FYI

Talán hasznos információ, hogy EZ egy nap alatt tökéletesen helyrerakta a hasam, a gyógyszerész javaslatára azóta is szedem egyébként, 1 hónapig kell.

Sweden, Denmark

Elképesztő, hogy milyen természetes, hogy most a kanapémon ülök, miközben szárad a fukszia színű körömlakk mind a 20 körmömön, tegnap ilyenkor pedig még a malmöi tengerparton, egy narancssárga bicajon fújta a hajamat a szél, körülöttem sirályvijjogás, előttem A HÍD, mellettem a mindig jókedvű, csupavicc pasim, arcomon a legeslegnagyobb boldogság. Csodás volt az elmúlt 4 nap, ezerszer végigfutott az agyamon, hogy milyen szerencsés vagyok, milyen jó nekem, mennyire jó az életünk. 

4 napot voltunk Svédországban mindössze, Barni egy barátját látogattuk meg, náluk aludtunk, közben pedig eltöltöttünk 1-1 napot Lundban, Koppenhágában és Malmöben. Én még sosem jártam Skandináviában (Hollandia ugye nem az?), de biztos voltam benne, hogy nagyon fog tetszeni - és úgy is lett. A dán építészet egy csoda, mondjuk nekem a modern vonal még jobban bejött, mint a régi, csupasztéglás épületek. 

Ahogy sejtettem, Barnival nagyon könnyű utazni (meg velem is), egyikünk sem stresszelős, mindig minden jó, teljesen gondtalanul csavarogtunk, semmi kőbe-vésettet nem követtünk, Illetve Violet ellátott a kincset érő tanácsaival, azok nagyon jól jöttek. Iszonyúan drága minden, úgyhogy azért valamennyire óvatoskodtunk ilyen szempontból, de persze ettünk-ittunk, és ha úgy éreztük, hogy az elképesztő dán épületek és a csatornán ringatózó hajók közt a pillanatot csak egy aperol spritz koronázhatja meg, akkor nem haboztunk. Én kipipáltam a bakancslistámról A hidat, átmentünk rajta vonattal, meg el is tekertünk megnézni. Nem tudok csodálatosabb dolgot elképzelni a tengerparton biciklizésnél. 

Nagyon érdekes volt minden, majd mesélek még, de most várnak a csajok a városban.

A vicc pedig az, hogy vasárnap utazunk tovább.

red

A héten végre volt időm rá, hogy elintézzek mindenfélét, amúgy nem tudom, hogy csinálom, hogy mindig minden percem be van osztva, mindig rohanok valahova. Sikerült eljutnom úgy kozmetikushoz, hogy felhívtam, és aznap délutánra volt egy aznap lemondott időpontja, úgyhogy azonnal mehettem szépülni. Kb egy arc-lélek wellnessnek érzek minden nála töltött alkalmat, és közben úgy tud mesélni ezekről a kenceficékről, meg hatóanyagokról, amiket használ, hogy kábé érzem, ahogy dolgoznak a bőrömben. Na és az a masszázs... Ah. És ahogy felkelek és belenézek a tükörbe, nagyon durva, hogy milyen kisimult, feltöltődött az arcom, és még legalább egy hétig ilyen utána, azt hiszem, az én bőröm nagyon hálás típus. A hajam is levágattam ma reggel, már nagyon hosszú volt, megint egyfolytában összefogtam. Szerintem még sosem voltam fodrásszal ilyen hosszú ideig elégedett, és kivételesen még az időpontot sem cseszték el.

