aaand it's over

Közben eljött és el is múlt a karácsony. Egy egészen nagy fát vettünk, két méter körülit, amiről azt gondoltam, hogy be fog férni a lépcső alá, de nem annyira, pár centivel kisebb kellett volna, na mindegy, így is jó volt. Amikor válogattuk hogy melyik jöjjön velünk haza, mondta a csaj, hogy ezek most jöttek, ma reggel vágták ki őket. Ehhez képest mondjuk díszítés közben lehullott kb a fa fele, szóval nyilván kamu volt, de azért szép, meg szilveszter után én úgysem bírom sokáig elviselni már. 

Idén mindkét család karácsonya nálunk volt, 24-én jöttek Barniék - nekik ez az első karácsonyuk Barni apukája nélkül, aki nagyon rossz, egyre rosszabb állapotban van - hagyjuk is, borzalmas ez az egész. Persze teljesen más perspektívába helyezi azt, hogy mi fontos és mi nem, de azért igyekeztünk hangulatot teremteni, főleg Dani köré. Én házigazdaként csináltam egy nagyon zöldséges levest, sütöttem egy csirkét, mellé gravyt, Figlmülleres krumplisalátát és kukoricasalátát, meg pogácsát. Ennyi is elég lett volna, de aztán a többiek hoztak még rengeteg, rengeteg kaját, tényleg, még 15 ember jóllakott volna rajtunk kívül azzal, ami az asztalon volt, nem volt jó érzés. Láttam Dollynál (ugye, nálad?), hogy egy szelet lazac és mellé spárga volt a karácsonyi menüjük, és számomra ez, illetve ennyi lenne a tökéletes karácsonyi vacsi. Aznap este itt is aludt mindenki, vicces volt, ahogy este 9-kor, félrészegen kanapét cipeltek meg összeszereltek a srácok, hogy mindenki tudjon min aludni. 

25-én Barni anyukájánál ebédeltünk, na az tényleg nagyon nehéz volt az apósom nélkül. Akkor már erősen tiltakozott a gyomrom, hogy mi történik, nincs ő ehhez a mennyiséghez hozzászokva, igyekeztem mindenből csak kóstolni, de hát úristen. 26-án az én családom jött, 14-en voltunk, valamennyire sikerült csökkenteni a kajamennyiségen, de ők is hoztak egy csomó finomságot. Dani annyira boldog volt, hogy itt volt mindenki, főleg a kislányoknak örült nagyon. Este 8-kor fürdött gyorsan, majd kb elájult. 

Ma pedig születésnapom van, Barni kérdezte, hogy mit szeretnék csinálni, és mondtam neki, hogy semmit. Nagyon napfényes a lakás, csodás volt délelőtt pizsamában jobbra-balra dőlni, aztán Barni bement a kórházba, mikor hazajött megebédeltünk, majd bedőltünk az ágyba és aludtunk vagy 3 órát, annyira ránk fért. Volt róla szó, hogy elmegyünk bulizni, de semmi, semmi kedvünk nincs még jobban leamortizálni magunkat. 

Barni unokatestvérétől színházjegyeket kaptunk, és ugyanarra a napra szólnak, mint azok a jegyek, amiket én vettem Barninak, egy február eleji, hétfői napra, ennek mennyi esélye volt? 

Ahh, annyi mindent akartam mesélni, majd még kiegészítem, ha eszembe jut. 

(Ki nem rakott, pre-karácsonyi poszt.)

Egyébként a költözés napján egészen sokat sírtam. Tudom, hogy normális, hogy saját otthonunk lesz, és lesz köztünk egy kis távolság, de úgy éreztem, hogy búcsúzom a családomtól, a gyerek-énemtől. Ajándék volt ez az egy év Anyuékkal, hogy látták, ahogy Dani cseperedik, sok-sok minőségi időt tudtak együtt tölteni és rengeteget tanulhatott tőlük, meg persze ők is tőle, nagyon hálás vagyok ezért. Igyekszem naponta, kétnaponta felhívni őket, és szeretném, ha aránylag sokat találkoznánk, de tudom, hogy véget ért egy korszak. Aznap, amikor megérkeztünk, esett a hó. Itt Nagykovácsiban mindig 2-3 fokkal hidegebb van, mint másutt a környéken, így pár napig szépen meg is maradt, nagyon hangulatos volt. Dombokra, házikók füstölgő kéményére  látunk az ablakokból és a teraszról, hálás voltam a puha, téli kilátásért, kicsit olyan volt, mintha egy sítáborban lettünk volna valahol Ausztriában.

