2016. március 31., csütörtök

...and the livin' is easy

Nem tudom, mi van mostanában, nem megy olyan gördülékenyen a blogolás, időnként emlékeztetnem kell magam, meg időt szakítani rá, hogy tessék leülni és bejegyzést írni, mert már kurvarég nem írtam. Nem ehhez vagyok szokva. Valahogy a blogokat sem olvasom olyan lelkesen, nem mintha olyan rengeteg bejegyzést írnának a többiek, úgy látszik, nem csak nekem van writer's blockom, vagy esetleg a többi blogger is egyre kevesebbet ücsörög a kütyüjei fölött. Ami, valljuk be, nem baj, mert ez azt jelenti, hogy vége a télnek, és végre, végre van kedvünk mindenfélét csinálni. Én legalábbis nagyon pörgök. 

Iszonyú jó napom volt, kezdve azzal, hogy 8 órát aludtam. Amikor felkelek, először kimegyek a konyhába, bekapcsolom a rádiót, igény szerint beengedem/kiengedem az állatokat (néha úgy érzem magam, mint egy portás, szerintem néha csak azért mennek ki, hogy újra bekéredzkedhessenek), kifacsarom egy fél citrom levét, azt megiszom egy pohár meleg vízben, beveszem a vitaminjaimat és elkészítem a zabkásámat. Amíg a reggelim áll/hűl, beágyazok, és miközben formásra pofozom a párnákat, mindig megállapítom, hogy imádom az ágyam, nagyon szeretek aludni, és vérprofi vagyok benne, ébredés nélkül végig tudom tolni a 7-8 órát, és szuper kalandosakat álmodom. Micsoda mázli.

Ma csak 4 órám volt, amilyen egyszer van a két hét alatt, és egy ilyen munkanap az egy álom, legalábbis a gyilkos 7-8 órákhoz képest mindenképp. Rögtön utána voltunk edzeni és szaunázni, teljes wellness hangulat, meg ilyenkor szaunázás közben meg is beszéljük, kivel mi újság. Phoebe, aki egy menő étteremben cukrász, heti 4 napot dolgozik, reggel 9-re jár, és este 11-kor végez, ami után még hazautazik, ilyenkor hajnal fél 2 körül kerül ágyba. A bökkenő, hogy sosincs egymás után két szabadnapja, és pénteken-szombaton szinte mindig dolgozik. El lehet képzelni, hogy mennyi szociális élete van, illetve mennyit látja a pasiját, aki 3 műszakban dolgozik. Szegény, nagyon kivan, és nagyon filózik rajta, hogy ez oké-e így, megéri-e neki.

Este pedig voltam csontkovácsnál, aki néhány falunyira lakik tőlünk, így autókáztam úgy 30 percet szép vidéki tájakon keresztül. Nekem ez itt a városban nem tűnik fel annyira, de most nagyon szembeötlő volt, hogy minden harsogó zöld, virágba borultak a mandulafák, és mindenütt virít az aranyeső. A vakító, napszemüveget követelő napsütésben gyönyörű volt a suhanó táj, közben könyököltem kifelé az ablakon, meg énekeltem a felszínes kis slágereket a rádióval (bár Ákos megint megtalált). Most minden porcikám a helyén van, pedig ott, a csontkovácsnál nyöszörögtem, hogy nagyon fáj, nem bírom, anyuuuu, ráadásul otthagytam egy halom pénzt, de ez a lebegő, tökéletesen feszültségmentes állapot minden pénzt és szenvedést megért. Aztán hazafelé megálltam az Aldiban, és megvettem az év első csomag spárgáját. 

Voltam néhány órát itthon is napközben, és van egy album, ami nagyon a tavasz-szabadság fíling nekem, mert több dalt is utcazenéltem róla nagyon, nagyon sokat amikor 20 körül voltam, Budapesten, Párizsban, Amszterdamban és Marseilleben is - ezt hallgattam ma délután. Itthon bakelitről szoktam hallgatni (bár a válásom óta nincsen lemezjátszóm, szóval már nem, de azért minden lejátszáskor hallom a tű recsegését a lemezen), és ha felteszem, akkor megint 20 éves vagyok. Ezt a számot szerettük a legjobban játszani. 


2016. március 29., kedd

Dolgok, amik segítenek visszarázódni a szünet után

Már egy rövidke hétvége után sem könnyű a hétfő reggel, hát még ha egy picit hosszabb szünet után indul újra a mókuskerék. Újra szól az ébresztő reggel 6-kor, egyik pillanatról a másikra teljesen más ritmust kell fölvenni, nincs több pizsamában reggelizgetés, alvás ebéd után, hajnalig Híd nézés. Mégis, a szünetek után következő időszakban mindig van valami izgalom, mindig valamennyire tiszta lapnak, új kezdetnek érzem. Van kedvem tervezni, dolgozni, beosztani az időmet, az új energiákat kihasználva minél többet kihozni a napokból - de mégis, kell magam motiválni olyan dolgokkal, amik segítenek visszazökkenni a munkás hétköznapokba, tudatosítva magamban, hogy jó ez nekem - legalábbis van benne jó.

REND. Még mindig tart a rend a lakásban, nem csak a sima rend, hanem a húsvéti nagytakarítás utáni, amikor minden láthatatlan sarokban, minden fiókban és polcon rend van és tisztaság, olyan jó ilyenkor itthon lenni, vendégeket hívni. Most van kedvem tenni érte, hogy valahogy megtartsam, így megígértem magamnak, hogy folytatom a küzdelmet a káosszal (életem), és kicsi részletekben fogom megújítani a patikát. Például ma gyorstakarítom a fürdőszobát és a wc-t, holnap felporszívózok és felmosok, és így sorban. Egy ideális világban ez történne legalábbis, mondjuk úgy, hogy igyekezni fogok.



KAJA. Valahogy most olyan jó élelmiszerek maradtak a hűtőmben, egy nagy adag grillcsirke, laktózmentes túró és sajt (igen, vettem, bár még nem kóstoltam), nagyon sok zöldség és gyümölcs, céklasaláta, amit anyukámtól kaptam. Így fogok tudni minden napra egészséges ebédet és vacsit csinálni, és a reggelim is egyre izgalmasabb. A tegnapi salátába már eper is került. Amiről tudom, hogy nem fog elfogyni, abból pedig sütök sütit, túrós, medvehagymás pogácsát, és beviszem a suliba a kollégáknak - így az én sütőfőző igényeim is kielégülnek, és örömet is okozok.


OUTFITEK. Ha néhány napig az időm nagy részét játszós cuccban, kapucnis pulcsiban és farmerben töltöm, akkor alig várom, hogy újra szép ruhákba öltözhessek. Ez a pulcsi is egy otthagyhatatlan darab volt, már vagy 5 éve hordom, mindig óriási sikere van.  


PROGRAMOK. Sport, legalább kétnaponta. Ebben a hónapban nagyon jól kihasználtam a bérletemet, úgyhogy újra fogom venni. Bejelentkeztem csütörtökre a csontkovácshoz, mert úgy éreztem, itt az ideje. Fodrászhoz is megyek, remélhetőleg még a héten. Már most terveződik a hétvége is, szerintem sokkal gyorsabban eltelik a hét, ha van mit várni. 

TERVEK. Pont egy hónap van még az érettségikig, úristen. Szerintem mindent megtettünk, hogy minden rendben legyen, innentől már csak a gyakorlás megy majd, újat tanítani már nem nagyon érdemes. Azért kicsit izgulok én is. Április legvégén ballagás, bankett, szerenád. Májusban a 4 végzős osztályom már nem jön, így heti kábé 10 órám lesz, ami, úristen, szuper. Aztán már ott az év vége és az érettségik meg a vizsgák. Meg a nyári szünet:). 

