spárga, varázskabát és meseterápia

Nem tudom, kinek kell az emlékeztető, de itt a spárga szezon, ITT pedig a legeslegjobb spárgás quiche recept (én mondjuk plusz sajtot nem szoktam bele tenni). 

Tegnap volt az oviban az Anyák napja, ami nálunk mindig különleges (mint minden ünnep). Először fel kellett ismerni, hogy melyik ovis rajzon vagy te (vagyis melyiket rajzolta rólad a saját gyereked). Már feltűnt az előző napokban, hogy Dani gyakorolja az ember-rajzolást, mert ő ugye azt nem szokott, csak autókat (azt mondjuk profin), néha cicákat, meg amit még az oviban kell. Nem is ismertem fel magam, főleg, hogy barnának rajzol, én meg szerintem szőke vagyok (sajnos már nem igazán). Aztán fel kellett ismerni a gyerekeket az énekhangjukról, úgy, hogy nem egyedül énekeltek, hanem egy csoportban, egy letakart asztal alá bújva. Ez sikerült. Utána körjátékokat játszottunk és fogócskáztunk, majd végül piknik volt a kastélyparkban, az apukák hozták a kedvenc kajáinkat. Van néhány család, akiket nagyon megszerettünk, és iszonyú jók ezek a kis összejövetelek, mindig megbeszéljük, hogy majd többet bandázunk együtt, de közben meg szerintem mindenki örül, hogy él. Én ittam egy kis bort, amitől szörnyen rosszul aludtam, így ma nagyon elgyötört voltam, pedig voltak óráim is bőven. Ezzel együtt tök jó napom volt, mert valahogy extrán tevékeny voltam, a szünetekben elraktam a téli cuccokat meg sütöttem spárgás quiche-t (mi mást). 

És ma először felvettem a színes varázskabátot, mindenki megnézi, imádom az ilyen hatást kiváltó cuccokat, legszívesebben csak ilyesmit hordanék. 

Dani meg holnap megy az első meseterápiás alkalomra, most májusban fog járni hetente egyszer, nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz neki (biztosan jó, lesz terápiás kutya is). 

kiddo

Az Anyák napja kapcsán nekem mindig összeszorul a szívem, mert egészen sok embert ismerek, nem csak nőt, férfit is, akinek végül sosem lett gyereke, és nem azért, mert nem akart, hanem mert nem úgy alakult az élete. Nem lett olyan párkapcsolata, vagy nem akkor, amikor ez a téma aktuális lett volna. Vagy nem volt olyan minőségű a párkapcsolat, amiben szívesen vállalt volna. Vagy a férfinek már voltak gyerekei, és a nő beáldozta az ő gyerek utáni vágyát, mert a pasi már nem akart, vagy mert még egy közös gyerek már "nem fért bele". Vagy mire rájuk talált a szerelem egy normális pár, már kifutottak az időből. Sok szeretettel gondolok ilyenkor rájuk, és azokra is, akiknek egyszerűen nem jött össze. És azokra is, akik küzdenek érte, és még nem sikerült. Tudom, hogy nekik nehéz ez nap - meg egy csomó másik nap is. És tudom, hogy tökéletesen kielégítő és szuper életet lehet élni gyerek nélkül is, ez nem is kérdés, de ha vágysz rá, és nincsen, az nagyon nehéz. ❤️

pihi

A Nádas Tó Hotelben voltunk két napot, amit a barátnőim ajánlottak anno, de már másodszor voltunk mi is, és nagyon szeretjük. Monorhoz közel van, Vasadon, kb a semmi közepén, egy igazi gyerek- és családbarát szálloda. Lehet olyat is, hogy legyen jakuzzi a  teraszon, vagy bent a szobában, de mi teljesen alap minimál szobát szoktunk választani félpanzióval, és jobbára pancsolunk lent, Dani bicózik a tó körül, mi meg sétálunk, vagy a játszóházban vagyunk ( felnőtteknek való játékok is vannak, mint a pingpong, biliárd stb). A két nap alatt több animátoros progi is volt, ebből Dani kettőn vett részt: anyák napi ajándékot készített nekem, meg sütit sütöttünk (vagyis sütést nem igénylő keksz-tésztából sünit, méhecskét stb-t formáztunk), mindkettő egy óra volt kb. Az első nap egyébként megőrültünk Danitól, mintha azt nézte volna, hogy mivel tud leginkább rosszalkodni AKA idegesíteni minket, de szerintem aznap még mi is feszültek voltunk. Aztán a második napra mintha kisimultunk volna mindannyian, eltűntek a konfliktusok, és sikerült igazán, intenzíven pihenni. Isteni volt. 

Végül én is tudtam fürödni is kicsit, nem raktam be a vízbe a karom, vigyáztam rá, és vettem vízálló ragtapaszt, ami a fröcsköléstől azért megvédte a sebet. Van a medence partján infraszauna, oda is beültem, nagyon jól esett. 

