friends, that's what will be

Nos, a ruhám elkelt, méghozzá itt a blogon. Kérdezték, hogy miért nem Vinteden árulom - nos, én utálom a csomagfeladással járó szarakodást, meg nem bízom a rendszerben, mi van, ha elveszik a gyönyörű (és drága) ruha? Összefutunk, odaadom, kész. Plusz nagyon nehezen mondok búcsút a ruháimnak (még így sem volt könnyű, hogy már nálam van egy ugyanilyen ruha a megfelelő(bb) méretben), és örülök, ha látom, ki viszi tovább.

A Budagyöngyénél bonyolítottuk le az átadás-átvételt, utána én siettem az L33-ba az éves vizsgálatra-rákszűrésre, ultrahangot is kértem. Amúgy nyugodt szoktam lenni az egészségemmel kapcsolatban, de azért mindig izgulok picit előtte, utána pedig annyira jó érzés, hogy szemmel láthatóan, meg amúgy is minden rendben van, szépen működik a szervezetem. Mondjuk még 2 hét, míg megjön az eredmény, de reméljük a legjobbakat. (És ha csak egy jelre vártatok, hogy ti is megejtsétek az idei nőgyógyászati vizsgálatot: itt van!)

Szeretem ezt a helyet (azt hiszem, írtam már róla), mert csak fiatal, női nőgyógyászaik vannak és iszonyúan profi és kedves mindenki, partnerként kezelnek, bármit meg lehet kérdezni-beszélni. Lehet online időpontot foglalni, és mindig van aznapra vagy másnapra időpont. Teljesen véletlenül ahhoz a lányhoz mentem vissza most, akinél szültem, azonnal előkapta a mappámat (mármint virtuálisan) és egy csomó mindenre emlékezett. Olyan 35 körül lehet, gyönyörű, vagány és iszonyúan jó fej, nagyon bírom őt. Érdekes, hogy anno végig magázódtunk, még a szülés után is, most meg meglátott, nagy mosoly, és sziaaa Milonkaaa! Nem tudom, ez hogy jött, de nagyon jól esett. Mesélte, hogy azóta ő is szült, nagyon nehezen jött nekik össze, hogy másfél évig nem aludtak, annyira rossz alvó volt a babájuk - meg ilyesmiket. Mutatott fotót is a kicsiről - nagyon jó érzés volt így beszélgetni, de vajon ennyire szimpi vagyok, és közelinek érez, vagy vajon mindenkivel ilyen közvetlen a páciensei közül?

Tegnap este megnéztük a Szerethető című cirkós filmet, már nagyon régóta akartam. Nekem nagyon tetszett, egy párnak tönkremegy a házassága, vagy hát inkább egy veszekedés alkalmával a pasi váratlanul közli, hogy elég volt, váljanak el. Ki a hibás, mi a megoldás, van-e még visszaút, ilyesmi. Nagyon lelkizős, kicsit nyomasztó, iszonyúan real, igazi norvég. A főszereplő csaj meg nagyon emlékeztet a Mari (art from the heart, a mari pulcsik) márka Marijára, titeket nem? 

Daninak meg két plüss alvós macskája van, és az egyiket, ami kb egy öklömnyi cicó, nem találjuk 2 napja. Szegény, vigasztalhatatlan, ma mindenért elsírta magát. Vettünk neki egy 90%-ban ugyanolyat, de hát neki a Lili kell. Eddig mindent megtaláltunk, ami eltűnt, remélem, ez is meglesz. 

