagyasztott kis zöldségeit, amiket imád, sokkal jobban, mint a vadhúst, mert nem férnek el. Tegnap vittem Anna néninek rakott krumplit (azt én sütöttem) meg milánói makarónit (az anyósomtól kaptunk egy egész nagy tepsit), nagyon örült mindkettőnek. Már gondolkodtam rajta, hogy indítok egy menzát itt a házban, én megfőzöm, csak egyék meg. 

Ti is küzdötök felhalmozott kajákkal? Miket főztök mostanság? 

A mai haladás (a rák volt fagyasztott, minden más volt itthon):

unpopular opinion

Az Intermezzo-t olvasom épp. Mindent elolvastam eddig Sally Rooney-tól, de amúgy nem értem, hogy miért. Nekem az összes könyvében a céltalan nyűglődés, semmi nem történés, végtelen önsorsrontás, ez annyira nem az én világom. Hogy nincsenek fordulatok, események, csak reménykedsz, hogy legalább valami majd történik. De nem! A szereplők vonszolják magukat keresztül a könyvön, és a végén kb pont ugyanabban a langyos fosban vannak, mint addig. A Normális emberekben is, amiből film is készült, az a szegény lány végig reménykedik és a 86. esélyt is megadja a pasinak, aki az elejétől kb semmibe veszi őt, ordítani tudtam volna, hogy jeez, engedjük már el. A Baráti beszélgetések pedig - Anyunak szinte minden új könyvemet oda szoktam adni, hogy gyorsan (kb két nap alatt szokta) olvassa el, mert én úgysem jutok azonnal hozzá, meg nekem lassabban is megy, nincs rá annyi időm. És anyu másnap reggel visszahozta, hogy 80 oldalt gyűrt le, de most akkor visszaadná, mert ő ennél unalmasabb könyvet még sosem olvasott. És tényleg, végigolvastam, de nagyon szenvedtem. Szóval nem tudom, miért erőlködöm, miért nem olvasok inkább mást. Az Intermezzo egyébként még egészen kalandos a korábbi könyvekhez képest, persze ezt is be fogom fejezni. Ti szeretitek Rooney-t? Velem van a baj?  

pause

Tegnap teljesen el voltam keseredve, hogy az életünk megint PAUSE-on van, mert betegek vagyunk. Dani már amúgy egészen jól, de még nem mehet oviba, én éppen egyre szarabbul vagyok, nem influenzás, csak ilyen felsőlégúti-stílusban, levertséggel. Barni jól van, csak gyilkosan fáradt a végigdolgozott hétvége után. Nem nagyon tudunk sehova menni, nyűgösek vagyunk, kint dübörög a február, nekem le kellett mondanom az óráimat. Utálom ezt az időszakot, tavaszt akarok, simogató napocskát, egészséget, energiát, programokat. Ma reggel úgy ébredtem, hogy semmi hangom nincsen, teljesen be vagyok rekedve, a tegnap esti meseolvasásánál (ezt olvastuk már másodszor, nagyon kedves és gyönyörűek a grafikák) már éreztem, hogy ez lesz. 

Ma ketten vagyunk Danival, Barni mondta neki reggel, mikor elment, hogy ma neki kell vigyáznia rám és ő a főnök. Jobb a kedvem kicsit, nyomatom a gyógyteát, igyekszem pihenni, álmodozom és várom, hogy aludjunk ebéd után. 

Ez a fotó pár napja készült, nagyon régi ez a macikabátom és iszonyú meleg, nagyon szeretem. A pulcsit meg a Zarában lőttem pár éve, talán itt is mutattam, instant jókedv, ha felveszem egy-egy téli reggelen. Annyira kevés igazán jó mintájú pulcsi van, pedig gyanítom, hogy lenne rá kereslet. vagy csak én imádom ezeket?