Azóta viszont egészen szép kis otthont teremtettünk itt, és egészen más érzés itt lenni, a hó is elolvadt Dani legnagyobb bánatára, én viszont annyira boldog vagyok, hogy mögöttünk van ez az időszak. Dani azt mondta, hogy nagyon jól érzi itt magát és soha nem akar innen elköltözni, és én is ugyanígy érzek. Mondjuk kb 10 nap telt el, mire először leültem a kanapéra megnézni egy filmet, a kádba is egyetlen egyszer sikerült beleülnöm áztatni magam, éjfél után, mikor már elcsendesedett a ház, mindenki más aludt, és úgy éreztem, ki kell használnom az időt.

Viszont már most annyira kényelmes ez a lakás, csodálatos, tényleg. Beraktuk a ruhákat a szekrényekbe végre, átlátható és praktikus az egész, ez valahogy Vácon nem működött úgy, hogy mindhármunk cuccaival meg kellett küzdeni. Itt sok, nagy gardróbszekrény van, van két tárolónk, mindent el tudunk tűntetni. A gardróbszekrények mellett örököltünk egy ovális étkezőasztalt is székekkel, amit 8, de inkább 10 személyesre ki lehet nyitni, vettünk fölé egy lógós lámpát, és most olyan, mint az Ikea katalógusok étkezőasztala, ami után mindig vágyakoztam, és ahol lehet enni, üldögélni, társasozni, rajzolni, meg mindent. Nagyon szerettem az otthoni kis Jokkmokkot is, de azt már nagyon kinőttük. 

Íme a konyhánk, már egészen sokat sütöttemés főztem benne, de még be kell lakni. Annyi kétségem volt a tervezés során, de semmit nem bántam meg - illetve de, az otthoni hűtőgépem sokkal jobb volt. Nagyon szeretem, hogy teljesen fa, jó az elrendezése is, rengeteg pakolóhelyünk van benne. Egyébként van benne egy hiba, az egyik ajtó más színű, azt ők cseszték el, cserélik majd januárban. Végül nem Pataki csempét rendeltem, ami miatt egy darabig volt bennem egy kis bűntudat, mert imádom, amit csinálnak és szerettem volna támogatni őket, de az, amit én szerettem volna, az elképesztően drága lett volna. A kis kakast pedig még Portugáliában vettem Selindával, tudtam, hogy nagyon jól fog itt kinézni, és végül az első dolog volt, amit kitettem a pultra. 

megérkeztünk

Hogy az utolsó blogbejegyzésemre reflektáljak: továbbra sincs meg a narancssárga hátizsákom, pedig már 5 napja itt lakunk! Biztosan azt kellene mondanom, hogy nagyon jó érzés az új otthonunkban lenni és kicsattanok a boldogságtól, de valahogy annyi bosszúság volt az első napokban és olyan fárasztó ez a soha véget nem érő, folyamatos cipelés és pakolás, hogy teljesen be vagyunk feszülve, én pedig ma előbb elaludtam, mint Dani, mikor altattam őt. Persze most, hajnal 2-kor viszont fent vagyok, hogy elindítsam a mosogatógépet és blogot írjak, élni tudni kell. 

Vasárnap úgy költöztünk ide, hogy nem volt fűtés és meleg víz (a vizesek csesztek el valamit és nem indult be a kazán), és mivel valószínűleg péntek óta nem volt, teljesen kihűltek a falak is. Nem adtuk fel, optimistán gondoltuk, majd másnap jön valaki reggel és megszereli. Hétfőn még egész nap különféle munkásokat kerülgettünk a hidegben (volt például olyan, hogy pisiltem, már félig lehúztam a nadrágom, mikor Barni rám nyitotta az ajtót, hogy megmutassa a mellette álló melós srácoknak, hogy hova kéne felrakni az elszívót) végül este jött egy pasi, aki nem tudta megoldani a problémát. Én itt elkezdtem rettegni, hogy majd kell vennünk úgy 1-2 millióért egy új kazánt, amire, sejthetitek, nem lenne most pénzünk. Ekkor már Dani is itt volt velünk (vasárnap a Nagymamánál aludt), hősugárzókkal  próbáltunk meleget elfogadható hőmérsékletet csiholni. Kicsit kempingezős hangulatú volt a hidegben aludni hárman, összebújva, de jó volt. Végül kedden lett meleg, illetve fűtés, mert kellett pár nap, míg felmelegedett a lakás. Most már nagyon kellemes és mi is megkönnyebbültünk. Egyébként a villanyszerelő kissrác szerelte meg a kazánt úgy, hogy telefonon mondták neki, mit csináljon, szóval gondolom, valami banális dolog lehetett.