A kaja pedig kifejezetten jó szerintem itt, és bár ritkán járunk ilyen svédasztalos helyen, de úgy tűnik, tök jók vagyunk abban, hogy bár így is többet eszünk, mint otthon, nem szoktunk nagyon bezabálni, csak megkóstoljuk a szimpi kajákat. Nekem az is trükköm, hogy ilyenkor nem eszem tésztát/kenyeret/köretet sem a reggelihez, sem a vacsihoz, hanem leginkább a főételekre és a zöldségekre/salátákra/gyümölcsökre megyek rá. Dani is jókat evett, úgyhogy különösen elégedett voltam. 

Dani reggel nagyon el volt keseredve, hogy haza kell menni, de hazafelé beugrottunk Vácra és vittünk Anyukámnak (meg Apunak is) egy üveg Bailey's-t, aztán meg Barni anyukáját is felköszöntöttük és ott ebédeltünk, ráadásul a kicsi uncsitesó is ott volt - ezektől azért jobb kedve lett. Most itthon vagyunk, én gyönyörködöm az anyák napi Murvafürt virágomban ( ő az, amit mediterrán országokban mindenütt látni, gyönyörű a színe és jól bírja a nagyon napos teraszt), meg a Vinteden lőtt színes ballonkabátomat, amit pont ma kaptam kézhez. Dani kavicsokat fest, Barni meg elment padelezni. 

bye-bye, csomócska

Szerdán 2-re kellett mennem, bejelentkeztem, kifizettem a műtét árát és leültem a sebészet ajtajánál. Csodálkoztam, hogy milyen sokan vannak. Be is hívtak egy lányt azonnal, ezen egy pasi hőbörögni kezdett, hogy neki 1-re volt időpontja, meddig kell még várnia. A csaj kijött pár perc múlva, majd kb pont 2-kor kijött az asszisztensnő és engem hívott. Mire odaértem az ajtóhoz, már többen odatülekedtek reklamálva, de így is nekem kellett bemennem. Lefeküdtem, nagyon izgultam, szoktam stresszelni az ilyen események előtt. Kaptam pár érzéstelenítő injekciót a dudor köré, amire teljesen befeszültem, mert fájt is, meg a tudat, hogy mi történik... Nehezen bírom az ilyesmit. Nagyon kedvesen mondták, hogy lazítsak, mert fel fog menni a vérnyomásom és nagyon fog vérezni, de hát köszi, jó, akkor nem izgulok. Beszélgettünk, amivel kicsit elterelték a figyelmem, meg az is segített, hogy tudatosítottam magamban, hogy konkrétan semmit nem érzek, és végül pár perc alatt sikerült megnyugodnom, nagy levegők, izmok elengednek. Mindennel együtt kb 15 perc volt az egész, nem néztem meg komolyabban a sebet, a műtét közben pedig szigorúan nem néztem oda, mi történik. Két hét múlva kell varratszedésre mennem. Nagyon profik, kedvesek és türelmesek voltak. Nem küldik el szövettanra, mert ebből a karomból nagyon rég már vettek ki egy ugyanilyen csomót, és annak negatív volt. 

Azt gondoltam, hogy nem tudok majd hazavezetni, mert nagyon fog fájni, de semmit nem éreztem, mert ugye az érzéstelenítő szurik. Még a lidl-be is bementem hazafelé, és otthon főztem is egy gyors ananászos csirkét rizzsel (comfort kajám), nagyon jó kedvem volt, mert örültem, hogy túl vagyok rajta és ilyen könnyedén sikerült. Éreztem, amikor kiment belőlem az érzéstelenítő, onnantól pihentem, de végül sosem fájt igazán, és azóta nem is nagyon érzem, hacsak nem állok neki emelni vagy komolyabban megfogni valamit, vagy esetleg ha Dani egy nagy szeretetroham közepette megtámad. Vicces, hogy zuhanyozni felemelt kézzel tudok csak, de szerencsére a bal karomon van, én meg jobbkezes vagyok. Hajmosáshoz Barni kell majd. Vettem vízálló meg lélegző tapaszokat is, még majd meglátom, mennyire leszek bátor. 

Amúgy le kellene vetetnem két anyajegyet is, egyet a hátamról, egyet pedig a hasamról, de szerintem ezekkel már a Kapás utcába fogok menni. 

