lakberendezés 38 négyzetméteren

A lakás aprócska területe miatt, meg mivel mindkettőnknek sok ruhája van, nem olyan könnyű itt minden holminknak helyet találni. Váltogatjuk a téli/nyári kollekciót, meg meglehetősen sok cuccot tárolunk az ágyneműtartóban, ami szerencsére rengeteget elnyel, de persze nem ideális. Nekem egy ideje van rá ötletem, hogy hogyan nyerhetnénk egy csomó helyet: egy olyan módszerrel, amit annak idején alkalmaztam otthon is (ha van olyan, aki eléggé régóta olvassa a blogom): előrébb húztam a kanapét, ami így térbe került, és mögé is lehetett bútort pakolni. Ezt én az ikeában gyakran látom, és nagyon tetszik a térkihasználásnak ez a maximalizált megoldása. Ilyen volt Vácon:

És ilyen lett itt: 

Kisebb lett a hely előtte, de mégis sokkal hívogatóbb lett a kanapé, otthonosabb, egy kis kuckós sziget. Mögötte pedig kényelmesen el lehet sétálni az erkélyig. A komódok pedig 16 új fiókot rejtenek, a világ összes cuccát elnyelik, teljesen kiürült az ágyneműtartó, és egy csomó ruhánk, ágyneműnk stb. kapott új helyet. 

A következő projekt, hogy szeretném elhozni a képeimet Vácról, egyesíteni őket Barni képeivel, és a szemben lévő falon összehozni egy szép, színes galériát, valahogy így:

a week off

Ma van az őszi szünet első napja. Jól emlékszem, hogy a mi időnkben még nem volt ilyen? Hogy szeptembertől karácsonyig szinte folyamatosan, minden hétköznap reggel fel kellett kelni 5-kor, és felülni a Gödöllőre tartó 6:30-as buszra? Síszünetről nem is beszélve. Mindenesetre örülök, hogy most mindkettő van. Természetesen ma is keltem 6-kor, mert találkozom Gabesszel meg Metróval, kicsit kirándulunk, aztán eljövünk hozzám, beszélgetünk, esetleg filmezünk, én főzök zöldséges, kókusztejes curry-t - lazulunk. Délután fodrászhoz megyek. 

De közben olyan nyugodtság és zen van bennem, mintha nyugdíjba mentem volna, és soha többé nem kellene dolgozni mennem. Úgy érzem, erre most óriási szükségem van, és nagyon megérdemlem. Mondjuk szerintem mindenki megérdemelné. 

ide költöztek a matrjoskák, meg lett egy csomó új növényünk

be kind to yourself

Még az is volt múlt héten, hogy pénteken külsős program volt az erasmussal, és bár délután vissza kellett mennem, dél körül sikerült találkoznunk Barnival és együtt ebédelni a törzshelyünkön (aminek sajnos új tulaja van, és, bár finomat ettünk, egyből eltűnt a hangulat). Utána bementem a mosdóba, és amikor belenéztem a tükörbe, azt láttam, hogy csak az egyik szemem van kifestve, ami nálam, albínó lánynál eléggé látványos. Egyből eszembe jutott, hogy reggel, mikor sminkeltem, felhívott az egyik lány, hogy vegyek ajándékot a vendéglátónknak - gondolom, itt került homokszem a gépezetbe. És utána még vissza kellett mennem az iskolába, úgyhogy félszeműen kellett letolnom a programot. Gondoltam, hogy majd trendet teremtek ezzel, és Barni azóta is minden reggel megkérdezi, hogy ma hány szememet fogom kifesteni, de visszatértem a hagyományos sminkelési módhoz. 

Most meg ülök a kanapén a frissen átrendezett lakásunkban, a banános zabkásám meg a kardamomos kávém fölött, adtam magamnak 20 perc énidőt indulás előtt, és nagyon örülök, hogy holnap kapunk egy nap pihit, és hogy a jövő héten őszi szünet lesz. Mostanában sokat nyavalygok, hogy nincs időm semmire (mert a hétvégét pihenés helyett erasmussal meg ikeázással-lakberendezéssel töltjük), de az az igazság, hogy tegnap fél 4-re itthon voltam, megebédeltem itt, a kanapén, és utána The Affairt néztem, míg  indulnom nem kellett a Palackba találkozni a lányokkal. Szóval most nem olyan rossz nekem.

long and sad and hopeless

Lehet, hogy ezt a posztot most egyáltalán nem kellene megírnom, mert minek nyavajogni, de csak kikívánkozik belőlem. Nehéz eldönteni, hogy csak most vagyok ennyire magam alatt, és ezért látom ilyen sötéten a dolgokat, vagy tényleg ez van, de nagyon nem voltam jó helyen a héten. A rendes munkám mellé bevállaltam az erasmust is, ami a héten ment, volt 12 külföldi vendégünk, és nekik kellett szervezni mindenfélét, a szállástól kezdve a speckó kaján keresztül a programokig mindent, plusz kísérgetni is kellett őket mindenhova. Ezzel amúgy nem is volt baj, mert nagyon jó kis csapatban dolgozunk, és igazán nekem való feladatokat kaptam, az ajándékok kitalálását és szervezését, a fővacsi leszervezését (a Kőlevesben voltunk, és telitalálat volt, köszi, Violet), meg három délelőttnyi programot. Mindent nagyon élveztem, de közben a sulit is csinálni kellett, intézni magam helyett helyettesítéseket, készíteni anyagokat stb, és aztán minden délután program, csütörtökön a szokásos konferencia estig. A végén (mondjuk még holnap is tart, szóval vasárnap lesz csak vége) pedig nem az volt a benyomásom, hogy milyen izgi, pezsgő, sikeres hét volt, hanem leginkább a hátam közepére kívántam ezeket a programokat, miközben az amúgy takkra betáblázott dolgaimra (magántanítványok pl, ami miatt egy csomó pénzzel is rövidebb lettem) és a magánéletemre egyáltalán nem marad idő. Az egyetlen csoda, hogy valahogy akkora kitartás van most bennem, hogy így is elmentem kétszer edzeni hajnalban, ez mondjuk büszkeséggel tölt el.

Úgy érzem, hogy nem szabadna a suli és a 2-3 magántanítvány mellé (ez is kérdés, hogy megéri-e) plusz munkákat vállalni, mert minden kötelező tennivaló, ami ezen felül van, azoktól a dolgoktól veszi el az időt, amitől amúgy boldogabb lennék. Nem normális, hogy hazaesem és zuhany-fogmosás után bedőlök az ágyba. Nem normális, hogy nincs időm meglátogatni a szüleimet. Nem normális, hogy nincs időm takarítani, bevásárolni, és a dolgozat-javítás gondolatára elkezd fájni a gyomrom. Nem normális, hogy mindig valami melón gondolkodom. Arról már nem is beszélve, hogy annak ellenére, hogy igyekszünk az icipici együtt töltött időben odafigyelni egymásra, kedden elmentünk vacsizni az Alessioba, ami számomra egyet jelent a romantikával, és ma is sikerült együtt ebédelnünk meg egy órát kirándulnunk, a Barnival folytatott telefonbeszélgetéseink nagy része abból áll, hogy mondogatjuk egymásnak, hogy hiányzol. 

Szóval nem esett jól ez a hét, és bár akkor is voltak kétségeim, amikor megkerestek vele, most már tudom, hogy nem kellett volna elvállanom. De hát nem tudok nemet mondani. 

És mi az, amire nincsen időm egyáltalán, pedig nagyon jólesne? Elmenni valamelyik  szomszédos melegvizes fürdőbe, jógázni, moziba, színházba és múzeumba menni, Pillával beülni valahova dumálni, úszni, kirándulni, meglátogatni a szüleimet, kitakarítani, fodrászhoz menni, olvasni, filmet nézni, társasozni. 

