run, baby

Ha már Nagykovácsiban élünk és körülöttünk rengeteg túraútvonal van, úgy döntöttem, olyan futócipőt veszek, ami működik aszfalton és terepen is. Pénteken 11-től volt egy kis szabadidőm, 1-kor kellett felvennem Danit az oviban, még zuhanyozni és ebédelni is lesz időm előtte. El is indultam futni és végre kipróbálni az új cipőt. Elfutottam a falu végéig és befutottam az erdőbe, fel szerettem volna fedezni azt a környéket, amit még nem ismerünk. Megnéztem a térképen, hogy tudok futni egy egészen nagy kört, és egy olyan utcára visszajutni, ami közelebb van hozzánk. 

Azt azonnal megállapítottam, hogy túl melegen öltöztem, indokolatlan volt hosszú ujjú felsőt húzni, mivel fülledt meleg volt és víz sem volt nálam. De gondoltam, az erdőben majd kellemes hűvös lesz - de nem igazán lett igazam. Az út egy jó darabig felfelé vitt, így már nem is futottam, hanem hegyet másztam. Egy idő után láttam, hogy le fog merülni a telefonom, de ez végül sokkal hamarabb bekövetkezett, mint gondoltam. Ekkor már olyan helyen jártam, hogy visszafelé már nem biztos, hogy megtaláltam volna az utat, de tudtam, hogy jó irányba tartok, a falu felé, az meg mindegy is volt, melyik részre lyukadok vissza, hiszen a faluban már bárhol be tudom lőni az irányt hazafelé. Azért egy ponton, ahogy láttam, hogy 165 körül van a pulzusom, iszonyúan melegem van és nagyon szomjas vagyok, miközben még aránylag messze vagyok a céltól, rájöttem, hogy felelőtlenség volt ilyen felkészületlenül nekiindulni az erdőnek, amit egyáltalán nem ismerek.

Végül nagy megkönnyebbülésemre csak kijutottam, bár egy olyan részre, ahol nem volt utca, csak házak, amik mellett egy keskeny ösvény húzódott, amelynek mindkét oldalán mellig érő, csalános bozót burjánzott. Mit volt mit tenni, nekivágtam, és már majdnem ki is jutottam, de ekkor egy kövér póni állta el az utam, aki az ösvény közepén ebédelt épp. Mivel mellette nem fértem volna el, némi hitetlenkedés és dilemmázás után visszafordultam, visszamentem az erdőbe és megpróbáltam keresni olyan utat, ami kivezet egy másik utcára. Ehhez igencsak vissza kellett mennem, megint felmászni a hegyre, majd megtalálni a megfelelő utat vissza. Végül kb 20 perc alatt visszajutottam a faluba, és kissé kitikkadva, de hazaértem. Az egész túra végül bőven több mint egy órán keresztül tartott, ebédelni már nem volt időm, lezuhanyoztam és indultam is Daniért. 

Gyönyörű volt az erdő, a madárcsicsergés, és nagyon jó érzés, hogy ilyen meseszép helyen lakunk. Sajnos nem éreztem magam biztonságban egyedül az erdőben, nem egyszer nézegettem a hátam mögé, nem tudom, hogy ez a sok sorozatgyilkosos filmnek köszönhető, vagy csak a híreknek úgy általánosságban - ezt remélem, el tudom majd engedni. És ezentúl biztos, hogy feltöltöm a telefonom, és vizet is viszek majd magammal. A cipőm szuperjó, még sosem volt ennyire kényelmes futócipőm - illetve kimondott futócipőm sem igazán volt még. A zoknim varrása viszont nagyon megnyomta az ujjbegyemet, gyanítom, hogy lehet kapni varrás nélküli zoknit futáshoz, majd ennek utána kell járnom. 

céklakrém, gyömbér shot

Amilyen boldog voltam tegnap, hogy milyen jól érzem magam a mozgástól, a szabadtéri úszástól, annyira meg voltam döbbenve, hogy mennyire fáradt voltam ma reggel. Volt egy pont, mikor Dani reggelizett és Barni készülődött, és egyszer csak megkérdezte, hogy milonka, te jól vagy? Mert csak ültem, és bambultam ki a fejemből. A Rossmannban találkoztam az egyik anyukával, akivel már beszéltünk róla, hogy elmegyek oda edzeni, ahol ő szokott, hívott megint, és ott, a Rossmann közepén úgy éreztem, hogy meghalnék, ha most bármi erőt kellene kifejtenem. Aztán hazamentem, és magyarázatot nyert minden: megjött. 