Pont beszéltem egy barátnőmmel (Barni exe), aki meg mesélte, hogy épp kórházban van, egy miómát vesznek ki neki. Basszus, lehetnének kicsit kellemesebb hobbijaink is, olyanok vagyunk, mint a nagyik. 

surgery

Már jó régóta van az alkaromban egy kb 4 cm átmérőjű zsírcsomó, ami nagyon zavar. Danival múlt héten szerdán voltunk Budaörsön az Egészségházban ortopédián, és eszembe jutott, hogy valószínűleg oda is mehetek ilyesmivel. Másnap reggel elmentem jó korán, második voltam a kartonozóban, és így is vártam 3 órát, de nagyon szimpi volt a doki és egy hétre rá kaptam időpontot, így ma délután túl is leszek a műtéten. Örülök is, meg hát persze a hátam közepére is kívánom az egészet, főleg, hogy 2 hétig nem érheti víz, mi meg nemsokára megyünk wellnessezni. De arra nagyon jó gondolni, hogy idén nyáron már gond nélkül vehetek rövidujjút, és nem kell rejtegetnem a karom - mert hajlamos voltam hosszú ujjút választani sokszor, vagy takargatni az alkarom.

Hétfőn levittem Danit Anyuékhoz, hogy egy kicsit fellélegezzek, ő meg hadd nyaraljon, amíg el nem indulnak a Kiskirály napok az oviban (minden ballagó ovisnak van egy saját kiskirály napja, ami teljesen róla szól, és az ő saját kiskirály kívánságait teljesítik, amiket a Nagyszénás tetején kiáltottak ki. Dani solymári kirándulást, fagyizást és kincskeresést kívánt). Hazafelé beugrottam a lidl-be labdahortenziát venni, ami most 3000ft-ba kerül. Hármat vettem, tök jó helyet találtam nekik és ma el is ültettem a kertben, gyönyörűek, kettő rózsaszín és egy kék. Már várom, hogy a szomszéd néni belekössön, egyszerűen nem bírja, ha én is teszek-veszek a kertben, pedig pont ugyanúgy a miénk is, mint az övék. Egyébként nagyon szép, csupa virág a kert, ráadásul most kerestem egy diák srácot, aki szombaton eljött és lenyírta a füvet és a sövényt. Be szoktuk osztani, hogy ki mikor csinálja, de a múltkor megbeszéltük, hogy szívesen fizetünk érte inkább a közösből, hogy ne a drága szabadidőnket kelljen ilyesmivel tölteni. A szomszéd kerítése mellett mondjuk nagyon csúnya tuja-sövény van, azt tök jó lenne eltűntetni és végigültetni babérmeggyel. 

Azért kicsit izgulok a délután miatt, meg tök jó lenne nem egyedül mennem. Legalább Daniért megy a nagymama, viszi őt úszni meg hazahozza utána. 

Ez meg a hétfői ebédem, isteni dolgokat eszem, amikor a srácok nincsenek itthon, ez pont ikeás minirák és sali mangós ecettel. De a lényeg az őszibarackos gyertya szintén az ikeából, igazi őszibarack illata van és nagyon finom illat van tőle az egész nappaliban. 

kisiskolás

Danit tegnap beírattam az iskolába. Egyrészt szétizgulom magam, mert nem tudom, milyen lesz, és majd ott kell ülnie az uncsi tanórákon az én kicsi babámnak, aki csak most született, másrészt szerintem túl vagyunk az ovin, kivettük belőle, amit kellett, maximálisan készen áll, várja a sulit, kíváncsi, tanulni, dolgozni akar. Nagyon örülök, hogy nem fogtuk vissza még egy évet, biztos vagyok benne, hogy szuperügyes lesz. Azon is gondolkodtunk, hogy elvisszük egy másik suliba a második kerületbe, oda, ahová Barni is járt, de annyira jókat hallunk és jók a benyomásaink a helyi áltiról is, hogy végül ide fog járni, 10 perc sétára tőlünk. Én számítok rá, hogy az új kormány nagyon át fogja gondolni az oktatási törvényt illetve az egész levitézlett rendszert, és belátható időn belül megreformálják a tananyagot is, így pár év múlva Daninak már nem magolásról, hanem főleg a kreatív gyakorlatról fog szólni a suli. 

Mostanában bicóval járunk reggelente oviba, amit mindketten nagyon szeretünk, mondjuk jó hideg van még olyankor. Épült tavaly egy elég komoly pumpa pálya, amire eddig nem engedtem rá, mert nagy gyerekek szoktak ott száguldozni, Dani meg csak egy kis nyuszi a 16-os bringájával. De rájöttünk, hogy reggelente, korán, amikor mi járunk, senki nincs, kipróbálta, az elején nagyon óvatosan, aztán egyre bátrabban, és nagyon élvezi. Mostmár direkt kicsit korábban kelünk, gyorsan letudjuk a reggelit, és már megyünk is, hogy legyen egy 20 perce pumpapályázni. Veszünk neki egy olyan sisakot, ami nem csak a fejét, hanem az állát is védi, biztos ami biztos. Nagyon örülök neki, hogy így szeret bringázni ő is, és tervezem, hogy majd két keréken bejárjuk a környék dombjait-erdejeit, meg bejárkálunk Budapestre, és ott mindenhova bicóval közlekedünk majd. 

