a nyár vége

Nekünk csak szeptember 2-án kezdődik az ovi, úgyhogy még van egy icipici időnk együtt. Dani most lent van két napot Vácon, vadul nyaral, én meg kicsit próbálom utolérni magam mindennel. A gitáros fiúval elkezdtünk egy új dalt is írni, szeptember közepén meg koncertünk lesz - ezek a dolgok nagyon izgalmasak, de az emberi meg a kommunikációs része szerintem iszonyúan nehéz így zenekaron belül, nem könnyű ennyi művésszel. 

Kaptam a szomszéd bácsitól rengeteg tököt, cukkinit meg patisszont, rántott tök is készült, de a legnagyobb sikere a tökből készült tócsninak volt, itthon meg a Balcsin is csináltam rengeteget, fokhagymás tejfölbe-joghurtba mártogattuk, finom volt. Én kb EZT a receptet használtam, a kaprot kihagytam, mert mi nem szeretjük. Jó apró lepénykéket sütöttem, kb mint az amerikai palacsintát, csak megkentem a palacsintasütőt vékonyan olajjal, és nem is kellett, hogy nagyon forró legyen a serpenyő. 

Május vége óta nem jártam az edzőteremben, de úgy döntöttem, nincsen több mentség, ma visszatérek, rám fér már nagyon. Ha elkezdek mozogni, akkor a kaja is jól megy, de ha nem mozgok, akkor sokszor arra is tojok, mostanában teljesen össze-vissza eszem és kívánom az édességet, ami persze a fiúk miatt mindig van itthon. Bár egészen aktív nyarunk volt, és nem érzem magam nagyon rosszul a bőrömben, de megfogadtam, hogy újra formába hozom magam, erős leszek és szuper állóképességem lesz - ha te is egy jelre vársz, akkor itt van, tarts te is velem, legyen a mai nap egy jó kezdet!

Pegazus

Vészesen közeledik a nyár vége, de nagyjából kihoztuk belőle, amit lehetett. Voltunk egy hetet a Balatonon megint, jobban megismerkedtünk legújabb, icipici családtaggal, Barni öccsééknek a kisbabájával. Szegényke nagyon sokat sír és iszonyúan keveset alszik, úgyhogy a szülők eléggé zombi üzemmódban nyomják, de próbáltunk segíteni meg bíztatni őket, illetve főleg az anyukát, hogy majd jobb lesz, könnyebb lesz. Most megint látom, hogy milyen mázlink volt, és Dani mennyire könnyű baba volt. Ők egyébként tartják a tankönyvi 3 óránkénti etetést (ő tápszert kap), én meg igény szerint szoptattam Danit, de valahogy az egészre úgy emlékszünk, hogy minden sokkal könnyebb, lazább és jókedvűbb volt, mint ahogy náluk látjuk. Mondjuk Dani aludt mint a tej, ez a kisbaba meg kb 10 perceket, úgyhogy gondolom, meg is van a magyarázat. 

De nem is ezt akartam elmesélni, hanem hogy az egyik nap hívtak minket Szentbékkálára a Pegazusba, ahogy egy csomó program szokott lenni, és már nagyon kíváncsi voltam rá. Most Lick the Click volt, ami egyébként az A38 hajón szokott lenni, és a lányokkal régen sokszor megfordultunk ott, van néhány legendás emlékünk onnan. A Pegazus viszont egy szép, zöld, szabadtéri helyen van, más ismerősünk is a (nagyobb) gyerekeivel jött, és egyből arra gondoltunk, hogy Dani is jól érezné magát. A barátaink lerakták nálunk az autójukat, ők bicajjal indultak tovább, mi meg később az ő kocsijukkal indultunk utánuk és Balatonfüreden vettük fel őket. Már délután indult a buli, 5 körül értünk oda. Jánoska haverunk barátnője egy gyönyörű, latinos kinézetű, csodás mosolyú, nagyon kedves és vicces csaj, Dani egyből lecsapott rá, és onnantól kezdve nem is nagyon foglalkozott mással, ő meg volt olyan jó arc, hogy vette a lapot. Félidőben betoltunk egy (mármint kettő) meglepően jó hamburgert hibátlan sült krumplival, Daninak is nagyon ízlett. Amúgy nem volt olyan igazán bulis buli, volt Dj pult, ahogy lányok tolták a technot, de amúgy asztaloknál üldögéltünk, iszogattunk, dumáltunk. Volt játszósarok meg egészen sok gyerek, de Dani végig körülöttünk autózott, nagyon jól elvolt egyedül is az ott talált kisautókkal, meg épített mindenféléből csúszdát, garázst meg mindenfélét, amiket a kisfiúk szoktak építeni, meg élvezte, hogy sokan vagyunk körülötte, és mindig máshoz fordulhat. Fél 9-kor eleredt az eső, de nekünk már amúgy is lőtték felfelé a pizsamacsillagot, úgyhogy futottunk az autóig, és kb egy óra alatt haza is értünk. Danit az utolsó 10 kilométeren már művészet volt ébren tartani, de végül nem aludt el, a nyaralóban bedőlt az ágyba és már aludt is. Nagyon jól érezte magát, de mi is, szuper volt kicsit kimozdulni, társasági életet élni, főleg így gyerekkel. 

