l'eau

Amennyire nem történt velünk semmi az elmúlt hónapokban, annyira felpörögtek az események az utóbbi napokban. Múlt héten beírattuk Danit az oviba. Annyira izgultam reggel, mintha valami súlyos vizsgára indultam volna, pedig hát a sima helyi oviba fog járni, várható volt, hogy felveszik. Mondtam Barninak, hogy elég, ha aláírja a papírt, de ő sem akart kimaradni, legalább megmutattam neki az épületet meg az udvart is, nagyon szép, modern és tágas minden. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen nagy dolgok ezek egy család életében. Mindig mondjuk egymásnak az ilyen alkalmakkor, hogy gondoltad volna a Nyugatinál, ott az óra alatt, mikor megláttál, hogy 5 év múlva a gyerekünket fogjuk oviba íratni? 

Megtörtént az utolsó ecsetvonás a lakásunk felújítása apropóján, jól elhúzódott, de végre a helyére került a zuhanyfülke a lenti kis fürdőszobában. Óriási szopás volt az egész, annyira speciális kellett, hogy iszonyú drága volt, nem volt jó a méret, nem tudták berakni, aztán végül mégis, de nem túl jól, nyilvánvalóan most láttak az arcok először ilyesmit. Már megbántam, hogy nem rendeltük meg a zuhanyfülkés cégtől, hogy berakják, de a mi kivitelezőnk még tartozott nekünk ezzel, és nem gondoltam, hogy nem bírják megugrani. Mindegy, majd esetleg aput megkérem, hogy nézzen rá még egyszer, de igazság szerint ha szépen, jól nevelten zuhanyozol, akkor minden oké. Ha telibe ráirányítod a vízsugarat a fülke falára, ahol a lapok találkoznak, akkor alul kifolyik a víz. Pff. De legalább szép.