sick & tired

Az oviban csupán kb a gyerekek fele jár hetek óta, annyira sokan betegek. Dani eddig bírta, de szerencsére nem lett influenzás, csak köhög és náthás. Igazság szerint az óvónők írtak szerdán egy emailt, hogy nem szoktak szólni (tényleg nem), de betegen ne vigye már senki be a gyerekét, mert nem fair azokkal szemben, akik 1-2 hétig otthon vannak, meggyógyulnak, aztán a full beteg kölykök közé érkeznek vissza. Szerda délután én mentem Luluért is, mert jött át hozzánk játszani, így nekem mondták, hogy na ő semmiképp ne jöjjön. Én voltam a szerencsés aki elmondhatta a remek hírt az anyukájának, aki tök jó barátnőm, és ő teljesen kiborult, sírt is, hogy nem tudja megoldani, a gyereknek folyik az orra nagyon, oké, de ő ezért nem tudja otthon tartani - amúgy sincs élete, és akkor még dolgozni sem tud, mindezt 300e forintért (egyetemen nyelvtanár amúgy). Nekik a férjével nulla segítségük van, pedig van nagymama, csak épp egyáltalán nem kíván az unokák életében részt venni. Nagyon megértem őt, de persze az ovit is, szerintem sem dolguk a beteg, lógó taknyú gyerekekkel bajlódni, akik aztán ragasztják rá a többiekre a bacikat. 

Csütörtökön már itthon maradt Dani, jött velem mindenhova. Délután kicsit a tesóméknál volt Sződligeten, aztán Anyuéknál aludt, mert péntek délelőtt dokihoz kellett mennünk Barnival, délután hozta őt haza. Én aznap elmentem bevásárolni a szomszéd néninek, aki szintén beteg, meg csináltam vacsit a srácoknak, mire hazaértek. Dani nagyon nyűgös volt, este 8-kor már aludt, reggel 7-ig kb mozdulatlanul. Jól ébredt, ma egész nap ketten voltunk itthon, kirakóztunk, festett, én főztem, a szomszéd pasi jött át negyed órára, míg én átszaladtam a gyógyszertárba, ebéd után aludtunk majdnem 3 órát. Nagyon idilli nap volt, vagy hát pont erre volt szükségünk. Barni most jött haza, mert most hétvégén mindig dolgozik, vacsizott, legóznak, én meg befekszem a kádba egy fél órára. Holnap folyt. köv., megint kettesben leszünk.

Nagyon várom a tavaszt és a napsütést. Ezt a számot meg imádom:

múlt hét

Óriási hullámvasút volt a múlt hét, szívmelengető hétköznapokkal-estékkel és a végére egy nagyon rossz hírrel, ami után fél éjszaka fenn voltam. A felnőtt lét az ilyen, nem? Én úgy szeretném, ha smooth sailing lenne, szépen csinálod a dolgodat és gondtalanul ringatózol az élet vizén, de mindig meg kell állapítanom, hogy soha nincsen így. Persze vannak szép vagy könnyű (könnyebb) időszakok, de előbb-utóbb mindig az ember nyakába folyik valahonnan a fos a hideg víz - avagy mindig van valami. De tényleg. Na de hagyjuk is, emlékezzünk most csak a jó dolgokra. 

