2024. április 23., kedd

nyűgös, fázik

Nagyon unom ezt a visszatért téli időt. Pedig két-három hete már rövidnadrágot hordtunk és napoztam is a teraszon, ma reggel viszont télikabátot adtam Danira. Ő amúgy jól bírja, tegnap felmásztak a Nagy-Szénásra az ovis csoporttal, 8 kilométert gyalogoltak a hidegben fél 10-től 3-ig, nem is aludtak, de utána nem hazamenni akart pihenni és mesét nézni, hanem a játszótérre. Én egy óra után könyörögtem neki, hogy menjük haza, annyira fáztam, pedig szaladgáltam is vele, de egyszerűen jéggé dermedt az arcom és a fejem, pedig sapka is volt rajtam. 

Barni befejezte az aktuális projektjét, így visszakaptuk őt. Ez most nagyon rossz volt, mert a végén néhány hétig éjszaka dolgozott, aludt délig, holdkórosan ténfergett pár órát, majd ment megint éjszakázni, szóval nem volt valami fényes családi életünk. Danival nagyon könnyű most, jó időszakunk van, szóval nekem nem volt különösen nehéz, pont jó idő is volt, tudtunk kettesben csavarogni és bicajozni sokat, de mindkettőnknek hiányzott Barni, meg rossz volt látni, hogy milyen nehéz időszak ez neki. Támogattam, amiben tudtam, meleg ebédet főztem neki minden nap, a kedvenceit, sok zöldséggel, hogy kicsit segítsük a felborult bioritmusát, reggel meg becsuktuk a háló ajtaját és hagytuk aludni, míg mi készülődtünk. Dani azért mindig felment, mielőtt elindultunk oviba, megszeretgette kicsit, összebújtak meg picit beszélgettek, hogy a napi kis szeretetadag mindkettőjüknek meglegyen, ezt nagyon szerették mindketten. 

Volt róla szó, hogy ha leteszi a lantot, elutazunk valahova, de most mi annyit próbálunk, hogy nekem egyszerűen nem fér bele, hogy ne legyek itthon egy hetet vagy kettőt. Sajnálom, mert nagyon rég voltunk bárhol, de ez van, nekem ez most nagyon fontos. Ő meg persze már tárgyal is a következő munká(k)ról, szóval valószínűleg pörög tovább a mókuskerék. 

Voltam ma reggel tornázni, mintha a fogamat húzták volna, úgy, pedig tudom, hogy az azért segít a vérkeringésemet felpezsdíteni egy kicsit. A csontkovács mondta egyébként, hogy reggelente a zuhany végét fejezzem be jéghideg vízzel, párszor csináltam is már azóta és tényleg olyan hatása van, mint egy dupla kávénak, de ma reggel kb örültem, hogy élek, nem hogy még a hideg vízzel is kínozzam magam. Ezen a héten túlélésre játszom, pedig rengeteg tennivaló van minden napra. Péntek este ráadásul szabadtéri koncertre megyünk, ahova szerintem aláöltözőben, téli, meleg cuccokban meg télikabátban megyek majd, mert egyszerűen nem engedhetek meg magamnak most egy megfázást. 

A körmöm meg ilyen lett most, nem túl nagy szám, de pont eléggé nyűgös voltam és nem volt kedvem agyalni, hogy milyen legyen. Én azért szeretem, bár a feltűnőbbek általában jobban bejönnek nekem.




1 megjegyzés:

  1. Azon sajnálkoztam/aggódtam január végén, amikor rátaláltam A Télikabátra, hogy jaj, tavaszig már alig fogom tudni hordani, már szinte fölösleges is megvenni... Aha. Ma is az van rajtam, és nincs melegem.

    VálaszTörlés