tejhab

Nem akarok már többet a soha-véget-nem-érő lakásfelújításon szorongani, aggódni, idegeskedni. Magam (magunk) mögött szeretném tudni az egészet, újra végigaludni az éjszakákat (már a lehetőségekhez képest), visszakapni a kulcsot a melósoktól és csak azon dolgozni, hogy a dobozokból szépen lassan minden dolog megtalálja az új helyét. Nem emlékszem, mikor éreztem magam utoljára ennyire kiszolgáltatottnak és kontrollvesztettnek, már beszélni sincsen kedvem róla, pedig még csak (kicsit több, mint) két hónapja tart. Egyre többen jegyzik meg, hogy mennyire fáradtnak tűnök - hát, ja. Úgyhogy jó dolgok:

• Ma reggel 5-kor keltünk, Danit itt hagytuk Anyuékra, elintéztük, amit kellett Nagykovácsiban, és utána elkísértem Barnit egy pár helyre, ahova a munkája miatt kellett mennie. Nagyrészt autózásból állt a délelőtt, 3-4 óra lehetett talán, párszor kiszálltunk, körülnéztünk néhány nagyon különleges helyen, például egy kissé lepattant kastélyban. Annyira élveztem, hogy nem kell rohannom sehová, nem kell elintéznem semmit, nézelődtem, pihentem, beszélgettünk, ökörködtünk. Nagyon régen nem töltöttünk ennyi időt kettesben. Visszafelé Barni meghívott kér sajtburgerre, amit ott, az autóban ettünk meg, mint régen, mikor még csak udvaroltunk egymásnak és mindig nyomultunk valamerre, aztán kivitt a Nyugatiba. Megvettem a jegyet, felültem a vonatra, szinte azonnal becsukódtak az ajtók és indultunk is, fél órával később pedig már otthon voltam. Aludtam két órát Danival, a délutánt pedig legózással töltöttük. Nagyon jó nap volt, vagy hát nem is tudom... nekem most egy ilyen nap nagyon jó nap. 
• Azóta is szigorúan tartom, hogy kétnaponta eljárok edzeni, igyekszem szaunázni is, ha tudok, és annyira jó érzés, hogy legalább fizikailag rendben vagyok: több energiám van, nem fáj a derekam, erősnek érzem magam. Van az edzőteremben egy számomra ismeretlen nő, aki sokszor akkor van ott, mikor én, és egyfolytában bámul meg sertepertél körülöttem, nagyon fura. 
• Elromlott a tejhabosítóm, és amilyen mázlim volt, volt (még holnapig van) olyan akció a Nespressonál, hogy ha veszel annyi kávét, ami nekünk kb 5 hónapra elég (350 kapszula), akkor 2000 forintért vehetsz tejhabosítót. 
• Megvettem a szezon első rúd bejglijét a Lujzában, mandulásat, nagyon finom volt, el is tűntettük két nap alatt. Tavaly nem vettem, nem is sütött körülöttem senki és nagyon hiányzott, így idén kinyomozom, hol vannak nagyon finomak (a Lujzában a szilvás-mákos is isteni) és veszek néhány fajtát. 
• Dani nincs 2 és fél éves, de már azon nosztalgiázik, hogy mi volt akkor, mikor kicsi volt. Kézbeld mama, kiskoromban úgy mondtam a traktort, hogy trakator! Olyan gyorsan felnőnek.

Ezt a képet a kastélyról kiraktam instára, vagy 10 ember írt, hogy ez az új lakás? 