És vettünk neki egy kis íróasztalt is az Ikeában, hogy legyen ideje megszokni, hogy ott tud rajzolni, festeni, kreatívkodni, és hogy ott rendet kell tartani. Nincs kétségem, hogy ő is a konyhaasztalon fog házit csinálni, mint minden más gyerek, de azért legyen egy kis saját tanulós helye is. Széket még nem vettünk, mert a normál forgós gyerekszékről nem ér le a lába, ami lábtartós, az meg 40e forint, drágább, mint maga az íróasztal. 

Ma színházba megyünk az ovival, utána meg pizzázós piknik lesz. Micsoda kalandok. Barni még van ezen a hétvégén, aztán két hónapig nem fogjuk látni kb egyáltalán. Anyuék, meg Barni anyukája is biztosan segítenek, meg lesz olyan hétvége, hogy kettesben lemegyünk Pécsre, és Barni egy napot utánam jön, de azért nem lesz könnyű, főleg azok a napok, mikor egész délután, este 7-ig tanítok, őt meg pl úszni kell vinni, aztán meg itthon van. 

marie kondo büszke lenne rám

Dani óvónője elvitte a cuccok felét, ma reggel ki is fizette őket, és az egyik pulcsi rajta is volt már. Mondjuk neki olcsóbban adtam, mint ahogy a Vintedre felraktam volna, de az meg tök jó, hogy nem kellett velük szarakodni és egyben elkelt 8 ruha - egyébként nagyon vagány darabok, 3 Nonplus közül kettőre le is csapott. Este Barni kérte, hogy mutassam meg, miket vitt el, mutattam neki, erre nekiállt mondani, hogy de ezt én tökre szerettem, mondom jézusom, ne csináld már, egyik sem volt rajtam évek óta, örülök, hogy el tudtam őket engedni. Tényleg, talált pénz, jó érzés. Menni fogok majd még néhány kört, hátha meg tudok még szabadulni dolgoktól. Olyan is volt egyébként, hogy felpróbáltam egy farmer ruhát, amihez évek óta nem nyúltam és már félre volt rakva, hogy mennie kell, most meg tetszett rajtam, várom, hogy jobb idő legyen és felvehessem. 

sun is shining, the weather is sweeeet

Végre meggyógyultam, kemény menet volt. Szerdán, mikor már jobban voltam, el kellett mennem Dani sulijába fejtágításra (ilyen alap dolgokat most tudtam meg kérdezni, hogy hány órájuk lesz, milyen órák, mi történik délután, mikor lehet érte menni, mi van, ha különórája van, haza kell-e hordani a cuccokat minden nap, van-e otthonra házi stb),  és akkor pont olyan migrénem volt, hogy komolyan azt hittem, hányni fogok. Végül az egyik tanítványom, aki orvos, fejtette meg, hogy annyi koffein van a fájdalomcsillapítókban, hogy valószínűleg elvonási tüneteim voltak. 

Hétvégén már jól voltam, ma pedig edzettem is, annyira jó érzés volt végre mozogni, érezni az izmaimat, majd utána zuhanyozni, hajat mosni és szép ruhát ölteni. Apropó, ruhák: befényképeztem egy csomó ruhámat, hogy eladjam őket a Vinteden (eddig amúgy, lekopogom, 100%-osan jók a tapasztalataim eladói és vásárlói oldalról is, a világ legszebb blúzát is sikerült beszereznem). Én érzelmileg nagyon kötődöm hozzájuk, de néha elkap egy hullám, hogy úgysem bírok ennyi ruhát hordani, menjenek, és akkor gyorsan el kell őket adni. Előtte írtam egy üzenetet az egyik óvónőnek, aki imádja a stílusomat, és mindig mondja, hogy ha van, ami már nem kell, ő átveszi, hogy vannak ezek a ruhák, érdekli-e bármi. Nagyon belelkesedett, hogy mindent szeretne felpróbálni, így odaadtam neki egy hatalmas szatyornyi cuccot, hogy nézze át, kíváncsi vagyok, mit visz majd el, aztán majd a maradékot felrakom a Vintedre. 