• Lógott a fejem felett egy nagyon régen esedékes adminisztrációs dolog, amit november óta halogattam. Mesélték egy házaspárról, hogy mikor kibukott, hogy kb semmilyen számlát nem fizettek és mindent kikapcsoltak náluk, kiderült, hogy a nő a konyhaszekrény hátuljában rejtegette összegyűjtve a halom befizetetlen csekket, gondolván, hogy amit nem lát, az nincs - na én is ezt csináltam ezzel az üggyel most, egyszerűen nem tudtam, hogyan fogjak neki, időnként megnéztem, aztán újra és újra elsüllyesztettem a fiók mélyére. Aztán most a héten már annyira idegesített, hogy végül vettem egy hatalmas levegőt és felhívtam az ügyintézőt, aki telefonon kb 7 perc alatt tök segítőkészen végigvezetgetett az egész dokumentumon, másnap bevittem hozzá és kész volt. Amúgy mint utólag kiderült, tényleg nem tudtam volna /értelmezni elintézni egyedül, segítség nélkül, de hogy miért kellett erre majdnem 3 hónapot várnom, azt nem tudom. Note to self: ha valami nem megy, kérj segítséget. 
• A deutschtamásos ügy eléggé inspirált, nagyon jó kis órákat tartottam, lett új tanítványom is, aki hetente kétszer van (online). Van egy kislány, aki október óta jár, onnan indultunk, hogy stabilan hármas és még sosem kellett megszólalnia, most fixen, lazán ötös és beszélget simán - heti egyszer jár. Persze közben mindenki lebetegszik és sorra mondják le az órákat. Jövő héten meghirdetem magam megint kicsit jobban, most olyan jó flow-ban vagyok, jöhetnek még. 
• Voltam háromszor edzeni, lelkes vagyok és jól is megy, nagyon érzem magamon. Szeretem ezt a termet, pont meséltem Barninak, hogy egészen sok idős ember is jár, bácsik meg nénik egyaránt, és annyival kedvesebbek mint a fiatalok (meg a velem egyidősek, akik közül van, aki simán nem köszön vissza soha, az egyik edző csaj pl.) - lehet, hogy csak azért állnak közelebb a szívemhez, mert korban is oda tartozom inkább, haha. 
• Szombaton voltunk megnézni a helikopterezést a Duna felett, ha hallottatok róla, Barninak nagy része van benne, hogy ez létre jöhetett. Átrepültek a Lánchíd alatt is, közben lógott az egyikről egy ember, bele is ért a lába a vízbe, az alagút tetejéről néztük. Luluékkal, Dani kis barátnőjéékkel voltunk, annyira jó látni ezt a két kis lükét, hogy mennyire imádják egymást, Danin egy olyan szintű/típusú felszabadultság és boldogság látszik, amikor ezzel a kislánnyal van, amit szinte soha, más helyzetben nem látok rajta. Vajon 4 és fél évesen is létezik már a szerelem?
• Van a közelben egy szuperbarátságos kis családi étterem (Remetekert), ahol van kis játéksarok kisautókkal, meg mindenféle Danit érdeklő dologgal, és egyik este, vagy hát késő délután elmentünk vacsizni. Kevesen voltak, Dani nagyon jól elvolt, rajzolt, ettünk (a kaja semmi küli amúgy), aztán kértünk egy császármorzsát közösen, és még hosszan üldögéltünk, beszélgettünk, nagyon jó volt kikapcsolni. Amúgy ez a játéksarok-színezők-színes ceruzák sztori annyira kicsi energiabefektetés a helyek részéről, mégis óriási segítség a gyerekeseknek, én sokkal több helyre raknék. 

about last night

Tegnap megvolt a koncertünk. Az utolsó másfél hétben nem tudtunk próbálni mert egyszerűen nem volt olyan időpont, ami mindenkinek jó lett volna, ez kicsit aggasztott, főleg magam miatt, kellenek a próbák, a legnagyobb parám, hogy elfelejtem esetleg a szövegeket. Ezért én már napok óta nagyon intenzíven készültem, sokat, több órát énekeltem minden nap. Péntek délután mégis egy olyan erős izgulás-idegesség-szorongás lett rajtam úrrá, fel kellett hívnom Barnit, hogy megnyugtasson, meg ventillálni a lányoknak, akik szintén tök jókat írtak. Jól beöltöztem és tömegközlekedéssel mentem a helyre, nem akartam most kivételesen autóval menni, hogy ihassak azért valamit. A többiek már ott voltak, először a másik zenekar állt be, de iszonyú lassan, aztán meg mi, de hát kezdés előtt 15 perccel fejeztük be kb. 

Közben befutott Barni, meg a lányok is, de közben kiderült, hogy ha hoztunk volna anyagot, akkor lehetett volna vetíteni mögénk. Felmentem a lépcső tetejére (ott volt térerő) a telefonomon összerakni valamit a Canván, de közben meg pont érkezett meg mindenki és üdvözöltek, picit még próbáltam valamit bindzsizni, de a telefonomon nem ismerem ezt a felületet, csak a gépemen használom plakátokhoz, flyerekhez, facebook eseményekhez stb, úgyhogy egy kicsit még idegeskedve próbálkoztam, aztán elengedtem. Közben mondta az ütőhangszeres srác, hogy akkor legalább egy képet vetítsünk ki, nincs-e valami régi, kerestem, és találtam egyet, ahol háttér volt nekünk vetítve a zenekar nevével, abból kivágtam csak a vetített részt, átküldtem a hangmérnöknek, és végül azt kivetítette, tök jó volt így, örültem, hogy valami lett. 