Barni elképesztő energiával és lendülettel tolja a költözést, követhetetlen, de annyira le akarja tudni már az egészet, mondjuk meg is értem. Végül nem béreltünk költöztetőket, hanem kölcsönkért 2 napra egy kisbuszt és háromszor fordult, ma pedig egy kisteherautót, így itt van már a kanapénk is. Én persze az a típus vagyok, aki szépen, nyugodtan rakosgatná a dobozokból a dolgokat a polcokra, de ő egy ostorral áll mögöttem, hogy haladjunk, mi van, kiürült már a doboz??? és már hozza is a következőt. Ma estére a nappali közepén álló dobozok is megfogyatkoztak, bár még van egy csomó az egyik kisszobában meg a garázsban. Ma reggel Barni egyik zokniját kellett felvennem, mert fogalmam sincs, hogy az enyémek merre lehetnek, a ruháimmal még nem nagyon tudtam foglalkozni. A csodaszép, gigantikus tálalószekrény nem fér be sem az ajtón, sem az ablakon, de valószínűleg a lépcsőházban sem tudnának fordulni vele, szóval el kell engednem, itt mondjuk látok jönni egy enyhébb gyászfolyamatot. 

Majd holnap mesélek még.

kezdőőőődik

Felfújtuk a pofánkat és eldöntöttük: hétvégén költözünk. Mire várjunk? Van két lámpa, ami csak a jövő héten jön meg, zuhanyfülkénk pedig nem lesz januárig, de ezeken már nem múlik semmi. Nagyon jó érzés pakolni, óriási meló, de gyorsan megvan a látszatja. 3 napom lesz rá, vasárnap a nagyobb bútorokat is átvisszük, bár gondolom, akkor még nem alszunk ott, talán hétfőn vagy kedden. Végül nem béreltünk költöztetőket, apránként átautóztatjuk a nagyját, vasárnap meg lesz egy kör baráti teherautó és egy kisbusz, azt gondolom, hogy így meg is leszünk. Mondjuk azt nem látom, ahogy a srácok felcipelik a monstrum tálalót meg az ágyat a lépcsőn, de hát ez van, valahogy megoldjuk. Hétvégén közben takarítani is kell persze, és hát ne legyünk naivak: jelenleg még nagyban zajlik a meló, de tényleg a legutolsó apróságokat csiszolgatják. És nagyon jó látni, ahogy összeáll minden végre. 

Tegnap bementünk a telekomhoz, már több mint egy éve lejárt a hűségem, de nem kötöttem szerződést, mert tudtam, hogy most kelleni fog internet, TV meg minden, és ha egyszerre írsz alá 2 év hűséget mindenre, az egészre adnak 30% engedményt. Mondjuk ez tök jó, az elmúlt 1 évben viszont olyan szar csomagom volt, hogy többet fizettem csak a telefonra, mint most a korlátlan telefonra-mobilnetre, az internetre és a TV-re fogok. Igazán megérte eddig halogatni a cserét. 

Nagyon sok könyvet kiszortíroztam a két nagy könyvespolcomról, ami szomorú, de nem látom értelmét, hogy tovább vigyek olyan dolgokat, amik nyilvánvalóan csak porosodni jönnének velünk. Ráadásul az a terv, hogy kettőnk könyvei ráférjenek az én két könyvespolcomra, úgyhogy Barni is szelektál majd. Daninak viszont saját könyvespolca lesz. El tudom képzelni, hogy majd bizonyos kötetek kellenek majd később, mert nem tudom: lehet, hogy Daninak majd kötelező olvasmány lesz az Odüsszeia például, vagy az Egri csillagok (azt mondjuk pont megtartottam), de majd akkor elolvassa kindle-ön. Csak azokat a könyveket tartottam meg, amikhez kötődöm valami miatt, és így nem volt nehéz válogatni. Itt Vácon van egyébként egy telefonfülkéből lett közkönyvtár, és láttam, hogy szinte üres, úgyhogy az újabb, kicsit mainstreamebb darabokat el fogom vinni oda, hátha más is örömét leli bennük, vagy a fa alá kerülnek másoknál.