2016. március 27., vasárnap

Every bunny needs somebunny

Ma óriási családi muri volt, amihez utaztunk, szétfagytunk, utaztunk megint, majd bevettük magunkat a tesómékhoz 25-en (ez két család), ettünk, dumáltunk, ettünk. Már teli gyomorral, különböző méretű gyerekekkel az ölünkben beszélgettünk, sztoriztunk, ezer vicces régi történet előjön ilyenkor, ott volt a két 80 körüli nagynéném is, és ők is nagyon viccesek. Előkerültek az esküvők, először az egyik bátyáméké (ők a saját esküvőjükről hazafelé fejreálltak (szó szerint) az autójukkal, és egy karcolás sem esett rajtuk, bár az autó totálkáros lett), majd a másik tesóméké (ők pedig az év legmelegebb napjára időzítettek, kábé elolvadtunk), egyik vicces történés a másikat követte, nevettünk. Beállt 10 másodperc csend, én pedig felálltam, és kimentem kávét főzni. Az igazság az, hogy gyomorgörcsöm lett a gondolattól, hogy esetleg  - logikus módon - az én esküvőm is szóba kerül. Az esküvőm, ami csodás volt, gyönyörű emlék, és volt egy csomó kalandos fordulat ott is, csak éppen... Csak épp már nem aktuális. Nem tabu, de mégsem beszélünk róla - vagy akkor tabu? Nem tudom, mit gondol erről a családom, beszélnek-e róla a hátam mögött, sajnálnak-e. Szerintem látja mindenki, hogy jól érzem magam a bőrömben és boldog vagyok, de nem lehet jó nekik látni mégsem, hogy így alakult ez az egész. 

Csütörtökön már nem tudom, mi volt, de nem mentem este sehova, pénteken Budapesten voltam egész nap, este, bár hívtak a többiek, itthon maradtam pihizni. Szombaton egész nap vásároltam, takarítottam, sütöttem, elfáradtam. Ma a családozás merített le, alig vártam, hogy egyedül maradhassak, A hidat (Bron/Broen) nézem, nagyon izgi. Már rájöttem, hogy én azokat a filmeket/sorozatokat szeretem, ahol nem tökéletes, kirakatszerű életeket mutatnak, amire csorgathatod a nyálad, hanem igazi, hús-vér, hibákkal, problémákkal, tragédiákkal küzdő embereket. Ebben a sorozatban szívszorítóan magányosak a főszereplők. Kicsit rákényszerített, hogy magamba nézzek: a negyedik este talál itthon, egyedül. Kezdem én is úgy érezni, hogy ez már a szomorú/szánalmas/szerencsétlen szingli kategória, és az a baj, hogy tökéletesen megszoktam, hogy ez van. Kifejtettem már, nem akarom ismételni magam, de már nem is emlékszem, milyen, ha az embernek van társa, milyen hazajönni valakihez. Hiányzik, vágyom rá, hogy a színes kis életemet megoszthassam valakivel. Úgy sejtem, hogy holnap reggel ez már eszembe sem fog jutni, de azért tudom én, hogy bármennyire jól érzem magam, azért ez egyáltalán nincs így jól. 


Ezzel járultam hozzá a családi murihoz, úgy tűnik, bonyolultabb feladatot nem mernek rámbízni

Justin

Anélkül, hogy komolyabban kifejteném a politikai nézeteimet (bár szerintem sejthető, miről mit gondolok), talán belefér, hogy elmeséljem, sokszor eszembe jut, hogy szomorú dolog, hogy csuda kis országunk élén olyan ember áll, aki tökéletesen másképpen gondolkodik mindennel kapcsolatban, mint én. Ennél már csak az sokkal szomorúbb (dűhítőbb, elképesztőbb, you name it), hogy ő teljesen máshogyan gondolkodik mindenről, mint mi mindannyian - egyszerűen bármit tesz, lép, nyilatkozik, a fejem fogom. Milyen jó lenne, milyen menő lenne egy olyan kormányfő, akire fel lehet nézni, akire mindannyian büszkék lehetünk, akinek jó, modern, zöld, előremutató, példamutató meglátásai és megmozdulásai vannak, akitől tanulni lehet, aki jó irányba terelget, ahelyett, hogy szinte mindenki szerint egy faszfej? 

Irigylem a kanadaiakat a liberális miniszterelnökükért, Justin Trudeau-ért, aki kurvajó dolgokat képvisel (bevándorlásügy, tudományok, marihuána - érdemes utánaolvasni), hihetetlenül jó fej, szívvel-lélekkel kiáll a zöld ügyekért, a kormánya 31 minisztere közül 15 nő (ezt egy interjúban mindössze azzal indokolta, hogy 2015-öt írunk), valamint mindenféle etnikum is képviselteti magát. Élsportoló, Star Wars rajongó, tetovált, vicces, cuki családja van, egyszerűen halálosan szimpi. Egy emberként állt mögé az ország, imádják, szuperhősként gondolnak rá. Nagyon érdekes a családja (az apja 16 évig volt Kanada miniszterelnöke), az, hogy tanárként dolgozott és nem akart politikus lenni, és hogy végül hogyan lett mégis elsöprő sikerrel Kanada rocksztár-miniszterelnöke.

Ja, és úgy mellékesen így néz ki. 








Hát ő az.

2016. március 26., szombat

Girl vibes

A tegnapi nap híre, hogy van hivatalos Girls playlist a Spotify-on. Egymillió kurvajó zenével*. Még nem kezdtem el nézni az új évadot (most Bron/Broen van, de kvázi kétnaponta nézek meg egyet), és olyan jó érzés, hogy csak gyűlnek, gyűlnek az új részek, és tudom majd binge-bámulni őket.

Anyu reggel elsétált a kutyával, és vett mindenkinek kalácsot, felhívtam a nagyobbik tesómékat, hogy elvinném nekik (ők a szomszéd faluban laknak), és mondták, hogy ők még ágyban, ne siessek. Mondjuk még én is pizsamában ülök a reggelim fölött, szóval nem problematika.

*ha még eddig nem, akkor nyugodtan regisztrálj, ingyen van és PC-ről is hallgatható

2016. március 25., péntek

Körömlakkok! Nyulak!

Ha már Budapesten jártam, meglátogattam Pillanatot a munkahelyén, találkoztam a kolléganőjével, aki nagyon cuki, kaptam teát, meg képzeljétek, Pillához jött a nyúl, és hozott nekem nyulat. Csokiból. Milkát, mert tudta, hogy az a kedvencem. És Pilla húsvéti dekorációja annyira ment a körmeimhez, hogy muszáj volt megörökítenem. 

Open up your arms, you won't regret it

Amikor külföldön éltem, jártam Creative Mornings-ra, ami egy havonta megrendezett, reggelivel egybekötött előadássorozat, és nekem annyira bejött, hogy szívesen jártam volna itthon is, de hát ki ér rá péntek reggel 8-tól 10-ig? Viszont most nagyon megörültem, mikor megláttam, hogy most pénteken van a következő, hát még, mikor kiderült, hogy egy exem formatervező öccse az egyik előadó! Elhívtam Ivory-t, mert sejtettem, hogy ő ráér, és valószínűleg érdekelni is fogja, és persze, igazam volt, volt kedve eljönni.

A Brody Studios-ban került az esemény megrendezésre, ami csudálatosan néz ki, jártatok már ott? Ez amúgy egy privát klub, ezt mondjuk nem nagyon értem, hogy miért jó, de mi kaptunk egy pass-t, amivel járhatunk a rendezvényeikre, mondjuk nem áll fenn a veszély, hogy ott fogok vacsizgatni péntek esténként a celebekkel, de azért köszi. Korán érkeztem, és így beszélgettem kicsit öcsivel, aki mesélt egy csomó érdekességet, ők Red Dot díjat nyertek az egyik munkájukkal, ami olyan a design világában, mint az Oscar a filmeknél, szóval nagyon, nagyon ügyesek (ezek ők). A prezijük is szuperérdekes és vicces volt, jó volt látni két ilyen jó kiállású, tehetséges, sikeres, remek humorral megáldott, hihetetlenül laza embert, ahogy óriási szenvedéllyel beszélnek a munkájukról.




Idén először vittem be Budapestre a bicajom, sütött a nap és suhantam mindenfelé, annyira jó volt, úgy vártam ezt. Teljesen más, sokkal szabadabb érzés így csavarogni a fővárosban. Azt hiszem, mostantól újra sokkal több időt töltök a fővárosban.  