A koncert végül szuperjól sikerült, ittam előtte egy rumot és az kicsit lelazított, nem szoktam amúgy, hogy teljes kontrollban legyek, de ez most jólesett. Dumáltam is aszámok között, ami most valahogy jobban megy, mint régen, meg nagyon cuki volt a közönség, vigyorogtak, táncikáltak, látszott, hogy élvezik, meg egyszerűen bensőséges volt a hangulat és áradt a szeretet. Utána csomó mindenkivel dumáltam, innen is volt egy olvasóm, aki mondta, hogy 15 éve Molnár Ilonka a legjobb barátnője, és hogy a munkahelyén kiszúrta, hogy egy kolléganője a blogomat olvassa, és ezen keresztül tudtak kapcsolódni. Nagyon tündér volt, örültem, hogy odajött, meg is ígérte, hogy jelentkezik majd privátban és várom nagyon! Ott volt Ivory blogger is, meg nagyon sok régi rajongónk, akiket még a régi koncertekről ismerek, a legtöbbjüket csak arcról, de mindenkire nagyot köszöntem, és látszott, hogy örülnek, hogy emlékszem rájuk. Volt egy fiatal pasi, aki Angliából jött haza a koncertünkért, és októberben is hazajött, amikor végül elmaradt, mert covidos voltam. És mesélte, hogy anno nagyon szerelmes volt belém, de most már sajnos (így mondta) van felesége, haha. És még egy csomó ilyen, annyi kedvességet és szeretetet kaptunk, hogy el sem tudom mondani, nagyon feltöltődtek a kis raktáraim, és a srácok is ugyanezt mesélték. Nagyon büszke vagyok magunkra, közben meg tudom, hogy nem magától értetődő, hogy emberek (135 fizetővendég volt) jegyet vesznek és eljönnek a szabad estéjükön meghallgatni, hogy mi mit klimpírozunk a színpadon másfél órán keresztül, nagyon hálás vagyok, hogy lehet ilyen csodálatos élményben részem. Többen is fotóztak és nagyon szép képeket kaptunk, ez is milyen kedves dolog. 

Végül Olívval bulikáztunk még kicsit, aztán éjfél körül egy Tesla taxi hozott haza és beájultam az ágyba kb azonnal.

Kora délután Barni hazahozta Danit Vácról, hogy tudjak még kicsit aludni. Délután-este Danival voltunk kettesben, annyira cuki volt, és kérdezte, hogy ugye mindig én leszek az anyukája, ugye megígérem? 

Most nagyon boldog vagyok.

fridayish thursday

Daniék ma korizni mentek az ovis csoporttal, vitt finom szétosztogatható uzsit (almát, kekszet, kicsi zacsi M&Ms-t, choko bonst). Nálunk az ovis csoportban az a mondás, hogy ha csak egy szelet valamit adsz neki, akkor azt az óvónők eszik meg (ez nyilván vicc), olyan kell, amiből többen tudnak enni. Kikísértem őket a buszhoz, annyira cukik ahogy lelkesen mennek csavarogni. Aggódtam, hogy elolvad a jég a 15 fokban, de ez a hely fedett, állítólag minden oké. Fél1 körül értek vissza, vártam Danit a buszmegállóban, hazajöttünk ebédelni és már indultunk is Vácra. Elkértem az ebédjét az oviban (paradicsomos káposztát, ő kérte, hogy hozzam el, mert azt nagyon szereti, de nem akart már visszamenni az oviba ebédelni), ideadták a levest is (csontleves), és azt korai ebédként megettem én, sőt, megkóstoltam a káposztát is - azt az időutazást! Hihetetlen, hogy még most is ugyanolyan íze van ezeknek a menzás kajáknak, pedig 40 év eltelt. Mondjuk én sosem voltam válogatós, most is ízlett, és szerencsére ő is bírja az ovis kaját.

