Tegnap délre fodrászhoz mentem, Gergőhöz, akihez már ezer éve, és nagyon szeretem. Van már egy másik lány is ebben a szalonban, akihez el tudok menni, és benne is maximálisan megbízom (ő vágta a frufru-szerűségemet), plusz vele is erősen szimpatizálunk egymással. Gergő szerintem huszonpár éves volt, mikor járni kezdtem hozzá, és egyből megfogott, hogy milyen nyugodt és kedves, imádom a kisugárzását. Azóta már nem huszonéves, nemrég vettek a barátnőjével egy lakást és már arról szokott kérdezgetni, hogy Barni hogyan tud részt venni a mi életünkben, miközben rengeteget dolgozik (ez rá is igaz), mert hogy babát terveznek. Szerintem mi már a világon mindenről beszélgettünk, és szerencsére nagyon hasonló a világlátásunk, szerintem még nem fordult elő, hogy udvariasan hümmögtem, mikor valamiről kifejtette a véleményét (mint annyiszor ilyen kényszer-beszélgetéseknél), mert egyet szoktunk érteni. De a lényeg persze az, hogy mindig megbeszéljük előre, hogy mit szeretnék, elfogadja, és soha még egy fél centivel sem vágott többet/máshogy, mint ahogy szerettem volna.
Már több barátnőmnek ajánlottam őt, és van is, aki már szintén jó ideje hozzá jár, például Andi barátnőm, akit még az indonéz tanfolyamról ismerek az egyetemről (ELTE), de azóta is barátok vagyunk. Gondoltam is rá, hogy bejelentkezem nála, mert a belvárosban lakik, hogy felugrom hozzá, de aztán úgy volt, hogy Barnival is találkozom, neki meg bizonytalan volt, hogy ér rá, szóval végül nem kerestem.
Erre belépek a szalonba, és ott áll Andi. Kiderült, hogy Gergő vágta a haját, és tök random megkérdezte, hogy Milonka is szokott még hozzád járni? Erre mondja Gergő, hogy ami azt illeti, azt hiszem, pont ő jön utánad. Így végül, ha már így alakult, Barnit mondtam le és együtt ebédeltünk Andival, sőt, még egy kávéra is felugrottam hozzá. Engem annyira érdekel, hogy mi van a barátaimmal, de így részleteiben, onnan, hogy mit esznek és hova járnak, odáig, hogy milyen problémáik vannak és milyen a lelki világuk, tényleg, mindent tudni szeretnék (bárcsak írnának blogot!), de a legtöbb barátomból úgy kell kihúzni mindent harapófogóval (yes, I'm looking at you). Szerencsére Andi nem ilyen, ha hónapokig nem beszélünk, akkor is mindenféle ice breaker nélkül vesszük fel a fonalat és jól át tudunk beszélni mindent a legapróbb dolgokig. Nagyon jó volt most is.
És amiről még mindenképp írni akartam: egy japán street food étteremben voltunk a Kertész utcában (a Király utcához közel), és isteni volt, mindenképp próbáljátok ki, ha szeretitek az ilyesmit. Komachi bisztró a neve és annyira jó, hogy sok japán jár oda. Ramenek és rizs ételek vannak, valamint lehet kicsi menüt kérni, amiben van egy kicsi ramen, egy sali és egy kisebb adag rizses főétel (értsd: nem egy hatalmas ramen vagy egy főétel) - én ropogós, bundás csirkével kértem és bundás rákkal - mindez 3500-ért, én nem is bírtam mindent megenni. Azóta is gondolok rá, annyira finom volt, és mindenkit el fogok oda vinni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése