jól van, most már elég lesz

Fú, jó nehéz napokat élünk. Én ezt eddig nem tudtam, de most sikerült megtapasztalni, hogy a hetekig tartó, egész nap esős idő a kisgyerekes anyukák ősellensége. Hiába megyünk bicózni vagy le a kertbe (csodálatosan lehet most gyomlálni), ez nem ugyanaz, mint mikor hosszú órákon keresztül játszózunk vagy csavargunk. Nekünk ez valahogy most egybeesik azzal is, hogy Dani, a jólnevelt, rendes kisfiú, aki mindig mindenhez engedélyt kér, és akivel mindent meg lehet beszélni, most próbálgatja a határait, vagy inkább az én határaimat. Tudom, hogy ez teljesen normális, de mivel minden nap és egész nap egyedül vagyok vele és már totál kivagyok az időtől, nagyon elfáradtam, úgy érzem, hogy cafatokban lógnak az idegeim és időnként teljesen kiakadok. Ez mindkettőnknek egy tanulási folyamat, és tudom, hogy szükség van erre, de tegnap például produkáltunk két olyan jelenetet publikusan, amit látva szerintem a legtöbben a fejükhöz kaptak, hogy aaaa, óvszert el ne felejtsek venni. 

Barni is van, hogy itthon van egy-két órát napközben, de általában akkor is dolgozik, vagy ha épp tud egy kicsit legózni Danival, akkor én suvickolom a lakást meg főzök. Ma írtam egy könyörgő üzenetet a szomszéd pasinak, hogy hadd menjen át Dani hozzá bármikor a nap folyamán egy kicsit, és volt is nála 2 és fél órát autózni és duplózni. Ennek a felét én is ott ültem velük, a másik felében pedig hazajöttem és rendezgettem a már korábban kitakarított lakást, ez nagyon feltöltött - ez van, az én mentális jóllétemhez kell, hogy a lakás rendben legyen. Amikor pedig aludt délután (mármint Dani), akkor az elmém épségének megőrzése érdekében beleültem egy kád forró vízbe és relaxáltam.

Hát így. Iszonyúan várom, hogy visszatérjen a jó idő. Holnap Pillához megyünk látogatóba és elmegyünk ebédre pizzát (illetve én tésztát) enni, szombat délelőttre és ebédre pedig vendégeket várunk. Na hogy arra mikor készülök rá, arról fogalmam sincs. 

rain, rain, go away

Aaaaa mi ez az idő, mi ez a nyűgösség? Szombaton voltunk egy kerthelyiség megnyitóján a Kolosyhoz közel. Ennyire nem vagyunk elszántak, de a barátainké a hely és támogatni szerettük volna őket. Én az összes ruhámat felvettem, aláöltözőt meg mindent, de egy idő után így is fáztam. Sajnálom a szabadtéri helyeket, de a május jellemzően ilyen, nem? Emlékszem, mikor kb 10 éve május végén festtettem a lakást és végig zuhogott az eső, nem száradt, és így nem lehetett felvinni a következő rétegeket, jól elhúzódott emiatt. 

Vasárnap pihentünk, Dani csak késő délután jött haza Barni Anyukájától. Tegnap, vagyis hétfőn Anyuéknál voltunk Vácon, jó volt hétkezdésnek, épp nem esett és a nap is sütött kicsit, Apu elvitte Danit mindenfelé bicóval, ebéd után meg aludtunk egy nagyot. Náluk van egy komplett konyhaszekrény, ami itt volt a lakásban, elkezdtem árulni és vannak jelentkezők, remélem, gyorsan elviszi valaki. Apuék szomszédjában építkezés van és elbontották a mellettük levő falat, amitől télen penészedni kezdett az ő faluk és repedést is láttam már, na és a zaj persze. Örülnék, ha átköltöznének a régi lakásomba, de ehhez azt is ki kellene festetni meg nullára kiüríteni. Ráadásul Anyunak lerobbant a térde, amit már kétszer műtöttek, szerintem lesz ebből egy harmadik is. Aggódom miattuk és szorongok, hogy mi lesz, jó lenne most közelebb lenni hozzájuk, de hát ez van. A bátyám azt mondja, hogy ha beindul a szünet a színházban, ahol dolgozik, akkor közösen kipakolunk és kifestetünk, és akkor rendben lesz minden. Örülnék.

Tegnap kitakarítottam a lépcsőházat, mi voltunk a sorosak, ma meg a lakást kellene nagyon. Főzni is akarok, de Daninak nyilván más tervei vannak, úgyhogy előbb elmegyünk a Rossmannba, hogy közben kicsit pocsolyázhasson. Amúgy legszívesebben felváltva olvasnék, aludnék meg mangót, áfonyát és epret tömnék az arcomba (voltam szombaton MDF piacon megint 😍). Ti hogy bírjátok ezt az időt? 

l'eau

Amennyire nem történt velünk semmi az elmúlt hónapokban, annyira felpörögtek az események az utóbbi napokban. Múlt héten beírattuk Danit az oviba. Annyira izgultam reggel, mintha valami súlyos vizsgára indultam volna, pedig hát a sima helyi oviba fog járni, várható volt, hogy felveszik. Mondtam Barninak, hogy elég, ha aláírja a papírt, de ő sem akart kimaradni, legalább megmutattam neki az épületet meg az udvart is, nagyon szép, modern és tágas minden. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen nagy dolgok ezek egy család életében. Mindig mondjuk egymásnak az ilyen alkalmakkor, hogy gondoltad volna a Nyugatinál, ott az óra alatt, mikor megláttál, hogy 5 év múlva a gyerekünket fogjuk oviba íratni? 

Megtörtént az utolsó ecsetvonás a lakásunk felújítása apropóján, jól elhúzódott, de végre a helyére került a zuhanyfülke a lenti kis fürdőszobában. Óriási szopás volt az egész, annyira speciális kellett, hogy iszonyú drága volt, nem volt jó a méret, nem tudták berakni, aztán végül mégis, de nem túl jól, nyilvánvalóan most láttak az arcok először ilyesmit. Már megbántam, hogy nem rendeltük meg a zuhanyfülkés cégtől, hogy berakják, de a mi kivitelezőnk még tartozott nekünk ezzel, és nem gondoltam, hogy nem bírják megugrani. Mindegy, majd esetleg aput megkérem, hogy nézzen rá még egyszer, de igazság szerint ha szépen, jól nevelten zuhanyozol, akkor minden oké. Ha telibe ráirányítod a vízsugarat a fülke falára, ahol a lapok találkoznak, akkor alul kifolyik a víz. Pff. De legalább szép.