Nekünk amúgy nagyon bejönnek ezek a napközben tartott bulik, hogy este 9-10-re már simán otthon vagy és másnap kipihenten ébredhetsz, és most, hogy látom, hogy tényleg működik gyerekkel is, kicsit jobban figyelem majd őket, hátha van a közelünkben olyan, ahogy egy 4 éves is jól tudja érezni magát. 

I love you, Duna

Nagyon hiányzik a víz, az, hogy egy fülledt, végigizzadt nyári nap után lecsattogjunk/leguruljunk a partra és a hűs vízben/mellett engedjük el a napot. Itt egyszerűen nem találok erre alternatívát, túl meleg van a sétához, biciklizéshez, mozgáshoz, és közben minden este ácsingózom a víz után. Nyilván tudunk egy órát autózni miatta, vagy itt a Külker strand, újra nyitva Adyligeten a Petneházi, és mindkettőt szeretjük, de egyik sem egy Duna-part, ahova bármikor 5 perc alatt odaérsz, nincs belépő 4 ezerért és a természet része lehetsz kicsit. Egy csomó szempontból jobban szeretek itt lakni, mint Vácon szerettem, de a Duna nagyon hiányzik. Pedig itt hűvösebb van, mint a városban, sok zöld van körülöttünk és a kert is tök jó. El sem tudom képzelni, milyen lehet így nyáron a panellakók mentális egészsége. 

Vác

Vasárnap hazajöttünk egy hét után a Balatonról. Nekem már volt tennivalóm hétfőn, amit úgy oldottam meg, hogy a szomszéd néni vigyázott Danira délelőtt három órát, míg nem voltam otthon. Kedden pedig eljöttünk Vácra, de úgy, hogy én is itt alszom. Eredetileg csak egy éjszakát akartam itt tölteni, de annyira jó itt most nekem Anyuékkal meg Danival, hogy már hármat itt aludtunk. Még megvan és üresen áll a régi lakásunk, megvan a régi ágyunk is, ott alszom Danival. Magához képest sokáig szokott itt aludni, 9-ig is simán, aztán meg hosszan reggelizünk a teraszon, Anya csinált nekünk bundás kenyeret, ebédre palacsintát meg paradicsomos káposztát, amit imádok de én még sosem főztem. apa meg minden reggel friss fügét meg koktélparadicsomot szed nekünk a kertben, ők is élvezik, hogy itt vagyunk. Itt van a régi fehér, holland bicóm, végül nem adtam el, pedig árultam egy időben, most viszont jól jön, hogy ilyenkor csak fel kell fújni a kerekét és tudok vele gurulgatni a városban. 

Nagyon ellentmondásos érzéseim vannak a várossal kapcsolatban, imádom és gyönyörű a főtér meg a Duna-part, de közben olyan lepattant minden, a kukákban idős bácsik kotorásznak, részeg emberek dülöngélnek és motyognak magukban, a mellettünk lévő parkban, ahol a gyerekkoromat töltöttem, hajléktalanok isznak a padokon - ez a város sokkal inkább tolja az arcodba az átlagember életét és a politikai helyzetet (Vácon ellenzéki vezetés van, minden támogatást megvonnak tőlük), mint a mi környékünk, ahol meg látványosan jól élnek az emberek. 