Holnap lesz a pedagógus nap nálunk az oviban, és ilyenkor reggel másik csoportba visszük a gyerekeket (a másik csoporttal persze ez meg van beszélve), és 8-kor hatalmas, gyönyörűen terített asztallal, óriási, finom reggelivel és rengeteg virággal várjuk az óvónőket - ez 9-ig tart, utána jönnek csak meg a gyerekek. Az is jó benne, hogy az Anyukák összeadják a finomságokat: van egy Excel fájl, és mindenki beírja, hogy mit tud hozni: sajtot, péksütit, felvágottat, kencéket, gyümölcsöt, zöldséget, süteményt, túró rudit, teát, kávét, mézet, vajat, virágot stb. Abba a csoportba is viszünk egy kóstoló tálat és virágot, ahová visszük a gyerekeket. 

Ezt az egészet most én fogom össze, de én is viszek 1-2 dolgot, és csináltam céklás sajtkrémet. Még egyszer a Wampon vettem egy adagot és nagyon ízlett, de végül sosem próbáltam meg reprodukálni. De most igen, és nagyon jó lett! Megint ötvöztem több receptet végül: egy közepes céklát megfőztem, megpucoltam, két adag sajtkrémmel, 10 szem kesudióval, negyed szál újhagymával, egy kis sóval és pár csepp citromlével összeturmixoltam, és kész. Nagyon finom lett, bár nem túl karakteres, mártogatósnak is, kenyérre is szuper. 

Csináltam még gyömbér shotot is. Szoktam venni a lidl-ben, nagyon szeretem, tartok a hűtőben és iszom egyet néha. De Olív mondta, hogy csinált, és hogy tök egyszerű, így vettem cuccokat hozzá és kb negyed óra alatt megvolt. és hát ezerszer finomabb, mint a bolti, így ha szeretitek, abszolút ajánlom. EZT  a receptet követtem, de simán lehetett volna dupla adagot csinálni, mert szerintem nagyon hamar el fog fogyni.

alkoholmentes

Tegnap fél 7-kor azzal keltettem Danit, hogy jó reggelt, Kiskirály! Ez a te napod! Majd fél perc múlva csörgött a telefonom, az óvónő volt, hogy esik az eső, nem merik kockáztatni, hogy elázunk, halasszuk Dani napját jövő hétre. Ezt ő is hallotta, így Dani azonnal zokogni kezdett, nagyon nehezen tudtuk megvigasztalni, de szerencsére barni szuperjó abban, hogy elterelje a figyelmét. Végül nem vittem oviba, hanem elmentünk Vácra úgy, hogy nem szóltam Anyuéknak. A hátsó kapunk mentünk be, és csak már amikor mellettük álltunk, akkor mondtuk, hogy meglepetéééés! Annyira örültek! A tesómék is átjöttek végül, úgyhogy jó kis nap kerekedett, beszélgettünk, ettünk, játszottunk, már nem is jött elő később, hogy elmaradt a Kiskirály-nap. Amúgy végül teljesen oké idő volt végül, simán kirándulhattunk volna, ezt mondták utólag az óvónők is, de ezt nyilván nem lehetett előre tudni, benne volt a pakliban az is, hogy szarrá ázunk a gyerekekkel együtt. 

Ma csak délután volt órám és délelőtt nagyon jót edzettem itthon - kb azóta nem mozogtam, hogy megműtöttek, pedig megvettem a HOKA futócipőt is, de még nem avattam fel, pfff. Kár belém. Az edzés után lezuhanyoztam, hajat mostam, és mintha kicseréltek volna. Ilyenkor azonnal lelkes leszek és látom, ahogy majd minden nap edzek és szuper egészségesen eszem innentől forevör (haha),  csináltam is csodás ebédet. 

Aztán hazajöttek a srácok és Barninak pirítottam csirkemell csikokat és csináltam neki mézes-mustáros sok salátás szendót friss kenyérből, Daninak meg a maradék bolognai szószhoz főztem ki spagettit. Én egy fehérje turmixot ittam végül vacsira, de iszonyúan nehéz megállnom, hogy ilyenkor ne csináljak magamnak is egy durva szenyát vagy egyek én is spagettit egy pohár borral. Holnap eskü elmegyek úszni. 