Szombat délután elmentünk hármasban bringó hintózni a Margit szigetre, én még sosem voltam korábban, meg Dani sem, nagyon vicces volt, meg hát meseszép idő volt. Hazafelé megebédeltünk az Okikóban, ami egy tök jó ázsiai, utána meg beugrottam a Daubnerbe pogit meg málnás madártej parfétortát venni, mert délutánra Dani kis haverját meg a szüleit vártuk. tök jól sikerült, dumáltunk meg borozgattunk kicsit, a srácok meg rosszalkodtak a kertben. Annyira örülök, hogy alakul itt helyben a társaságunk, bár kicsit meg kell erőltetnünk magunkat, hogy kezdeményezzünk is, ne csak elfogadjuk a meghívásokat, de úgy tűnik, élvezzük, hogy van társasági életünk.

what a time to be alive

Szuperjó volt (nem), hogy a szünet második felét úgy töltöttem, hogy beállítottam az időzítőt, hogy már bevegyem a következő fájdalomcsillapítót, mire kimegy belőlem az előző. Kicsit bartelleztünk Luluékkal, volt hogy a kislány volt itt, volt, hogy Dani náluk. Volt kerámia táborban a sógornőmnél két délelőttöt, egyet Anyuéknál is aludt, aznap tudtam pihenni. Egy napot pedig csavarogtunk a városban, akkor még egészen jól voltam. Felmentünk a várba megnézni a csodaszép japánbirseket, megebédeltünk a Jamie's Italian-ben a napsütéses teraszon, aztán szétjátszottuk a Rumini játszóteret. 

Tegnap Danival együtt szavaztunk, ő húzta be az X-eket, este alig tudott elaludni, annyira izgult, és nagyon boldog volt, mikor már jól látszott az eredmény. Barni bement a fiúkkal a városba, és erős FOMO-m van, hogy kimaradtam ebből a közös, földöntúli boldogságból, ami tegnap este az utcákon zajlott, de egyszerűen nem akartam, hogy Dani mással legyen ezekben a történelmi percekben, azt akartam, hogy együtt éljük meg. 

Ma viszont madarat lehetne velem fogatni! Annyi remény és öröm van bennem, úgy érzem, bármi lehetséges.

a walk down memory lane

Nem vagyok az a károgós vagy negatív típus, de kezdek meggyőződni róla, hogy tényleg az van, hogy amikor végre eloszlanak a fellegek és tényleg úgy tűnik, minden rendben van, akkor biztos, hogy beüt a ménkű. Most pl. azért írom ezt a posztot az éjszaka közepén, mert arcüreggyulladásom van, és annyira éles fájdalom hasítja szét a fél fejem és a fogaim, hogy esélyem sincs aludni. Kaptam antibiotikumot és már az első szemet be is szedtem, de még persze nem hat. Ez némileg nosztalgikus emlékeket ébreszt bennem, mert utoljára akkor volt ilyen elviselhetetlen fájdalom az arcomban arcüreggyuszi miatt, mikor nagyon megfáztam Koppenhágában az erasmusos sulis trippen, és nem szedhettem kb semmit, fájdalomcsillapítót sem, mert 5 hónapos terhes voltam. Utána meg bezárt minden és indult a Covid. Szép emlékek.

Pedig a melegen öltözést nem bíztam a véletlenre: 

viszlát nyuszi!

Barni holnap reggel elmegy dolgozni, mi pedig kettesben töltjük Danival a hetet, mivel a héten nincsen még ovi. Nálam lassan bejelentkeznek a tanítványok, hogy mikor jöhetnek, nekem pedig fogalmam sincsen, hogy mit mondjak, mikor érek rá, hogy oldom meg Dani mellett a munkát. Barni nagyon hosszú ideig nem dolgozott, és nagyon megkönnyebbültünk, hogy újra lett munkája, de én teljesen megszoktam, hogy ő hozza-viszi-szórakoztatja Danit, mikor én nem érek rá. Nekik is nagyon furcsa lesz, hiszen teljesen összenőttek, igazi cinkostársak lettek. Nyilván tök jó ez így is, csak elszoktunk ettől a felállástól, Barni egyébként teljesen kivan, mert hát az ő munkája nagyon stresszes, ráadásul valaki más elkezdett projektjét veszi át, és ezekkel az arcokkal még nem dolgozott, ki tudja, hogyan készítették elő. Eddig azért nem aludt, mert nem volt munkája, most meg azért, mert van. Neki egyébként vannak saját emberei, és úgy tűnik, hogy ha ő nem dolgozik, akkor nekik sem nagyon van munkájuk, így extrán szuper hír, hogy mindenki dolgozhat. Azt sajnálom, hogy nem utaztunk el még valahova egy kicsit, mielőtt elkezdett dolgozni, de nem tudtuk, meddig nem lesz lesz munkája, és nem mertünk kiköltekezni. Így viszont úgy két-három hónapig még nem tudunk menni. 