Nagyon jólesett tekeregni, voltam az új turkálóban, annyi jó cucc volt, vissza kellett fognom magam, csak egy színes pöttyös nyári ruhát meg egy vagány, fekete-fehér kockás blúzt vettem a farmerekhez. Sok ismerőssel találkoztam mindenfelé, még a vizslás fiúval is összefutottam. Sok emlék jutott eszembe, főleg abból a korszakból, mikor a válásom után néhány évet (ötöt) itt laktam. Nagyon szép időszak volt azzal együtt, hogy milyen nehéz volt az eleje - tudtam magamra fókuszálni, újraértékeltem az életemet, megtanultam, hogy nincsen a családnál fontosabb, és rengeteg dolgot tanultam magamról. Megtanultam egyedül lenni és  élvezni az egyedüllétet - hirdetem azóta is, hogy nem kell tőle félni, mert az ember boldoggá tudja tenni saját magát. 

Ma délután visszatérünk Barnihoz, én meg a kislány-létből a családanya-szerepbe, de szerintem jövünk még ide mininyaralni a nyáron. 

molylepkék, házikók, Lilliomkert

A legnagyobb stresszt az életemben jelenleg a kajás fiókunkba beköltözött molyok jelentik. Pont a horvátországi nyaralásunk előtti este jöttem rá, amikor kihúztam a fiókot és kirepült két picike szürke lepke - pedig nekem a legtöbb dolog üvegtégelyekben van, de persze van otthon liszt, tészta, zsemlemorzsa, teák, kekszek stb, amiket nem szoktam más tégelybe áttenni, hanem hagyom őket a csomagolásukban. Szinte mindent kidobtam, kipakoltam, áttörölgettem, de vettem ilyen ragacsos molycsapdákat, és azóta is ragadnak rájuk lepkék, de nem jövök rá, hogy még miben lehetnek. Teljesen bele vagyok bolondulva a dologba, ha hazaérek, első dolgom, hogy megnézem, van-e új áldozata a ragacsos lapocskáknak - és sajnos gyakran van. Utálom a szitut és nagyon küzdök. 

Ezt a házikót formázó fakanál-tartót még a káptalantóti Liliomkert piacon vettük tavaly nyáron és nagyon szeretem, a konyhánk legszebb dísze és szívesen vennék másikat, más méretben/formában/színben, de nem járunk arra, meg hát gyilkos, élhetetlen tömeg szokott lenni, szóval azért is kerüljük a helyet. Sajnos nem mentettem el, kitől vettük, nektek nincs ötletetek, hogyan tudnám megtalálni őket? 

lakber - szőnyeg edition

Jó régen nem pimpeltünk semmit a lakáson, pedig igencsak ráférne, kb mióta beköltöztünk. Illetve vettünk kicsit később bútort a teraszra, de ennyi. Viszont már nagyon régóta szeretném lecserélni a régi, fapados ikeás szőnyeget a nappaliban. Pedig jól kiszolgált minket, nagyon szerettem. 

Ott volt velünk a Frankelen:

Jött velünk Vácra:

És itt, Nagykovácsiban is ezt használtuk a nappaliban: 

Én már nagyon untam szegényt, ráadásul felpöndörödött a sarka, egy csomószor megbotlottam benne, szóval már itt volt az ideje, hogy búcsút mondjunk egymásnak. és végre találtunk olyat, ami mindkettőnknek tetszett, ráadásul otthon még jobban beleszerettünk, szuperjól megy a lakáshoz. 

Ikea ő is, mint a másik, ami versenyben volt, de a másikat Barni leszavazta, pedig azt a hálónkban nagyon látom. 

ikea.hu saját fotója

balcsi relax

Szombaton lejöttünk a Balatonra, nincs most itt más, csak mi, élvezem, hogy rend van, mindig el van mosogatva, nem kell aggódni, hogy zavarunk valakit, azt esszük és azt csinálunk, amit akarunk. Gondoltam, hogy elengedem és lazulni fogok, de végül hoztam alapanyagokat és főztem tejszínes-csirkés tésztát, borsófőzeléket, sütöttem csirkét meg tojáslepényt - itt van kinti konyha, ami életmentő ebben a melegben. De volt, hogy Digó pizzát ettünk az Apacukában, lángosoztunk egyszer, meg a standon is ettünk menüt az ismerősünk éttermében. Hétfőtől Barni dolgozik, így voltunk két napot kettesben Danival, sőt, most is úgy vagyunk, bár tegnap délután visszajött Barni, meg ma délután is jön. Tegnap este találkoztunk Dani kis barátnőjével, nekik Sóstón van nyaralójuk, úgyhogy nincsenek messze. Elképesztő volt látni, hogy mennyire boldogok és felszabadultak együtt, ahogy szaladgálnak kézen fogva, csúszdáznak meg homokoznak, nagyon cukik. 