Apropó, bor: légyszi légyszi megírjátok megint, milyen alkoholmentes bort/proseccot érdemes szoktatok inni, ami finom is? Nagyon köszi!!

hétvége

Mindig valamennyire nehézkes volt a bejárati ajtónkon a zárba bedugni a kulcsot, de az utóbbi időben alig bírtuk, volt olyan, hogy Barninak nem is sikerült, vagy hogy nekem fájt utána a hüvelykujjam, annyira erőltettem. Láttam, hogy el fog jönni a pont, hogy egy szép napon nem tudunk majd bejutni a lakásba, és már nézegettem, találok-e lakatost a környéken, mert inkább nem SOS hívnám mondjuk szombat éjjel a folyosón állva. Persze előbb felhívtam Aput, mert én minden szerelnivalót vele beszélek meg. Röviden: telefonos útmutató alapján 15 perc alatt szétszedtem a zárat, meghúztam a kilazult csavarokat és összeszereltem, most újra jól működik. Büszke vagyok magamra (meg persze Apura is). 

A hétvégén Dégen van egy autós találkozó, amire Barni már korábban vett jegyet. Én a hátam közepére kívántam az egészet, meg nekem eleve nem volt jegyem, bár győzködtek, hogy menjek velük én is. Kirakattam magam a Balcsi-parton, fürdőruhát húztam és a könyvemmel együtt kifeküdtem a fűre. Alig vannak még emberek, ilyenkor még nagyon nyugis, és volt majdnem 3 órám, míg megérkeztek a fiúk. Lángost ebédeltünk, aztán fetrengtünk még pár órát, nagyon pihentető volt. A mi strandunkon létrás módszerrel lehet bemenni a vízbe, kár, hogy ott nincs ilyen lassan mélyülő, besétálós, gyerekbarátabb rész. Nem fürödtünk, mert hideg volt a víz, csak Dani pancsolt annyira, hogy teljesen vizes lett. 

Este 6-ra hazaértünk, a srácok megnézték a meccset, én meg elraktam a téli cuccokat és elővettem a nyári ruhákat, meg készültem közben a mai próbánkra. Ma ketten vagyunk itthon, mert Barni a gyerekkori focicsapatával meg az edzőjükkel találkozik, fociznak egyet, utána meg együtt ebédelnek. Mi Danival ebéd után bringázunk egy kicsit az erdőben, aztán átmegy az egyik kis barátjához (mostanában kezd nagyon népszerű lenni, sokat hívják), én énekelek és elmegyek próbálni, Barni meg majd összeszedi őt 6 körül. Jó kis hétvége volt. 

Holnap lesz Dani Kiskirály napja, megkoronázzák őt, utána pedig a kívánsága szerint megyünk kirándulni a csoporttal, lesz fagyizás meg kincskeresés. 

fridyay

14:05 perc van és és már volt 3 angolórám, megfőztem 3 kg epret lekvárnak (ez a második adag idén, és szerintem nem az utolsó), készült meggy-alma-eper leves és egy giga adag bolognai is, a hűtő pedig tele gyümölccsel és fagyival. Tőlem jöhet a hétvége, és persze a nyár is! Pénteki soundtracknek pedig ajánlom a Jungle összes számát repeat-en, nem lehet nem táncolni rá. 💜

és még

 A kettővel ezelőtti posztnál elfelejtettem írni, hogy a Pécsike az a pécsi Bubi:). 

Meg azt is, hogy Pécsen (én nem tudok pécsettezni, bocsi, azt sem mondtam még soha, hogy Vácott, pedig lehetne) is van Pagony könyvesbolt. Kb 40 méterre volt a szállásunktól, pont irányban a belváros felé, így reggelente betértünk Danival nézelődni. 

Amikor először mentünk be, nézelődött ott egy lány, háttal állt nekünk, és pont ugyanilyen ykra-tomcsányi övtáska volt rajta, mint rajtam. Mondom neki, de jó a táskád (imádok kedves beszélgetéseket kezdeményezni idegenekkel, megdicsérni, ha valami tetszik rajtuk, Dani meg is szokta kérdezni, hogy ismerted őt?)! Ő meg: aaa köszi! Majd meglátta, hogy rajtam is ugyanez van: a tiéd is! Mostad már? És akkor itt megbeszéltük az ykra táskák mosásának rejtelmeit (nincs nekik, bedörzsölöd szódabikarbónával és bebaszod a mosógépbe 30 fokon). Dani kisírt egy Vadadi Adrienn-féle könyvet, ami olyan, mint az ovis mesék, csak ez már iskolás mesék.  De pont volt kocka-akció, hogy fizetéskor 4 dobókockával lehetett dobni, és amennyit dobtál, annyi százalék engedményt kaptunk. Dani meg dobott két hatost meg két ötöst. 

Ja és még az is volt, hogy az épületben, ahol laktunk, szerintem p_rnót forgattak. Ezt abból gondolom, hogy órákon keresztül hallatszott döngetés, és egy nő végig, órákon keresztül sikoltozott. Ami így tök jó, good for her, meg amikor orgazmusa van, meg is értem, hogy sikoltozik, de órákon keresztül mi történik? Meg amúgy minek? Vagy tényleg ennyire jó, hogy nem bírja visszafogni magát? Vagy ez több nő volt és mindenki ilyen sikoltozós típus? Ah, hagyjuk is. Mindenesetre remélem, hogy valóban jól érezte magát, mert én nem nagyon tudtam aludni, a fiúk szerencsére édesdeden végigaludták az egészet. 

back home

És milyen jó az utazások után hazajönni!! Úgy volt, hogy hazafelé elmegyünk Harkányba a melegvizes fürdőbe, amit az a kedves pécsi taxis bácsi ajánlott, aki a vasúttól elvitt minket a szállásra, de én ugye lebetegedtem és Dani is náthás kicsit. Így Barni lebeszélt róla, pedig érveltem neki, hogy egy kis napozás az én betegségemet azonnal elsöpörné. Délre már itthon voltunk, induláskor sikerült tökéletes rendben hagynunk a lakást, annyira örültem neki, és szerencsére a növények is túlélték a teraszon a hirtelen érkezett nyarat. Főztem egy tojásos carbonara pennét, aminek a tetejére szoktam reszelni egy kis citromhéjat, isteni úgy. Utána a fiúk elmentek Barni egy haverjával találkozni. Ez a srác külföldről vett egy használt Maseratit, kicsit helyrerakatja és eladja több pénzért, de most a srácokat elvitte vele egy körre. Én viszont felmentem a hálónkba, besötétítettem és aludtam két órát, arra ébredtem, hogy újra csicseregnek a fiúk. El vagyunk fáradva szerintem mind a hárman, nagyon jól esik aludni, rám férne egy-két nap intenzív passzív pihenés. 

Ma egy csomó órám van, úgy akarom összerakni a feladatokat, hogy nekem minimálisan kelljen csak beszélnem. 

pécsike

A hosszú hétvégére lementünk Pécsre. Japánautó kiállítás volt a Zsolnay negyedben, Dani meg imádja a Subarukat, így tulajdonképpen eköré szerveztük az utat. Pénteken összepakoltunk és Barni anyukája kivitt engem meg Danit a Kelenföldi pályaudvarra, onnan indult a vonatunk. Első osztályra vettem jegyet egy asztal mellé, egy egyetemista lány meg egy katona srác ültek mellettünk, és ultra aranyosak voltak, végig dumcsiztak meg játszottak Danival, a srác mesét is nézett vele iPaden (Grizzy és a Lemmingek, a modern kor Tom és Jerryje). Nagyon hálás voltam, mert őszintén szólva arra számítottam, hogy majd nyűglődik végig, hogy mikor érünk már oda, de így tök jól sikerült lekötni őt. 

Amikor megérkeztünk, konstatáltam, hogy pont ugyanabban az épületben foglaltam Airbnb-t, mint legutoljára, mikor voltunk (4 éve télen). Szuperjók ezek a lakások, és 1 percre vannak a Széchenyi tértől. Sétáltunk, aztán találkoztunk Cicza bloggerrel meg Bubuval, a kislányával, és velük nyomultunk, a kicsik nagyon jól elpörögtek egymással, mi meg tudtunk beszélgetni. Este Cicza pasija elvitt minket vacsizni, nagyon finomakat ettünk-ittunk, utána Dani kb beájult otthon. Másnap elmentünk reggelizni a Reggelibe, ami a kedvenc helyem Pécsen (bocsi, Pécsett) a múltkori utazás óta. Nagyon jó reggelijeik és finom italaik vannak, és több reggelijüknek van @diet_etikus változata Szabó Adrienn dietetikus útmutatása alapján - ő írta a Magyar Superfood című szakácskönyvet, és az instán is nagyon inspiráló követni őt. Én @diet_etikus angol reggelit ettem, amiben kevesebb a tojás és a hús és több a gomba, paradicsom és a bab. Dani tojik a dietetikára, ő bundit kért, én viszont ittam epres matcha lattét, azt majd reprodukálnom kell itthon. Délután megint Ciczáékkal randiztunk, este meg megjött Barni és onnantól hármasban csavarogtuk körbe Pécset. Vicces volt, hogy tök véletlenül összefutottunk Dani óvónénijével is, ő is ott pihent a családjával.