Ma pedig, teljesen out of the blue, kaptam egy emilt egy lánytól, aki cukin feldolgozta egy régi számunkat, és kér, hogy rakjuk össze a zenekart és zenéljünk újra, mert szükség lenne ránk ma is. Mintha nem is én lennék, akinek ilyen élete is volt, milyen messze van, úristen. 

Remélem, holnap kicsit napsütésesebben látom majd a dolgokat. 

Mostanában egyfolytában dolgozom. Nagyon el voltam keseredve valamelyik nap, amikor még kb az óráim befejezése után 2 órával sem bírtam hazaindulni, és még így sem sikerült mindent elintézni, amit akartam. Nagyon feszült voltam és kilátástalannak láttam minden munkával kapcsolatos dolgot. Ezért fogtam magam, kerestem egy fotót a telefonomon kettőnkről, kinyomtattam, és kiraktam az asztalom fölé, hogy emlékeztessen, hogy a munka csak munka, nem érdemes stresszelni miatta, a lényeg az, hogy a magánéletem kiegyensúlyozott és boldog. Utána jobb lett, gyorsan haza is jöttem.

Mondjuk most is egy erasmusos vacsorára tartok épp. 

just a sec

Nem tudom eldönteni, hogy azért bírok megint hetente 3x reggel 5 előtt kelni, 5:50-re edzésre menni, és utána tök energikusan csinálni végig a napom, mert nagyon jól érzem magam és tele vagyok energiával, vagy azért érzem magam jól és kicsattanva az energiától, mert hetente 3 reggel elmegyek edzésre. Mindenesetre nagyon jó érzés, kicsit, mintha visszataláltam volna önmagamhoz. Nekiálltam ginseng-kúrát tolni, D vitamint, kollagént, meg igyekszem ésszel is enni, hogy egy kicsit ráerősítsek az edzés hatására is. Nem nyomogatom a telefonom ész nélkül (amúgy is ki vagyok attól, hogy mindenkivel számomra ismeretlen emberek szexvideóiról kell beszélgetni folyamatosan), tojok a közösségi oldalakra, hanem olvasok mindenütt, a villamoson, a lyukasórában, otthon. Zene helyett Ted talkokat hallgatok. Főzök magunknak, sütőtöklevest a bloggerlányoknak, banánkenyeret sütök a kollégáknak. Reggel nem metróval megyek suliba, hanem villamosom ameddig tudok, és a maradék távot lesétálom. Esténként agyonverem Barnit Carcassone-ban. Hétvégén megnézzük az őszi Balcsit, szeretném látni Tihanyt, meg Salföldet. Jó előre felkészülök az óráimra, azonnal kijavítom a dolgozatokat, semmivel nem vagyok elmaradva. Azt hiszem, jobb, ha megörökítem ezt a ritka pillanatot.

my old home

Hétfőn voltam Vácon, és mivel tudtam, hogy Barni hétvégén nem lesz itthon, mondtam anyuéknak, hogy hétvégén hazamegyek, otthon alszom. Anya felhívott csütörtökön, elmesélte milyen volt hazaköltöztetni a nagynénémet, hogy jól van, minden oké. Meg hogy felkészítették a lakásom az érkezésemre, befűtöttek, bekapcsolták a boilert a fűrdőszobában. Eszembe jutott, hogy valószínűleg jól esne nekik, ha máskor is szólnék, ha tudom előre, hogy jövök, mert akkor már napokkal előre díszbe öltöztethetnék a szívüket, mint a róka a Kishercegben, és tudom, hogy jó érzés nekik, hogy tudják, hogy jövök, és várhatnak. Csak azért nem szólok mindig előre, mert van, hogy meggondolom magam, túl fáradt vagyok, vagy egyszerűen arra vágyom, hogy otthon lehessek, és nem szívesen okozok csalódást nekik.