Közben szervezzük a nyaralást, mára rajzolódott ki a konkrét útiterv. Én vagyok a felelős a szállásért, és sikerült rengeteget idegeskednem, hogy megtaláljam a megfelelő airbnb-t. Pedig amúgy jó vagyok abban, hogy nagyon jót találjak jó áron, és iszonyúan szoktam élvezni a vadászatot a jobbnál jobb lakásokra, meg a legjobb ár/érték/elhelyezkedés arány megtalálására. Imádom, hogy olyan világban élek, ahol nem lélektelen, szomorú hotelszobákban kell tölteni a nyaralást, hanem pár napig valóban úgy élhetek, mint a helyiek. Csak most eléggé rástresszeltem valahogy - mondom, hogy nem vagyok valami nagy passzban. Na de mindegy, az első 4 napra már van szállásunk, a maradék meg úgy tűnik, óceán és szörfözés (még sosem szörföztem) lesz, meg roadtrip. 

Végül az egész nyaralás sokkal drágábbra jött ki, mint amire számítottam, de tudom, hogy ez egy sokszorosan visszatérülő befektetés - ahogy már tavaly is megállapítottam, el kell menni egy időre, hogy újra itthon tudjak lenni. Az indulásig már egyáltalán nem akartam költeni, de ma rájöttem, hogy mindhárom fürdőruhám még a válás előtti időkből származik, eléggé kiszolgáltak, ráadásul mindhárom pántnélküli, az meg nem annyira praktikus a nagy hullámokban. Bementem a Calzedoniába, és igyekeztem prekoncepció nélkül válogatni. Nyilván mindenkinek van elképzelése arról, mi áll jól neki, és nagyon jól tudom, hogy ezzel kapcsolatban érhetik az embert meglepetések, ha mer nyitottan gondolkodni. Na és tényleg, végül felpróbáltam egy futottak még kategóriát, és annyira jól állt (úgy értem, ahhoz képest, ahogy a fürdőruhák állni szoktak a melleimen rajtam), hogy még arra is rábeszéltem végül magam, hogy ne uncsi khaki (amúgy az is nagyon tetszett), hanem piros színben jöjjön velem haza. Pedig nem is szeretem a pirosat, annak ellenére, hogy tudom, hogy nagyon az én színem.

Csak az indulásig valahogy össze kellene lapátolni magam. Van ötletetek, hogy hogyan rakjam rendbe a jelenleg meglehetősen rosszkedvű gyomromat? Szeretném majd sok sok tengeri herkentyűvel meg hideg fehérborral terhelni, most pedig mindkettő kb elképzelhetetlennek tűnik. Addig meg már csak 3 napom van. Diétázzak még mindig? Keksz és törtkrumpli?:(

no good

Be kell vallanom, nem vagyok valami nagy passzban. Fizikailag sem jöttem helyre teljesen, a gyomrom mintha nem tudná, mi van, kb semmit nem kívánok, semmi nem esik jól. Nekem. Nagyon fura. Mellette energiám sincs túl sok, gyenge vagyok még mindig, sokszor fázom. Ma délután 3 órát aludtam, nagyon jólesett, és utána is csak azért szedtem össze magam, mert órám volt, jöttek a lányok. Edzeni kb esélyem sincs. 

De a legrosszabb, hogy iszonyúan kedvetlen vagyok, olyan minden mindegy, nyűgös is vagyok. Tegnap Pillánál töltöttem az estét, ott is aludtam, az mondjuk jó volt.

Nem tudom eldönteni, hogy a testem-agyam így ereszt le most, hogy rájött, hogy megteheti, vagy ez még a vírus utózöngéje. Vagy mindkettő. Szerintem ez a hét már az ördögé.

kicsi, cuki barátom

Nagyon régen nem meséltem a kiskuttyról. Mostanra szinte teljesen megvakult, ez olyasmikből látszik, hogy ha például anyuék takarítanak, ki szokták pakolni az étkezőből a székeket az udvarra, olyan helyre, ahol nyilván máskor nincsen semmilyen akadály, és akkor a kutya érkezik lendületesen valami lelkes házőrzésből, és PUFF, felkenődik a székre - vagy bármire, amire épp nem számít. Vagy sétálunk, megy a járdán, és ha nem sikerül a járdaszéllel pont párhuzamosan haladnia, akkor egy idő után nekimegy a házfalnak. Ha sétálunk, akkor a megszokott útvonalakat vágja, de azt sokszor nem látja, hogy én hol vagyok, úgyhogy folyamatosan szólni, beszélni kell hozzá, hogy tudja, merre vagyok, gondolom, sokan gondolják rólam, hogy én vagyok a bolond nő, aki folyamatosan magyaráz a kutyájának, ráadásul anyu is mesélte, hogy ha együtt mennek valahova, ő is beszél hozzá. 