Ma reggel meg raktam fel az instára képeket, és egy nagyon régi ismerősöm, aki koncerteket szervezett nekünk anno, rámírt, hogy ne már, hogy Pécsen vagyunk és nem szólok, meddig vagyunk, szeretne vendégül látni minket a kávézójában (Pécsi Kávé, 100 méterre volt a szállásunktól). Így végül vele zártuk a kis pécsi kiruccanást, sokat mesélt a városról, a kulturális életről, hogy szinte teljesen az egyetemistákra építenek és alig vannak más típusú munkahelyek. Pedig annyira tetszik ez a város, mondtam Barninak egy ponton, hogy szívesen laknék ott, persze csak akkor, ha ugyanígy, közel a főtérhez lenne a lakóhelyünk, mindig is vonzott ennyire bent élni egy cuki város szívében (Szentendre vagy valami olasz kisváros volt eddig a fejemben). 

Nagyon jó volt az egész, nyár, szabadság, semmi nyomás, amihez kedvünk volt. Én sajnos a végére lebetegedtem és most is nagyon fáj a torkom, a héten kezdődnének a zenekari próbák a júniusi koncert előtt, gyanítom, összefügg a két dolog.  

day after day

Megvolt a 25. Vinted eladásom is, és egész szép kis summa jött eddig belőle össze. A nagyja még megvan, pedig vettem egy tomcsányi blúzt is, amire nagyon régen vágytam és tényleg gyönyörű, meg pár különleges, egyedi apróságot. Volt egy csodaszép, színes csíkos fürdőruha, ami törzsben rövid volt, azt is sikerült eladni, meg van még nálam egy pöttyös ruha, amit egy ezresért vettem, de kicsi rám, azt vagy elajándékozom, vagy eladom szintúgy. Nagyon szeretnék egy kockás maxi szoknyát, kb mint a piros-fehér kockás abroszos éttermekben az abrosz, vagy ugyanez fekete-fehérben, de egyelőre nem találok ilyet. 

Dani pénteken lement Vácra, és végül kettőt ott aludt, teljesen megdöbbentünk, nem emlékszem, mikor volt utoljára ilyen. Hirtelen nem is tudtunk mit kezdeni a ránk szakadt szabadidővel, mert már elszoktunk attól, hogy azt csináljunk, amit akarunk. Sajnáltam, hogy nem volt jó idő, végül sorozatot néztünk, elmentünk vacsizni (szokásos módon a Parázsba), aztán felmentünk a várba, sétáltunk egy nagyot meg megnéztük jó közelről a Karmelitát, meg mindent, amihez eddig nem lehetett hozzáférni.  

Nagyon sűrű volt a hét, már ott tartok, h kedden a tsmt tornát tartó csaj megáll nálunk a sarkon, Dani beugrik, én meg rohanok haza a diákomhoz, és a torna után még 10 percet vigyáz rá, mire én odaérek. Annyira sakkozom az óráimmal is, egyfolytában változnak, hogy csoda, hogy eddig még nem volt olyan, hogy egy időpontra két órát szerveztem, vagy hogy valamelyiket nemes egyszerűséggel elfelejtettem. 

