2019. június 25., kedd

hajbaj

Úgy 2 hete voltam fodrásznál megint, levágattam a hajam nagyon rövidre, mert az nyáron iszonyúan praktikus, és jobban is tudom kezelni. Nagyon puha és vékonyszálú, és ha rövid, plusz jól le van vágva, akkor bingo, nincs szarakodás, kicsi formázó, kicsi hajvasaló-hullám, és 3 napig én vagyok Carrie a rövid hajú korszakából. Nagyon szeretem a fodrászomat, zseniális dolgokat szokott művelni a fizurámmal, és nem tudom, mit csinált ez alkalommal másképp, de annyira szar lett most a hajam, egyszerűen semmit nem bírok kezdeni vele. Kb egy hétig találtam rövidnek, mostanra pedig már se nem rövid, se nem hosszú, semmi formája, elől és hátul ugyanolyan hosszú, és csak lóg. Azért persze annyira rövid azért van, hogy ne bírjam összefogni, szóval nem vagyok kisegítve így sem. Gondolkodtam rajta, hogy elmegyek megint, de 8 ezer forintért nem fogok két hetente fodrászhoz járni. Nem értem és nyűgös vagyok emiatt. 

celeste keller

i think i had a brainfart

Leütöttem az utolsó karaktereket, végignéztem, hogy minden rendben-e, becsuktam a google dokumentumot, felnéztem a faliórára, és meglepve konstatáltam, hogy még csak délután 3 óra van. Nagyon jó érzés volt letudni, abban a tudatban, hogy itt az egész délután, és bár a következő3 nap reggeltől estig be van táblázva, ma már kivételesen semmi dolgom. Barni hazajött, hozott pad thai-t, hogy ne kelljen főznöm és tudjunk lazulni. Römiztünk egy jópár kört, elmentünk sétálni, hazajöttünk, halálos nyugalomban rápillantottam a telefonomra, és akkor vettem észre az üzenetet - tökéletesen elfelejtettem elmenni megtartani a magánórámat a Délihez, szerintem sosem csináltam még ilyet. Hát, ez most így alakult. 

ajjaj

Szöveges értékelést kell írnom kb 90 gyereknek - csoportosat meg egyénit is kell. Visszaolvastam, miket írtam félévkor, nehéz nem ismételni magam, vagy bármi újat hozzátenni. Arról már nem is beszélve, hogy a banda nagy részét már nem is fogom tanítani, így legszívesebben azt írnám, hogy 'nagyon szerettem a közös munkát, sok vicces dolog történt, sok sikert mindenhez, viszlát!'! De ezt 50 különböző, egyedi formában megfogalmazni elég komoly kihívás. Ebben vagyok most. A lakás és az erkély természetesen ragyog, minden vázában friss virág, a ruhák kimosva, kivasalva, összehajtogatva, a fiókokban Marie Kondo sem találna kivetnivalót... Mindig ilyen, ha itthonról kell dolgoznom. Több, mint a fele, és az összes csoportos készen van már egyébként, és ma suliba sem kell mennem, de ma estig el kellene készülnöm - ideális esetben hamarabb is, hogy este tudjunk csinálni valamit. 

madame lolina

2019. június 24., hétfő

víz

A múlt hétvégét megint a Balaton partján töltöttük, most egészen más stílusban, mint a múltkor. Most csak ketten voltunk, illetve Barni öccse is, meg a barátnője, de ők pont ugyanannyira vágynak az elvonulásra, mint mi, úgyhogy nagyon minimálisan éltünk társasági életet, csak a vacsi, meg némi esti kártyacsata erejéig. Voltunk egy délután Balatonalmádiban babázni, olyan szép, levendulával keretezett volt a kilátás a barátaink házából, hogy nem bírtam levenni rólam a szemem napozás meg dinnyeevés közben. Késő délután mentünk vissza Barniék nyaralójába, még elképesztő hőség volt, pont, ahogy szerintem ennek egy balatoni nyaralás során lennie kell. Szerencsére a strandnak egy olyan bejárata van hozzánk közel, amit főleg a helyiek használnak, és ez az oldal egész nyugis, a vízbe is egy egészen eldugott kis lépcsőn szoktunk bemenni, amit csak az használ, aki nagyon jól ismeri a terepet. Nagyon furcsa érzés 'helyinek' érezni magam a Balatonon, a - szintén főleg a helyiek által használt - büfében úgy készítik a salátámat, ahogy én szeretem, és nem kell kifizetnem azonnal, hozzáírják a számlánkhoz. De a legjobb az egészben az, amikor hajnalban felébredek, magamra rántom a fürdőruhám meg a farmersortom, 3 perc alatt kicsattogok a partra, és beúszom jó messzire a selymes vízben, lebegek, és nézem a csodaszép házikókat, amik olyankor onnan, a hűs vízből pont olyan aprónak tűnnek, mint a problémáim.