weekend vibes

Nagyon jó volt a hétvége, bár annyira üresnek érzem az agyamat, hogy izomból gondolkoznom kell, hogy emlékezzek, miket is csináltunk. Pénteken itt volt a takkernő és én is itthon voltam közben. Én közben vasaltam és beszélgettünk egy csomót. Múltkor mondta, hogy megüresedett pár időpontja mert külföldi kliensei voltak és elköltöztek, így írtam egy posztot és ajánlottam őt a helyi anyukás csoportban, talált is pár új családot. Egy ponton Barni is hazaért, téblábolt, de nem tudta, hova telepedjen le, ahol nincs útban, így végül inkább elmentünk ebédelni. Mióta lerakta a cigarettát, nagyon központi téma a kaja, hízott is több mint 10 kilót, azelőtt nem is reggelizett, a kajálás ilyen tudjuk le téma volt nála. Bezzeg most! Van itt közel hozzánk egy kis családias (illetve családi, egy fiatal házaspár viszi), kerthelyiséges étterem (Remetekert), ahol nagyon finom a menü és egészen komoly adagok vannak. Sajnos aznapra már elfogyott, így én végül csak egy levest ettem, Barni pedig bécsi szeletet. Mondták, hogy érdemes aznap reggel 10-ig befoglalni a menüt, mert annyira népszerűek, hogy elfogy mindig. Láttuk, hogy cuki nyugdíjas nénik 4-en meg idős házaspárok ebédelnek együtt, nagyon hangulatos a hatalmas fás, árnyas kert így nyáron, szóval megértem, és örülök, hogy megtehetik (2500 ft a leves+második). Tök jó lenne, ha a szüleimnek is lenne időnként ilyen lehetősége. A végén ettem egy epres-pisztáciás pavlovát, nekem a kedvenc sütim a pavlova, de ez kiemelkedően finom volt. Barni mondta, hogy csináljak itthon, lehet, hogy megpróbálom majd. Ti szoktatok készíteni?

Danit 3-kor hoztuk el az oviból és megbeszéltük előre, hogy mozidélutánt tartunk. Lulu anyukája közben kétségbeesetten hívott, hogy nem járnak a villamosok és nem ér haza időben, úgyhogy a kiscsajt is elhozta Barni, úgy vártam őket otthon, hogy besötétítettem, kaptak mozijegyet, pattogatott kukoricát és már indult is a Mackótestvér. Este Dani Barni anyukájánál aludt, mi meg elmentünk az A38 hajóra drum&bass buliba, amit én nagyon egyhangúnak találtam és hamar beuntam, fáradt voltam és éhes, nem tudtam hova leülni, és ugye nem is ittam, mert én vezettem. Így egy ponton mondtam a srácoknak, hogy ők dödörögjenek csak nyugodtan, én meg beültem a szinte üres étterembe és szépen csendben megvacsoráztam, rozé kacsamellet ettem édesburgonya pürével és áfonya jus-szel. Tudom, hogy nyugdíjas vagyok, de annyira jól esett. A szép színes folk doodle Tomcsányi ruhám volt rajtam (amiből kettő van és az egyiket épp árulom), kb mindenki máson farmer és póló, imádok kilógni. Egy ponton odahajolt hozzám egy srác, hogy kurvajó a szetted, az nagyon jó érzés volt. A bulinak este 10-kor vége volt, 11-kor ágyban voltunk, ez a legjobb fajta bulizás. 

Szombaton az MDF piacon megvettem a szezon utolsó csomag spárgáját, ebédeltünk finom gulyáslevest, amit az anyósom főzött, délután meg otthon ejtőztünk, Dani pancsolt a minimedencében, amit a teraszra vettem neki, a régi egyszerűen túl nagy, rengeteg víz kell bele. Vasárnap a fiúk amerikai autó kiállításon voltak a vasúttörténeti parkban, én csináltam mézes-mustáros husicsíkokat krumplival és salátával, délután aludtunk, a Horvátországból hozott kavicsokra rajzoltunk, meg megnéztük a Mackótestvér 2-t.  

water, aqua, l’eau

Mi teljes mértékben élvezzük a dolce vitát, mióta hazajöttünk. Barni nem dolgozik, nekem a hét közepére koncentrálódnak az óráim, Dani vidáman jár oviba. Olyan érdekes szerintem, hogy ha utazik az ember és kicsit kicsekkol a mindennapokból, a saját életét is tudja egy kicsit messzebbről szemlélni, nem? Bennem megerősödött, hogy nagyon szeretem ahogy élünk, igyekszem integrálni a bennünk és körülöttünk lévő nagy változásokat, amiből elég sok van jelenleg, és elfogadni, hogy a nehézségeink rajtunk kívül állnak és itt vannak velünk, bármit csinálunk. Nagyon szeretnék kevesebbet görcsölni és még lazábban venni a dolgokat - pedig ebben szerintem aránylag jók vagyunk, de feltűnt, hogy családilag képesek voltunk befeszülni olyasmin, hogy mondjuk össze kell pakolni az airbnb-ben, becuccolni az autóba és elindulni. Az ilyesmit pl miért nem tudjuk (én miért nem tudom) lazán, jókedvűen? 