Ezt meg a szombati reggeli mellé küldöm szeretettel:

 

2016. március 24., csütörtök

Clean up, woman!

Ma elkezdődött a tavaszi szünet. 

6 gondtalan, munkamentes nap, csak vigyázni kell, hogy okosan használjam ki a gyorsan elrepülő napokat, legyen benne pihenés, feltöltődés, készülődés, család, barátok. Reggel 8-ra állítottam be az órát, de felébredtem 7-kor, 8 óra alvás után, teljesen kipihenten. A héten kicsit túltoltam az edzést (vagy csak nem nyújtottam rendesen), mindenütt izomlázam van, plusz begörcsölt a hátamban egy izom (mint mikor a vádlid begörcsöl, nagyon durva), és azóta is fáj. De mivel Phoebe-nek szabadnapja van, ma délelőtt is edzettünk, okosan, és az teljesen helyrerakott, nagyon ügyes az edzőnk, no és persze a végén a szauna, aaa. Ma még tanítottam délután, de már semmittevés van, később kicsit takarítok, sütit sütök, holnap pedig csavargok. Iszonyúan szerencsésnek érzem magam a sok szünet miatt. 

Találtam egy szuper számot, majd erre fog takarítani meg sütni, tudom hogy nem a takarításról szól, de hát nekem most de, és olyan szuper a hangulata. 


Tinder

Tinder.

Tegnap megjelent egy fiúcska, akivel matcheltünk is (ha mindketten szimpik vagytok egymásnak, akkor ezt jelzi a rendszer, ezt azon szerencsések kedvéért írom, akiknek kimarad az életükből a Tinder). Nagyon helyes volt, sötét haj-szem, de nem túl helyes, korrekt fotókkal, némi humor, több fotón is bringa, pont a zsánerem. Ritkán látok olyat, aki elsőre ennyire szimpatikus, akiről érzed, hogy jó fej, okos, valami megfog benne, betippeled, hogy sok közös van bennetek. Szeretek az intuíciómra támaszkodni, és olyankor akár a kezdeményezést is szívesen a kezembe veszem, és már a billentyűzet fölött voltak az ujjaim, mikor írt: 

Ő: Szia! Én: Szia:)! Ő: Randizunk? Én: Ezt hogy érted? Ő: Találkozzunk:)! Én: De hát még azt sem tudod, van-e agyam! Ő: Jajmár, mindenki ezzel jön, látszik a képekről, hogy van. Meg hát először úgyis a tested érdekel. Én: Jajó. 

És unmatcheltem. Ennyit az intuícióimról. 

A múltkor meg az edzőteremben volt olyan, hogy egyedül voltam, és kiszúrtam a srácot, akit még sosem láttam azelőtt, sötét, hullámos haj, magas, vékony de izmos, az a típus, akihez nagyon tudok vonzódni, titokban gyönyörködtem benne picit, míg a haverjával erősítettek. Amikor végeztem, beültem a szaunába, és igencsak megörültem, mikor beléptek ők is. Beszélgettek, és a fiúról néhány perc alatt kiderült, hogy eléggé nagyképű, felszínes, egyáltalán nem szimpi, a barátja, akit addig észre sem vettem, viszont egy komoly, mégis zseniális humorú, gyönyörű hangú, intelligens fiú, akivel bármikor szívesen átbeszélgetnék egy estét. Mire kiléptem a szaunából, már ezerszer vonzóbbnak találtam őt, mint az elsődlegesen preferált fiút. 

És emiatt gondolom azt a Tinderről, hogy kvázi esélyem sincs eltalálni, hogy ki az, akivel tényleg érdemes lenne megismerkednem, mert igen felszínes módon csak a helyesség+szimpiség alapján húzom a srácokat jobbra, miközben a nagy valószínűséggel sokkal inkább hozzám illő, és a való életben nagy eséllyel sokkal izgalmasabb fiatalembereket az 'uncsi' kategóriába helyezem, és balra húzom őket. De hát nem húzhatok mindenkit jobbra. 

Ráadásul chatelni sincs kedvem, meg hát időm se nagyon, szerintem nem én leszek a Tinder reklámarca, mint sikertörténet. 

2016. március 23., szerda

Reggeli

Én bizony szoktam hallgatni a Petőfit mikor reggel készülődöm (a Kossuthról leszoktam, túl sokszor kellett Orbán Viktorral reggeliznem), vagy ha vezetek. Sok jó zenét játszanak, oké, sok rosszat is, mondjuk eléggé Ákos-hangsúlyos a playlistjük, én olyankor azonnal elkapcsolok. De sajnos ők is ráálltak a kereskedelmi rádiók stílusára, hogy reggel többen vannak a stúdióban, és két szám közt idióta témákról vihognak, azt nehezen viselem. Viszont Buda Marci lebetegedett, és jelenleg Harsányi Levente vezeti helyette a műsort. Engem örökre elvesztettek. 

Broken hearted

Tegnap szuperjó napom volt, mert nagyon keveset kellett tanítanom, azt is csak rövidített óra jelleggel, viszont nagyon pörögtem, mert tegnap voltak a matek próbaérettségik, és felügyeltem, meg az angol verseny, aminek a szervezéséből oroszlánrészt vállaltam, és mivel az egyik kolléganőnek teljesen elment a hangja, nagyrészt én is vezényeltem le. Nagyon jól sikerült a verseny, megint megállapítottam, hogy teljesen elememben vagyok, ha ki kell állni emberek elé, és bár mi sem az a munkahely vagyunk, ahol nap mint nap elismerik a munkánkat, én a közvetlen kollégáimtól tegnap is nagyon sok dicséretet söpörtem be. Közben egyeztettük az osztályommal a bankettet, kiválasztottuk az idézetet a ballagási meghívóra, sikerült olyat találni, ami mindenkinek tetszik. 

Érezni már az érettségihez közelítő hangulatot, a suli tele volt fehér inges, izguló gyerekekkel a próbaérettségi miatt, felügyelni is szerettem, bele is néztem a matekfeladatokba - basszus, de jó, hogy én ezen már túl vagyok. Aztán mikor vége lett, felmarkoltam a kész feladatlapokat, mentem vissza a tanáriba, és jött szembe egy csapat tanuló az egyik osztályomból, szintén a matek után voltak, üdvözöltük egymást, és az egyik fiú meglátott, hogy tanárnő, öleljen meg, mert hát ugye a matek, és mielőtt reagálhattam volna, széttárta a karját, és megöleltük egymást. Csak 3 másodpercig tartott, de hát aww? 

Eszembe jutott, hogy a vizslás fiú azért nem vált állást, mert akkor emberekkel kellene foglalkoznia, ő meg ezt nem bírja napi szinten. Nekem meg ez az egyik fő boldogságforrásom. Sosem gondoltam volna, hogy ennyi szeretetet, ennyi boldogságot, ennyi napi szintű pozitív visszajelzést jelent, ha ilyen sok ember között dolgozik az ember. Annyira nagyon a helyemen érzem magam. 

Ezzel az érzéssel, ezzel a mosollyal az arcomon mentem vissza a tanáriba, ültem le a helyemre, és nyitottam fel a laptopomat, hogy egy kicsi szünetet tartsak a verseny és az értekezlet előtt, és elolvassam, mi újság a nagyvilágban. 

És akkor Brüsszel. 

2016. március 21., hétfő

Mondays suck

Ó, jaj. 

Ma bementem az egyik osztályba, és a gyerekek megkérdezték, hogy tanárnő, rosszkedvű? Rossz napja van? Haragszik ránk? Persze ettől egyből mosolyognom kellett, de egyrészt tényleg mérges voltam rájuk, mert egy kolléganőm panaszkodott rájuk, hogy rántott húsos szendviccsel dobálkoznak órán (ha nekem lenne rántott húsos szendvicsem, az utolsó dolog lenne, amit csinálnék vele, az a dobálkozás), másrészt hányinger napom volt valóban. Milyen napom lett volna, hétfő van.