A legjobban azt várom már, hogy kifelé pakoljunk az új lakásban. Hogy az legyen a kihívás, hogy mindennek találjunk új helyet. Teljes rejtély, hogy mit rejtenek az eddig raktárban tárolt dobozaink, szóval lesz sok meglepetés. De például a narancssárga Ykra hátim pont egy éve nem láttam, szóval alig várom, hogy újra egyesüljünk, a fehér mintásat már nagyon unom, meg hát az nem egy téli darab. 

hiányzol, háti!

itt még javában terhes voltam

soul kitchen

Éééés kész a konyha. Nagyon izgultam, meg voltam illetődve, mikor átvettük és végigmutogatták, hogy mit kell tudni róla, Barni meg is állapította, hogy úgy tűnt, nem örülök neki... Azóta viszont rengeteg órát töltöttem a konyháról készült képek tanulmányozásával és tervezgetéssel, szóval szerintem nem maradtak kétségei. Már meséltem, hogy nem követtem a mostani trendet és modern, teljesen fa lett a bútor és a munkalapok is. Egy nagyon erezett fát választottunk ki a kb vágódeszkányi minták közül, a weboldalakon látható filterezett, fényezett képek pedig nem adták vissza az igazi színt, szóval szerintem eléggé vakon voltunk, hogy milyen lesz a végeredmény. Hétfőn, mikor megjött, és megláttam a csomagolásból kikukucskáló lapokat, nagyon megijedtem, hogy basszus, ez nagyon sötét, aztán jött Barni, és ugyanez volt az első reakciója. Hát mindegy, ez van, gondoltam, de szerencsére a térben, nagy felületen már szuperjó, karakteres, gyönyörű. Viszont sok zárt szekrény van, a hűtő is beépített, kicsit szigorú az összhatás, fel kell majd dobni lámpákkal, gépekkel, növényekkel. Biztosan sokat dob rajta, ha fent lesz a csempe, meg a lámpák. Valami ilyen hangulat a cél, csak ennél vidámabb: 

citrom

Tegnap ruhabörzét tartottunk a Dunakanyarban élő barátnőimmel, csatlakozott hozzánk két külsős lány is, és szerintem nagyon jó volt így. Majdnem mindenkinek van már gyereke, volt két kislány meg egy kisfiú, mindhárman Dani-korúak kb, meg volt egy picike baba is, úgyhogy végül gyerekbarátra szerveztük az eseményt Phoebe-nél. Ő sütött lekváros-hájas sütiket, én meg vittem egy quiche-t. Jó volt, hogy a gyerekek tudtak játszani, mi meg addig bontottuk a bálákat. Én csak tél-tematikájú darabokat vittem, mert engem pl ilyenkor nem bírnak lázba hozni a nyári darabok, de ezzel a többiek nem így voltak, lelkesen próbálgatták a pántos kánikularuhákat. Komolyan össze kellett szorítanom a fogam, hogy el bírjam engedni a gyönyörű, minőségi ruháimat, a csodaszép kötött pulcsikat, amik egy picit mindig szúrtak, a kabátot, ami sosem volt rajtam, a nadrágot, ami túl bő, a kapucnis, bebújós dzsekit, amihez van hasonlóm csak Carhartt, és ezért mindig azt veszem fel, a szupercsinos, kényelmes, zsebes, ibolyaszínű pulcsiruhát, amit sosem hordtam stb, sőt, még egy sosem használt táskát is vittem, meg vadiúj Pupa szemceruzákat, amikkel csak kísérleteztem. De tényleg, minek álljanak a szekrényemben? Én viszont úgy mentem, hogy tutira nem hozok el semmit, de végül persze nem így lett, hoztam két pulcsit, egy nagyon színes, kimonó-szerű felsőt, amit farmer fölé képzeltem el, meg egy ruhát, ami nagyon jól állt. Mondjuk azonnal bűntudatom volt, hogy ruhákat szerzek ahelyett, hogy megszabadulnék tőlük, nem volt jó érzés.