Ma megvolt Barni anyukájánál a húsvéti brunch, nagyon durván kitett magáért., csodás terülj-terülj asztalkámmal készült. Tudjuk, mi erről a véleményem, szerintem negyed ennyi elég lett volna az ételekből, de tényleg iszonyú finom volt minden. Utána kint ejtőztünk a napsütésben a teraszon, nagyon durván égetett a nap, a kicsik pörögtek, mi meg beszélgettünk a sógornőmmel. Ő nagyon jó fej, és várom is velük a balcsikat. Gyanítom egyébként, hogy lassan ugorjuk is a tavaszt és érkezik a nyár, nem?

nyúlünnep

Milyen csodaszép idő volt ma, tökéletes húsvét vasárnapi hőmérséklet és töménytelen napsütés. Hétvégén igyekszünk megtalálni az egyensúlyt az itthonlét, a pihenés és a csavargás közt, nem könnyű. Barni egyik barátja ajánlott nekünk egy ideális gyerekes kirándulóhelyet a környéken, ahol van vízesés, patak, lehet kicsit mászni is, ha akarsz, de igazából egy nagy séta az egész a természetben. Pénteken elvittük Lulut meg az anyukáját oda, a kicsik szuperjól szórakoztak és mi is jót kirándultunk-dumáltunk. Lulu anyukája, Anna mesélte, hogy a húga, akivel eddig nagyon jó kapcsolata volt, a vele történt események alapján írt egy könyvet, amiről ő tudott is, csak épp azt felejtette el mondani neki, hogy ő és a férje is benne lesznek, és ők lesznek a történetben a negatív szereplők - így amióta elolvasta a könyvet, nem beszélnek egymással, egyszerűen nem veszi fel a húgának a telefont, annyira rosszul esett neki az, hogy így látja őket, ahogy. Jó nehéz sztori, és valószínűleg jobb lett volna, ha a lány őszintébb a nővérével, vagy a könyvben nem ilyen őszinte, nem is tudom. Gondolom, sok író fut bele ebbe, pl. Knausgardról tudom, hogy ő nem volt hajlandó kompromisszumot hozni az őszinteségben és igencsak nyíltan teregette ki a családi szennyest (pl. a Halálban az apja történetét), de úgy, hogy még csak a neveket sem változtatta meg, és emiatt komoly konfliktusba keveredett a családtagjaival. 

Szombatra pihenést terveztünk és délután aludtunk is két órát, de amúgy megjött a Nyuszi, hogy Daninak legyen ideje játszani az ajándékával, ami egy autómosó a színváltós autók számára - megírta a Nyuszinak, hogy erre vágyik, a Nyúl pedig megvette a pepcoban. Én délelőtt megvettem, ami még hiányzott, aztán pakolásztunk, főztem, és tulajdonképpen el is ment a nap. Csináltam tiramisut a Street Kitchenes recept alapján, de csak a felét kávéval. A másik feléhez fél kg eperből főztem lekvárt, egy adagot leturmixoltam mandulatejjel, abba mártogattam a babapiskótát, és a tojásos mascarpone rétegek közé raktam még az SK eperdzsemből is, ami tele volt jó nagy eprekkel is. Nekem végül ez sokkal jobban ízlett, mint az eredeti változat, meg ezt Dani is megeszi - mondjuk ő egyáltalán nem sütis, szóval vele nem szoktam süti szempontból számolni (kivéve a kókuszgombócot). Főztem sonkát is, ami nagyon jó lett, a lidlben vettem hozzá kalácsot, azt nagyon szeretjük. Meg spec húsvéti menüként (not) főztem bolognai spagettit, mert azt kértek a srácok, de nem bántam. 

Ma Anyuéknál voltunk, Barni meg Apu lecserélték az autómon a kerekeket nyárira. Anyukám csinált ebédet, én meg Dani lelkét próbáltam gatyába rázni, mert nem volt jó napja, és még egy szálka is belement az ujjába. Ezt Anyukám kioperálta, de Dani úgy ordított közben, mintha az egész kézfejét vágta volna le egy életlen kiskéssel. Ebéd után haza is jöttünk és kicsit pihentünk, megnéztünk két filmet, egy mesét (Hogyan neveld a sárkányodat), meg egy rendeset (Életünk apuval, Mark Ruffalo játszotta a főszerepet és nagyon szerethető volt ő is, a sztori is). 

Holnap Dani megy locsolkodni Luluhoz meg még egy kis barátnőjéhez, utána meg megyünk reggelizni Barni anyukájához. Én már most úgy érzem, hogy nem bírok soha többé enni, pedig nem volt semmi őrület, csak egyszerűen többször és tök más dolgokat eszünk, mint egyébként - pl. sütiket, pogit, főtt ételt  kétszer egy nap. Vettem amúgy már egy csomag spárgát, és kedden azt fogom ebédelni magában, hogy vissza álljon a rend. 