Szombat este a haverokkal találkoztam a törzshelyünkön, nagyon szeretek a pultnál ücsörögni ott, meg barátkozni mindenkivel, teljesen kielégültem társaságilag, voltak ismeretlen srácok, és kicsit flörtölgettünk, ami meg a nőiességemnek tett jót. Jó sokáig maradtunk, másnap reggel isteni volt a másik oldalamra fordulni, és aludni tovább. Aztán felkeltem, csináltam magamnak reggelit meg kávét, és pizsamában meg köntösben ücsörögtem a kanapén addig, míg anya szólt, hogy jöjjek ebédelni, mint gimis koromban. Délután sétáltam egy nagyot a kutyával, aztán 5-kor megleptük Phoebe-t, akinek a héten szülinapja volt. Szombaton terveztünk nála házibulit, de elmaradt, mert behívták dolgozni (ennek mondjuk megvan a vicces története). vasárnap délutánra meg volt beszélve az anyukájával, hogy a családi mosoly után belopózunk, és mikor kijön, mi ott ülünk 15-en a konyhában a tortával, meg mindenféle finomsággal. És így is lett - annyira örült! Összedobtunk neki (és a pasijának) egy páros éjszakai belépőt a Rudasba masszázzsal együtt. Jó, nem?

Úgyhogy jól feltöltekeztem társasággal és barátokkal, nagyon szuper volt a hétvége. Tegnap este annyira rákészültem a mai napra, hogy ki is készítettem a kis ruháimat reggelre, de mégis, ez a mai nap, jaaaaj. Holnap megint nagyon hosszú napom lesz, mert az órák után lesz angol verseny, amit én is szervezek, majd értekezlet, majd rögtön utána edzés Phoebe-vel meg az edző csajjal. Úgyhogy már készül a holnapi ebéd, bepakolok (a holnapi naphoz kábé egy bőrönd kéne, edzős cucc, ebéd, lófütty), zuhany és alvás. 

2016. március 20., vasárnap

Modern Talking

Akkor legyen ez a következő blogtali apropója:)?

EVENT

Cicc

Azt már meséltem, hogy a macskámnak volt egy tesója?



Igen, ikrek voltak, de két teljesen különböző karakter. Imádták egymást. Aztán mikor a szürke cicát elütötte egy autó, és elpusztult, a tesója depressziós lett, és sosem lett a régi önmaga, egy icipicit mindig rosszkedvű, kivéve, ha valaki szeretgeti.

itt épp reggeliztek, de az agyuk még nem ébredt fel <3
ezt a képet durva látnom, ugyanis most a macs sosem megy fel a székre, úgy látszik, itt még nem volt megnevelve



szelfi <3

2016. március 19., szombat

Mango on my mind

Múltkor az egyik kedves olvasóm kérte, hogy írjak recepteket. Ezen kicsit nevettem, mert nem valami izgalmas a táplálkozásom mostanában, kevés időm van kísérletezni, meg csak magamnak nincs is nagy kedvem. Általában sütök egy nagy adag csirkemellet, kacsamellet, halat, és azt eszem párolt zöldségekkel (sokszor fagyasztottból gazdálkodom, sokfélét tartok a mélyhűtőmben), sült zöldségekkel, salátával, meg nagyon bejönnek a zöldségpürék, csináltam már paszternákból, céklából, sütőtökből, sárgarépából*, elképesztően finom köret, főleg, ha van egyszerre többféle. Ha nagyon sűrű a nap, és nincs maradékom, meg időm sem összeütni valamit, akkor anyunál eszem, a héten volt krumplifőzelék (nagyon szeretem), frankfurti leves (azt is, jaj, nagyon), meg tepertős pogácsa (<3). 

A salikat imádom, viszont nem könnyű megoldani, hogy változatos legyen és az ember ne unjon rá. Emiatt tartok itthon finom olajakat és gyümölcseceteket is. Ma én csináltam ebédet anyuéknak is (nehéz elkapni, hogy pont ne legyen épp ebédjük, nekem pedig legyen időm/kedvem), és annyira finom lett, hogy gondoltam, megosztom veletek. Zöldfűszeres csirkemellet csináltam salátával, narancsos mangó öntettel. Persze az öntet volt a kulcs, de megszólalt. 

A csirkemellet megsütöttem pici olívaolajon fokhagymával, zöldfűszerekkel. Egy tálba öntöttem egy doboz friss salátakeveréket (szuperfinomat találtam a piacon), aprítottam hozzá úgy két maroknyi újhagymát, meg negyed káposztát, szeretem bele, mert ropogós. 

Kifacsartam két narancs levét, ezt öszeturmixoltam 2 evőkanál mogyoróolajjal meg egy fél mangóval, ezt csorgattam a salira, és voilá. Tavaly eperrel készítettem hasonlót, az is zseni volt, ráadásul nekem az édesség-kívánósságomat is megoldja.



De ha mégsem? A maradék mangóból mangós-túrós sütit csináltam, sütöttem egy linzer lapot, kiporcióztam kistányérokra, egy adag laktózmentes túrót összekevertem egy fél pohár laktózmentes tejföllel és joghurttal, kicsit megcukroztam, ezt öntöttem a linzerszeletekre, majd meghintettem apróra vágott mangóval. Egyszerű, de iszonyú finom.

*A zöldségpürék úgy készülnek, hogy feldarabolva egy pici vajon, pici vízzel megpárolom az adott zöldséget míg puha nem lesz, majd botmixerrel pürésítem. Ezeknél sosem szoktam keverni a zöldségeket, viszont van, hogy egyszerre több fajtát készítek. 



2016. március 18., péntek

Szeretlek, péntek

Jaj de jó, hogy péntek van. 

Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem tökéletesen elég lenne hetente három munkanap, persze tudom, a bilibe lóg a kezem, de nagyon intenzív a suli, meg délután mellé a plusz óráim, megint kvázi pisilni nincsen időm napközben, a három nap alatt is sikerült jól kipurcannom. Esténként le kellene feküdnöm 10-kor, hogy ki tudjam magam aludni, de ha egyszer még olyankor mindenféle szörnyen fontos tennivalóm van. Ma reggel is úgy ébredtem, mikor jelzett a telefon, hogy húha, ez kemény lesz. No de hát nem baj, itt a hétvége, meg a kanapétime. 

Ma délután elvittem a kutyit meg az unokahúgom a városba, intéztük a tablót (kérdeztem a gyerekektől, hogy van-e ötletük, hova lehetne kirakatni, és mondták, hogy két helyen van ismeretségük: nemzeti dohányboltban és szoláriumban, ez mondjuk elég sokat elmond az osztályomról). Vettünk egy tábla csokit, amit útközben elmajszoltunk, megnéztük a Dunát, dumáltunk, olyan jó fej. Egyszer hasra esett (Panni, nem a kutya), kicsit sírt, úgy szeretem megvigasztalni is, imádom őt. Aztán itthon kicsit kitakarítottam (meg kell hogy állapítsam, hogy ilyen szempontból tökéletesen felnőttem, semmi külső pressure, és mégis patika a lakás, a vázákban virág, idén először a kertből, egyre egyértelműbb, hogy nagyon fontos nekem, hogy harmónia legyen körülöttem, pedig én néha küzdök a káosszal, a rend számomra nem olyan egyértelmű), és akkor most lazulás. Ma kialszom magam, aztán holnapra mindenfélét tervezek.