good as new

Kaptam egy gigantikus, gyönyörű csokrot Barnitól. Mondanám, hogy ennyire imád, hogy mindenféle alkalomtól függetlenül meglep ilyesmivel, de igazából nem szoktam virágot kapni tőle, mert állítása szerint nem hisz a halott növényekben. Nem tudom, hogy ez jogos-e, vagy csak kamu, de elfogadom. Ez a csokor egy horrorban (gondolom egy újabb hiánypótló, oscarra esélyes darab lesz) kapott szerepet, és miután lejátszott, hazahozta nekem. Mondjuk tök jó lenne, ha lenne ekkora vázám, lenne olyan helyem a lakásban, ahol tud érvényesülni, és nem borítanának mindent összeszerelt ikeás fürdőszoba bútorok, kisautók, gyerekkönyvek, félig bepakolt dobozok, új gazdát kereső tárgyak stb, amikkel már nem is igazán próbálom felvenni a harcot. Káosz a lakás és annyira hiányzik, hogy rend legyen, mindennek meglegyen a helye és ne kelljen random cuccokat kerülgetni. Tudom, hogy még nagyobb káosz lesz, ha valóban elkezdünk költözni, de mégis annyira várom, hogy ne ebben a fél-állapotban kelljen tengődni. 

Kicsit rendet raktam a laptopomon, és a rajta lévő képekből csináltam mood boardot, hogy legalább egy kis esztétikai örömöm legyen. 

Természetesen jelenleg egy fillérünk sincs arra, hogy szőnyegeket, függönyöket meg mindenféle kiegészítőket vegyünk, szóval elvisszük a régi cuccainkat és abból építünk várat. Így gondolom, sokáig félkész lesz a lakás, de nagyon-nagyon várom azt is, hogy szépen, lassan, apránként legyen belőle olyan otthon, amilyet szeretnénk. Daninak egyébként vettünk egy kicsi asztalt két székkel, hogy oda tudjon ülni gyurmázni, rajzolni meg autót szerelni, mert a dohányzóasztalhoz szokott odatérdelni. De nem adtuk még neki oda, mert azt találtam ki, hogy mielőtt tényleg odaköltözünk, egy napra foglalja le őt valaki, és az ő szobáját addig nagyon jól rakjuk össze, legyen mindene, képek a falon rólunk, a kis barátairól, a családról, cuki dekor, az összes kis cucca a helyén, éjjeli kislámpa, és hogy legyen néhány új dolog is, meglepik, a kisasztal. Vettem néhány kiegészítőt a kiskonyhájához, pizzákat meg reggeliket, elrejtünk pár új kisautót a régiek közé stb. Nyilván tudom, hogy amilyen izgi ez az egész, annyira nehéz is lesz neki a változás, és szeretném, ha imádná az új szobáját, és az egy szuperszónikus, kényelmes, új kuckó lenne a számára jónéhány meglepetéssel. 

new

Mindketten Oral-B fogkefét használunk, az enyém kb 10 éves - feltűnt, hogy már nem olyan virgonc, mint új korában, de hát ki az? Viszont valamelyik éjjel arra ébredtem, hogy valami zúg. Barni pont nem volt itthon, hajnalig dolgozott, egyedül voltunk Danival, így konkrétan szívrohamot kaptam, hogy mi lehet az. De mivel nem hallottam semmit, úgy döntöttem, hogy biztosan álmodtam. Majdnem elaludtam már, mikor megint meghallottam a zúgást, ekkor már egyértelmű volt, hogy valami tényleg zúg. Nagyon megijedtem, és eltelt egy perc, míg rájöttem, hogy a fogkefém indult be, akkor már másodszor, a fürdőszobában. Bementem, kicsit horrorfilmesnek találtam a dolgot, kikapcsoltam, majd visszafeküdtem. Ez még kb 5x megismétlődött, nagyon ijesztő volt, tudtam, hogy csak biztosan elromlott, de akkor is, ez annyira tipikus horrorfilm-elem, nem? Ráadásul nem tudtam mit csinálni, mert nem elemes, meg kell várni, míg lemerül. Végül kivittem a spejzbe, belecsavartam egy kabátba és visszafeküdtem aludni, persze jó hosszú ideig nem sikerült. 

Ma vettem magamnak egy új fogkefét, le is volt árazva - és úristen, annyival jobb! Sokkal gyorsabb és erősebb, örülök, hogy lecseréltem a régit. Mondjuk vicces volt, mikor bementem a Euronics-ba, Dani előttem gyalogolt, ránézett a pénztárnál álló eladókra, és drámai komolysággal közölte velük, hogy a mamának elromlott a fogkeféje! Ők meg azonnal vették a lapot, hogy neeee, komolyan? Ugyanez a cipőboltban, ott a vásárlókat találta meg: a mamának kell egy cipő!  Sosem unatkozunk. 