Amúgy nagyon sokat eszem mostanában, illetve a reggeli-ebéd-vacsi szerintem tök konszolidáltan megy, de aztán este, mikor leülök végre, betolom az összes édességet meg chipset, ami itthon van. Mozogni sem nagyon tudtam az utóbbi időben, bérletet nem akartam venni az edzőterembe, mert az utóbbi kettőt a betegségek miatt buktam, az itthoni edzések viszont elmaradtak, úszni nem mehettem a karom miatt. Na de holnaptól mától vége a zabálásnak, szeretnék holnap úszni, meg kedden megyek felpróbálni a futócipőt, amit kinéztem. Minden alkalommal, mikor futni mentem, fájt a körmöm mindkét nagylábujjamon, és a pedikűrös csaj mondta, hogy ha ezt így folytatom, le fog esni a körmöm, nem egyszer látott ilyet. Úgyhogy a chatGPT segített kiválasztani a fajtát (ami terepre és aszfaltra is jó), a méretet meg majd megmondják a boltban (nagyobb kell, gondolom, mint amit normál esetben hordok). 

Muszáj aludnom, mert csak ma este jöttem rá, hogy holnap mi visszük a gyümölcsöt az oviba, így nyitásra megyek a lidl-be. Hát igen, élni tudni kell. 

tiny desk

Nagyon jó a közérzetem, hogy reset-et nyomtunk az országra, érzem, látom, hogy gyógyul, és így vele együtt én is, mi is. Továbbra is imádom nézni és olvasni a politikai, közéleti híreket, mondjuk elég sok időt elvesz, de megéri. 

Van egy cuki virágbolt itt a faluban, ahol szoktam szép csokrokat venni (ha épp nem virágzik a kertben semmi, mert amúgy onnan rakom a vázába), meg tőlük veszek szárított virágot a kopogtatókhoz és az adventi koszorúhoz is. Meg kaptam meghívót az egyik szomszédasszonyunktól is - a lényeg, hogy két évesek lettek, rendeztek egy kis összeröffenést és elmentünk Danival szociális életet élni. Mikor odaértünk (5 perc séta, mint minden a faluban), láttam, hogy egy legendás jazz zenész muzsikál a pici zenekarával, amire egyáltalán nem számítottam. Nekem mindig is szívem csücske volt a jazz, anno a Sziget fesztiválon szinte végig a Jazz sátorban ültünk, és hallgattuk a nagyokat: Pege Aladárt, Kőszegi Imrét, Szakcsi Lakatos Bélát, Babos Gyulát stb, de elmentünk fúziós jazz koncertre is, amiről azonnal láttam, hogy ez a káosz nem az én világom. Manapság nem hallgatok ennyi jazzt, vagy csak igazán régieket, sokkal jobban esik a fülemnek a populárisabb zene, ma pl. Mac Millert hallgattunk Danival, a Swimming című albumát vagy a Tiny Desk koncertjét imádom. Na és odaértem, kaptunk pezsgőt (Dani szörpöt) meg pogit, kicsit beszélgettünk, aztán leültünk hallgatni a zenét. Az egyik gitáros ismerősnek tűnt, és ahogy találkozott a tekintetünk mosolygott és köszönt. Az volt a durva, hogy azonnal tudtam ki az, és arra is emlékeztem, hogy a facebookon ismerősök vagyunk: a zenekarunk rajongója volt anno és járt koncertekre, onnan ismerem, bár azt mondta, még sosem beszéltünk korábban. Aztán szünetben odajött és beszélgettünk, majd bemutatott a legendás jazz zenésznek, és basszus, ő is azonnal tudta, ki vagyok, nagyon jó érzés volt. Nem maradtunk sokáig, mert Dani elég hamar beunta, hogy udvariasan üldögélve kell zenét hallgatni és én uncsi ismeretlen felnőttekkel beszélgetek, amit ő minduntalan megszakít, hogy ANYA, MIKOR MEGYÜNK MÁR? Amúgy tök menő életem lehetne, de hát nekem kellett gyerek, így jártam. 

spárga, varázskabát és meseterápia

Nem tudom, kinek kell az emlékeztető, de itt a spárga szezon, ITT pedig a legeslegjobb spárgás quiche recept (én mondjuk plusz sajtot nem szoktam bele tenni). 