Ami pedig a tindert illeti, hát, hagyjuk. :) Már le is volt beszélve egy randim, de lemondtam, mert konkrétan fizikai fájdalom fogott el minden alkalommal, mikor eszembe jutott. Azért még nem adtam fel, van egy csomó matchem, kár, hogy minden alkalommal, mikor meglátom, hogy üzenetem érkezett, az a reakcióm, hogy jaj neee. Nem tudom, miért nem megy nekem, miért érzem nyűgnek ezt az egészet. Vannak amúgy, akik nagyon cukik, nem mindenkinek a popsiszex a hobbija (vagy csak nem rukkoltak még a fiúkák elő a farbával), csak nem tudom, ez a vadidegenekkel való felszínes chatelés nem megy olyan könnyen nekem.  


a holnapi terveim egyik főszereplője

Pun probably intended

Ma az első órám előtt az egyik fiú lement büfébe, tudtam, hogy késni fog picit, megengedtem, mert szünetben annyira nagy sor szokott lenni, hogy esélyük sincs, meg hát első órán tök éhesen ülni, én is nyűgös lennék, szoktam hagyni, hogy megreggelizzenek. Aztán visszajött, leült, csináltuk a dolgunkat, majd észrevettem, hogy az asztalomra csempészett egy óriás túró rudit. Nagyon örültem, megköszöntem, de tényleg, nagyon jólesett. Aztán később összefutottunk a tömegben folyosón, és mondtam neki, hogy nagyon finom volt a rudi, és köszönöm szépen, ő meg kedves mosollyal mondta, hogy szívesen tanárnő. Aztán ahogy távolodtam, hallom, ahogy félhangosan mondja a mellette álló srácnak, hogy az én rudim is finom ám. Szerencsétlenségére extra jó a hallásom

Csak hogy a 19 éves tinédzserekkel való munka árnyoldalairól is képet kapjatok. 

2016. március 16., szerda

Velem mi van?

Nem tudom, mi van velem az utóbbi időben, de olyan mainstream zenéket hallgatok, hogy az már-már ciki. De mit csináljak, én a zenével is úgy vagyok, mint a borral, hiába magyarázzák nekem, hogy szuperjó, ha nekem nem ízlik - és ez fordítva is igaz. És borban is mainstream az ízlésem, hihi. És igaz, tinikoromban is elfért a Nirvana, meg a Trio Stendhal mellé a Take That, meg a Million Love Songs Linger. :)

Valamelyik nap előjött az egyik órán a second chances, meg az előítéletek, hogy szoktak e második esélyt adni, és meséltem, hogy én azt hittem, hányok Justin Biebertől, és aztán kiderült, hogy mennyire kurvajó ez a szám, és csodálatos benne a trombitaszóló (mondjuk én gyanítom, hogy az eredeti szövege az, hogy you should go and fuck yourself, csak az ugye nem rádióbarát), és azóta szoktam hallgatni az egész albumot és imádom. Szerintem felnőtt a fiatalember, beért, pont, mint annak idején Justin Timberlake (a másik nagy kedvencem), és igenis kell második esélyeket adni. Ja és Calvin Harrist is imádom, meg mindenkit az electro pop nemzedékből. Nem tehetek róla, ha ezeket a zenéket hallgatom, akkor 20 éves vagyok, egy piros kabrió autóban utazom a gyönyörű és fiatal barátaimmal a tengerparton a naplementében, és fújja a szőke hajam a szél. 

Na de könyörgöm, Király Viktor???

Én arra emlékszem, hogy Király Lindának van két tini öccse, akiket én nem tudok megkülönböztetni egymástól. Aztán rémlik, hogy az egyikük mintha megnyert volna valami Big Brothert, vagy Megasztárt, nem is tudom, de én akkor már nem követtem az eseményeket. Egészen néhány héttel ezelőttig, amikor is megnéztem a Dal első válogatóját (mindig elképedek a zsűri borzalmas ízlésén), és abban fellépett élőben a csávó, de olyan vérprofi volt, férfias, magabiztos, és olyan laza Sinatra stílusban adta elő magát, hogy egy pillanatra eszembe jutott, utánanézek, mit kell tenni, hogy feleségül mehessek hozzá. Kicsit tanulmányoztam a munkásságát, és borzalmasak nem valami jók a számai, EZ viszont annyira tetszik, hogy tegnap a végtelenített verziójának köszönhetően minden gyorsasági rekordomat megdöntöttem a futópadon, és nem sikerült megunni, a mai napom is vele indult. 

A nyál muzsikák iránti szenvedélyemet bizonyára anyukámtól örököltem, neki Rick Astley volt a kedvence, volt is a varrógépére ragasztva (merthogy varrónő volt) egy Rick Astley matrica, amit egy Bravo magazinban vadásztam neki. 


Meséljetek, nektek milyen zenei gyengeségeitek vannak? Zámbó Jimmy-coming out, anyone:)?

2016. március 15., kedd

Helyzetjelentés

Én csak arra tudok gondolni, hogy tavasz van. Képzeljétek, kinyíltak a nárciszok (az a sárga, ugye?) a kertben. Márciusban már nem is lesz teljes hetünk a suliban, egy csomó mindenféle szünet lesz, jön a jó idő, nem kell többet télikabátot hordani, még akkor sem, ha azért rétegesen kell öltözni, kell a sál, a kesztyű, a sapka. Mivel azonban én ezekből mindenféle színben-stílusban-mintában tartok itthon, ez inkább jó hír, mint probléma. Nagyon jókedvű vagyok a tavasztól!

  • Örülök: Jó ideje nem vettem semmit a Body Shopban (más néven a kenceficék mekkájában), de kaptam Pillától egy 20%-os kupont, és emiatt benéztem. Hát jól feltankoltam! Nekem a mangós testvaj a kedvencem, az volt az első dolog, amit akkor vettem, mikor életemben először Olaszországban betévedtem egy üzletükbe, szerelem volt első látásra/szagolásra, és azóta sem találtam nála jobbat. Most egy nagy kiszerelést vettem belőle (ha már van hozzá kedvezményem). Vettem egy banános sampont és egy hajbalzsamot (mindkettő legendásan jó), mert már régóta koffeines sampont használok, és időnként jót tesz, ha váltok. Vettem még egy mangós szappant is a fürdőszobába, a kicsik imádják (Ilonka, nálad kezet mosni is olyan jóóó). Valamint kicsit szakadozik a körömágy a kezemen, és egyszer azt mondta a körmös csajszi, hogy ha ilyen van, akkor az azt jelenti, hogy száraz, és kenni kell kézkrémmel. Úgyhogy vettem egy kendermagolajos kézkrémet, amilyenem volt már egyszer vagy 10 éve, úgyhogy a kalandos fiatalságomra emlékeztet, és imádom az illatát, hogy másodpercek alatt beszívódik, és pihepuha a kezem tőle. Body Shop makes me happy.  
  • Szomorú vagyok: Őszintén szólva nem látom magam magam szerelembe esni valami random fiatalemberrel. Még csak fél éve, hogy teljesen egyedül vagyok, de már nem is emlékszem, milyen bízni valakiben, hinni benne, részese lenni az életének, beengedni őt az enyémbe. Szeretnék nyitni, remélem menni fog - de persze ne szaladjunk előre (lásd előző poszt).
  • Nagyon várom: Április 29-én lesz a ballagás, és mivel kiesik a 4 végzős osztályom, onnantól heti 10 (!!!) órám lesz. Nem mintha nem tanítottam volna már idén eleget, meg nem kéne még utána orrba-szájba vizsgáztatni és érettségiztetni, de akkor is, annyira várom már. 
  • Elégedett vagyok: Emlékszünk, mikor megszavaztátok, hogy az energiátlanságomra magnéziumot és D vitamint kellene szednem, most fogyott el a havi adag mindkettőből, szerintem teljesen helyreraktak. Most az a dilemma, hogy vajon szedjem őket tovább, vagy 1 havi kúra-szerű alkalmazás elég ilyenkor? 
  • Zene:   Mondom, hogy itt a tavasz:). 
  • Hangulat: Hiányzott a blogom, jó újra itt lenni, kreatívkodom majd ezt-azt.

annyira vártam, hogy így lehessen öltözni

Do I know you?

A hét híre (számomra legalábbis), hogy vettem egy nagy levegőt és felregisztráltam tinderre. Igen, tudom, én is meg vagyok döbbenve, de annyira állóvíz az életem, sehol senki, és hát nem tudom, jó lenne, ha ez nem maradna sokáig így. Nem ígérem, hogy kibírok itt többet, mint egy hetet, de én nem vagyok az a lány, aki látatlanban nemet mond dolgokra, szóval ki kellett próbálnom. 