Én most érzem azt, hogy leengedtem annyira, hogy tudok csak ülni és bambulni kifelé a fejemből, vagyis igazán pihenni. Ebéd után én is alszom Danival, az csodás és nagyon kell, este meg Mackót nézek (egyedül) meg Morning Show-t (Barnival). A kert itt nagyon jó árnyékos és hangulatos, Daninak csináltam kis kuckót az udvaron, ahol szépen eljátszik egyedül is, én meg kertészkedtem egy csomót. 

Szombaton voltunk sétálni, az autóm a ház előtt állt, és amikor hazaértünk, láttuk, hogy az első rendszámom a földön fekszik. Nem nagyon tudtam hova tenni a dolgot, hogy vajon mi történhetett, de hétfőn elvittem Enyingre egy autós boltba, ott kicserélte nekem az eladó srác (áldassék a neve), és mondta, hogy el volt törve mindkét oldalon szerinte letépték. Mikor hazaértünk, épp parkoltam le a ház előtt, megállt egy rendőrautó, kiszállt belőle egy rendőr és odajött. Kérdezte, hogy hogy-hogy újra van rendszámom, mert látta szombat éjjel, hogy hiányzik, és elmesélte, hogy az utcában több mint 40 autóról letépték a rendszámokat, volt, akinek mindkettőt, és nem is lettek meg, vagy elvitték vagy eldobták máshol, szóval mi még jól jártunk. 

Szombaton fellépésünk van, arra próbálni is kell, szóval holnap hazamegyünk, úgy volt, hogy már szerdán, de annyira jó itt, hogy átraktam minden csütörtöki ügyet péntekre, hogy maradhassunk még egy kicsit. 

Jó most itt pihenni. 

füge

Annyira fáradtnak érzem magam. Esténként úgy szoktam elaludni Dani mellett, hogy semmi emlékem nincs a dologról, arra sem emlékszem, hogy Barni felébreszt, fogat mosok és átmászom a saját ágyunkba. Ma egyedül vagyok itthon, délután Barni megy el Daniért. Aludtam amíg tudtam, ami kb fél 9 volt, és megfogadtam, hogy ma pihenni fogok. Szeretnék visszatalálni kicsit önmagamhoz, szeretném jól érezni magam a bőrömben, újra rendszeresen mozogni. 

Jó lenne újra szívből főzni, nem csak úgy letudni, hogy valamit együnk. Épp a Bear-t nézem a Disney-n (már egy hónapja kb), nagyon szeretem, a sztorit, a káoszt, a karaktereket, meg azt is, hogy főznek benne. Tegnap feltöltöttem a hűtőt, sütöttem vacsira mézes-szójaszószos oldalast friss, ropogós kenyérrel meg salival ettük, isteni volt. Anyuéktól meg kaptam annyi mézédes fügét, hogy akár a piacra is kivihetném eladni, de inkább a szomszédoknak adtam belőle, a többit pedig megesszük mi. 

we love you, Banjole

Barni munkájában nekem az a legnehezebb, hogy nem lehet előre tervezni. Mesélte, hogy volt olyan régebben, hogy pont kint dolgozott a reptéren, és látta felszállni azt a repülőt, amire amúgy volt jegye és rajta ültek a haverjai is, csak nem tudott vele elmenni, mert épp úgy alakult a munkája. Így aztán esélyem sincs nyaralást foglalni előre, jó áron. Tavaly amúgy nem is voltunk sehol, mondjuk pont pénzünk sem volt, mert minden fillérünket elköltöttük a lakásra meg a felújításra.

Na de idén megint úgy tűnt, hogy nem tudunk nyaralni menni, vagy hát de, mehetünk a Balatonra, jobbára Danival kettesben, aztán Barni meg csatlakozik amikor tud. Úgy két hete mégis elkezdte mondogatni, hogy talán el tudna szabadulni 4-5 napra a következő héten és elgurulhatnánk hármasban Horvátországba. Hiába nyomultam, nem mert ezt mondani, hogy biztos, hogy menni fog, csak ez a talánozás ment, én meg tök szomorú voltam, mert elhúzta előttem a mézes madzagot, de szinte biztos voltam benne, hogy végül nem fog összejönni. Aztán egyik nap telefonon beszéltünk, ő bent volt az irodában, megint feljött a téma, átment az egyik feletteséhez és elkéredzkedett, ő meg simán mondta neki, hogy oké, no problemo. 