A másik szuper dolog, amit lőttem, az egy papucs. Annyira tetszik, hogy azóta vettem másnak is karácsonyra. Úgy kezdődött, hogy imádom az UGG csizmáimat, és szerelmes vagyok a papucsaikba is, de kinek van 30-40e forintja egy papucsra? Pedig úgy szeretnék az új lakihoz egy új, meleg papucsot. Na, és a sógornőm vett a CCC-ben hasonlót az ár töredékéért, és én is rendeltem magamnak. Puha, meleg, nagyon kényelmes és szerintem gyönyörű is. Tökéletes karácsonyi ajándék anyukáknak, lánytesóknak, barátnőknek, nem? 

Imádom. ❤️

Varázslat

Úgy tűnik, sikerül odafigyelnem most magamra, valamennyire elengedve a mindenkinek megfelelés kényszerét, és jobban is érzem magam. Emellett hálás vagyok a testemnek, hogy emlékszik a régebben súlyok emelgetésével töltött időszakokra és szépen felvette a ritmust. Nem tudom, ezzel függ-e össze, de jobban is alszunk mindannyian, én legalábbis sokkal. Az elmúlt pár napban azt is csinálom, hogy felkelek 6 körül, lezuhanyozom, felöltözöm, és ha itthon van Barni, akkor elmegyek vásárolni, de mondjuk edzeni is tudnék ilyenkor (bár azt most délután szoktam, mikor Dani épp vadul autózik valakivel, aki nem én vagyok), ha nem, akkor meg kipakolok a mosogatógépből és előkészítem az ebédet, hogy 11-kor már csak be keljen rakni a sütőbe. Vagy csak szimplán összeszedem a gondolataimat konyhában a reggelim meg a kávém felett, és mikor Dani felkel 8 körül, már teljesen összeszedetten indulhat a nap, és nem akkor kell roncsaimból összekaparnom magam. 

Vajon ez a lendület hány napig fog tartani? 

Egyébként úgy javult meg az alvásom, hogy Barni leültetett, hogy mondjam, meg, hogy milyen típusú alkoholra/kábítószerre/luxuscikkre/pszichológusra/bármire van szükségem ahhoz, hogy tudjak aludni, mert ő nem bírja nézni, hogy az éjszaka nagy részét forgolódással és a telefonom végtelen nyomogatásával töltöm, napközben pedig olyan vagyok, mint egy reményvesztett, szomorú zombi. Itt azért elég nagy volt a kísértés, hogy berendeltessek vele egy karton Bailey-s-t, de inkább elmondtam neki, hogy miken szorongok, ő pedig tök szépen, észérvekkel levezette, hogy ezek közül egy csomó dolog rendben lesz, és nyilván van, ami szar tényleg, de mégis, mennyire nincs értelme ezek miatt ébren töltenem az éjszakákat, megkeserítve ezzel kb mindhármunk életét. Nyomult, hogy koncentráljak arra, hogy hamarosan milyen jó lesz nekünk az új lakásban stb. Na, és nem mondott egetrengető dolgokat de mégis felrázott kicsit, és most éppen képes vagyok a saját mentális egészségem jóllétem érdekében nem felülni a szorongás-vonatra. Magic. 

Az is segített, hogy volt néhány olyan esténk, mikor Dani nem aludt délután (szerencsére legtöbbször még alszik), estére elviselhetetlenül túlpörgött, és ez kombinálva az én gyilkos fáradtságommal, az amúgy rám egyáltalán nem jellemző türelmetlenségemmel... Szörnyű volt. És én ezt semmiképp nem akarom így csinálni. 

Veggies

Ma elmentem edzeni, és még szaunáztam is! Annyira siralmas a kondim, és annyival jobban érzem magam azonnal, hogy megint megfogadtam, hogy amilyen gyakran csak tudok, amint akad egy órám, elrohanok sportolni, és nem állok neki keresgélni, hogy mit lehetne épp suvickolni/főzni/pakolászni/insert random housework here. Nem is értem, hogy ezt miért csinálom. 