Ma reggel jó kialavatlanul ébredtem fél 7-kor, mert tegnap este Marcipánnal pizzáztunk és proseccoztunk az Igenben, és utána későig sorozatot néztem. Felkeltem, zuhanyoztam, hajat mostam, közben lement egy mosás, kiteregettem, kicsit összakaptam a lakást, összepakoltam és autóba ültem. Háztól házig 35 perc volt az út, csodálatos, hogy kész az M2-es, csak úgy suhantam. 

Megérkeztem, összeölelgettem-puszilgattam mindenkit, bementem a lakásomba, és megdöbbenve láttam, hogy ragyog a tisztaságtól és rend. Anya, miután elment a nagynéném, kitakarított, felmosott, ablakot mosott, ágyat húzott, minden csillog-villog. Én ezt abszolút nem vártam volna el, és szívesen megcsináltam volna én, de hát iszonyú ó érzés volt így hazajönni. Végül annyira béna idő van, hogy nem mentünk kirándulni, anya vadast főz, én meg hoztam egy sütőtököt és csinálok belőle levest, délután pihi, este meg találkozom a lányokkal. Nagyon jó érzés volt a visszakapott lakásomban, a csili-vili konyhában sertepertélni és közben netflixezni a laptopról, miközben kint esik az eső, és a kutyát fél percenként ki- és beengedni, aztán megint ki, majd újra be, mint régen. 

csak a carhartt sapi jelzi, hogy a szívem már nem itt lakik, amúgy minden olyan, mint régen

most engedtem be

mintha még mindig itthon laknék

so it's here

Úgy tűnik, itt az ősz, és egyáltalán nem az a meleg napsütésben sétálós, farmerdzsekit hordós, pumpkin spice lattét iszogatós típusú, mert megfagysz és kirángatja a kávét a kezedből a szél. Na de nem baj, jó lesz így is, csak fel kell öltözni jó színesen melegen, már előkészítettem a sapikat. 

Ma reggelre kinéztem magamnak egy jógaórát, vajon sikerült-e elmennem, vagy inkább aludtam fél 10-ig? Még mindig maradt valami légúti nyavajám a múltkori megfázás után, és nagyon jólesett reggel 5-kor, miután Barni elment (kettőnk közül nem az én sorsom a nehezebb) magamra illesztgetni a szemmaszkot, és ébresztő nélkül aludni, míg tudok. Csináltam magamnak rántottát, vágtam mellé egy csomó zöldséget, főztem kávét mandulatejjel, és csak azért nem nyomtam rá egy halom tejszínhabot, amit gesztenyepüré mellé vettem nem magamnak, mert tejérzékeny vagyok, és tudom, hogy egyszerűen nem éri meg az a 20 másodpercnyi élvezet. De 11-re tényleg elmegyek edzeni. 

Tegnap voltam egy tanítványomnál, aki home office-ban volt épp, és a háttérben egy számára teljesen érdektelen telco ment, míg angol nyelvtan rejtélyeit bogarásztuk, közben én folyamatosan dobáltam egy kis plüssállatot az egyik kutyájának, a másiknak meg csak azért nem, mert az az ölemben ült. Közben kávéztunk és stroopwaffel-t eszegettünk (mennyire jó, hogy már itthon is lehet kapni bármikor).

Bármit megadnék heti egy itthon dolgozásért én is. 

laura caldentey

home sweet home

Ma megint nagyon hosszú napom volt, csontkovács (aki köpölyözött is, nagyon furi volt), suli, magántanítvány a város másik végén, megint suli, erasmusos meeting, ahh, hagyjuk is. Közben voltak jó részek, nagyon jó fejek a csajok a projektben, szeretek velük lenni, jó érzés, hogy már a társasági életben is benne vagyok, és vannak helyzetek, mikor nem csak a suliról beszélünk. Mondjuk még mindig teljesen elveszettnek érzem magam a sulis ügyekkel kapcsolatban időnként, mikor a fejem felett repkednek az infók, de még csak egy éve vagyok ott, és iszonyúan összetett a rendszer. Ők meg röhögcsélnek rajtam, és biztosítanak róla, hogy tök normális, hogy vannak dolgok, amikkel kapcsolatban nem vagyok még képben. 