Megnéztem a Hatalmas Kis Hazugságok vadiúj részeit (úúú, ma is lesz egy), és arról is az jut mindig eszembe, hogy milyen jó lehet vízparton (tengerparton, óceánparton) élni, friss halat, rákokat sütni vacsorára sok citrommal és fokhagymával (emlékeztek még Selinda nyálcsorgató posztjaira?), tavasztól-őszig csokibarnának lenni, reggeli előtt úszással kezdeni a napot, és a naplemente mellett is csobbanni egyet. 

A Duna is hiányzik, itt Budapesten még nem sikerült integrálnom a természetes vizet a napjaimba. 



2019. június 21., péntek

are we there yet?

  • A múltkor egy matek órát kellett helyettesítenem, és előre megbeszéltük a matekos lánnyal, hogy nem ad már anyagot, ne kínozzuk az utolsó (előtti?) héten a gyerekeket, filmezzek velük, beszélgessünk, vagy amihez kedvük van. Végül kimentünk a közeli parkba, a fiúk fociztak és gördeszkáztak, én pedig leültem a lányokkal a fű árnyékos részére dumcsizni. Na és akkor szúrtam ki, hogy az egyik lánynak szeplői lettek frissen, de olyanok, mint a rajzfilmekben meg a mesekönyvekben a copfos kislányok pofiján: olyan feketék és élesen kirajzolódóak voltak a pöttyök, mintha fekete filctollal rajzolták volna oda, szerteszét szórva az arcán - egy darabig nem hittem el, hogy igaziak. Csodaszép volt, nagyon tetszenek a szeplők. Milyen szépek az emberek, különösen ebben a korban. Bár én a mai fejemmel nem akarnék újra kamasz lenni, az a nagy önbizalomhiány, meg érzelmi hullámzás, ó anyám.
  • Lett netflixünk, meg amikor a telefont vettem, kiderült, hogy a TV-Internet előfizetésünkhöz automatikusan van HBO GO-nk is - csak épp időnk nincsen, hogy bármelyiket nézzük. Én úgy általánosságban sajnálom az időt a bambulásra, de remélem, majd nyáron le tudok annyira lazulni, hogy úgy érezzem, belefér egy csomó időt sorikkal tölteni. Meg hát mostanában bármit nézünk, valamelyikünk tuti bealszik rajta, szóval mindegy is.
  • A héten a szóbeli érettségik miatt reggel 7-re jártam suliba, és ez a jövő héten is így lesz. Barni cuki, és be szokott vinni, mert ugye csiniben nem tudok bicajozni, meg reggel 7-kor még nincs forgalom, és 20 perc alatt ott vagyunk autóval. Csütörtökön egyébként eljött értem délután is, és 2 óra, azaz 120 perc alatt tettük meg az utat a sulitól hazáig - ugyanez az út tömegközlekedéssel 30, bicajjal 25 perc. Mondjuk szerintem gyalog is gyorsabb lett volna. Elképesztő a budapesti csúcsforgalom, megeszik az autók a várost, és ez nagyon szomorú. 
  • Mondjuk volt két nap, mikor csak délre kellett mennem, aludtam 9-ig, reggeliztem, olvasgattam, kilakkoztam a körmöm - iszonyúan jólesett napközben itthon lenni egyedül. Nem tudom elmondani, hogy mennyire várom a nyári szünetet.
maggie cole