Első körben nagyon, nagyon izgalmasnak találtam, egy csomó szimpatikus srác van fent, és rengeteg, aki persze nem, meg hát sok vicces fotóba belefut az ember. Nekem nagyon fura, hogy néhány kép alapján el kell tudnom dönteni valakiről, hogy el tudok-e képzelni vele bármilyen interakciót, mert mindig az jut eszembe, hogy mi van, ha a felszínességem miatt (mint hogy külső alapján ítélek) elszalasztom életem nagy szerelmét? 

Aztán kicsit megnyugodtam, mert volt jó sok sikerélményem is, az lett a benyomásom, hogy a híresztelésekkel ellentétben igenis sokan kapcsolatot keresnek itt, nem csak szexet. Teljesen szimpatikus fiatalemberek jelölgettek vissza, és kommunikálni is elkezdtem egy-két fiúval. Különösen egyikük keltette fel az érdeklődésemet, amit majd' másfél napig sikerült is megtartania, aztán elmesélte, de így egy mondatban, hogy a szüleivel él, szeret kirándulni, moziba járni, meg a popsiszexet. Én itt ennél a pontnál kezdtem el érezni, hogy ez a tinderezés mégsem lesz számomra feltétlenül sikertörténet, de még nem adom fel. Azóta ráadásul belefutottam az unokatesóm férjébe is, aki tökéletesen együtt van a feleségével, romantikusan nevelgetik a két kicsi gyereküket, úgyhogy el sem tudom képzelni, mit kereshet tinderen. Ja, de, sejtem. 

2016. március 14., hétfő

Picture-perfect days

Tegnap eljött Pilla meglátogatni, itt is aludt. Körbejártuk a várost, de annyira nyűgös és álmosító idő volt, hogy hazajöttünk és a kanapémon röhögcséltünk egész este. Ma viszont arra ébredtünk reggel, hogy ragyogóan süt a nap. Úgyhogy megreggeliztünk, fogtuk a kutyát, autóba ültünk és megnéztük a Dunakanyart. Hát aaaaahhhh.


Elvittem Pillát az összes kedvenc helyemre, a Kis Franciába és az Édeskébe Nagymaroson, a rétesezőbe Zebegényben, sétáltunk egy csomót, üldögéltünk a parton és napoztunk, majd ebédeltünk itt a városban, aztán még henyéltünk itthon - nem is tudom, hogyan lehetett volna tökéletesebb ez a nap. És még mindig van egy egész nap, amivel azt kezdek, amit akarok. 

Picture-perfect nights

Nem is emlékszem, mikor írtam utoljára.

Már most mennyire más minden, hogy itt a tavasz, mintha egy másik életet élnék. A héten visszatért belém az energia, pedig lett még egy új tanítványom. Sokat edzettem, amitől csak még több kedv termelődött. Pénteken a suliban már csak lazázás volt, meg ünnepség, aztán fél 12-kor már söpörtem is hazafelé. Este Pillával elmentünk mulatni kicsit, Peter Kruder játszott az akváriumban, előtte vacsiztunk meg ittunk egy fröccsöt. Éjfél volt már, mikor megérkeztünk a helyre, iszogattunk még kicsit, de nagyon finoman ott kint, a hely előtt, miközben fura lámpák melengetik a hátad (ez mennyire jó), mert annyira nagy meleg még nincs, persze. Pont akkor indult a buli, mikor bementünk, ezt a producer-dj-t onnan ismerem, hogy a legendás Kruder&Dorfmeister egyik tagja. Sejthető volt, hogy nagyon jó kis táncos muzsikákat fog játszani, és hát tényleg. Táncoltunk egy csomót, aztán hajnal 2 körül, mikor pont kezdtünk volna kicsit befáradni, összenéztünk, hogy iszunk egy pálinkát? Ittunk egyet, és még táncoltunk fél 4-ig. És volt egy olyan pillanat, iszonyú jó volt a zene, roptuk, körülöttünk a jó zenei ízlésű budapesti fiatalok, ránéztem Pillára, ő visszamosolygott rám, és akkor éreztem, tudtam, hogy vége a télnek, itt a tavasz, mostantól minden könnyebb lesz, az év legjobb időszaka közeledik, mi ketten mindenben számíthatunk egymásra, és tök jó, nagyon jó nekünk.


2016. március 11., péntek

Silver linings, avagy awww

Szerdán szétnyüszögtem magam, szerintem aznap volt a mélypont, aztán viszont olyan dolgok történtek, hogy awww. Az egyik, hogy az egyik olvasóm küldött nekem egy csomagot, mindenféle milonkás dolgot kaptam, tusfürdőket, körömlakkot, rúzst, színes szalvétákat, színes gombokat (amikkel majd felpimpelem valamelyik ruhámat), meg ilyesmiket, és azt írta, azért kaptam ezeket, mert Milonka a napjai része lett, és olvasta, hogy rosszkedvű vagyok, és hát ezért. Ráadásul a rúzs annyira tökéletes, hogy van egy rózsaszín és egy piros rúzsom, és szoktam őket mixelni (nagy rúzsmixelő vagyok), hogy egy gyönyörű ciklámen színt kapjak, és ez a rúzs pont olyan, mint a kettő keveréke, én sem választhattam volna tökéletesebbet. És kaptam hozzá illő színű körömlakkot is. Szóval aww? <3

És az is volt, hogy lesz egy buli Budapesten péntek este, amit nagyon szeretek, csak nem tudtam, kit hívjak el, mert mások nem nagyon szokták ismerni az előadót (egy külföldi producerről van szó). Pillának nem is szóltam, mert tudtam, hogy randija lesz, és előtte biztosan pihenni akar. Aztán este dumáltunk, és meséltem neki, hogy nem tudom mit csinálok pénteken, és van ez a táncos mulatság, ami szerintem kurvajó lesz, de nincs hozzá partnerem, ő meg egyből értetlenkedett, hogy de hát ő szívesen eljön velem, miért nem szóltam? És kb 1 percen belül vett is jegyet online, és kérdezte, hogy mit kérek reggelire, és hát ez is aww? Mert ebből én azt a következtetést vonom le, hogy fontosabb vagyok, mint a randija, amire amúgy egy csomót várt. 

Szóval a béna napból az lett, hogy estére teljesen odavoltam, hogy mennyire tökjó minden. És ma megyünk funolni:). 


itt a házunk előtt állok reggel, hogy odaérjek a suliba 8-ra. mondjuk ez extrém, ennél azért jobban korábban szoktam indulni

2016. március 9., szerda

Csak egy normál nap az iskolában

Ma reggel az eslő órám az egyik szuperhelyes osztállyal volt. Az egyik fiú mondta, hogy a haverja késik, és hoz neki inget, mert a lányok mondták neki, hogy nem illik az inge a nadrágjához. Mondom jé, ilyen a fiúknál is van? totálisan megértem oké. Be is futott a másik fiú, hozta az inget, egyszer csak látom, hogy veszi le az ingét, mondom ohhohó, de tanárnő, egy másodperc és kész is vagyok. Leveszi az ingét (értelemszerűen félmeztelen), felveszi a másikat, feláll, mutatja, na milyen? Mi mindannyian szörnyülködünk, ez nagyon nagy rád, sokkal jobb volt a másik. Tényleg? Ahaaa. Oké, akkor visszaveszem a másikat. Leveszi a nagy inget (megint félmeztelen), visszaveszi az eredeti inget, elcsomagolja a másikat, visszaül a helyére, én meg kiosztom az érettségi gyakorlófeladatokat. 

Amíg dolgoztak a nyelvhelyességen, eszembe jutott, hogy ha esetleg benéz az igazgató, vagy bármelyik másik kolléga, mit mondok, hogy miért illegeti magát az osztály előtt egy félpucér fiú az órámon:)?