Borzasztóan elnyűtten értem haza 8 körül, de aztán beálltam a zuhany alá, felraktam egy fátyolmaszkot, kilakkoztam a körmeimet, befekszem az ágyba és olvasok. Holnap egyébként elmarad egy csomó órám, mert az egyik évfolyamnak városi iskolája van, és csak egyetlen órám lesz fél 2-től, nem is kell korábban bemennem. Így nem kell korán kelnem, elmegyek edzeni, főzök sütőtök levest, meg kiélvezem, hogy napközben itthon lehetek kicsit.

mindig van a bundájában 1-2 madárfészek:)

anyukámtól kaptam zöldségeket, meg az utolsó, mézédes fügéket a kertből.
a szendvicsem mellé csomagoltam belőlük, annyira jó volt, mintha anya csomagolta volna az uzsonnámat.

such a nice day, so happy it's over

Annyira szar napom volt valahogy, hogy inkább nem örökíteném meg, és arra gondoltam, hogy helyette elmesélek mindenfél jó történést: 

• Nagyon szépen kialudtam magam, 8.5 órát, ahogy kell. Ez ahhoz képest, hogy az előző éjjel egy (lehet, hogy több) szúnyog miatt alig aludtam, sokat dobott az életminőségemen.
• Átadták a Vác-Budapest 2x2 sávos autóutat. Hétfőn jártam arra, és már iszonyúan ideje volt. Alig várom, hogy hétvégén kipróbáljam. 
• Nagyon jó volt tegnap vezetni a kisautót, és ma is suhangattam vele egy kicsit a városban.
• Hétfőn délután voltam otthon, beugrottam a bátyámhoz, kutyasétáltattam Pannával, meg dumcsiztunk anyuval meg apuval. Szombaton hazamegyek, és csinálunk hármasban valami kirándulás-szerűt. Asszem, nem volt könnyű ez az ápolásos időszak nekik.
• A nagynéném olyan jól van, hogy csütörtökön haza is költözik, mert már vágyakozik.
• Ma szép volt a hajam, a sminkem, szerettem a ruháimat, kifejezetten magas volt az energiaszintem, jól éreztem magam a bőrömben (ehhez képest volt különösen fura, hogy milyen szar a napom).
• Tegnap ugye vittem két kolléganőmnek curry-t, és cserébe ma ez egyiküktől kaptam nagyon finom palóclevest, gombóccal, gombával meg mindennel. Amúgy ezt tökre kellene tolni, összeállni páran, és beosztanánk, hogy ki, mikor hoz ebédet. Nagyon jól esett más főztjét enni, meg az is, hogy a többiek az én currymet ebédelik. 
• A villamoson odajött egy kutya, és egy darabig dögönyöztem (szívecske).
• Hétvégén Marie Kondóztam kicsit a fiókokban, egyrészt sokkal több befér így, másrészt valahogy sokkal kezelhetőbb, átláthatóbb a rendszer. És kivenni, meg visszatenni a cuccokat is sokkal egyszerűbb így. És emiatt minden öltözésnél azonnal elpakolok mindent, nagyon jó érzés kinyitni a fiókot. 
• Barnival telefonon búgtunk (bár utoljára reggel 5-kor, még félálomban láttam, és nem is biztos, hogy meg bírom várni ébren).

Ja, hát kb ennyi. 

jó, az enyém nem ennyire nett, de így rakosgattam el a felsőimet, a fehérneműket, a pizsiket meg a sálakat-sapikat, és game-changing a módszer.

légy a kispárnám

Szerintetek hol találok azt a normál, hagyományos méretű kispárnát, téglalap-alakút, nem négyzetet? Jyskben nincs, Ikeában nincs.