Ma meg nagyon otthonos-hangulatom volt reggel, itthon voltunk mindhárman, a fiúk játszottak, és nekem a vasárnapi ebéd az Jamie Oliver, úgyhogy sütöttem egy sült csirkét. Még egyszer egy műsorában láttam, hogy hogy csinálja, a mellével lefelé fordított csirke bőre alá sok vajat és darabokra vágott fokhagymát dugdos, a hasába pedig egy megszurkált egész citromot. A második félidőben locsolgatni kell a lefolyt szafttal. Alá raktam zöldségeket meg egy almát, abból gravy lett: a végén letakarod és elrakod pihentetni a csirkét, kikanalazod a zsír 90%-át, a sült zöldségeket összekevered egy kanál liszttel, kap egy pohár vörösbort (vagy fehéret) és egy fél liter levesalapot, botmixeled, összeforralod és kész. Én kicsi vajjal párolt, narancsos, rozmaringos sárga és fehérrépát csináltam mellé. 

majd ott

Hétfőn megjött a konyha. Tegnap megérkeztek a szerelők. Előző este 11-kor, amikor Barni kint járt, még nem volt WC a lakásban, sem víz, ami miatt iszonyóan ideges voltam, mert a konyha szerelői szegediek, csak két napot vannak itt és reggeltől estig dolgoznak, nem opció, hogy ne legyen mosdó. Reggel 9-kor már volt WC és mosdó is, nem tudom, mikor rakták be, éjjel, vagy hajnalban, a lényeg, hogy megoldódott. Tehát tegnap reggel elkezdték beépíteni vidáman és lazán, holnap délelőtt átvehetjük. Tegnap reggel úgy hagytam ott a két pasit, hogy tökéletesen megnyugodtam, mert láttam, hogy vérprofik, és meg is nyugtattak, hogy mindent meg fognak oldani. Utána elmentem és kipróbáltam az edzőtermet, amit már kinéztem magamnak ott Nagykovácsiban, és annyira tetszik! Nem túl nagy, vadiújak a gépek, van minden, ami kell, családias, otthonos, gyönyörű. Dani addig a Nagymamájánál volt, most iszonyúan egymásra találtak megint, dúl a szerelem köztük. Utána felmentem Terihez, vittem sütit és kávéztunk meg dumáltunk, jó rég nem találkoztunk, nagyon jó volt. 

Ma kaptam a szerelőktől egy nagyon cuki sms-t, megírták, hogy szépen haladnak, minden problémát megoldottak és gyönyörű lesz, ne izguljak. Valamint hogy a WC ajtóból is levágtak, mivel az új padlóhoz képest túl hosszú volt és ezért nem lehetett felrakni, de már az is használható. Igen, jól gondoljátok, a konyhásoknak semmi közük a WC ajtóhoz, ezt szimpla jófejségből tették meg és én elolvadtam. Egyébként a konyhás pasi, a főnökük tudja, hogy sokat stresszelek a lakás miatt, és most is idegeskedtem, hogy minden rendben lesz-e, be tudják-e rakni, szerintem azért írtak, de nekem nagyon-nagyon jólesett - milyen apró gesztus és mennyit számít! Ma Barni volt kint délután, azt mondja, gyönyörű a konyha, fotózott is, én viszont kibírtam és nem néztem meg a képeket, majd élőben akarom látni először holnap, amikor már teljesen készen lesz. 

Egy csomó dologgal úgy vagyok, hogy itt már nem akarom, majd az új lakásban. Például az új tejhabosítót itt nem akarom használni, majd az új lakásban. Találtam egy olyan corn flakes-t, amit régen nagyon szerettem, de ide már nem veszek, majd az új lakásba. Kitisztíttattam a szőnyeget, de ide már nem rakom ki, majd az új lakásba. Daninak vettem egy karácsonyi tesz vesz várost, de itt nem adom neki oda, majd az új lakásban. Ide nem veszek adventi koszorút, kopogtatót az ajtóra, nem veszem elő az ikeás szarvast (kecskét), ezeket már mind ott akarom. És még ezer ilyen dolog.