dolgaim

Annyi mindenről akarok írni, de sosincs rá időm, ezt a posztot is egy jó pár napja írom. 

Teljesen elkeseredtem múltkor, hogy egyáltalán nem halad a lakás. Tudom, naív vagyok, de amikor elkezdték a munkát szeptember 15-én, komolyan azt gondoltam, hogy november elején beköltözünk. Voltunk kint hétvégén (nyilván az is gond, hogy nem követjük a munkálatokat napi szinten), és majdnem sírtam, hogy kurvára nem dolgoznak. Közben elkészült a konyha, bármikor tudnák hozni. Írt egy emailt a konyhás arc, aki annyira az életem része, hogy az utóbbi két hónapban többet beszéltem vele, mint a legjobb barátaimmal, szóval írt, hogy november 21-én (akkor épp két hét múlva) hoznák a konyhát, mit szólunk. Beszéltünk a kivitelezővel, és ő tök lelkesen mondta, hogy az teljesen reális, kész lesz minden, a burkolás, festés, jöhet a konyha. Hát... Jó, ha ő mondja! Azóta kicsit tényleg fölszívták magukat, de azért megnyugvással tölt el a gondolat, hogy november 18-ig le lehet mondani a konyhás arcok szállását (ők egy szegedi cég). Na mindegy, eléggé feszülök, hogy vajon készen lesznek-e, és tényleg be tudják-e rakni akkor a konyhát. Addig még végülis van 6 5 munkanap, amiből kettőn áramszünet lesz. Barni vett nekem egy nagy üveg Bailey's-t, hogy kicsit lazuljak, rám fér. 

Közben hivatalosan is nagykovácsi(i) lakosok lettünk, sikerült mindent átíratni. Folyamatosan szelektálom a cuccainkat, és már semmi energiát/időt nincsen kedvem ebbe a lakásba fektetni, mindenütt összerakott fürdőszoba-szekrények fetrengnek. Igyekszem minél kevesebb időt itthon tölteni, Danival sokat csavargunk Vácon, játszótér, Duna-part, reggelizők, tengernyi séta. Persze most találkozom nagyon jó arc anyukákkal, hogy mindjárt elköltözünk, igyekszem nem beléjük szeretni. Látom, hogy az ilyen kicsiknek még legtöbbször visznek babakocsit, én már egy fél éve nem láttam a miénket, edzem Danit, hogy sokat bírjon gyalogolni/bringázni. Mondjuk ma pénteken hazafelé pont bármit megadtam volna egy babakocsiért, mert iszonyúan elfáradt(unk), éhesek voltunk, én meg nem bírtam cipelni őt is (most pont 12 kg) meg a bringát is, így az utolsó 200 méteren a karjánál fogva vonszoltam haza a bömbölő gyereket (nem akarok hazamenni, még sétáljunk!). 

Barni holnap és szombaton itthon lesz volt (mindegy, nem javítgatom ki a múlt/jövő időket) (cserébe ma hajnal 5-re fog hazaérni és vasárnap is dolgozik), egyébként alig látjuk. Rengeteg programot tervezünk a két napra, annyira jó lesz kicsit hármasban lenni. Egyébként november végéig tart ez a projekt, amiben dolgozik, aztán vége. Ideális esetben decemberben nem dolgozik, tudunk akkor költözni meg fészket rakni, karácsonyozni, aztán januárban kap valami újat (aminek az eleje laza szokott lenni, nem ilyen éjszakába nyúló típus. 

Voltunk hétfőn Szaffinál, aki ebéddel várt minket, és annyira jó volt belelátni a kis babavárós, otthonos hangulatba, ahogy élnek. A férjét különösen imádja Dani, ez mondjuk már máskor is kiderült, vicces volt, mintha világ életükben együtt autóztak volna. 

Múlt pénteken fodrásznál voltam és loptam magamnak néhány órát Budapesten, bringáztam bent (és szétfagytam), meg elvittem magam ebédelni a Kis Parázsba, első randink helyszínére. Múlt szombaton lazultunk itthon, vasárnap megnéztük Nagykovácsit, ebédeltünk hambit, meg játszóztunk Barni barátaival. 

Kedden meg vacsiztunk Olívval meg Annával a Babkában, annyira jó volt kicsit leengedni és dumálni a lányokkal, akik elképesztően menők és jó fejek, és annyira más életet élnek, mint most én. Nagyon jólesett inni két pohár bort és kizárólag nem-gyerekes témákról beszélgetni. Az elmúlt hetek során, a nehezebb időszakokban rajtakaptam magam, hogy irigylem azokat a nőket, akiknek nincsen gyerekük, nem azért, mert nincsen gyerekük, mert én imádom hogy nekem van, hanem a szabadságuk miatt, hogy azt csinálnak és akkor, amit akarnak. Jól is esett ezt kimondani, bevallani magamnak, és tudatosítani magamban, hogy muszáj abba az irányba menni kicsit, hogy én is jól érezzem magam és rólam is szóljanak a napok. Pl. nem voltam edzeni mióta covidosok voltunk, pedig alap lenne a jó közérzetemhez, a gerincem állapotához. 

baguettem

levesem

körmeim

pulcsim

gyerekem