A legdurvább, hogy ugye bent alszik, szereti erre-arra eldobni magát a lakás különböző pontjain, és akkor ott horkol. De amikor felébred a sötétben, és mondjuk kimenne a konyhába inni, gondolom, nem emlékszik, hogy hol aludt el, és akkor arra szoktam ébredni (gondolom, ez olyan, mint amikor valakinek gyereke van, a legkisebb kutyazajra azonnal ébren vagyok), hogy a lakás valami fura pontján kopog a körmöcskéivel. Ilyenkor nagyon mulatságos, mikor úgy találom meg, hogy két bútor között, a fejét a falnak nyomva ácsorog reményvesztetten, mint Füles. Régebben ilyenkor simogatva, hívogatva terelgettem valami ismert ponthoz, és akkor onnan már képben volt, de rájöttem, hogy ha felkapcsolom a nagyvillanyt, akkor egyből tudja, hogy merre van. Bevallom, én nagyon sokat nevetgélek rajta, mert tényleg nagyon viccesek ezek a helyzetek, meg ő sem szomorú, vagy nem tűnik csalódottnak, ugyanolyan vidám, mosolygós, jókedvű eb, mint eddig. Meg ha van ilyen incidens, akkor azonnal nagyon megszeretgetem. Annyira halálosan cuki. 

change

A sulival meg az volt, hogy az új iskolában mindennek utánanéztek nekem, ugye 1 hónapos a felmondási időm, úgyhogy mondjak fel július 18-ával, és akkor ők átvesznek augusztus 18-tól, így folyamatos lesz a munkaviszonyom. Így is lett, felmondtam szépen, majd szólt a gazdaságis hölgyemény, hogy sajnos nincsen már annyi szabim, és úgy jön ki, hogy augusztus 7. az utolsó munkanapom náluk. Én meg mondtam, hogy ne már, nekem folyamatos munkaviszony kell, ők meg erre, hogy jó, akkor menjek el a maradék időre betegszabira, mert az úgy szokás. De komolyan?

Megírtam ezt az új sulinak, ők meg 3 perc múlva válaszoltak, hogy ne foglalkozzak vele, akkor ők átvesznek augusztus 8-tól. És ez nem egy állami intézmény. Szívecske?

Értitek, az a suli, ahol 5 éve szopok, szívem-lelkem kiteszem, ők betartanak, az az iskola, ahol meg kb semmit nem tudnak rólam, azt sem tudják, ki vagyok, ők azonnal kiállnak mellettem, és alkalmaznak, meg fizut adnak egy olyan időszakra, amikor még nem is dolgozom náluk.

Amúgy is szuperjó érzésem van ezzel a váltással kapcsolatban, de ez most szintén megerősített, hogy minden a legjobb lesz így.

asszem most már túlélem

Sejtettem, hogy le fogok robbanni abban a pillanatban, hogy elkezdődik a szünet, de erre azért nem számítottam. Pénteken hazajöttünk a Balatonról, mert meg volt beszélve, hogy felszedjük Budapesten Barni keresztgyerekeit, majd az unokahúgom is, és nálam alszunk mindannyian. El akartuk vinni őket a V4 fesztiválra, de néztük a meccset, a kiscsajok játszottak, esett az eső, úgyhogy végül még megnéztünk egy filmet és aludtunk. Illetve csak ők, mert én rövid vergődés után a legdurvább módon végighánytam/fostam (már bocs a tmi-ért) az egész éjszakát. Szerencsére ők édesdeden végigaludták a performanszomat, bár, mivel nálam ugye egy légtér van, eléggé aggódtam, hogy felébresztek mindenkit azzal, hogy ordítva hányok. Pokoli volt, egy percet sem aludtam. Így aztán a másnapi programunk ugrott, mivel alig éltem, illetve hát folytatódott, csak nélkülem, reggeli után ők leléptek, mentek csavarogni, meg moziba. Mivel mindannyian ugyanazt ettük este, gondolom, valami ronda vírus talált meg, mázli, hogy a kisnyulakat nem kapta el.