2019. június 18., kedd

Saláták, körömlakkok

Mondjuk pont beújítottam egy csomó csodás, nyári színű körömlakkot is, nyári színekkel bővítve az Essie hadsereget, de nem erről akarok írni, hanem hogy olyan csodálatos salit csináltam ebédre, hgy legszívesebben mindenkivel megkóstoltatnám. Annyi volt a titok, hogy olasz napok vannak a lidl-ben, és ezért volt itthon ricotta meg laktóz enzim, citromos olívaolaj tavalyról Horvátországból, meg a Pillától kapott tescos  füstölt tengeri só. Sosem gondoltam volna, hogy ennyit számít, hogy meg-megroppanak a fogad alatt a finom sókristályok, de ez valami isteni. A ricottának pedig, amióta először kóstoltam (nem olyan nagyon régen), nem tudok ellenálni. Az édessége, simulékonysága elképesztő harmóniában van a friss ruccolával és az édes koktélparadicsommal. Szóval nagyon finomak együtt. Ha belegondolok, hogy eredetileg csirkét meg édesburgonyát akartam sütni... Éljen a nyár!

2019. június 14., péntek

home sweet home

Persze jellemző rám, hogy ha van egy napom pihenni, akkor én hazajövök ebédet főzni anyukáméknak. 

Ugyanitt: van friss pisztráng és leveles bébicukkini a lidlben, a vajon párolt kukorica pedig isteni.


szívecske

Tegnap, mikor egy barátunk mesélte, hogy vele is hasonló történt, eszembe jutott, hogy hányszor előfordult már velem is, hogy valami durva, stresszes, munkás-tanulós-megfelelős időszak végén, ahelyett, hogy vígan ugrándoztam volna a boldogsággal vegyes megkönnyebbüléstől, totál lebetegedtem. 

Ma van első olyan reggelem, hogy nem kellett iskolába mennem, mert minden osztálynak egyedi programja van (többnyire strandolnak), aludhatnék, ameddig tudok (fél 7), meleg nyár van, ami a kedvencem, kész a reggeli gyümölcs-zöldség smoothie-m, mehetek strandolni, meglátogathatom anyukámékat, végre kiganézhatom a lakást, vagy elbringázhatok a belvárosba valamelyik trendi kávézó teraszán people-spottolni - bármit, amihez kedvem van, és én mégis úgy érzem, hogy sötét felhők ülnek a fejem felett, az agyamon, a szívemen. Tegnap csak úgy tudtam elmagyarázni Barninak, hogy mi a baj, hogy nem vagyok jól. Nem vagyok beteg, csak borzasztóan szomorú, és sötéten látok mindent, és ez most nem olyan, sokkal erősebb mint amikor a hormonok játszanak velem. 

Nagyon jó volt Barninak beszélni róla, hibátlanul aludtam utána egész éjjel, még arra sem ébredtem fel, hogy ő felkelt. És valahogy most tudom, hogy ha huzamosabban kipihenem-kialszom magam, jól eszem (őrületes salátákat tervezek, minden nap pacra fogok járni), lesz időm magamra, töltődöm, akkor ki fognak simulni az idegeim és eloszlanak a felhők is. 

Kicsit megnehezíti a helyzetet, hogy június végéig még van munka, érettségiztetek, de így is sokkal lazább lesz, mint eddig volt, lesz egy csomó időm.

Hát, ez van. A leengedett sötétítőktől, a hőségtől, a nyártól, a reggeltől és a szabadság-érzéstől pedig annyira Párizs hangulatom lett:


2019. június 12., szerda

final countdown

Rengeteg dolgot csináltunk hétvégén, tipikusan megpróbáltunk mindent belepréselni a napokba, amikre amúgy egyáltalán nincsen időnk. Vasárnapig balatonoztunk Barni családjával, ami jó lett volna, csak én annyira kimerültnek éreztem magam, hogy kis túlzással csendben ültem végig, nem ittam alkoholt, sokat aludtam, egyedül jártam ki a partra, esténként 10 előtt lefeküdtem, csak Barnit engedtem be a kis komfort zónámba. Nem igaz, mert kártyáztam, dumáltam meg bandáztam is velük, csak hát a normál Milonkához képest egy uncsi, passzív lány szerepét játszottam. Ebből ők csak annyit vettek le, hogy én tökéletesen antiszoc és rossz fej vagyok. Mondjuk ez igaz is volt, de megpróbáltam elmondani, hogy ha fáradt vagyok, akkor ez van, nincs energiám szociálisan brillírozni - és én ahhoz vagyok szokva, hogy ilyenkor a család tudja ezt a helyén kezelni, békén hagynak, és ilyenkor is szeretnek, úgy, ahogy nekem jó. De sajnos volt belőle végül konfliktus az apukájával, ami nekem nagyon-nagyon szarul esett - egyszerűen nem értem, hogy miért olyan nehéz elfogadni, hogy valaki nem mindig olyan, amilyen ideális esetben lehetne. Megjegyzem, ezt már eljátszottuk egyszer Krakkóban is, szóval eléggé szomi vagyok emiatt.