Na de long story short, foglaltam szállást kb 3 nappal az indulás előtt, és tök jót találtam szuperjó helyen és nem 70 meg 100 ezer volt éjszakánként, hanem egész oké áron volt, kicsit gyanúsnak is találtam, de tényleg hibátlan volt. Pula déli részén voltunk egy Banjole nevű faluban egy pofás kis öbölben. Nem csináltunk semmi különöset, délelőtt kimentünk valamelyik közeli, árnyékos strandra, pancsoltuk a tökéletes hőmérsékletű vízben, szendvicset és gyümölcsöt ebédeltünk a vízparton, délután vacsiztunk valahol, este meg sétáltunk, nézegettük a hajókat, éjjel meg óriásiakat aludtunk. Szuperjó volt, iszonyúan intenzív és fárasztó, de mégis tökéletesen ki tudtunk kapcsolni az itthoni mókuskerékből. 

Nem volt valami nagy gasztroélmény az út, pedig azt gondoltam, hogy csodálatosakat fogunk enni én meg majd két pofára tömöm magamba a halacskákat, de meglepően sok fagyasztott sültkrumpliba meg száraz csirkemellbe futottunk bele. Dani alig evett valamit, Barni csitított, hogy nyugodjak meg, negyven fok van, ő sem éhes tök jó, ha szőlőt eszik, szendvicset, fagyit meg dinnyét, így elengedtem. Egyik este Barni elvitt minket egy olyan étterembe, amilyet én csinálnék, ha éttermem lenne. Egy kicsi, családi vállakozás volt, árnyas, lugasos kertben és a teraszon elszórva asztalok. 5 fajta halétel és 5 fajta húsos fogás, 3 fajta köret, meleg, ropogós kenyér, minden friss és tökegyszerű, helyi borok, imádtam. Daninak vittünk egy kis foglalkoztató füzetet meg filceket és tök szépen elüldögélt velünk, ami jó is volt, mert a többi asztalnál is voltak gyerekek, és rájuk szólt a staff, amikor felálltak és mászkáltak a vadregényes kertben, vissza kellett ülniük az asztalokhoz. Ez mennyire szar amúgy? Ha nekem lenne ilyen éttermem, tutira csinálnék a kölyköknek egy kis sarkot, mindenfélével, amivel lefoglalhatják magukat, a gyerekes szülőknek is kijár, hogy nyugodtan megvacsorázhassanak. 

5 éjszakát voltunk, hétfőn jöttünk haza, Dani nagyon nyűgös volt visszafelé a 7 órás úton, aztán szerencsére aludt is. Kettesben Barnival szerintem egy percet sem voltunk, de tegnap elvittem Danit Vácra, és este kicsit bepótoltuk. Olyan gyönyörű Horvátország, irigylem őket a rengeteg tengerpart miatt, olyan szívesen élnék ilyen helyen, és mindez 6-7 órányira tőlünk. 

fesztivál állat

Szépen csordogál a nyár. Danival kicsit egymás agyára megyünk, én nem értem, hogy miért nem tud egyedül is dolgokat csinálni, ő meg nem érti, hogy miért nem szórakoztatom egész nap - de komolyan, ha valami dolgom van, főzök, vagy teregetek, áll mellettem és várja, hogy befejezzem és menjek vele vonatozni meg autózni. Persze ha strandolunk, vagy csavargunk, az jó, de itthon nagyon unja magát. Ebéd után nem alszik, így aztán késő délután már káosz van, ezért aztán minden délután megfogadom, hogy másnaptól ha kell, lekötözöm, de mindenképp aludnia kell egy kicsit (aztán másnap nyilván a bilibe lóg a kezem). A múltkor egy ilyen őrület közepette elesett a nagyinál a felmosott kövön és beverte hátul a fejét, éjjel hányt is, úgyhogy hajnal 3-kor a Jánosban is volt jelenésünk, aztán egy nappal később megint, röntgen stb. Szóval eddig nem annyira pihentető a nyár, de hát ez van. 