A fiúk meg csináltak nekem lego kaspókat, imádom mindkettőt.

news

A felfázásból pár nap alatt felgyógyultam teljesen, ez korábban még sosem sikerült antibiotikum nélkül. Ezt a gyógyszertáros néninek és a chatGPT-nek egyszerre köszönhetem. Elkezdtem még vasat is szedni, vagy hát ezt, ami a terhességem alatt is segített, és most úgy érzem, mintha jobb lenne az általános kedvem-közérzetem, de nem tudom, hogy ez csak hullámhegy, és majd visszahullok a mélybe hamarosan, vagy van remény, hogy okén érezzem magam úgy általánosságban. És akkor a jó dolgok következnek, hogy ne csak mindig vekegjek valamin:

• Elmentem úszni a Gyarmati Dezső uszodába, ami nagyon közel van hozzánk, és még sosem voltam, csak a mellette lévő játszón, amit imád Dani, biciklizni is ott tanult meg. Szerintem aránylag jól úszom, és szeretek is, de szerintem életemben először találkoztam 50 méteres medencével. Hát ez nagyon hosszú, teljesen más, mint a 33-asban úszni, mikor már úgy érzed, hogy mindjárt fordulhatsz, akkor még tök messze van a vége - nem tudom megmagyarázni, de sokkal fárasztóbb volt, mint a rövidebb medence. Az jó volt, hogy kevesen voltak, de persze így is jól fejbevágott egy bácsi, aki a sáv közepén úszott, és még ő volt felháborodva, hogy hogy kerülök oda. Hétközben nincsen szauna sem, az is milyen hülyeség, miközben végtelen milliárdokból húzták fel. Nemsokára nyit a kinti medence, az lesz igazán az én világom. 
• Voltam fodrásznál kb két hete, most nem Gergőhöz sikerült foglalnom, hanem a lányhoz, akihez még szoktam járni. Nekünk nagyon hasonló az ízlésünk és a stílusunk öltözködés terén, és már régóta eldöntöttem, hogy neki adom a sárga csíkos Carhartt pólómat, ami S-es, és picike rám. Még a kapcsolatunk elején kaptam Barnitól, mikor azt gondolta, hogy nagyon vékony vagyok, haha - pedig én, ha kevesebb a súlyom, akkor is inkább M-es cuccokat tudok hordani, mert a vállam pl. aránylag széles. Most kivasaltam, becsomagoltam szép selyempapírba, ragasztottam rá matricát és elvittem neki. Annyira örült, nagyon jó érzés volt - imádom ezeket az apró gesztusokat.
• Danival láttunk egy videót egy nyilvános kis dobozról, amiben kisautók vannak, és rá van írva, hogy vigyél egyet - hagyj itt egyet! Ebből jött az ötlet, hogy tartson kisautó csereberét. Az elsőt tök spontán, kb egy órával az esemény előtt hirdettük meg, és senki nem jött el. A másodikon viszont kb 30-an voltunk, és egy egészen komoly kis kerti parti kerekedett belőle, a srácok pedig nagyon jó kis csereberét tartottak. Dani az elején nagyon izgult, de végül jól sikerült és elégedett volt az új szerzeményeivel. Megbeszéltük a többi anyukával, hogy a kisautós téma lehet rendszeres, és tartunk majd olyat is, amin nem csak kisautókat, hanem már játékokat is lehet majd csereberélni. 
• Barnit meg engem felkértek egy ruhamárkához, hogy az új kollekció fotózásához jöjjünk el modellkedni, kedden lesz a fotózás. Nagyon vagány cuccok lesznek, modern városi hangulat és egy street fashion fotós fog minket (vagy hát a ruhákat) megörökíteni. Barni nagyon lazán veszi, én viszont iszonyúan izgulok, és keddig még át kell műttetnem magam széppé és menővé. :D Dani hétfőn ott alszik a nagymamávál, hogy kivételesen ki tudjuk magunkat aludni.
• Apukám ma jön hozzánk, itt alszik és holnap reggel megy egy helyi szervezett kirándulásra. Imádom. :)

saturday night fever

Még pont akartam kérni egy jó felfázást! Már két napja éreztem, de annyira enyhén, hogy gondoltam, majd sokat iszom és úgy rendben lesz, de ma reggelre belobbant, és nagyon nyűgös vagyok emiatt. Ennek ellenére tök jó napunk volt, elígérkeztünk Anyuékhoz Vácra ketten Danival, de nem siettünk, szép nyugisan indítottuk a reggelt - 6 kor. Nem bánom különösebben, mert jó hosszú így a nap, meg tudom, hogy így a biológiai órám is kiegyensúlyozottabb (bárcsak én is az lennék), de ezért nem bánnám, ha alud(hat)nék mondjuk 8-ig. Reggeliztünk, én lenyomtam egy edzést - kaptam kicsit komolyabb súlyokat (mármint az eddigi 2 kilósakhoz képest) Barnitól, és ez a mai volt a második alkalom. Találtam az instán egy olyan feladatsort, ami a teljes testet megmozgatja, szerintem élvezetes is, izzasztó, és elsőre durva izomlázam lett tőle, ahogy szeretem - a mai jobban is  esett. Mellé csináltam pár napüdvözletet meg csavarós jógapózt, tök jó volt, pedig elméletileg nem szeretek itthon edzeni. De muszáj volt, mert mindkét idén vett terembérletemből bukó volt pár alkalom a betegségek miatt, és így akartam valami könnyebben beilleszthető alternatívát. 