2016. március 8., kedd

too tired to function

Szeretnék én blogolni, csak mikor? Meg olvasni, edzésre járni hetente négyszer, nézni a sorozatomat, hosszú sétákat tenni a kutyával, megnézni a naplementét a parton, rendet tartani, ebédet főzni, nyugodtan készülni, hosszan telefonálni. De legfőképp szeretnék csak ülni valahol, bámulni ki a fejemből és nézni az embereket, hogy ne kelljen épp rohannom valahova. Mindent sebtiben csinálok, egyfolytában az órámat nézem, az ebédemet, meg az aputól nőnapra kapott krémest is úgy eszem meg, hogy közben tudom, bármelyik percben csengethet a diákom. És csenget is. Nem pakolok el magam után, nem mosogatok el, mert nincs rá időm, a napsárga kötött pulcsim úgy veszem le, hogy benne marad a pólóm és a hosszúujjú, mókusos felsőm is, mert így időt és energiát spórolok meg. Most valahogy nagyon nem. 

Olvastam ma hello.áginál (most nem tudok linkelni), hogy milyen szomorú már hétfőn a pénteket várni -és tényleg. De azért bírom ezt a hetet, mert iszonyú jó napom volt, suli után tanítottam itthon, ami sikerélmény volt, aztán volt 20 percem a kutyára meg magamra, majd berohantam Budapestre, megnéztük a kisbarátokkal a Saul fiát. Már ágyban vagyok, és ez ma ébredés óta az első alkalom, hogy nem pörgök vagy rohanok valahova. Illetve a film is jó volt, de persze szörnyen nyomasztó, azt a 2 órát nem nevezném pihenésnek. Viszont azóta is sokat gondolkodom rajta, mert nagyon megérintett, nézzétek meg ti is, ha még nem tettétek, és legyünk rá büszkék együtt.

Reggelente valahogy nincs meg a szokott energia, hanem szundi van vagy fél órányi, és aztán úgy hagyom ott az ágyam, meg a pihepuha ágyneműm, hogy szeretlek, hiányozni fogsz, és számolom a perceket, míg újra viszontláthatlak.

2016. március 7., hétfő

Nos

Basszus nem értem, hogy lehet, hogy másfél napig pihentem, és mégis hullafáradtan kelek hétfőn reggel. Kéne valami megoldás erre, mondjuk hétfő helyett esetleg lehetne kedden kezdeni a hetet. 

A kutyám teljesen magáévá tette a macska ágyát, Kicsit kicsi neki, kilóg erre-arra, de azért szereti. 

a bunda már a 16 S/S kollekcióból származik

Természetesen közben a macska sem jön zavarba: 


Vennem kellene egy kutyaágyat, mert ilyen méretű bőröndöm nincsen. 

Ugyan

Szerintem lépjünk túl. Jó? Én nem spermadonort keresek, sőt, jelenleg nem is keresek, egy fél éve nem volt pasi a közelemben, és innentől fogva mindenki azt gondol, amit akar. És nem vagyok hajlandó ezeken a szörnyű történeteken sem dilemmázni. Erről az jut eszembe, hogy volt régen egy pasim (a Dj), aki vett egy használt BMW-t, az utcán tárolta, és akárhányszor motorhangot hallott, rohant az ablakhoz megnézni, hogy az ő kocsiját lopják-e, éjjel alig tudott aludni. Szerintem így nem lehet élni, én blogolni akarok, képeket meg történeteket megosztani itt, és közben nyugodtan akarok aludni, anélkül, hogy bármitől félnék. És fogok is. Ha nem blogolok, akkor is ellophatják a profilképem vagy az adataim, írhatnak rólam bármit bárhol, a trollok pedig akkor is megtalálhatnak, ha az égvilágon senkinek nem ártok - amúgy ide eddig nem jött egy sem, nekem maximálisan kedves és intelligens olvasóközönségem van.  Úgyhogy hagyjuk is. 

2016. március 6., vasárnap

Okay

Nem tudom, nálatok mi újság, én nem vagyok valami nagy formában, pedig már az idő is egészen tavaszi ruhát öltött, ma láttam, hogy rügyeznek a fák, a kocsibejárónknál pedig egy rigó költi a rigógyerekeket, ücsörög a tojásokon, apa kicsit meg is erősítette a fészket. Ezzel csak az a baj, hogy amikor a minirigók repülni tanulnak majd, a macskám sorban mindet meg fogja ebédelni, és tapasztalatból tudom, hogy ez ellen senki nem tehet semmit. 

Pénteken este nagyon keményen rá kellett beszélnem magam, hogy elinduljak valamerre, aztán persze jó volt találkozni a barátaimmal kicsit. Szombaton dolgoztam, aludtam, pihentem, mostam, takarítottam, ma pedig főztem (apu pedig hozott a cukiból somlóit), családoztam, sorozatot néztem, este pedig sétáltunk egy nagyot. Relatíve sokat voltam a hétvégén egyedül, és nem keveset agyaltam azon, hogy jól vannak-e a dolgaim, mit csinálok rosszul, min kellene változtatni. Többet kellene társaságba járnom, ismerkednem, de valahogy nincsen hozzá elég energiám/kedvem/időm. Ráadásul azt vettem észre, hogy minél többet vagyok egyedül, annál kevésbé vágyom mások társaságára. Vagy csak túl sok a munkám meg a gyerekek a suliban - nem tudom. 

Reggel Pilla egyik rendkívül szimpatikus (ja, nem) névtelen olvasója megsértődött, miután írtam, hogy Pillának be kellene tiltania az anonim kommentelést, és kiírta a nevemet (már az igazit) egy kommentben (persze Pilla azonnal törölte). Erről az jutott eszembe, hogy egyrészt, ha nem vagyok (vagyunk) szimpik, akkor miért nem olvas a blogjaink helyett mondjuk Románát, másrészt meg hogy komolyan a fél életemet kiteregetem itt (jó, mostanában nem annyira), persze nem nehéz kitalálni, hogy ki is vagyok, nem mintha én lennék James Bond, és óriási baj lenne, ha fény derül a személyazonosságomra, biztosan sokan ismertek, de hát értitek. Kiírni egy blogger nevét, hát nem nagyon tudok elképzelni ennél aljasabb húzást. Amúgy nem számít, szegény, milyen száni kis élete lehet, hogy ilyesmivel kell szórakoztatnia magát, de közben persze az is eszembe jut, hogy megéri-e nekem, van-e értelme a blogolásnak. Ofkorsz van, tudom, senkit nem szerethet mindenki, trollokkal meg tele az internet, ezt el kell fogadni. Az én életem sokkal szomibb lenne, ha nem lenne miattatok ilyen szupp kis virtuális, és emiatt igazi életem: úgy tűnik, lehet, hogy Violet egyik barátnője lesz az új kolléganőm a suliban (németest még mindig keresünk, valaki?), a Violettől kapott teát ittam a reggeli omlettem mellé, Gyömbi lehet, hogy randizni fog az egyik barátommal, Pillával pedig este egy csomót röhögcséltünk, szóval kell nekem ez a blog. 

Nagyon nehéz hetem lesz, de kedden megyek moziba a haverokkal, aztán meg hosszúhétvége, ilyenekre próbálok koncentrálni.     

the original

Időről időre ki szoktam akadni (illetve leginkább csak puffogva, értetlenül állok a dolog előtt), hogy a forrásmegjelölés, mint olyan, az esetek nagy részében még mindig nem természetes az embereknél. Itt szeretném megemlíteni, hogy a Pinterest nem forrás ("a képeket a Pinteresten találtam", ezzel az erővel azt is írhatná, hogy a képeket az interneten találtam). Amúgy ha ott még kattintasz kettőt, akkor eljutsz az eredeti forráshoz, szóval érdemes dolgozni az ügyön. Vagy hogy kirak valaki egy idézetet (macskakörömben), de hogy kitől idéz, vagy honnan az már nem szerepel ott. Jó, tudom én, hogy nem sokat számítanak a kis nyusziblogjaink, és nekem sem sikerül mindig megtalálni az eredeti képet (én főleg azt használok itt, ugye), de azért őszintén igyekszem. 

És akkor ugyanez nagyban, ami számomra elképesztő, hogy kijönnek számok, pl Halott Pénz Darabokra törted a szívem című (eredetileg Demjén) dala, vagy a Jonas Blue-féle Fast Car (ami amúgy egy Tracy Chapman dal), meg még tudnég hozni ezeregy példát, és oké, biztosan le vannak jelentve és kap jogdíjat a szerző, de hogy ilyenkor nem illene odaírni az eredeti előadót? Vagy teljesen naív vagyok, és ez tökmindegy és nem szokás? 