Vasárnap délelőtt hazajöttünk, délután pedig elmentünk egy hip-hop buliba a Kopaszi gátra, ahol annak ellenére tök jól éreztem magam, hogy maga a buli szerintem kifejezetten rossz volt. Akkor már volt kedvem kicsit pörögni is, meg ittam pár sört is, este 11-kor viszont már ágyban voltunk. 

Hétfőn padig hazamentünk Vácra, becsobbantottuk a kisblökit a Dunába, anyuékkal ebédeltünk, majd lefeküdtünk kicsit aludni ebéd után, és 3 órával később ébredtünk fel. Este pedig Csernobilt néztünk. 

Szóval én azt hiszem, az utolsó energiáimból gazdálkodom, nagyon kéne egy hét, amikor semmit nem csinálok, csak alszom, napozom, fürdök, eszem, iszom, és kezdem elölről. Hamarosan.

2019. június 11., kedd

a piros non+

Bár suliba nem kellett mennem, azért a pasimat megkértem, hogy ugorjon be nekem a munkahelyemre elhozni egy csomagot. Bár mostanában nem nyűgöznek le a non+ legújabb darabjai, van egy piros ruha, amit egy ideje, bár sosem próbáltam fel, visszajárok nézegetni. Nekem nagyon bejön ez a szuperkényelmes, kapucnis stílus, az összes tőlük származó ruhám hasonló, de piros még nem volt, és ez a zsebes pulcsiruha nagyon tetszett. És szerda este fölnéztem az oldalukra, és láttam, hogy már csak a két kicsit méret van, de féláron - úgyhogy megrendeltem. De nem bírtam volna ki nélküle a hétvégét, úgyhogy Barni elhozta nekem, itthon 20 perc alatt összepakoltunk, és söpörtünk is le a Balcsira, hogy idén először csobbanjunk benne.


just bees and things and flowers

Pénteken nem kellett iskolába menni, hanem kirándultunk. Illetve ilyen kisdobos-módra voltak különböző feladatok különböző helyszíneken a Normafánál, azokat időre kellett megoldani a csapatoknak, és az összesítés végén kiderült, hogy ki nyert. Én az egyik helyszínen voltam házigazda egy kolléganőmmel, és bevallom, nem kellett túl sok energiát fektetni az egészbe, elmondtuk, mit kell csinálni, én mértem az időt, meg kicsit csiviteltünk a gyerekekkel, és ennyi. Két csapat között pedig üldögéltünk egy farönkön egy nagy fa alatt, és hallgattuk a döngicsélő méheket. Mennyei volt. 

2019. június 5., szerda

cherry tomatoes to sweeten your life

Nagyon motiválatlannak érzem magam a sulival kapcsolatban. Ma egész nap vizsgaanyagokat fénymásoltam és/vagy vizsgákon felügyeltem, és úgy érzem, sosem lesz vége ennek a napnak. Pedig mostanában nagyon sokat mozgok, reggelente járok gyúrni és bicajjal járok suliba (mondjuk a kettő egymás után nem mindig esik jól), és sokkal több energiám van, mint amúgy lenni szokott. Csak már nem nagyon látom értelmét itt kínozni a gyerekeket meg magunkat, a tananyagot befejeztük, a vizsgák lementek vagy zajlanak, kb a zárásra készülünk.

Tegnap hazaértem, és azonnal főzni akartam, semmi nem kapcsol úgy ki. Vettem a piacon egy nagy halom édes koktélparadicsomot, nem azt a picit, kőkeményet, hanem kicsit nagyobbakat, puhábbakat. Magában is isteni. Kicsit összerottyantottam a félbevágott parikat egy adag csíkokra vágott császárszalonnával (szintén piac) és fokhagymával, mikor még forró volt, belekevertem egy egész csokor friss, összetépett bazsalikomot, ráhalmoztam a frissen lecsepegtetett pennére - és kb ebben a pillanatban lépett be az ajtón a pasim. egy csomó frissen reszelt parmezánt raktunk rá. A legegyszerűbb kaja, a legnyáriasabb íz. Ebédre is hoztam belőle, a napom fénypontja volt eddig.