Amióta hazajöttünk, ezerrel pakolászunk, szelektálunk mindketten, szeretnénk, ha a lakás kupis részei is rendben lennének. Ehhez jó sok idő kell, és apránként haladunk vele. Még Danit is sikerült bevonni, egész sok játékától megszabadult, hogy helyet csináljon az újaknak. 

Az oviban ma az egyik elballagó kislánynak volt kiskirály napja, vagyis az ő kívánságait teljesítették, ami strandolás volt, pizza evés, meg még valami. Így ma bevittük a  kismedencéket, megtöltötték őket meleg vízzel az udvaron és pancsoltak, az ebédet lemondták és helyette pizzát rendeltek. Ezzel párhuzamosan Pillával mi is elmentünk strandolni a Margit szigetre, úsztunk, napoztunk, dumáltunk, avagy kisgyermekes anyukák kicsekkolása a valóságból. Nagyon szuper volt. 

no milk today

Mindannyian szomorúak voltunk, mikor el kellett indulni haza csütörtökön, de szuperjó volt mégis hazaérni, a saját ágyunkban aludni. Napokba telt minden csomagunkat kiüríteni, elpakolni, mosni - Dani táskájából még csak ma pakoltam ki. Dani másnap már ment is Vácra, egyet ott aludt, mi meg azóta próbáljuk magunkat utolérni. Szombaton reggel mentünk érte, én el akartam szaladni reggel bevásárolni, de Barni mondta, hogy ne húzzuk most ezzel az időt, induljunk, majd délután, hazafelé bevásárolunk. Én már ekkor tudtam, hogy ez rossz ötlet, de ráhagytam, gondoltam, ha más nem, majd vasárnap reggel elmegyek nyugiban a solymári lidl-be. Aznap végül egész nap szigetcsúcson strandoltunk a barátainkkal (szerintem az Magyarország legszebb természetes strandja amúgy), este meg visszamentünk Vácra Tilos Maratonra a Kertünk bárba a gyerekekkel együtt, és este 8-kor indultunk haza, szóval a bevásárlás felejtős volt. Reggel meg persze szembesültünk vele, hogy semmi nincsen nyitva most két napig, úgyhogy most ezerrel rá kellett kapcsolni a maradékmentő projektre. Még jó, hogy volt a fagyasztóab egy teljeskiőrlésű cipó, hoztunk néhány finomságot Olaszországból, tudtam csinálni töltött paprikát a mélyhűtőben lévő SK húsgombócokból, főztem tejbegrízt, sütöttem tojáslepényt, a kisboltban meg volt kakaós csiga. Holnap viszont teletömöm a hűtőt zöldséggel és gyümölccsel, mert hiába ettem egy csomó salit kint, így is sokkal több pizzát és tésztát ettünk az utazás alatt, mint szoktunk. De a legjobban a levesek hiányoztak. 

a világ körül

Majdnem két hétig nem voltunk itthon megint. Egy hetet Horvátországban voltunk, Barni munkatársának/barátjának a felesége horvát, az ő családjuknak van egy kis apartmanja, és már tavaly is ajánlgatták, hogy tegyük magunkévá egy hétre nyugodtan, de csak idén jött össze. Egy hét után átmentünk Olaszországba, Triesztben volt a szállásunk, négyet aludtunk ott. Elvittük magunkkal Barni anyukáját, mert sokat van egyedül és nem utazott, mióta az apósom meghalt. Mindenki azt hiszi, hogy ez tök jó, mert ő vigyáz Danira, mi meg tudunk kettesben nyomulni, de egyáltalán nem erről szólt, egyszer mentünk el a barátainkkal vacsizni, míg ő lerakta Danit, meg az utolsó este mentünk el kettesben iszogatni, egyébként mindenhova négyesben mentünk - sőt, volt, hogy ők mentek kettesben vásárolgatni, én meg addig Danival strandoltam. 

Horvátországban egy picike, Ravni nevű faluban voltunk, ahol még egyáltalán nem indult be a szezon, és szinte senki nem volt a tengerparton rajtunk kívül. Ott nagyon jól tudtunk pihenni, szépen lebarnultunk, és az utolsó napokra a tenger is felmelegedett annyira, hogy tudtunk fürödni. Szerintem pont erre volt most szükségünk, tengerre, semmittevésre, napsütésre. Elautóztunk Rovijnba is, ahol még egyikünk sem járt korábban, ott töltöttünk egy egész napot, nagyon-nagyon tetszett, olyan mint egy hatalmas, csodálatos Szentendre, csak sokkal jobb.

Trieszt már sokkal aktívabban telt, ott azért sokat sétáltunk, csavarogtunk. Imádom az olaszokat meg azt, ahogy élnek. Kicsit leporoltam az olasz nyelvtudásomat, és eléggé nyögvenyelősen, de azért sikerült megoldani szinte mindent - bár többször is előfordult, hogy angolul válaszoltak vissza, haha. Nagyon jókat ettünk, én ittam egy csomó aperol spritzet, olyan érdekes, hogy itt mindenütt tökéletes arányban készítik el, nem úgy, mint otthon. 

Egyik nap átmentünk Velencébe, ahol 15 éves koromban voltam utoljára egy gimis osztálytársnőmmel meg a szüleivel, akkor tini szerelembe is bonyolódtam egy olasz fiúval, egy ideig leveleztünk is, ő olaszul írt, én meg angolul:). Amikor leszálltunk a hajóról, a Dózse palotánál és a Szent Márk téren akkora tömeg volt (kedd délelőtt), hogy az első reakciónk az volt, hogy inkább menjünk haza, de szerencsére kitartottunk, és ahogy távolodtunk a torurist trap-ektől, úgy lett Velence egyre szellősebb, kedvesebb és varázslatosabb. Nagyon élveztük, és szeretnék máskor is visszamenni. Voltunk a Harry's ban is, ami Hemingway törzshelye volt (bár ez lehet, hogy hogy olyan, mint nálunk, ahol minden városban van olyan ház, ahol Petőfi élt, Hemingway meg minden kocsmában ivott) és tényleg olyan, mintha visszautaznál az időben. Ittam Bellinit, amit a hely tulaja, maga Harry talált ki, és olyan, mint a mimóza, csak ez barackpüré pezsgővel (proseccoval). Nagyon finom volt, csináltam egyébként már régebben itthon, de most megint szeretnék. 

Nekünk nagyon-nagyon tetszett, és iszonyúan ajánlom kirándulni, csavarogni, enni egy jót, annyira különleges hely, tényleg semmihez sem hasonlítható. És nem szabad megijedni az első 500 métertől, mert utána már minden világszám.

hétfőn a fű se nő

Éjjel Daninak hőemelkedése volt. Már este gyanús volt, hogy nem melegebb-e picit, mint szokott, meg az is, hogy este 8-kor már durmolt, úgy, hogy délután is aludt picit. Én megnéztem a sorim utolsó részét (erről még akarok írni), és pont zuhanyoztam, mikor előkavarodott a szobájából azzal, hogy jöjjek, mondtam, hogy feküdjön be a mi ágyunkba, mindjárt jövök. És akkor már nagyon meleg volt. Forgolódott is egy csomót, rosszul is aludtunk emiatt mindketten, így reggel már tudtam, hogy nem megy ma kirándulni az ovis csoporttal a Vadasparkba, főleg, hogy reggel esett az eső és 10 fok volt. Végül le is mondták, de így is itthon maradtunk. Így el is engedtem a napomat meg a kis to-do listámat és társasoztunk (már tök jól lehet vele), activity-ztünk meg Kluster-eztünk. Ebédre kért mákos tésztát, állítólag az a kedvenc étele (én még sosem csináltam, az oviban szokott lenni, meg Anyunál), én meg ettem maradék sütőtöklevest. Tudom, hogy már vége a szezonnak, de Dani imádja, és én is tudom enni napokig, vettem egy kicsike tököcskét, tegnap megfőztem és nagyon finom, csak megfőzöm leveskockával, leturmixolom és kész. Pirítottam hozzá vajon kockákat a rozscipómból, meg aprítottam a borsóhajtásokból, amit mindenhez eszem kb. Isteni volt. Most megyünk aludni egy nagyot, délután meg hazajön Barni. 

Na és a Behind Her Eyes című thriller sorozatot néztem most meg a Netflixen, amit már egyszer régen elkezdtem, csak nem jött be annyira és abbahagytam. De most láttam egy threadet, amiben mindenki arról a sorozatról írt, amit a legjobbnak tart, és ezt annyira sokat ajánlották, hogy visszatértem hozzá. Amúgy szerintem nem olyan nagy minőség (brit amúgy), de olyan csavarok vannak benne tényleg, hogy a végén ülsz, hogy aztakurva, ez mi volt. És csak 6 rész, szóval teljesen emészthető, tényleg szívből ajánlom én is. 

good things

• Barni Svédországban van a kis barijánál, Dani Vácon élvezi a nagyik vendégszeretetét, én pedig péntek este óta élvezem a szabadságot. Volt a takkernő is, így még pakolásznom sem nagyon kell, mert szép rend és tisztaság van. 
• Apukám megragasztotta az egyik tálat, és most majdnem olyan, mint új korában. Van még egy, egy nagyobb, az sajnos tényleg nagyon összetört, szóval ő valószínűleg nem fog meggyógyulni. 

• Ma voltunk Olívval meg Gyömbérkével úszni meg szaunázni, aztán meg beültünk a Spílerbe salátát enni. Annyira jó volt! Vicces, hogy volt ma Lick the Click! is a hajón, de eszünkbe sem jutott azt választani progiként, öregszünk. Voltam egyébként pár hete Barnival meg pár barátunkkal, és abszolút a mi korosztályunk jár oda lötyögni meg iszogatni, nagyon megnyugtatónak találtam ezt, jó volt.
• Vettem a piacon virágot egy nénitől, kicsit kiegészítettem a kertből, nagyon feldobja a lakást. 

• Belefutottam egy ágytakaróba egy webshopban, amit random hirdetésként dobott fel nekem a rendszer. Annyira milonkás, hogy meg kellett néznem jobban, és végül meg is rendeltem. Gyönyörű, tök jó minőségű, és szállítással együtt került 10e forintba. Innen van.

back home

Még azt el akartam mesélni, hogy ottani idő szerint reggel 9-kor indult vissza a gépünk, ami azt jelentette, hogy nagyon korán kellett kelni. Mindketten rosszul aludtunk (Dani nem panaszkodott), így kialvatlanul ébredtünk 5-kor, Danit keltettük 5:15-kor és jött értünk a taxi 5:30-ra. Kb 40 perc alatt kiértünk, és ott gyorsan kiderült, hogy tök jó volt ez így, mert egy csomót kellett sorban állni meg útlevelet ellenőriztetni, szóval annyi időnk volt még, hogy reggelizzünk (ketten ettünk egy szendvicset hatezerért, nagyon durva árak voltak a reptéren), Dani betolta a kis almáját meg a kekszét, én ittam egy kávét és már ülhettünk is fel a gépre. Az is furcsa volt, hogy odafele másfél óra volt az út, visszafele pedig 1 óra 40 perc. 

A reptéren a már előre lefoglalt reptéri kisbusz várt, mert egyrészt az a legolcsóbb opció, másrészt nem akartuk egy hétre a reptéren hagyni az autót, harmadrészt Barni öccse szívesen kijön értünk, csak utána hallgathatjuk, hogy ez neki mennyi idejét elveszi és mennyire megterhelő stb, szóval köszi, de akkor inkább ne. Nem nagyon vásároltunk kint, szemeztem a Louis Vuittonokkal a Nagy Bazárban, de végül nem vettem, pedig viccből gondolkodtam egy kisebb darabon. Szereztem egy hamis Birkit itthonra, meg vettünk gyönyörű, kézzel festett tányérokat, amikre nagyon vigyáztunk és a repülőn is a kézipoggyászba tettük. De bármennyire vigyáztunk rájuk és bármennyire is be voltak csomagolva egy halom puki-fóliába, hazafelé a sofőr a csomagtérbe tette azt a kisbőröndöt is, hiába mondtuk, hogy törékeny, aztán minden kanyarban repkedtek a csomagok, és össze is törtek a csodálatos tányérjaink. El vagyok keseredve. Elvittem őket Apuhoz, azt mondta, megragasztja őket, és legalább kis mütyüröket tarthatok bennük. Ezek maradtak épen: 

Nagyon jó volt amúgy hazajönni a szép, tágas, napsütötte lakásunkba, és még a növényeink is életben maradtak, mert a szomszéd néni locsolta őket. Kint az airbnb-nkben nagyon kemény volt az ágy matraca és borzasztóak voltak a párnák, így most minden este hálát adok a pihe-puha, 180 cm széles matracért, ami olyan, mintha egy felhőn aludnék. És az is jó, hogy nem kelt a müezzin hajnal 5-kor. Egyébként kint is csak az első két éjjel ébredtünk fel rá, utána már nem, gondolom, megszoktuk. Én nagyon szerettem egyébként hallgatni. 

isztambul

Voltunk egy hetet Isztambulban. Én választottam, hogy oda menjünk, 20 évesen csavarogtam ott egy hónapot mindenfelé, és azóta a szívem csücske Törökország. Mindenképp kalandosabb nyaralást szerettünk volna, mint a semmittevős Ciprus még márciusban, és meg is kaptuk. A Fatih negyedben laktunk, kb 50 méterre a Fatih mecsettől, jó messze a turistáktól, mégis gyorsan elértünk reggelente mindenhova, leséltáltunk a tengerpartra és onnan gyalogoltunk vagy villamosoztunk. Leginkább csak csatangoltunk mindenfelé, hajóztunk, bazároztunk, piacoztunk, jókat ettünk, ha elfáradtunk, akkor nagyokat hajóztunk a Boszporuszon vagy beültünk egy étterembe. Dani lubickolt a színes, szagos, ismeretlen világban, nagyon jól érezte magát, meg sem szottyant neki a napi 10+ kilométer gyaloglás naponta, pedig aggódtam emiatt. Felmásztunk a Galata toronyba, voltunk a Pierre Loti hegyen, találtunk egy gigantikus közlekedési múzeumot, de kb ennyi helyre fizettük be magunkat, amúgy csak csavarogtunk. Voltunk többször is Ázsiában, ami nekünk sokkal jobban bejött, mint az európai oldal, nyitottabb volt, kedvesebb, rendezettebb, tisztább. 

Az a városrész, ahol mi laktunk, nagyon vallásos volt, nehezen viseltem, hogy mindenki megbámul minket, iszonyúan kilógtunk - semmi negatív, csak néztek nagyon. A második nap vettem fel kendőt, de ugyanúgy néztek akkor is, szóval egy idő után elengedtem. A piacnap, amikor az egész környék bazárrá változott, az nagyon más volt, akkor úgy éreztem, kicsit befogadtak minket, vettünk kaját meg dinnyét, leültettek, hoztak nekünk teát, moziztunk és részei lehettünk a helyi életnek. Danit, ha lehet, még nálam is jobban nézték, ha valaki meglátta, mutatta a többieknek, hogy aztaa, tejfölszőke kisfiú. Sokszor meg is simogatták, ami engem nem zavart, Barnit viszont nagyon. Dani viszont a kóbor macskák után járkált egyfolytában, Barni ezt is helytelenítette, nekem ez is oké volt, szerintem azonnal látszik egy cicán, hogy örül-e, ha hozzányúlsz, vagy jobb békén hagyni. Az ázsiai oldalon pedig kóbor kutya volt rengeteg, de mindnek biléta volt a fülében, szóval gondolom, gondoskodnak róluk valamennyire. 

Ami nekem nagyon fura és szokatlan volt, az az, hogy mennyire nem kedvesek az emberek. Senki nem enged előre, mindenki eléd tolakszik, valaki rádnéz, ösztönösen rámosolyogsz, és semmi. Mindig megjegyeztük, ha valaki előzékeny volt velünk. Angolul sem tudnak, két emberrel találkoztunk, aki mondatokban tudott beszélni angolul, de még a frekventált helyeken lévő éttermekben is előfordult, hogy csak google fordítóval tudtunk boldogulni. Nagyon tudtam értékelni, hogy olyan helyen élünk, ahol kedvesek és segítőkészek az emberek, mindenki mosolyog és még az ismeretlenek is köszönnek egymásnak. Az angollal kapcsolatban már vannak kétségeim, de azért gyanítom, hogy nálunk jobb a helyzet.

Ezektől eltekintve nekünk nagyon bejött Isztambul, egy csomó része gyönyörű, izgalmas, a tenger pedig a varázslatos hangulatúvá teszi a várost.