2016. március 5., szombat

Vanilla mint

Nektek is vannak olyan dolgaitok, amiket sosem találtok? 

Én kb 10 darab csupazseb táskát és legalább ugyanennyi kabátot váltogatok folyamatosan, a nadrágjaimnak, ráadásul a szoknyáimnak és a ruháimnak is vannak zsebei, amiket mindig teletömök mindenfélével. Imádom a zsebeket, minél több van belőlük és minél nagyobbak, annál jobb. Emlékszem, már gyerekkoromban is mindenféle kincsekkel voltak tele a zsebeim állandóan, rágóval, szép csomag zsepivel, kulccsal, sőt, képes vagyok a sapkám, de könyvet is a zsebemben tárolni. Na és emiatt van egy csomó apróság, amiket sosem találok. Kulcs, rúzs, hajgumi, cukorka. Na de a legtöbbször a labelloimat (más néven ajakbalzsam, kence, szájbigyó, ki hogyan nevezi) nem találom, mindig keresgélni kell őket. Nekem sosem száraz a szám, de mégis nagyon szeretem ezeket a cuccokat. Emiatt jó sokat vásárolok belőlük, és reménykedem, hogy mindig kéznél van legalább egy. Most épp ezeket találtam, de még legalább 5 rejtőzködik különböző helyeken (és akkor még a szájfényeket nem is említettem).


A legújabb szerzeményem ez az eos ajakbalzsam, a DM-ben futottam bele, én nem is tudtam, hogy lehet ilyet itthon kapni, és volt egy csomó csodaszép színben-ízben (kókusztej, eperturmix, citrom, gránátalma-málna, meg nem is tudom). Annyira megörültem, hogy legszívesebben az összeset megvettem volna, de nem volt olcsó (2000ft felett), így választanom kellett. Egy vaníliás-mentolosat vettem, főleg a színe és a csíkok miatt, gyönyörű.


És nem bántam meg, hogy ezt választottam, mert nagyon-nagyon-nagyon finom illata és íze van, ráadásul órákig puha marad tőle a szám, maximálisan bejön. Persze a legfőbb szempont, ami a legfontosabb egy szájbigyónál, hogy meseszép. Ha épp szükségetek van ilyesmire, akkor nagyon ajánlom. 


Csináltam hozzá #thingsorganizedneatly-t is:). 


Korábbi #thingsorganizedneatly képeim ITT.

2016. március 3., csütörtök

Mirror, mirror on the wall

Nem is emlékszem, mikor voltam utoljára kozmetikusnál. de komolyan nem. 1 éve? Régebben? Pedig zseniális kozmetikusom van, nagyon jó cuccokkal dolgozik, folyamatosan képzi magát, és mindig mindent elmagyaráz, hogy épp mi történik a bőrömmel, ahogy épp szépít, óriási szenvedéllyel tud mesélni a krémekről meg az eljárásokról, imádom hallgatni. 

Nagyon fáradt vagyok mostanában, és hát be kell vallanom magamnak, látszik is rajtam. Amikor a kutyának kértem időpontot a kutyakozmetikushoz, akkor úgy döntöttem, basszus, akkor csak én is megérdemlek egy kis kényeztetést, és felhívtam. 2 órán keresztül pihegtem a kezei között, mindenféle szuper kezeléseket csinált (de tényleg, van ilyen vasporos krémje is, amivel bekeni az arcom, majd egy erős mágnessel leszedi, és ez állítólag aktiválja a bőrben (?) lévő vasat, vagymi, ő esküszik rá, tőlem mondjuk akár vudutáncot is járhat körülöttem, ha a kezelés végére szebb leszek). Masszírozott, befestette a szempilláimat, megigazította a szemöldökömet, és mikor végzett, belenéztem a tükörbe, és konkrétan mintha nyaraltam volna két hetet, olyan kisimult volt az arcom a tükörben. 

Nincs mese, ha az ember elmúlt annyi amennyi, akkor ilyesféle trükkökhöz kell folyamodni, hogy kinézzünk valahogy. El kellene menni havonta egyszer, mert tényleg csodát tesz, de basszus, 10 rongyot fizettem (oké, ebben benne volt egy arckrém is). Mondjuk a jövő héttől pont lesz két új diákom, ami kompenzál, úgyhogy ez lesz az új luxi szabadidős tevékenységem.


erre a halom virágra ma a teszkóban akadtam rá, legszívesebben az összeset megvettem volna

first world problems

Sokszor azért nem írok, mert a kis kütyükről nem szeretek (most ezt is onnan pötyögöm), a laptopot meg lusta vagyok bekapcsolni, na meg utána ki is. Meg sokszor már csak az ágyamból lenne kedvem írni, addig meg nem ér el a wifi. De már bootol befelé a Vaiom, úgyhogy mindjárt írok. 

2016. március 2., szerda

Bonjour!

10 órát aludtam, de mint a tej. <3 Lehet, hogy nekem az alvás a hobbim. Nagyon szeretek aludni, szerintem jó is vagyok benne. Reggel arra ébredtem, hogy süt befelé a nap, hát annyira jó volt, zuhany, kutya, reggeli. Bejöttem, laza napom lenne, de helyettesítek egy csomót, 3 kolléganő munkáját dobjuk össze jelenleg (hosszú távon nincsenek). Nem tudtok angoltanárt, aki jönne Vácra dolgozni, de SOS? Ilyen szuper kollégái lennének, mint én. 

:)

innen

2016. március 1., kedd

A stroll in the kids' department

Ennél undorítóbb időt, fúúúúj. Mindegy is, lépjünk túl. 


Tegnap elvittem a kutyát kozmetikushoz (mármint a kisállat-típusúhoz), szegényt be kell hozzá kábítani, két órán keresztül nyírják (minden tincset külön kell levágni, aztán pedig megfürdetjük (ebben én is részt veszek). Nagyon retteg tőle, utána pedig egy napig depressziózik, meg furán mozog, gondolom, akkora súlytól szabadul meg ilyenkor, hogy teljesen át kell koordinálnia a testét és a mozgását. A kutyaiskola óta nagyon szeret átugrálni dolgokon, felugrálni dolgokra (akadály hopp felszólításra, de papagáj hopp-ra is működik egész magasra), például a főtéren a sövényen szokott oda-vissza átugrálni, és amikor először sétáltunk az első nyiratkozás után, akadály hopp felszólításra fejjel belefúródott a sövénybe, alig bírt kikászálódni (a tankönyvek azt írják, ilyenkor tilos kinevetni a pulit, de hát nehéz megállni, na). Na de ma már vacsorázott, jobb a kedve is, tiszta, puha, illatos a bundája, a hasa pedig bársonyosra van nyírva, bármeddig tudnám simogatni. 
ez nem ő, de igen, a macskámnak görbe a farka, így született <3
Éjjel nagyon szarul aludtam, reggel igen nehéz volt elképzelni, hogy kibírom ezt a napot, de persze egy pillanatra nem volt időm megállni, vagy belegondolni, hogy fáradt vagyok. Úgy volt, hogy ma edzeni is megyünk, de aztán ahogy elment az utolsó diákom, kikísértem, majdnem kitépte a kaput a kezemből a szél, és akkor azt mondtam, hogy nooooo way

Panna ott volt nálam, most először bejött, mikor tanítottam, nem könnyen áll szóba idegenekkel, de valószínűleg szimpi neki a 14 éves leányzó, rajzolt mellettünk szépen, míg tanítottam, nagyon cuki volt. Kentem vajaskenyereket (az a kedvenc étele ugyanis) meg csináltam kakaót, bevettük magunkat a takaró alá a kanapéra, és hát annyit erről a napról. Ma komolyan lefekszem aludni este 9-kor. Holnap kivételesen csak 10-re megyek, úgyhogy elmegyek edzeni meg szaunázni reggel. Már ha lesz kedvem, mert ébresztőt azt tuti nem állítok be. 

Ez ma egy ilyen nap, ugye?