Tegnap el kellett mennem feltölteni a készleteket, nulladik Glamour napok voltak a Rossmannban (én nem olyan régen jöttem rá, hogy ilyenkor egy csomó minden 35-40%-kal olcsóbb, és megéri ilyenkor bevásárolni mosószerből, mosogatószerből, tusfürdőből, fogkrémből, meg kb mindenből, amit ott szoktunk venni). Ez egy kisfiúnak nyilván nem annyira izgi, úgyhogy a szomszédokra bíztam egy órára, tiszta felüdülés volt nélküle bevásárolni, haha. 

Hétvégén Anyuéknál volt két napot, mi meg elmentünk úszni meg napozni a Külker strandra (Danival is oda szoktam járni, nagyon szeretjük), este meg kimentünk a Kolorádó fesztiválra, ami itt van mellettünk az erdő közepén. Én eleve nem voltam nagy fesztiválozó hangulatban, de gondoltam, azért menjünk, biztos jó lesz. Hát, nem volt jó. Valahogy nem talált most meg a zene (főleg elektronika), sötét volt és azon aggódtam, hogy kitöröm a bokám, többen voltunk, így aztán egyfolytában bandukoltunk valahova, vártunk valakit vagy visszamentünk valakiért, vártuk míg valaki pisilt vagy sorban állt a pultnál. Egyáltalán nincs térerő (amit nem értek így 2024-ben, a jelerősítők világában), így aztán ha valakit elveszítesz, annak annyi - teljesen visszajött a korai Sziget fesztiválok hangulata, amikor ugyanez volt a műsor egész este. Aztán meg a derekam fájt, fáztam, fáradt voltam, éhes, de nem akartam a kajálással feltartani a többieket (wtf, tudom). Ah, nem tudom, öreg vagyok én már ehhez. Mondjuk nem tudom, mit vártam, a közönség átlag feleannyi idős volt, mint mi. Így aztán hajnal egy körül hazamentünk taxival - a fesztivál hivatalos partnere a Főtaxi, és a kurva anyjukat, hogy teljesen legálisan lehúzzák a csóró kis egyetemistákat, nekünk a 7 perces út 8 ezer forintba került, a városközpontból nem szokott ennyibe kerülni hazataxizni. 

slow summer days

Szombaton megvolt a második nagy koncertünk is. Egy gyönyörű szabadtéri helyszínre készültünk, de volt rá egy kicsi esély, hogy esni fog, így végül betették zárt térbe - a házasságkötő terembe, ahol az első esküvőm volt, és a dobosunk volt a tanúm. Ez mondjuk kicsit fura, de egyben vicces is volt, milyen furcsa az élet, nem?  Ott voltak a szüleim, Barni családja, meg persze Dani is, aki végigtrollkodta a koncertet (Anyaaa, mikor lesz már végee?), elvitte a show-t és a végén feljött a színpadra meghajolni velünk.

Bár most nem nagyon izgultam, azért előtte már napi több órát énekeltem, készültem és nagyon elfáradtam. Vasárnap sokáig ágyban maradtunk, bevásároltunk, aztán elmentünk ebédelni Barni anyukájával és a tesójáékkal (akiknek épp ma születik a kisbabájuk, bár ezt tegnap még nem tudták, július 9-re voltak kiírva). Délután filmet néztünk, pihentünk, aztán átjött Barni egy régi barátja, csináltam nekik falatkákat a meccs mellé. Én feljöttem, lezuhanyoztam, befeküdtem az ágyba, olvastam és aludtam. Jaa, Dani? Hát ő a koncert után Vácon maradt Anyuékkal, ma megyek érte, szerintem strandolunk is kicsit.

Hihetetlen érzés volt, hogy ma nem kellett kelnem, persze fél 8-kor már ébren voltam, de aztán fetrengtem 9-ig, és most csend van, rend, tisztaság, reggeli, kávé meg a fejemből kifele bambulás, nagyon jól esik. 

Nem tudom hogy lesz a hét, rengeteg dolgom lenne. Fel kellene énekelnem az új számot meg próbálnunk is kéne egy új projekthez, meg amúgy tanítanom is kell, de hát nincs már ovi, ugye. Barni kérdezte valamelyik nap, persze viccesen, hogy az ilyen kicsik nem járnak még táborba? Nem keresünk neki egyet? Mondom szerintem hagyjuk őt békén, majd valahogy megoldjuk. 