Szóval lementünk Vácra, Dani azonnal beállította a szüleimet csatasorba játszani, én meg befeküdtem a meleg cserépkályha mellé egy kicsit pihenni. Ebédeltünk, én visszafeküdtem, ők meg játszottak tovább, de ilyeneket, hogy Dani mosta az autómat, meg átfestette a régi, csoffadt kisautóit, így közben pl. tudnak mellette kertészkedni meg más dolgokat csinálni. Látom amúgy, hogy mekkora kincs, hogy ki tudod lökni a kertbe, és ha lát közben és tud veled dumcsizni, akkor tök jól elvan a kis projektjeivel hosszan. Itthon hiába van kertünk, ha nem vagy ott mellette, hanem fent vagy a lakásban, akkor 10 perc múlva inkább feljön ő is. 

Hazafelé bementünk egy mekibe és kapott Happy Meal menüt, ami azért történt, mert felhívtuk az édesapját, aki épp egy McDrive-ban rendelt éppen - muszáj volt ezért követnünk a példáját. Én nem vagyok szigorú a trash kajákkal (bár pont mekit havonta max 1x eszik) és az édességgel kapcsolatban, főleg azért, mert Dani nagyon jó evő, ha mondjuk adsz neki egy szendvicset egy halom paradicsommal, paprikával és uborkával, akkor bepuszilja először a zöldségeket, és utána lát neki a szendvicsnek. Van, amit nem eszik meg, és van, hogy csak 3 falatot eszik és utána almát kér, de én mindent ráhagyok, nincs olyan, hogy de még 3 falatot stb. Mindig van itthon túró rudi, tejszelet, és van édességes fiókunk is, bármikor hozzáfér, és szokott is belőle enni (bár előtte megkérdezi, hogy ehet-e), de keveset. Nekünk ez így bejött, nem téma a kaja és kész, mindenki azt és annyit eszik, amennyi jól esik neki. Barnit szerintem nagyon elrontották otthon és az oviban is ezzel gyerekkorában, hogy nem állhatsz fel, míg meg nem eszed stb, és szeret enni, de azért vannak gondjai a kajával. Ha pl. valami nem ízlik neki, vagy nem esik jól, esetleg sokat szedett, akkor is képes megenni az egészet, miközben látom, hogy küzd vele - nekem azt szörnyű látni, nem akarom, hogy ezt csinálja. Ráadásul sajnálkozik, hogy ne haragudjak, hogy ezt már nem bírja megenni, majd később - én meg nem győzöm megnyugtatni, hogy engem nem zavar, tök oké bármennyit eszik. A lényeg, hogy Dani kapott egy sajtburgert, egy kis sültkrumplit, egy almalét és egy pakli UNO-t, és tök boldog volt velük. Én vizet ittam, most tök jól eszem, nem kívántam a trash-t. 

Mielőtt hazaértünk volna, beugrottunk meglepni Barni anyukáját - szerintem nehezen viseli az egyedüllétet és iszonyúan örül minden alkalomnak, mikor együtt lehet velünk. Kicsit beszélgettünk, játszottunk egy kör UNO-t, Dani lefojtotta a sajtburgert egy tányér ragulevessel,  meg megnézegettük a Tavaszi böngészőt, amit a kicsi unokatesó névnapjára vettünk. Nem siettünk, mert Barni nem volt otthon, egy szabadtéri D&B bulira ment a Hajógyári Szigetre. Úgy volt, hogy én is megyek, de semmi kedvem nem volt hozzá, így mondtam, hogy mi ma anya-fia napot tartunk, ő meg pihenjen, este meg bulizzon. 

Szerintem ez így nagyon jó, mert kell néha kicsit a család nélkül lenni, tökre megérdemli, hogy kapjon időnként egy kis szabit. Ami viszont nem jó, hogy nekem sajnos senki nem mondja, hogy ők eltűnnek 1-2 napra, én meg addig éljem világomat. Most több családos (mármint az ő családja) programra is mondtam, hogy menjenek nélkülem, egy ebédre, egy fél napos skanzen kirándulásra, meg egy két napos erdei, szállásos-kirándulós sztorira - de annyira csodálkozik ezen mindenki, hogy miért nem megyek, hát nélkülem nem jó, akkor inkább ők sem mennek. Pedig nyűgös vagyok, fáradt vagyok, fel vagyok fázva, és amúgy meg miért kell megindokolnom, hogy miért nem akarok menni? Miért kell úgy éreznem, hogy szar fej vagyok, ha csak eszembe jut, hogy én esetleg nem megyek velük? 

Ezek meg itt virágok Anyu kertjéből: