jól van, most már elég lesz

Fú, jó nehéz napokat élünk. Én ezt eddig nem tudtam, de most sikerült megtapasztalni, hogy a hetekig tartó, egész nap esős idő a kisgyerekes anyukák ősellensége. Hiába megyünk bicózni vagy le a kertbe (csodálatosan lehet most gyomlálni), ez nem ugyanaz, mint mikor hosszú órákon keresztül játszózunk vagy csavargunk. Nekünk ez valahogy most egybeesik azzal is, hogy Dani, a jólnevelt, rendes kisfiú, aki mindig mindenhez engedélyt kér, és akivel mindent meg lehet beszélni, most próbálgatja a határait, vagy inkább az én határaimat. Tudom, hogy ez teljesen normális, de mivel minden nap és egész nap egyedül vagyok vele és már totál kivagyok az időtől, nagyon elfáradtam, úgy érzem, hogy cafatokban lógnak az idegeim és időnként teljesen kiakadok. Ez mindkettőnknek egy tanulási folyamat, és tudom, hogy szükség van erre, de tegnap például produkáltunk két olyan jelenetet publikusan, amit látva szerintem a legtöbben a fejükhöz kaptak, hogy aaaa, óvszert el ne felejtsek venni. 

Barni is van, hogy itthon van egy-két órát napközben, de általában akkor is dolgozik, vagy ha épp tud egy kicsit legózni Danival, akkor én suvickolom a lakást meg főzök. Ma írtam egy könyörgő üzenetet a szomszéd pasinak, hogy hadd menjen át Dani hozzá bármikor a nap folyamán egy kicsit, és volt is nála 2 és fél órát autózni és duplózni. Ennek a felét én is ott ültem velük, a másik felében pedig hazajöttem és rendezgettem a már korábban kitakarított lakást, ez nagyon feltöltött - ez van, az én mentális jóllétemhez kell, hogy a lakás rendben legyen. Amikor pedig aludt délután (mármint Dani), akkor az elmém épségének megőrzése érdekében beleültem egy kád forró vízbe és relaxáltam.

Hát így. Iszonyúan várom, hogy visszatérjen a jó idő. Holnap Pillához megyünk látogatóba és elmegyünk ebédre pizzát (illetve én tésztát) enni, szombat délelőttre és ebédre pedig vendégeket várunk. Na hogy arra mikor készülök rá, arról fogalmam sincs.