Reggel már kicsit jobb volt, de teljesen leszívott a dolog, tegnap egész nap aludtam,  anyukám csinált nekem egy kis tört krumplit, ami a konkrétan a világ legfinomabb ételének tűnt akkor egy pici sóval a tetején. Ma már bátrabb voltam, a krumpli mellé ettem egy pici húslevest, meg egy apró szelet görögdinnyét is. Ma úgy terveztem, hogy elmegyek a Wampra, majd este Gabeszékkel fesztiválozni, de kb lassított felvételben csinálok mindent még, meg a pasim is rámparancsolt, hogy gyógyuljak meg, hogy hétfőtől újra indulhassanak a kalandok. Pillától kaptam meghívót egy online sorozatos oldalra, szóval most ez a program, nem mondom, hogy rossz pihenni. Clara szerint megvolt az idei méregetelenítés, és tényleg, most úgy érzem, van kedvem főzni, meg sokkal könnyebb kajákat enni a sok olasz, a strandkaja meg a jégkrémek után.

Ezt amúgy az EZ is BUDAIban ettem valamelyik nap, soha nem ettem még ilyen finom borsófőzeléket, rántott párizsival volt, de lehet kérni tojással is, ezt is tovább fogom kicsit gondolni: 

A kikapcsolás művészete

Most, hogy gondoltam, elmesélem, mi történt mostanában, rájöttem, hogy már most teljesen elvesztettem az időérzékemet, és fogalmam sincs, milyen nap van. Végül is, ez volt a cél. Tehát lementünk (kiszámoltam) kedden reggel a Balcsira. Most így utólag nem is tudom, mit csináltunk: bicajoztunk a környéken, aludtunk, elmentünk reggelizni, ettünk a strandon, kicsit fürödtünk, voltunk a Velencei tónál wakeboardozni, esténként pedig vérre menő kanasztacsatákat vívtunk. Nagyon pihentető, és közben iszonyúan furcsa volt csak úgy létezni, miközben az égvilágon semmi dolgunk, tökmindegy, hány óra van (na jó, a meccsek miatt kellett tudni), és bármit csinálhatunk, amihez kedvünk van. Megnéztük a Castro villát, ahol maga Castro is járt 72-ben még Kádárral (és láttam egy képet múltkor, hogy Castro pingpongozott is ott, de nem találom azt a fotót), meg egy csomó varázslatos, lakatlan, elhagyatott, lepusztult épületet a környéken, volt, ahová be is másztunk, mindketten rajongunk az ilyen helyekért. 

Volt egy csomószor, hogy ültünk mondjuk a strandon a büfében, néztük a vizet, nem is beszélgettünk, csak néha egymásnak mondogattuk, hogy elhiszed, hogy nincs semmi dolgunk? Barni még egy csomó ideig nézegette a telefonját, furcsállva, hogy nem csörög, és nem értette, miért nem jönnek e-mailek, meg is kért, hogy küldjek neki egy e-mailt, hátha a rendszerben van a hiba... Nekem is bűntudatom volt kicsit, mintha lenne más dolgom/intéznivalóm, és ahelyett lógatnám a lábam, pedig semmi nincsen. Mondjuk mindketten szabadságon vagyunk most majdnem szeptemberig, szóval maximálisan ráérünk hozzászokni a gondolathoz, hogy nem kell dolgoznunk. 

Castro villa

Castro villa