2019. április 17., szerda

szia, tavaszi szünet

Már sokszor rájöttem, hogy ha egész nap csak tanítok, majd hazaesek, kicsit nyomkodom a telóm vagy filmet nézek majd lefekszem, akkor hiába történik ez aránylag korán, a következő nap kb másnaposan ébredek és borzasztóan fáradt vagyok. Nagyon fontos, hogy a meló és a lefekvés közt legyen valami olyan program, ami kikapcsolja az agyam, elvisz kicsit máshova. Úgy alakult, hogy a pasimnak a munkája miatt el kell látogatnia egy csomó budapesti meg vidéki helyszínre, és örül, ha nem kell egyedül mennie, így ha tudok, vele tartok. Hétfő délután elmentünk a Budai várba, és vagy két órán keresztül bóklásztunk benne, bejártuk keresztül kasul - simán vannak olyan helyek benne, ahol még sosem jártam. Kedden pedig Szentendrére mentünk (nekünk az háztól-házig 20 perc, olyan jó), és ott is sétálgattunk vagy két órán keresztül. És bár este még kellett tanítanom egy órát, de mégis, tökéletesen kipihentnek érzem az agyam, szerintem azért, mert kicsit kirándultunk meg üldögéltünk a napsütésben. 


Mára végeztem az órákkal, már csak főzés van, meg mindenféle laza program, délben végzek, tartok Mamintinek egy órát, aztán huss, hazamegyek, és kezdődhet a tavaszi szünet. Most valahogy olyan könnyű a suli, minden szépen halad a maga útján, semmi stressz. Reméljük, ez így is marad.

2019. április 13., szombat

mozdulatlan utazás

Konkrét okkal mentem a pszichológusomhoz anno, méghozzá azért, mert depressziósnak (mármint a szó annak az értelmében, hogy sokat voltam ok nélkül rosszkedvű és szomorú)  éreztem  magam egy olyan helyzetben, amikor minden okom meglett volna rá, hogy boldog legyek. Megvolt a tippem is, hogy mi az ok: akkorát csalódtam az exférjemben annak idején, hogy attól félve, hogy ez megint megtörténik, nem mertem igazán beleengedni magam a mostani kapcsolatomba, nem tudtam igazán megélni azt. Voltak fenntartásaim a hölggyel szemben, akihez kerültem, de aztán ezeket - hál'istennek - gyorsan elengedtem, mert tudtam, hogy csak akkor van az egésznek értelme, ha én maximálisan nyitott vagyok a közös munkára, és hamar kiderült, hogy nagyon jól működünk együtt. Már az első néhány alkalom is nagyon durva volt, nagyon jólesett beszélni olyan dolgokról, amiket ezer éve jó mélyre temettem magamban, és nem, hogy másnak nem beszéltem róluk, de nem is gondoltam rájuk. Óriási érzelmek, érzések szakadtak fel belőlem, mertem sírni, őszintén kimondani, bevallani magamnak dolgokat. Felszabadító érzés volt. 

Most, hogy újra elmeséltem, és átrágtuk, teljesen másképp látom már ezt az egész sztorit - magát a házasságot, az exemet sem tartom olyan tökéletesnek, és így, utólag már a jeleket is látom. Sokmindent megértettem. Tudom, hogy érthető, hogy megsérültem, és  így könnyebb lett megbékélni az egésszel és felszámolni a károkat. Már tudom, hogy ez az egész nem rólam szólt, és így sokkal könnyebb elengedni. Egy csomó más dolog is előkerült: a gyerekkorom, a szüleimmel való kapcsolatom, a teljesen mindennapi reakcióim szituációkra, a suli -   sok szempontból nagyon durva belső utazás volt ez az időszak nekem, és azt gondolom, hogy minden pénzt megért. A Barnival való kapcsolatom pedig nagyon szépen elmélyült. Sokkal jobb lett a kommunikációnk, és elképesztő volt látni, hogy Barni milyen pozitívan reagál mindenre, amit nagy nehezen kibökök neki. Szépen, lassan igazi szövetség alakult ki köztünk, közös célokkal, tervekkel - és szinte biztos vagyok benne, hogy nem itt tartanánk, ha ősszel nem kérek külső segítséget. 