és meleg az idő

Tegnap reggel fél 8-kor felraktam a buszra Danit az ovisokkal együtt, a Velencei tónál töltötték a napot. Vonattal mentek, pancsoltak, fagyit meg lángost ettek, szuper napjuk volt. Azért persze izgultam, hogy apró kis babánk ekkora kalandra indul olyan arcokkal, akiket csak szeptember óta ismer, de jól érezte magát és menni akar megint majd. A Déliben vártuk őket 3-kor, mert persze nem aludtak, és tudtuk, hogy onnan tömegközlekedéssel hazabumlizni már tényleg durva lenne nekik. Olyan opció, mint buszbérlés, már egyáltalán nem játszik, mert annyira drága, úgyhogy mindenhova tömegközlekedéssel mennek. 

Szóval elindultak reggel, én meg hazamentem, hajat mostam meg kicsit összeraktam magam, aztán elmentem reklámot gyártani a következő koncertünknek egy városi TV-nél. Várható volt, hogy kell majd ilyesmikben részt venni, és őszintén szólva általában az esemény előtt a hátam közepére kívánom az egészet, de amikor ott vagyok, már élvezni szoktam, gondolom, ez ilyen túlélési funkció, merthogy nem nagyon van választásom, túl lenni rajtuk meg már nagyon felemelő. Én mondjuk nem bírom megnézni az interjúkat, videókat stb magamról, letudom és kész. Előtte kicsit elmentem Anyuékhoz, beszélgettünk egy órát meg megebédeltettek, jó kis mini-minőségi idő volt, aztán mentem a dolgomra. 

Odafelé a kocsiban Carson Comát hallgattam, nagyon rá vagyok csúszva, imádom, hazafelé meg Kispált, óriási szabadság érzésem van ezektől a zenéktől. A Kispál a gimis időszakom, érettségi előtt állok, szerelmes vagyok Gödöllő leghelyesebb pasijába, a Madarász Petibe és ő is belém, ugrálunk együtt a Kispál koncerten a csillagos ég alatt, fiatal vagyok, boldog és gyönyörű az élet. A Carson Coma meg a mostani boldogságom, hogy ezek a srácok ennyire fiatalok és ilyen tehetségesek, tökéletesek a szövegek és kurvajók a számok. 

Ma nekem kellett vinnem gyümölcsöt meg vajat az ovis csoportnak, 4 dolgot mondtak (szőlőt, dinnyét, sárgabarackot meg répát) és ebből egyet (a répát) elfelejtettem. Szörnyen szórakozott vagyok. 

Délután Danit elviszem strandolni, szegénynek a töke tele van már az ovival, annyira várja már, hogy ne kelljen járni. Végre itt a nyár.

blue moon, you saw me standing alone

 Naa, úgy látom, a telefonomról is tudok posztot írni, sőt tök jó hogy diktálni is tudok. Két éve, amikor telefont vettem, jó ötletnek tűnt egy mini verziót választani - nagyon durván megbántam már ezerszer, legközelebb egy pingpong asztal méretűt veszek, az tuti. 

Ma reggel lejöttünk a Balatonra, Dani, Barni anyukája és én hármasban. Barni ma még dolgozott, este meg Body Count koncertre ment, majd reggel csatlakozik ő is. Kicsit takarítgattunk, felraktuk a függönyöket, ablakot mostunk, ilyesmik. Kint ebédeltünk a strandon, aztán bejöttünk kávézni meg chillezni kicsit, majd mi visszamentünk a strandra, Dani homokozott, én meg napoztam meg olvastam. Nincs ennél jobb élet szerintem, nagyon sokat szeretnék idén nyáron itt lenni Danival.

Közel hozzánk volt egy pad, ahol egy nő ült, velem egykorú kb, tök csinos, de sugárzott róla, hogy milyen szomorú. Ült a padon és néha beintegetett a vízbe valakinek, azt hittem, a gyerekének, de végül egy pasi mászott ki a vízből. A nő szaladt elé egy törölközővel, leültek a padra, a pasi próbált kitérni a nő érintésétől. Egy idő után rájöttem, hogy durván szidja a nőt, a takarodj innen, ne érj hozzám, te fasszopó geci kb a legkedvesebb kifejezés volt, ami elhagyta a száját. A nő még próbálkozott, törölgette meg simogatta a hátát, aztán a sokadik durva reakcióra abbahagyta és szomorúan nézett maga elé, ahogy a pasi felbukkanása előtt is. 