Voltam ma is tornázni, mostanra bemelegedtek az izmaim, elmúlt a hétfő-keddi izomláz, élveztem és jól is esett, nem fáj a hátam-derekam, meg annyival több energiám van már most, szerintem a mozgás egyszerűen felrázza az ember vérkeringését. Meg a tudat, hogy tettem az egészségemért, és rajta vagyok újra a sporttal kikövezett úton engem felvidít és ad egy kis magabiztosságot. 

Elvittem Danit Vácra, útközben aludt. Kicsit maradtam Anyuéknál, aztán a kocsiban hazafelé énekóráztam, majd itthon pakolászás közben énekeltem sokat. Nagyon lelkes vagyok a hétvégi koncert miatt, várom, és örülök, hogy mi nem lettünk betegek. Ráadásul van az a barátnőnk, aki a Selva ruhamárkát csinálja, és kaptam tőle egy felsőt, olyat, amit Dani kapott tőlük karácsonyra, csak nőiben (vállvillantós), meg vettem tőle egy nadrágot, és annyira vagány együtt a kettő, hogy meg is van, mit veszek fel a koncertre, pedig ez akkora dilemma mindig. 

Vettem guacamolét, hummuszt és zöldségeket, vacsiztam, lezuhanyozom, és nézem kicsit a sorim, míg Barni haza nem ér. A hummusszal egyébként az a trükköm, hogy ha öntök egy picike juharszirupot a tetejére, ezerszer finomabb vele minden. Bárkivel kóstoltattam, mindenki le van tőle nyűgözve. A juharszirup szerintem amúgy is az istenek eledele, imádom, imádjuk (kávéba, fagyira, zabkásába, sütibe, bármibe). 

Fu, nagyon péntek hangulatom van.

kenceficék féláron?

Pár hónapja volt olyan, hogy Barnival valami vásárlásban voltunk a Mammutban és beugrottunk a MAC-be a szokásos színezett szemöldökspirálomért (a képen az utolsó), amit továbbra is imádok, és már egy csomó barátnőmet rászoktattam már (ugye, Dolly?). Épp talán Black Friday volt, vagy Glamour/Joy napok, vagy nem is tudom, de mondta a csaj, hogy most olyan akciójuk van, hogy ha 4 dolgot veszek, akkor minden féláron van. Vissza is kérdeztem, hogy minden? Bármi? Igen, minden, bármi. Én amúgy nem szoktam ebbe a csapdába beleesni, tudjátok, hogy ha még valamit veszel, akkor kapsz egy nemtudommit ingyen stb, mert a végén úgyis az van, hogy olyasmit vettél, amit amúgy nem akartál, de a MAC-ben, ahol amúgy is minden méregdrága, ott nagyon jó dolog ez az engedmény. Megvettem a szokásos szempillaspirálomat (Extended Play Gigablack Lash), a bevált paint potomat (Groundwork), meg a szemöldökspirálból kettőt, (így van már mindkét fürdőszobában, ami nagyban megkönnyíti a rohanós reggeleket), és így fizettem összesen 20e forintot, ami szerintem pont az az ár, amit jószívvel kifizet az ember ilyesmiért. Megjegyzem, én követem a MAC-et minden platformon, utólag is ránéztem, és ezt online nem annyira reklámozták ám. Egyébként ha Glamour meg Joy napok vannak, akkor is tényleg van 30-40% engedmény szinte mindenre (Douglas-nél pl. ha két terméket veszel), és ha kell valami, így veszem meg. 

És akkor így most el is romlott ez bennem, mert mostantól mindig ilyen akcióban szeretnék vásárolni, kerüljenek a kenceficéim ennyibe fixen, nem? 