Most április végén közös megegyezéssel be fogjuk fejezni a terápiát, és azt hiszem, nagyon régóta nem éreztem magam ilyen könnyűnek, régen nem aludtam ilyen jól.


anahard

itthon, otthon

Tegnap este pedig hazajöttem Vácra, hogy enyhítsem a kutyahiányomat, meg megnézzem, hogy milyen az élet itthon. Még mindig nagyon furcsa érzés, hogy már nem itt lakom - illetve az a furcsa, hogy már egyáltalán nem furcsa. Nagyon-nagyon szeretem a mostani életünket, a miniatűr, de rendkívül praktikus lakást, ahol már attól kupleráj lesz, hogy a fotelen hagyod a pulcsidat, bírom a közös reggeleket, amikor Barni egy órával (!) korábban kel, hogy én 6-tól nyugodtan tudjak készülődni a fürdőszobában, és mire kijövök, ő már hangosan énekelve, ezerrel pörögve pakolászik, nagyon szeretem az estéinket, a kártyacsatákat, a sok színházat, a spontán csavargásokat, meg hogy nyugodt szívvel, hiányérzet nélkül képesek vagyunk este 9-kor bemászni az ágyba. Nagyon szeretem Budát is, meg a környéket, mondjuk jó lenne egy lidl, vagy egy szuper piac sétatávolságra, de itt a fonódó a ház előtt, és az azért eléggé jó. És a sulink és a ház közti 8 kilométert, meg az útvonalat is nagyon szeretem, pont mondta Pilla pasija a múltkor, hogy kicsit sajnálja, hogy ilyen közel lakik a munkahelyéhez, milyen jó lenne hosszabban bicózni reggelente - de tényleg, szerintem nem lehetne ennél jobban kezdeni a napot.

Apropó, reggelz: egy ideje reggelente, munka előtt járok edzeni hetente háromszor, ami azt jelenti, hogy 5-kor kell kelnem, és 6-kor már kezdem az edzést - azokon a napokon kb kétszer annyi energiám van, mint a többin, és szinte mindig megjegyzi valaki, hogy mennyire kipihentnek tűnök. Hát ja, jó lenne ez így, és tény, hogy a magántanítványok (még mindig van szabad kapacitásom, ha valaki szeretne) meg a főzés mellett nem igazán jut rá időm délután vagy este, de az 5-ös ébredés azért az hosszú távon szerintem nem embernek való.

Hoztam haza egy hegynyi javítanivalót, vizsgát, esszét, dolgozatot, ami némileg csökkenti a komfortérzetemet, de majd megcsinálom gyorsan (haha), és akkor lehet bűntudat nélkül fetrengni meg kutyázni.

2019. április 12., péntek

Este pedig színházba mentünk, a Nézőművészetis Soha senkinek című darabot nézük meg a Szkénében, ami egy egy- (na jó, két)személyes darab, és elég nehéz. Egyébként tetszett, de utána mondtam Barninak, hogy most szeretném egy kicsit hanyagolni a minimál színházat, és jó lenne sok színészt, meg szép, látványos díszleteket, igazi nagy színházat látni. Nagy színházért pedig hova máshova mehetnénk, mint a Nemzetibe, és az én tesóm ott dolgozik, és ott igazán látványos volt a színház még a Jordán Tamás, meg az Alföldi idejében, és akkoriban sokat is jártunk, de én irtózom a Vidnyánszkitól - és a tesóm szerint jobb, ha ez így is marad. 

busy but supersweeeet

Hosszú és kimerítő volt a hét, nagyon sok dolog volt, mégis nagyon úgy érzem, hogy a helyemen vagyok minden szempontból. A suliban őrület volt, eljutottunk egy vizsgához azzal a csoporttal, akik miatt sokszor nem aludtam, mert egyrészt iszonyúan jól tudnak angolul, van, aki kb anyanyelvi, másrészt rendkívül flegmák, legtöbbször teljes nihil  uralkodik, harmadrészt borzalmas a csoport-dinamikájuk, és egymást sem bírják - jópár tanárt elfogyasztottak már, és saját elmondásuk szerint is azért én kaphattam őket szeptemberben, mert más nem szívesen vállalta őket el. Egy ideig vért izzadtam velük, de aztán rájöttem, hogy ezt el kell engednem, olyan tinédzsereknek próbálok megfelelni, akiknek senki nem tud - úgyhogy csináltam a dolgom vidáman, leszartam, hogy tetszik-e nekik, heti egyszer pedig, ha a többi órán dolgoztak rendesen, akkor sorozatot néztem velük - és azóta tök jól működik a rendszer, sőt, a hangulat is jó. Most ezt a vizsgát nagyon komolyan vették, sokat készültünk rá és odatették magukat, levizsgáztattam őket, és parádésan sikerült mindenkinek, nagyon nagy dicséreteket kaptunk. Miután levizsgáztattam a 15 gyereket, azt mondta a kolléganőm, hogy "te most mindent megérdemelsz", és kirakott elém egy picike üveg Unicumot - gyűlölöm az unicumot, de azért ittunk egyet. 

De nem is ez volt a legjobb a hétben, hanem hogy kellett írniuk egy esszét is, és az egyik fiú mondta, hogy ő berakta az övét a fakkomba, aminek én látványosan örültem. Mikor furán néztek rám, meséltem, hogy még sosem kaptam semmit a fakkomba, és mindig irigykedve nézem a kollégákét, hogy mindenféléket kapnak, és van, akinek csoki van benne - hát mit kell csinálni, hogy az embernek csokit rakjon valaki a fakkjába? És akkor másnap odajött egy másik srác, Mr. Flegma but Superintelligent, és mondta, hogy szeretné kivenni az órát (negyedévente bizonyos feltételek mellett lehet két órát kivenni, van kis bérletük, aláírod, és akkor nem kell bejönniük órára), és mikor aláírtam a bérletét, mondta, hogy egyébként pedig hagyott egy fontos dokumentumot a fakkomban. Mint utólag rájöttem, egy tábla Milka csokit.

2019. április 9., kedd

weekend

Megbeszéltük, hogy a hétvégére nem szervezünk semmit, mert kezdek kicsit besokallni attól, hogy péntek délutántól vasárnap estig mindig be vagyunk táblázva. Nekem kell, hogy spontán programok legyenek, hogy időnként azt csináljam, amihez kedvem van, és ne azt, amit muszáj. Így pénteken elmentünk ebédelni, majd kanasztáztunk éjfélig, én a kanapén, Barni velem szemben a fotelben, körberaktuk magunkat rágcsákkal, mindenféle jó zenéket hallgattunk, nagyon pihentető volt.

Szombaton reggel az óbudai piacra mentünk, vettem újkrumplit, paradicsomot meg birsalmasajtot - igazából tele volt a hűtő, de imádok piacra járni (ajánljatok, ha tudtok jót Budapesten). Spárgát kerestem, de az ára még fölötte van a lélektani határomnak, várnom kell még egy kicsit a spárgás quiche-sel. 

Délután a pasim mamájánál ebédeltünk - úgy hívja az anyukáját, hogy mama, szerintem ez annyira kedves. Az öccse is ott volt, nagyon szeretem, hogy ők is ilyen családközpontúak. Ebédeltünk, kicsit dumcsiztunk, meg kávéztunk a teraszon, aztán mindenki ment a dolgára. Nekem nagyon kutyahiányom van, szinte minden éjjel kutyásat álmodom, úgyhogy kimentünk Szentendrére, és kutyát sétáltattunk Barni unokatesójával, egy goldit, aki nagyon cuki, és rengeteget lehet vele labdázni. Nagyon szeretem ezt a fiút, B unokatestvérét, neki van az a sztorija, hogy lett egy csaja, aki nagyon szimpi volt nekünk, mikor nyáron a Balcsin találkoztunk, aztán kiderült róla, hogy egy hisztérika, majd mikor szakítottak, nem bírta elfogadni, és mászkált a srác után, megjelent a fiú törzshelyén, majd ha találkoztak, úgy tett, mintha minden rendben lenne köztük, bemászkált a háza udvarába kutyázni, majd írt neki egy sms-t, hogy asszem jogod van tudni, hogy ideköltöztem (a faluba, ahol a srác lakik), és azóta ott is lakik. How creepy.

Szóval szegény fiú nem valami szerencsés a lányokkal, és nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne próbáljam meg összehozni valamelyik nagyon cuki barátnőmmel, de már nyúltam ezzel nagyon csúnyán mellé, úgyhogy inkább nem erőltetem, pedig elég nagy a kísértés. Amúgy most randizik egy építész lánnyal, aki elsőre teljesen normálisnak tűnik, de hát majd kiderül. Szóval a fiúk is küzdenek a tinder varázslatos és rejtélyes világával, nem csak a lányok. 

Hazafelé megálltunk vásárolni egy dm-nél, beugrottunk a h&m-be is, és teljesen spontán vettünk egy tavaszi dzsekit, illetve kettőt, ugyanolyat mindkettőnknek, farmer, de az ujja és a kapucnija pulcsi anyag. Az S-es tök jó volt rám, és nagyon jól állt mindkettőnknek - lehet, hogy láma, de annyira dúl köztünk a l'amour, hogy úgy érezzük, belefér, hogy tesóknak öltözünk. 


2019. április 7., vasárnap

street music

Reggelente szokott lenni a Nyugati aluljáróban egy fiú, aki utcazenél. Mindig lassú, szívhezszóló balladákat játszik, mint például a Mad World. Szerintem reggel fél 7 körül az aluljáróban sietők nagy része amúgy halálosan nyűgös és nyomott, de ha ennek tetejébe kap még egy Mad World-öt is, szerintem az enyhén szólva nem segít. Régen, a gimi utáni néhány évben sokat utcazenéltem (egyébként az akusztika miatt nagyon hálás dolog aluljáróban játszani), és tapasztalatból tudom, mennyire más a reakciója az embereknek valami vidám zenére, sőt, dobni is sokkal jobban dobnak - kár hogy ő azt sosem játszik, vagy én legalábbis még nem hallottam (a Mad World-öt már sokszor). 

Mondjuk én már bicajozom, és egy darabig nem is áll szándékomban visszaszállni a metróra, őszig pedig hátha vidámodik kicsit a repertoár. És egyébként utcazenészt minden  sarokra!

2019. április 4., csütörtök

be massive

Voltunk hétvégén egy szuper mulatságon a Dunakanyarban, különböző szabadtéri, duna-parti helyszíneken játszottak dj-k délután 2-től. A barátaink nagy része bemondta az unalmast, így csak kettecskén vonatoztunk ki Barnival, miután nyárira cserélte a gumikat az autómon apukámmal, megebédeltünk anyuékkal és megjárattuk a kutyát a városban. Verőcén is volt egy helyszín, a Forrás, ami az egyik kedvenc helyem a környéken, anno az esküvőmet is ott szerettem volna, de végül nem ott lett. Alig voltak arcok, akik meg igen, azok barátok és ismerősök, úgyhogy a teraszon, a kőfalon ücsörögve meggysöröztünk meg nógrádi ropiztunk, miközben lógott lefelé a lábunk (kis túlzással) a Duna fölé. Tökéletes szombat délutáni program volt. Aztán 6 körül átvonatoztunk Nagymarosra a Piknik Manufaktúrába, mert ott is volt helyszín, de megállapítottuk, hogy Nagymaros átváltozott Siófokká, és nem a szó jó értelmében - egymillió fővárosi arc, fehér gyúrós pólókban, 20 perc sor pisilni és innivalóért is - mondjuk megértem, hogy népszerű volt az esemény, de mi inkább majd akkor megyünk, ha nincs tömeg meg fesztivál-hangulat. Úgyhogy megvacsiztunk a parton, hazavonatoztunk, és este 8-kor már kutyahorkolás mellett bújtunk ágyba. Kicsit nyugdíjasan toljuk, de nekünk tökéletes így. Őket kell amúgy követni a szabadtéri elektronikus bulikért.

2019. április 1., hétfő

saláták és körömlakkok

Gondoltam, megosztom veletek a jelenlegi kedvenceket. Persze vannak ezer éves fixek, amiket már ezerszer elmeséltem, de mindig akad valami új, amit épp nagyon szeretek.

  • A piros, gyümölcsös, édes illatokat szeretem, időnként megpróbálok elkalandozni tőlük, de örök szerelmek mindig ebbe a kategóriába tartoztak. Gyengéim a Hermés illatok, annyira mások, mint bármi más, mindegyik egzotikus, különleges, semmihez nem hasonlítható. A Hermés Rhubarbe Écarlate pedig a kettő együtt: mint valami édes, fűszeres, gyümölcsös koktél egy buja, fülledt tengerparti éjszakán - tudom, hogy klisé, de tényleg ilyen, isteni. Sajnos drága, és nem túl tartós, de pár óra után amúgy is szoktam frissíteni magamon az illatot, szóval ezzel együtt imádom, különlegesnek érzem magam, ha viselem.



  • Ráfüggtem a matt rúzsokra, nagyon feldobják az arcot, meg a kedvemet is, mindig kicsit jobb a napom tőlük. Nekem gyorsan eltűnnek a számról, a MAC éppúgy, mint a Body Shop, ilyenkor újraapplikálom. Most viszont találtam egy nagyon tartósat, kb lemosni sem lehet, mivel ez egy lip tint, kicsit meg is színezi az ajkakat. Tök véletlenül futottam bele a DM-ben a Rouge Signature-be, van egy csomó szín, kipróbáltam, megvettem egy málnás-pirosat, azóta nem hordok mást. És azóta a barátnőimnek is ezt veszem, ha van valami alkalom.

  • Juc a a bloggercsopink, a Support hivatalos szépségtanácsadója, rendelt a most nagyon hype-olt, de meglepően barátságos árú The Ordinary-től, megkérdezte, hogy mi kérünk-e valamit, és nekem muszáj volt kipróbálnom, amit ajánlott. És nekem ez nagyon bejött. 3 hete használom esténként, és nem tudom, pontosan mit csinál, de valahogy szebb, egységesebb tőle a bőröm. Nagyon bejött, szeretnék még mást is kipróbálni tőlük. 

  • Ez a The Body Shop gyömbéres sampon eredetileg korpás hajra való, de nekem is nagyon bevált, nagyon szép, erős, fényes tőle a hajam - de nem ez a lényeg, hanem hogy friss gyömbér illata van, alig várom a hajmosást mindig. És van picike üvegcsében is, így edzésre is tudom hordani. 


  • A Loreal Very Different szempillafestéket pedig egy pár napja vettem, hogy a szokásos Lancome Doll Eyes spirálom kicsit lassabban fogyjon, legyen más opcióm is mellé. Nem pereg, semmi panda-effekt egy hosszú nap után, nagyon szépek a pilláim tőle (bár az én albínó szempilláimnak kevesebb festék is elég lenne). A kék tubusú, vízálló változatot vettem, és meglepően tartós, annak ellenére, hogy meleg vízzel viszont simán lejön, nem kell kétfázisú lemosóval suvickolni. Ahogy a képen látszik, el lehet "törni", hogy jobban hozzáférj a pillákhoz, én mondjuk ezt nem használom, működik enélkül is. Bejött nekem, szerintem nagyon megéri a 4000 forint körüli árát.

2019. március 27., szerda

kutty

És még azt is szeretném elmesélni, hogy a hétvégét teljes szimbiózisban töltöttem a plüsskutyámmal, anyukám sütött nekem Pavlovát, én pedig elvittem az unokahúgomat, hogy válasszon valamit a születésnapjára, és vettünk neki egy vagány farmerdzsekit. Ennél jobb terápiát el sem tudok képzelni. 

ez már a tavaszi kollekciós bunda

busy

Valamelyik nap kicsit beszéltem Selindával viberen, és megírtam neki, hogy olyan az időbeosztásom, hogy zsonglőrködnöm kell az óráimmal. Soha, semmire nincsen időm, mert ha véletlenül lenne, akkor aznap biztos, hogy bejelentkezik egy magántanítvány, vagy színházba megyünk, vagy egyéb programunk van. Mostanában a vizsgákon sokszor beosztottak felügyelni, és rájöttem, hogy az a kedvenc tevékenységem, mert ugye nem lehet laptopot bevinni, nem lehet telefont nyomkodni, csak ülni kell, és megbizonyosodni róla, hogy a gyerekek nem puskáznak, meg fel kell írni, hogy mikor ment ki pisilni, meg mikor jött vissza. És közben ülök és pihenek és csodálatos. Sajnos nem emlékszem, hogy mikor ültem otthon a kanapén utoljára úgy, hogy valami sorit néztem, vagy olvastam, vagy blogoltam, mert ha véletlenül akad egy kis időm otthon, akkor azonnal ingerenciám támad port törölni vagy spenótfőzeléket főzni. Itt az iskolában pedig mindig az óráimra készülök, például szívem szerint most is azt tenném, de gondoltam, faszóm, blogolok egy kicsit, kell a pihenés. A pasim egyébként már mondta, hogy ne mártírkodjak, ha úgy érzem, pihenjek, de hát most is van otthon 4 pimpósodó banán, amiből banánkenyeret kellene csinálni, meg hát ki takarítja ki a fürdőszobát vagy rak rendet a hűtőben? 

Egyébként észrevettem magamon, hogy itt az iskolában időnként eszembe jut, hogy úgy elszívnék  egy cigit, pedig nem is dohányzom. Szerintem inkább az van benne, hogy milyen jó lenne kikapcsolni a mókuskerékből egy picit. De hát ezért csak nem fogok elkezdeni dohányozni.

Ami pedig a hétvégéket illeti, most is be van táblázva már péntek délutántól vasárnap délutánig, mondjuk szuperjó programokkal, de lehet, hogy nem bánnám, he nem lenne semmi terv. 

Apropó, színház: A múltkor a pasim leült a gépe elé és elköltött vagy 50e forintot jegyekre, úgyhogy most folyamatosan színházba járunk. Például megnézünk minden Mucsi-Scherer darabot a szkénében, és nagyon-nagyon jók - utoljára a Nehéz-t, a Kutyaharapást és a Fajok eredetét láttuk, és mindig az jut eszembe, hogy elképesztő az az energia, amit ezek a színészek minden este beleraknak a munkájukba. Mindhárom darab zseniális. 

2019. március 22., péntek

je ne sais quoi

Tegnap éjjel fél1 körül feküdtünk le, előtte megittam 3 cidert. Nagyon jó érzés volt a végtelen értekezlet után kicsit kimozdulni, nem a suliról beszélgetni, másokkal találkozni, jó zenét hallgatni, iszogatni, elszívni egy cigit. A Nemdebárban voltunk egyébként, nagyon szeretem azt a helyet. Vicces, hogy amikor először ott jártam, talán szeptemberben, támasztottam a pultot, vártam a fröccsömre, lenéztem a pultra, ami tele van matricázva, és az első dolog, amit megláttam, az a régi zenekarom egy kis matricája, még kis kép is van rólam, rólunk. Szóval azonnal a szívembe zártam a helyet. Ja, és tegnap még Terivel is összefutottam ott, milyen pici Budapest.