Utána csináltam ebédre bundás cukkini rudacskákat meg karfiolt, pont erre vágytam, és Dani is nagyon elégedett volt (ő hatalmas zöldségevő). Most megint nem bírok húst enni - volt nemrég egy rövid időszakom, hogy nem ettem, annyira jó volt, sőt, fogytam is. Néha iszonyú kényelmes csak átmenni anyuhoz egy jó kis gulyáslevesre vagy rántott húsra, és nem könnyű nemet mondani, mikor amúgy kialvatlan vagyok és hatalmas segítség, hogy épp nem kell főznöm. De náluk még a zöldséglevesbe is belefő egy komolyabb pulykaszárny (true story), és egy ideje úgy érzem, hogy nem úgy eszem, ahogy nekem jólesik, és nem is érzem túl jól magam a bőrömben. Nem akarok vegetáriánus lenni, de nekem heti egyszer-kétszer bőven elég lenne húst enni

Na de múltkor, mikor Barniról tudtam, hogy minden nap 3x jókat eszik a munkahelyén, lementettem egy csomó csodálatos receptet a Pinterestről, és végig is főztem (sütöttem) őket. Halál egyszerű, kb köretekről van szó, és nekem nincs is szükségem bonyolultabb kajákra. 

Íme a kedvenceim:

Parmezános cukkini, avagy Dani kedvence

Ezt karácsonyi menübe ajánlják. Én hús nélkül, dióval és céklával csináltam meg, elképesztően finom. Tényleg ott lesz a karácsonyi asztalon is. 

Citromos, fokhagymás, ropogós mandulás brokkoli. Magában. villával, a tűzhely előtt állva ettem meg az összeset, kihűlni sem volt ideje. 

És a karfiolos verziója. 

És ha ezeket nézegeti az ember, akkor a Pinterest hasonlókat kezd feldobálni... Rengeteg van, és annyira jók.

Lekopogom

A lakás-saga kicsit tovább nyúlik, bármennyire úgy tűnt, hogy kb. elkészülnek 21-re, végül mindenki megelégedésére (én előtte volt, hogy 2 órát aludtam egy éjjel az idegeskedés miatt) elhalasztottuk a konyha érkezését november 28-ra. Mondjuk benne van a pakliban, hogy a plusz egy hét az plusz hét napnyi töketlenkedést is jelenthet, de hátha nem, és így a fürdőszobákba a szekrények is felkerülnek, kész lesz teljesen a villanyszerelés, sőt, még takarításra lesz időnk. És akkor ha bent lesz a konyha, akkor költözhetünk is, és a Mikulás már Nagykovácsiban keresheti a csizmáinkat. Tudom, ne szaladjak előre. 

dolgaim

Annyi mindenről akarok írni, de sosincs rá időm, ezt a posztot is egy jó pár napja írom. 

Teljesen elkeseredtem múltkor, hogy egyáltalán nem halad a lakás. Tudom, naív vagyok, de amikor elkezdték a munkát szeptember 15-én, komolyan azt gondoltam, hogy november elején beköltözünk. Voltunk kint hétvégén (nyilván az is gond, hogy nem követjük a munkálatokat napi szinten), és majdnem sírtam, hogy kurvára nem dolgoznak. Közben elkészült a konyha, bármikor tudnák hozni. Írt egy emailt a konyhás arc, aki annyira az életem része, hogy az utóbbi két hónapban többet beszéltem vele, mint a legjobb barátaimmal, szóval írt, hogy november 21-én (akkor épp két hét múlva) hoznák a konyhát, mit szólunk. Beszéltünk a kivitelezővel, és ő tök lelkesen mondta, hogy az teljesen reális, kész lesz minden, a burkolás, festés, jöhet a konyha. Hát... Jó, ha ő mondja! Azóta kicsit tényleg fölszívták magukat, de azért megnyugvással tölt el a gondolat, hogy november 18-ig le lehet mondani a konyhás arcok szállását (ők egy szegedi cég). Na mindegy, eléggé feszülök, hogy vajon készen lesznek-e, és tényleg be tudják-e rakni akkor a konyhát. Addig még végülis van 6 5 munkanap, amiből kettőn áramszünet lesz. Barni vett nekem egy nagy üveg Bailey's-t, hogy kicsit lazuljak, rám fér. 

Közben hivatalosan is nagykovácsi(i) lakosok lettünk, sikerült mindent átíratni. Folyamatosan szelektálom a cuccainkat, és már semmi energiát/időt nincsen kedvem ebbe a lakásba fektetni, mindenütt összerakott fürdőszoba-szekrények fetrengnek. Igyekszem minél kevesebb időt itthon tölteni, Danival sokat csavargunk Vácon, játszótér, Duna-part, reggelizők, tengernyi séta. Persze most találkozom nagyon jó arc anyukákkal, hogy mindjárt elköltözünk, igyekszem nem beléjük szeretni. Látom, hogy az ilyen kicsiknek még legtöbbször visznek babakocsit, én már egy fél éve nem láttam a miénket, edzem Danit, hogy sokat bírjon gyalogolni/bringázni. Mondjuk ma pénteken hazafelé pont bármit megadtam volna egy babakocsiért, mert iszonyúan elfáradt(unk), éhesek voltunk, én meg nem bírtam cipelni őt is (most pont 12 kg) meg a bringát is, így az utolsó 200 méteren a karjánál fogva vonszoltam haza a bömbölő gyereket (nem akarok hazamenni, még sétáljunk!). 

Barni holnap és szombaton itthon lesz volt (mindegy, nem javítgatom ki a múlt/jövő időket) (cserébe ma hajnal 5-re fog hazaérni és vasárnap is dolgozik), egyébként alig látjuk. Rengeteg programot tervezünk a két napra, annyira jó lesz kicsit hármasban lenni. Egyébként november végéig tart ez a projekt, amiben dolgozik, aztán vége. Ideális esetben decemberben nem dolgozik, tudunk akkor költözni meg fészket rakni, karácsonyozni, aztán januárban kap valami újat (aminek az eleje laza szokott lenni, nem ilyen éjszakába nyúló típus. 

Voltunk hétfőn Szaffinál, aki ebéddel várt minket, és annyira jó volt belelátni a kis babavárós, otthonos hangulatba, ahogy élnek. A férjét különösen imádja Dani, ez mondjuk már máskor is kiderült, vicces volt, mintha világ életükben együtt autóztak volna. 

Múlt pénteken fodrásznál voltam és loptam magamnak néhány órát Budapesten, bringáztam bent (és szétfagytam), meg elvittem magam ebédelni a Kis Parázsba, első randink helyszínére. Múlt szombaton lazultunk itthon, vasárnap megnéztük Nagykovácsit, ebédeltünk hambit, meg játszóztunk Barni barátaival. 

Kedden meg vacsiztunk Olívval meg Annával a Babkában, annyira jó volt kicsit leengedni és dumálni a lányokkal, akik elképesztően menők és jó fejek, és annyira más életet élnek, mint most én. Nagyon jólesett inni két pohár bort és kizárólag nem-gyerekes témákról beszélgetni. Az elmúlt hetek során, a nehezebb időszakokban rajtakaptam magam, hogy irigylem azokat a nőket, akiknek nincsen gyerekük, nem azért, mert nincsen gyerekük, mert én imádom hogy nekem van, hanem a szabadságuk miatt, hogy azt csinálnak és akkor, amit akarnak. Jól is esett ezt kimondani, bevallani magamnak, és tudatosítani magamban, hogy muszáj abba az irányba menni kicsit, hogy én is jól érezzem magam és rólam is szóljanak a napok. Pl. nem voltam edzeni mióta covidosok voltunk, pedig alap lenne a jó közérzetemhez, a gerincem állapotához. 

baguettem

levesem

körmeim

pulcsim

gyerekem