Nekem instant gyomorgörcsöm volt a helyzettől, sosem láttam még ilyet élesben, meg hát annyira rutinosan, olyan ótvar nyelvezettel szidta a nőt, hogy úgy éreztem, ez az alap felállás köztük, és hogy az agresszió csak azért nem öltött fizikai formát, mert publikus helyen voltak. 

Egy idő után a pasi elment átöltözni, a nő meg ott maradt egyedül, magába zuhanva. Danival elsétáltunk előtte, megmostuk a lépcsőnél a saras tappancsokat, visszafelé nem bírtam ki, és megálltam előtte. Azt mondtam neki, hogy túl rövid az élet ahhoz, hogy bárki így beszéljen vele. És ne haragudjon, hogy megszólítottam, de ez, ahogy ez az ember bánik vele, tűrhetetlen. Nem válaszolt semmit, úgy tűnt, akart, de végül nem: szomorúan, zavartan mosolyogva nézett rám és bólogatott. 

Mi kicsit később összepakoltunk és bejöttünk. Nem megy ki a fejemből a dolog, nagyon sajnálom a nőt, pedig nem ismerem a sztorijukat, csak egy helyzetet láttam/hallottam. Nyilván a pasival nem mertem volna konfrontálódni, és nem vagyok abban sem biztos, hogy jól tettem, hogy megszólítottam. 

De abban biztos vagyok, hogy senki nem érdemli azt, hogy így bánjanak vele. 

ovi

Annyi minden történt, de az Anyák napját mindenképp el akartam mesélni. Az óvónők szervezték az apukákkal meg a gyerekekkel együtt, hatalmas titkolózás ment. Aznap 4-re kellett az oviba mennünk, gyerekek sehol. A csoportszobában le volt téve a földre a kis ágyneműjük, arra kellett rátelepedünk, majd jött egy nő, és fél órás hangtál meditációt tartott nekünk. Nekem szinte végig csorogtak a könnyeim, annyira tele voltam érzelmekkel, nem szoktam meditálni, de ez valahogy nagyon jókor talált meg, egy belső utazás volt nekem. Utána bejöttek a porontyok, megmasszíroztak minket, majd együtt, de mindenki az anyukájához bújva elmondta/elénekelte a mondókákat/dalocskákat kb 4 percben. Utána átmentünk egy másik terembe, ahol az összes gyerek körvonalát megtaláltuk a földre/nagy lapokra rajzolva, és bár nyilván ezek hasonlóak voltak, mindegyiken volt egy kis egyéni ismertető jel, Danién egy Carhartt sapi, majd együtt kiszíneztük a rajzokat. utána áttrappoltunk a Kastély parkba, ahol a pasijainknak hála a bográcsban már rotyogott a paprikás krumpli, be volt hűtve a fehérbor meg az üdcsi, voltak ropogtatnivalók és sütik. A kicsik duhajkodtak mi meg dumáltunk, mondjuk nekem mennem kellett a városba próbálni 7 körül. Barni mesélte, hogy az egésznek az is tök jó hozadéka volt, hogy jópár apukával megismerkedett és összebariztak.

A múlt héten Apák napja is volt, ez nem volt annyira izgi, de ők is az oviba mentek, és olyan feladatok voltak, hogy pl. egy üvegfal mögé álltak a kicsik, és az apukák lerajzolták a kis pofácskájukat, meg verseny volt, hogy melyik apuka-gyerek páros építi meg a leghosszabb lego-hidat. Aztán ők is a Kastély parkba jöttek, ahol hot doggal, jégkrémmel meg sütivel vártuk őket, meg volt nagy focizás meg őrültködés. 

Mindkettő akkora élmény volt szerintem mindannyiunknak, szülőknek, gyerekeknek, szervezés-oldalról nem volt nagy cucc, inkább csak a szándék kellett hozzá, hiszen mindenki csak egy kicsit rakott hozzá, de azt nagy szeretettel (volt excel feladatokkal, és mindenki beírta, mit vállal). Szuperjó élmény, igazi közösség-építő esemény volt mindkettő. Az óvónők előtt mondjuk le a kalappal - és ez egy sima, állami ovi.