Mivel mostanában fél 10 körül már aludni szoktam, hogy bírjam a tempót, így az éjfél utáni fekvéstől meg a ciderektől elég nyúzott voltam de mégis, nagyon jó volt a suli ma (nekem ilyenkor segítenek a színes ruhák, a szépen belőtt haj, az átlagnál látványosabb-színesebb smink, valami nagyon finom illat). Szuper dolgokat csináltunk a kölykökkel, olyan jól érzem magam köztük, elképesztően jó közösség, rengeteg sikerélményem van, meg a kollégák közt is óriási cukik vannak, szépen belerázódtam a közösségbe. Rengeteg vizsgát lepörgettünk az elmúlt két hétben, mindenki eléggé kivan, de most belegondoltam, hogy nincsen 3 egész hónap a suliból, és jön a nyári szünet... Meg a tavasz mindig könnyebb kicsit. Megbeszéltük, hogy majd csinálunk sulin kívül ezt-azt, nagyon van most hozzá kedvem. 

Viszont borzalmasan feszült vagyok, kb mintha nem is önmagam lennék, ma délután is fél órán keresztül, toporzékolásig kerestem a kocsikulcsot a 35 m2-n, a végén már a hűtőbe is benéztem, meg megkotortam a szemetest is... A kulcs eközben végig ott volt kirakva a konyhapulton, én tettem oda. Nem tudom, mi van, hogy őrültem meg 3 nap alatt, és hova lett a kiegyensúlyozott Milonka, de tényleg, figyelem kívülről magam és nem értem. Mindenesetre vettem magnéziumot meg D-vitamint (köszönöm a tanácsot, Bea!!!), hátha kiűzik belőlem a hisztérikát. 

Most meg itthon vagyok Vácon, másfél óra alatt értem ide Budáról kocsival a 45 perc helyett, ez a péntek délutáni forgalom pokol. De mindegy, mert anyukám megvacsoráztatott, már a kanapén fekszem pizsamában a pihe-puha, frissen vágott  bundájú kiskutyával együtt, várja a könyvem, hogy olvassam, nagyon ki fogom magam aludni, reggel meg piacra megyünk anyuval meg Pannával. 

lori roberts

2019. március 21., csütörtök

lost my cool

Úristen, NAGYON hosszú napom volt, ráadásul a hormonháztartásom játékszere vagyok, és ez borzasztóan fárasztó, gyanítom, nem csak nekem, tegnap földhözvágtam a telefonom, mert a pasim nem jött azonnal vacsizni, mikor kész lett a paradicsomos-bazsalikomos tészta. Nem volt jó napom, na. Mondjuk azóta hazaértem, álltam negyed órát a zuhany alatt, bebongyorítottam a hajam és kirúzsoztam a szám. Most pedig várom, hogy a pasim elkészüljön a foci utáni zuhannyal és induljunk az egyik kedvenc helyünkre inni valamit, meg meghallgatni egy dj haverunkat. 

Ezt meg most nagyon szeretem:

2019. március 19., kedd

tony hawk

Amikor Indonéziában éltünk, a két bátyámnak lett gördeszkája, amivel aztán én is gengszterkedtem később, szóval nem jól, de kicsit tudok. Barni viszont vérbeli gördeszkás, illetve hát az volt régen, szerintem az öltözködésén is látszik kicsit ez az életérzés, nagyon laza, lóg a nadrágja a fenekén, mindig tornacipőt hord, örök kölyök. Mielőtt indultunk Szlovéniába, kaptunk kölcsön két elektromos gördeszkát, és Barni teljesen odáig volt, hogy majd azokkal krúzolunk mindenfelé, én meg biztos voltam benne, hogy minimum egy csuklótöréssel járna az, ha én a Vissza a jövőbe szereplőjének képzelném magam - így aztán nem lelkesedtem különösebben. De nem vagyok az a típus, aki képes kipróbálás nélkül hagyni dolgokat, és ráálltam. Aztán pedig nem akartam leszállni róla, nagyon, nagyon élveztem. Úgy működik, hogy van benne egy elekronika, ami az egyik kereket mozgatja, előre és hátra is tudsz menni, a max sebessége 40 km/h, és fékezni is lehet. Egy távirányítóval tudod irányítani, ami a kezedben van, egy kis kapcsolót kell finoman előre vagy hátrafelé nyomni - és voilá. Ha nem kerülne 160e forintba, én tutira befizetnék egy ilyenre, elképesztő élmény volt suhanni felfelé (!) a lejtőn, meg mindenfelé a tóparton.