Tegnap volt az oviban az Anyák napja, ami nálunk mindig különleges (mint minden ünnep). Először fel kellett ismerni, hogy melyik ovis rajzon vagy te (vagyis melyiket rajzolta rólad a saját gyereked). Már feltűnt az előző napokban, hogy Dani gyakorolja az ember-rajzolást, mert ő ugye azt nem szokott, csak autókat (azt mondjuk profin), néha cicákat, meg amit még az oviban kell. Nem is ismertem fel magam, főleg, hogy barnának rajzol, én meg szerintem szőke vagyok (sajnos már nem igazán). Aztán fel kellett ismerni a gyerekeket az énekhangjukról, úgy, hogy nem egyedül énekeltek, hanem egy csoportban, egy letakart asztal alá bújva. Ez sikerült. Utána körjátékokat játszottunk és fogócskáztunk, majd végül piknik volt a kastélyparkban, az apukák hozták a kedvenc kajáinkat. Van néhány család, akiket nagyon megszerettünk, és iszonyú jók ezek a kis összejövetelek, mindig megbeszéljük, hogy majd többet bandázunk együtt, de közben meg szerintem mindenki örül, hogy él. Én ittam egy kis bort, amitől szörnyen rosszul aludtam, így ma nagyon elgyötört voltam, pedig voltak óráim is bőven. Ezzel együtt tök jó napom volt, mert valahogy extrán tevékeny voltam, a szünetekben elraktam a téli cuccokat meg sütöttem spárgás quiche-t (mi mást). 

És ma először felvettem a színes varázskabátot, mindenki megnézi, imádom az ilyen hatást kiváltó cuccokat, legszívesebben csak ilyesmit hordanék. 

Dani meg holnap megy az első meseterápiás alkalomra, most májusban fog járni hetente egyszer, nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz neki (biztosan jó, lesz terápiás kutya is). 

kiddo

Az Anyák napja kapcsán nekem mindig összeszorul a szívem, mert egészen sok embert ismerek, nem csak nőt, férfit is, akinek végül sosem lett gyereke, és nem azért, mert nem akart, hanem mert nem úgy alakult az élete. Nem lett olyan párkapcsolata, vagy nem akkor, amikor ez a téma aktuális lett volna. Vagy nem volt olyan minőségű a párkapcsolat, amiben szívesen vállalt volna. Vagy a férfinek már voltak gyerekei, és a nő beáldozta az ő gyerek utáni vágyát, mert a pasi már nem akart, vagy mert még egy közös gyerek már "nem fért bele". Vagy mire rájuk talált a szerelem egy normális pár, már kifutottak az időből. Sok szeretettel gondolok ilyenkor rájuk, és azokra is, akiknek egyszerűen nem jött össze. És azokra is, akik küzdenek érte, és még nem sikerült. Tudom, hogy nekik nehéz ez nap - meg egy csomó másik nap is. És tudom, hogy tökéletesen kielégítő és szuper életet lehet élni gyerek nélkül is, ez nem is kérdés, de ha vágysz rá, és nincsen, az nagyon nehéz. ❤️

pihi

A Nádas Tó Hotelben voltunk két napot, amit a barátnőim ajánlottak anno, de már másodszor voltunk mi is, és nagyon szeretjük. Monorhoz közel van, Vasadon, kb a semmi közepén, egy igazi gyerek- és családbarát szálloda. Lehet olyat is, hogy legyen jakuzzi a  teraszon, vagy bent a szobában, de mi teljesen alap minimál szobát szoktunk választani félpanzióval, és jobbára pancsolunk lent, Dani bicózik a tó körül, mi meg sétálunk, vagy a játszóházban vagyunk ( felnőtteknek való játékok is vannak, mint a pingpong, biliárd stb). A két nap alatt több animátoros progi is volt, ebből Dani kettőn vett részt: anyák napi ajándékot készített nekem, meg sütit sütöttünk (vagyis sütést nem igénylő keksz-tésztából sünit, méhecskét stb-t formáztunk), mindkettő egy óra volt kb. Az első nap egyébként megőrültünk Danitól, mintha azt nézte volna, hogy mivel tud leginkább rosszalkodni AKA idegesíteni minket, de szerintem aznap még mi is feszültek voltunk. Aztán a második napra mintha kisimultunk volna mindannyian, eltűntek a konfliktusok, és sikerült igazán, intenzíven pihenni. Isteni volt. 

Végül én is tudtam fürödni is kicsit, nem raktam be a vízbe a karom, vigyáztam rá, és vettem vízálló ragtapaszt, ami a fröcsköléstől azért megvédte a sebet. Van a medence partján infraszauna, oda is beültem, nagyon jól esett. 