A csajok is ezt szokták kérni, ez a kép tavaly nyáron Gyömbérkéék (ex)teraszán készült.

2019. június 4., kedd

things I do

A jövő héten vége a tanításnak, és kezdődik a nyári szünet. Már csak himi-humi dolgokat csinálunk a suliban, filmezünk, beszélgetünk, vizsgákra készülünk, vizsgázunk. Szóval nagyon, nagyon közel van, mégsem tudom elképzelni, hogy milyen lesz majd a hétfő, amikor nem kell majd bejönni tanítani, és aztán még két hónapon keresztül ugyanígy. Nem vállaltam osztályt a jövő évre, mert ebben a suliban van ilyen, hogy nemet mondasz valamire, és elfogadják - ezt még mindig nagyon nehéz megszoknom az előző munkahelyem után. Szóval igen, az én napjaim már ebben a hangulatban telnek, hangolódom a nyárra. És tudom, hogy most nagyon-nagyon jó nekem.
  • Azonnal találnom kell egy olyan helyet, ami aránylag közel (bicótávolságra) van hozzánk, és nyugiban tudom napoztatni a testem valami szép, chilles vízparton. 
  • Péntek délután elmentünk andalogni a rakparton meg a környéken. Van egy pár hely közel hozzánk, amivel régóta szemezünk, és mindenhova beültünk enni vagy inni valamit, közben meg csodáltuk a gyönyörű épületeket. A Clark Ádám térig sétáltunk el, és végül beültünk a Belgába vacsizni, én teletömtem a hasam feketekagylóval meg sültkrumplival, meg ittam málnás sört. 11-kor már ágyban voltunk.
  • Szombaton piacoztam, aztán Barni szüleinél ebédeltünk, délután pedig megnyitottuk a lányokkal a Lick szezont a hajón. 
  • Vasárnap pedig a pesti oldalon csavarogtunk, annyira jó érzés, hogy ilyen szép idő van már. Ott is épületeztünk, ami mindkettőnk mániája, meg ettünk Chez Dodo macaront - ez főleg az enyém. Kicsit sikerült most visszahozni magunkat együtt töltött minőségi idő terén az elmúlt hetek stresszes őrülete után.
 

talk to me

Arckrémet meg arclemosót kerestem, mert elfogyott a régi. Már egy ideje nézegetem a Bioderma Hydrabio családot, és most volt rá 20% engedmény, így tegnap elmentem a Westendben lévő gyógyszertárba, hogy megveszem. Az arclemosót akartam mindenképp, mert bár tényleg nagyon jól tisztít, az eredeti változat, az agyonhájpolt Sensibio micellás víz az én bőrömet kicsit szárította, de most végre kiadták tápláló változatban is - nem arctej, de nem is tonik, nem olajos, nem tudom, mi ez, de hidratál, és nagyon bejött. 

Krémet is szerettem volna, de van több fajta, szérum, éjszakai krém, fényvédős - álltam ott, próbálgattam őket és dilemmáztam, hogy mi legyen. A szérum nagyon jó, én is ezt használom - szól hozzám valaki. Odanézek, egy nagyon csinos, tőlem talán pár évvel idősebb nő mosolyog rám. Nem eladó, vásárló ő is, az egész, ezer terméket rejtő polc előtt pont azért a termékért állt meg, mint amit én tanulmányoztam éppen. Kicsit dumcsiztunk, ő már többször újra vette a szérumot, arckrémként használja, van, hogy kever bele egy kicsi alapozót, azt mondja, nagyon jól működik. Én felvilágosítom az arclemosóról, meg megvádolom, hogy álruhás eladónő, kicsit nevetgélünk. 

Én annyira szeretem a kedves, közvetlen, önzetlen embereket. Anyukám jut erről eszembe, aki olyan kedélyesen és bensőségesen beszélget a piacon az emberekkel, hogy meg szoktam kérdezni, hogy honnan ismerted? Ő pedig csodálkozva pillant rám: most láttam ezt az embert életemben először.