És ha már sminktermékek, mutatom a mostani kedvenc szempillaspiráljaimat (én szőke vagyok, nem a drámai hatást keresem, hanem a szép, hosszú, természetes, de definiált pillákat - minden akciósan sikerült venni, mert agyrém, hogy tizenezer forint egy szempillaspirál): 

1. Clinique Lash Power Mascara Long Wearing Formula - ez a Lancome Doll Eyes utódja nekem, gyönyörűen szétválasztja a szempillákat, nem túl vastag, de hangsúlyos pillákat csinál teljesen természetes hatással. Ráadásul iszonyúan tartós, de meleg vízzel könnyen lemosható. Itt épp akciós és van belőle csokibarna is (szőke hajhoz az a tuti, legközelebb ezt veszem). 
2. Lancome Idole Lash Brown - barna. Szerintem minden szőkének kell egy barna spirál, én annyival természetesebbnek nézek ki vele. Sajnos nincsen belőle vízálló, de ez is elég tartós, nagyon jó spirál. A linken most 20% engedmény van két termékre. 
3. MAC Extended Play Gigablack Lash - Pádár Detti sminkes kedvenc spirálja, tőle loptam és nagyon bevált, alapdarab nálam is, bár a másik kettőt többet használom. Vajon mikor lesz megint féláron?

Megint nyitva hagyom a lehetőséget, meséljetek ti is, ha van kedvenc, hátha pont akad, aki jó cuccokat keresgél!

exhausted

Tegnap este egyedül voltam itthon (mármint Danival), Barni az öccsével és az unokatesójával ment vacsizni, mert az unokatesó elköltözik Vietnámba. Egy hónapig egy kávéültetvényen fog dolgozni, meg lesz kint egy a szakterületébe vágó konferencia, ahol megpróbál majd networkingelni, aztán majd meglátja, de a terv a hosszú táv, vagy hogy végleg maradjon. Van egyébként barátnője, aki egyelőre marad, gondolom, majd kiderül, hogyan tovább. Már voltak kint egy hónapot, és a lányt nagyon megviselte, hogy hamar besokallt a helyi kajától, nem bírta, és egy idő után már folyamatosan európai-kaja vadászatban voltak (miközben vega is a lány, szóval az sem egyszerű). 

Én még néztem egy részt a sorimból, ami nagyon izgi, az a címe, hogy Little Fires Everywhere, nekem eléggé Big Little Lies hangulat, Reese Witherspoon kb ugyanazt a karaktert játssza benne, mint abban. Közben befutott Barni, aki előző éjjel dolgozott, 2 órát aludt meg napközben másfelet, szóval kb letépte magáról a ruháit, beájult mellém és már aludt is. Én is elaludtam 11 előtt, de így is hulla fáradtan ébredtem, mostanában nem elég 7 óra alvás, muszáj lenne korábban elaludnom, kb Danival 9 körül. Hihetetlen amúgy, hogy még mindig január van, mikor volt már karácsony/szilveszter, hónapokkal ezelőtt, nem? Ráadásul megint elkezdtem edzeni járni, így újra mindenemben izomláz van megint folyamatosan, ez persze idővel jobb lesz, de most nagyon meggyötörtnek érzem magam. Ráadásul koncertünk lesz hétvégén, ahol a top formámat kellene mutatnom, haha. Ma végre egyedül leszek itthon, tervezem, hogy fogok egy kicsit aludni még, énekelni sokat, meg jógázni, hogy kicsit nyúljanak azok a fáradt kis izmok. 

Dani szobája annyira kuckós már, nagyon szeretjük. 

pont

Na, hát képzeljétek, ma felhívtak az Ikeától (3x nem vettem fel, úgyhogy eléggé kitartóak voltak) hogy igazam van mindenben és visszautalják a pénzt, a szállítást és az összeszerelést is. Én a kettőért 60e forintot fizettem és 80-at kapok vissza, nem tudom, miért, nem mertem visszakérdezni, de pont 20-szal többet kért a perverz villanyszerelő, úgyhogy az én részemről rendben is van ez így. 

Egyébként nem hívogattam őket, azt az egyetlen panaszlevelet írtam az Ikea panaszbejelentős oldalán. Anna azt mondja, neki december óta nem reagáltak.