A kaja pedig kifejezetten jó szerintem itt, és bár ritkán járunk ilyen svédasztalos helyen, de úgy tűnik, tök jók vagyunk abban, hogy bár így is többet eszünk, mint otthon, nem szoktunk nagyon bezabálni, csak megkóstoljuk a szimpi kajákat. Nekem az is trükköm, hogy ilyenkor nem eszem tésztát/kenyeret/köretet sem a reggelihez, sem a vacsihoz, hanem leginkább a főételekre és a zöldségekre/salátákra/gyümölcsökre megyek rá. Dani is jókat evett, úgyhogy különösen elégedett voltam. 

Dani reggel nagyon el volt keseredve, hogy haza kell menni, de hazafelé beugrottunk Vácra és vittünk Anyukámnak (meg Apunak is) egy üveg Bailey's-t, aztán meg Barni anyukáját is felköszöntöttük és ott ebédeltünk, ráadásul a kicsi uncsitesó is ott volt - ezektől azért jobb kedve lett. Most itthon vagyunk, én gyönyörködöm az anyák napi Murvafürt virágomban ( ő az, amit mediterrán országokban mindenütt látni, gyönyörű a színe és jól bírja a nagyon napos teraszt), meg a Vinteden lőtt színes ballonkabátomat, amit pont ma kaptam kézhez. Dani kavicsokat fest, Barni meg elment padelezni. 

bye-bye, csomócska

Szerdán 2-re kellett mennem, bejelentkeztem, kifizettem a műtét árát és leültem a sebészet ajtajánál. Csodálkoztam, hogy milyen sokan vannak. Be is hívtak egy lányt azonnal, ezen egy pasi hőbörögni kezdett, hogy neki 1-re volt időpontja, meddig kell még várnia. A csaj kijött pár perc múlva, majd kb pont 2-kor kijött az asszisztensnő és engem hívott. Mire odaértem az ajtóhoz, már többen odatülekedtek reklamálva, de így is nekem kellett bemennem. Lefeküdtem, nagyon izgultam, szoktam stresszelni az ilyen események előtt. Kaptam pár érzéstelenítő injekciót a dudor köré, amire teljesen befeszültem, mert fájt is, meg a tudat, hogy mi történik... Nehezen bírom az ilyesmit. Nagyon kedvesen mondták, hogy lazítsak, mert fel fog menni a vérnyomásom és nagyon fog vérezni, de hát köszi, jó, akkor nem izgulok. Beszélgettünk, amivel kicsit elterelték a figyelmem, meg az is segített, hogy tudatosítottam magamban, hogy konkrétan semmit nem érzek, és végül pár perc alatt sikerült megnyugodnom, nagy levegők, izmok elengednek. Mindennel együtt kb 15 perc volt az egész, nem néztem meg komolyabban a sebet, a műtét közben pedig szigorúan nem néztem oda, mi történik. Két hét múlva kell varratszedésre mennem. Nagyon profik, kedvesek és türelmesek voltak. Nem küldik el szövettanra, mert ebből a karomból nagyon rég már vettek ki egy ugyanilyen csomót, és annak negatív volt. 

Azt gondoltam, hogy nem tudok majd hazavezetni, mert nagyon fog fájni, de semmit nem éreztem, mert ugye az érzéstelenítő szurik. Még a lidl-be is bementem hazafelé, és otthon főztem is egy gyors ananászos csirkét rizzsel (comfort kajám), nagyon jó kedvem volt, mert örültem, hogy túl vagyok rajta és ilyen könnyedén sikerült. Éreztem, amikor kiment belőlem az érzéstelenítő, onnantól pihentem, de végül sosem fájt igazán, és azóta nem is nagyon érzem, hacsak nem állok neki emelni vagy komolyabban megfogni valamit, vagy esetleg ha Dani egy nagy szeretetroham közepette megtámad. Vicces, hogy zuhanyozni felemelt kézzel tudok csak, de szerencsére a bal karomon van, én meg jobbkezes vagyok. Hajmosáshoz Barni kell majd. Vettem vízálló meg lélegző tapaszokat is, még majd meglátom, mennyire leszek bátor. 

Amúgy le kellene vetetnem két anyajegyet is, egyet a hátamról, egyet pedig a hasamról, de szerintem ezekkel már a Kapás utcába fogok menni. 

Pont beszéltem egy barátnőmmel (Barni exe), aki meg mesélte, hogy épp kórházban van, egy miómát vesznek ki neki. Basszus, lehetnének kicsit kellemesebb hobbijaink is, olyanok vagyunk, mint a nagyik.