Fu, jó rég nem írtam. Annyi minden van, jó lenne, ha olyan nyugi lenne, hogy időnként leülhetnék csendben a kis laptopommal, de igazából főleg pörgés van, meg sokszor sajnálom is az időt arra, hogy a gépen szüttyögjek ahelyett, hogy mondjuk rajzolnánk, vagy együtt csinálnánk bármit. Vagy ha időnként van tényleg egy kis időm, akkor jól esik csak bambulni ki a fejemből. De most Dani két napot anyuéknál van (szuperjó érzés, hogy ennyire jól érzi ott magát), délelőtt itt volt a takarítónő, bevásároltam és feltöltöttem a hűtőt, Barni estig dolgozik, szóval tényleg azt csinálhatok, amihez kedvem van.
Borzasztóan beindult most minden a zenekar körül, annyi minden intéznivaló van és én csinálok mindent egyedül. Nagyon élvezem egyébként, kicsit ilyen menedzser meló, de hát a saját szekerünket tolom, szóval megvan a motiváció. Viszont elképesztőnek találom, hogy bizonyos helyeken milyen lassan őrölnek a kerekek, napok telnek el, mire választ kapok az emailemre, a kérdésemre nem kapok választ, vagy pl. ma kb másfél hét szarakodás, telefonálás meg várakozás után megkaptam a hozzáférést az Artisjus online oldalához, hogy én magam tudjam levédeni a dalokat és ne kelljen bemenni hozzájuk, és a kód - wait for it - holnaptól érvényes. De könyörgöm, miért nem mától? És annyi más ilyen van még, megőrülök, tényleg.
Sokat próbálunk, holnap meg zenekari fotózásra megyünk, amitől kissé be vagyok tojva, de biztosan jó lesz. Nyilván tök jó lenne, ha még mindig feszes 30 éves lennék, de hát nem vagyok, és bármennyire helyén van az önbizalmam szerintem, azért szoktam tükörbe nézni. Tök jó helyszínt találtunk ki, és a koncepció is vagány szerintem, szóval reméljük, jól sikerül majd. Bár inspirációért megnéztem rengeteg zenekari fotót, és annyi kínosan bamba van, úristen, nem egy könnyű műfaj ez, na, drukkoljatok, hogy legyen néhány használható, vagy inkább olyan, amit mi is szeretünk. Nekem ez a hangulat van a fejemben, kicsit kár, hogy nincs még nyár (bár fények szempontjából meg tök jó, hogy nincs: jól lebeszéltünk egy délelőtt 11-es időpontot, amin jót röhögött a fotós, úgyhogy át kellett rakni korán reggelre).
 |
| Franck Gerard: Kilátások |
Amit irigylek nagyon az ügyes fotósoknál az a képesség, hogy megtalálják a képekhez az efféle helyszíneket és kihozzák a képből a szépet :D én ha elmennék egy ilyen "romot" lefotózni, abból olyan nyomi kép születne :)) ez meg annyira jó!
VálaszTörlés